Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-25 / 279. szám
Ázon a késő őszi napon... | Az ellenőrzés segíti az önálló gazdálkodást szövetkezeti adóhivatal vezetőjével ötven éve, 1917 november 25-én, százezer budapesti munkás éltette a lenini forradalmat és követelte s békét az Iparcsarnoknál. A századfordulót követó idők harcos nemzedékét 1917 végére megtizedelte az első világháború. Akik itthon maradtak, azokat a háborús rendeletek százainak drákói szigora, a nyomor és a járványok sújtották. „Ebben az időben” — jegyezte fel a rendőri krónika — „az árak felszöktek és egyre nehezebb volt a megélhetés”. Szipolyozták a népet az árdrágítók, a láncolok, a feketézők. Megnőtt „a hadiüzemekből önkényüleg eltávozott munkások száma’ — panaszkodott az akkori rendőrkapitány. „Sok a bérmozgalom.» Növekedik a háborúellenes és hadseregellenes akciók száma...” És a hírhedt papírtalpú bakancsok és posztócsalások botrányát újabb félmilliós bőrszállítási panama kővette. Rendszeresen megdézsmálták a katonáknak küldött postacsomagokat. Nyolcvan- ezernél több szökött frontharcos bujkált a városban. Maga a budapesti rendőr- főkapitány állapította meg: „Elszaporodtak a nyílt mozgalmak a háború befejezéséért.» Az általános nyomor és a reménytelen jövő rémképe felizgatta az elcsigázott és leromlott szervezetű népet”. Szükségképpen aktivizálódott a munkásság. Legjobb fiai fokozatosan megszabadultak a II. Internacionálé megalkuvó vezetőinek befolyásától. Kezdték létrehozni a gyárközi bizottságokat és sorra-rendre megfogalmazták politikai és gazdasági követeléseiket Felfokozta akaraterejüket a lenini forradalom győzelmének híre. Magyarország szervezett munkássága követeléseinek első helyére állította a békét. Orosz testvéreik példájára munkás és katonatanácsokat akartak, általános sztrájkot, s ennek folytatását: forradalmat Sajnos, forradalmi párt még nem létezett Ezért csupán különféle baloldali csoportok és egyének agitáltak és szerveztek a munkások soraiban. Műhelyértekezletek, szakszervezeti tanácskozások és gyűlések jelezték e munka eredményességét. Hasztalan fékezte a munkások harci akaratát a szakszervezeti bürokrácia s az opportunizmus, és hiába fenyegetőzött a hatósági terror — a forradalom erőinek gyarapodását többé nem lehetett megakadályozni. Ebben az esztendőben tavasztól őszig, háromszorosára emelkedett a szakszervezetek taglétAkkor fs hajnalban jött haza az uram, megintcsak részegen. Magamra kaptam az otthoni ruhámat, mentem, hogy kiteszem neki az ételt az asztalra. Amióta rámemelte a kezét, már nem is kérdeztem, merre járt, kivel volt, csak remegett a gyomrom a visszafojtott idegességtől. Paprikás krumpli volt, de hiányzott belőle a kolbász. Az uram ránézett, azután csak lesodorta a lábast az asztalról. És újra ordítani kezdett, mit képzelek én, neki az is jó, ami a disznónak való? Megpróbáltam elmondani, hogy fizetésig már csak száz forint van itthon, addig még egy vasárnap is közbejön. Bár ne szóltam volna, olaj volt a tűzre. Hogy én ilyen pazarló, meg olyan könnyelmű vagyok, hogy a Dárius kincse is kifolyna a kezemből, hogy engem az isten maga sem győzne pénzzel. Tessék elhinni, én már millió féle képpen próbálkoztam. Hát mi az, amit én beoszthatok egy hónaoban? Az uram úgy ezernyolcszáz körül keres. nekem meg száma, és naponta új csoportok csatlakoztak a leendő forradalom fiaihoz. Sok orosz, olasz és szerb fogoly dolgozott akkoriban a hadiüzemekben, ezek" mind támogatták a magyar munkások ügyét, akik kifejezték valamennyi dolgozó érdekét — a parasztokét és a fronton vérző milliós katonatömegekét is. Ilyen előzmények után, 1917 november 25-én, vasárnap délelőtt, százezer munkás szállta meg a városligeti Iparcsarnokot és környékét. Demonstrációjukat a hatalom nem merte már megakadályozni, de készenlétben tartotta a csendőrséggel megerősített rendőrséget, a rendészeti bevetésre kiképzett katonaságot és a Várban elhelyezett bosnvák ezredet. Azon a zúzmarás, ködös késő őszi napon elnéptelenedtek a hadiüzemek, amelyekben vasárnaponként sem szünetelt egyébként a munka. Budapest dolgozói készülődtek erre a napra. Benn, az óriási hodályban, Bokányi beszélt. A munkások köszöntötték a lenini forradalmat, a békét, az elnyomatást és kizsákmányolást megszüntető új társadalmat. Eközben időnként oly erős hangorkán támadt, amely megrázta a fagyos levegőt és a fákról lehullott a zúzmara. Rettegett és lapult a reakció, bár akadtak polgári liberális hangok is, amelyek helyeselték az iparcsarnoki gyűlést. Például a Világ című lap, amely vezércikkben foglalkozott vele. így: „Az orosz forradalom meeteremtette az általános béke lehetőségét... Budapest munkásai felemel !k hatalmas hangjukat a béke mellett... Tisztelettel és megindul tan üdvözöli ük a munkásezredeket, akik az egész szenvedő Magyarország nevében szólalnak meg. övék az erő és övék a jövendő...” E nap délutánján az SZDP rendkívüli kongresz- szust tartott. Ámde a napirenden csak a gyülekezés szabadsága, a választójog és a nyomor kérdései szerepeltek. Csakhogy a forradalom szelleme bírálatok és követelések formájában mégis betört a terembe és szerteáradt az ország minden nagyobb városába. Az iparcsarnoki nevezetes demonstráció után fokozódott a forradalmi erjedés. Egy év múltán győzött az „őszirózsa” és a rákövetkező év márciusában a pro- letárforraclalom. De ekkor már volt marxista—leninista párt is. Ennek a történelmi fejlődésnek kiemelkedő állomása volt az 1917-es ipar- csarnoki tömegfelvonulás. (F) cA ieq.i 1200 a fizetésem a csoma- golóban. A két gyerek, meg mi ketten ki is jöhetnénk szépen belőle. Jaj, de azt is csak én tudom, mibe kerül az uramnak a kocsma. A reggeli féldecik munkába menet a piactéri fabódénál, estefelé meg a korsó sörök, rendszerint rummal. Mi sem marad az ő keresetéből, , így majdnem teljesen az enyémre vagyunk utalva. Es ugye, a gyerekek is nőnek. Ági már negyedikes gimnazista, Péter meg most végzi be a nyolcadikat. Hogy mit könyörgött szegény kislány, amíg megvettem neki azt a pár félcipőt, ünnepekre. Mégis csak érettségiző, a többi között nem járhat úgy, mint akinek se apja, se anyja. Hiányzott az a százhetven forint, spórolni kellett. Én erről hallgattam az uram előtt, de őt már semmi nem érdekelte. Egyre csak azt hajtogatta akkor hajnalban, szórom a pénzt, mint a pelyvát, meghogy rendben van, de ha szombatig nem kerítek neki /háromszáz forintot a föld alól Beszélgetés az Már csak egy bő hónap választ el bennünket 196Ü. január elsejétől, a gazdaság- irányítás új rendszerének bevezetésétől. Az előkészületek során — július elsejével — hívták életre a Sza- bolcs-Szatmár megyei Vállalati és Szövetkezeti Adó- hivr " —’ '’''-/élőiével, Márton Lajossal a létrehozás s-oiv- _• ,&». -g-ről, a hivatal feladatáról beszélgetett munkatársunk. Milyen összefüggés van a gazdálkodás változása és a hivatal felállítása között? — Ismert, hogy gazdaság- irányításunk változását az élet sürgeti. A nagyobb vállalati önállóság új lehetőségét kínálja az eredményesebb termelésnek, a nyereségesebb gazdálkodásnak. Nyilvánvaló, hogy az új körülményekhez kell igazítanunk többek között a pénzügyi ellenőrzést is. Ez a munka a legutóbbi időkig meglehetősen aprólékos volt, a tételes ellenőrzés jóformán a legkisebb részletekre is kiterjedt. A vállalatokat sereg mutató kötelezte, melyeknek pénzügyi vonatkozásait figyelemmel kellett kísérni. Utóbb azonban mindjobban kiütközött, hogy miként a termelésnél, az ellenőrzésben is fel kell hagyni a merev módszerekkel, s a közgazdasági elemző módszert kell előtérbe helyezni. Az ellenőrzésekről már napvilágot látott körrendelet erre nyit lehetőséget. — Egyesek úgy vélik: az ellenőrzés sérteni fogja majd a vállalatok önállóságát. — Magunk is tapasztaltunk ilyen jelenséget. Volt vállalatvezető, aki helytelenül értelmezve az önállóságot majdhogynem sértésnek vette a revizor megjelenését. Tudni kell, hogy az állam a növekvő vállalati önállóság viszonyai között is fenntartja magának az ellenőrzés jogát egyrészt a felügyeleti ellenőrzés, másrészt a pénzügyi revizió útján. Ez utóbbi az adóhatóságok feladata. Már maga az, hogy külön hivatalt hoztak létre, melynek elsődleges feladata a gazdálkodás pénzügyi ellenőrzése, az állammal szembeni kötelezettség teljesítésének vizsgálata, jelzi: a jövőben sem bízzák a véletlenre az állam bevételi forrásainak alakulását. Mégis nyugodtan mondhatjuk: mindez nem sérti a vállalati önállóságot, hiszen mi nem szólunk bele, mit és hogyan termeljen a vállalat, merjen-e kockáztatni, vagy Is, megnézhetem magamat Mert neki akkor neve napja lesz, a műhelyben ilyenkor feldobást kell csinálni. Mint egy szédült, úgy jöttem aznap munkába. Mitévő legyek már, hova forduljak? Kérjek kölcsön a csoportunkban valakitől ? A gondolattól Is melegség ömlött el rajtam, hiszen alig múlt el hónap, hogy a vége felé valakitől ne kellett volna kölcsönöznöm. Már pedig majdnem megszólítottam Borosnét, de végül elfogyott az erőm. Szégyelltem, meg takargatni akartam a mi szomorú életünket. Úgy tíz óra felé a mosdóban írtam meg a kérelmet a szakszervezethez, be is hoztam mindjárt ide az előszobába Sárikának. Igen, az az ott, jobbra titkár elvtárs. Minden betűjére tisztán emlékszem. Segélyt kértem azzal az indokkal, hogy beteg a kisfiam, s hogy sokba kerül az orvosol tatása. Csütörtöki napon volt ez, sose felejtem, mint azt sem, hogy valósággal rohantam el a szakszervezeti irodától. Azúj megyei vállalati és sem. Sót: a gazdálkodás eredményéről készülő mérlegek jóváhagyása is a gazdasági vezetők hatáskörébe tartozik. Az viszont, hogy a vállalat eleget tett-e az állammal szembeni kötelezettségének, hogy a költség- vetési juttatásokat jogszabályszerűen vette-e igénybe s hogy a vállalati alapok képzése az előírások szerint történik-e, az adóhatóság feladata. Mindemellett a vizsgálataink során szerzett információkat gyorsan továbbítjuk a felügyeleti szerveknek, mely által segítséget nyújtunk későbbi problémák megelőzéséhez. Azáltal pedig, hogy figyelmet fordítunk a számviteli és a bizonylati rendre, az okmányfegyelem megtartására, a vállalatok érdekét is szolgáljuk. Természetesen Huszonegy nő beutazott Nyíregyházára hétfőn, hogy körülnézzen a Nyírség Ruházati Szövetkezetben. Beszélgettek az asszonyokkal, ismerősöket kerestek, hogy „megsúgják”, milyen is lesz új munkahelyük, mennyit kereshetnek... _ — Nagyon szép ez az üzem — mondja Újvári Mi- hályné. — Lesz-e ez a mienk, itt Tiszavasváriban, valaha olyan? LL_ Azt még alighanem a véletlen hozta, hogy a szövetkezet és a község így került kapcsolatba. A véletlen azonban csak ennyi volt, mert aztán mindkét részről azon igyekeztek, hogy a közös szekeret — egy részleg létrehozását — ugyanabba az irányba tolják. A tanács szervezett, már amit kellett szervezni. Néhány hónapja még szó sem volt erről az üzemről, aztán egyszerre csak beszélni kezdtek róla, a vegyesipari ktsz meg belefogott az építkezésbe. Közben az asszonyok sorban- feliratkoztak a tanácson: 29 olyan szakmunkás, akinek varrógépe is van, 96 gyakorlott, otthon varró vagy szabó-varró tanfolyamot járt. ügy jelentkeztek, hogy senki sem hirdette meg. Nem kellett ezt szervezni. LA. Egy hete bajba került a létesítmény, illetve az átalakítás határideje. Nincs muntán mielőtt lecsengették a műszakot, hivatott Sárika, a titkárnő és ideada a háromszáz forintot. Mondta, éppen aznap tetszettek ülésezni az szb-ben és ő becsúsztatta az én kérelmemet is. Hát itt a pénz, és gyógyuljon meg mielőbb a legényke. Ezt mondta Sárika, s a nagy zavartságomban én még köszönni is elfelejtettem, úgy zártam be magam után az ajtót. Este lefekvés előtt oda készítettem a pénzt a konyhaasztalra, ha hazajön, lássa az uram. És én már többet nem is láttam azt a háromszáz forintot... Igen, ezt a csekket is én állítottam ki tegnap a postán. Higyje el a titkár elvtárs, attól a csütörtöktől kezdve nincs egy nyugodt pillanatom az üzemben. Ha nyílik az ajtó, mindjárt azt hiszem, értem jönnek, hozzám jönnek, mert kiderült minden. Mint akit köröznek. mert lopott, úgy élek itt harmadik hónapja. Jól tudom én, hogy a segélyt miből adják. Abból, amit a tagok befizetnek. Az én uram akkor abból ivott el háromszáz forintot... És... én... még a gyermekemet sem kíméltem, ró hivatkozás állam szempontjából rendkívül fontos annak ellenőrzése, hogy a különböző eredményelszámolások megfelelnek-e a valóságnak. Milyen eredmény remél. hető az ellenőrzés új módjától? — A különböző fejlesztések mellett a pénzügyi fegyelem is fontos feltétele a gazdaságosabb termelésnek Ha csak arra gondolunk, hogy hivatalunknak a jövőben másfél száznál is több adóalannyal lesz kapcsolata, s hogy a vállalatok, kisipari szövetkezetek és más gazdálkodó egységek évi nyereségadó-befizetési kötelezettsége több száz millió forintot tesz ki, máris látni az ellenőrzés fontosságát. A megye költségvetési gazdálkodásának alakulása a jökaerő a vegyesipari ktsz- nél, nem tudják, mit tegyenek. — Ebben az évben nyolc helyett máris tízmilliót építettünk be — mondja H. Molnár Lajos, a ktsz elnöke. — Pedig emberünk sincs több, mint tavaly, meg gépünk se. Ráadásul nemcsak ez a munka volt sürgős, hanem az árvizes lakások is. Kijött Nyíregyházáról a „Nyírség” elnöke és Szabó József, összehívták a jelentkezett asszonyokat, s feltárták előttük az építkezés nehézségeit. Huszonötén voltak ott, de a vélemény csak egyféle volt: amikor szükség van rá, csak szóljanak nekik, ők segítenek. Persze, nem fizetségért. Csak hogy minél hamarabb vihessék a gépüket és dolgozhassanak. I 3. 4—500 között van Vasváriban azoknak az asszonyoknak a száma, akik nem dolgoznak sehol. Nem azért, mintha ők nem akarnának... De az Alkaloidának szakmunkásra, és főként férfi munkaerőre van szüksége. Ez a varrórészleg — a tervek szerint — hamarosan 120 asszonynak ad majd munkát. Közülük öten dolgozni kezdtek — ígéretükhöz híven — már kedden az átalakítási munkáknál. A tanács itt nem szervezett sokat, csupán megtudakolta, hány asszony segíthet, s az ötöt — ennyit kért a ktsz, nehogy mindannyian odamenjenek, — kiértesített tam, csakhogy ki ne tudódjon az igazság. Volt az a kis túlóra, meg a családi pótlékból is sikerült megfogni valamennyit és alig vártam, hogy együtt legyen a háromszáz forint, már rohantam is a postára, visszafizetni a szakszervezetnek... Ne, ne tessék elutasítani! Erre a pénzre, ha sós krumplit kellene ennünk, akkor se tartanék számot. Most, hogy már harmadik hete oda az uram az elvo- nón, valamivel több jut a szükségre. Pedig a Péter fiamat lassan olcsóbb lenne ruházni, mint etetni, úgy nő, mint a gomba... látná csak a titkár elvtárs, csupa élet. .Tessenek odaadni azt a háromszáz forintot valaki másnak, vegyük úgy, hogy kölcsön volt... hadd nyugodjon meg az én lelkiismeretem. Irt már az uram is az elvonóról, fogadkozik minden sorban, hogy az ő kezében még egyszer nem látunk féldecis poharat. Hátha úgy is lesz, akkor meg szépen lehetünk mi is, mint a többi család. Majd meg tetszik látni, titkár elvtárs!.» Most már én talán el Is mehetnék? Angyal Sándor vőben e termelőhelyek eredményeinek a függvénye lesz. Ettől függ jelentős részben, hogy mennyit tudunk fordítani a különböző szociális, kommunális szükségletekre Márpedig ha valahol különböző ügyeskedéssel megpróbálnák leplezni a nyereség alakulását. vagy elhanyagolnák a termelés fejlesztéséhez szükséges alapok képzését, a megyét, a népgazdaságot érné károsodás. Apparátusunk, — melynek tagjai már edd'gis alapos képzésben vettek részt, — célja az, hogy jó együttműködéssel a lehető legnagyobb segítséget nyújtsa a vállalatoknak, szövetkezeteknek, s így váljék teljesíthetővé állammal szembeni kötelezettségük maradéktalan teljesítése. a varrógép...“ — Ez az öt asszony úgy szidta a két kőművest, hogy rossz volt hallgatni — mondja Lévai Sándor vb-einók. — Azt mondták, kétszer any- nyit dolgoztak, mint a férfiak, nem is csoda, hogy ilyen lassan készül. De ók is inkább maradtak volna este tizenegyig, csak már benn lehetne a teremben a varrógépük. I 4* A leendő üzem egykor mozinak épült. (A mozielőaua- sokat joob helyen, a kultur- házban tartják Vasváriban.) De erre már csak néhány jel mutat. A színpadnak például csak a helye van meg. anol húzódott, ott csík jelzi a vakolatban. A férj a legtöbb családban keres, ez biztosítja a kenyeret, az asszony jövedelméből azonban a jobb élet lehetőségei csillannak meg a családok előtt. Újvári Mihálynéval erről beszélgettünk ott az előcsarnokban. — A férjem kőműves a gépjavítóban, ezernyolcat keres. Van két nagy lányom, az egyik menyasszonyjelölt, a másik most érettségizett, és átképzős az Alkaloidában. Két éve lehet, hogy bevezettük a lakásunkba a villanyt, azóta vettünk egy rádiót, bár nem olyan szépet, amilyet akartunk. Másra nem jutott. Se televízió, se mosógép, se... Annyi minden kellene, aztán a lányoknak is meg szeretnénk venni, ami csak illik. De sokszor elköltöttem már gondolatban életem első fizetését! I 5. Az asszonyok segítségével talán készen lesz a munka decemberben. Az igazi nehézségek csak akkor kezdődnek. — Úgy érezzük magunkat Tiszavasváriban — mondta Szabó József, a Nyírség műszaki vezetője. — hogy itt nem harcolni kell ezért a létesítményért, hanem segít nekünk mindenki. Ök — a tanácsiak meg az asszonyok — jobban tudják nálunk, mennyire kell ez az üzem itt. De most csak harminc asszonyt tudunk elhelyezni, s csak saját gépükkel, mert hiába rendeltünk meg hetven varrógépet, nem igazolták vissza. Annyi az ígéret, hogy amint lesz, megkapjuk. Ez nem sok. pedig amíg gép lesz, 120 helyet csupán harminc asszony dolgozhat. És a varrógép hiánycikk, mert az egész országban gombaként szaporodnak a vasvárihaz hasonló varrodák. Mindenütt villamosgé* pekkel. Ahol ennyi lelkesedés van, mint Vasváriban, ahol eny- nyire jelentkezik Szabóiéi minden gondja, ez a hely megérdemel egy piciny soronkívüliséget! Kun Istvá* Asszonyok építik maguknak „Csak benn lehetne már az üzemben
