Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-04 / 261. szám
A jelenlegi körülmények között rendkívül fontos a szocialista államok együttműködése védelmük megerősítése területén. Erre a feladatra mi lankadatlan figyelmet fordítunk. Ez vonatkozik mindenekelőtt a Varsói Szerződés tagországaival való kapcsolatokra. Ez a szervezet ugyanis a szocialista országok politikai és védelmi együttműködésének hatalmas eszköze. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz, hogy elősegítse a világszocializmus erősödését és fejlődését, vívmányainak megvédelmezését. Elvtársak! Pártunk és a szovjet kormány az új világháború veszélyének elhárításáért folytatott harcában figyelembe veszi a jelenlegi nemzetközi helyzet sajátosságait. A vietnami háború, az amerikai intervenció Laosz- oan. a közel-keleti események, az imperialisták által Ázsia, Afrika, Európa és Latin- Amerika néhány országában szervezett reakciós államcsíny; az európai határok módosításának követelése és az NSZK nukleáris fegyverhez juttatása, amit makacsul követelnek a nyugatnémet re- vansisták, Bonn lehetetlen és arcátlan igénye, hogy az „egész Németország” képviselőjének tekintsék — mindez arról beszél, hogy az Imperializmus nem változtatta meg agresszív természetét. Továbbra is a legsötétebb reakció, a Véres erőszak és az agresszió megtestesítője, valamennyi ncp békéjét és biztonságát fenyegető komoly veszély hordozója marad, s mi nem tudunk, nincs jogunk megfeledkezni erről. Az imperialista provokációkkal és kalandokkal szemben annál is inkább éberséget kell tanúsítanunk, mert a jelenlegi körülmények között az atom- és rakétafegyverek felhasználásával folyó világháború az emberek százmillióinak pusztulásához, egész országok meg. semmisüléshez, a föld felszínének és légterének megfertőzéséhez vezetne. Az új világháború veszélyének elhárításáért folyó harc ma egyik legfontosabb feltétele annak, hogy sikerrel oldjuk meg a szocializmus és a kommunizmus építése, az egész forradal. mi világfolyamat fejlesztése feladatait. Az imperialisták akciójával szembe kell állítanunk az imperialistaellenes erők szorosan tömörülő frontját. Ott, ahol a szabadságszerető erők szilárd ellenállása fogadja az imperialista agresszorok támadását, az imperialisták nem érik el céljukat. Ez a vietnami események példájából is látható. Az amerikai katonaság vietnami bűncselekményei a fasiszta fenevadak kegyetlenkedéseire emlékeztetnek. A békés lakosok tízezreit mészárolják le, módszeresen rombolják le a városokat és falvakat. Az erőszak híveinek és a gyilkosoknak — akik az úgynevezett „szabad világ” védelmezőinek a tógáját öltötték magukra — nem sikerült és sohasem sikerül térde kényszeríteni a vietnami népet. A vietnami nép harci sikerei még jelentősebbek is lehetnének, ha más volna Mao Ce-tung csoportjának az álláspontja. Ez a csoport akadályozza a szocialista országok, köztük Kína Vietnamnak nyújtott segítségének egybehangolását. Sajnáljuk, hogy a pekingi vezetők ilyen vonalat követnek. A Szovjetunió a magá részéről el van szánva arra, hogy mindennemű segítséget és támogtást megad az igaz ügyért harcoló vietnami népnek. Ezt a támogatást mindaddig folytatjuk, amíg az amerikai imperialisták be nem szüntetik szégyenletes, bűnös kalandjukat és nem hordják el magukat Vietnamból. Vietnam népe igaz ügyért harcol és győzni fog. Ehhez nem fér kétség. Az Egyesült Államok, Anglia és az NSZK eljárása az, hogy állásfoglalásukkal bátorították bábjaik, az izraeli vezetők agresszióját a szomszédos arab államok ellen, újra megmutatta a népeknek az (Folytatás a 3. oldalról) imperialisták politikájának ármánykodásait és világszerte a haladó erők felháborodását váltotta ki, jogos elégedetlenséget idézett elő a sokmilliós arab tömegekben. Ugyanakkor az arab népek újra meggyőződhettek arról, hogy a Szovjetunióban és más szocialista államban hű barátokra, függetlenségük megbízható védelmezőjére találtak. Elvtársak! Pártunk jól ismeri az imperializmus agresszív természetét és ezért azt tartja, hogy a Szovjetunió békepolitikáját legyőzhetetlen védelmi erővel kell alátámasztani. Ezt követelik a Szovjetunió és az egyetemes béke megóvásának érdekei. Ezért a Központi Bizottság, a szovjet kormány és az egész nép egyify állandó feladatának tekinti dicső fegyveres erőink további erősítését. Tudatában vagyunk annak, hogy a szovjet szocialista hatalom ereje a világbéke fő támasza volt és marad, a fő akadály az imperialista háborús uszítok útjában. Lenin rámutatott, hogy a dolgozók felszabadításáért folyó harc eszméi által lelkesített szocialista hadsereg le- győzhetetlenné teszi a szovjet országot. Ma, amikor visszatekintünk a megtett útra, büszkén kijelenthetjük: a Lenin által kitűzött feladatot megoldottuk. Dicső hadseregünk becsülettel eleget te$z a néppel és a forradalommal szembeni kötelességének. Levontuk a következtetéseket a múltból és mindent megteszünk, hogy senki sem üthessen rajtunk. Ha azonban akadnak olyan őrültek, akik kezet mernek emelni a szovjetországra és szövetségeseink biztonságára, a szovjet nép nem retten meg. Bárhonnan induljon is ki ez a merénylet, északról vagy délről, nyugatról vagy keletről, az agresszornak megálljt parancsol dicső fegyveres erőink legyőzhetetlen ereje. Ettől az erőtől nem lehet elbújni, ez az erő nem ismer távolságokat. Jegyezze meg mindenki, hogy a szovjetország bármilyen agresszorral harcolva olyan győzelmet vívna ki, amely méltó nagy népünkhöz, méltó október hazájához! Erőnk nagy, de sohasem fogjuk felhasználni önző célokra. A kommunizmust a világon elsőként építő államunk kolosszális hatalma az agresszió és az elnyomás ellen, a szabadságért, a demokráciáért és a békéért vívott harc igazságos ügyét szolgálja. E hatalom növekedése, a Szovjetunió fokozódó befolyása a világesemények menetére minden ország néptömegeinek alapvető érdekeit szolgálja. Külpolitikánk egész tartalmában forradalmi szocialista politika. A marxista—leninisták azonban mindig tudták, hogy a szocializmus nem fegyveres erő segítségével jut el egyik országból a másikba, hanem minden társadalom belső fejlődésének az eredménye. A marxista—leninisták szilárdan hisznek ügyük igazában, bíznak a szocialista rendszer fölényében, és meggyőződésük, hogy a szocialista rendszer győzelméhez nincs szükség államok közötti háborúkra. Most, amikor a Szovjetunió hatalma minden eddigit felülmúl, ugyanúgy, mint eddig is, azért szállunk síkra, hogy a két társadalmi rendszer közötti kapcsolatok kérdéseit ne fegyveres úton próbálják megoldani. Felszólítjuk a burzsoá országok kormányait, hallgassanak a békét és tartós biztonságot követelő népek szavára. A Szovjetunió kötelességének tartja mindent megtenni, hogy a népeknek ez az óhaja valóra váljék. Ezért lankadatlan energiával harcol az általános és teljes leszerelésért. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének, és más szabadságszerető és békeszerető államokkal együtt el akarjuk érni, hogy az ENSZ a békének és a népek jogainak megvédését célzó nemetközi együttműködés hatékony szervévé váljék. Szövetségeseivel együtt a Szovjetunió állhatatosan folytatja a harcot a tartós európai békéért, minden olyan tényező ellen, ami az európai népek biztonságát veszélyezteti, továbbra is síkra száll a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönösen előnyös együttműködéséért a békés együttélés ismert elvei alapján. A Szovjetunió harca a békéért és a népek barátságáért teljesen szétzúzta a „Moszkva agresszivitásáról”, a „kommunista veszélyről” terjesztett hazug mesét, amelynek segítségével a nemzetközi reakció megteremtette agresszív katonai tömbjeit, a NATO-t, a SEATO-t, stb. E tömbök megalkotásával a nemzetközi reakció abban reménykedett, hogy bekerít bennünket, megakadályozza a szocialista világ- rendszer megszilárdulását és az elnyomott népek nemzeti felszabadító forradalmának kibontakozását. A dolgok azonban egyáltalán nem úgy alakultak, ahogyan Washingtonban és a kapitalista világ más fővárosaiban gondolták. A szocializmus és szövetségeseinek erői szakadatlanul gyarapodnak. Az imperializmus