Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-21 / 275. szám

Megalakult megyénkben a Magyar Honvédelmi Szövetség Megyei aktivét rendezett Nyíregyházán a Fegyveres Erők Klubjában november 20-án, hétfőn az MHS me­gyei elnöksége, ahol az V. kongresszus óta végzett munkáról, s a Politikai Bi­zottságnak a honvédelmi neveléssel és az ifjúság hon­védelmi felkészítésének ki­szélesítésével, valamint az MHS feladatainak és szer­vezeteinek módosításával kapcsolatos határozatáról ta­nácskoztak. Az aktivaülésen részt vett Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Oláh István vezér­őrnagy, a honvédelmi mi­niszter helyettese, dr. Fele­szi István, a megyei tanács vb elnöke, Réti Antal, az MHSZ főtitkárhelyettese, Bánóczi Gyula, a KISZ JÍ6 első titkára, az országgyű­lés honvédelmi bizottságá­nak tagja. Unatenszki Bál ezredes nyitotta meg a ta­nácskozást, üdvözölte az ak­tívákat, akik a megye párt, állami, társadalmi és tömeg- szervezeteinek, továbbá a vállalatoknak, intézeteknek, a képviseletében jelentek meg, majd Szaniszló János, az MHS megyei elnöke is­mertette a megyei elnökség beszámolóját. Elöljáróban hangsúlyozta: a nemzetközi helyzet, az im­perialista hatalmak nyílt, agressziós politikája arra kényszerít bennünket, hogy fokozott figyelmet fordít­sunk országunk védelmi ké­pességeire, mert a szocialista haza védelme mindennél előbbre való. Miután rész­letesen ismertette az impe­rialista hatalmak — minde­nekelőtt az Amerikai Egye­sült Államok imperialista köreinek — támadásait a vi­lág békéje, a nemzetek ele­mi jogának megsértése el­len, arról szólt, hogy az imperialista államok hábo­rús készülődésének ellensú­lyozására az európai szocia­lista országok a Varsói Szerződés keretében egyesí­tik erőfeszítéseiket a szocia­lista világrendszer és a bé­ke védelmében. Ennek megfelelően fejlődtek az utóbbi időben fegyveres erőink, fokozódott ütőképes­ségük. Néphadseregünk meg­felel a korszerű követel­ményeknek. — Mindez azonban a hon­védelem erősítésének csak egy része — folytatta, majd arról beszélt: a honvédelem a fegyveres erőkön kívül magába foglalja az állam politiki rendjét, termelési lehetőségét, a technika és a tudomány fejlettségét, a la­kosság összetételét, politikai tudatát, műveltségét és mű­szak; felkészültségét. Hang­súlyozta, hogy az utóbbi években erősödött a haza vé­delméért érzett felelősség a dolgozó tömegekben. Köz­vetlenebbé, bensőségesebbé vált a fegyveres erők és a lakosság kapcsolata- Ebben igen jelentős munkát vég­zett az MHS. A lakosság, különösképpen pedig az ifjú­ság honvédelmi nevelését, felkészítését eredményesen szolgálták azok az évenként megtartott rendezvények, előadások, filmvetítések, amelyeken közel kétszázez­ren vettek részt megyénkben. Javult az iskolákban vég­zett honvédelmi nevelőmun­ka színvonala. Négy év alatt jelentős sikereket értünk el megyénkben a sorköteles fia­talok katonai előképzése és a tartalékos tisztek utókép­zése terén is. A lakosság polgári védelmi oktatása tervszerűen haladt: eddig közel negyedmillióan végezték el a legszükségesebb isme­reteket nyújtó tanfolyamokat. Nagy tömegeket mozgósíta­nak az összetett honvé­delmi versenyek, melyeken évenként átlagosan harminc­ezer fő vesz részt Szabolcs­ban­Majd azzal folytatta: mindezek ellenére — miként a Politikai Bizottság meg­állapította — az eredmények elmaradnak a reális lehető­ségektől. Az okok vizsgálata