Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-02 / 259. szám
Szovjet űrrandevú a kozmoszban Az űrkutatás tudományos eredményei és technikai sikerei egyre több értékes adattal gyarapítják ismereteinket szűkebb kozmikus környezetünkről. Legutóbb ugyan — október 18-án — a szovjet Venus—4 épségben leszállt a Venusra, s ezzel új utakat nyitott a bolygókutatás történetében: az idegen égistestek- ről a Földre visszavezétő út azonban mindmáig járatlan. De a Kozmosz—188 már visszatért a Földre —, igaz nem természetes, hanem mesterséges égitestről. Ezen a területen hozott rendkívüli fejlődést a Kozmosz—186 és a Kozmosz—183 szovjet mesterséges holdak között október 30-án létrehozott űrrandevú, amely az ember személyes jelenléte nélkül zajlott le sikeresen. És ebben az ember személyes jelenlétének hiánya a döntő mozzanat. Az űrkutatás feladatainak nehézségi fokát és a kockázati tényezőket felmérő értékelések egyértelműen arról tanúsTEHERAN MoHammad Rezá Pahlavi iráni sah az Októberi Forradalom 50. évfordulója alkalmából nyilatkozatot adott a TASZSZ teheráni tudósítójának. Pozitívan értékelte, hogy a két országot széles körű gazdasági és műszaki kapcsolatok fűzik egymáshoz. Szovjet szakemberek segítségével épül Iránban az első fémkohászati gyár. Mohammad Reza Pahlavi az Októberi Forradalom 50. évfordulója alkalmából sok szerencsét kívánt a szovjet népnek és vezetőinek. kodnak, hogy az ember személyes jelenléte nemcsak bonyolult feladatok megoldási valószínűségét és biztonságát növeli, hanem léteznek olyan feladatok is, amelyek az ember jelenléte nélkül nem oldhatók meg. A „kozmikus gépek” olyan precizitással találták meg egymást a Földtől 600 kilométernyi távolságra, hogy a tudományos kommentárok „ékszerészi pontosságról” beszélnek. És mint a mellékelt képen látható, teljes joggal. A szovjet szakemberek ezt a bonyolult feladatot sikerrel automatizálták, s ennek legalapvetőbb feltételei: a megbízható mérő- rendszer és a számítások elvégzésére alkalmas elektronika sikeresen vizsgáztak. A két — legénység nélküli — rakéta antennái elképesztő biztonsággal találták meg egymást, jelezve, hogy ebben a korszakban még a világűrben sem tűnhet el egy test. A technikai nehézségek messze meghaladták az amerikai Gemini űrhajók randevúinál tapasztaltakat: az ember ítélőképessége nem érvényesülhetett az összekapcsolást megelőző manőverezés kritikus pillanataiban: azt minden tekintetben az általa szerkesztett gépeknek kellett kifogástalanul helyettesíteni. A nyugat-németországi Bochum űrkutatási megfigyelőállomás közölte, hogy kedden este furcsa rádiójel- zéseket fogtak a világűrből. A bip-bip jelek rendszeres időközökben fél percig tartottak, majd másfél perces szünet következett, utána ismét félperces „adás”. Az automatákkal megvalósított űrrandevú nagyszerű perspektívákat tár fal: lehetőséget ad arra, hogy távoli célok felé több lépésben fellőtt és Föld körüli pályán összeállított rendszereket indítsanak, minden eddiginél bonyolultabb feladatok megoldására. Ez a randevú olyan kulcs a Hold ostromában és távoli bolygók felderítésében, az itt szerzett tapasztalatokkal olyan ajtót nyithat meg a tudomány, amelyen át az eddiginél mélyebb bepillantást nyer a távoli világok titkaiba. E bonyolult feladatok megoldása nem igényli, hogy a szovjet szakemberek űrhajóval „szerelőt” juttassanak Föld körüli pályára, csupán azért, hogy az elvégezze a több részletben érkező nagyobb egység összeállítását. Ezt a feladatot ezentúl automatákra bízhatják. Amikor a sikeres esemény által megnyitott, minőségileg új utak lehető» ségeiről gondolkodunk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a vezérlésnek és az