Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

GYEREKEKNEK 0_T_T_H _0_h Törd a fejed! Ez a divat fekete bársonyruha — fehér zsabóval. Velurszövet tálikabát, szőrme díszítéssel. (MTI foto — Balas) Orvosi tanácsadás: A soványoknak A kövérek fogyni, a so­ványok hízni szeretnének. De ki a kövér és ki a so­vány? Az előbbire sokkal könnyebb feleletet adni, mint az utóbbira. Különö­sen nőknél nem lehet hatá­rozott döntést hozni, mert nincs az a karcsú nő a vilá­gon, aki ne szeretne még karcsúbb lenni. A soványság lehet alkati sajátosság, pl. családi vonás és ez természetesen nem betegség. Az ilyen ember annyit ehet, amennyi bele­fér és súlya mégsem gyara­podik. Nyugodtan leülhet a vasárnapi ebédhez... Számá­ra a hízókúra teljesen fe­lesleges. Hadd tegyük még hozzá: egyes orvosok job­ban szeretik a soványakat, mert — úgymond — szívó- sabbak, ritkábban betegsze­nek meg és általában to­vább élnek. Természetesen, más az eset, ha valaki betegség kö­vetkeztében fogy le. Lázas és heveny fertőző betegsé­geknél, különösen az első napokban étvágytalanság jelentkezik. Csökken a táp­lálékfelvétel és ezért csök­ken a testsúly. Anyagcsere- és vesebetegségeknél a vér­ben felhalmozódó kóros vegyületek miatt romlik az étvágy. Idült betegségben szenvedőknél a hosszú kór­házi tartózkodás is kedve­zőtlenül befolyásolja az ét­vágyat. De étvágytalanságot okozhat a rendszertelen ét­kezés, az étkezésen kívül fogyasztott édesség is, vala­mint a levegőzés hiánya, a kevés mozgás, a testi vagy szellemi túlterhelés. Ét­vágyrontó hatásúak az an­tibiotikumok is. Az étvágy hiánya min­dig csak tünet, s a mögötte rejlő betegség elmúlásával rendszerint az étvágy is visszatér. Ha a soványodás oka fer­tőző betegség, gyomor- és bélbántalom, vagy hosszan tartó betegség, hízókúrára kell fogni a beteget. A hízó­kúrát nagy óvatossággal kell elkezdeni. A kalóriadús va­jat, szalonnát, tejszint foko­zatosan kell „beépíteni” a lesoványodott betegek ét­rendjébe. Emésztőnedvek hiánya esetén az orvosok az ezeket pótoló szereket írják fel, például a sósavat, az emész­tőmirigyek fermentumait tartalmazó tablettákat, vagy egyszerű étvágy javító szere­ket: teákat, keserű cseppe­ket. A legyengült szervezet­be olykor nagyobb mennyi­ségű vitamjn bejuttatása szükséges.­A B12 vitamin az étvá­gyat is növeli. Ezért az ál­talános tesi állapot felja­vításához injekciók formá­jában gyakran alkalmazzák. Az utóbbi években elter­jedt egy, a here hormon­jaihoz hasonló vegyi felépí­tésű gyógyszer, amely az étvágyra és így a súlygyara­podásra is kedvező hatású lehet. Nem kívánatos mel­lékhatásai miatt azonban csak orvosi ellenőrzés mel­lett adható. A hízás érdekében kísér­letet kell tenni az életmód redezésére. Sokszor az ide­ges panaszok megszüntetése, a családi élet konfliktusai­nak megoldása és nem a gyógyszerek hivatottak az étvágy visszanyerésére. A hízni akaró sovány ember derűs, barátságos környezet­ben étkezzen, virág legyen az asztalán és étkezőpart­nereit jó étvágyú, kellemes emberek közül válassza. A hízókúra idején sokat kell pihennie, ha lehet, délután aludnia és a vérkeringés fokozására könnyű mozgást végeznie. Mitől lehet hízni? Mind­attól, amit a hízásra hajla­mosoknak eltiltunk, elsősor­ban a könnyen emészthető zsírok, csontvelő, tejfel, vaj, tejszín, finom élesztős tész­ták, zöldfőzelékek, burgonya, rizs, cukrozott és édes gyü­mölcsök alkalmasak erre. , Dr. M. A. Recept TÜRÖMARTAS Hozzávalók: egy nyolcad kg kövér túró, 7 dkg alma, egynyolcad liter tej, só, cit­romlé, 1 kiskanál apróra vagdalt metélőhagyma vagy kapor. A túrót a tejjel sima pép­pé keverjük, hozzáadjuk a reszelt almát, a citromlevet, a vagdalt kaprot, vagy me­télőhagymát és megsózzuk. Sült, vagy főtt tonhallal tá­laljuk. Teríték történetem A tányér pályafutása A közös tálból étkezés szokása napjainkban már főként táborozásoknál diva­tozik, de ahol asztal mellett esznek, ott tányér is kerül, arra porciózva fogyasztják a falatokat, s abból kana­lazzák a folyékonyabb éte­leket. Már-már úgy tűnik, hogy tányérnak mindig kel­lett lennie; csakúgy mint pohárnak, késnek, kanál­nak. Pedig a tányér „szüle­tése” az edénykészítés tör­ténetének elég késői szaka­szára esik. Az ősembernek legelsőbb is merítő és tárló edényekre volt szüksége, hogy a forrásokból, fojókból vizet vehessen és vihessen. És amikor gyűjtögetni kezdte a szemes termékeket, virág­nedveket, akkor ehhez ala­kított magának fából, agyagból edényeket Évezredes múltra tekin­tett már vissza a fazekas­ság, réges-régen létezett magasfokú ötvösművészet, aranyművesség, porcelán­gyártás, de a tányérra még mindig nem volt szükség, mert a legelőkelőbb há­zaknál is közös tálakból et­tek; legfeljebb az italokat fogyasztották külön-külön kancsókból, kupákból, ser­legekből. A tányér a X. század tá­ján kezdte pályafutását, mint néhány európai udvar ritkán használatos étkezési eszköze. Ekkor sem töré­keny anyagból készült, ha­nem nemesfémekből: arany­ból, ezüstből. Joggal vetődik fel a kér­dés: — a levest miből et­ték? Semmiből! Ugyanis elsősorban kenyérfélék, a sültek voltak a fontosabb étkezési fogások. A szegé­nyek vadszámyast, vagy négylábút sütögettek nyár­son, parázson, a gazdagok egész disznókat, szarvaso­kat, ökröket sütöttek egy­ben, s kanyarítottak belőle övükön hordott késükkel. A tányérokra rá sem fért vol­na akkora húsadag. Ugrinus úr, Kun László király tárnokmestere nagy alapossággal bonyolította le adás-vételeit Kopasz Pé­terrel, az első magyar foga­dóssal: megmaradtak a feljegyzések, amelyekből némi képet alkothatunk, — ha 'nem is a X., de — a XIII. századbeli hazai ét­kezési szokásokról., Ebből megtudhatjuk, hogy nem­csak a magánházaknál, ha­nem a fogadókban is az udvaron nyílt tűzön, nyár­son sütötték a déli és esti étkezési időkben az ada­gokra fejdarabolt lábasjó­szágot és ezt tálakon vitték a vendéghez. Geleotto Marzio, Mátyás király udvari életének kró­nikása már említi, hogy olasz honban divatba jött a tányér, nem úgy mint a magyar király udvarában. De beszéljen ő maga, aki így ír le egy udvari ebé­det: „Magyarországon az a szokás, hogy négyszögle­tes asztaloknál étkeznek, amely még a régi rómaiak­tól származik. Érdekes, hogy a magyarok mindent lében adnak fel és a már­tások nagyon sokfélék. Szo­kásuk továbbá, hogy nem úgy mint nálunk, mindenki külön-külön, hanem vala­mennyien egy tálból esznek és a falatokat az újjukkal veszik ki a tálból. Minden­ki kezében darab kenyér van, arra emeli ki a ked­vére való falatot, A magya­rok nem osztják előre szét az ételt. Ezért van aztán, hogy alig akad, aki a rend­kívül gazdagon terített asz­tal mellett a kezét vagy a ruháját a bepiszkolástól meg tudná őrizni, mert a sáfrányos mártás lecsepeg és bepiszkolja az em­bert”. Ez a feljegyzés a XV. századból származik. De lám, egy XVII. századi la­kodalomról szóló terítési útmutató még mindig a kö­vetkező instrukciót adja: „Az csinált asztal körül szép fehér kenyerek legye­nek hámozva, hogy a már­tást felfogja...” A kulturált étkezés, ma már elemi eszköze a tá­nyér, így alig háromszáz éve honosodott meg Ma­gyarországon. Vízszintes: 1. Megfejtendő, 7. Végtag, 8. Hamis, 9. Ipari rostnövény, 11. Ilona beceneve, 12. Vasútállomás rövidítése, 13. Trombitahang, 14. Keresztül, 15. Veszedelem, 10: Egészből felosztott dara­bok, 23. Atvizesedés, 24. Hallgat a szavára (két szóval), 26. Vissza üt! 27. Mely személy, 29. ÖEL. 30. DK. 31. Távol-keleti nagy állam, 32. Egymást kö­vető betűk az ABC-ben, 34. Megfejtendő (első kockában kétjegyű mássalhangzó.) Függőleges: 1. Évszak, 2. Izabella becene­ve, 3. Puska része, 4. Csonka alátét!!! 5. Gyilkolt. 6. Kerület rövidítése, 7. Megfejtendő, 10. Megfejtendő (Harmadik kocká­ban kétjegyű mássalhangzó), 16. Eme személyek, 17. Stráf, 18. Kétjegyű mássalhangzó, 20. SA. 21. Özd betűi keverve, 22. Vércsatornák, 27. Szenvedés, fájdalom, 28. Férfi fehérnemű* 31. Kicsinyítő képző 32. AE. Megfejtendő: Négy járási székhely Szabolcs-Szatmár me­gyében. Múlt heti megfejtés: ötven éve született a világon az első szovjet állam. Könyvjutalom: Nánási Ilona Nyíregyháza, Hocza Géza Tisza- bercel és Szilágyi Péter Pál KótaJ. A ravasz veréb Az erdő közepén magas sziklabércen ült a hatalmas sas. Büszkén nézett szét az erdő felett, majd lassú szárnycsapásokkal útnak in­dult, hogy ebédet szerezzen magának. Áz erdő lakói el­menekültek előle, s így tör­tént, hogy nem akadt kar­mai közé más, mint egy fi­gyelmetlen apró szürke ve­réb. — Na, ez a fél fogamra sem elég! — 'gondolta ma­gában a sas. — Csip, csip, kegyelmezz az életemnek! — könyörgött a veréb. Ha megeszel, ki fog a felhők fölé repülni? A sas meglepődve nézett rá. — Még jó, hogy azt nem mondod, hogy magasabbra tudsz repülni, mint én, a sas! — Meglehet! — csipogta ravaszul a veréb. — Meg kellene próbálni. így történt, hogy a sas és a veréb versenyt repült. Egy nagy, magas szikla tetejéről indultak. — Ha legyőzői, megke­gyelmezek, élhetsz ameddig akarsz, — mondta a sas. — Ha azonban lemaradsz, jaj neked! A sas előre lendült, a ve­réb pedig bebújt a hatal­mas tollak közé. ') — Hol vagy veréb? — ki­áltott a sas, amikor már a felhők felé tartottak, — Csip, csip, jövök utá­nad, — csipogta a veréb. — Na, nézd, hogy bírja, gondolta a sas, s teljes erejéből szelte a levegőt. — Bírod még? — kérdez­te nemsokára, és meglepőd­ve hallotta, hogy a veréb közelről válaszol. — Csip, csip, bírom még, csak te is bírjad... A sas fáradni kezdett, s a veréb bíztatta: — Repülj gyorsabban, mert mindjárt utolérlek! A sas azonban már egy­helyben lebegett, $ nem bírta tovább a repülést. A veréb ekkor kibújt a sas farktollai közül és fel­felé repült. — Csip, csip, megnyertem a fogadást! De kérlek, vi­gyél vissza, mert egészen elszédültem ebben a rette­netes magasságban... — Jól van, gyere, ülj fel a hátamra, — engedett a sas, s a veréb olyan ké­nyelmesen elhelyezkedett a sas tollai között, hogy út­közben el is aludt. Amikor leértek, békesség­ben váltak el. Azóta sem bántja a ravasz verebet a sasmadár. Ménesi Áladat VARJÚ MÁTYÁS Kék szilvákkal csókahad Csip, — csip, — csókát játszogat. Hízott szőlőszemeket, Kóstolnak i verebek. Varja Mátyás felkiállt: — Mit csináltok? Kárt! Csak kártl Tolvaj népség Veletek, Egy tálból én nem essek. S a szomszéd faluba szállt, Megdézsmálni a határt! Lelkes Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom