Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
GYEREKEKNEK 0_T_T_H _0_h Törd a fejed! Ez a divat fekete bársonyruha — fehér zsabóval. Velurszövet tálikabát, szőrme díszítéssel. (MTI foto — Balas) Orvosi tanácsadás: A soványoknak A kövérek fogyni, a soványok hízni szeretnének. De ki a kövér és ki a sovány? Az előbbire sokkal könnyebb feleletet adni, mint az utóbbira. Különösen nőknél nem lehet határozott döntést hozni, mert nincs az a karcsú nő a világon, aki ne szeretne még karcsúbb lenni. A soványság lehet alkati sajátosság, pl. családi vonás és ez természetesen nem betegség. Az ilyen ember annyit ehet, amennyi belefér és súlya mégsem gyarapodik. Nyugodtan leülhet a vasárnapi ebédhez... Számára a hízókúra teljesen felesleges. Hadd tegyük még hozzá: egyes orvosok jobban szeretik a soványakat, mert — úgymond — szívó- sabbak, ritkábban betegszenek meg és általában tovább élnek. Természetesen, más az eset, ha valaki betegség következtében fogy le. Lázas és heveny fertőző betegségeknél, különösen az első napokban étvágytalanság jelentkezik. Csökken a táplálékfelvétel és ezért csökken a testsúly. Anyagcsere- és vesebetegségeknél a vérben felhalmozódó kóros vegyületek miatt romlik az étvágy. Idült betegségben szenvedőknél a hosszú kórházi tartózkodás is kedvezőtlenül befolyásolja az étvágyat. De étvágytalanságot okozhat a rendszertelen étkezés, az étkezésen kívül fogyasztott édesség is, valamint a levegőzés hiánya, a kevés mozgás, a testi vagy szellemi túlterhelés. Étvágyrontó hatásúak az antibiotikumok is. Az étvágy hiánya mindig csak tünet, s a mögötte rejlő betegség elmúlásával rendszerint az étvágy is visszatér. Ha a soványodás oka fertőző betegség, gyomor- és bélbántalom, vagy hosszan tartó betegség, hízókúrára kell fogni a beteget. A hízókúrát nagy óvatossággal kell elkezdeni. A kalóriadús vajat, szalonnát, tejszint fokozatosan kell „beépíteni” a lesoványodott betegek étrendjébe. Emésztőnedvek hiánya esetén az orvosok az ezeket pótoló szereket írják fel, például a sósavat, az emésztőmirigyek fermentumait tartalmazó tablettákat, vagy egyszerű étvágy javító szereket: teákat, keserű cseppeket. A legyengült szervezetbe olykor nagyobb mennyiségű vitamjn bejuttatása szükséges.A B12 vitamin az étvágyat is növeli. Ezért az általános tesi állapot feljavításához injekciók formájában gyakran alkalmazzák. Az utóbbi években elterjedt egy, a here hormonjaihoz hasonló vegyi felépítésű gyógyszer, amely az étvágyra és így a súlygyarapodásra is kedvező hatású lehet. Nem kívánatos mellékhatásai miatt azonban csak orvosi ellenőrzés mellett adható. A hízás érdekében kísérletet kell tenni az életmód redezésére. Sokszor az ideges panaszok megszüntetése, a családi élet konfliktusainak megoldása és nem a gyógyszerek hivatottak az étvágy visszanyerésére. A hízni akaró sovány ember derűs, barátságos környezetben étkezzen, virág legyen az asztalán és étkezőpartnereit jó étvágyú, kellemes emberek közül válassza. A hízókúra idején sokat kell pihennie, ha lehet, délután aludnia és a vérkeringés fokozására könnyű mozgást végeznie. Mitől lehet hízni? Mindattól, amit a hízásra hajlamosoknak eltiltunk, elsősorban a könnyen emészthető zsírok, csontvelő, tejfel, vaj, tejszín, finom élesztős tészták, zöldfőzelékek, burgonya, rizs, cukrozott és édes gyümölcsök alkalmasak erre. , Dr. M. A. Recept TÜRÖMARTAS Hozzávalók: egy nyolcad kg kövér túró, 7 dkg alma, egynyolcad liter tej, só, citromlé, 1 kiskanál apróra vagdalt metélőhagyma vagy kapor. A túrót a tejjel sima péppé keverjük, hozzáadjuk a reszelt almát, a citromlevet, a vagdalt kaprot, vagy metélőhagymát és megsózzuk. Sült, vagy főtt tonhallal tálaljuk. Teríték történetem A tányér pályafutása A közös tálból étkezés szokása napjainkban már főként táborozásoknál divatozik, de ahol asztal mellett esznek, ott tányér is kerül, arra porciózva fogyasztják a falatokat, s abból kanalazzák a folyékonyabb ételeket. Már-már úgy tűnik, hogy tányérnak mindig kellett lennie; csakúgy mint pohárnak, késnek, kanálnak. Pedig a tányér „születése” az edénykészítés történetének elég késői szakaszára esik. Az ősembernek legelsőbb is merítő és tárló edényekre volt szüksége, hogy a forrásokból, fojókból vizet vehessen és vihessen. És amikor gyűjtögetni kezdte a szemes termékeket, virágnedveket, akkor ehhez alakított magának fából, agyagból edényeket Évezredes múltra tekintett már vissza a fazekasság, réges-régen létezett magasfokú ötvösművészet, aranyművesség, porcelángyártás, de a tányérra még mindig nem volt szükség, mert a legelőkelőbb házaknál is közös tálakból ettek; legfeljebb az italokat fogyasztották külön-külön kancsókból, kupákból, serlegekből. A tányér a X. század táján kezdte pályafutását, mint néhány európai udvar ritkán használatos étkezési eszköze. Ekkor sem törékeny anyagból készült, hanem nemesfémekből: aranyból, ezüstből. Joggal vetődik fel a kérdés: — a levest miből ették? Semmiből! Ugyanis elsősorban kenyérfélék, a sültek voltak a fontosabb étkezési fogások. A szegények vadszámyast, vagy négylábút sütögettek nyárson, parázson, a gazdagok egész disznókat, szarvasokat, ökröket sütöttek egyben, s kanyarítottak belőle övükön hordott késükkel. A tányérokra rá sem fért volna akkora húsadag. Ugrinus úr, Kun László király tárnokmestere nagy alapossággal bonyolította le adás-vételeit Kopasz Péterrel, az első magyar fogadóssal: megmaradtak a feljegyzések, amelyekből némi képet alkothatunk, — ha 'nem is a X., de — a XIII. századbeli hazai étkezési szokásokról., Ebből megtudhatjuk, hogy nemcsak a magánházaknál, hanem a fogadókban is az udvaron nyílt tűzön, nyárson sütötték a déli és esti étkezési időkben az adagokra fejdarabolt lábasjószágot és ezt tálakon vitték a vendéghez. Geleotto Marzio, Mátyás király udvari életének krónikása már említi, hogy olasz honban divatba jött a tányér, nem úgy mint a magyar király udvarában. De beszéljen ő maga, aki így ír le egy udvari ebédet: „Magyarországon az a szokás, hogy négyszögletes asztaloknál étkeznek, amely még a régi rómaiaktól származik. Érdekes, hogy a magyarok mindent lében adnak fel és a mártások nagyon sokfélék. Szokásuk továbbá, hogy nem úgy mint nálunk, mindenki külön-külön, hanem valamennyien egy tálból esznek és a falatokat az újjukkal veszik ki a tálból. Mindenki kezében darab kenyér van, arra emeli ki a kedvére való falatot, A magyarok nem osztják előre szét az ételt. Ezért van aztán, hogy alig akad, aki a rendkívül gazdagon terített asztal mellett a kezét vagy a ruháját a bepiszkolástól meg tudná őrizni, mert a sáfrányos mártás lecsepeg és bepiszkolja az embert”. Ez a feljegyzés a XV. századból származik. De lám, egy XVII. századi lakodalomról szóló terítési útmutató még mindig a következő instrukciót