Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-15 / 270. szám
Szabolcs Hz éve Almában utazunk Körút az illatos jonatánok országában Vem pontos a cím, megyénk tízéves fejlődéséről köteteket lehetne írni, a csak a statisztikai adatok Is köteteket foglalnak eL A tízéves út néhány érdekes adatát hasonlítottuk most össze. Ebből kitűnik: csak Ilyen rövid idő alatt is hová ért el a szabolcsi ember. összehasonlítási alapunk általában 1957 és 1967 január elseje. i Fejlesztésre fordított beruházásunk 1957-ben 130 millió forint volt, 1966-ban már 1759 millió. Ipari termelésünk 721 milliós értékével szemben tavaly elértük a hárommilliárdot Amíg tíz évvel ezelőtt mindössze 6740-en dolgoztak a megye Ipari üzemeiben, tavaly már több, mint húszezren. És Jelentős, hogy az összes munkás fele szakképzett. Több, mint kétszeresére, 513-ről 1069-re növekedett az üzemekben dolgozó mérnökök és technikusok száma — kialakult a műszaki értelmiség. Az ipari munkások átlagos havi keresete kétszáz forinttal magasabb, s meghaladja az 1560 forintot. Építőiparunk fejlődésének tényei: a tíz évvel ezelőtti 3300 munkás 230 milliójával szemben tavaly már 8860-an dolgoztak és 708 milliós értékben adtak át új létesítményeket. Ezek között 1957-ben 1742, 1966-ban pedig már 2640 lakást. Az állami beruházásból épült lakások száma tíz éve 125, 1986-ban 671 volt. Az állami és családi házak nagyobbrészt kétszobásak, s csaknem kivétel nélkül villannyal ellátottak. (Kivétel néhány kisebb tanya.) Néhány adat a mezőgazdaságból azt mutatja, hogy kialakultak a nagyüzemi keretek, erőteljes belterjes folyamatnak vagyunk tanúi. Tíz éweX ezelőtt 1533 traktorunk volt, s egy traktorra 476 hold szántó megművelése jutott. Jelenleg 4438 traktor dolgozik földjeinken. Míg akkor 93 volt a kombájn és 223 az aratógép. ma 481 kombájn és 344 aratógép segíti az egykor legnehezebb paraszti munkát, az aratást. A minimális öntözéssel szemben 1986-bon már tizenhatezer holdon védekezhettek falva- ir.k az aszály ellen. Közben 70 000 holddal csökkent a szántóterület és a 43 000 holdas kert, szőlő, gyümölcsös területe százezer holdra növekedett. Életszínvonalunk néhány mutatója is jól bizonyít. 1957-ben közel kétmilliárd értékben vásároltak, tavaly pedig már hárommilBárdért Közöttük mosógépet akkor 1927-et, tavaly már 10184-et, hűtőszekrényt akkor 169-et, tíz év múlva már 1763-at Karórára az évek átlagában négy és fél milliót költött a lakosság, ami szerint tíz esztendő során két százezer ember vett karórát. Rohamosan emelkedett a bútorvásárlás: az 1957-es tizenhatmillió helyett tavaly már nyolcvan- milliót költöttünk a háztartások lakberendezesére. öt év alatt 1462 új személy- gépkocsit is vásároltak a szabolcsiak. A sötét Szabolcs a szó szoros értelmében kivilágosodott, a felszabadulás idején a községek 24 százalékában volt villany, ma minden községben. Az 57- es hatvanezer háztartási áramfogyasztói szám megkétszereződött, s negyven százalékkal nőtt az egy háztartásra jutó áram mennyisége is. Többet olvasunk, rádiózunk, televíziózunk. Kilenc évvel ezelőtt négy, ma már 25 000 a tv-, az akkori 37 000 helyett ma százezer a rádiótulajdonos. j Jobban élünk: az 1957-es huszonkilencmillióról hatszázharmincöt millióra