Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
A burkolt áremelés nyomában A kukta űj zára plusz 115 Ft — Étolaj, vasalódeszka Az utóbbi időben különösen sok szó esik a fogyasztók érekvédelméről. Az ár- ellenőrző csoport is ennek jegyében alakult meg. Legutóbb megtartott ülésükön már sok olyan példát említettek, melyekre feltétlen fel kell figyelni. A fogyasztók — érthetően — elsősorban azt sérelmezik, hogy a fogyasztói árak alakulása nincs egyenes arányban az áru minőségével. Van példa, amikor az árunak csak a neve változik meg, a minősége marad, az ára viszont emelkedik. Ilyen áraránytalanság tapasztalható például a közkedvelt kukta főzőedényeknél, melyekből százszámra vásárolnak a háziasszonyok. A gyártó cég egy új típust, az úgynevezett bajonettzáras kuktát hozta forgalomba. A változtatás a korábbi típushoz képest minimális, az árban viszont annál jelentősebb. Egy 4 literes kukta 190 forintba került, az új típusú már 305 forintért került az üzletekbe. Úgy tudjuk, hogy a műanyagkészítmények nagyon olcsók. Közben kiderül, hogy nem egészen így van. Egy liter étolaj ára üvegben 16 forint. Ugyanez az olaj 7,5 decis műanyagtasakban szintén 16 forint. Hasonlóképpen indokolatlan a vasalódeszka áremelkedése, mely 42 forintról 56-ra szökött fel. Az árfigyelés tapasztalatairól a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke összefoglaló jelentést készített, s azt elküldte az országos szervekhez. Reméljük, az eredmény nem marad el. B. F. A jövő ebédje — PORALAKBAN ? Régen kiszámították, hogy az ember csupán egy kis részét fogyasztja el annak, amit a mezőkön, az állattenyésztő telepeken, a kertekben, a szőlőkben termel és az óceánokból, a tengerekből kifog. A többit elpusztítják a baktériumok, a rovarok, a rágcsálók, a madarak. Ezért az embereknek az a törekvése, hogy minél többet és minél hosszabb időre megtartsanak abból, amit a falánk baktériumok, rovarok és egyéb kártevők meghagynak, őseink legrégibb gondjainak egyike volt. A táplálék felhasználhatósága meghosszabbításának, a konzerválásnak a gondolata valószínűleg vadászó őseink tábortüzénél született meg, amikor észrevették, hogy a megsütött hús nem fömlik olyan gyorsan, mint a friss, a nyers hús. A napóleoni háborúk ideje óta az élelmiszereket sterilizálás révén tartósítják. Ámde napjainkban, amikor bolygónk lakossága meghaladja a 3 milliárdot, amikor benépesülnek a sarkvidéki övezetek és a sivatagok, amikor a sztratoszféra birtokba vétele után az ember kilépett a kozmoszba, az élelmiszerek tartósításának régi módszerei már nem elégítenek ki bennünket. Az élelmiszeriparnak ezen a területen elért legújabb eredményeiről számol be Alekszandr Fjodorovics Na- mesznyikov, az Összszövet- ségi Konzervipari Tudományos Kutató Intézet igazgatója, a műszaki tudományok kandidátusa. A konzervipar fő feladata a nem kívánatos mikroorganizmusok megsemmisítése és a fermentumok hatásának megszüntetése ott, ahol ez célszerű. Egyelőre ezt még a régi, kipróbált eszközökkel érjük el: hűtéssel, fagyasztással, melegítéssel, sózás- zal, szárítással, erjesztéssel, savanyítással. Természetesen ma már ezekben a régi eljárásokban is sok újat alkalmaznak, ami lehetővé tette a konzerválás idejének megrövidítését, megjavította a technológiát és olcsóbbá tette a termelést, én azonban most az élelmiszerek tartósításának egészen