Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-09 / 265. szám
Üzemmé fejlődőit a tsz-kőzi vállalkozás Egymillió gépesítésre A megyében 1962-ben elsőnek alakult mátészalkai járási tsz-közi vállalkozás életerős üzemmé fejlődött: idei termelési előirányzata már 20 millió forint. Szolgáltatása is sokat javult A korábbi, zömmel dohánypajta készítése helyett műszakilag igényes létesítmények kivitelezésének is eleget tesz, enyhíti az amúgyis nagy építéskapacitás hiányt Idei vállalásában mintegy 6 millió forintot képvisel kislakások építése, túlnyomórészt tsz-tagok részére. A növekvő igényességet gépesítéssel, saját telepének fejlesztésével oldja meg. A különböző teherkocsik, dömper, beton- és habarcskeve- rők, villanymotoros daru, szállítószalag vásárlására közel egymillió forintot fordított ebben az esztendőben a vállalkozás. Raktár-, garázs- és műhelyépítésre pedig több, mint negyedmilliót ruházott be. Tovább javult szakmunkáslétszáma, elérte az összes dolgozóinak 80 százalékát A már teljesen vállalat, színtű tsz-közi társulás munkájának hatékonyságát befolyásolja az is, hogy csaknem valamennyi brigádja a szocialista címért illetve már annak a megtartásáért küzd. A legélenjáróbb brigádok a jubileumi évforduló tiszteletére éves tervük ló százalékos túlteljesítésére tettek vállalást, ami közel 400 ezer forintnak felel meg. E kezdeményezés hatására a többi brigádok is 8 százalék tervtúlteljesítést fogadtak, aminek valóra váltása ugyan csak jelentősen növeli a termelési eredményességet. A vállalkozás vezetősége pedig a jobb, gazdaságosabb munka serkentésére 10 ezer forint céljutalmat tűzött ki, amelyet év végén, az elért teljesítmények alapján ősz tanak szét a brigádok között. Ami az új gazdasági mechanizmus első évét illeti: a vállalkozásnál már eddig 25 millió forint értékű építési igényt jelentettek be a környék tsz-ei. A tsz-ek amortizációs alapjukból több sajáterős létesítményt kívánnak építtetni, s a vállalkozás — hivatásának megfelelően — ennek a követelménynek tesz elsősorban eleget. S amennyiben sikerül a vállalkozásnak szakmunkáslétszámát tovább növelni, a jövő évi vállalások értékét 30 millió forintra fokozza. Ez egyetlen esztendő alatt 10 millió fo rint termelési növekedésnek felel meg. (a. b.) Teljesítik vállalásukat Eredményesen dolgoznak a szocialista brigádok a ti- szanagyfalui Uj Élet Termelőszövetkezetben. Vállalásaikat rendre teljesítik. Menyhért Miklósné munkacsapatának tagjai eddig átlagosan 210 munkaegységet szereztek. Jutott idejük két idős tsz-tag háztáji földjének megmunkálására Is, amely szintén szerepelt vállalásukban. Húsz holdon zöldséget és 6,5 holdon dohányt termelt és részesművelést is vállalt if j. Tóth András brigádja. Munkájuk eredményeként 17 ezer forint termelési érték jut egy tagra. Csaknem valamennyien részt vesznek a politikai oktatásban és rendszeresen képzik magukat. Nagy Ferenc traktoros brigádja vállalta, hogy ebben az évben 24 ezer normálholdat teljesítenek. Október 31-ig 21500 normálholdat már megmunkáltak. Mindenkor szem előtt tartották a minőségi követelményeket és az egy normál- holdra felhasznált üzemanyag mennyisége 5,4 kiló. ök is kötelességüknek érzik a rendszeres szakmai önképzést. Nagy Ilona brigádjában is magas az egy tagra jutó termelési érték, átlagosan 15 800 forint A brigádtagok lelkiismeretesen megművelték két idős tsz-tag háztájiját is. Hollós! Árpád tudósítónk Nyíregyháza Újabb három csuklósbusz A múlt héten újabb három csuklósautóbuszt helyezett üzembe az 5. számú Autóközlekedési Vállalat A helyi forgalomban és a városhoz közeli községekben (Oros, Nyírszőlős, Nyír- pazony, Nyíribrony) közlekednek már részben a nagy befogadóképességű speciális autóbuszok, összesen hét darab. A tapasztalatok jók, ezekről a járatokról az utóbbi időben nem maradtak le utasok: egy-egy kocsi 130 személyt szállíthat A vállalathoz az év végéig még tíz autóbusz érkezik, amelyeket terven felül kapják az irányító szervtől. Ezekből hármat szintén a város forgalmának javítására állítanak be. Ahol a minőség — létkérdés „ Alkatrészgyár44 a belvárosban BIZONYÍTOTTAK A GÉL KA DOLGOZÓI Szerény tábla hirdeti a falon: a GELKA 1. számú üzeme. Üzem nincs is másik, csupán szerviz, ez az egyetlen az országban és nem is akármilyen: alkatrészeket gyártanak itt. — A kényszer vitt rá ben. nünket — mondja Bíró László, a nyíregyházi szerviz vezetője. — A GELKA nem kapta meg a gyáraktól, amire szüksége lett volna. Nem volt sorkimenő, trafó, nagyfeszültségű tekercs... Jgy gondoltak először árrá, hogy fel kellene újítani azokat az alkatrészeket, amelyek még ennyire jók. Azzal kezdődött: e régi gondolatot megvalósították. A megyei pártbizottság helyiséget szerzett, azután pedig a GELKA központja segített, (ök is tudták, ha csak néhány új munkaerőt alkalmazhatnak, itt már az is segítség.) Huszonhárom nő —- betanított munkások — és két férfi műszerésszel kezdett dolgozni ez az üzem. Gépeket készítettek maguknak, műszereket, amire csak szükség volt. Egyszerűbbnek látszott a saját forgácsolóban elkészíteni ezeket, mert az ipar olyan hosszú időre vállalta a szállítást, hogy lehetetlen lett volna kivárni. — A betanítás viszonylag könnyű volt — folytatja Bíró László. — Lelkesek vol-- tak — s kettő kivételével ma is ők dogoznak itt, — és kisebb zökkenőkkel tartani tudtuk a minőségi színvonalat. A zökkenők érthetőkek: akik ide kerültek, nemhogy iparban nem dolgoztak korábban, hanem másutt sem. Nem egyszerű ezt megszokni. Később másfajta gondok jelentkeztek. Kevésnek látszott a felújítható anyag, mert a kicserélt alkatrészt vissza kell adni a félnek. Az üzem hamarosan elérkezett ama pontra, hogy át kellett térni az új gyártmányok készítésére. Erre szükség is van. Épp a napokban érkezett meg például a budapesti 071 szá. mű szerviz kérése, amelyben hat különféle alkatrészt kér, összesen 710 darabot, mert az ellátás nehézségekbe ütközik. Hálózati trafókkal kezdték, sorkimenőkkel, nagyfeszültségű tekercsekkel, — aztán másnaponként újabb és újabb alkatrészek gyártására tértek át. Jelenleg ötvennél tartanak, de — éppen a GELKA javító jellegéből kő. vetkezően — ez a szám egyre nagyobb lesz. Jövőre már négymilliós termelésre és mintegy 150 különféle alkatrész gyártására kaptak megrendelést a GELKÁ-tól. — Rugalmasnak kell lennünk — mondja Bíró László, — mert vannak ugyan ezres tételek, azonban akad. nak olyanok is, amelyekből csupán két, vagy öt darabra van szükség. Ezek elkészítése végképp nem gazdaságos, s hogy mégis vállaljuk, az presztizsokok miatt van. Az Iskola utca sarkán lévő üzemben jó körülmények között dolgoznak a nők, a leg. többen tekercselnek. Saját készítésű gép pörgeti fel a fényes huzalokat: automatikusan tekercsel és számlál, az asszonyok feladata csupán a szigetelő berakása és a figyelés. Ez utóbbi viszont nem is apró feladat. — Kérlelhetetlenek vagyunk a minőségnél —jegyzi meg Bíró László. — Elér. tűk az optimálisát, a legjobbat, s ma felülmúljuk a gyárban készített alkatrészek minőségét is. Ez a fő szempont, nem a termelékenység, mert ez nekünk létkérdés. Persze, — s ettől függetlenül — gazdaságos az alkatrész, gyártás, de nagy nyereségnél is fontosabb a pontos munka, s itt ismét a GELKA jellegére célzunk. Ez a cél abban is kifejeződik, hogy az asszonyok nem darab-, hanem órabérben dolgoznak. Csak pontos munkát követelnek tőlük. Erre szolgálnak — a gyár. tói beszerzettek mellett — az itt elkészített okos műszerek is, amelyek gyorsan kimutatják, ha valamelyik munkadarab nem tökéletes. Ez nem is mehet ki. Csendben új üzem kezdett hát működni Nyíregyházán, bár sem könnyűnek, sem egyszerűnek nem mondhatnánk, amíg idáig jutott. — Szabad kezet kaptam a központtól — indokolja Bíró László. — Ök még a közbeeső osztályokkal is vállalták a vitát, hogy a terveink sikerülhessenek. Elhárítottak sok bürokratikus akadályt, s ahogy várom, a jövőben egyre kevesebb lesz már a gond, ha az üzem fejlesztéséről tárgyalunk. Ehhez az is kellett, hogy a dolgozóink bizonyítsanak: jók a termékeink. Az üzem előtt nagy lehetőségek állnak, az alkatrész- gyártás világszerte elkülönül a késztermékekétől. Alkatrészre eddig is szükség volt, ezután pedig — ahogyan bővül a háztartásokba kerülő gépek száma — még nagyobb szükség lesz. Az első nagy lépést megtették, ezentúl az a feladat, hogy a lehetőséget használják is ki. Kun István Szovjet síremlék avatása Tiszavasváriban Bensőséges ünnepség zajlott le kedden a tiszavcsvá- ri temetőben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján avatták fel nagy érdeklődés mellett egy szovjet hős, V. J. Koncsarov gárdahadnagy sírkövét. V. J. Koncsarov a Tisza menti felszabadító harcokban vesztette életét. A hős édesanyjának kérésére a járás fiataljai, úttörői kutatták fel a sírt, amelynek gondozását a Ti- szavasvári Gépjavító Állomás Béke női szöciétista brigádjának tagjai vállalták, a jubileumra pedig sírkövet állíttattak. Az eseményen mintegy ötszázan vettek részt. Megjelentek a szocialista brigád tagjai, hozzátartozói, a község dolgozói, ott voltak a járási és községi párt, tanács, társadalmi és gazdasági szervek képviselői. A hős édesanyja betegsége miatt nem tudott erre az alkalomra Magyarországra utazni, de április 4-én fia sírjához látogat a szocialista brigád meghívására. A brigád tagjai állandó levelezésben állnak az idős asz- szonnyal, s most elküldik neki a sírkőavatásról készült felvételeket. A sírnál Szabó Mihály, a TiszalÖki Járási Pártbizottság első titkára mondott beszédet. A sírkő leleplezése után a szocialista brigád, a KISE- szervezet és falu dolgozóinak képviseletében helyezték el a megemlékezés virágait a sírkőre. Úttörő gazdálkodási formák Alakul a nagyüzem a nyíregyházi tanyavilágban Tanyabokrok. Végig a főútvonal mentén táblák mutatnak dűlőutakra megnevezve egy-egy tanyabokrot Mind külön világ. De egyre szorosabb kapocs köti össze őket. Bedő, Benkő, Kazár, Súlyán, Szeles, Róka, Kovács, Varga és Vajda bokor ez év kezdetétől egy nagy kiterjedésű gazdasági egység lett Öt kis tszcs- ből alakult a nagy, amelynek a Szabolcs nevet adták. A gazdaság 2300 hold szántóból, erdőből, gyümölcsösből és legelőből áll. Az új tszcs-t jónak mondják, olyannak, amely fejlődésében e gazdálkodási formának úttörő jeleit mutatja. Az erők egyesítése Pázmándi Mihály, a Szabolcs Tszcs mezőgazdásza először is arra ad választ, miért tartották szükségesAlma jak álltak A nádfedeles parasztház ablakából rádió hangja szól. Mélabús ukrán és orosz melódiák röppennek át az újfehértói utcán, s hozzák el ide, a jonatán világába az ukrán nyírfák üzenetét. Most pattogó ritmusú dalt énekel a férfikórus... A fehértói utcácskán sétálunk: a vendéggel Kazimir Lempicki, a Kommunizmus hajnal” Kolhoz elnökével. Turistaként érkezett magyar földre — életében először. A jól megtermett férfi ru. hája még őrzi a vinnicai tájak illatét, tenyere a tegnapelőtti munka nyomait. „Hej, Katyusa” — kíséri dörmögő basszusán a kórust, s pupilláját alig észrevehető könnycsepp ködösíti el. — Amikor 41-ben apámat utóij ára láttam integetni a gépkocsikonvoj első autójá- ülésén, a géppuskás katonák, akiknek apám századparancsnoka volt, ezzel a dallal vonultak ki a faluból, Zozovkából. Egyenesen a frontra. Akkor ő annyi idős lehetett, mint most én vagyok. A Kossuth rádióban elhallgat a zene. Szünetjel. Pontos időjelzés. Hírek. ...Vietnam, bombák, halál. Repülőgépek, szenvedők. Kegyetlen számadatok: gyilkosokról és a szabadságért küzdőkről. Hírek, hírek. Kazimir Lempicki odafigyel. Nem tud magyarul, de érti. — Tapasztalt, régi katonaember volt az öreg. Még 1918-ban tette fejére a vörös csillagos katonasapkát. Bugyonnijnál ismerkedett a fegyverforgatással. Géppuskájával sok fehérgárdistát és intervencióst kerepelt ki az országhatáron túlra. Amikor ránktörtek a németek, újra csatasorba állt az apám, i géppuskás századával verte őket egészen Budapestig... A kolhozelnök mesél, emlékezik. Szavai, az ukrán mondatok a rádióból kiszűrődő magyar szavakkal, mondatokkal keverednek. A Kossuth rádió bemondója még mindig a híreket olvassa. Hazai hírek... Űj bölcsődét avattak a főváros tizedik kerületében... — Negyvenöt januárjában olvastam apám utolsó levelét. A magyar főváros határában álltak, amikor írta. Jól emlékszem a soraira. A levelet most is őrzöm. „Az ellenség még keményen ellenáll, ma újra megütközünk...” A következő levelet már nem a tábori posta továbbította, s nem az öreg gyöngy, betűs sorait olvastuk. Amikor ez a levél íródott, ő már nem tudott írni. Jól eltávolodtunk már a kis nádfedeles háztól. A rádióbemondó hangjának csak kivehetetlen foszlányai szűrődnek el ide, ahol az almáskertek kezdődnek. Két évtizeddel korábban apja is járt ezen a tájon. — A legutolsó értesítést már írógéppel írták valamelyik parancsnokság stábján. „Andrej Lempicki hősi halált halt a Budapest felszabadításáért vívott ütközetben.” Az apa egy más nép szabadságáért jött el hozzánk huszonhárom évvel ezelőtt meghalni. Fia ismerkedni jött mindazzal, amiért apja és sok-sok szovjet apa adta életét. Az újfehértói gyümölcskísérleti telepre érkezünk. Nincs zenekar, nincs köszöntő beszéd. De ez most nem is hiányzik. Almafák állnak díszőrséget, s Kazimir Lempicki a vinnicai kolhozelnök, mint tábornok a baráti hadsereg katonáit, úgy szemlélgeti ezeket az aranyló, pirosló terméstől roskadozó szabolcsi almafákat Szilágyi Szabolcs nek a kis tszcs-k egyesítését — A kis tszcs-k, annak ellenére, hogy külön-külön is jól gazdálkodtak, hiszen szorgalmas emberek a tanyabokoriak, alig tudtak mást felmutatni, mint amennyit hagyományos gazdálkodással bárki elérhet Akadt egy-két gép mindenütt, de ezeknek az elosztása, munkaszervezése nem szolgálta minden tag érdekét. A nagy gazdaság ezen tud és már tudott is segíteni. Nem tűnik nagy dolognak, de nálunk az, hogy határidő előtt befejeztük a vetést A hat erőgép munkáját úgy osztottuk el, hogy képes volt a 900 hold terület felszántására. A tanyabokrokban ma már kevés a ló. Egyre kevesebb lesz. A mezőgazda- dász a szánkást épp ezért említette. Mert számolni is tudnak ott a földművelők. A gyakorlat győz A traktor térhódítása és elismerése a tanyabokrokban kézzel fogható valóságnak tűnik. Mondhatnánk erre a mezőgazdaság rohamléptű gépesítésénél, ke- mizálásánál ez nem is lehet másképp. A mezőgazdász azonban azt monja: — Nem mindegy, hogy hogyan és miként ismerik meg az emberek az újat. A tszcs-nek 394 tagja van, többnyire 50—60 éves emberek, s bennük mélyen él a régi gazdálkodási forma, ezen változtatni csak lépésről lépésre lehet. Itt van például a kombájn. A hozzánk hasonló földterülettel rendelkező gazdaságok szerte a megyében 90—100 százalékban kombájnnal arattak. Mi csak hat holdon. Széles körben elterjedt a vegyszeres gyomirtás. Mi az idén először egy kis táblán próbálkoztunk vele. Jövőre már nagyobb arányú lesz a vegyszerezés, a kombájnaratás is a terület nagy részére kiterjed majd, mert a gyakorlat győzi meg leginkább az embereket. A közös erősítése Az erők egyesítését nem csupán a traktorok példázzák. A közös vonások apró szikrái, hogy az összterületből 300 holdat már közös művelésben dolgoznak a tagok, 25 hízóval létrehoztak egy közös sertésállományt, építik a központi telephelyet, elhatározták egy tehergépkocsi vásárlását. Ez a mag, s mi lesz a jövő? — A sertésállományt természetesen továbbfejlesztjük — mondja Pázmándi Mihály. — Tavasszal már 50 hízót állítunk be és megteremtjük hozzá a kocaállományt Bővítjük a központi telephelyet is. A gazdálkodás tekintetében a magasabb termésátlagért pedig elsősorban a vetőmagnál akarunk alapvető változást elérni. Már megvásároltunk 1200 mázsa vetőburgonyát, s a rozsvetéshez is központi készletből szereztünk jó vetőmagot Növelni akarjuk a műtrágyafelhasználást is. Mindezt abból az alapvető elgondolásból kiindulva tesz- szük, így több jut a tagoknak és gyorsabban gyarapodhat a közös alap is. A Nyíregyháza környéki tanyák lakóinak életében az elmúlt években sok változás történt Ha csak ezt a kilenc tanyabokrot nézzük, amely a Szabolcs Tszcs-hez tartozik mondhatjuk központi keretből épült számunkra egy kul- túrház, postát kaptak, a villanyt eddig hat tanyabokorba vezették be, s a gyerekek Nyíregyházán tanyai kollégiumban tanulhatnak. Már ez is számottevő és jól mutatja a közeledést a nagyobb települések kul- túrszínvonalához. Az erői tszcs az ütem továbbgyor- sulását segíti elő. Seres ErnA