Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

GYEREK EK NEK Divatlevél Milyen ruhában szilveszterezzünk ? Szilveszter napján min­den nő csinosan, és lehető­leg új ruhában akarja bú­csúztatni az óévet. Mit ajánl ehhez Rusai Magda divattervezőnő? — Az ünnepi alkalomhoz illően a nők átalában a leg­újabb divatot követik ruhá­ik megválasztásában. Az estélyi ruha legújabb anyaga a vékony, áttetsző, de hal­ványan mintázott és színe­zett monofii. Szép színár­nyalatokban és finom min­tákkal készíti a magyar textilipar. Rózsaszín árnya­latát a fekete, kék árnyala- latát a szőke, és a zölden tő alapruha — anyaga min­tás kasmír —, kissé karcsú­sított A zsinórozás csak dí­szítésként szerepel. A ka­bátka a divatnak megfele­lően háromgombos, kerekí­tett aljú, és hosszúujjú. A ruha kabáttal együtt kosz­tümszerű, — míg a kabát nélkül ünnepi alkalmakra is megfelelő öltözék. A ne­gyedik változat szerint egy­színű ruhához öltjük fel a kabátot: ismét más jellegű öltözékünk lesz. Csinos ruhában — jő szó­rakozást! Hétköznapi A divatbemutatók ritkán hívják fel a figyelmünket olyan apró cikkekre, ame­lyek a mindennapi élet fon­tos tartozékai. Olyan apróságokra gon­dolunk, mint például a fér­fiak levél- és cigarettatár­cája, a kulcstartó, a pénz­tárca, vagy a nők kedvenc használati tárgya, a pipere­táska. Megtörténik, hogy elegáns férfi pénzét vagy az iratait különböző zsebekből szedi elő, vagy divatos za­kója belső zsebéből egy ócs­ka, szakadozott „brlftasnit” emel ki. De az is tapasztalható, hogy a nők mindent elnye­lő kézitáskájában nagy ösz- szevisszaságban hever egy­más mellett a rúzs, a pénz, az igazolvány és még egy tucat apróság. Ki nem látta még. hogy a hölgy — pénz után kutatott a táskájában, de a kulcs akad a kezébe, vagy keresi a lakáskulcsot és véletlenül a puderosdo- bozba markol. Holott van még egy sor olyan prakti­kus használati tárgy, ami az ilyen apró holmik táro­lására szolgál. A pénznek pénztárcában, a piperehol­minak kis tasakban van a helye, de nem „hiánycikk” a kulcstartó sem. Recept Karácsonyi A pulykát sokféleképpen elkészíthetjük. íme a kará­csonyi pulykasült receptje: Egy háromkilós hizlalt pulyka szükséges hozzá. A megtisztított pulykát nem daraboljuk fel. A mellrészé­be, a vastagcombjába ki­vert, vékony szelet érett szalonnát tűzdelünk, s az egész pulykát bedörzsöljük sóval. Kissé állni hagyjuk, hogy a só jól átjárja. Azután a pulyka hasüregébe két egész, megszurkált almát helyezünk. 15 deka forró zsírral leöntjük, s tepsibe helyezzük. Egy kicsit pirít­juk, majd 2 deciliter vízzel feleresztve lassú tűznél süt­jük. Közben természetesen forgatnunk kell. Ha a hús megpirosodott és porhanyós, kivesszük a tep­siből és vízben megmosott „sertéshálóba” csavarjuk. mintázott anyagát a vörös hajú nőknek ajánljuk. Milyen legyen a fazon? A mell alatt vágott empir- szabás megfelelő, a legtöbb nőnek. Divatos a kámzsa nyak, valamint az ujj nél­küli ruhák helyett a hosszú, kézelőbe foglalt ruhaujj. A ruhát alá kell bélelni lehe­tőleg azonos tónusú, de egy­színű könnyű anyaggal. Az njjak béleletlenek marad­nak. (Első rajz). A fekete ruha mindenki­nek előnyös, és ünnepélyes. Anyagául választhatunk egyszerű műselymet, fekete brokátot, de bársonyt is. A szabásvonala klasszikusan egyszerű. Empirszabás eny­hén bővülő trapézszoknyá­val, és a szoknya alján a szabásvonalat kiemelő há­romsoros piével. Ez kissé előrelátó megoldás: talán a legközlebbi szilveszter di­vatja úgy kívánja, hogy a piéket engedjük le, mert hosszabb lesz a szoknya. (Második rajz). A harmadik rajzon látha­apróságok A férfiak négy ötféle fa­zonú bőr levéltárca között válogathatnak: elfér benne a papírpénz, az igazolvány, a szeretett nő fényképe, sőt egy kartonlapon a naptár is. Akiknek telik rá, egé­szen finom boriúbőr, vagy marhabox levéltárcát is vásárolhat Az üzletekben a bőr vagy pvc pénztárcák egész légió­ja sorakozik 30 különböző fazonban, fémkerettel vagy kapcsos megoldással. Férfi­aknak szánták a sötétebb színűeket és a nőknek az élénk vidám színűeket. „Női” apróság a pipere­erszény, vagy a nagyobb méretű táska. Ez habszi­vacsra dolgozott, finom ta­pintású pvc-ből készült. Sokféle fazon van, zippzá- ras, keretes vagy kapcsos megoldással, virágos, rózsás mintákkal, élénk színekben. Ezekben a kisebb-nagyobb mennyiségű pipereholmi külön és ami a legfonto­sabb, biztonságosan tárolha­tó. Ezek a bőr „apróáruk” a legolcsóbb használati cikkek közé tartoznak és nagy elő­nyük. hogy segítenek rend­ben tartani mindennapi éle­tünk sok apró kellékét pulykasült Ezután ismét visszatesszük a sütőbe, s addig sütjük to­vább, amíg a háló rozsda- vörös nem lesz. A pulyka kész, ha a combjába és a mellehúsába könnyen bele­szalad a pecsenyeforgató vil­la. Ezután a pulykát kivesz- szük és hülni hagyjuk. El­készítjük a mártást: a tep­siben lévő zsírt nyilt láng­ra tesszük. 2 evőkanál pa­radicsomot adunk hozzá, s megpirítjuk. Majd felen­gedjük 2 evőkanál fehér borral és 3 deciliter vízzel. Kissé megsózzuk és felfor­raljuk. A mártást leszűrjük és ismét forraljuk. Ha aranyszínű, akkor kész. Köretnek adhatunk zsír­ban pirított burgonyát, sa­látaként citromos vízben főtt zellert, és kompótot is. nprí tanácsok Szappanmaradékoknak tartsunk a fürdőszobában kéznél egy félliteres befőt- tesüveget. Ha állandóan annyi vizet tartunk az üvegben, hogy a szappant ellepje, mindig lesz kéznél szappanoldatunk — nemcsak a gyerekek részére, szappan- buborék-fúváshoz — ha­nem kifőzni való ruhák fő­zővizéhez és az ajtó, ablak lemosásához is. Péksütemény-maradék fő­leg kisgyermekes házaknál található. Vágjuk le a süte­ménymaradék használt vé­gét és gyűjtsük tiszta vá­szonzsákba. A sütemény­maradékból húsdarálón vagy mozsártörőben házilag bármikor készíthetünk mor­zsát, de olcsó, gyors ételt is, forró vaníliás cukros tejjel leöntjük és kikent tálban, személyenként egy darab tojás belekeverésével kifli- kochot sütünk belőle. Lek­várral tálaljuk. Sült hús csontja egyszerű rántott levesnek is kitűnő ízt ad. Ezért lehetőleg tála­lás előtt vágjuk le a cson­tot és tegyük el a másnapi levesbe. Törtí a tejed! VÍZSZINTES: 1. Kitribliz. 7. Szeszes ital. 8. ZC. 9. Jiasadék. 11. OSO. 12. Kö­tőszó. 13. Évszak. 14. Kicsinyítő képző. 15. Öriás zacskó. 19. Visz- sza: végzete, pusztulása. 23. Az­tán, népiesen. 24. Megfejtendő. 26. Kevert sor! 27. Római 1100. 29. Műveltető igerag. 30. Kiss Sándor. 31. Becézett Mihály. 33. Állóvíz (—*). 34. Kiszed. ló. 21. Sarok. 22. Ételízesítő, ül. Római 1004. 28. Fél cserép!!! >1* Személyes névmás. 32. Szintón. Megfejtendő: Decemberi népi hagyomány volt a ... vízszintes 24, függ. 3. ... elkészítése. Naponta l—l da­rabja készült el, végül, aki akarja, a néphit szerint, ráülve megláthatja, ki a ...függőleges 7... . FÜGGŐLEGES: 1. Hím állat. 2. Költő. 3. Meg­fejtendő. 4. Pemzli. 5. Energia. 6. ZÉS. 7. Megfejtendő. 10. Ga­ranciát vállal. 16. Azonos betűk. 17. Esőben álldogáló (—’). 18. Némán köt!!! 20. Zólyomi Lász­Műlt heti megfejtés: — ESZE TAMAS — KURUC VAY ADAM — Könyvjutalom: Bíró Zsuza* Nyíregyháza, ifj. Gyene Zsiga Tyúkod és Telepó Erzsébet Nyírcsaholy. Kóbor patak Volt egyszer egy csevegő, csobogó, kedves kis patak. Bólogatva köszöntek neki a csipkés levelű galagonyabok­rok. Kedvesen mosolyogtak felé a zöldségeskert piros paradicsomai, paprikái. Né­ki daloltak reggelenként a madarak. Még az öreg hosszú szakállú fűzfa is tisz­telettel meghajolt előtte. A patakocskát nem hiába tisztelték, szerették olyan nagyon, ö látta el vízzel az egész völgyet. Tudta a pa­tak, hogy milyen fontos ő itt és fejébe szállt a dicső­ség. — Nélkülem szomjan pusztulna az egész, zöld le­velű társasági — csobogta magában. — Itt kell hát őriznem őket. Olyan az életem, mint egy rabé. Pe­dig az én csillogó vizemnél aligha akad szebb, jobb. Bár csak világgá mehetnék! A kósza szellő meghallot­ta a patak panaszát: — Ej, patal:ocska! Csak ez a baj? Segítek én azon. Parancsold meg az ürgének, hogy fúrjon egy lyukat a gáton, azon majd kijutsz a medredből. Szólok a nap­sugárnak, hogy segítsen fel a felhők közé, akkor azután bebarangolhatod a világot. Tetszett a patakocskának a kósza szellő tanácsa. Este, amikor az ürge odajött a partra, hogy vacsora után jót igyon, a patak hábor­gott, hullámzott. A gyáva ürge rémülten ugrott el tő­le és tisztes távolságból fcö- nyörgött: — Patakocska, kedves pa­takocska, adj innom, szom­jazom! — Adok én, de csak ak­kor, ha reggelre olyan lyu­kat fúrsz a gátamba, ame­lyen át esténként kisétálha­tok a völgybe. Nem kérette magát az ürge, azon nyomban hozzá­látott az alagútásáshoz. Mire felragyogott az első napsu­gár, a patak — huss! — ki­futott medréből a völgybe. A napsugár meg a szellő se­gítségével felhővé változott és elindult világjáró útjára. Szállt, szállt messzire, együtt a többi felhővel. Ki­csi falvak, magas hegyek, hatalmas városok és végte­len tengerek felett suhantak. Egyszercsak pusztaság fölé jutottak. A forróság elszárí­totta a növényeket, kiszívta a folyó vizét. A fák tikkad- tan integettek megsárgult lombjaikkal a felhők felé. A felhők megálltak és szt- liden öntözni kezdték • szomjazó vidéket. Csak a patakocska nem hullajtott egyetlen cseppet sem a földre. Hiába mondták neki társai: „öntözz, patakocska, az a felhők dolga!” — Bn nem dolgozni jöt­tem, hanem sétálni — mond­ta sértődötten és félrevonult. Elmúlt a nyár, az ősz is vége felé járt, és a felhők elöntözgették már esőjüket. Megfakultak, lefogytak. Csak a patakocska szállt fénye­sen, gömbölyűén közöttük. Napról napra hidegebbé vált az idő, a távolban ha­vas hegycsúcsok ragyogtak. A kis patak fázott, gémbe- redett, egyre nehezebb leit a teste. Éppen egy sziklás hegy felett jártak, amikor már annyira elfáradt, hogy leszállt pihenni. A többiek könnyedén tovalebbentek, de bizony a patakocska úgy beszorult a kövek közé, hogy meg se tudott mar mozdulni. Hosszú hónapokig raboskodott a sziklák között. Meghallotta a Tavasztün­dér a kis felhő sóhaját, küldte hozzá a szelet, hogy segítsen rajta. A szél kise­gítette a sziklák közül. Szállt, szállt a kis patak so­káig, míg régi otthona, a völgy fölé érkezett. Nagyon örült, amikor odaért; de el is szomorodott rögtön a kó- kadt, hervadt növények lát­tán. Még a madarak sem daloltak a kicsi völgyben, mert kiszára it a torkuk a nagy-nagy szomjúságtól. ,4 patakocska minden, erejévtl segíteni akart rajtuk, de nem tudta, hogy hogyan, mert a kósza szellő arra már nem tanította meg, hogy a felhőből hogyan vál­tozhat ismét patakká. Még csak esőt sem hullajthatoti a völgyre, mert a felhőktől nem tanulta meg az öntö­zést. Elkeseredésében sírni, zo­kogni kezdett és — csodák csodája! — testéből egyszer­re csak ömleni kezdett a« eső a völgyre és a paíakpcs- ka csak ott találta magát a régi medrében. Most már nem sirt, hanem csobogott, dalolt, boldogan. Egyszeriben felvidult, fel­frissült a kicsi völgy. Azóta is olyan friss, szép üde — mert a patak szorgalmasan végzi munkáját és megta­gadta, hogy soha-soha töb­bé nem megy világgá. Lakács Angéla

Next

/
Oldalképek
Tartalom