Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

./onfosabb, ihagy ti ai enefcfanár Kisrárdán«.*

Most lenne 85 éves Kodály Zoltán

Az utóbbi két évtizedben hozzászoktunk, hogy a magyar zene ünnepnapjain, vagy az ifjúság zenei megmozdulása alkalmával Kodályt is ünnepeljük. Bartókkal együtt említettük őt, ha az új magyar zene, a népiből sarjadt új magyar műzene születéséről szóltunk, amikor pedig a magyar zenei anyanyelv kialakításának szükségességét hangoztattuk, akkor Kodályt, az új zene köztünk élő mesterét idéztük.

Nehéz elhinni, hogy nincs, hogy nem él már Kodály Zoltán, hiszen annyira hozzátartozott életünkhöz.

Még korai lenne az „utókor” hangján értékelni életművét. A választás is nehéz: a zeneszerző, a tudós, a zenepedagógia nagy mestere jelentett-e többet népünknek?

ő maga sohasem választott közülük. Mindig mindegyiket művelte. Legfeljebb egyik irányú tevékenysége érlelte más irányú terveit.

1882-ben Kecskeméten született Kodály Zoltán, a magyar zenekultúra kimagasló alakja. Budapesten végzett egyetemet és Zene- művészeti Főiskolát 1904- ben. 1905-ben már népdalgyűjtő körútra indult, s ez eldöntötte munkásságának további irányát. Nemcsak a sajátját, hanem barátjáét, Bartók Béláét is. A népdallal való találkozása a néppel való találkozást is jelentette. Nagy, nagy jelentősége volt ennek! A századfordulón, a világ zenei országúján hány zenész vált ta- lajtalanná, társtalanná, magánossá. Kodály korán, pályája elején találkozott a néppel magával — s ez megőrizte attól, hogy magánossá váljék, másrészt lehetővé tette számára, hogy mélyen megértse az emberiség nagy sorsfordulóját, s a zenében forradalmian, nagy művészi erővel fejezze ki korát.

Kodály műve és egész életének tevékenysége sokrétű.

Egy nemzet, egy ország, egy nép zenei műveltségének megteremtése lebegett előtte: megújítani, megteremteni az új zenét a népzene által, új magyar zenei anyanyelvet kialakítani —

ismét csak a népzenére építve — az. iskolákban és azokon át.

Kodály 1929-ben (Zenei Szemle) írta: „Sokkal fontosabb, hogy ki az énekta- nár Kisvárdán, mint, hogy ki az Opera igazgatója, mert a rossz igazgató azonnal megbukik, de a rossz tanár 30 éven át 30 évjáratból öli ki a zene szeretetét."

Most látjuk: már akkor a programjába iktatta: az igazi zenei műveltséget közkinccsé tenni, az egész népet a zenében is írástudóvá tenni. Ezért iktatta programjába, tevékenységébe — munkásságának szinte nagyobb felébe — az iskolai énekpedagógiai és az ifjúság zenei nevelésének kérdéseit. Tudta, hogy mind ezekkel együtt az egész társadalom zenei nevelését szolgálja.

S ez a program, a szocializmus építése . korának nagy zenészévé avatta. Mert csak a szocializmus építésének korában volt igazán lehetséges — az igazi nemzeti egység megteremtésével — az újjászülető, népi nemzeti kultúra kiteljesedése, kivirágzása.

S ő maga is érezte, hogy terveinek valóra váltása igazán a felszabadulás után indulhatott meg. Az iskoA Hotel Park a Nisava partján áll és a német megszállásig semmiben sem különbözött a többi nisi szállodától. Amikor azonban a második világháború alatt a németek bevonultak Dél- Szerbiába, a nisi lakosok elkerülték még a környékét is. A kapun állandóan német tisztek özönlöttek ki és be, este hangos vigadástól zengett a környék: mulattak a megszállók a Hotel Park volt a kaszinójuk, kedvenc tartózkodási helyük.

Egy meleg augusztusi estén — pontosabban augusztus 2-án, este 9 órakor — egy fiatal partizán besétált a Hotel Park németekkel

Iákban, a kórusokon keresztül nyiladoztak a kapuk az új zene befogadására előbb is, ám intézményesen csak ezután teremtődtek meg a megvalósulás feltételei. A zenei általános iskolák létesítése, az iskolai énekórák, a Magyar Népzene Tára köteteinek kiadása mind ezt biztosítják. Szabolcs megye önmagában is egyik legszebb példáját mutatja e program megvalósításának:

a megye 8 zenei általános iskolájával, 3 zeneiskolájával és fiókzeneiskoláinak hálózatával szinte reprezentálja, hogy rátért egy nagyszabású zenei nevelési program megvalósítására.

1957. június 23-án a Debreceni Kodály Zoltán Zene- művészeti Szakiskola névadó ünnepélyén, többek között, a következőket mondta Kodály: „Nyugodtan halok meg abban a tudatban, hogy ami nekem régi álmom volt, de már nem fogom megérni — elindult legalább arra az útra, ahol teljesedhet.”

Szabolcs megye az iskolákon, az iskolákban tartott bérleti hangversenyen soksok ezer bérletes tanulón keresztül, nagy lépést tett a zenei népművelés kiszélesítése, az éneklő magyarság álmának megvalósulása felé.

zsúfolt nagytermébe, elővett a zsebéből egy kézigránátot, és halálos nyugalommal a tömeg közé vágta.

Ennek az akciónak óriási volt a jelentősége. Jeladás volt, a németek elleni szervezett harc megindításának harci riadója, amely nyomán ki is bontakozott a hősi partizánharc.

A könyv szerzője. Alek- szandr Vojinovics, az akció végrehajtója. A szerző nem akar hősi éneket zengeni, egyszerűen csak elmondja, hogyan is került ő akkor gránátokkal a zsebében a Hotel Parkhoz, és hogyan menekült.

A könyv a Zrínyi Kiadó gondozásában jelent meg.

Gulyás György

Könyvespolc

Hotel Park

FÖLDES GYÖRGYI

180 fok!

A z elmúlt hetek legna- **■ gyobb élményét Kerekes Béla előadó emberi és hivatali magatartásának alapos megváltozása jelentette számomra.

Nem lehet ráismerni Kerekesre.

Néhány héttel ezelőtt meglátogattam hivatalában, s amíg az ügyfelével tárgyait, én egy kényelmes, régimódi bőrfotelben vártam rá, ami- koris érdekes párbeszédnek lehettem fültanúja.

— Nekem nagyon fontos lenne — kérte az ügyfél, egy ősz hajú, kedves nénike Kerekest —, hogy a kerítésemet végre megcsináltathassam.

— Ez csak akkor lehetséges kérem, ha ön a kertje határát fél méterrel beljebb helyezi — válaszolt határozottan Kerekes.

A néni, aki eddig nyugodtan tárgyalt, kért és előadott, hirtelen nyugtalanná vált, idegeskedni kezdett:

— Még hogy én menjek beljebb kérem, amikor ék vágtak le egész hosszában a

kertemből, majdnem egy métert? — mondta izgatottan.

— Ne tessék ilyen hangot használni, és ne tessék másokat gyanúsítani! — utasította vissza Kerekes az idős ügyfél megállapításait. — Tessék szépen hazamenni, majd meghozom a határozatot.

— Már éppen tizedszer vagyok itt, és mindig ezt tetszik mondani — erélyes- kedett tovább a néni, és nagy méltatlankodással elköszönt.

— Látod — fordult felém Kerekes —, ilyen lehetetlen ügyfeleim vannak, erőszakosak és önzők.

— Az a kérdés, igaza van-e a néninek, vagy nincs igaza?

— Igaza van, és már többször is járt nálam — mondta nagy meglepetésemre Kerekes

— Akkor miért nem intézted el már az elején? És miért járatod meg vele annyiszor ezt a sok lépcsőt?

— Látszik, hogy nem vagy hivatalbéli ember. Az ellenfele is idejár, az is ügyfél, őt is meg kell hallgatnom.

— Az imént azt mondtad, hogy a néninek igaza van, akkor pedig nem lehet a másik félnek igaza.

— Nem olyan egyszerű az ügy — fejtegette Kerekes. — A néni kertszomszédjának jó kapcsolatai vannak, nem hamarkodom el a döntést. Különben is, ha nem tudnád, az idő megold mindent. Az aktákat félreteszem és lehet, hogy néhány hét múlva már másképp vetődik fel a probléma. Ez a módszerem! Jegyezd meg, kedves barátom, ha nem döntök, abból nem lehet baj.

— És ha bepanaszolnak a felettesednek?

— Akkor referálom az anyagot. Megmagyarázom, hogy miről van szó, a felettesem majd meghozza a döntést és az övé lesz a felelősség.

Elképedve hagytam ott

Kerekest.

Különös élményem és Kerekesnél történt látogatásom óta alig néhány hét telt el, amikor ismét felkerestem hivatalában Kerekest Nem lehetett ráismerni. Egy merőben más Kerekest találtam.

— ▲ türelmedet kérem

Forradalmak fegyverei

a Hadtörténeti

(Tudósítónktól):

A budai Várban sok ezer év harci eszközei pihennek békésen egymás mellett. A legrégibb fegyver a kőbaita, a legújabb a rakéta. Igaz, ez csak képen látható. hiszen aligha férnek el az Országos Hadtörténeti Múzeum termeiben. De a korszerű tankok, vadászgépek „erede. tiben” is láthatók — a múzeum udvarán.

Órák hosszat járhat itt a látogató, s mindig talál újat, meglepőt A csatacsillagnak és több más fegyvernek ma már a neve is alig ismert. Kevesen láttak háromfedelű vadászgépet is. S vajon ki sejtené azt, hogy még az első világháborúban is használtak buzogányokat? Nagyon sok különös fegyvert halmoztak fel itt a múzeumban. 1918-ban alapították, tehát jövőre lesz 50 éves. Érthető, hogy a múzeum leggazdagabb anyaga az elmúlt 50 évre emlékeztet.

Itt minden tárgynak külön története van. Sok régi, elrozsdásodott fegyvert a múzeum előtt, az esztergomi bástya feltárásakor találtak

Korabeli képek, plakátok idézik fel a Tanácsköztársaság napjait.

Ebben a szobában csak a látogatók ,,mai”-ak. A kép közepén álló aknavetőt a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege használta, a plakát a vöröskatonákat bizdította 48 évvel ezelőtt, a kép jobboldalán álló mellszobor pedig Stromfeld Aurélt, a magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnökét ábrázolja.

— mondta és amíg a régimódi bőrfotelben vártam rá, megfigyeltem, hogy serényen dolgozik, a munka lázában ég, ügyfeleket fogad, telefonon intézkedik, rövid utasításokat ad és pillanatok alatt határoz.

Türelmesen várakoztam, és élvezettel szemléltem Kerekes agilitását. Ám új ügyfél érkezett, aki felkeltette érdeklődésemet: az ősz hajú, kedves nénike látogatta meg Kerekest

— Ne tessék haragudni — kezdte kicsit félve, kicsit ügyetlenül a néni —, de már megint eltelt néhány hét és szeretném végre a kerítésemet megcsináltatni.

— Semmi akadálya, asz- szonyom — válaszolt előzékenyen Kerekes, — már el is készítettem a határozatot.

Benyúlt a fiókjába és az aktacsomók tetejéről leemelte azt a félívnyi papírt, amely arról tanúskodott, hogy az ősz hajú néni

— benyújtott kérelmének megfelelően — a kívánt helyen. kerítést emelhet. Az ügyfél hálás köszönetét re- begve búcsúzott el Kerekestől.

— így kell ezt csinálni!

— dicsértem Kerekest —, csak örvendezni tudok annak a nagy változásnak, amelyet most nálad tapasztaltam.

— Hát igyekszik az ember — szerénykedett Kerekes.

— Természetesen igyekszik — helyeseltem —, de módfelett leköteleznél, ha megmagyaráznád nekem ennek a száznyolcvan fokos fordulatnak az okát

— Mi sem egyszerűbb ennél — válaszolt magabiztosan és büszkén. — A gazdasági irányítás új rendszere jelentős változást hoz és az új mechanizmusban az embereknek is meg kell változniuk.

— Zseniális vagy! — dicsértem újfent Kerekest. — Igazán kellemesen csalódtam benned. Nagyon örülök, hogy a saját munkádra vonatkozóan is ilyen okosan fogtad fel az új gazdasági mechanizmus valóba széles körű jelentőségét.

— És persze még vaiamit be kell neked vallanom: januártól életbe lép az új Munka Törvénykönyv is.

— Ezért változtattál . a munkamódszereden.

— De még mennyire! — vallotta be őszintén Kerekes. — Most már fel lehot mondani. És ha én továbbra is úgy dolgoznék, mini eddig, akkor úgy kipenderítenének az állásomból, hogy még a lábam sem érné a küszöböt.

Hát ezért nem lehet ráismerni Kerekesre.

meg. De a legkülönösebb történetek az 1919-ből származó emlékekhez fűződnek. Ez természetes. Az Árpád- kori nyílhegyet, a XV. századból maradt cséphadarót, a kuruc zászlót, vagy Petőfi kardját nem kellett rejtegetni. Bár a „régi kardok” is a német terjeszkedés, vagy az úri elnyomás, az önkény ellen felkelt népünk emlékei voltak, az ellenforradalmi rendszer nem pusztította ezeket. De az már valóban rejtély, hogyan tudták megőrizni az első munkáshatalom üldözött zászlóit: a Csepeli Vörös Ezred 2. zászlóalja, a 3. számú Nemzetközi Ezred, a Budapesti Vörös Vasas Hadosztály, Vagy a 31. Vörös Ezred lobogóját, melyet Kun Béla adott át az északi hadjárat hőseinek.

A magyar vöröskatonák fegyverei között látható egy orosz puska. Ilyennel főkent orosz földön a polgárháború, ban harcolt sok-sok ezer magyar katona, — a szovjet hatalom oldalán. A százezer magyar internacionalista hagyatéka között van Zatka Máté kardja és Sziklai Sándor kaukázusi tőre.

A két magyar internacionalista nevével találkozhatunk a spanyol polgárháborúról szóló kiállításon is. A gyűjtemény egyik legszebb darabja a „Spanyol szabadságért” érdemrend, amellyel a hősi halált halt Zalka Mátét — Lukács tábornokot — tüntették ki. Sziklai Sándor nevét is még kétszer olvashatjuk: a második világháború idején a magyar antifasiszták soraiban harcolt, 1956-ban pedig a Köztársaság tér mártírjai között esett el.

Kétségtelen, hogy a múzeum legmegrendítőbb része a második világháború magyar antifasisztáinak küzdelmeit ismertető kiállítás. Magyarországon, szovjet földön, Csehszlovákiában. Jugoszláviában, Lengyelországban, Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban, s ki tudná felsorolni még, hány helyen küzdöttek a magyarok a fasizmus ellen. S a gyűjtemény különös érdekességét csak fpkozza az, hogy a partizánok közül még sokan, akik az egykori ejtőernyős ruhát, a géppisztolyt használták, ma itt élnek körünkben, — országosan iámért politikusok, társadalmi közéleti személyiségek.