Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

Egy hét a világpolitikában . (S?j . íljabb összetűzések a szuezi térségben 0 A totális légiháború útján 0 Anglia helyben járása a kapuk előtt Lei t ing rád szíve szól Vérrel írt eposz (4.) A közel-keleti helyzet a héten újból pattanásig fe­szült. A .Szuezi-csatorna tér­ségében kialakult, tarthatat­lan állapot ismét súlyos fegy­veres összecsapásokhoz veze­tett. Egy izraeli romboló beha­tolt az EAK felségvizeire és az egyiptomi partvédelem ' él­süllyesztette. A felségvizek megsértéséről vitázni sem lehet, hiszen azt az ENSZ- megfigyelők is megerősítet­ték- Ezek után Izrael, úgy­mond, feljogostíVa érezte magát, „a megtorlásra” és semmivel nem indokolható terrortámadást intézett a szuezi olajfinomítók ellen. A Biztonsági Tanács ösz- szeült áz eset nyomán és egyhangúlag elfogadott ha­tározatában elítélte a tűz- szünétí megállapodás meg­sértését és felszólította a feleket mindenfajta katonai akció megszüntetésére. A Szovjetunió delegátusa elő­zőleg javasolta Izrael elíté­lését, később azonban meg­szavazta á kompromisszumos javaslatot az egyhangúság elve végett, s' azért, mert az elfogadott határozat volta- . képpen Izrael ellen irányul. Mindenesetre az EAK ma­gatartására jellemző, hogy a sziiezi olajfinomítók elle­ni támadás nyomán az egyiptomi tájékoztatási mi­niszter szükségesnek tartot­ta hangsúlyozni: az EAK az esetét ném akarja felhasz­nálni' ellencsapásra. Mint annyiszor, ezúttal is bebizonyosodott, hogy meny- ' nyíre tarthatatlan az izraeli hadsereg júniusi agresszió­ja nyomán kialakult közei- keleH'-helyset- S bebizónyéP’" sodótt ‘egyúttal Ai' íS, hö|y á ' politikai piegoldást az ürftíP*' li szélsőséges körök merev magatartása akadályozza. Ezek az erők — és akik, elsősorban az Egyesült Ál­lamokban, mögöttük állnak — változatlan céljuknak tekin­tik a haladó qrab rendszerek megdöntését, amit a feszült­ség állandósításával és a hajthatatlan. •. poltykai állás- foglalással : vélnek -elérni. A‘ világ már .várta a Biz­tonsági tanács ülését, de, korántsem ezzel á napirend- ,, del. Éppen, ellenkezőleg: az, utóbbi hetekben több jéí mulatta, hogy járható a pq- likaj ■ rnegoldás,;útja. Külö­nösen fontosnak tarthatjuk azokat a kompromisszumos javaslatokat, amelyeket az EAK külügyminisztere tol­mácsolt az amerikai ENSZ fődelegátussal folytatott tárgyalásán. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a megol­dás csak a realitások köl­csönös figyelembe vételével képzelhető eh A vietnami háború is, ha lehet, még veszélyesebb sza­kaszába került e héten. A washingtoni kormányzat a nyár dereka óta hazai és nemzetközi pozíciójának egyre gyorsabb ütemű rom­lását tapasztalhatta. A ku­darcokkal azonban csak a kormány makacssága erős- bödött. Miután egyre haté­konyabbá vált a VDK lég­védelme, a tábornokok úgy­nevezett totális légiháborút követeltek Johnson elnök­től. Az elmúlt másfél hó­napban Johnson, akit a kö­zelgő elnökválasztások mi­att az idő egyre jobban hajt, gyors egymásutánban sza­porította a bombázandó cél­pontok számát. Az elmúlt hét végén pá­ratlan méretű tömegtüntetés zajlott le Amerikában a vietnami háború ellen és nagy sikerrel zárult világ­szerte a vietnami szolidari­tási hét. A héten érkezett közvéleménykutatási ered­mények szerint immár az amerikaiak 46 százaléka helyteleníti a vietnami ka­landot és csak 44 százalék helyesli, a tendenciózusan tájékoztatott amerikai köz­vélemény többségének el­fordulása a vietnami hábo­rútól vészes kilátásokkal kecsegteti Johnsont és de­mokrata pártját a jövő évi választáSokörfc "így aztán nem csodáj hogy -mint stily- lyedo hajóról a pátkányok, úgy hagyják el, vagy leg­alább is határolják el egy­más után magukat Johnson- tól, a számottevő amerikai politikusok, mindkét párt­ban. ' Az elnök viszont meglnt- csak .