új módszereiről szeretnék beszélni. A természet, mint ismeretes, bőven ellátta bolygónkat vízzel, amely ott van az atmoszférában, a talajban, s mindabban, ami él. Testünk 70 százalékban vízből áll, a zöldségek és a gyümölcsök 80—90 százalék, sőt egyes zöldségfélék (paradicsom, uborka) 95—98 százalék vizet tartalmaznak. Ennek folytán a vasutakon, az autóutakon, a hajózási útvonalakon hihetetlen meny- nyiségű vizet szállítanak, — gyümölcsök, zöldségfélék és a belőlük kivont különféle levek formájában. Vajon nem lehetne úgy intézni a dolgot, hogy a tápanyagnak csak a koncentrált alapját szállítsuk? A válasz egyszerűnek tűnik: el kell párologtatni a vizet és kész. Igen ám, de a szokványos koncentrálás közepette a vízgőzökkel együtt az aromák is elillannák, s ami megmarad, az már illatát és ízét tekintve nem lesz olyan, mint mondjuk a természetes alma-, vagy paradicsomlé. Intézetünk kidolgozta és a termelésbe bevetette az illő „szökevények” felfogásának technológiáját. Már működik egy üzemi berendezés, amellyel öt-hat liter frissen préselt gyümölcsléből, például almaléből, 1 liter kiváló minőségű levet lehet készíteni. A berendezés ebben koncentrálja mindazokat az aromaanyagokat, amelyeket a lé eredetileg tartalmazott E művelet után a koncent- rátum hordóba tölthető és bárhová elszállítható. Az élelmiszereknek a napon, kemencében, stb. való aszalása a tartósítás egyik legrégibb módja. Ára mindenki tudja, hogy a szárított termékek minősége a friss termék minőségével alig hasonlítható össze. Bármennyi szárított gyümölcsöt vagy zöldséget áztassunk is be bizonyos mennyiségű vízbe, azok sohasem lesznek a friss gyümölcshöz vagy zöldséghez hasonlók. Kiderült azonban, hogy bármely élelmiszer kiszárítható úgy, hogy a tárolás és a felhígítás után (használat előtt) csaknem visszanyeri eredeti formáját. Ez az úgynevezett szublimációs eljárás. Az élelmiszereket először fagyasztják, majd fagyasztott állapotban különleges kamrába helyezik, amelyből intenziven kiszivattyúzzák a levegőt és a termékekből kipárolgó vízgőzöket. A termék ebben a vákuumban, anélkül, hogy kiolvadna, teljesen kiszárad. Megtartja formáját, méretét, színét, ízét, aromáját, vitaminjait, csak a súlya csökken. Ha azonban rövid időre vízbe tesszük, ismét visszanyeri eredeti súlyát. Néhány másodperc, s a „gyümölcsmumia” életre kel. A szárított zöldségfélék is új alakban jelennek meg. Itt van például előttünk egy celofánzacskó, s benne valami fehér anyag, amely jó lisztből készült kockatésztára emlékeztet, s nagyon könnyűnek, légiesnek tűnik. Alig hinné az ember, hogy ejz szárított burgonya, de néni a szokványos, hanem szublimációs módszerrel szárították ki, amely lehetővé tette, hogy szinét, illatát és formáját teljesen megőrizze. Már szárított túró is van. Mindenki tudja, hogy a közönséges friss túró, ha nem teszik hűtőszekrénybe, már fél nap alatt olyan savanyú lesz, hogy élvezhetetlenné válik. A túró természetesen kemencében is kiszárítható, de ezután már nem lehet nedvessé tenni. S lám, itt ebben a celofáncsomagban, ez a köny- nyű fehér massza — túró, jobban mondva túró lesz, ha vízzel keverik. Felhígítása mindössze 10—15 másodpercig tart, s bármeddig lapult is ez a csodapor a turista, a geológus hátizsákjában vagy az éléskamrában, mindig az a friss túró marad, amely nyersen és feldolgozva egyaránt