Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-07 / 237. szám

1966 ÓTA Úf HELYZET ALAKUL Lassul a megyei népesség csökkenése Még mindig jelentős az „átmenő forgalom“ Látszólag egyre keveseb­ben vagyunk Szabolcs me­gyében. Az 1963-as eszten­dőben 1957, de 1964-ben már 2774 fővel csökkent a megye lakossága és 1965- ben a lélekszám fogyása el­érte a rekordszámot, 7112- őt. Négy év alatt 15 704-el fogyott a megye népessége. Ha így haladna egyenlete­sen, 130 év alatt kihalna a megye. Illetve, nem halna ki, hanem beköltözne Nyíregy­házára, melynek a lakossá­ga ugyanez idő alatt 4043-al nőtt. Ha pedig a gyorsulást is számításba vesszük, mindez negyven év alatt is bekövetkeznék. Nem következik be. A növekvő tendencia 1966-ban megfordult, a csökkenés ab­szolút száma 1931-el vissza­esett és idén tovább lassul. Valami megfordult. A sza­bolcsiak gyorsabban kezde­nek visszatérni. Kik mennek el? Megyénk statisztikai év­könyvét lapozgatva jutot­tunk erre a következtetésre. A számok megszólalnak, ha elgondolkozunk felettük. Nézzük csak, mit jelent az, hogy a megyeszékhely la­kossága nő. Azt jelenti, hogy a falvakban ennyivel is na­gyobb az elköltözés. Legna­gyobb a nyíregyházi járás­ban: 3741 fő. És legkisebb a tiszalökiben: mindössze 989 az említett évek alatt. Fal- vainkban összesen 19 747. Vegyünk egy ijesztő, kirívó példát. A baktalórántházi járásban a 4378 lakosú Nyír- madán tavaly 103 gyerek született és 28-an haltak meg. A természetes szapo­rodás tehát a kettő különb­sége: 75 fő egy év alatt. De ugyanez év alatt 149-en köl­töztek el, tehát a falu la­kossága a nagy szaporulat ellenére kevesebb lett 74 fő­vel. Kik mennek el. — Sajnos,- — a számok erre is világos választ adnak: — elsősor­ban a fiatalok, munkaképes férfiak. A „fogyás” elsősor­ban a 40 éven aluliakra vo­natkozik. Ebből is elsősor­ban a férfiak. így alakult, hogy az ezer férfira eső nőtöbblet (Szabolcsban 123) dolgában megyénk nagy hosszal vezet az országban. Kétszer annyi fiatal férfi költözik el, mint ugyanolyan korú nő. Az idősebb férfiak viszont visszatérnek: a negyvenen felülieknek nem­csak az aránya, hanem az abszolút száma is állandóan növekszik. Pedig gyermekáldás te­kintetében megyénk szintén az ország élén áll. Félmil­liós lakosságunkhoz viszo­nyítva a tavalyi 10 364 kis­baba születése megközelíti azt a bűvös húsz ezreléket, ami az ötvenes évek elején az azóta is emlegetett or­szágos gyermekhullám ada­ta volt. Ezzel szemben csak 4981 haláleset volt, tehat a megye természetes szapo­rodása 5383 lenne, ha senki sem költöznék el, vagy ugyanannyian mennének, amennyien jönnek. Tehát a valódi elköltözés még eny- nyivel több. Az életkor kitolódott Házasságkötésben jól ál­lunk. Egy év alatt 5321 férfi és ugyanennyi nő állt az anyakönyvvezető elé. Ezzel szemben csak 643 válás áll. Ismét országos csúcsadatok, jó értelemben. A legtöbb szabolcsi férfi 20 és 30 éve közt nősül, az ötezerből 4027 férfi ilyen korú volt. Felerészben ugyanilyen ko­rú nőt vettek el: 2411-et. A többi nagyon szóródik. Har­mincéves férfi is elvett öt­venéves nőt. Sőt, egy hatvan éven felüli agglegény is párjául választott egy 18 éves lányt. Húsz és harminc év között van a legtöbb kis­mama is, a tízezer gyerek közül 6411-et ilyen korú nők szültek. Harminc és negyven év közötti mamá­tól 3629 gyerek született. Házasságon kívül 570. Negy­ven éven felüli kismama már csak 238. ötven