irányításnak ez a hallatlan precizitása milyen óriási felkészültséget takar, mind a rakétatechnika, mind a távmérési- és számítási feladatokat megoldó elektronika területén. (S. J.) Ezért a jelzések feltételezett sugárzóját elkeresztelték a Kozmosz-órának”. Ezek a jelzések — nyugati hírügynökségek szerint — tápot adnak annak a találgatásnak, hogy a Szovjetunió esetleg hozzáfog egy Föld körül keringő űrállomás összeszereléséhez. Kozmosz-éra Leningrád szíve szól Ünnepre készül Lenin városa (5.) Bárkivel beszéltem is le- ningrádi tartózkodásom idején, föltette nekem a kérdést, mit szólok a félévszázados jubileumra való készülődéshez. S amikor sorolni kezdtem az ünnepi előkészületek külsődleges jegyeit, rögtön megjegyezték, hogy igen, ez is ide tartozik, de fölfedeztem-e az emberi lelkekben tükröződő ünnepi hangulatot. Mértebben a városban mindenkinek személyesen is ünnepe november 7-e. A családok táviratban, telefonon mondják el jókívánságaikat, kedves ajándékokkal lepik meg egymást, ünnephez méltó vendégfogadást rendeznek. A mi mértékünk szerint talán a karácsony fogható ehhez. Őrtüzek gyúlnak a városban Minden a forradalomra, az új kor nyitányára emlékeztet Leningrádban már az ünnep előestéjén. November 6-án a szovjet haza „uralkodó osztályát” ünnepük, ahogy tréfásan nevezik a gyermekeket. A tereken, az utcákon, a parkokban filmvetítésen, bábelőadáson, hangversenyen szórakoztatják a jövő reménységeit, a pionírokat. Este pedig ötven őrtűz lobban fel a Szmolnij. a Péter-Pál erőd mellett. Másnap egész Leningrád múzeummá változik, az ötven év küzdelme, gigászi erőfeszítése, óriási eredménye, a jövő távlata elevenedik meg az utcákon elhelyezett kiállításokon. S abban az órában, abban a percben, mint ötven évvel ezelőtt, ismét eldördül az Auróra cirkáló oromlö- vege, egy pillanatra felvillan a Néva zöld habjaiban az ötven évvel ezelőtt új hajnalt beköszöntő ágyú tor- kolattüze. Öj arcot öltenek a házak Leningrádba az ország legtávolabbi falvaiból, más országokból is elzarándokolnak, hogy leróják kegyeletüket. megcsodálják a világ egyik legszebb városát. S ha eddig szép volt a város, akkor most, az ünnep tiszteletére minden képzeletet felülmúlóan szebb lesz. A Nyevszkij proszpekt házait, a Vallás és Ateizmus Történetének Múzeumát, az Er- mitázst, a Vezérkar félkör alakú épületét, az Admirali- tást és még nagyon sok középületet, lakóházat állványerdő vesz körül. November 7-re megfiatalodva, új színekben pompázva tárják ki szépségüket az ünneplő leningrádiaknak. Csak a Palota téren huszonöt tonna műanyagfestéket használnak fel a város szívének kozmetikájára Egy évvel ezelőtt jelent meg a Vecsernyij Leningrád című délutáni lapban az Elektroszila Művek kommunista brigádjainak felhívása, hogy a félévszázados jubileum tiszteletére minden gyárban küzdjenek a Nagy Október 50 éve megtisztelő címért. A munkások kezdeményezése nagy visszhangot váltott ki mindenhol, ma már csaknem negyedmillió leningrádi vesz részt a mozgalomban. S másfél hónappal az ünnep előtt tizenkét brigádot kitüntettek ezzel a címmel. Tizenkét emelet magasságban a forradalom térképe Uj fények gyúlnak a városban november 7-én. A Nyevszkij proszpekt és a Szadovaja utca sarkán „megjelenik” a színes villanyújság első száma. A Gosztyinij Dvor mellett daruk emelik a helyükre a huszonöt méter magas alumínium tornyot. Tizenkét emelet magasságban világítanak majd erről az óriási térképről a forradalom színhelyei. Ezen a napon veszik birtokba a leningrá- diak a metro új vonalát, amely az Alekszandr NyevHanoi (TASZSZ) Október 20 és 23 között Dél-Vietnam egyik felszabadított térségében kibővített ülést tartott a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának elnöksége. Az ülés résztvevői leszögezték, hogy a dél-vietnami hazafias erők szempontjából kedvező a helyzet alakulása, miközben az amerikai imperialisták és délvietnami kiszolgálóik katonai és politikai helyzete rosszabbodott. Az ülés arról is határozatot hozott, hogy ünnepélyes külsőségek között emlékeznek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójáról. Amerikai jelentések szeszkij teret köti össze a Va- sziljev szigettel. S a város lakóinak örömére már tervezik a tizenhárom kilométeres új szakaszt is. Fölépült a Görög téren a négyezer személyes filmszínház és hangversenyterem. Felavatják a Szovjetszkaja szállót, a téli stadiont. S hogy a Protapopov házaspárnak ne kelljen Moszkvába járnia edzésre, hamarosan megépül az új műjégpálya. Lehet-e mérni az ötven év változásait? Erről beszélgettem egy délután a Mihály kert padján a hetvenhat éves Anna Vlagyimi- rovna Szavinovával. A tősgyökeres petrográdi nyugdíjas ezt válaszolta: — A mai Leningrádot ösz- sze sem lehet hasonlítani a régi Pétervárral. Ez a nappal, az pedig az éjszaka..! S a kedves öregasszony szavai nyomán újra fölidézem az ötven évvel ezelőtti képet a rongyos niunnas- asszonyokról, a mai elegáns utódaikat, akik szárnya.- hajón száguldanak a M év árt, egy óra alatt repülnek Moszkvába a TU—104-el, videotelefonon beszélgetnek kijevi, tallini rokonaikkal, mozgólépcsőn utaznak a föld mélyébe, a nesztelenül, suhanó földalattira. automatákból vásárolnak újságot, szörpöt, ennivalót így él a forradalom szülővárosának polgára ötven évvel az Auróra ágyújának eldördülése után. Mert új nap virradt mindenkire. rint szerdára virradóan A—6 típusú repülőgépek támadták a VDK fővárosát. Az A—6-osak általában éjjelenként támadják azokat a pontokat, amelyeket előzőleg nappal bombáztak. A támadás ezúttal hanoi vasútvonalak és a várostól északra fekvő híd ellen irányult. Hanoi jelentések szerint a kalózgépek közül kettőt lőttek le Saigonban az egyik amerikai katonai szóvivő közölte, hogy Loc Ninh körzetében, a kambodzsai határ közelében szerdán szabadságharcos egységek sorozatos támadásokat intéztek a helyi főhadiszállás ellen. A támadásokat ágyútűz vezette be — a veszteségekről nem közölt adatokat. VÉGE Lajos Géza Viefnami jelentés = ALGÍR Bumedien algériai államfő szerdán beszédet mondott az algériai forradalom 13. évfordulója alkalmából rendezett díszünnepségen. Az államfő beszédében hangsúlyozta, Algéria minden erejét mozgósítja az arab népek igazságos harca érdekében és ezért a jövő évtől kezdve az országban bevezetik a kötelező katonai képzést. Élesen elítélte az Egyesült Államok vietnami agresszív háborúját, követelte a VDK ellen intézett bombatámadások beszüntetését, az amerikai csapatok kivonását és a DNFF-el folytatandó tárgyalások megkezdését. SANTIAGO A Chilei Kommunista Párt Központi Bizottsága az októberi forradalom évfordulójára kiadott nyilatkozatában „minden idők legnagyobb forradalmának” nevezi a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, amely „új korszakot — a szocializmus és a kommunizmus korszakát nyitotta meg az emberiség történetében”. A Chilei KP rámutatott, hogy a Szovjetunió támogatja a nemzeti felszabadító mozgalmakat, segíti a fejlődő országokat és a gyarmati rendszer elleni harcot. Regény 37. „Szomorú tudat, hogy hamar meg kell halnom. Csak néhány cikkmodell marad utánam, ez a kis füzet és levelek, tele hazugsággal; képek mások emlékezetében, fényképek néhány albumban, de mindez mereven, mozdulatlanul. Jó volna legalább egy működő modellt hagynom magam után...” Eszembe jutnak ilyenfajta beszélgetéseink. Minek hátrahagyni valamit is? A halhatatlanság illúziója... Igen, emlékszem