ízletes. MÖSZAKVÁLTÁS KÖZBEN, ESTE A GYÁRBAN Mi kell a jó munkakedvhez ? Elmondják a nyírbogdányi olajipari munkálok A patikának is beillő helyiség hatalmas műszerfalán halkan neszeznek a szintjelzők, mennyiségszabályozók, fogyasztásmérők és regisztrálók. Kinn a csövekben, tartályokban meghatározott program szerint, csir- regve cirkulál a kőolajból nyert benzin, gázolaj, petróleum és pakura. A műszerek preciz pontosságával a desz- tillatőrök, műszertáblakeze- lők, csőkemencefűtők, tankmérők figyelme párosul. — Mi kell ahhoz, hogy ebben a nagy figyelmet igénylő munkakörben nyugodtan, jó kedvvel dolgozhasson az ember? A szokatlan és talán kissé furcsa kérdés este tíz óra tájban, műszakváltás közben hangzott el a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat desztillációs üzemében. Egy váltásnál két brigád, nyolc ember. Jól összeszokott kollektíva, már többször, is elnyerték a szocialista címet. — Hát... — és itt megakad a felelet. Az egyszerűnek tűnő kérdésre nehéz a válasz. Kis gondolkodás után Csirmaz Ferenc önti először szavakba a gondolatokat: — Hivatásszeretet, a jó munkakörülmény, az anyagi és erkölcsi megbecsülés, a kollektíván belüli összhang, megértés. A rövid tőmondatokat már fesztelenebb beszélgetés követi. Lám milyen jó dolog tudni, hogy már törlesztette áz üzemrész az első negyedévi adósságot, van bőven kőolaj, nincs akadálya a jubileumi versenyvállalások teljesítésének. Jólesik, ha Fülöp János igazgató — akit országgyűlési képviselő- , nek is megválasztottak — ; meglátogatja az üzemet és, elbeszélget velük. És nincs probléma otthon, a családnál, nem beteg a gyerek. S vajon hazajön-e szabadságra Furkó Ilona sorköteles katonavőlegénye és sikerül- e ifjú Soltész László randevúja? Mind megannyi probléma, gond, melyeknek függvénye a jókedv, a nyugodt munka. Arga Istvánnál például még egészen friss az öröm. Nemrég szakmunkássá lett fiával a Nyíregyházi VA- GÉP megújította a szerződést. — Igaz, jobban szerettük volna, ha itt, helyben, ebben az üzemben dolgozna, de nemsokára úgyis bevonul katonának. Erős, fejlett gyerek, biztosan alkalmas lesz... Furkó Ilonát más gondok is foglalkoztatják: — Szeretném, ha már véglegesítésének. Három éve dolgozok itt, de mindig csak pár hónapra újítják meg a szerződésemet. Közben folyik a két műszak közötti átadás-átvétel. A két desztillatőr — Csizmar és Arga — az egyik hibásan működő műszer miatt együttesen bosszankodik. — Rontja a termékek minőségét — magyarázzák. — Ez pedig nem gazdaságos, a minőségileg kifogás alá eső áruért kevesebb pénzt kapunk. Hát ez is bosszantó dolog, mint az is, hogy az egyik hőcserélő hibás, átereszti az anyagot. Mindez persze a munkával jár, s azért vannak, hogy megoldják a problémákat. Tíz óra, már helyén van a váltás. Akik letöltötték a műszakot, lassan, kényelmesen sétálnak az üzemi fürdő és öltöző felé. Az utat szegélyező rózsalugasokat és fenyőket nappali fénnyel világítják meg a neonok. A felhőtlen égbolton tisztán fénylenek a csillagok. Az egész üzemből otthonos melegség és nyugalom árad. Csak a desztillációs üzem felől úszik a félhomályban békésen meghúzódó porta felé egy jellegzetes zümmögő hang. Mert ott benn — kisebb- nagyobb gondjaikat, örömüket egymással megosztó munkáskollektíva dolgozik. S az épületek mellett néha elhalad a szolgálatban lévő éjjeliőr, vagy a tűzoltó. A