Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-05 / 235. szám

INGÁZÁS HELYETT HAVI FIX Vándorlás Fábiánházára Elvégezték a nyolc álta­lánost és gyerekfejjel fel­mentek Pestre, vagy a fő­város környéki tsz-ek ker­tészeteiben kerestek mun­kát a fábiánházi szövetke­zeti családok gyermekei. Szat­mári tsz-ekből Pest kör­nyéki közös gazdaságba. Havi fixért. Ingáztak több száz kilométereket tavasz­tól télig. Legalább hatvan fiatal kényszerült erre a sorsra. Alig maradt otthon néhány. Közben öregedett a szövetkezet. Az átlagos élet­kor 1962-ben már megha­ladta az 58 esztendőt... Könnyű volt toborozni A toborzóknak jó „piac” volt Fábiánháza. A tsz gyengeségét látva járt visz- sza a faluba az onnan ré­gebben elkerült Frigy Bé­la. Tavasszal megjelent és vitte a fiatalokat. A haza került Veres Miklós mond­ja: „Szerződést kötöttek ve­lünk. Ezerkétszázat adtak, meg kosztot, lakást. Meg­tetszett. A Pest melletti Duna Tsz-ben dolgoztunk. Igaz nagy volt a hajtás. Még vasárnap sem volt megállás.” Persze a kereset­ből itthon keveset láttak a szülők. Utazás, szórakozás. S néhány ruhadarab a „ki­ruccanás” eredménye. Kádár Erzsébet is haza ta­lált. Most itt dolgozik a ker­tészetben. Es elégedett a fi­zetéssel. Innen van még a 18 esztendőn. Felnőttes ko­molysággal sorolja: „Világot láttam 16 évesen. Kertészet­ben dolgoztam én is. Fel­csaltak a toborzók. Rábe­széltek. Én sem mentem vol­na, ha itthon is fix fizetés van a fiataloknak a tsz-ben.” De akkor még nem fizet­tek. És most ugyancsak a pénz, a kereseti lehetőség csalogatja vissza a vándoro­kat. Lassan szivárognak vissza. Legalább negyven fiatal van már a Kossuth­ban. Frigy Piroska a baromfi- tenyésztésben dolgozik: „Hí­vott engem is a nővérem, de nem mentem. Itthon ezer- hétszázat is keresek havonta, ő meg csak ezerhármat.” Tizenötezer forintja van Piroskának a takarékban bútorra, öt menyasszony is van a faluban. A vőlegé­nyek többsége falubeli, tsz- tag, traktoros. Ha későn is, de a családa­lapítás anyagi alapjait ve­tette meg a tsz azzal, hogy fix fizetést biztosít már a fiataloknak. A pártszervezet javaslata Huszti Sándor párttitkár: „Javaslatot dolgozott ki a pártszervezet. Ezek szerint azok a fiatalok, akik itthon akarnak dolgozni, s haza szándékoznak jönni, teljesít­ményük arányában kapja­nak havi fizetést. Ezt a köz­gyűlés örömmel szavazta meg. A tagok gyerekeiről volt szó.” 20 holdon létesítettek konyhakertészetet. Itt teljes havi fizetést kapnak a fia­talok. Terven felül nevelnek csirkét. Házipénztári bevé­telekből fedezik a fizetése­ket. A felnőtt tsz-tagok, csak a keresetük 60 százalékát kapják készpénzben. De a fiataloktól senki nem sajnál­ja a fixet. Jakab Gyula tsz-elnök most örömmel újságolja: „Ha nem így cselekszünk, egy sincs itthon belőlük.” Most meg mindenhol fiata­lok. Tizenkéttagú, szocialista cím elnyerésén munkálkodó lánybrigád van a baromfi- tenyésztésben. Vezetőjük a KISZ-titkár Szűcs Etelka. Kiváló eredményeket produ­kálnak. Mind el akart menni. Itthon maradtak. Bene Va­léria 16 éves. „Havonta 1600 —1700-at keresek. Plusz a szakmunkásoknak járó 10 százalék.” A kertészeti ifi­brigád vezetője Papp Ká­roly jegyzi meg humorosan: „Én is toboroztam.” Farkas Kálmán A Gazdasági Bizottság határozata A munkába utazók távolsági utazási kedvezményeiről A gyárak, üzemek, hiva­talok dolgozóinak jelentős része (mintegy 430 ezer em­ber) a MÁV, a MAVAUT és a budapesti HÉV vonalain naponta utazik lakóhelyén kívül eső munkahelyére, a dolgozók más része (mint­egy 170 ezer ember) pedig hetente veszi igénybe ha­sonló céllal főleg a vasút tá­volsági vonalait. A napi munkába járáshoz csakúgy, mint a hétvégi utazáshoz, az állam jelentős kedvezményt biztosit a dolgozók számára. A kedvezmény összege éven­te megközelíti a másfél mil­liárd forintot. A kedvezmények jelenle­gi rendszere ma és a jövő­ben is megfelel annak a célnak, hogy a munkájuktól távolabb lakó és a munkába járás miatt áldozatot válla­ló dolgozókat anyagilag mentesítse az utazási költsé­gek nagy részétől. Az álla­mi támogatás folyósításának jelenlegi módja azonban nincs összhangban a gazda-, sági mechanizmus reformjá­nak azal a célkitűzésével, hogy a vállalatok munkájá­hoz szükséges költségek a vállalatoknál jelentkezzenek. Márpedig a munkásszállí­tás költségei a termelés ér­dekében merülnek fel, az ez­zel kapcsolatos kiadások azonban nem a termelő vál- latoknál, hanem a közleke­dési vállalatoknak adott ál­lami dotációban jelentkeznek. A Gazdasági Bizottság legu­tóbbi ülésén a gazdasági mechanizmus reformja kö­vetelményeinek megfelelően újonnan szabályozta a mun- kábajárást szolgáló távolsági utazási kedvezményeket. Az új rendelkezés alapelve, hogy sem a jelenleg munkavi­szonyban lévő, sem a jövő­ben munkába lépő dolgozó­kat a munkábajárás kap­csán a jelenlegihez képest többletköltség nem terhelhe­ti. Ennek megfelelően a dol­gozóknak nyújtott utazási kedvezmények továbbra is fennmaradnak. Változást csak a hetenként hazajáró nős, il­letve férjezett dolgozók uta­zási kedvezményében hoz a határozat. Eddig — mint is­meretes — a hetenként ha­zajáró, illetve férjezett dol­gozók havonta három­szor nyolcvanhat százalékos és kétszer 66 százalékos ked­vezménnyel utazhattak. Ja­nuár 1-től egységesen heten­ként egy 86 százalékos ked­vezményes utazásra jogosul­tak. A kedvezmény mérté­kének 86 százalékában való egységesítése mintegy 10 mil­lió forint évi megtakarítást jelent a dolgozók részére. Az új mechanizmus alap­elveivel összhangban a ha­tározat intézkedik arról, hogy a kedvezményes jegyár és a teljes áru jegy árának 80 százaléka közötti külön- bözetet a munkáltatók fizetik. (20 százalékos kedvezményt továbbra is a közlekedési vállalatok adnak.) így a munkáltatóknál felvetődött utazási költségek összegét az állami és szövetkezeti válla­latok a nyereségadó terhére, az építőipari vállalatok ter­melési költségek között, a költségvetésből gazdálkodó szervek pedig költségeik ter­hére számolják el. Az 1968- ban elszámolt kedvezmény összegét rögzitik és 1969-től a túllépés, vagy a megtaka­rítás a vállalati eredményt rontja, vagy javítja. A határozatnak megfelelő­en a közlekedési vállalatok új rendszerű bérletjegyeket adnak ki, a bérletekét a jövő­ben havi, vagy félhavi idő­tartamra lehet megváltani. A bérletet vagy a munkálta­tók vásárolják meg dolgozó­ik részére, vagy pedig a dol­gozók váltják meg. Ameny- nyiben a munkáltató vásá­rolja meg a bérleteket, a dolgozó fizetéséből utólag kerül levonásra az általa fizetendő összeg. Abban az esetben, ha a dolgozó ma­ga veszi meg a bérletet, ak­kor az egy havi kedvezmény­nek megfelelő összeget bér­fizetéskor a vállalat (intéz­mény) előre kiutalja dolgo­zója számára. A munkálta­tók döntik el, hogy e kétfaj­ta lebonyolítás közül melyi­ket választják. A távolsági utazás kedvez­mény új rendje 1968. január 1-én lép életbe. Tabi László: A VEKKER Ki ne gondolna olykor az idő gyors múlására? Ki ne tűnődnék néha el azon, hogy azok a karonülő gyer­mekek, akiknek csak nemré­giben csipkedtük meg az arcocskájukat, egy délben táskával a hónuk alatt mint másodikos gimnazis­ták jönnek velünk szembe, s aztán szinte minden át­menet nélkül azt halljuk ró­luk, hogy házasságot kötöt­tek, sőt, már az első gyerek érkezését várják. Hajh, hajh — mondogatjuk ilyen­kor mélabúsan —, hogy múlik az idő... A szomszédék Piroskája is milyen hirtelen lett nagy­lány. Tegnapelőtt még ke­zicsókolommal köszönt ne­kem, ha a lépcsőházban ta­lálkoztunk, tegnap már én köszöntem neki kezicsóko­lommal, akárcsak a kedves mamának, akivel együtt la­kik mellettem az ötödik emeleten, egyszobás laká­sukban. Tegnapelőtt még óvodába járt, tegnap érett­ségizett, s ma már dolgo­zik. Hajh, hajh... Minden reggel Piroska járt az eszembe, minden ál­dott reggel, háromnegyed öttől kezdve egyfolytában egészen hét óráig. Mert az időtájt minden reggel há­romnegyed ötkor ébredtem. Hétig Piroskára gondoltam, minden reggel áttekintettem gyermekkorát, sok-sok apró filmkockát idéztem fel az életéből, csak hogy az idő mennél gyorsabban teljék el hétig. Láttam őt magam előtt, amint babakocsiját tolja, mint osztálytársaival vihorászva jönnek szembe velem az utcán, vagy amint udvarlójával csókolózik a sötét kapualjban, kapuzárás előtt néhány perccel. De most már itt az ideje, hogy elmondjam: miért töl­töttem ébren az időt reg­gel háromnegyed öttől hé­tig, s miért éppen azzal töl­töttem az időt, hogy Piros­kára gondoltam. Nos, a dolog egyszerű. Háromne­gyed ötkor azért ébredtem fel, mert csengett a vekker. Hétig azért elmélkedtem, mert hétkor kell kimásznom Első az ember r * Epítőmunkások az étkezéstől, a szállástól, a problémákról Néhány éve a párt Köz­ponti Bizottsága külön ha­tározatban foglalkozott a munkások helyzetének javí­tásával. A határozat komoly feladatot rótt az egyik leg­nagyobb megyei vállala­tunkra is, a megyei építő­ipari vállalatra. Háromszáz­nál több szétszórt vidéki munkahelyen, felvonulási épületekben, zsúfolt környe­zetben dolgoztak a munká­sok. Mit kívántak az építő­munkások? Megfelelő me­leg, hideg élelmet, jobb szál­lást és több kulturáltságot. A vállalat érdekei is meg­követelték a nagyobb gon­doskodást, hisz a rossz mun­kakörülmények miatt éven­te több száz munkás vált meg a vállalattól. — Nem voltunk irigylés­re méltó helyzetben — em­lékezik a korábbi évekre Szabó Gyula, a pártbizott­ság titkára. Sok volt a fe­lelőtlen ígérgetés a vállalat­nál, kevés volt a tényleges intézkedés. A munkások vo­nakodtak elmondani gond­jaikat, azt hitték, csak meg­hallgatják őket és nem tör­ténik semmi változás. — Mikor romlani kezdett a koszt, se kalóriában, sem az adagok nagyságában nem kaptuk a megfelelőt, állan­dó lett az elégedetlenség emiatt — mondja Sarvai Já­nos, az 1. sz. főépítésvezelő- ség párttitkára. A párt és a gazdasági vezetőknek sok utánajárásba került, míg si­került leváltani a felelősö­ket. Ezután jobb lett az üze­mi konyha menüje, de ma sem hibátlan. Ezért tárgyal­nak a vállalat vezetői az Utasellátó pesti központjá­val, ahonnan biztató aján­latokat kaptak a 2 ezer dol­gozó jobb étkeztetésére. Étkezés, szállás: alapvető dolgok. Az utóbbi években koncentráltabb beruházáso­kon dolgoztak a vállalat munkásai, s ez a munkakö rülményeket is javította többnyire megszűntek az ap ró elhagyatott kis munka­helyek. A legtöbb munkás- szállóban van rádió, rész­ben vásárolt a vállalat, rész­ben pedig a központi iro­dákból a kinti építkezésekre kerültek az igen hiányzó ké­szülékek. Folyóiratok, újsá­gok — köztük a vállalat lapja — eljutnak ma mór a távoli építkezésekre. — Az üdülésnél is előny­ben részesültek a munkások — jegyzi meg Karóczi Gá­bor pártvezetőségi tag. A vállalat sóstói üdülőjében sok munkás töltötte meg­érdemelt nyári szabadságát. Az idén a munkások javas­latára új kempingházakat építettek. Mint a példák mutatják, a munkások élet- és mun­kakörülményei lényegesen javultak az építőipari vál­lalatnál. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma már a mun­kaerőhullámzás egyharma- dára csökkent, kialakulóban van a törzsgárda. Tavaly a vállala-t elnyerte az élüzem címet, legutóbb 12 és fél nap nyereségrészesedést fi­zettek a dolgozóknak, az idén várhatóan 20 napos nye­reséget osztanak. Vagyis: az emberről való nagyobb gondoskodás, még ha költségesebb is, nem el­lentétes a termelési szem­pontokkal. Sőt, a kettő együtt hozhatja meg a kí­vánt sikereket. tr®) A munkahelyeken a párt-' szervezetek több száz dol­gozót kérdeztek meg, külö­nösen a párthatározat meg­jelenése után. Termelési ta­nácskozásokon 260, írásban 200 munkás sürgette a mun­kakörülmények javítását. Legtöbben az élelmezésre, a szállásra, a téli fűtetlen he­lyiségekre, s arra panasz­kodtak, még egy rádió sincs a munkahelyen, hogy a pi­henőkön meghallgassák. — Nem tudjuk mi indí­totta el, de tény, hogy meg­javult a koszt, rendszeresen kaptunk konzerveket, a köz­ségekben pedig a földmű­vesszövetkezetnél étkezhe­tünk — mondták a tisza- rádi és a szerencsi építke­zések munkásai, ök kint a munkahelyen nem tudtak arróí, hogy a változás nem ment mindig simán, hisz be kellett nyúlni egy kicsit vállalat kasszájába, többlet- kiadást jelentettek az élel­mezési költségek, melvekhez a szobabérek is hozzájöttek. Ugyanis fokozatosan meg­szüntették a szűkös felvonu­lási épületekben a szálláso­kat, magánházaknál bérelt szobát a vállalat a munká­soknak, ahol a tisztálkodá­si lehetőségek is kielégítőek. Százezrekre rúg az az ösz- szeg, amelyet az építőmun­kások körülményeinek javí­tására fordítottak. Az új központi munkásszállással együtt elkészült a 2 ezer doígozó élelmezésére alkal­mas étkezde. Az Alföldi Uzemélelmezési Vállalat lát­ja el az építőmunkások ét­keztetését. Nyíregyházi képeslap: Dózsa György út. Hammel József felvétel« az ágyamból, ha fél kilenc­re a szerkesztőségben aka­pok lenni, ahol dolgozom. S Piroskára azért gondol­tam minden reggel, mert nem az én vekkerem kel­tett fel, hanem az övé. Az ő vekkere csengett minden reggel háromnegyed ötkor a szomszédban, üdén csilin­gelt a vekker a vékony fa­lakon át, hogy a csudába ne ébredtem volna fel! A ma­gamfajta érett korú férfi már nem alszik olyan mé­lyen reggel felé. Sajnáltam eleinte Piroskát, hogy olyan korán kell neki ébrednie. Ki tudja, hová jár dolgozni? Bizony, sajnáltam ezt a szép, törékeny kislányt, ö sem gondolta volna akkor, amikor még a babakocsit tolta, hogy egyszer majd minden reggel háromnegyed ötkor kell ébrednie... No de — fűztem hozzá később, rö­vid néhány nappal utóbb —, miért kell nekem olyan korán ébrednem? Mégis­csak kényelmetlen dolog, hogy azért, mert ő messzire jár dolgozni, nekem haj­nalban kell ébrednem, akár­milyen későn tértem is nyugovóra, akármilyen éde­set álmodtam is éppen... De hát nem tehettem sem­mit, azonkívül, hogy igye­keztem minél korábban ágyba kerülni. Mit is tehet­tem volna? Nekem is egy­szobás volt a lakásom, az övék is. Nekem sem volt kedvem elköltözni a vekker miatt, őket sem szólíthattam fel arra, hogy szedjék a sá­torfájukat. Tűrtem hát hosszú ideig, nyeltem a keserűséget férfiasán. A legjobb kártyapartiból is fel­keltem éjfél előtt. „Korán kell ébrednem — mondtam barátaimnak ilyenkor —, háromnegyed ötre van beál­lítva a vekker...” Már vagy négy hete fu­tottam végig Piroska gyer­mekkorán gondolatban min­den reggel, amikor egyszer az az érzésem támadt, hogy szervezetem a korai ébredést megsínyli. Piroská­ra ekkor már régen mérsé­kelt rokonszenvvel gondol­tam, gyermekkorát is un­tam. Beláttam, hogy valamit tennem kell, ha nem aka­rok elpusztulni időnek előt­te nyomorultul. Szoktam volt a mamájával találkoz­ni néhanapján a liftben, el­határoztam, hogy a legkö­zelebbi alkalommal szóvá teszem a vekker ügyét. Nein erélyesen, inkább kedvesen, kedélyesen, de azért persze félreérthetetlenül. Végtére is szóból ért az ember. Mc-a aztán ők nem is sejthetik, hogy az az átkozott vekker engem is felver. — Asszonyom — mond­tam, amikor egy szombat délben a liftben csakugyan összefutottam a nyájas és halk szavú özveggyel, —, most elárulok önnek egy államtitkot... Tudja-e ön és a kedves lánya, hogy engem minden áldott haj­nalban pont háromnegyed ötkor felver a vekkerjük csörgése? — Ezt komolyan mond­ja, szerkesztő úr? — álmél- kodott zavart mosollyal az egyébként tiszteletre méltó hölgy. — Csakugyan? — Esküszöm a szent Ha- bakukra és az ébresztőórák istenére — feleltem szipor­kázó humorral, hogy lássa, nem kívánok nagy ügyet csinálni a dologból. — Erről sejtelmünk sem volt, szerkesztő úr, elhihe­ti... — Efelöl nincs is kétsé­gem, asszonyom... Remélem, nem veszi szemrehányásnak, hogy szóvá tettem... — Ö, a világért sem... a világért se! Sőt! Hálásan köszönöm... Nagyon kérem, amikor felébred, dörömböl­jön át a falon, mert az a lány velem együtt olyan mélyen alszik, hogy min­dennap elkésik a munkahe­lyéről... Hetekig dörömböltem minden reggel, amig végre sikerült Piroskának egy másik állást találnom.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom