Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

Elkészült Nyíregyháza jővo év! kő!tségvetési terve Őszinte beszélgetések zárszámadás előtt Tizenegymillió plusz Lakások ötvenmillióért — Indul a gőz- és kádfürdő építése — Újabb ABC áruház «V KÖZBEN, a munka •odrában gyakran hallunk •lyan kijelentést: majd a zárszámadáson minden ki­derül. Sokszor jó szándékú, • dolgokat nem takargatni akaró tsz-vezetők pártszer­vezeti titkárok «is halogatják az őszinte és lényeget ma­gyarázó párbeszédeket a tagsággal. Majd év végén, hisz akkor látunk tisztán. Valóban így lenne? Nincs megértetni való, nincs szük­ség az érvelésre, a kölcsö­nös eszmecserékre év köz­ben? Ahol igennel válaszolnak ezekre a kérdésekre, ott' zö­mében van miért „magyaráz­ni a bizonyítványt”. A ha­logatás bátortalanságot is takar, a felgyülemlett prob­lémák sűrűjében nem akar­nak utat vágni. Ezekben a napokban, hetekben a me­gyében dolgozó több mint 260 tsz-pártszervezetben ala­posan szükséges szétnézni a saját portán. Még távolabb van a zárszámadások . idő­szaka, de már most kívá­natos alaposan áttekinteni, s kommunista közösségben szűrő alá venni a termelő- szövetkezet egész évi mun­kálkodását, a termelési, szervezési, szakmai eredmé­nyeket, fogyatékosságokat éppúgy, mint az emberi, ne­velési problémákat. A he­lyi problémák, feladatok ele­venséget kölcsönöznek a brigád vagy pártcsoport megbeszéléseknek, lehámoz­zák a sablont, nem elvont dolgokon meditálhatnak, ha­nem tulajdon helyzetükön. MAR LEHET LÁTNI MINDEN TSZ-BEN az éves munka körvonalait, miben léptek előre, hol kell még rákapcsolni. Az 1967-es év mérlege a megye mintegy 35 ezer tsz-paraszt családjá­nak javára billen. A 262 tsz összvagyona 3 milliárdra emelkedett, a tiszta vagyon több mint 2 milliárd forint. Olyan útjelzői vannak ennek az évnek, mint a tsz-szövet- ségek megalakulása, a me­zőgazdasági termékek felvá­sárlási árának felemelése, a tsz-törvény, a földtörvény megalkotása és számos in­tézkedés. Mindezek apró­pénzre váltása, megvalósítá­sa az embereken, a tsz-pa- rasztokon múlik. Pontosab­ban közéleti tevékenységü­kön, a tsz-közösség iránti érdeklődésen, melyek állan­dó élesztője, táplálója az ak­tív, kezdeményező tsz-párt- szervezet. „Majd a zárszámadáson min­den kiderül”— mint egy rossz refrén halljuk vissza, s fel­idéződnek egyes zárszám­adási közgyűlések, amelyek szinte műszer módjára je­lezték, hogy ilyen helyen mindent a zárszámadás nap­jára időzítettek, maratoni hosszúságúra nyúltak a köz­gyűlések, mégsem tisztázó­dott minden. A gondos po­litikai előkészítő munka, amely a ’ pártszervezet és az egész tsz-tagság részvételé­re, bizalmára épülhet csak, kiküszöböli a félreértéseket, feltárja a tsz belső dolgai­nak addig nem látott rugóit, megnyugtatja a kedélyeket. Egyben utat nyit a közérde­kű javaslatoknak, támpon­tokat nyújt a távlati fejlesz­tési tervek kidolgozásához, felhívja a figyelmet a ter­melőszövetkezeti élet visszá­ságaira, demokratizmust, derűlátást kölcsönöz az em­bereknek. TERMÉSZETESEN nem azért van szükség már mos­tantól állandó, eleven poli­tikai munkára, őszinte be­szélgetésekre az emberekkel, mert így simábban lezajla­nak a zárszámadó közgyűlé­sek. Legyenek ezután is szenvedélyesek, akár viharo­sak is, a jövendő közgyűlé­sek. De ne egyéni, vélt vagy valóságos sérelmek, év közbeni „restanciák”, te­hertételek tegyék ilyenné a tsz-közösségek egyik legje­lentősebb fórumát. Legyenek azok egy-egy falu parla­mentjei, összegezzék az ed­digi tapasztalatokat és je­löljék ki, rögzítsék a követ­kező évek tennivalóit Ezért nem várhatnak a kommunisták a zárszám­adásig, ezért szükséges em­berre menően, minél kisebb csoportokban megvitatni a tsz-ek évi gazdálkodását, természetesen nemcsak a mázsákkal, kilókkal, forin­tokkal, hanem