Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

Egy hét a világpolitikában

. (S?j . íljabb összetűzések a szuezi térségben 0 A totális légiháború útján 0 Anglia helyben járása a kapuk előtt

Lei t ing rád szíve szól

Vérrel írt eposz (4.)

A közel-keleti helyzet a héten újból pattanásig feszült. A .Szuezi-csatorna térségében kialakult, tarthatatlan állapot ismét súlyos fegyveres összecsapásokhoz vezetett. Egy izraeli romboló behatolt az EAK felségvizeire és az egyiptomi partvédelem ' élsüllyesztette. A felségvizek megsértéséről vitázni sem lehet, hiszen azt az ENSZ- megfigyelők is megerősítették- Ezek után Izrael, úgymond, feljogostíVa érezte magát, „a megtorlásra” és semmivel nem indokolható terrortámadást intézett a szuezi olajfinomítók ellen.

A Biztonsági Tanács ösz- szeült áz eset nyomán és egyhangúlag elfogadott határozatában elítélte a tűz- szünétí megállapodás megsértését és felszólította a feleket mindenfajta katonai akció megszüntetésére. A Szovjetunió delegátusa előzőleg javasolta Izrael elítélését, később azonban megszavazta á kompromisszumos javaslatot az egyhangúság elve végett, s' azért, mert az elfogadott határozat volta- . képpen Izrael ellen irányul. Mindenesetre az EAK magatartására jellemző, hogy a sziiezi olajfinomítók elleni támadás nyomán az egyiptomi tájékoztatási miniszter szükségesnek tartotta hangsúlyozni: az EAK az esetét ném akarja felhasználni' ellencsapásra.

Mint annyiszor, ezúttal is bebizonyosodott, hogy meny- ' nyíre tarthatatlan az izraeli hadsereg júniusi agressziója nyomán kialakult közei- keleH'-helyset- S bebizónyéP’"

sodótt ‘egyúttal Ai' íS, hö|y á ' politikai piegoldást az ürftíP*' li szélsőséges körök merev magatartása akadályozza. Ezek az erők — és akik, elsősorban az Egyesült Államokban, mögöttük állnak — változatlan céljuknak tekintik a haladó qrab rendszerek megdöntését, amit a feszültség állandósításával és a hajthatatlan. •. poltykai állás- foglalással : vélnek -elérni.

A‘ világ már .várta a Biztonsági tanács ülését, de, korántsem ezzel á napirend- ,,

del. Éppen, ellenkezőleg: az, utóbbi hetekben több jéí mulatta, hogy járható a pq- likaj ■ rnegoldás,;útja. Különösen fontosnak tarthatjuk azokat a kompromisszumos javaslatokat, amelyeket az EAK külügyminisztere tolmácsolt az amerikai ENSZ fődelegátussal folytatott tárgyalásán. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a megoldás csak a realitások kölcsönös figyelembe vételével képzelhető eh

A vietnami háború is, ha lehet, még veszélyesebb szakaszába került e héten. A washingtoni kormányzat a nyár dereka óta hazai és nemzetközi pozíciójának egyre gyorsabb ütemű romlását tapasztalhatta. A kudarcokkal azonban csak a kormány makacssága erős- bödött. Miután egyre hatékonyabbá vált a VDK légvédelme, a tábornokok úgynevezett totális légiháborút követeltek Johnson elnöktől. Az elmúlt másfél hónapban Johnson, akit a közelgő elnökválasztások miatt az idő egyre jobban hajt, gyors egymásutánban szaporította a bombázandó célpontok számát.

Az elmúlt hét végén páratlan méretű tömegtüntetés zajlott le Amerikában a vietnami háború ellen és nagy sikerrel zárult világszerte a vietnami szolidaritási hét. A héten érkezett közvéleménykutatási eredmények szerint immár az amerikaiak 46 százaléka helyteleníti a vietnami kalandot és csak 44 százalék helyesli, a tendenciózusan tájékoztatott amerikai közvélemény többségének elfordulása a vietnami háborútól vészes kilátásokkal kecsegteti Johnsont és demokrata pártját a jövő évi választáSokörfc "így aztán nem csodáj hogy -mint stily- lyedo hajóról a pátkányok, úgy hagyják el, vagy legalább is határolják el egymás után magukat Johnson- tól, a számottevő amerikai politikusok, mindkét pártban. '

Az elnök viszont meglnt- csak .„előre menekül”. A héten módszeressé vált a Hanoi központja éllen intézett amerikai bombatámadás. Leplezetlenül megmutatkozik a. bombázások zsaroló, terror jellege. A VDK

fővárosának légvédelme azonban hősiesen helytáll, az . amerikaiak három . nap alatt két tucat

gépet vesztettek, s a súlyos károk ellenére sem bénult meg Hanoi élete. A két és fél éves bombázással nem sikerült megtörni a vietnami népet és vezetőit, a bombázás lehetetlenné tesz bármiféle tárgyalást, politikai megoldást. Ez utóbbiról most már Washingtonban nehéz is beszélni, legalább is ezt bizonyítja Rusk külügyminiszternek és McNamarának elutasító válasza a Fulbright féle szenátusi külügyi bizottság meghívására, hogy nyilvános ülésen fejtsék ki a kormányzat vietnami álláspontját.

A hét két fő eseménye mellett eléggé eltörpült az Anglia közös piaci csatlakozási kérelme körül támadt apró nyugat-európai vihar. Hétfőn a Közös Piac miniszteri tanácsa a szervezet bizottságának október közepén nyilvánosságra hozott 110 oldalas jelentését tárgyalta meg Anglia, Dánia, Írország és Norvégia csatlakozási kérelméről. A bizottság rendkívül bonyolultnak és problematikusnak látja az angol kérelmet, s ennek nyomán a francia külügyminiszter a bizonytalan jövőre alapozza a tárgyalások megindítását, mondván, hogy előbb a hat országnak kell közös nevezőre jutnia. Az ingerült angol sajtó ezt újabb De Gaulle-i vétóként tünteti fel, míg a brit kormány elszántságát bizonygatja.

Ugyancsak a héten járt Londonban Kiesinger nyugatnémet kancellár. A nyugatnémetek igyekeztek elhárítani azt a brit vádat, hogy kevésbé, hathatósan támogatják Anglia . csatlakozását ,#s Kiesinger, valamint Brandt a Bundestagban újabb szép szavakat mondott Anglia belépése mellett. A megfigyelők számára azonban nyilvánvaló, hogy a francia aggályokban a többi közös piaci ország is osztozik, és főleg Anglia krónikus gazdasági bajaitól, valamint 1 a fontválságtól félnek, semmiképpen sem szeretnék ezt a nyakukba venni. Tly módon az angol bajok megoldásához kötött csatlakozás rendkívül hosszadalmas procedúrának ígérkezik.

Avar János

Sétálsz az annyiszor megénekelt Nyevszkij proszpekt tarka forgatagában, bámulod a kirakatokat, s mi sem áll tőled távolabb, mint a háborúra gondolni. S akkor a 14. számú ház előtt megtorpansz. A huszonnyolc évvel ezelőtt épült lakóház falán lévő felirat szinte mellbevág: „Polgártársak!

Tüzérségi tűz idején ez az oldal veszélyes!” A kilenc- száznapos blokád emlékére hagyták meg ezt az egykori felírást mementónak.

A német fasiszták 1941 szeptember 8-án gyűrűbe zárták a várost, s ezzel megkezdődött Leningrád csaknem kilencszáz napos ostromzára. Szovjet szakemberek kiszámították, hogy a városra dobott bombák, a házakra lőtt tüzérségi lövedékek robbanó ereje kétszer nagyobb, mint a hirosimai atombombáé. A németek ott álltak négy kilométerre a várostól a villamossínen szabad szemmel, távcső nélkül látták a Kirov Gyárat.

A Führer titkos parancsa

Tavalyelőtt washingtoni történelemtudósok jártak a Leningrád Története Múzeumban. Mély megdöbbenéssel olvasták a Führer titkos parancsát, amelyről eddig nem is hallottak: ,„.Pé- tervárt el kell törölni a föld színéről, mivel Szov- jet-Oroszország legyőzése után semmi érdekünk sém fűződik ennek a nagy lakott helynek a létéhez.” S német alapossággal elkészítették a város teljes megsemmisítésének tervét. A térképen tizes számmal jelölték meg a szintén lerombolásra, ,,ítélt ..Ermitázst!

A terv azonban papír maradt,, i Lenin .városa harc- • ba szállt. Félmillió lenin- grádi építette a védelmi berendezést Hétszáz kilométer lövészárkot ásott, ötezer fa- és betonerődöt emelt, s ezrével a barikádokat és a torlaszokat. Menetszázadba jelentkeztek a kirovi, a frunzei, a viborgi városrész lakói. A város százhatvanezer lakosa fogott fegyvert. Csaknem négyezer léggömb övezte Leningrádot, hogy a német repülőgépek mélyrepülését megakadályozzák, a város száztíz pontján állítottak fel légvédelmi üteget.

A Néván ott horgonyzott a Kirov, s az Auróra cirkáló, s ádáz tüzet árasztott a betolakodókra.

A Szmolnijt nem találták el

Tizenhétben a forradalom, negyvenben a védelem vezérkara székelt a Szmolnijban. Egy leningrádi építész védő- és álcázó hálókkal rejtette el a szovjet kormány egykori székhelyét, a Lenin-házaspár hajdani lakását. A távírókon innen beszéltek Moszkvával ezeklsen a nehéz napokban. A Szmol- nij fölött állandóan szovjet vadászgépek őrködtek. A.

T. Szevasztyjonov hajtotta végre az első éjszakai ráre- pülést az ellenséges gépre 1941. november 5-én. Neki és a hozzá hasonló hősöknek köszönhető, hogy soha nem érte a Szmolnijt egyetlen bomba, egyetlen lövedék

sem.

A németek olyannyira bíztak a győzelemben, hogy díszünnepséget terveztek november 7-re, díszvacsorát az Asztória-széllóba, előre kinevezték városparancsnoknak Kunt vezérőrnagyot. A város azonban állta a sarat, hiába vonták szorosabbra a gyűrűt a német csapatok, s hiába támadt Leningrádra a másik szörnyű ellenség — az éhség.

Sok emberrel beszéltem, akik átélték a blokádot. Mind így fogalmaztak: — Nem lehet elmondani és leírni a mérhetetlen szenvedést 632 253 leningrádi halt éhen az ostromzár idején. A kenyérfejadag 1941. november 20-tó) tizenkét és fél deka. S felét dqhos lisztből. a másikat cellulózból, malátából és olajpogácsából sütötték. A textilgépekről leszedték a disznóbőr alkatrészeket, s kocsonyát kotlettet készítettek belőle. A kilencszáz nap ételei között ilyeneket találhattunk, mint szója, tej, csalánlepény, pitypangszósz.

A múzeumban őrzik néhány éhen halt gyermek naplóját. Gorsi Ezóp pionír füzetéből egy mondat: „Legyőzzük az ellenséget!” Tanya Szavicsjeva noteszában az utolsó bejegyzés így szól: mind meghaltak. Bárt- fai Tibor csehszlovákiai

szobrászt megihlette a kislány, négy evvel ezelőtt szobrot készített róla, s a múzeumnak ajándékozta. Azóta ott áll az éhség termének sarkaban.

Az élet útja

Búzát, olajat, fegyvert csak a Ladoga-tó jegén lehetett eljuttatni az ostromlott varosba. Képek tanúskodnak róla, hogy a bombazápor közepette háton vitték a szovjet katonák a lisztet a hős leningrádiak- nak. A tudósok jéghideg könyvtárakban hajladoztak a könyvek fölött, hogy újabb hathatós módszerét dolgozhassák ki a védelemnek, a munkások éjjel-nappal harckocsikat, gépfegyvereket, töltényeket gyártottak. A forradalom szülővárosát nem sikerült elfoglalniuk a fasisztáknak.

Az ellenség nagy árat fizetett a blokádért. A halottakat, a sebesülteket és .a foglyokat is számítva egymillió embert vesztett.

Az előrenyomuló szovjet csapatok 1944 januárjában felszabadították a sokat szenvedett várost. Az ismeretlen fotoriporter 1944. január 24-én örökítette meg Leningrád utcáján a blokád megszűnését. Az öröm képe ez a foto. Egy asszony mind a üz ujját beieme- lyeszti a katona köpenyébe, olyan szenvedélyesen öleli.

Két nappal később a Leifelső Tanács elnöksége „Hős Város” címet és Le- nin-rendet adományozott a városnak. S hogy mindenki tisztelettel adózott a Néva- parti város hősiességének, álljon itt példának néhány sor Franklin D. Roosewelt elismeréséből: „Az Amerikai. Egyesült Államok népei nevében örökre emlékezetembe zárom Leningrád városát. Hű katonáit, hű férfiast, asszonyait és gyerekeit. A betolakodók elzárták őket népüktől, az állandó bombázás, a hideg, az éhség, a betegség kimondhatatlan szenvedést zúdított rájuk, mégis megvédték szeretett városukat...”

Megvédték, s örök időkre bevésték nevüket a törtélembe.

Következik: Ünnepre készül Lenin városa

Lajos Géza

Nyikolaj Amoszov :

Regény

: 3 4. '

Fogalmam sincs, meddig tartott Először egy kis folt. Nem tart, szegélye- alól előtör a vér. Majtt reá egy nagyobb, jókora, majdnem tenyérnyi. Szélén Sok; öltés. A seb vérét elszívja a szívó- készülék és belehajtja a motqíba. A készülék azonban‘Aqks^ór nem bírja, s a vér égy .részei a seb szélén át. a hasanyra meg a földre cso- rogí'JVXár arra gondoltam, hogy újra lehüttetem a testet ■ és. megállíttatom a szívét. Éz azonban a halált jelentené,

V egfe,. sikerült Abbama-.

radír • Csák vékony kis patak-ócskák szivárognak a folt alól. Még néhány öltés és minden száraz.'

Mindén száraz. A.'.szívó-' k szó lejt et -kikapcsoltuk. A

szív' működik,, de sokkal :' engébhén —. még nem tudtuk, pótolni-. .vérveszteséget Atömlesztünk. J\íár jobb.

K(kvü-l'íiézékí plkinzott, szerencsétlen arcok. Már nincs öröm. Még mind a történtek hatása alatt, nem tudják elhinni, hogy rendbejött minden. És joggal, mert még újabb veszélyek leselkednék.

Talán Sztyopa miatt van mindez? Talán nem így kellett volna elbánnom vele? Az embereket nem lehet büntetlenül megbántani. Deltát miért? Nem magamért tettem, hanem őértük. Igen, igen, de mégsem így kellett volna. Hát hogyan?.

— Okszana, ott nálad minden rendben? — Egy apróság van. nem veszélyes. Az EKG-hullám alacsony. Gyenge a szívizma.

Értem, hogy gyenge. Ezért is szakadtak el a fonalak. De be kell fejezni.

— Mennyi ideje működik a motor?

— Százhátvan percé.

— Ilyen régen? Hemo- lízis?

— Az utolsó analízis még nem kész, de a szövődmény előtt nyolcvan volt.

Ez azt jelenti, hogy most sokkal több. A sebből való vérelszíyás , hevesen , roncsolja a vörösvérsejteket, s őnála bizonyára mintegy húsz literrel pumpáltunk át.

— Állítsák le a motort.

Felpillantok. Mohó kíváncsisággal néznek. Bosszant. Csibészek! Bámulnak, mint a cirkuszban. Hátha elvétem. Félnek is, de... Hagyjuk, nem érdemes. Mind szívből izgulnak. Nem szabad azt hinnem, hogy csak én. Nem rosszak az emberek. Igenis, nem rosszak. Erre kell gondolni, ezt kell mondani mindig. Éneikül nehéz az élet.

Gyima sürgölődik a páciens körül. Nehéz szakasz kezdődött: a légzés, az erek, a szív beszabályozása mind az ő feladata. Értenie kell hozzá, hogy sokat gyorsan számításba vegyen. A szívműködés intenzitását egybevetni a vérpálya telítettségével. Érzékenyen figyelni, hogy észrevegye, ha a balkamra gyengülése folytár tüdőödéma állna be. A szervezet általános tónusát hormonok segítségével emelni. A szívizmokat speciális szerekkel felélénkíteni. Gyorsan helyreállítani az alva- dékonyságot, melyet a mesterséges vérkeringés idejére heparinnal teljesen meg kellett szüntetni. Sok ismeret és érzék keU ezekhez.

Ellenőriznie, sajnos alig lehet. TKG, a vénás, és az artériás nyomás, a szembogár, a bőrfelület színe. Biokémiai analízisek is, de legalább félórás időközökkel.

Egyre halkabban zúg a motor. Megáll. Izgatottan nézzük a szívet. Gyima sűrűn nézi a pupillát és próbálja mérni a vérnyomást. Végre sikerül.

—Vérnyomása hetven. Pupillája végig szűk. Egyformán.

Ez az embólia miatt fontos. Biztosra veszem, hogy nem lépett fel. Dehát létezik- e teljes bizonyosság az orvostudományban? Csak valószínűség létezik.

A szívpitvar falán meghagyott és időnként érszorí- tóval összeszorítolt nyíláson át bedugom az újjamat, hogy kitapintsam a billentyű hatékonyságát. Vérsugarat nem érzek.

— Nincs ellenáram.

Megmérem a nyomást a

szívpitvarban. Tíz. Harminc volt.

— Lehet még egy kis vért pumpáli az artériába.

Néhányszor lassan megforgatják a motor szivattyúját. A vérnyomás nyolcvanötig emelkedett. Egyelőre elég. Eltávolíthatjuk a csövet a szívből, s ezzel kiiktathatjuk a motort.

A jelek szerint a szív működése kielégítő.

Tulajdonképpen kész is volnánk. Már csak néhányöltés a szívburkon, dréncső a mellkasüregbe és bevarrni a sebet. A legfontosabb azonban gondosan megfigyelni. milyen a vérzés a legapróbb erekből. Az alva- dékonyság még rossz, s a műtét után a vérzés a leggyakoribb szövődmény.

Sietni semmiképp sem szabad. Majdnem egy óra telik még el. Mindnyájan kissé elfásultunk az izgalmaktól, a fáradságtól és csak lassan térünk magunkhoz. A szív jól működik! Ébredjen fel — már csak ennyi hiányzik a boldogságunkhoz. Egyelőre. Később még újabb szövődmények, újabb aggodalmak zúdulhatnak reánk.

Bevarrjuk a bőrét. S egyszerre csak Gyima nyugodt hangja:

— Felnyitotta a szemét.

Úgy mondja, mintha másként nem is lehetne.

Mind az arca fölé hajiunk. Igen, él! Szeme nyitva. Tekintete teljesen üres, de agyembóliás beteg nem nyitja fel a szemét. Egy újabb kő esett le a szívünkről. Most már csak a vérzés és a veseműködés-megszűnés fenyeget. A hemolizis a motor kiiktatása óta százötven. Ez sok. Régebben ennyi halálos volt. Most azonban már ennek a gyógyítását is megtanultuk. Ha nem áll be szívgyengeség, akkor a vese is megbirkózik feladatával, és hat-nyolc óra alatt a plazmából a vizeletbe került öszszes vörösvérsejt. eltávozik a testtől. . f

A második — azaz helyesebben : az első — lehetséges szövődmény: a vérzés. Ez sajnos gyakran előfordul, ha a műtét során a motor sokáig működött. A vér bizonyos elemei felbomlanak.

— Gyima, gondoskodni kell vértartalékról. Nehogy éjszaka kapkodjunk. Legalabí két literre van szükség.

A műtét véget ért. A se« bet leragasztottuk, Szásái a hátára fordítottuk. Szeme újra lezárult, ez azonban már a műtét utáni alvás. Ha megcsípjük, keze-lába megmozdul. Nincs bénulás.

Mindez együttvéve öt és fél órát vett igénybe, a felmetszés pillanatától az utolsó öltésig. Az előkészületekkel együtt hat óra.

— Mihail Ivanovics, szétszedhetem á motort?

— Nem. A csöveket csavarja be steril kendőkbe és várjon. Marina, maga hagyjon még egy-két steril holmit az asztalán.

— Ez itt már mind szeny- nyezett, jobb lesz, ha most újakat rakok ki.

Minden eshetőségre számítva rendelkezem. ügy látszik, semmi baj, de még- is... Hányszor kellett mát másodszor is feltárnunk a mellkasüreget, hogy megtaláljunk egy vacak kis vérző eret, mert a drón-cső- bői folyt a vér...

(Folytatjuk)

Szív és gondolat

Fordította: Radó György