során a Politikai Bizottság arra a következtetésre ju­tott, hogy az eredmények ellenére az MHS jelenlegi szervezeti felépítése és mun­kastílusa már nem felel meg az újabb igényeknek, felada­toknak. A választott szervek tevékenysége olykor formá­lissá vált, nem mindenkor érvényesült következetesen az egyszemélyi felelősség. Ezért — PB határozat nyo­mán — az MHS előterjesz­tésére a kormány határozatot hozott, hogy a Magyar Hon­védelmi Sportszövetséget Magyar Honvédelmi Szövet­séggé kell átszervezni. Az MHSZ tehát elsőként a hon­védelmi nevelést és magát a honvédelmet segítő szervvé változik, melynek szervezeté­ben az egyszemélyi irányí­tás révén hatékonyabbá vá­lik a feladatok végrehajtása. Az alapszervezetek helyett létrejövő klubokat kineve­zett titkárok irányítják, akik mellett minden szinten ta­nácsadó testületet hoznak létre, a tanács, a KISZ, a fegyveres szervek és sport­szervek küldötteiből. — Megyénkben az MHSZ szervezetének létrehozása a megyei aktívaüléssel veszi kezdetét. A járási aktíva­üléseket december 10-ig kell megtartani, s ahol eddig MHS alapszervezet műkö­dött, az új MHSZ szerveket és klubokat január 31-ig kell létrehozni — mondotta az előadó. Majd arról be­szélt: az eddigi jó tapaszta­latokat tovább kell fejlesz­teni. El kell érni, hogy a honvédelmi nevelés ne csak az MHSZ feladata legyen, s hogy a kellő segítséget min­denhol adják meg az MHSZ- nek. Ahhoz, hogy egész if­júságunk megfelelő tárgyi ismeretekkel rendelkezzék a katonai szolgálattal kapcso­latban, mind a pedagógusok, a tanács; szervek vezetői, az orvosok, az agronómusok igen sokat tehetnek. Ezen­túl a jövőben is számít az MHSZ a fegyveres erők messzemenő segítségére. Vé­gezetül Szaniszló elvtárs köszönetét mondott azoknak az aktivistáknak, akik több éven át önzetlenül végezték a honvédelmi nevelés nemes munkáját az MHS kereté­ben­Az eredményeket összege­ző és a feladatokat vázoló beszámoló utáni vitában ti­zenegyen kértek szót. Ke­lemen Gyula, Orbán Sán­dor, Orosz Miklós, dr. Kál­mán György, Fábián Imre, Danyi Lajos, Kelemen La­jos, Figula György, és Károly László után Oláh István ve­zérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes beszélt a je­lenlévőkhöz. Többek között elmondta: nem egyszerű névváltoztatásról van szó, hanem a honvédelmi neve­lőmunka és felkészítés tar­talmi, módszerbeli színvona­lának emelését szolgálja a Magyar Honvédelmi Szövet­ség megalakítása. A Politi­kai Bizottság határozata jó ügyet szolgál — mondta —. Egy védelemre érdemes or­szág és rendszer, hazánk polgárai ezért támogatják annak végrehajtását ország­szerte. Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára felszólalása elején a honvé­delmi nevelés fontosságáról szólva hangsúlyozta: ez a munka nem lehet kam­pányszerű, miként a szocia­lizmus építése sem az. A haza szeretete, vívmányaink védelme végigkíséri az ember egész életét. A haza védelme nemzeti és ugyanakkor nemzetközi kötelesség is. Majd arról szólt; mindenekelőtt az szükséges, hogy a veze­tők lássák: a honvédelmi nevelőmunka nemcsak az adott esetben történő helyt­állás, hanem a termelő munka során is gyümölcsö­zik. Szükséges, hogy a fel­adatok végrehajtásában a pártszervek és szervezetek, a kommunisták járjanak elől jó példával. Végezetül az MHSZ munkáját segítő legszükségesebb megyei in­tézkedésekről beszélt. Ezután kitüntetéseket nyújtottak át az aktívák legjobb munkát végzőinek. „Honvédelmi érdemérem” kitüntetést kapott Kelemen Lajos, Loss László, Liget­falvi Zoltán és Tóth Miklós. „Kiváló munkáért” jelvény kitüntetésben részesült László Gyula, Molnár An­tal, Bagyinka György és Belicza István. A megyei aktívaértekezlet végén Réti Antal ismertette az MHSZ főtitkárának parancsát, mellyel Szaniszló Jánost az MHSZ megyei titkárává ki­nevezte. • « Otletmilliomosok Pénz szinte a semmiből — Az óraszíjtól *> női táskáig tünyíró olló és a csizmahúzó A szabolcsi kisipari szövetkezetek leleményessége Szép volt az idő ezen az őszön, a megye nagyobbik felében rekordidőt sütött a nap. Hiányzott a jó öreg csizmatalpat is lehúzó szat­mári sár. Az emberek ci­pője nem romlott el, követ­kezésképpen nem szorult ja­vításra. bzep ősz — 9000 pár pantonett A Fehérgyarmati Ruhá­zati és Szolgáltató Ktsz vezetői mégsem sopánkod­tak. Hulladék anyagból el­kezdtek posztó házipapu­csokat készíteni. Egy kis posztó, egy kis gumitalp, egy kis szegély, fillérekből, a munkájukkal százezreket termeltek és egyúttal ellá- ták a kereskedelmet is egy hiánycikkel. Sőt, már más szép őszökön kipróbált és népszerű strandpapucsaik­ból, az úgynevezett „pan- tonett”-ekből is elkészíte­nek kilencezer párat, mire beáll a rossz idő és az em­berek hozni kezdik a levált talpú cipőiket, csizmáikat, így lett közel egymillió nyereség a munkakiesés helyett, amelyet a javító szolgáltatásra berendezke­dett cipészműhelyeknek el kellett volna veszíteni. Csak ötlet, bátorság, lele­ményesség kellett hozzá. És egy kis harci szellem is. Ami igaz, az igaz: a bank egy kissé akadékosko­dott. Valamennyi anyagot mégiscsak vásárolni kellett a milliós vállalkozáshoz. Az emberek munkabérét is ki kellett fizetni. És a ke­reskedelem csak a iövő év január 18-ára vállalta a legnagyobb mennyiség át­vételét. „Megéri a szövetke­zetnek addig fizetni a ka­matot?” A fehérgyarmatiak vál­lalkozásáról most már bi­zonyos, hogy „jól ütött be”, a kamat sokszorosát meg­keresték mint vállalkozók is ezen az ötleten és min­denki jól járt, idejében lesz három megyében strandcipő. (Máskor nem mindig volt). Az keli, ami nincs Az ilyenfajta ötletek ezen az őszön mindennapossá váltak a szabolcsi kisipari szövetkezetekben. Ilyenformán alakult meg a Gávai Vegyesipari Ktsz bőrdíszmű részlege. A szó szoros értelmében csak az ötletük volt meg hozzá. He­lyiséget aztán szereztek, szakembert a fővárosból kértek. Érdemes volt: ma már 90 dolgozó gyárt ná­luk apró dolgokat, de ha­marosan berendezkednek óraszíj, levéltárca, bőr ci­garettatárca és később női táskák gyártására. Minden mennyiségben el lehet adni, csak győzzék készíteni. A Rakamazi Vegyesipari Ktsz vasasai két vasból készült hiánycikket „szúr­tak ki”: a fűnyíró ollót és a juhnyíró ollót. Nem volt nehéz felfedezni, hogy szé­les környéken nem lehet kapni ezt a két cikket. Már harmincán gyártják és nem is lehet pontosan ki­számítani, hol kell megáll- niok: egyelőre minden mennyiség kell. Csak ügy mellékesen A Nyíregyházi Általános Szolgáltató Szövetkezet TEMPO részlegénél egye­bek között azt is megtanul­hatjuk, hogy a hiánycikk nem okvetlenül tárgy, le­het egyfajta szolgáltatás is. A TEMPO részlegektől meg­szoktuk, hogy a boy-szolgá- lattól a gépíráson keresz­tül a házasságközvetítésig (egyelőre Csehszlovákiá­ban) foglalkozik mindennel, még kismamaszolgálattal is. Első hallásra talán meg­hökkentőnek hangzik, hogy az említett nyíregyházi „TEMPÓ” kisebb épületja­vítást és tatarozást vállal. Nem egy építő szövetkezet dolga lenne ez? Épp itt van a lelemény. Mindenfajta építőipari vál­lalkozásunk úgy van meg­szerkesztve, hogy neki nem „éri meg’, hogy egy eltört zár, egy beázott vakolat miatt „felvonuljon". Ha „harc a bürokrácia ellen” jelszóval mégis kiharcolják tőle, fogcsikorgatva teszi: ráfizet. Megesik, hogy va­laki úgy becsapja az ajtót, hogy lehull a vakolat. Hív­ja az építőket. Két eset van: vagy sikerül olyan számlát csinálni, hogy az ajtócsapkodó szívja a fo­gát, vagy nem sikerül és akkor a vállalat mérgelő­dik. A példák légiója van a gyakorlatban: ledől egy ké­mény, mini-munka kell vasból, fából, polc, ajtó, festés, stb. Erre a zseniális­nak nevezhető ötletre ala­pult egy „építőipari köny- nyűlovasság” megszervezé­se és bátran állítjuk, ha or­szágosan elterjed, kevesebb lesz a Ludas Matyi bürok- ráciás rovatában az építő­ipari panasz. Az sem elhanyagolható, hogy az új ötletekkel szabol­csi munkahelyek százait léte­sítik, csak úgy mellékesen. Pénz marad a megyében, munkáskéz marad a megyé­ben. Nekünk — valljuk be — talán ez a legfonto­sabb. Gcsztelyi Nagy Zoltán A HARMADIK ÖTÉVES TERVBEN További nyolc üzemanyagtöltő állomás A gépjárművek számának rohamos emelkedése szük­ségszerűen megköveteli az üzemanyagellátás javítását. A harmadik ötéves terv időszakában jelentős válto­zás lesz megyénkben is. Nyíregyházán már az el­múlt évben elkészült a Szé­na téri új üzemanyagtöltő állomás. Ugyanakkor már egy újabb töltőállomás épí­tési munkálatai is megkez­dődtek a megyeszékhelyen. Ez a korszerű négyoszlo­pos kút is perspektivikusan, a Kert- és a Kisteleki ut­cák találkozásánál, a ter­vezett nagyforgalmú nagy­körút mentén készül el. A zavartalan kiszolgálást biz­tosító négy darab, 25 köb­méteres tartályt már a helyszínre is szállították. Szormúnirsin Dasdórov: PÁSZTOROK A lkonyaira elült a hűvös szél. Az elgyötört fűszá­lak kiegyenesedtek, s a jur­tákból bodorodó füst is nyu. godtan szállt felfelé, a ma­gasba. Az egyik jurta bejáratá­nál sudár leány állt, szemét kezével ernyőzve a messze­séget kutatta. Gondolatai visszarepültek a múltba — egész sor régi em­lék rajzott elő. Kislánykorában gyakran járt Cevellel együtt tüze­lőért. Amikor teleszedték kosarukat, megpihentek, ő meg odabújt a fiúhoz, s kérlelte, hogy mondja el ne­ki a féiszemű őz történetét... Aztán Cevel messzire uta­zott: Ulánbátorba ment ta­nulni». Pár év múlva, nyár dere­kán — éppen mikor Mja- dag 14 esztendős lett —, lá­togatóba érkezett a város­ból Cevel a feleségével. Há­zukban összesereglettek a barátok, ismerősök. A fiatalember a jurta díszhe­lyén ült, édességet osztoga­tott a gyerekeknek. Mjadag — mint a szomszédék kis­lánya — két teli marék cu­korkát kapott. Aztán megint eltelt 2 év. Egy őszi éjszakán lódobogás, kengyelzörgés verte fel a csendet. Cevel volt a mesz- sziről jött vendég! — Nicsak, Mjadag i No nézd, hogy megnőtt! — Sámlira kell állnod, hogy megcsókolhasd, és még talán úgy sem éred el — mondta az édesapja. A lány elpirult, s nagy zavarában lehuppant a tü­zelőgyűjtő kosárra. Később, amikor Mjadag odahaza a kecskéket fejte, betoppant hozzájuk Cevel édesapja: — Hál’ istennek végleg hazajött a fiam! Pedig még most is a városban ülhetne, s kopogtathatna a masiná­ján. De nagyon vágyódott a szülőföldje után... Jó itt a levegő nálunk a pusztán — az hozta vissza! Kérdeztem a menyem felől is, de csak annyit mondott, hogy elvált az útjuk... Gyorsan múlnak a napok — azóta már harmadszor nyílt ki a kék kökörcsin. Cevel és Mjadag mindig együtt voltak: a téli esté­ken párban őrizték a jószá­got tavasszal izgatottan vár­ták a kisbárányok születé­sét, nem egyszer vészeltek át hóvihart, jégesőt. A leány mind jobban megsze­rette a férfit. Ma úgy adó­dott, hogy el kellett válniuk. Mjadag unatkozott egyedül, s gondolatban mindig elkí­sérte.» Telerakta kosarát tüzelő­vel, s leült a földre. A tá­volból egyenesen feléje tar­tottak az alkonyi fényben lángvörösnek tűnő kövér juhok. Nem hiába töltöttek több hónapot a messzi lege­lők zöld füvén! Nagy por­felhőt kavarva odarúgtatott elé Cevel is. Mjadag elfor­dította a fejét, s azután a szeme sarkából rápillantott. A Nap meg a szél barnára cserezte a bőrét: nem csoda, , hiszen egész nyáron kint járt a pusztán, hol itt, hol ott ütötte fel kék sátrát. A fiatalember leugrott a ló­ról. El sem engedve a gyep­lőt közelebb lépett, s a ke­ze után nyúlt. — Engem vártál? A lány megérezte rajta a pusztai szél illatát és a Nap melegét. Cevel mélyet só­hajtott és csak nézte, nézte arany napsugaraktól körül­font arcát, fénylő kékbe ját­szó fekete haját. Mjadag szorosan hozzásimult. Las­san minden lila ködbe bo­rult, ám az ég alja még bi­borszínben ragyogott. A lány pedig arra gondolt, hogy az égbolton az a ra­gyogás ebből a férfiből árad. — Látod, Mjadag! És vannak akik azt mondják, hogy a Góbi istenverte, át­kozott pusztaság... — Ugyan ki mondana ilyent? — A feleségem. Ezért ma­radt a városban is. Vártam... De nem jött. Mjadag hallgatott, Cevel sem folytatta. — Menjünk! — mondta. Mjadag lehajolt a kosa­ráért, ám Cevel megelőzte. Aztán szorosan egymás mel­leit elindultak a nyáj után. Az öregek a jurták felől für­készték az ég alját. S sze­mük előtt a biborba hajló láthatáron a nyájfelverte sárga porfelhőből két köze­ledő emberi alak körvonalai bontakoztak ki: egy férfi, hátán kosár, s egy lány. aki kantárszáron vezeti a férfi lovát. Fordította: Várkonyi Katalin Űj, korszerű, elektrifikált kutak épülnek a jelenlegi elavultak tehermentesítésé­re, illetve helyett Kisvár­dán, Vásárosnaményban, Baktalórántházán, Tiszavas- váriban és Nyírbátorban. Két helyen — Záhonyban és Vámosorosziban — ahol jelenleg még nincs benzin­kút — szintén korszerű üzemanyagtöltő állomást építtet az ÁFOR. A legkö­zelebb elkészülő létesít­mény a négyes számú főút­vonal mentén épülő kisvár- dai. Ennek átadása előre­láthatóan még ez évben megtörténik. A vállalat egyébként — ahol ez indokoltnak látszik — nem szünteti meg a ré­gi kutakat. Saját, vagy fmsz kezelésben tovább üzemelnek, s mint a kis- várdai, vagy a tiszavasvá- ri régi kutak esetében a la­kosság ellátásában — gáz­olaj, illetve petróleum — kiszolgálására alakítják át. Sor kerül a nagykállói, ké­zi meghajtású kút korsze­rűsítésére is. Végső soron a harmadik ötéves terv végére a me­gyében az Ásványolajfor­galmi Vállalat kezelésében 14 korszerű üzemanyagtöl­tő állomás fog működni, szuper- és normál benzin, valamint keverék és gázolaj egy helyen való kiszolgálá­sát teszik lehetővé. A kisebb községekben termé­szetesen tovább működnek majd az fmsz-ek kezelésé­ben jelenleg is üzemelő vagy ezután megvalósuló üzemanyagkutak. Ezek ellá­tásáról az ÁFOR ezután is gondoskodik. (— tá —*

Next

/
Oldalképek
Tartalom