emelkedett a betétállamány Szabolcsban. A népbetegségek egykori hazájában 333 orvos helyett 520 gyógyít, 125 védőnő helyett 190 vigyáz a falu, város egészségére. Ennek is köszönhető, hogy a csecsemőhalandóság területén országosan Is kiemelkedő, számos fejlett nyugati országtól is kedvezőbb az eredményünk. Az átszervezéssel értük el, hogy az 1957-es nyolcvanegyezer társadalombiztosítottal szemben a megyében ma már mindenki élvezi az ingyenes orvosi, gyógyintézeti kezelést. Érdekes összehasonlítást nyújt a művelődési térkép is. Tíz esztendeje 110 óvodában 4870 gyereket helyezhettek el, jelenleg 191 óvodában ennek a számnak a kétszeresét. Hogy valóban általánossá vált az általános iskola, azt bizonyítja: húszezer tanulóval jár ma több az általánosba, mint tíz éve — s ez a száztízezer gyerek a megye összes lakosságának egyötöde. Nagy a fejlődés a középiskolákban, ahol a tíz évvel ezelőtti 4539 diákkal szemben 11 617 kapott helyet. A középiskolák többsége a vidéki községekben van, s ezzel tovább csökken a falu és a város műveltségi színvonalkülönbsége. Megyénk három új felsőfokú tanintézetében 1759 hallgatót képeznek kiváló szakemberré. Ide tartozik: a színházlátogatók száma (tíz éve 34 000 volt) pontosap megháromszorozódott. Ezek nagy rész.e is falun, főként tsz-ekben dolgozik. Továbbfejlődésünk döntő láncszeme a villany után a közművesítés. Ma már tizennyolc községben van, vagy készül a vízmű, amely az építkezés, az iparosítás, a kulturált élet alapja. Egy számot még: a nyíregyházi vezetékes gáz mellett főképp a községekben több, mint harmincezer a propán-bután gázfogyasztó. Szabóiba e tíz év során betört a villamosvasút, jó minőségű közutakat létesítettünk. Az a tény is sokat mond, ami a munkás és alkalmazotti háztartásokat mutatja be: ruházkodásra nyolcvan, lakásberendezésre kilencven, egészség- és szépségápolásra hetven, a művelődésre pedig száz százalékkal költenek többet, mint tíz évvel ezelőtt. (kJ) Az almáskertek zsivaja elült. Megyeszerte leszüreteltek. A munka azonban még tart, s ez ügyben utazunk. Meg talán azért, hogy a szabolcsi alma országos gond. Soha annyi fővárosi lap, s főleg egyidőben nem cikkezett ennyit erről a témáról. Most az Esti Hírlap munkatársát érdekli, mi is a helyzet? Közben érdeklődik mennyi gyümölcsöst telepítettek a megyében, mennyi alma termett. Az első riportalany Pénzes István, a máriapó- csi Zöld Mező Tsz brigádvezetője az almával tele ládáknak dőL — Nálunk már régen befejeződött a szüret. Csak az elszállítás vontatott egy kicsit. Sok almánk termett, de mi nem búsulunk miatta. Kiderül, ládahiányuk nincs. Csak alma van mindenütt. A tavaly épített 30 vagonos tárolót dugig telerakták, s a tároló környékén is alig lehet mozdulni. A ládák között nem nagy a mozgás, csupán ha húszán válogatnak. A jegyzetfüzet mégis megtelik. Pénzes István élet- történetével és a látott kép emlékével megyünk tovább. Mozgalmasabb élet A hodászi állomáson tizenöt vagon áll a síneken. Állami gazdaságiak, termelőszövetkezetiek rakodnak. Az állami gazdaság telephelyén 180 asszony, főleg szalka- iak, ópálviak csomagolnak, válogatnak. A néhány tároló szín teletömve, Szatmári László telepvezető viszont az udvart mutatja. — Soha ennyi almát még nem dolgoztunk fel, nem baj, hogy van, csak több hely és szín kellene. Tároló. 200 vagonnyi alma van itt az udvaron, pedig most már naponta viszik. A telephelyen a vontatók, teherkocsik tenyérnyi helyeken mozognak. Láda is borul. A B III-sal jelzett válogatott almák között idegenek járnak. — A Győr megyei MÉIC. Almát vesznek, viszik Győrbe és ott eladják. Jöttek már más megyékből is. Baranyából nemcsak venni, de eladni jöttek, mákot és hagymát hoztak, almát vittek cserébe. A sok alma pezsgő kereskedelmet indított A második Pénzes Az állami gazdaság telephelyéről csak ugrásnyi táAzért Mátyás sem késlekedik a tromffal, „visszalö” az élcelődőknok: „Én a vasútnál eddig sokszor voltam éjszakai szolgálatban, jöhet az őrség. De ti, amíg meg- szokjátok!” És mosolyog hozzá. Pénteken este még Csó- rfán Imre volt az ünnepelt a tiszadobi KISZ-klubban — kis „bulit” rendeztek bevonulása alkalmából — most pedig itt áll indulásra készen. — Traktoros voltam, harc. kocsizó szeretnék lenni. Ä tiszt elvtárs biztatott, ennek aligha lesz akadálya. Akkor meg nekem tiszta nyereség lesz a katonaélet: még jobban megtanulom majd a bonyolult szerkezetek titkát. Persze, hogy jólesett az otthoniak kedvessége, a Dózsa Tsz segítsége: még a prémiumját is kifizették. Nyugodtan megy katonának, mert elvetette az őszieket, egymaga, egyedül, géppel, ezért adták neki a prémiumot. Most már egyedül az a gondja: vajon milyen állapotban találja a gépét, ha hazajön. Üzeni Tiszadobra: vigyázzanak rá, mint a szemük fényére. Délután sorokba rendeződtek az udvaron, s nótaszóval indultak valamennyien — a katonaéletnek. A. S. volságra van a hodászi Béke Termelőszövetkezet tárolóhelye. Bőrzekés ember rendelkezik és irányít. Pénzes Ferencnek mondja magát. Hirtelen azt sem tudja, mennyi almájuk termett — 380 vagonnal, vagy 400-zal, szóval ottan körül. A kertekből nagyrészt most szállítjuk ide, válogatjuk és rakjuk a vagonba. Ma négy vagonnal lengjél exportra küldünk. Beszélgetés közben megnézzük az idén épített színt, amelynek érdekessége, hogy falát szalmabálákból rakták. — Egyelőre úgy segítünk magunkon, ahogy tudunk. Elrakok én ebben vagy 30 vagon almát teieltetésre is. Jövőre már jobb lesz, mert megkezdjük egy 290 vagonos tároló építését A fővárosi újságíró jegyzetfüzetébe egy újabb élet- történet kerül. Az is, hogy Pénzes Ferencnek a háztáji 400 öles kertjén közel 20 ezer forint értékű alma termett. Meg az is, hogy Hodászon mindenki kertészkedik, a háztájiban idén legalább 500 vagon alma termett. A Mátészalkai Állami Gazdaság 200 vagonos tárolójába is betekintünk. A tárolóban a feldolgozó gép munkája lenne látnivaló, de a gép csak áll, a ládahordó lánc üres járatban megy, s a lányok, asszonyok kézzel válogatnak, csomagolnak. — Nem vált be ez a gép, — jelenti ki kisérőnk — A következő esztendőtől kezdődően megváltozik a gépjavító állomások eddigi rendszere, tevékenységükben döntően a vállalati gazdálkodás fog érvényesülni. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Nagy Sándor elvtárssal, a megbízott megyei igazgatóval. — Milyen fontosabb szempontok alapján történik az átszervezés? — A megye eddigi, tíz gépjavító állomása megmarad. Sőt, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító üzem is csatlakozik a vállalathoz. Mint fő profil, a vállalat tevékenységébe tartozik változatlanul a megye tsz-einek gépjavítása, a gépi munka biztosítása, mint elsődleges feladat. Ezen túlmenően, hatékonyabban foglalkozunk a mezőgazdaságban üzeme1 - tetett gépek alkatrésszel történő ellátásával, illetve olyan alkatrészek gyártásával, melyeknek beszerzése nehéz vagy egyáltalán lehetetlen. A nyíregyházi gépjavító fokozott ütemben gyártja eddigi, közismert termékeit, mint például az almaosztúlyozót és változatlanul végzi a forgá,csológé- pek javítását. — A gépjavító állomásokat pár évvel ezelőtt szakosították. Marad-e továbbra is ez a forma? — Egyelőre igen. De az új vállalat kötelességének tartja keresni azokat a lehetőségeket, amelyek a gépjavítás szervezeténél kiküszöbölik a szakosított gépjavítás formájában eddig felvetett problémákat. Lényegében jobb technológia alkalmazásával csökkenteni kívánjuk a javítások átfutási idejét, s e2zel párhuzamosan fokozni a javítás minőségét a ráfordítási költségek csökkentése mellett. ügy véljük, ez segíteni fogja a tsz-ek inkább kézzel válogatunk, csomagolunk. Sok egyéb gond mellett ezt is meg kellene oldani, azt hogy olyan gépet kapjunk, ami nem töri a gyümölcsöt. Kitűnt, hogy az alma elszállítása meggyorsult, enyhült a ládahiány is. De hátra volt még egy találkozás. Mérvadó vélemétr A pesti újságíró Nagy Sándor Állami-díjas, nyugdíjas főkertész vélem únyé- re volt kiváncsi. Arra, valóban sok alma termett? — Sok alma ? Kevés. A szabolcsi almának van helye a világpiacon és az országban is. Inkább több tároló kellene. Nagy Sándor véleménye a gyümölcsöt termelő kertészek véleményével, a szakemberek véleményével egybehangzó. Volt már Szabolcsban nagy almatermés, volt már gond is vele, olyan is előfordult, hogy prizmázíák az almát. A körutazás a gondok és problémák vizsgálá- sán túl másra is jó volt. Történetesen arra, hogy lássuk: ha a ládaellátásban, a szállításban akadt is probléma, sehol nem maradt gyümölcs a fán, sehol sem prizmázták. Ez viszont azt bizonyítja, hogy termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban nagy erőfeszítéseket tettek, a megtermelt érték megóvására. Seres Ernő eredményesebb gazdálkodását. — Mi lesz az eddigi kiszolgálási rendszerrel? — A műszaki kiszolgálás rendszerét — amely a tapasztalatok alapján bevált módszer — a vállalat továbbra is fenn kívánja tartani. Természetesen abban a mértékben és formában, ahogy a tsz-ek választják. Emellett bármilyen más, javaslatba hozott formát is elfogadunk, illetve alkalmazunk, az egyenlő jogú kölcsönösség elve betartása mellett. — Várható-e lényeges kapacitás- és létszámváltozás? — Ami a termelést illeti, közel 52 millió forint értékben növekszik jövőre az ideihez képest, és 388 millió forintot tesz ki. Ez fontos gazdasági előbbreju- tás egyetlen esztendő alatt. Nagyobb időt átfogó távlati tervekről viszont még nem tudok szólni, de alapos az a vélményünk, hogy a vállalat termelési kapacitása egyenletesen fog fejlődni. Ezért a magunk részéről mindent el fogunk követni. — Számottevő létszámváltozás nem lesz. Csupán any- nyiban, hogy a nyíregyházi gépjavító munkáslétszáma is a vállalathoz fog tartozni, s így az egész megyében a dolgozóink száma meghaladja a 3700 főt. — Mi teszi szükségessé az átszervezést? — Egyetlen mondatban: az új gazdasági mechanizmus. Mint általában, a reform követelményeinek megfelelően szinte mindenütt bizonyos változtatásra. jobb kooperálásra van szükség. Érvényes ez a mezőgazdasági gépjavítás állami hálózatára is. Javulnia kell a munka hatékonyságának, szorosabban ellenőrizni és alkalmazni a gazdaságosságot — ez az átszervezés lényege. (A. B.) Nyíregyházi képeslap: a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum. Hammel J. felv Mától már katonák Mit mond a technikus, a traktoros, a vasutas s a villanyszerelő? Vasutas művelődési terem, Toldi utca. Tábla a bejárat fölött: „üdvözöljük a bevonuló fiatalokat.” A nagyterem előterében bőröndök, megrakott sporttáskák sorakoznak, ahová a szárnyas ajtón át derűs kacagás haitik. Fenn a színpadon egyenruhás tiszt, a „nézőtéren” seregnyi rövidre nyírt hajú fiú: izmosak, megtermettek, pedig legtöbbjük még innen van a húsz éven. Amig a szomszédos helyiségben a fehérköpenyes orvos még egyszer szemügyre veszi a holnap már egyenruhás fiatalokat s míg a parancsnok köz. vétlenül elbeszélget valamennyi sorkötelessel, a nagyteremben már a lakta- nyaélet a téma: mi lesz, hogy lesz, nehéz-e a rohampálya, mit kell tudni egy kiváló katonának és hogy miként mérik ott a kimenőt, az eltávozást. A színpadon ülő fiatal tiszt érti a fiatalok nyelvét, s ennek nagy része van a kitűnő hangulathoz, amely ezt a bevonulási napot Jellemzi a Toldi utcai nagyteremben. Találomra választunk ki négy leendő katonát: Lássuk: mire gondolnak a civil élet „utolsó” óráiban. A kis csoport Benjáminja az 1948-ban született Finna István Nyíregyházáról: I — Fiúnak én amolyan egyke vagyok, persze, hogy sírt reggel édesanyám. Hogy én? Az biztos, jó volt eddig a munkahelyemen, a va- sútvillamosításnál, ahol érettségi után technikusként dolgoztam. Magamra költ- hettem a keresetemet, ami szép összeg volt. Ott csak zsold lesz, más beosztással kell élni, azért csak fog az menni... Orosz Mihály már sokkal magabiztosabb. Ö az ötödik fiú a családban, az ötödik katona, nem is titkolja, így sem akar lemaradni az idősebbektől. — Trafószerelőként dolgoztam tegnapig, gondolom, ezzel a szakmával még iobb sorom lesz a katonaságnál. Bárhová kerülök, a villamossági szakemberre nagy szükség van, ezt már a bátyáimtól tudom. Sejtem, az elejin szokatlan lesz, hogy mindent parancsra kell csinálni, de ez is hozzá tartozik a katonaélethez. Akárcsak másik négy testvérét, őt is az apja kísérte el reggel. Nem köny- nyeztek, csak férfiasán kezet, szőri to ttan. Hanem itt van Mátyás Ferenc, — ahogy a sorstársak mondják — a „peches” katona. Múlt szombaton volt az esküvőjük, és máris indul katonának. Fiatal felesége el nem mozdul az ablak elől, kinn az utcán. Gö- rögszállásról kíséri egészen a vonatig. Azt mondja az újdonsült férj: — Tudtuk, hogy jön a katonaság, de mi így jobbnak láttuk. Igaz, a többiek másként fogják fel az egészet, azért mi sem panaszkodunk. Szüleinél, jó helyen marad a feleségem, nincs megélhetési gond, s így legalább másként várják szabadságra a katonaférfit, nem igaz? Előtérben a tsz-ek jobb kiszolgálása és a gazdaságosság átszervezik a mezőgazdasági gépfavitást