éven felüli: egysem. Az életkor örvendetesen kitolódott Szabolcsban. Zöm­mel csak a hetvenedik év fölött kell gondolnunk a tá­vozásra: az évi 4981 halál­esetből hatvan éven felüli 3509. De ebből is hetven éven felüli 2463 — jóval több, mint az összes halál­esetek fele! — és még nyolcvan éven felüli is 932. Többször említettük, hogy a megye lakosságának fo­gyása több szám összetevője. Érdemes szemügyre ’'’Venni ebből a legnagyobbat. Fan­tasztikus vándorlás van Szabolcsban. Szintén orszá­gos csúcs. Az elmúlt évben állandó és ideiglenes jelleg­gel 53 005 lakos állított ki nálunk bejelentőt és 64 206- an kijelentőlapot. Csak Nyíregyháza nyugodtabb forgalma: oda: 5459, el: 4364. Ebből tevődik ki az évi 11201 elvándorlási kü­lönbözet — amit csak fele­részben pótolunk az ötezer plusz gyerekkel. Kik jönnek mennek? Elsősorban a fizi­kai munkavállalók, köztük is a munkások: ide 4419, el; 6309. „Átmenetiek“ és letelepedők Az ideiglenes bejelentők aránya még nagyobb: ide 33,5 százalék, el 71 százalék. Évente megmozdul a megye munkásosztályának fele. Iparunk személyi állomá­nyának 72,1 százaléka lépett ki egy év alatt a munka­helyéről. Igaz, ebben benne van az élelmiszeripar idény­munkásainak nagy száma is, ami természetes. Csak egy örvendetes adat van: erő­teljesen nő a magasabb ké- pesítésüek áramlása a me­gyébe. Nem. is lehet más­ként: minden új létesítmé­nyünknek vezetőkre van szüksége. Az ideiglenes be­jelentkezők 16,6 százaléka szellemi foglalkozású — míg az ideiglenesen kijelentke­zőké csak 3,9 százaléka az összesnek. Az elmúlt év a természet- ellenes számok csökkenésé­nek kezdetét jelentette min­den vonalon. Olyanok va­gyunk, mint egy szétriasz­tott család: ideiglenes be­jelentők tízezrei tanúskod­nak arról, hogy egészséges fejlődés esetén gyorsan hely­reállanának a normák. De ezért alighanem még sokmindent kell tenni. <g. n. z.) Az Ipari Szerelvény és Gépgyár mátészalkai gyáregysé­ge tovább bővül. Saját kapacitással, 10 millió forintból Diesel-motor gyártásához üzemcsarnokot építenek. Az épít­kezést még ebben az évben befejezik. \ Munka ufáu Ment dolgozunk 'p’sryrmásnak koppantottak •*-’ a korsókat mi öten a Ládagyártói, hogy szikrázott az üveg és a hab ugrott egyet a tetején, mintha csik­landoznák. De azt kikötöm, mondtam, mint afféle szóvi­vő. mikor végre felmerültem a korsóból, hogy most nem dolgozunk, üzemről, melóról egy szót sem! Helyeslő dör- mögés adta rám áldását, s a kis Lahonya máris vette a lapot Jelentősen mondta, mintha nem is ő lenne köz­tünk a legfiatalabb. — Kaporszakállú, — ez én vagyok, s hogy miért tű­röm a megszólítást, nem is tudom — hallottad, hogy nősül a Krecsmár gyerek a TMK-ból ? Minye Jancsi, aki elvált, mért jött egy Don Juan, fe­kete bajszú, nagy szemű, aki jobban tudott beszélni Ma­riskájával. mint ő, mérge­sen nevetett. — Huszonötöt a fenekére, nem házasságot, hiszen az még föl sem szabadult. — Na és? — védte meg Csökmök Frici. — De külön­ben egész ügyes, dehát van is neki mestere, annyi szent. Jancsi felemelte a korsót, aztán anélkül, hogy belené­zett volna, dühösen letette. Káröröme az eget fenyeget­te. — Miért, már az is mes­ter, a Kácsor Tóni? Azt se tudja, melyik végén van a kalapács nyele. Ott van pél­dául az a hét collos... Félbe kellett szakítanom. — Jó, ezt majd mondd el holnap bent, órabérben. Dol­gozni jöttünk a majomtej mérésbe, vagy inni egy ál­domást? — Igaz. igaz — tértek ész­hez, s Bíbic Misi már mond­ta is: — Hát azt tudjátok-e, hogy Bori néninek a kettes öltö­zőben négyes találata volt a lottón? Persze, hogy tudtuk. Kis nyolcvan centis öregasszony az a Bori néni, de fürge, mint az ürKe. Ugyan mit csi­nál annyi rengeteg pénzzel? Lahonya magyarázta: — Majd a Manci lánya új­ra felfedezi a mamát, és ráteszi kezét a korpára. Persze a Manci, Lót MEO- vezető felesége. Lahonya tar­totta a vezérszólamot: — Az a Lót is megéri a pénzét, a legjobb melókat hajigálja vissza. Ezzel elszabadította a pok­lot. — Ahogy mondod! Ne­künk nem visszadobta a rá­más kasznikat? — Meg a lapos mazsolás ládákat. — És amikor jött nagyos- kodni, hogy három szeg északkeletre néz a citromos rekeszből! Rimánkodva néztem rájuk — már megint dolgozunk. Nézzétek inkább azt a kis cicát, hát nem aranyos? Fél jobbraát minden vona­lon, ráismertünk: Palack Ka­ti volt a bérelszámolótól. Mondta Is Csökmök: Gyorsan megtérülő beruházások a mezőgazdaságban Erőteljesen fejlesztik a tsz-közi vállalkozásokat Az új gazdasági irányítás hatását máris érezni lehet a mezőgazdasági beruházások változásaiban. Miben áll ez a változás? A mezőgazda­ság átszervezésekor rengeteg beruházási igénnyel jelent­keztek a tsz-ek. Ezeket az igényeket gyorsan és szinte mindenáron ki kellett elégíte­ni, — emiatt voltak kapko- dóak, gazdaságtalanok, át­gondolatlanok a mezőgazda- sági beruházások. Ma már azonban nagyobbak a köve­telmények a tsz-építkezések- nél is. Egyre inkább számít az új építkezéseknél a hatékony­ság, tehát az, hogy minél gyorsabban megtérüljön a lé­tesítménybe fektetett összeg Alighanem rekordnak szá­mit a vajai hűtőház esete, bár kivételes körülmények között épül. A gondolat áp­rilisban vetődött fel, s októ­berben már üzemel a hűtő­ház! Ezen a ma még kivételes gyorsaságon túl általában is gyorsítják a mezőgazdasági építkezések befejezését. A szakemberek véleménye sze­rint legtöbb a beruházás elő­készítésén múlik. Jellemző az alaposságra, hogy már most az 1969-es beruházások elő­készítésén dolgoznak. Erre azért van szükség, mert még sok építőanyagot több hónap­pal az építés megkezdése előtt kell megrendelni és bizony gyakran akadályozza a gyors befejezést az anyaghiány. Az idén például a szokásosnál több áthúzódó beruházásra kell számolni, éppen ilyen okok miatt. Az áthúzódó beruházások számának növekedése ellené­re teljesíteni tudja az épí­tőipar a tervét, sőt túl is tel­jesíti, mert — rugalmasan — olyan építésekbe is kezdenek, amelyeket csak jövőre ter­veztek. Ilyen például a tu- zséri tsz és a nyíregyházi Dózsa Tsz hűtőháza. A beruházások gyorsításá­nak másik útja, az új szer­kezetek használata, ame­lyeknél az építés lényegileg szereléssé válik. Ezek drágák ugyan, de korszerűek, jók, negyven-ötven évre szólnak, s ami a legfőbb gyakorlatilag 21 nap alatt fel tudják őket építeni. A gyorsaság jót tett például azoknál a szerkeze­tekből készült nyitott szí­neknél, amelyeket sikerült még aratás előtt elkészíteni, s a gazdaságok alattuk tá­rolták a learatott gabonát. Sok még a tennivaló a ki­vitelezésben is. például spe­cializálni kellene az építő­ipart. A jelenlegi, keretek kötött az állami építőipar csakis kifizetődő munkát vállal el, kisebb jelentőségű, vagy földrajzilag szétszórt beruházást — nem. A mun­kák többsége azonban ilyen! A ktsz-ek a lakosság igé­nyeit próbálják kielégíteni, rájuk tehát nagy tömegben nem lehet számítani a me­zőgazdasági beruházásoknál. Egyetlen kézenfekvő meg­oldás marad: erősíteni a tsz-közi vállalkozásokat, a jelenleginél gyorsabb ütem­ben fejleszteni őket. (1968- ban 230 millió forint értékű munkát végez a hét szabol­csi tsz-közi vállalkozás és a tíz építóbrigád, másfélszere­sét az ideinek.) A vállalko­zások megerősítéséhez szak­emberek és gépek kellenek. A szakemberek kérdése meg­oldható. hiszen évről évre több kerül a vállalkozások­hoz, s már mindegyik rendel­kezik például építőipari tech­nikussal. A gépek már bonyolultabb problémát jelentenek.. Nem árt gondolkodni azon az el­képzelésen, hogy több hitéi­re lenne szükségük a vállal­kozásoknak, mert csak így tudnak gépesíteni. Jó lenne, ha az alapító tsz-ek segíte­nének a vállalkozás fölszere­lésében, ez mindenképpen ki­fizetődne nekik, mert ol­csóbbá válna az építés. Fejlődnek mezőgazdasá­gunkban is azok a módsze­rek, amikkel egy-egy új léte­sítményt megteremtenek. E fejlődés gyorsabbá tételére a most következő években még nagyobb szükség lesz. mert egyre világosabbá válik a tsz előtt is, hogy nem csu­pán egy épület létezése a fontos, hanem az is, milyen az, mennyibe kerül, kihasz- nálható-e, mennyi idő alatt térül meg. Néhány év múlva ettől, ezektől is függ a tag­ság jövedelme. Kun Isi váll Életre kelt a „papiros brigád" „Papiros brigád”. Egy esz­tendeig nevezték így őket. Csak a kimutatásokban sze­repeltek szocialista közösség­ként. Kacagták is magukat. Nun András, a fiatal techni­kus, a naplóvezető, leszerelé­se után kerül a „József Atti­lába.”; Űgysem lehet változtatni ? — Belecsöppentem. Ma­radjon titok: nem vettük ko­molyan. Eddig is dolgoztunk, ezután is. így gondolkod­tunk. Valamennyien úgy vol­tunk, úgy sem tudunk vál­toztatni a problémákon. Ak­kor meg mit erőlködünk? Az üzemben három műszak van, három brigád váltja egymást. Ezek munkája az extrakcióban, sajtóidban, si­lóban és a szárítóban úgy kapcsolódik egymáshoz, mint a láncszemek. Hiába „szívóskodik” az egyik mű­szak brigádja, ha a másik­ban csak egyetlen ember nem látja el a feladatát, kész a baj, üzemzavar, selejt. Lemondtak a küzdelemről. Ha meghibásodás miatt több órát állt a gép, elromlott va­lami, nem teljesítették a tervet. Elvégre órabérben dolgoztak. Nem is kezdemé­nyezte volna senki, ha a gyertyagyári részlegben egy — Édes mézes. De azért ha nem lenne vele a fiú, meg­kérdezném, mi van az ebéd­pénzemmel. Kifordult a szemem. — Neked se számolták el? — Aztán csaknem kitéptem a nyelvem és úgy mondtam: — Üzem! Bólintottak, beszéljünk másról. Lahonya adta a tájékozot­tat: — Ismerem a Kati legé­nyét. Anyagbeszerző. Azért nincs elég negyedes csava­runk, mert munka közben is a lányok után jár. Minye Jancsi feje eltűnt a korsóban, azt hittük, bele­fulladt. Kiáltoztunk is a pin­cérnek, hogy „segítség, segít­ség”! — Még egy harmadik kört. Aztán megyünk haza krumplit hámozni. Jancsi ha­bos száját nyalogatva mond­ta: — Neki kéne olyan anyag­gal küszködni, mint nekünk, nem járna a lányok után, tu­dom. — Majd ezt holnap meg­beszéljük — mondtam. — Maradjunk a tárgynál. Tu­csomagolóbrigád el nem nyeri a szocialista címet. — Hiúsági ügyet csinál­tunk belőle. Ha ők képesek erre, mi is — magyarázza Nun András. — így szervez­tük meg 1966-ban a brigádot. Leültünk, ötlöttünk, konkrét programot dolgoztunk ki, s vállalások születtek mind­három brigádnál. „Nem tagadtuk a problémákat** A