Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-24 / 278. szám

Az Országos Béketaoács levele a Rasseit-hírósárboz

Az Országos Béketanács

«Inöksége és tudományos bizottsága levélben üdvözölte a Russell-bíróságot, amely a hét elején a dániai Roskilde városkában folytatja az Egyesült Államok vietnami bűneinek kivizsgálását Ebben hangsúlyozta:

A békéért aggódó százmilliók nevében cselekednek, amikor vádlottak padjára ültetik azt az Amerikát amely a szabadság védelmezőjének tógájában tetszeleg, miközben megsérti az 1954- es genfi egyezményeket, orvul megtámadta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot és napról napra súlyosabb merényleteket követ el a vietnami nép, az egész emberiség ellen.

—- Nincsenek, nem is lehetnek olyan érvek, amelyek Igazolhatják, vagy akár csak menthetik is az Egyesült Államok vietnami agresszióját A rakétákkal, napalm-bombákkal földig rombolt városok és falvak, az ártatlan áldozatok ezrei, a megszálló csapatok vérlázító kegyetlenkedéseinek számtalan más példájával együtt arról tanúskodnak, hogy a Fehér Ház és a Pentagon urai kihívják maguk ellen a békeszerető világ millióit.

Éppen a Russell-bíróság előtt elhangzott tanúvallomásokból értesült a világközvélemény arról, hogy eddig több mint 800 ezer kataszteri holdon irtották ki, semmisítették meg mérgező vegyi anyagokkal a termést, a növényzetet.

— A szemtanúk beszámolói, a helyszíni fénykép- és filmfelvételek, valamint a hadműveletekről érkező hírek alapján mindannyian sokszor meggyőződtünk már arról, hogy elvetemült gonosztevők garázdálkodnak Vietnam földjén. Mindany- nyiunk közös kötelessége, hogy felrázzuk a népek lelkiismeretét és az emberiség ítélőszéke elé Idézzük az agresszorokat. Ezért szolgál jó ügyet a Rnssell-bíró- ság munkája, amely az igazság feltárásával újabb százezreket, milliókat ösztönöz állásfoglalásra, s mondatja ki velük bizonyítékai alapján az ítéletet.

Szovjet—francia meteorológiai rakétakísérlet az Északi* sark on

Sztrájk

Olaszországban

Róma (MTI):

Olaszországban csütörtökön több mint két és fél

millió dolgozó sztrájkolt A legnagyobb szabású sztrájk a mezőgazdasági bérmunkások, napszámosok és

földművesek több mint kétmilliós tömegének harci akciója, ezenkívül Nápolyban több mint háromszáz- ezer ember sztrájkolt. Köztük a konfekcióipar mintegy kétszázezer munkásnője és negyvenezer állami pénzintézeti alkalmazott

Szovjet és francia tudósok

a kozmikus kutatásban kialakított együttműködés keretében végrehajtották az első közös kísérletüket. A Ferenc József-földön levő kilövőpályáról kozmikus magasságba röpítettek két szovjet meteorológiaj rakétát francia műszerekkel. A kísérlet célja a hőmérséklet megállapítása az atmoszféra felső rétegében.

A Szovjetszkaja Rosszlja című lap a kísérletről azt írja, hogy a rakéták 120 és 180 kilométer magasságban mesterséges felhőket képeztek. A mesterséges felhőzet színéből következtetni tudnak az adott térség hőmérsékletére.

A kísérlet, amelyet a szovjet és a francia tudósok egy IL—18-as repülőgépről figyeltek, teljes eredménnyel végződött

Vietnami jelentés

Saigon—Hanoi (MTI)

Amerikai ejtőernyős alakulatok csütörtökön, magyar idő szerint hajnalban, véres veszteségek árán elfoglalták az úgynevezett 875-ös magaslatot, amely a Dák To-i támaszpont környékén fekszik.

U'cai harcok Calcuttában

Calcutta, (MTI):

A nyugat-bengáliai baloldali kormány elmozdítása ellen szerdán Calcuttában lefolyt nagyszabású tüntetéseket véres összecsapások követték a rendőrség és a tüntetők között

Nyugodt éjszaka után csütörtökön ismét utcai harcok voltak Calcuttában. A sztrájk tovább terjed: valamennyi hivatalban és üzemben szünetel a munka.

JUGOSZLÁVIAI UTINAPLÓ II.

Város a palotában

Terrorítélet Athénban

A különleges hadbíróság november 21-én ítéletet hirdetett a görög hazafiak ellen folytatott tömegperben, amelyben harmincegy személyt állítottak bíróság elé. Konstantin Filiniszt (balról) és Joanisz Laludasz-t (középen) életfogytiglani börtönre, Laludaszné asszonyt (jobbról) öt évi börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet végrehajtását utóbbi esetében azonban három évre felfüggesztették.

Alighogy befejeződött kedden a kormányellenes ösz- szeesküvéssel vádolt 31 görög politikus pere, szerdán minden előzetes bejelentés nélkül újabb „röptárgyalást” tartott egy athéni katonai bíróság. Maga a tárgyalás összesen csak kilenc óra hosszat tartott és az öttagú bíróság egy óra alatt meghozta ítéletét a 19 vádlott ellen, akiket szintén azért fogtak perbe, mert állítólag a hazafias front tagjaiként a kormány megdöntésére készültek. A 19 vádlott közül hármat hattól tíz évig terjedő börtönre ítéltek, öten kettőtől négy évig terjedő felfüggesztett börtön- büntetést kaptak, a többi vádlottat felmentették.

A Dioclctianus palota rekonstruált képe.

dözö akciói, amelyekkel ugyan jó néhányszor teremtett politikai feszültséget, de erre már az ottani keresztények körében is, nagyon kevesen emlékeznek és még kevesebben beszélnek róla.

Az évezredek során ugyanis a palota körül kialakult a város, és Aszfala- tosz házacskái helyén a középkorban már a Velence városállamhoz tartozó Spa- lato városa állt. A palota ennek lett magja, úgyis mint épület, úgyis mint város. Még előbb azonban a sors úgy hozta, hogy volt a palota szövőműhely, római egyenruhagyár — és később, amikor a nyugdíjas császárnak már sem emlékét, sem tekintélyét nem tisztelték, a falai közé menekülő új lakók házaikat a pusztuló császári palota padozatára építették.

Ezzel indult meg a palota beépítése, amely mind a mai napig tart. így, ez azt is jelentette, hogy a palota falai közé költözött a város egyáltalán nem császári gondjaival. A palota padozatára, a régi falak felhasználásával és újak építésével a legkülönbözőbb stílusú házakat emelték, olasz gransignorok rezidenciáitól a modem bérházakig. Azért persze az egyszerűbb házak dominálnak, az olyan házak és házacskák, amilyenek ma is minden olasz városkában tömegével találhatók. Ezek alkotják az utcákat, mert talán mondani sem kell, hogy a palotának rengeteg utcája van, rengeteg üzlettel, kávéházzal, utcai árussal, cipőtisztítóval, fagylal- tossal, az élet minden kellé- kéval és így természetesen, rengeteg bámészkodó turistával. Utcái között akad olyan is, ahol egyirányú a gyalogközlekedés — a szembejövő ugyanis már nem fér el. Az üzletek is — már Diocletianus óta — ennek megfelelő nagyságúak. Áruval zsúfolt kirakataikban — főleg a cipő — és textilüzletekben — a jugoszláv gazdasági reform önigazgató és önellátó boltjai kínálják áruikat. A választék bőséges, a kiszolgálás udvarias,

az áru sok. A dinár nagy

úr, az emberek megnézik hova teszik a pénzt, ezért a vásárló aránylag kevés. Ennek megfelelően az árak változatosak és minden második-harmadik üzlet kirakatában transzparens: harminc-negyven százalékos árleszállítás. Itt persze akad bőven vevő.

A szűk utcák fölött — déli szokás szerint — fehér és világoskék fehérneműk lengenek, a háztetőkön tv- antennák tömege, Diocletianus palotájának ablakaiból gitáron száll a beat zene és a fiatalok az ódon két méter vastag falak között éppoly fiatalok, mint bárhol a világon. A palota elhagyott zeg-zugos részei évezredes romantikát árasztanak — nem is szólva arról, hogy az ilyen romantikus helyek általában a tengerre néznek. És az Adria, ezen a ponton a legkékebb tükör, ami valaha vízből készült.

így, ez a palota ma is összkomfortos és természetesen szállodái is vannak. Én is így voltam egy Ilyen szállodában a császári palota vendége, még akkor is, ha a palotának ezt az épületét ma úgy hívják: Hotel Ljubljana. Nagyon megille- tődve töltöttem ott időmet, mert ha képzetem nem csal, valahol ezen a ponton lehettek a császár feleségének, Pristiának és leányának Valériának szobái. Mielőtt útnak indultam Splitből és kiléptem a modern város pálmáktól fénylő tengerparti nyüzsgésébe, felkarestein utoljára a császár mauzóleumát, — ma dóm. Elbúcsúztam a szintén útnak induló császártól. A dóm — az egykori mauzóleum — egyik domborműve ugyanis a holtak lelkét a túlvilágra kísérő Hermes Pszyhoppm- poszt ábrázolja, medallion- jaiban pedig a császárnak és feleségének képmása látható. A mauzóleumnak eredetileg csak egy kis ablaka volt fenn a tetőn, amelyen át a délutáni nap éppen a császári szarkofágra vetette sugarát. Azt hiszem, ezen a ponton álltam.

Kerekes Imre

NyikolaJ Amosxor t

Szív és gondolat

Regény

Fordította: Radó György

50.

— De nekem hiányzanak ezek a támaszaim. Még nem vagyok biztos a munkámban, és gyermekem sincs, pedig mennyire szeretnék egyet! Mit tegyek?

— Harcoljon. Először Is: foglalkozzék a munkájával. Nagyon érdekes lehet, úgy látom. Csak gondoljon rá erősen, és meglátja, egyre új horizontok nyílnak meg a szeme előtt. Bocsásson meg, hogy ilyen sablonosán fejezem ki magam, de más szavak nem jutnak eszembe. És gyereket kell szülnie.

— Hogyhogy? Mástól? Ezt egyszerűen fizikailag nem tudnám elképzelni.

Furcsa istenteremtése ez a nő. Ez a „fizikailag nem tudnám elképzelni” nekem tökéletesen érthetetlen.

— Akkor fogadjon örökbe

egyet, de kicsit Meggyőződésem, hogy az embert kilencven százalékban a neveltetése alakítja ki, ezért teljesen mindegy, hogy a saját gyermekünk-e vagy a másé.

— Könnyű ezt mondani. Én még inkább várok néhány évig.

— Természetesen. Van ideje- De ne feledkezzék meg a balzaci „szamárbőr”-ről.

— Tanácsain nincs mit megköszönnöm: mindezt maga is tudom- De nehéz élnem. Irigylem önt még Szását is irigylem, tekintet nélkül a szerencsétlen állapotára. Irigylem sok barátnőmet, a mindennapi asszonyokat, akiknek férjük, és gyermekük van. Önök mind tudják, hogy mit akarnak, csak én nem. így bolyongok egyik lidércfénytől a másik felé.

— Hát, kedvesem, ez a maga baia. Mi mind, akiket maga irigyel, meggyőztük saját magunkat, hogy ml a jó

nekünk. Ha nem követi a példánkat és örökösen csak tépelődik, akkor nagyon szomorú lesz az öregkora. Meg kell találnia-.— Igyekezni fogok...

Mindent elmondtunk. Az óra tizet mutat Egy egész óra telt el. Sőt még több is, öt perccel. Sikerül-e elállítani a vérzést? Nem tudom. Valahol, Itt belül: „sikerül”. Nem nem hiszek az előéleteknek. Hányszor rászedtek már!

Suta beszélgetések a halálhoz képest.

— Irina Nyikolajevna, én lemegyek a műtőbe. Ha óhajtja, várjon meg itt, vagy visszamehet a laboratóriumba és ott is várhat.

Megértette. Feláll. Arca, tekintete több mindenről tanúskodik. Szomorúság, sértődés, amiért nem kapott megértést és vigasztalást De

lehet, hogy csak én látom így, és egyszerűen csak kimerült.

Bevezetem a laborba- A kulcs nála van. A folyosó üres. Visszamegyek a szobámba. Elszívok még egy cigarettát

És megint a folyosó. Lépcső. A klinika csendes. Csak az osztályorvosi szobából szűrődik ki beszélgetés. Ez természetes. Oleg nem képes halkan megszólalni.

Mennyit kell még futkosnom? Tán már rendbe jött minden? Aligha. A sebészet felső régiói leszoktattak az optimizmusról. Mindent erővel kell kicsikarni, foggal, körömmel. Menjek tán Rajához? Kínos volna. Beszélgettem az egyikkel, most vigasztaljam a másikat? De miért ne? Elvégre Szasa műve, nem az enyém. „Most azonban cinkosa lettél!” Hogyan, tán ki kellett volna dobnom ezt a nőt? Nehéz tisztán látni. A jó és rossz problémája.

Belépek a műtőbe. Amit

látok, nem valami örvendetes. Magától lélegzik, de csövön keresztül. A fejénél Gyima, lehorgasztott fővel Az ampullák mellett, amelyekbe a vér a dréncsőből

csurog, Lenya, Petro éa Zsenya guggol. Marija Va- sziljevna az órát figyeli. Hallgatnak. Látom: számolják a cseppeket. Tehát a vérzés folytatódik.

Fizess, csak fizess, komám. De miért. Sztyepanért? Vagy Szasa fizet meg Irináért? Ki miért. Mind adósai vagyunk egymásnak.

Megvárom, hogy befejezzék a számlálást. Petrohoz:

— Nos?

— Minden rendben, Mihail Ivanovics. Csak éppen a vérzés üteme nem csökken.

— „Nincs semmi baj, csak ránk szakadt a ház...” Te mindig nagy optimista voltál, csak a betegeid túl gyakran halnak meg.

Sértődötten hallgat. Kár volt. De dühös vagyok az egész világra. Mennyit kell még elviselni? Tessék, itt van: vérzés, a seb varratait kiszedni, és keresni azt a bizonyos eret, amelyet persze nem találunk meg, mert mindenütt vérzik egy kicsit attól, hogy bántottuk a véralvadást szabályozó rendszert. U»abb narkózis és újabb yeszély — szívmegállás vagy szívgyengeség. Megint ez, megint amaz... Nincs erőm a harchoz...

(Folytatjuk)

A császári paloták vendé-" ge voltam. A császárt magát nem láttam, ezt őszintén sajnálom, mert akik látták, azt mondják róla, hogy elég érdekes és hiú ember volt így valószínű, hogy interjút is ad, és talán válaszol arra a kérdésemre is, hogy miért nyugdíjazta önmagát, és ha már úgy történt, hogyan él egy nyugdíjas császár?

Csaknem két évezredet lekéstem az interjúról, annyit azonban így is megtudtam, hogy mint császár maga állapította meg saját járandóságát és így természetesen kiemelt nyugdíjat kapott.

Erre egyébként magából a palotából is lehet következtetni. Azt ugyanis Diocletianus császár már öreg korában, nyugdíjából építtette az Adria partján — a mai jugoszláv tengerparton

— Aszfalatosz városka mellett. Egyébként ott született a közelben. A palota csodálatosan ép, megdöbbentően mutatós falai ma Split városának kellős közepén állnak és ma is sok ezer állandó lakója és még ennél is több látogatója van.

A beruházás elég költséges lehetett, és mint családi ház — mert annak készült

— meglehetősen szokatlan méretű. A tengerre néző oldalán ugyanis 215 méter. Ez volt a hossza, de szélessége is elérte a 175 métert. Éjszakákon át bolyongtam a palotában — mint vendég — és meg kellett állapítanom, hogy Diocletianus idejében nem lehetett hiánycikk az építőanyag. Különben falait nem építették volna 2 méter vastagra és ma is világosan lehet látni, sőt gyönyörködni abban, hogy márvány díszítőelemeivel sem takarékoskodtak a görög építőmesterek.

Diocletianus valószínűleg azért építtette ilyen nagy gonddal a palotát, mert az volt a szándéka, hogy ott tölti szerényen hátralévő öreg napjait. így is történt. A palota természetesen ennek megfelelően összkomfortos volt, és abban az időben ez nem annyit jelentett, hogy volt ott hideg-meleg víz, előszoba, fürdőszoba, konyha, személyzeti és vagy 200 méteres erkély a tengerre. Az összkomfort császári méretekben abban az időben úgy festett, hogy saját lakosztályán kívül — ez alig lehetett több 150—200 szobánál — a palota falain belül külön épülettömbben élt és lakott a személyzet, mindössze néhány százan — és külön lakrésze volt a testőrségnek. Az összkomforthoz tartozott a díszes előcsarnok, a peristilium, és mint ennek tartozéka, a császár jövendő örök nyugvóhelye, a mauzóleum. Az öreg császárnak valóban megvolt mindene, ami élethez és halálhoz szükséges. Ez a palota sokkal inkább biztosította számára a mindmáig tartó halhatatlanságot, mint viharos keresztényül-