egy másik dolgozatára. „Az egyén, mint biológiai egyed, eltűnik. De ha egy magasabb rendű rendszert tekintünk: az emberiséget — abból megmarad valami”. Valóban: az emberiség' nemcsak emberek halmaza, hanem magában foglalja tevékenységük gyümölcseit is, gondolataik „modelljeit”, a iétrehözoit tárgyakat, könyveket, festményeket, gépeket. Ezenkívül képek maradnak meg az emberek emlékezetében is. És ha az egyén meghal is, ezek a modellek tovább élik a maguk saját életét, mely más, mint alkotójuké volt... Az ajtó felcsapódik. Egy fehér köpeny. Kiáltás: — Megállt a szíve! Felugróm. Rohanok. Sok lépcső. Gondolatfoszlányok: „Most vége! De miért? Mitől?” Szasa elnyúlva... Holttest? Gyima egy zsámolyon áll és egy-egy lökéssel nyomogatja a mellkast. Fedett szívmasszázs. Lenya vadul préseli a légzőballont. Okszana a kezét tördeli. A nővérek sürgölődnek. Sápadt arcok, rémült szemek. — Adrenalint! Beadták már? — Nem volt időnk, inkább masszázzsal... — Marina! Két köbcenli- vel.„ Saját magam, én akarom masszírozni. Nyilván jobban értem... Bolond. Hallgass. Gyima remekül csinálja. — Okszana! Mit látni? — Semmit sem, a masz- százs akadályoz. Nem, semmit sem tehetek ! Hogy lehetett, hogy lehetett... Ültem, olvastam... „A tudós!” — Gyima, állj meg egy pillanatra. Nos, milyen? Csönd. Feszültség. Okszana nézi Mintha egy örökkévalóság telne el. Hangosan sóhajt. — Gyenge összehúzódások... — Masszírozd tovább! Adrenalint! Gyerünk gyerünk! Hátha sikerül! Még! A ragasztót már letépték — Egy pillanat! Hosszú tű, egyenesen a szívbe. Egy köbcenti adrenalin. — Masszírozd! Egy pillanat. Még egy. Némaság. Miért? Miért? Csak nem • sopánkodni. Semmiféle szemrehányást! Világos minden. Hülyék vagyunk. Modellalkotó lehetőségeink korlátozottak. Ettől azonban nem könnyebb nekem. Nem vagyok gép, élő vagyok. De hátha sikerül? Odanézek. — Gyima, állj meg. Okszana, figyeld. Tapintsátok ki a pulzusát. De te ne hagyd abba a lélegeztetést! No mi van? Nem tudod? — Jó összehúzódások. Percenként mintegy száz. — Van érverése! Erre tulajdonképpen már nincs is szükségem: látom, hogyan remeg a mellkasa. A szív jól nekiindult. — Pupillája? — Szűk. Mindjárt összeszűkült a masszázstól. — Hhhaj! — Ez a sóhaj mindnyájunkból feltört. Az arcok felderülnek, a tekintetek is mások már. Nekem egész bennsőm reszket, s ugyanakkor testemen lassan valami gyengeség terjed szét Majdnem összeesem. — Ültessetek le. Te pedig mássz le onnét, mit állsz ott, mint egy bolond? Ez Gyimának szól. Még egyre csak áll a zsámolyon, felegyenesedve, az asztal fölött — hosszú és esetlen. Szasa ismét eltávozott tőlem. Valami idegen fekszik itt öntudatlanul. Egy ember. Én teljesen üres vagyok. Tudom, mi következhet még. Ezért nem is örülök. — Mondjátok el. Okszana, te állandóan figyelted a képernyőt. — Nincs mit mesélni. Minden rendben volt, tessék a feljegyzett adatok. Néhányszor felnyitotta a szemét. A légzése kezdett helyreállni. Nyugodtak voltunk. Okszana már ki is kapcsolta készülékét, éppen át akarta tolni Hirtelen mintha valami belémszúrt volna, felemelem a szemhéját, hát tág a pupillája. Felordítok és rögtön neki a masszázsnak. Akkor futott ide. Korábban kellett volna jönnöm. Néhányszor el is szántam magam aztán mégis odaragadt a fenekem. Nézegetem a feljegyzéseket Amikor itthagytam, pulzusa százhúsz volt. Azután egyre ritkább... ritkább... Utoljára nyolcvanötöt jegyeztek fel. Ez húsz perccel ezelőtt volt, mintegy tíz perccel a szívmegállás előtt. Fáradtság, méreg és bosz- szúság. Undorodom .rájuH nézni. Undorodom még szitkozódni is. Hibák, megint hibák! (Folytatjuk! Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat Fordította: Radó György
