Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-12 / 241. szám

Olvasóinktól Hibás üvegek érkezett levelek közül Kalydi Bélánénak Fehérgyarmatra, Berencsi Saroltának Kisvárdára és Dudik Andrásnak Nagy- kállóba már válaszoltunk. Spodnyik Irén márokpapi ol- vásónk levelét elküldtük az ille tékeseknek kivizsgálásra, Tóth Jánosné tiszavasvári lakos levelét szintén, mivel köz­vetlenül mi nem tudunk segíteni. Pintye Zoitánné túrái, va­lamint Karsai Ferencné nagy kallói olvasónknak is rövide­sen válaszolunk. Márton Béla mátészalkai olvasónk kérése máris teljesült. Az országgyűlés szeptemberi ülésszakán al­kotott __ a földtulajdon és a földhasználat továbbfejleszté­séről szóló új törvényről folytatásokban közlünk ismertetést. Kertész Gyula tiszabezdédi lakos táppénzes iratait vissza­küldték vállalatához, mert onnan hiányosan továbbították. Ott érdeklődjön. Fodor Ferenc kállósemjéni olvasónk MIL lapiát a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak kell kiadnia. Nagydobosra, Barna Árpádnénak levélben küldünk tájékoz­tatást panaszára. Már nem először fordult elő, hogy Söripari Vállat csorba nyílású üvegben hoz­ta forgalomba a sört,, amit sajnos csak a felbontás után vesz észre a fogyasztó. A hibás üvegeket viszont se­hol nem váltják vissza. Rendszerint a hiábavaló vi­ták után a fogyasztó fizeti meg a csorba üvegek árát. Javasolnám, hogy sürgősen selejtezzék ki ezeket az üvegeket a Söripari Válla­latnál. K. G.-né Nyíregyháza Bocskai u. Nincs sorompó Jelentős forgalom bonyo­lódik le a Nyíregyháza— Vásárosnamény közötti mű­úton. Ezt az utat Baktaló- rántházánál, Nyírmadánál és Vásárosnaménynál ke­resztezi vasútvonal. Vásá­rosnaménynál fénysorompó, Nyírmadánál rendes sorom­pó biztosítja a balesetmen­tes közlekedést. Baktalóránt- házánál azonban semmiféle biztonsági berendezés nincs, holott itt sokkal inkább in­dokolt lenne. Ugyanis a va­súti kereszteződéstől ötven méterre egy TÜZÉP-telep, száz méterre a gépjavító ál­lomás, és 150—200 méterre a mezőgazdasági szakmun­kásképző iskola van. így különösen nagy a gépjármű- forgalom. A* biztonságosabb közlekedés érdekében kér­jük, lássák el fénysorom­póval ezt a vasúti keresz­teződést is. Vietnami műszak Kricsfalussy Béla Baktalórántháza Kályha és cső Olajkályhát, , vásároltam 2590 forintért a mátészalkai vas- és műszaki boltban szep­tember 27-én. Akkor csövet nem tudtak hozzá adni, de közölték, a következő héten megkapom. Azóta sem tu­dom használni a drága kály­hát, pedig tudomásomra jutott, már kaptak hozzávaló csövet. Igaz, keveset, amit néhány óra alatt eladtak. Szerintem nem helyes, hogy a vásárlókkal megvetetik a drága kályhát azzal az Ígé­rettel, hogy egy hét múlva csövet is adnak hozzá. Vagy, ha megteszik, akkor elsősor­ban ezeknek a vásárlóknak az igényeit elégítsék ki a szűk keretből. Tisza Kálmánná MNB dolgozója Mátészalka rfl fit Is rt 1 amtokepzosok Szamosi aíárfabán Jó ütemben halad az őszi munka a szamostatárfalvi Ady Tsz-ben. Már javában folyik a piros almafajták szedése, csomagolása és el­szállítása. Minden erőnket erre a munkára összponto­sítjuk. Ismét segítségünkre siettek végi patronálóink, a nyíregyházi tanítóképzősök. Hatvantagú brigádjuk két hétig dolgozott gazdasá­gunkban. Itt-tartózkodásuk alatt műsoros estet és ki mit tud vetélkedőt rendez­tek, utána késő estig együtt szórakoztak a község lakói­val. Mielőtt elmentek búcsúes­tet tartottunk tiszteletükre, megköszöntük munkájukat és régi szokás szerint meg­hívtuk őket a zárszámadás­ra. Király Béla Szamos tatárfalva Képünkön Tolnai Magdolna és Orosz Gyöngyvér a II. c. osztály tanulói. Vasárnap, október 8-án, vietnami műszakot tartot­tak a Kisvárdai Bessenyei György és a Császy László Gimnázium tanulói. A járás több termelőszövetkezeté­ben dolgozott a két gimnázi­um 1500 tanulója, főként az almaszedésben segítettek. Fizetésüket, közel 20 ezer forintot a szabadságáért harcoló vietnami népnek ajánlották feL A Császy gimnázium II. c. osztálya a kisvárdai Rá­kóczi Tsz gyümölcsösében dolgozott, ök érték el a leg­jobb eredményt. A 25 tagú brigád 500 darab 20 kilo­grammos ládát szedett meg exportra kerülő almával, kétszázalékos hibával. Foto és szöveg: Vincze Péter Kisvárda Olvasóink panaszára válaszol az illetékes A Kelet-Magyarországban megjelent „Mégegyszer a menetrendről” című cikk hálókocsi problémával fog­lalkozó részével kapcsolat­ban az alábbiakat közöl­jük: A Záhony—Budapest Nyugati-pályaudvar között közlekedő hálókocsi ágy he­lyeit, a záhonyi, a nyíregy­házi és a debreceni IBU3Z- irodák között osztottuk el. Kétségtelen, hogy az igé­nyeket az egy kocsiban ren­delkezésre álló ágyhelyek­kel nehéz kielégíteni. Az idegenforgalom növekedé­sével párhuzamosan nőtt a nemzetközi hálókocsi ' jára­tok száma és ez a nyári idényben kocsiparkunk je­lentős részét lekötötte. Az illetékesekkel folyta­tott tárgyalás alapján előre­láthatóan október 15-től 1968. május 18-ig Budapest és Debrecen között külön hálókocsi járatot közlekedte­tünk. Ennek következtében a Záhony—Nyíregyhá­za—Budapest vonal bá­Bensőséges ünnepség Mérken A mérki szociális otthon­ban is megrendezték a bent­lakók és a hozzátartozók találkozóját a napokban. Hosszú és lelkes készülődés előzte meg ezt a napot, de megérte. Hangulatosan telt a találkozó, amelyen mű­sorral is kedveskedtek a vendégeknek. A nap sokáig emlékezetes marad mind az otthon lakóinak, mind a meghívottaknak. E. E. Nyíregyháza lókocsijának debreceni ágyhelyeit a nyíregyházi IBUSZ-iroda részére adjuk át. így minden bizonnyal ki tudjuk elégíteni az uta­sok igényét. MÁV Utasellátó Üzemi Vállalat Budapest Szabolcsi fiatalemberből — ózdi példakép Egy megtáltosodott gép — Mikor nem szabolcsi többé a vándormunkás ? Hangulatot, részvétet, el­lenkezést váltott ki az a kis élménycsokor, amit a fővá­rosi munkásszállásokon élő Szabolcs; fiatalokról adtunk „Szabolcsi fiatalember — idegenben” címmel szeptem­ber 19-én. Azt vitatta néhány baráti hozzászóló, hogy nem min­den távozó ügye szomorú. Továbbá, hogy az autó nem okvetlenül pozitívum egy falusi fiatalember életében. Végül az összképet hiányol­ták. Nincs sikeres szabolcsi pályafutás? Nagyon sok van. Egyet közülük érdemes­nek tartunk az elmondás­ra, tanulságaiért. Következ­zék tehát Novák Sándor pátrohai huszonnyolc éves fiatalember története. De nem Pesten. Ott ez nem jellemző. Hanem Özdon, a magyar „Ruhr-vidéken”. Csúcseredmény egy öreg masinán Az Ózdi Kohászati Üze­mek — azon túl, hogy mil­liárdos értékeket állít elő — idegenforgalmi látványosság is. A nagyolvasztómű után a hengerművekben áll legto­vább a turista, ahol tüzes pántlikák kígyóznak a leve­gőben, ügyes munkások len­dítette izzó fémszalagok, hen­gerlés közben. A finomhien- germű kikészítő üzeme az egyik legfontosabb része az üzemnek, itt kap végleges formát a hengerelt acél. Itt válik készáruvá, tervteljesí­téssé. Kormos István üzem­vezetővel éppen arról beszél­getünk, hogy ez a fontos üzemrész a múltban soroza­tosan lemaradt. De a leg­utóbbi időben fordulat tör­tént. Egymás után születnek a jó eredmények. — Tessék elképzelni, mi­nap is történt: az egyik ócska, százéves salgótarjáni egyengetőgépen, amelyen még fennállása alatt nem ment át több anyag hatvan tonnánál, — újkorában sem — az egyik délelőttös mű­szakban kilencven tonnát csinált egy szabolcsi mun­kásom. És azóta ez így megy: kilencven tonna, száz tonna és még több. Megfog­hatatlan, mi is történt itt. Isten veled, Pátroha Lokálpatrióta büszkeség­gel kerestük fel a fiút. Hosz- szú, vékony, nagyon rokon­szenves legény. Sovány ar­cán kormos csíkokat hagyott a munka. Szerényen fogadja a szerencsekívánatomat a munkában elért csúcsered­ményhez, de a szeme csillog. Látszik, hogy tudatában van: győzött. Hogy miben, azt igyekszünk megtudni tőle. Amikor megtudja, hogy „Szabocs” kérdezi, még na­gyobb örömmel vall. Készül­tek a nagy teljesítményre? Nem. Hát akkor? Novák szaktárs, azt ne is akarja be­magyarázni nekünk, hogy csoda történt. Egy rozzant, régi gépből csak úgy magá­tól nem jön ki húsz tonná­val több acél! Bizonygatja, hogy a gép­pel semmi sem történt. Ha valami volt, velük, emberek­kel történt. Mesélje el, kér­jük. Azon a péntek reggelen minden úgy kezdődött, mint máskor. Novák Sándor gép­kezelő és három segédje — szintén szabolcsiak — Varga Lajos, Bárdos István és Putnok; László, idejében kezdtek. De máskor is idejé­ben szoktak kezdeni. Vitat­hatatlanul jó munkát kap­tak : negyvenes T-vasak egyengetését. De ez is volt már. Hát akkor? Mi volt másképp ? A kormos arcú fiatalem­ber keresi a szavakat: — Talán ott kezdődött, hogy egyszer sem kellett le- álln; gépet igazítani. Pedig ez máskor többször is elvesz húsz-huszonöt percet a munkaidőből. Olyan szépen ment a munka, hogy nem akarózott abbahagyni, egyen­ként mentünk el reggelizni, nem egyszerre. Ez máskor is volt, de csak ha már nagyon szorított az idő, a sok leál­lás. Most nem szorított sem­mi, mégis... így értük el a delet. Akkor már láttam, hogy megcsináltunk többet, mint máskor. Ilyenkor gon­dolhatja azt is az ember: szusszanjunk egyet. Nem nehéz ez a munka, csak fi­gyelni kell. De jókedvünk volt. Azt mondtam a fiúk­nak: idefigyeljetek: nézzük meg, mit lehet kihozni eb­ből a régi gépből. így tör­tént. így. Ezt a csoportvezető is megerősíti. Mikor Papp Ist­vánhoz odament Novák a műszak végén a le- meózott anyagok jegyzéké­vel, az nem akarta először elhinni. Aztán megindult a futkosás, jöttek a műveze­tők is, nézegették a gépet, nincs-e valami „csendes újí­tás” a dologban. Nem volt. Hát akkor, most már iga­zán, m; történt itt? Az történt, hogy ez a sza­bolcsi fiú ezen a napon lett végképpen a munkásosztály felnőtt tagjává. Búcsút mon­dott a falujának, múltjának, nem megvetéssel, hanem, mint aki felsőbb osztályba lép, jó bizonyítvánnyal. De ez már csak akkor de­rült ki, amikor Szabolcsról kezdtünk beszélgetni. Novák Sanyi édesapja pátrohai kis- paraszt volt, négy holddal és nyolc gyerekkel. Felcse­peredve, elment segédmun­kásnak Pestre, a Landlerbe. Ö a legidősebb gyerek, de nem tudott eleget hazakül­Panasz nyomán Nagyobb megbecsülést érdemelnek „Harmincnyolcán vagyunk az Ilona tanyán szakmun­kástanulók — írják a gye­rekek panaszos levelükben. — A helyzetünk sajnos nem megfelelő, A reggeli kevés és gyenge, a vacsora szin­tén. Egyszer kifogásoltuk, hogy büdös a hús, s az egyik konyhai dolgozó dur­ván azt felelte, otthon sem eszünk különbet. Azért, hogy mi egyszerű parasztgyere­kek vagyunk, romlott ételt odahaza sem kapunk. És itt nem is egyszer előfordult már, hogy penészes, lejárt szavatosságú . sajtot adtak vacsorára, vagy más rossz ételt.” A levélben nem említet­ték a gyerekek az ebédet, s amikor — a szakszervezet képviselőjével — kivizsgál­tuk panaszukat, az ebédet is megmértük. Súlyra meg­felelő volt. Csupán a kenyérre pa­naszkodtak a gyerekek, hogy az kevés. A probléma tehát a reg­geli és vacsora. A reggeli­től 6—7 óra is eltelik az ebédig, s ezt a fejlődő szer­vezetű, fizikai munkát vég­ző gyerekek nagyon nehe­zen tudják . elviselni. Szük­sége lenne bővebb reggeli­re, vagy közben egy uzson­nára. A panaszos levél kifeje­zett témáján túl sem rózsás a tanulók helyzete. Nincs például semmiféle szórako­zási lehetőségük, a heti egyszeri kimenőn kívül. Van ugyan egy televízió, de azon nincs kép, rossz; van egy-egy gombfoci és sakk, meg egy futball-labda is, a pálya azonban messze esik a tanulók szálláshe­lyétől. Ezek a lehetőségek nem adnak alkalmat olyan szó­rakozásra, amilyent 16—17 éves fiatalok szeretnének. Szeretnének például szín­házba, vagy moziba menni, s egy kis törődéssel ennek nem is lehetne akadálya. Megoldatlan az elhelye­zésük is. Az eredetileg nyá­ri szállásnak épült szobá­ban húszán alszanak, a he­lyiség köves és csupán egy vaskályha fűti. Tavaly té­len több tanuló megfázott, s ez az idén is előfordul­hat. Lassan itt a fűtési szezon és még hozzá sem kezdtek a megígért cserép­kályha berakásához. Kan István deni. Nagybátyja hívta ózd- ra, ahol egycsapásra hatszáz forinttal több lett a keresete. A vasirólauy szerelme A lemondások évei követ­keztek. Kivett minden borí­tékból két-három pirosat, a többit hazaküldte. Legalább annyira neveltette kistestvé­reit, mint édesapja. Azok már nem szakma nélkül in­dulnak az életnek. A két következő már itt dolgozik. Ózdon, a harmadik is ide­készül és már a nyolcadik is ismeri a kohászvárost, pe­dig még csak ötéves. így alapítódnak a munkásdi­nasztiák. Az elmúlt esztendő a si­kerek éve volt számára. Is­mét ötszáz forinttal nőtt a keresete — a mellette dol­gozó három Szabolcs; se­gédmunkásnak egyenként háromszázzal, egy év alatt. Az üzem legszebb lánya — Begezi Jolán, a „vasírólány "1 a szomszédos Uraj község­ből őt választotta férjének. Már van egy kicsijük, örök­lakásra gyűjtenek, fele már együtt van, jövőre megve­szik. Három kívánság: a la­kás, egy motor, — mert még nem volt Balatonon, eddig minden szabadságát otthon töltötte — és egy tv, — mert még a szomszédba járnak nézni. Minden sikerül neki tehát. Az öreg gépnek is minden rezdülését illeti. Ba­rátja lett az idegen hegyes táj, barátja az ócska gép, mely a számára értelmes munkát jelent; és amit ide- érkezés után rábíztak. Tős­gyökeres ózdi lett. Hitelesen tanúsítjuk, hogy ennyi tör­tént azon a nevezetes ózdi napon. A géppel semmi. Az emberekkel sok.. Novák Sán­dorral minden. Szabolcs el­vesztette őt. De nyert is ve­le, mert a „szabolcsi fiú’’ munkaversenyben elért csúcsteljesítménye az ezer­nyi Özdon dolgozó szabolcsi becsületét is növelte és ezt éreztetik vele. Ne haragudjanak tehát a krónikásra sem, ha táncdal- énekes helyett (van!) Novák Sany; egyszerű történetét tartottuk az elmondandó szabolcsi karriertörténetnek. Sok ilyen van. Legyünk büszkék rá. Gesztelyi Nagy Zoltán ÉVM. VILLANYSZERELŐ- IPABI VÁLLALAT felvesz VILLANYSZERELŐKET és SEGÉDMUNKÁSOKAT budapesti, Pest kör­nyéki és vidéki munka­helyekre. BÉREZÉS: megemelt teljesítmény­bér, keresetkorlátozás nélkül, ehhez 15% idény­pótlék. EGYÉB JÁRANDÓSÁGOK: saját lakóhelyen kívüli foglalkoztatás esetén — a jogosultságtól függően — különélési pótlék, természetbeni szállás, vagy szállásdíj térítés, étkezési hozzájárulás, munkaruha, négyhetenkénti hazauta­zási költségtérítés. JELENTKEZÉS: személyesen, Budapest^ VII., Síp u. 23. (főporta). (Bp. 3143) 14 életévüket betöltött LEÁNYOKAT KÖNNYŰ NAPPALI MUNKÁRA felveszünk. Magyar Pamutipar Buda­pest, IV. kér., Erkel u. 30, Telefon: 293—820. (Bp. 2863)

Next

/
Oldalképek
Tartalom