harmadik váltás reggel hatkor, kipihenten, frissen érkezik. Addig is telnek a tartályok, hogy az üresen érkező tankkocsik éhes gyomrában legyen elegendő benzin és gázolaj. Tóth Árpád Kiemelkedő eredmények az elmúlt öt évben a megye élelmiszerellátásában A cukor forgalma 3767, a rizs 774 tonnával emelkedett Szabolcs-Szatmár megye áruforgalmának emelkedése az elmúlt 5 év alatt az élelmiszer és vegyi szakmában is igen kiemelkedő eredményeket hozott. Az eredményeket elsősorban a megváltozott életkörülmény, a dolgozók anyagi jövedelmének növekedése, mint egyik alapvető^ gazdasági ok tette lehetővé a nagyarányú fejlődést, a másik pedig, hogy a nagykereskedelmi vállalat a legszorosabb együttműködésben a megyei tanács kereskedelmi osztályával, a ME- SZÖV-vel és a megyei kis- ker vállalatokkal igyekezett biztosítani a lakosság ellátását. A Fűszer és Édesség Nagykereskedelmi Vállalatnál Pásti Károly főosztályvezetőtől kértünk tájékoztatást a vállalat elmúlt évi eredményeiről, munkájáról és az elkövetkező idők terveiről. — Szeretném röviden ösz- szefoglalni néhány olyan intézkedésünket, melyek előre viszik egyes cikkeink ismertetését. Szabolcs-Szatmáa megyében árubemutatókat tartunk, ahol az új cikkeket Ismertetjük, elsősorban a boltjaink dolgozóival. Természetesen rendezünk olyan kiállításokat is, ahol a lakosságnak is bemutatjuk árucikkeinket. Rendszeresen részt veszünk az állami kiskereskedelem és a földműKarcolatok a régi Nyíregyházáról Samu bácsi szabómester volt. Ott lakott valahol a Serház utcán. Három fiúk volt. A negyedik a kis elkésett Lacika a sógoráé, őt nagymama nevelte az udvarban. Azért volt Lacika elkésett, mert az előtte lévő bátyja tízegynéhány évvel idősebb volt. Ahol a négy fiúgyermek nő, ott az apának erélyesnek kellett lenni és leleményesnek. A Samu bácsi kertjében hatalmas barackfa állt. A fiúk sóvárogva lesték mikor fog már zsendülni, de Samu bácsi kitalálta a gondolatukat és megszámolta a fán lévő összes barackot- Az eredményt nagy számokkal írta fel a kerítésre krétával, egy csillagászati számot. A fiúk azért be-be csúsztak a fa alá és Samu bácsi mosolyogva nézte az ablakból, hogy kijövet mindég letörölték a hátsó számokat és tízzel, tizenöttel kevesebbet írtak fél. A régi mesterek sátrakban árulták a saját készítményű ruhákat. A sátorkarókat és a ládát, ami az árukat tartalmazta, csacsival vontatott kis szekérrel vitték ki a piactérre. Egyszer a mesterek elhatározták, hogy csacsiversenyt fognak rendezni a mai Szénatéren. A kitűzött napon már kora hajnalban keltek a kis inasok, hogy a csacsijukat megpucolva, idejében ott lehessenek a versenypályán. A mesterek megállapodtak abban, hogy melyik csacsi lesz a győztes, de az inasok ezt nem tudták. Mindenki szeretett volna győztes lenni. Mindenki a helyén van. Megindul a hajsza. Nem tudom, hogy hányszor kellett körülmenm a téren, volt kacagás, mert a Samu bácsi csacsija bevette magát egy szekér alá és szegény kis inas sem szép szóval, sem szigorral, ami ostor, majd ostomyélben nyilvánult meg, nem tudta kimozdítani az egész verseny ideje alatt és csodák csodája: Ö nyerte a nagy díjat. A leglustább csacsi. Ha a mesterek a piacra mentek mindig vittek magukkal inas gyereket, aki a sátor hátuljában szemfülesen ügyelt, nehogy valaki felemelve a ponyvát meglophassa a mesterét. A sátor közepén volt a láda. A mester felesége kiment korán a piacra és megvett egy hízott kacsát, letette a láda mögé. Jöttek a vevők. Egy tirpák gazda és a felesége az asszonynak egy félvékás kosárban a hátára kötve egy abrosszal egy kövér liba. Gátolta őt a vásárlásban a hátán lévő batyu, letette a láda mögé. Folyt a vásár. Alku, a végletekig csapkodták egymás tenyerét. Használja egészséggel! Ezalatt Gabi inas kicserélte a 2 állatot, felemelte a ponyvát és hóna alatt a libával talpalt a mester lakására. A mester felesége látja a szép hízott kacsát a tirpák aszszony kosarában, megkérdezi: Hogy adja ezt a kacsát? Nem kacsa az, hanem liba! Ez liba? Kacsa! A tirpákasszony szörnyülködött, de végül is megegyezett a mester feleségével és elfogadható áron eladta neki ezt a libából lett kacsát. A Forgó utcából kiment az egyik fiú Amerikába és idők múltán csomagot küldött az anyjának. Nagy volt az öröm, csak azt nem értette az öreg, hogy minek küldött az ő fia ertnyi őzbarna festéket, gondolhatta, hogy ezt lehet itt is kapni. Odavetődík a szomszédasz- szony. Na, hallom, hogy csomagot küldött a fia Mari néni? Küldött, csak azt nem tudom, hogy minek küldte azt a sok barna festéket. Már fel is meszeltem vele a tornác alját, de nem szép. Ej, ej néni, hát miért nem szólt? Én megmutattam volna, hogyan kell használni! Lehoczky Margit nyugdíjas vesszövetkezetek termelési tanácskozásain is. Az új cikkekkel kapcsolatosan véleményt kérünk a bolti dolgozóktól is, különösen, ha új cikkek bevezetéséről van sző. A fent említett értékesítési formák továbbfejlesztését jövőre vonatkozólag még fokozni fogjuk, hog: az új gazdasági irányítás rendszer bevezetése után ? fogyasztóközönség ellátásinak színvonalát még továl növelhessük. — Milyen beruházások terveznek 1968-ban? — Nyíregyházán és N tészalkán az új fiókja építkezése megkezdődik. Ez évben építettünk Ny egyházán MÉSZÖV terű' ten cirka 90 vagonos ki; gítő raktárt. Kisvárdán j dig egy új göngyölegraktár — Hogyan alakult 1961- 66. év között a vállalat fo galma Szabolcs-Szatmár m< gyében? — Néhány adattal szeretném ezt a kérdést megvilágítani. A cukorfogyasztás i megyében 1961-ben 699( tonna volt. Ez a szám 1966 évben 10 757 tonnára emelkedett. A növekedés 5 és alatt 3767 tonna. Érdekes a rizs forgalmának az emelkedése is. 1961 évben 2892 tonna rizst to gyasztott a megye, 1966-bar pedig 3677 tonnát. Itt a növekedés 774 tonna. Még egy érdekes számadat a száraztészta növekedést 5 év alatt 252 tonnát tett ki Ezek a számok bizonyítják hogy az elmúlt évek folya mán a fejlődés igen jelen tős. Számottevő eredménynek számít Szabolcs megyében hogy a konzervárukbó mintegy 84 százalékos fejlődést értünk el, az egy In kosra eső fejlődés pedig 19í százalékot mutat. A kávét itt is nevezhet jük már magyar italnak mert Szabolcsban a múl évek folyamán úgy az égi főre eső forgalom 900 száza lékkai emelkedett. Érdekes megemlíteni, hog kozmetikai cikkekből 7: százalékkal emelkedett a: egy főre eső forgalom. E: a Szabolcs megyei lakossá? kulturális igényei nőve kezdésének is legfényesebb bi zonyítéka. Országos viszonylatbal kiemelkedő fejlődésnek szá mit még az, hogy szintéi,, kus mosószerekből a Szí bölcs megyei lakosság vá sárlásait az utóbbi évekb“ megháromszorozta. Term szetesen ezzel egyidejűleg korszerűtlen mosószapp.ir forgalma nagymértékben lecsökkent. Farkas Pá