agresszív erői mindjobban elszigetelődnek, az általa alakított tömbök inognak, és repedeznek. Elvtársak! Visszatekintve a szocialista szovjet hatalom eddig megtett 50 esztendős útjára, meggyőződéssel mondhatjuk: lenini külpolitikánk sikeresen oldotta és oldja meg feladatait. VI. A kommunista párt: a szovjet nép harcos élcsapata, győzelmeink lelkesítője és szervezője Elvtársak! Az októberi forradalom győzelme, a szocializmusnak országunkban aratott diadala: a kommunista párt eszmeinek diadala, a párt lenini fő irányvonalának nagy győzelme. Országunk történelme a XX. század folyamán elválaszthatatlanul összefüggött a kommunista párt tevékenységével. A pártnak 1917. februárjában, amikor kilépett az illegalitásból 24 000 tagja volt, 1917 októberére a bolsevikok száma 350 000 lett. Oroszország lakossága akkor 160 millió volt. Milyen hihetetlen energiával rendelkezhettek ezek az emberek, milyen legyőzhetetlen erejű volt az általuk hirdetett igazság, hogy maguk mögé tudták állítani a munkások és parasztok tízmillióit! Az októberi forradalom győzelme, a szovjet állam megteremtése azt jelentette, hogy a párt első programja teljesült. 1919-ben a VIII. párt- kongresszus elfogadta a második pártprogramot: a szocializmus felépítésének programját. A párt hatalmas elméleti, politikai és szervező munkája meghozta gyümölcseit. A szocializmus felépítése a Szovjetunióban azt jelentette, hogy a párt második programja is teljesült. Országunk félévszázados múltja meggyőzően bizonyítja: a párt szava azonos tetteivel. A párt harmadik programja — a kommunista társadalom alapjai felépítésének program, ja — szintén teljesülni fog. Á Szovjetunió, a szocializmus hazája, a kommunizmus hazájává fog válni! Elvtársak! Pártunk legyőzhetetlen erejének tápláló forrása, a párt szoros, megbonthatatlan kapcsolata a néppel. Lenin nem egyszer hangsúlyozta hogy az élcsapat a párt egyedül nem tudja felépíteni a szocializmust. A párt csak abban az esetben teljesítheti élcsapat feladatát, ha szoros kapcsolatot tart fenn a tömegekkel. Az elmúlt egész ötven esztendő folyamán a párt a néppel való kapcsolatainak erősítésében látta az egyik legfontosabb feladatát. Annak érdekében, hogy a tömegekben kialakuljon az új társadalom építésének óhaja és készsége, mindenekelőtt eszmeileg kellett felfegyverezni a népet, ki kellett dolgozni a szocializmus építésének útjait, formáit és módszereit. A szovjet munkásosztály, országunk minden dolgozója, szilárdan összekötötte életét a párttal. A dolgozó népnek a párt iránt táplált határtalan bizalmát tanúsítja az, hogy a szovjet ország történetének legbonyolultabb és legfelelős- ségteljesebb szakaszaiban kérték a legtöbben felvételüket a pártba. A polgárháború nehéz időszakában, amikor az ellenség Tulához és Moszkvához közeledett, az emberek tízezrei léptek a pártba. 1924-ben a lenini behívó idején, 240 000 munkás lett kommunista. A Nagy Honvédő Háború éveiben a pártba több mint ötmillió ember lépett be. Az idén, amikor az új világ születésének nagyszerű évfordulóját ünnepeljük, Lenin pártjába félmillióan léptek be. Az új párttagoknak több mint a fele munkás. Ahhoz, hogy a tömegekben kialakuljon a szocializmus épí. tésének képessége, a pártszervezetek tízezreinek — a Központi Bizottságtól a legkisebb pártsejtig — kolosszális szervező munkájára volt szükség. A nép forradalmi alkotó munkája széles körű és bonyolult rendszert teremtett meg, amelyen keresztül a párt naponta kapcsolatban áll a tömegekkel, megvalósítja annak vezetését. Ide tartoznak a tanácsok, a szakszervezetek, a Komszomol és a dolgozók önkéntes társaságai. Ez a rendszer immár félévszázados története során kiállta az élet próbáját és megmutatta elvitathatatlan előnyeit. A pártirányítás értelme abban áll, hogy biztosítsa az egész társadalom megbonthatatlan eszmei-politikai egységét, biztosítsa az egész társadalom célszerű, helyesen koordinált fejlődését. A párt gondoskodik arról, hogy a mindennapi munka kis és még kisebb patakocskái harmonikusan, egy hatalmas és egységes folyamban egyesüljenek. E munka biztos alapja számunkra a demokratikus centralizmus lenini elve, a pártélet lenini normái. E normák betartása feltétlen törvény legyen számunkra. A párt ereje abban rejlik, hogy a történelem valameny- nyi szakaszában kellő önkritikával szemléli saját tevékenységét és ilyen szemléletből kiindulva kijavítja az elkövetett hibákat. A párt a jövőben is fokozott követelményeket támaszt minden kommunistával szemben, fejleszteni fogja a bírálatot és az önbírálatot. A párt jól tudta, hogy szerepe, a nép és az ország sorsa iránti felelőssége a kommunista építés lendületének fokozásával együtt növekedni fog. Ebből következik az is, hogy növekszik a pártkongresszusok, a központi bizottsági ülések szerepe, amelyeken megvitatják az ország kül- és belpolitikájának legfontosabb kérdéseit. A kommunistáknak nincs semmilyen kiváltságuk, legfeljebb az hogy másoknál is inkább mindent a közös ügy szolgálatába állítsanak, másoknál is inkább harcoljanak és dolgozzanak a közös ügy diadaláért. A kommunistáknak egyetlen különleges joga, hogy mindig előre haladjanak, mindig ott legyenek, ahol a helyzet a legnehezebb. Ma, október hazája második ötvenéves időszaka kezdetének előestéjén mi, kommunisták, teljes felelősséggel kijelentjük, hogy továbbra is a népet szolgáljuk, a nép érdekeiért, és boldogságáért vívott harc szolgálatába állítjuk ismereteinket, erőinket és képességeinket. Ha ma pártunk, a szovjet kommunisták egész hatalmas összeforrott kollektívája sikerrel birkózik meg minden előttünk felmerülő nehézséggel, ha a munka minden szakaszán — legyen az nagy vagy kicsi szakasz — a kommunisták becsülettel teljesítik az élcsapat szerepét, ez annak köszönhető, hogy pártunkat a marxizmus—leninizmus szellemében nevelték és e nagy tanitás eszméi hatják át. A leninizmus pártunk számára a győzelem igazi tudománya lett, mindenkor az is marad számunkra. Hányszor kellett nekünk, kommunistáknak olyan eszmefuttatásokat hallanunk, hogy a marxi—lenini tanítás elavult, elvesztette jelentőségét. A történelem a példák tucatjait és százait ismeri, amikor elméletek, koncepciók, egész filozófiai rendszerek, amelyek arra tartottak igényt, hogy a világot megújítsák, nem állták ki az idők próbáját, semmivé lettek, dicstelenül megsemmisültek, amikor összeütközésbe kerültek az élettel. Ilyen sors éri elkerülhetetlenül mindazokat, akik megpróbálták és megpróbálják a marxizmus—leninizmus tudományát a burzsoázia érdekeinek megfelelő formába öntött ravasz hamisítványokkal helyettesíteni, vagy az élettől elszakadt álforradalmi, elhamarkodott elmélettel felváltani. Csak a dogmákon alapuló, a társadalom fejlődésével lépést tartani nem tudó elméletek avulnak el. A marxizmus—leninizmus ereje abban rejlik, hogy ennek az elméletnek az oldalán áll a forradalmi, materialista dialektika, amely mindenkor konkrét elemzést követel, konkrét helyzetben. A szoros, állandó kapcsolat a gyakorlattal, a reális élettel, a valóság szigorú tudományos megközelítése a marxizmus—leninizmus élő lelke. Ez örök ifjúságának a titka. A társadalmi gondolat nagy vívmányaként őrizzük a társadalomról és az osztályharcról, a történelmi fejlődés törvényszerűségeiről, a szocialista forradalomról és a szocializmus felépítésének útjairól szóló mindazon ismereteket, amelyeket Marx, Engels, Lenin adott nekünk. De nem úgy őrizzük ezeket az ismereteket. mint az antikváriusok őrzik a régi könyveket, hanem úgy, hogy e nagy tanítás örököseihez illik: bátran alkalmazzuk az ismeretek felbecsülhetetlen tőkéjét a politikai gyakorlatban, szüntelenül fejlesztjük és gyarapítjuk a nekünk örökül jutott gazdag elméletet. Ha nem fejlesztjük a marxi—lenini tanítást, nem haladhatunk előre. Pártunk ereje, befolyása és tekintélye a népet önzetlenül szolgáló forradalmárok több nemzedéke önfeláldozó harcának és hatalmas munkájának óriási eredménye. A kommunisták számára, a szovjet emberek számára nincs szentebb kötelesség, mint őrizni a párt tekintélyét, erősíteni annak kapcsolatait a néppel, megsokszorozni erejét. Dicsőség Lenin pártjának — a szovjet dolgozók harcos élcsapatának! Erősödjék a jövőben is a párt és a nép megbonthatatlan egysége — minden győzelmünk legfőbb biztosítéka. Elvtársak! Október 50. évfordulója nemcsak a szovjet nép ünnepe, hanem a testvéri szocialista országok népeinek, valamennyi ország kommunistáinak, a nemzetközi munkás- mozgalomnak és minden dolgozónak az ünnepe is. Pártunk és egész népünk nevében mondok köszönetét külföldi barátainknak a Szovjetunió nagy ünnepén való részvételükért. Az önök barátsága és szolida- rjtftsa, az önök győzelmei, kedves barátaim és testvéreim, mindig lelkesítő erővel hatottak és hatnak a szovjet embereknek a kommunizmusért vívott harcára. Mi nagyra ér tékeljük mindazt, amivel a testvérpártok hozzájárulnak az emberiség haladásáért vívott harc közös ügyéhez! Ezekben az ünnepi napokban említést kell tenni ellenségeinkről is. Hiszen ők is megkísérelték — természetesen a maguk módján —, hogy hozzájáruljanak az 50. évforduló megünnepléséhez. A kommunizmus ellenségei arcuk verejtékében fürödve erőlködtek. Teljes bevetéssel dolgozott az imperialista propaganda hatalmas gépezete. Működtek a régi Oroszország naftalinból előszedett alakjai. Ámde olyan időket élünk. amikor már senki sem képes kisebbíteni a szovjetek országa által véghezvitt tettek nagyságát, senki sem képes meghamisítani a szocializmus vívmányainak igazi értelmét. Ellenségeink erőfeszítése, a rágalom és a hazugság, rájuk, magukra üt vissza. Október hazája, a győztes szocializmus országa az összes elnyomottak és mindazok reménysége, támasza volt és marad, akik a békéért, a népek szabadságáért és boldogulásáért harcolnak. Elvtársak! A szocializmus zászlaja, amelyet október emelt magasra, az egész emberiség jövőjének szimbólumaként lobog a világ felett. A Szovjetunió Kommunista Pártja, az egész szovjet nép mélyen meg van győződve arról, hogy a szovjet állam első félévszázadának sikerei, s a forradalmi világmozgalom által elért sikerek — a mi országunk és más országok még nagyszerűbb jövendőjének prológusa. A kommunizmus az egész emberiség holnapja! A világ- dolgozóinak színe előtt Lenin pártja ünnepélyesen kijelenti: a Szovjetunió kommunistái, a nagy szovjet nép eleget tesz történelmi küldetésének, a világon elsőként sikerrel felépíti a kommunista társadalmat! Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely új korszakot nyitott az emberiség történelmében! Éljen a kommunizmust építő hős szovjet nép! Éljen a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége országunk népei barátságának és boldogságának erődje, a béke és a haladás biztos támasz}»! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, a nagy Lenin pártja, győzelmeink lelkesítője és szervezője! Éljen a marxizmus—leninizmus, korunk mindent legyőző forradalmi tanítása! Erősödjék a szocialista országok, a kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály, minden forradalmi és haladó erő egysége az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért, a népek nemzeti függetlenségéért, biztonságáért és szabadságáért vívott harcban! Előre a kommunizmus győzelme felé. Leonyid Brezsnyev beszéde után szünet következett, majd felszólalásokra került sor. A délutáni ülésen felszólalt Gert» nagyíj Voronov, azOSZSZSZK minisztertanácsának elnöke; Wladyslaw Gomulka, . a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára; Pjotr Seleszt, az Ukrán KP KB első titkára; Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt első titkára, az NDK államtanácsának elnöke; Pjotr Maserov, a Belorusz KP első titkára; Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja első titkára és Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Ezzel véget ért az együttes ülés péntek délutáni programja. Este a küldöttek és a külföldi vendégek részt vettek a kongresszusi palotában adott ünnepi hangversenyen. Az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, és az Orosz- országi Föderáció Legfelső Tanácsának együttes ülése szombaton tovább folytatódik a kongresszusi palotában.