az emberi szóval, az emberséggel való gazdálkodást is. Minden tsz- ben életbevágóan fontos ez, nemcsak az átlagos, vagy a a gyenge tsz-ekben, hanem jókban, sőt a kiválóakban is. Tévedés lenne azt hinni, hogy a jó zárszámadás ön­magáért beszél, nincs szük­ség megmutatni az eredmé­nyek rugóit. Éppen az a fel­adat, hogy a pártszervezetek tagjai a jó tsz-ekben is rá­mutassanak a sikerek for­rására, s tudatosítsák, hogy a jövőben is akkor lesznek jó eredmények, ha nem fe­ledkeznek meg a legfonto­sabb követelményekről. SEMMI OKUK nincs a tsz-ekben dolgozó kommu­nistáknak „légüres” teret lé­tesíteni, s a zárszámadások időszakára hagyni a politi­kai nevelő és felvilágosító munka zömét. A megye va­lamennyi termelőszövetke­zete fejlődésről adhat szá­mot, erősödött a tsz-parasz- tok felelősségérzete, a tsz- ek nagy többsége jól él az önállóság nyújtotta lehető­ségekkel, a megye mezőgaz­daságába csaknem ötezer ingázó, korábban iparban dolgozó tért vissza. Marad­nak persze problémás, gyen­ge tsz-ek is, melyek a mos­toha természeti adottságok, vagy a vezetés hibái, a szak­szerűtlen irányítás, vagy más bajok miatt nem jutot­tak előbbre. Ezekben a tsz- ekben különösen nagy fele­lősség hárul a pártszervezet­re, hogy szépítés nélkül tár­ja fel a bajokat, de reális alapot mutasson a tovább­jutáshoz is. BŐVEN VAN TENNIVA­LÓJA valamennyi falusi pártszervezetnek, hogy munkálkodjon a közgazda- sági szemlélet kialakításán, szorgalmazza a távlati ter­vek tudományos kidolgozá­sát, a szakemberellátást, s állandó élesztője legyen a demokratizmusnak, az op­timista légkör kialakításá­nak. Páll Géza Elkészült, s az illetékes szervek előzetesen már jóvá is hagyták Nyíregyháza 1968 évi költségvetési és fejlesz­tési tervét. A jövő évi költségvetési előirányzat tizenegymillió forinttal haladja meg az ide­it Különösen nagy lesz a fejlesztés az egészségügyi, szociális és kulturális ága­zatokban, ahol kilencmillió forinttal költenek többet az újonnan belépő intézmények fenntartására. Egy körzeti és egy üzemi orvost állíta­nak munkába, 13-ról 17-re növekszik a védőnői körze­tek száma. Jövőre már be­népesül a sóstói kétszász személyes szociális otthon. Általános iskolai napközije­inkben százhúsz gyerekkel látnak el többet, elsősorban a Ságvári telepi iskola és a tanyai kollégium fejleszté­sével. A középiskolai diák­otthonokban tíz, tanulószo­bákban harminc, új tanulót helyeznek el. Az extemátusi lakók közül hetven gyerek­kel több részesül kedvezmé­nyes ellátásban, mint ebben az' évben. Sűrítik az utcai közvilágí­tást, jövőre már 5423 égő vi­lágítja Nyíregyháza utcáit, tereit. A parkok — amelyek­kel eddig is elsők között vol­tunk az ország városai kö­zött — ötvenezer négyzet- méterrel nőnek, jövőre el­jön az árvíz! A Szenke ártatlannak lát­szó kis csatornaszakasz, ősz­szel éppenséggel nincs ben­ne víz, kacsák, libák Száz métereket topognak, hogy a néhol öblös mederben egy kis pocsolyát találja­nak. Hárommilliós kár A Szenke tavasszal Cse- göidön katasztrófát okozott Ezer holdakat öntött el a víz, s a szennyes áradat a község házait is megtizedel­te. Huszonkét lakást telje­sen le kellett bontani. Ettől jóval többet kisebb nagyobb fokon megrongált A tsz- majorból a sertéseket kel­lett kitelepíteni. A kár, amit épületekben és egyéb vo­natkozásban okozott a víz, készül az állomás előtti Sza­muely tér nagyvárosias parkja is. Még nagyobb ütemben folyik az utcák, járdák burkolása, felújítása, ezekre együttesen hat és tél millió forintot fordítanak 1968-ban. A 87 milliós jövő évi nyíregyházi tanácsi költ­ségvetésnek csak kis hánya­dát jelentik a lakosság befi­zetései. Több, mint a felét adja az állami hozzájárulás. Bővül a tanácsi önállóság a gazdálkodás más területein is: 1968 január 1-től a váro­si tanács