legnehezebb időben, amikor a legnagyobb veszte­séggel termelték a Nyírbá­tori Növényolajipari Vállalat­nál a napraforgó, len és szó­jaolajat. Bár a tervet nem teljesítették, a boríték nem lett vékonyabb. — Megszólalt bennünk a lelkiismeret. Kezdtük a vesz­teségek okait keresni. Tud­tuk, hogy az önköltséget kell csökkenteni. De hogyan? Min változtassunk?... Ha kutat az ember, mondják, talál is. A véletlen szerencsét hozott. Tizenöt kiló hidegen sajtolt lenolajat kellett gyártanunk a kutatóintézetnek. Előállítá­sa közben vettük észre, hogy így gazdaságosabb, mintha hagyományosan, hengereken végeznénk. Ezt bevezették. Bekerült a bejegyzés a brigádnaplóba dók egy kajakos viccet. A cigány... Jancsit a harmadik korsó teljesen kiborította, rám se hederített. — De a főmérnök is tehet róla. Lahonya: — Még szép. És a fődiszpécser, a Bodrogi? Én: — A cigány hazamegy... Csökmök: — A Szamosit csak kár volt elengedni. Az nem tévesztette össze a kar­tácsszöget a bicikligumival. Én: — Pincér, pincér, fi­zetni! — nem' maradok egy percig sem veletek tovább. Mind: Na jó, jó, mondd a cigány! Én; Nem. Most már me­gyünk. De hazáig aztán csuti az üzemről. A fene essen az üze- mes fejetekbe. Mindenki helyeselt. Laho­nya külön is kinyilatkoztat­ta: — Világos. Ugyan kit is ér­dekel az üzem. De csak ne legyen holnap háromnegye­des csavar, csak ne legyen! Majd megtudod, mit csinálok ezzel a holdvilágképű anyag- beszerzővel. Nagy S. József is. A három brigád — Jó­zsef Attila, Petőfi, Kossuth — három újítást adott be Al­kalmazták. Vadon János, a József At­tila brigád vezetője előveszi a naplót és mutatja: — Nem tagadjuk le a problémákat. Itt van, megír­tuk. De ez is mutatja a fej­lődést. 1966 április 30. „Ebben a- hónapban a tervteljesíté­sünk 91,3 százalék volt. Egymást érték az üzemzava­rok.” Május 10-én ezt a be­jegyzést írták a naplóba: „Sok az üzemzavar. Hatvan óra az eddigi kiesésünk.” Nem tudjuk az okát, de ke­ressük.” Érdem szerint — Törtük a fejünket, mi lehet a baj — emlékezik vissza Vadon János. — Há­rom napig megülte a fe­szültség az embereket. Most látszott meg igazán, mind segíteni akar. Csak éppen nem tudják, hogyan. Hosz- szú vizsgálódás után jöttünk rá, hogy az egyik vezeték rosszul volt bekötve, s ez okozta, hogy nedvesen ma­radt a gyártmány. Megvolt az öröm, mikor megjavítot­tuk. A közös gond, a munka apró örömei közelebb hozták egymáshoz a brigád tagjait És ez akkor nyilvánult meg leginkább, mikor egymásnak kellett segíteni. Az extrakció üzemrészbe új gépeket sze­reltek fel. Idegenkedtek tő­le. Nem értették a kezelését. Hiányzott a gyakorlat. Vadon János kilenced magával ment Kőbányára gyakorlatot sze­rezni. Itthon külön-külön foglalkoztak a brigád tagjai­val. Tanították őket. Németh István préskezelő, szakszervezeti bizalmi mond­ja: — Amióta nemcsak papí­ron létezünk, a jutalmazási keretet is a brigád osztja el, Igazságosan, kinek, kinek ér­deme szerint. És eddig még nem volt panasz. Pedig ala­posan megmondtuk egymás­nak, ki miért kap keveseb­bet, s ki érdemel többet... így szavazta meg a brigád együttesen Bagoly János ki­tüntetését is. Büszkék va­gyunk rá. „Kiváló dolgozó” lett. Ö nyerte el a brigád biJ zalmát. Fényképe ott van a Józse! Attila szocialista brigád naplójában. Mert a brigád 1967 februárjában elnyert« ezt a címet. Rászolgált. Min< den vállalását teljesítette. Farkas Kálinál)

Next

/
Oldalképek
Tartalom