adja: „Az csinált asztal körül szép fehér kenyerek legyenek hámozva, hogy a mártást felfogja...” A kulturált étkezés, ma már elemi eszköze a tányér, így alig háromszáz éve honosodott meg Magyarországon. Vízszintes: 1. Megfejtendő, 7. Végtag, 8. Hamis, 9. Ipari rostnövény, 11. Ilona beceneve, 12. Vasútállomás rövidítése, 13. Trombitahang, 14. Keresztül, 15. Veszedelem, 10: Egészből felosztott darabok, 23. Atvizesedés, 24. Hallgat a szavára (két szóval), 26. Vissza üt! 27. Mely személy, 29. ÖEL. 30. DK. 31. Távol-keleti nagy állam, 32. Egymást követő betűk az ABC-ben, 34. Megfejtendő (első kockában kétjegyű mássalhangzó.) Függőleges: 1. Évszak, 2. Izabella beceneve, 3. Puska része, 4. Csonka alátét!!! 5. Gyilkolt. 6. Kerület rövidítése, 7. Megfejtendő, 10. Megfejtendő (Harmadik kockában kétjegyű mássalhangzó), 16. Eme személyek, 17. Stráf, 18. Kétjegyű mássalhangzó, 20. SA. 21. Özd betűi keverve, 22. Vércsatornák, 27. Szenvedés, fájdalom, 28. Férfi fehérnemű* 31. Kicsinyítő képző 32. AE. Megfejtendő: Négy járási székhely Szabolcs-Szatmár megyében. Múlt heti megfejtés: ötven éve született a világon az első szovjet állam. Könyvjutalom: Nánási Ilona Nyíregyháza, Hocza Géza Tisza- bercel és Szilágyi Péter Pál KótaJ. A ravasz veréb Az erdő közepén magas sziklabércen ült a hatalmas sas. Büszkén nézett szét az erdő felett, majd lassú szárnycsapásokkal útnak indult, hogy ebédet szerezzen magának. Áz erdő lakói elmenekültek előle, s így történt, hogy nem akadt karmai közé más, mint egy figyelmetlen apró szürke veréb. — Na, ez a fél fogamra sem elég! — 'gondolta magában a sas. — Csip, csip, kegyelmezz az életemnek! — könyörgött a veréb. Ha megeszel, ki fog a felhők fölé repülni? A sas meglepődve nézett rá. — Még jó, hogy azt nem mondod, hogy magasabbra tudsz repülni, mint én, a sas! — Meglehet! — csipogta ravaszul a veréb. — Meg kellene próbálni. így történt, hogy a sas és a veréb versenyt repült. Egy nagy, magas szikla tetejéről indultak. — Ha legyőzői, megkegyelmezek, élhetsz ameddig akarsz, — mondta a sas. — Ha azonban lemaradsz, jaj neked! A sas előre lendült, a veréb pedig bebújt a hatalmas tollak közé. ') — Hol vagy veréb? — kiáltott a sas, amikor már a felhők felé tartottak, — Csip, csip, jövök utánad, — csipogta a veréb. — Na, nézd, hogy bírja, gondolta a sas, s teljes erejéből szelte a levegőt. — Bírod még? — kérdezte nemsokára, és meglepődve hallotta, hogy a veréb közelről válaszol. — Csip, csip, bírom még, csak te is bírjad... A sas fáradni kezdett, s a veréb bíztatta: — Repülj gyorsabban, mert mindjárt utolérlek! A sas azonban már egyhelyben lebegett, $ nem bírta tovább a repülést. A veréb ekkor kibújt a sas farktollai közül és felfelé repült. — Csip, csip, megnyertem a fogadást! De kérlek, vigyél vissza, mert egészen elszédültem ebben a rettenetes magasságban... — Jól van, gyere, ülj fel a hátamra, — engedett a sas, s a veréb olyan kényelmesen elhelyezkedett a sas tollai között, hogy útközben el is aludt. Amikor leértek, békességben váltak el. Azóta sem bántja a ravasz verebet a sasmadár. Ménesi Áladat VARJÚ MÁTYÁS Kék szilvákkal csókahad Csip, — csip, — csókát játszogat. Hízott szőlőszemeket, Kóstolnak i verebek. Varja Mátyás felkiállt: — Mit csináltok? Kárt! Csak kártl Tolvaj népség Veletek, Egy tálból én nem essek. S a szomszéd faluba szállt, Megdézsmálni a határt! Lelkes Miklós