vb. szervei bonyo­lítják le - az eddig megyei hatáskörben lévő nyíregy­házi beruházások egy részét. Ennek alapján a jövő évben Nyíregyházán építésre ke­rülő 305 — tanácsi, szövet­kezeti és társas — lakóház építését is a városi fejleszté­si alapból oldják meg. Az erre fordítandó ötvenmilliós költséget már meg is kap­ták a városi szeryek. Ha­sonlóképpen városi feladat lesz a Krúdi Gyula utcai 16 tantermes gimnázium, a Kert közi 12 tantermes álta­lános iskola építésének be­fejezése, a lakásberuházási járulékos építkezések meg­kezdése és folytatása. Az északi nagykörút környékén egy hetvenöt személyes óvo­da, egy pyolcvan {személyes minta bölcsőde és egy nyolc­tantermes általános iskola meghaladta a hárommilló forint értéket. A . rombadőlt házak he­lyébe újak épültek. Bogdány Béla a községi tanács elnö­ke most arról adhatott szá­mot; — Huszonöt új lakást épí­tettünk a községben, három lakást felújítottunk. A hu­szonötből huszonhárom úgy épült fel, hogy az érdekel­tek igénybe vették a kamat­mentes állami hitelt, a ter­melőszövetkezet pedig fo­gatot adott a szállításhoz a község lakosai pedig a baj­bajutottakon társadalmi munkával segítettek. Társadalmi ügy volt Felépültek a házak. Bár­kit kérdez az ember, úgy mondják, „felépítettük”. Sokat ártott a víz a közös gazdaságoknak is. Jócsák László a termelőszövetkezet elnöke csupán a nagyobb tételeket említette: — A kalászosokból 180 holdnyi területen mindent kipusztított a víz, 167 hold maradt ugaron, amibe sem­mit nem tudtunk vetni. Az első napokban úgy tűnt, ez na'gymértékben visszaveti majd gazdálkodásunkat. Ta­valy 40 forintot ért el egy munkaegység, és ha idén ross'zabbul sikerül, senki sem szólhat érte. Nem sikerült rosszabbul. A tsz vezetői megtalálták a lehetőséget, a tsz tagsága viszont úgy végezte a mun­káját, hogy ez a lehetőség a plusz bevételekkel értékké váljék. Nagyobb területen vetettek konzervgyári zöld­ségféléket, babot, uborkát, paprikát. Babból például a tervezett hat vagon helyett tízzel értékesítettek. — Az állattenyésztésünk is .többet adott — mondta az elnök — százzal több ser­tést- értékesítettünk, mint amennyit terveztünk. Nö­veltük a olasz exportra me­nő hízómarhák számát ’ is, aztán előhasi üszőket érté­kesítettünk, szóval mindent valamint egy étterem—esz­presszó építését kezdi, s 1969—70-ben fejezi be a vá­ros. A jövő esztendő nyolcvan­hatmilliós nyíregyházi prog­ramjában szerepel a KISZ- lakótelep, a Toldi utca, Vé- csey köz, Arany János utca és az Irinyi János utca kö­vezése, járda építése a Kór­ház, a Bethlen Gábor-, a Madách-, a Serház-, a Köl­csey utcákon és a Morgó zúgban. Villanyhálózatot fejlesztenek a külterülete­ken a Hermann Ottó utcán, Borbányán, Felsősimán, Sós­tóhegyen, a János-, a Debrő bokorban, a Meggyfa és a Szánkó utcákban. A Sóstó- gyógyfürdőt 1968-ban nyolc­százezer forintból szépítik tovább. Autóbuszvárókat lé­tesítenek a Guszev lakótele­pen, a Tiszavasvári és a To­kaji úton. Borbánya orvosi rendelőt és orvosi, védőnői lakást is kap. Átalakítják, korszerűsítik a. megyei ren­delőintézet gyermekszakren- delőjét is. Két jelentős beruházásra is megkapták az összegeket: jövőre megkezdik a Búza téri nagy ABC áruház és a városi gőz- és kádfürdő épí­tését. Mindkettőt szeretnék 1969-ben átadni rendelteté­sének. K. J. egybevetve egymillió forint­nál is több az a plusz, amit előre nem terveztünk. Már nyoma sincs Az árvíz sok kárt okozott Legutóbb Csegöldön 1940- ben verték félre a harangot azért, mert kilépett medré­ből az ár. Akkor hosszú évek kellettek, hogy újra magára találjon a község. Akkor három ember kapott — a sok igénylő közül — állami támogatást, de olyat, hogy még most is nyögnék a visszafizetését, ha időköz­ben nem történik meg a felszabadulás. A község új házai, s az