Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-16 / 271. szám
Gyors válasz a közérdekű kérdésekre Két évvel ezelőtt külön határozatot hozott a párt Politikai Bizottsága a tájékoztatás megjavításáról, hogy a sok irányú hazai és külföldi eseményekre, az olykor bonyolult helyi problémákra érthető és gyors választ kapjanak az emberek, értsék és magukévá tegyék a párt politikáját. Mindez nagyon lényeges az alkotó munkakedv, a kezdeményezés szempontjából- Egyben a pártbizottságoknak, pártszervezeteknek nélkülözhetetlen is a helyi politika kialakításában. Élénken fogadta ezt aPB- határozatot a város közvéleménye, a párttagság is, hiszen a vezetőséget újjáválasztó taggyűléseken és a városi pártértekezleten mintegy kétezren nyilvánítottak véleményt a helyi és az országos problémákról. Az elevenebb pártélethez tevékenyen hozzájárult az is, hogy tovább javult, bővült a tájékoztatás. Hogyan éltek a megnövekedett lehetőségekkel a város pártszervezetei, s maga a városi pártbizottság? — vizsgálta ezeket a kérdéseket a városi párt-végrehajtóbizottság is. E fontos párthatározat nagymértékben megnövelte a városban is a kommunisták felelősségét, hisz a kölcsönös tájékoztatás az egész párttagságot érinti. A városi párt vb. megállapítása szerint elsősorban a nyilvános pártnapokon kamatoztatták ezt Míg korábban kevés munkahelyen tartottak pártnapokat a határozat megjelenése óta 70 üzemben, intézménynél szerveztek pártna pokat Természetesen a megjelenést befolyásolta, milyen gazdasági, vagy politikai esemény, intézkedés került napirendre, s mennyire tudták az előadók „lefordítani” az adott munkahely sajátos viszonyaira. A legnagyobb érdeklődés az ipari üzemekben volt, főleg a törzsgárda vett részt a pártnapokon, s nyilvánított véleményt. A dolgozókat leginkább az időszerű nemzetközi helyzet, a háború és a béke kérdései érdekelték, ezenkívül azok az intézkedések, amelyek az anyagi helyzettel, az élet- színvonallal kapcsolatosak. De szót váltottak a várospolitikai témákról, az építkezések alakulásáról, a külterületeken pedig elsősorban a kommunális és ellátási gondokról is. A valóban kölcsönös véleménycserék jellemezték ezeket a pártestéket. A pártnapi tapasztalatok, a párttagok és a pártonkívüliekkel folytatott párbeszédek felhívták a figyelmet, hogy továbbra is elsőrangú politikai feladatként szükséges kezelni a minden oldalú tájékoztatást. Ma még nem kielégítő a tájékoztatás tempója. Az események gyors egymásutánisága, a sok irányú problémák azt követelik, hogy a pártbizottságok, a pártszervezetek legyenek gyorsabbak, legyen a tájékoztatás mindenkor időszerű, ne késsen az eseményektől. De a gyorsaság és a rugalmasság ne eredményezzen felszínességet, sőt jobban gyakorlattá kívánatos tenni a személyre szóló agitációt. Rendkívül megnőtt az igény a pártnapi előadókkal szemben, az emberek a tv „Századunk”, „Monitor”, a „Világ térképe” c. adásaihoz is mérik a követelményeke. Az előadónak nemcsak a párt politikáját, s a helyi gondokat, sajátosságokat kell ismerni, hanem a nemzetközi munkásmozgalom történetét, a világföldrajzot, a közgazdaságtant is. Továbbképzésükről megyeileg kellene gondoskodni, esetleg az esti egyetem segítségével. A nyilvános pártnapok jó formálói a dolgozók egészséges politikai hangulatának, s mozgósító erőt jelentenek. Nem lenne jó a tájékoztatást leszűkíteni csupán a pártnapokra. A tájékoztatás szélesebb skálán, változatos eszközökkel hoz nagyobb eredményeket, s közelebb kerülnek egymáshoz az országos politika formálói és végrehajtói, illetve minden kommunista, sőt párton kívüli is részesévé válik a döntően fontos határozatok megalkotásának. Páll Géza ,,Itthon voltunk Önöknél isu Beszélgetés Nguyen llianhnal, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Nyíregyházán nagy sikerrel mutatta be műsorát a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front katonai együttese, mely ének-, tánc- és zeneszámaival elbűvölte a Móricz Zsigmond Színház nézőterét zsúfolásig megtöltő közönséget. A városunkban lezajlott nagy esemény után megkértük Nguyen Thanht, az együttes helyettes vezetőjét, a művészeti munka irányítóját, nyilatkozzék lapunknak magyarországi élményeikről, az együttesről. Milyen benyomásokkal távoznak Magyar- országról? Élményeiket hogyan csoportosítják itteni vendégszereplésük után? Magyarországra úgy érkeztünk, mint haza — kezdte válaszát Nguyen Thanh. Ismertük a magyar nép segítségét, áldozatkészségét. Magyarország és népe Vimű vészeli együttesének sák, milyen a mi harcunk, mi a célunk. A műsor és az önök elképzelései tehát szoros kapcsolatban vannak egymással? Természetesen. Táncosaink harcainkat fejezik ki. Énekeseink a mi és az önök népeinek dalait éneklik. Egy a mi célunk és eszménk. Amikor a mi bambuszból készült hangszereinken felcsendül a dal, egész Vietnam köszöntését szeretnénk tolmácsolni magyar barátainknak. Mesél a hangszer, a dal, a tánc. Azt szeretnénk, ha mindenütt, Budapesten, Szolnokon, Debrecenben és Nyíregyházán látták: Vietnam népének és önöknek csak egy jövőjük van: a béke. Milyen eszközökkel érik ezt el? í belyettes vezetőjével Amint látta, az együttes tagjai mind fiatalok. Lányok és fiúk. Tudjuk, hogy népünk dalai és a legmodernebb művészetek ritmusai jól ötvözve adják a mi igaz életérzésünket. Mit akar Vietnam? Békét, szabad életet. Nem a dal, nem ritmus, hanem a közös akarat az, ami összeköt, ami műsorunkat a nyelvi különbözőség ellenére teljesen érthetővé teszi. Nguyen Thanh befejezte nyilatkozatát. Még zengett a taps, még tisztelgett a közönség. Érezni lehetett, hogy Nyíregyháza lakossága, Szabolcs-Szatmár népe a nyilatkozatot még nem ismerve igazolta szavait. Népeink barátságát A beké« boldog jövő óhajtását. B. U Majd a mozdonyvezetők íehér kabátban... Két kor találkozásán a fűtőkázban etnamban jól ismert. Jártunk már Kubában, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Szovjetunióban. Úgy érezzük, hogy népünk és harcunk ügye mindenütt igaz barátokra talált Barátok, sőt mi több, testvérek között vagyunk, akik értik, hogy 60 Fútöház. Füst, korom és olajszag.™ Gőzölgő salakdombok, szénhegyek, s karcsú testű Diesel- és villamosmozdonyok. Néhol füstölgő, szuszogó gőzmozdonyok. Két kor találkozása. Nagyobb követelmények — Nem sokáig lesz Itt korom, füst Csak ott, ahol a gőzmozdonyok vannak — mondja Moduna István, a fűtőházi pártszervezet szervező titkára. 1945 után öt kis mozdonyunk volt. Roncsokból építettük azokat is újjá. És hová fejlődtünk! Ma már többségében motorosok közlekednek a vonalon. Megtermett, edzett ember. Huszonkilenc esztendeje „nyeli” a füstöt, rakódik a korom és az olajszag testének pólusaiba. Géplakatos csoportvezető. — Ez itt az atomkor. A dieselesítéssel, villamosítással hamarosan elérjük, hogy a mozdonyvezetők fehér kabátban ülhetnek a vezetőfülkébe — mosolyog. Többek között az új mechanizmus itt ezt is Jelenti. Kopácsolás, csörgés, csattogás. Csak úgy visszhangzik a mozdonyműhely, ahol vagyunk. Éppen egy 424-es mozdony szerelési munkálatait beszéli meg Moduna a lakatosokkal, esztergályosokkal és a többiekkel. — Éz még olajos, piszkos munka, de a Dieselek már valóságos „űri” szerelőket igényelnek. Könnyebb is, de sokat kellett tanulni az embereknek, hogy elsajátítsák. Magasabbak lettek a követelmények. 12 helyett 6 Nem volt könnyű az átállás a régiről, megszokottról az újra, ismeretlenre. Elkelt a segítség. És erre buzdított a szakszervezet, pártszervezet. Tanulás műszak után. Este, éjszaka, mozdonyon, mindenhol. Rajtmár Miklós szb-titkár említi: — Sok lakatost, gőzmozdonyvezetőt kellett átképezni. Ebben sokat tettek a szocialista brigádok, az idősebb szakmunkások. És úgy kellett megoldani, hogy a fizetésük se csökkenjen, de a munka is precíz legyen. És sikerült. Ádám István, az egyik szocialista brigád vezetője is a gőzmozdonyról került a Diesel-motorosra. — Nem tagadom, kezdetben jómagam szorultam a legtöbb segítségre. Újra kellett tanulni mindent. Voltak „öregebb” szakik, Lukács Gyula, Kovács Attila, akik foglalkoztak velünk. Nem csökkent a fizetésünk sem. Most is megvan a kétezerkettőszáz. Könnyebben mint azelőtt. A fűtőház bejáratához közel, a sorompónál nagy munka folyik. Épül az ikervágány Nyíregyháza és Záhony között. Villamosítják a vonalat. Újságolják, hogy jövőre már csak a szárnyvonalakon futnak majd a régi gőzösök. Erre Diesel- és villamosmozdonyok közlekednek. Fáradtan most érkezett meg Debrecenből Bákány József. Arca derűs. Ö is gőzmozdonyvezető volt hat évig. Sokat tanult, mig a szovjet gyártmányú 62-es Dieselre került. Több a fizetése, mint a régin. — A gőzmozdonyon 100 kilométert 10—12 óra alatt tettünk meg, most bőségesen elég 6 óra, ha engedik az embert, nem állítják meg — mondja. Említem, hogy túl hangosak ezek a mozdonyok. — Csak kívülről. A vezetőfülke teljesen zajmentes, szigetelve van és jól fűtött. Úgy utazunk benne, mint egy „úrvezető” a gépkocsijában. Míg nem ismertük, voltak műszaki hibák, késés. „Fekve” maradtak a pályán. Ez megszűnt... Sok segítséget kaptunk a szovjet szerelőktől. Velem is járt egy-egy úton Viktor, a barátom, aki egész úton magyarázott, oktatott, hogy ha meghibásodik ez vagy az, hol keressem az okát... Eleinte ahogy féltünk a motorosoktól, úgy megszerettük. Csak „megsimogatta“ €S • • • Bákány József és a régi szakik sok fiatal és idősebb régi gőzmozdonyvezetőt tanítottak meg a korszerű gépek kezelésére, vezetésére. És ebben a párttagok mutattak példát. — Legalább ötvennel foglalkoztam én is. Itt csak így boldogul az ember. — említi. Szerda éjszaka történt. Az 1717-es vonatra kellett előállni az egyik Dieselnek. Nem akart beindulni. Keresték az okát. Nem találták. Bákány felszállt, „meg- símogatta” itt is, ott is és ment... — Egy fiatal pesti fiú vezette. Köszönte nagyon a segítséget — mondja. így születnek új szakmák, s formálódnak újjá a régi emberek. A kormos arcú, olajos kezű mozdonyvezetőkből, fűtőkből a modern közlekedés, a Dieselek, villamosmozdonyok vezetői lesznek. Magasabb képzettséggel, könnyebb munkával keresik kenyerüket. És tovább élnek. Nem marja füst, korom évtizedekig őket Csak a félévszázados füstös, kormos fűtőház emléke marad. Ez is csak emléknek. Farkas Kálmán tagú együttesünk mit akar kifejezni. Mikor született ez a katonaegyüttes, s mi jellemzi műsorát? 1962-ben alakult együttesünk. Első célja az volt, s az is maradt, hogy jó programmal szórakoztassuk azokat, akik kemény harcokban vesznek részt. 8 fővel kezdtük. Ma százon felül van együttesünk létszáma. Akiket ma itt látnak, az egy része együttesünknek. 10—15 fős csoportokban járjuk a frontokat, s adjuk azt a műsort, ami a leginkább agitatív és harcra buzdító. Mi nem valljuk azt, hogy a fegyverek dörgése közben hallgatnak a múzsák. A múzsára a harcban is szükség van. így született együttesünk, s így él ma is. Amikor van egy kis szabad idő, hogy útrakeljünk, elindulunk. Hogy barátaink a világ minden részén lásMikes György: Pályaválasztás APA A FIAHOZ: — Tehát író akarsz lenni, kisfiam? Jó, legyél író. Nem kell hozzá más, csak tehetség, aztán papír és ceruza. Továbbá tökéletesen ismerned kell a nyelvet, amelyen írsz, és az embereket, akik között élsz. Aztán világot kell teremtened: emberekkel, növényekkel, állatokkal, csillagokkal és a hetedik napon sem pihenhetsz meg, mert hátha éppen akkor fog eszedbe jutni valami... De lehet, hogy nem jut eszedbe semmi és akkor órák hosszal nézel majd magad elé, üveges tekintettel, miközben egyik cigarettáról a másikra gyújtasz~ A te világod tulajdonképpen a körülötted lévő világ és mégis egészen más. mert a tied. Ahhoz, hogy világot alkothass magadnak, ismerned kell az embereket, a növényeket, az állatokat, a csillagokat... Figyelsz rám?... Tudnod kell, mire vágynak az emberek, tudnod kell, mikor mennek inni az állatok és hogyan hívják a párjukat, tudnod kell a csillagok nevét, a világegyetem rendjét... De ez még semmi... Meg kell fogalmaznod a világodat és pontosan, nagyon pontosan kell fogalmaznod... Az élet és halál titkai sem maradhatnak titkok előtted, de nem fordulhatsz senkihez segítségért: neked kell megfejtened e titkokat, teljesen A bájos vietnami kislány magyar dalokkal kedveskedett a nyíregyházi közönségnek. Autogramkérők gyűrűjében Ngucm Van Than a délvietnami szabadságharcos művész. Hammel J. felv. egyedül, az íróasztalod mellett, az üres kéziratpapír fölé hajolva... Csodálatos mesterség ez, fiacskám... Tudod, hogy a szavak muzsikálnak, ha leírod őket a papírra? De csak akkor, ha helyesen teszed őket egymás melle... Figyelsz rám? En itt kibeszélem a tüdőmet és te nem figyelsz... Egy írónak tudnia kell, mit eszik az eszkimó, hogyan gyújtott rá egy lord a pipájára a XVIII. században, és milyen az imádott nő szeme, ha mérges... S aztán gondolj arra is, hogy azt a gondolatot, amely a fejedben motoszkál, trillió-féleképpen lehet leimi, de a sok változat közül csak egy tökéletes és azt az egy, egyetlenegy mondatot neked kell megtalálnod... Az előbb azt mondtam, hogy a szavaknak muzsikájuk van, ez igaz, de ugyanakkor színük és súlyúk is van és eszerint is csoportosítani kell őket, legaláb- is annak, aki csak egy kicsit is igényes. Van mondat, amelyből kard lesz és van, amelyikből símogatás. Van olyan mondat, amelyik olyan nehéz, mint a vasmacska és lehorgonyoz a. szívekben, az agyakban, aztán i'an olyan mondat is, afnely könnyű, mint a pillangó. Tőled függ, hogy melyiket választod, csak tőled. Hidd el, nehéz, felelősségteljes munka ez... Azt kérded, van-e köny- nyebb út is? Van. Ha beiratkozol a Színház és Film- művészeti Főiskola filmrendezői szakára, akkor azonnal fogsz tudni írni, mihelyt elvégezted az iskolát. Tudsz majd írni vígjátékot, tragédiát, vagy amit akarsz. Ezt nevezik szerzői filmnek, vagyis, amikor a rendező nemcsak rendezi, de írja is a filmet. Nos, melyiket választod? FIÜ AZ APÁHOZ: — Azt hiszem, ostyasütő leszek.