hogy a közös gazdaságban a tavalyinál is többet ér majd a munkaegység, sok mindent bizonyít. De nem ok arra, hogy a veszélyt lebecsüljük. Erről beszélt a tanácselnök. — A község lakossága, a tsz okulva mindent megtesz, hogy a hasonló pusztítást el­kerülje. Ami tőlünk tellett az. hogy vízlevezető csator­nákat építünk, és szorgal­mazzuk, hogy a vízügyi igazgatóság végre elkészítse az új átereszt. Legutóbb ez­zel kapcsolatban olyan leve­let kaptunk, hogy az át­ereszt ez évben sem tud­ják elkészíteni és ha megint baj adódna, vágjuk át az utat. Az áteresz, illetve a híd 200 ezer forintba kerül­ne. A kár, amit most szen­vedtünk több millió forintot tett ki. Ezt mi nem tudjuk megérteni. Aki most Csegöldön jár, azt látja, a falu házai megfi­atalodtak, és bár az árvize« házak felépültek, újabb éa újabb téglarakomány érke­zik házépítéshez, felújítás­hoz. A megfiatalodásnak ára volt. Ezt a fejlődést ebben a formában senki sem kí­vánta. Mindenesetre, ami­kor az áradat a házak kü­szöbét mosta, a község la­kosai nyugodtan és bizakod­va mentettek. A bi zakód áj a katasztrófát követő na­pokra nem volt alaptalan. (ser *é l A VAGÉP új üzemcsarnoka a déli ipartelepen. Hammel J. felv. Második műszak Mikes György: E gyetértek azzal, hogy a férfiaMuu: ­*iük kell a háztartásban. Sajnos, a házias férfi min­dig humoros figura. Gyöke­res, forradalmi változás csak akkor lesz ezen a téren, ha a képzőművészet és az iro­dalom népszerűvé teszi a házimunkát végző férfiú alakját. Most mi a helyzet? "A szobrászok lovon ülő, tjazó, diszkoszt vető, szét­terpesztett lábbal a semmi­be meredő, fegyvert hordozó férfiakat mintáznak meg. Milyen szép lenne pedig egy meztelen férfi, márványból vagy bronzból, amint éppen tányért törölget! A tanárnő így magyarázna a köréje se­regló diáklányoknak: — Jól nézzétek meg ezt a szobrát! Figyeljétek meg, milyen elszántan, büszkén törölget... Mintha csak azt mondaná a hitvesének: „Nem addig, asszony, ez az én dolgom”! Látszik az ar­cán, hogy ez a férfi akkor sem adná ki a kezéből a konyharuhát, ha rátörne az ellen... Ugye, szép? Mi jel­lemzi ezt a szobrot, lányok? Három szóban foglalhatjuk össze: erő, szépség, házias­ság! Ha így lenne, sokkal na­gyobb kedvvel dolgoznának a férfiak a háztartásban.. A festők is sokat tehetné­nek az ügy érdekében. Meg­festhetnék például a mosó­géppel mosó apái, « főzőcs­kéid férjet babos kötényke- ben, babos főkötőben, vagy a parkettát kefélő aggot, rőt alkonyati fényben. Akkor igen, akkor büsz­kén végeznénk házimunkát. De se szobor, se festmény? Az íróknak is részt kell venniük ebben a népszerűsí­tő munkában. Írjanak regé­nyeget olyan férfiakról, akik nem ijednek meg egy pala­csintasütéstől, akik szőrén ülik meg a partvist, akik az utolsó csepp szidolukig fé­nyesítik a kilincset. Íme, egy példamutató re­gényrészlet: „Géza híres volt a dunsz- tosairól. Ha az asszonyok véletlenüi bekukkantottak az éléskamrájába, szemük el­homályosodott a gyönyörű­ségtől, és azt suttogták: — Ah, milyen remek férfi! Senki sem tudott olyan elegánsan ablakot mosni, mint 6. Halált megvető bá­torsággal állt a nyitgtt ab­lakban, és. fütyüfészett. Midőn végigment az ut­cán, tömött cekkerrel a ke­zében, sorra kinyíltak az ab­lakok, és szőke, barna, fe­kete ■ leányfejek . bámultak utána...” Ha ilyen regénye­ket írnának rólunk, akkor igen, akkor minden férfi belevetné magát a házi­munkába. Akkor érdemes lenne. De így? Most csak kacagás, gúny az osztályré­szünk, és legjobban a nők kacagnak, gúnyolódnak raj­tunk.. Rt érti ezt? Minket lelkesíteni kell. Szép szóval, példamutatás­sal, kedveskedéssel, trombi­taszóval, vagy harci dallal, és akkgr mi hajrá! hajrá! Úgy elmegyünk hazulról, hogy csak tm! Pusztított a Szenke — építettek a csegöldiek

Next

/
Oldalképek
Tartalom