„előre menekül”. A hé­ten módszeressé vált a Ha­noi központja éllen intézett amerikai bombatámadás. Leplezetlenül megmutatko­zik a. bombázások zsaroló, terror jellege. A VDK fővárosának légvédelme azonban hősiesen helyt­áll, az . amerikaiak há­rom . nap alatt két tucat gépet vesztettek, s a súlyos károk ellenére sem bénult meg Hanoi élete. A két és fél éves bombázással nem sikerült megtörni a vietna­mi népet és vezetőit, a bombázás lehetet­lenné tesz bármiféle tárgyalást, politikai megol­dást. Ez utóbbiról most már Washingtonban nehéz is beszélni, legalább is ezt bi­zonyítja Rusk külügyminisz­ternek és McNamarának el­utasító válasza a Fulbright féle szenátusi külügyi bi­zottság meghívására, hogy nyilvános ülésen fejtsék ki a kormányzat vietnami ál­láspontját. A hét két fő eseménye mellett eléggé eltörpült az Anglia közös piaci csatlako­zási kérelme körül támadt apró nyugat-európai vihar. Hétfőn a Közös Piac mi­niszteri tanácsa a szervezet bizottságának október kö­zepén nyilvánosságra hozott 110 oldalas jelentését tár­gyalta meg Anglia, Dánia, Írország és Norvégia csatla­kozási kérelméről. A bizott­ság rendkívül bonyolultnak és problematikusnak látja az angol kérelmet, s ennek nyomán a francia külügy­miniszter a bizonytalan jö­vőre alapozza a tárgyalások megindítását, mondván, hogy előbb a hat országnak kell közös nevezőre jutnia. Az ingerült angol sajtó ezt újabb De Gaulle-i vétóként tünteti fel, míg a brit kor­mány elszántságát bizony­gatja. Ugyancsak a héten járt Londonban Kiesinger nyu­gatnémet kancellár. A nyu­gatnémetek igyekeztek el­hárítani azt a brit vádat, hogy kevésbé, hathatósan támogatják Anglia . csatla­kozását ,#s Kiesinger, vala­mint Brandt a Bundestag­ban újabb szép szavakat mondott Anglia belépése mellett. A megfigyelők szá­mára azonban nyilvánvaló, hogy a francia aggályokban a többi közös piaci ország is osztozik, és főleg Anglia krónikus gazdasági bajaitól, valamint 1 a fontválságtól félnek, semmiképpen sem szeretnék ezt a nyakukba venni. Tly módon az angol bajok megoldásához kö­tött csatlakozás rendkívül hosszadalmas procedúrának ígérkezik. Avar János Sétálsz az annyiszor meg­énekelt Nyevszkij proszpekt tarka forgatagában, bámu­lod a kirakatokat, s mi sem áll tőled távolabb, mint a háborúra gondolni. S akkor a 14. számú ház előtt meg­torpansz. A huszonnyolc évvel ezelőtt épült lakóház falán lévő felirat szinte mellbevág: „Polgártársak! Tüzérségi tűz idején ez az oldal veszélyes!” A kilenc- száznapos blokád emlékére hagyták meg ezt az egykori felírást mementónak. A német fasiszták 1941 szeptember 8-án gyűrűbe zárták a várost, s ezzel megkezdődött Leningrád csaknem kilencszáz napos ostromzára. Szovjet szak­emberek kiszámították, hogy a városra dobott bombák, a házakra lőtt tü­zérségi lövedékek robbanó ereje kétszer nagyobb, mint a hirosimai atombom­báé. A németek ott álltak négy kilométerre a várostól a villamossínen szabad szemmel, távcső nélkül lát­ták a Kirov Gyárat. A Führer titkos parancsa Tavalyelőtt washingtoni történelemtudósok jártak a Leningrád Története Mú­zeumban. Mély megdöbbe­néssel olvasták a Führer titkos parancsát, amelyről eddig nem is hallottak: ,„.Pé- tervárt el kell törölni a föld színéről, mivel Szov- jet-Oroszország legyőzése után semmi érdekünk sém fűződik ennek a nagy lakott helynek a létéhez.” S né­met alapossággal elkészítet­ték a város teljes meg­semmisítésének tervét. A térképen tizes számmal je­lölték meg a szintén lerom­bolásra, ,,ítélt ..Ermitázst! A terv azonban papír maradt,, i Lenin .városa harc- • ba szállt. Félmillió lenin- grádi építette a védelmi be­rendezést Hétszáz kilomé­ter lövészárkot ásott, ötezer fa- és betonerődöt emelt, s ezrével a barikádokat és a torlaszokat. Menetszázadba jelentkeztek a kirovi, a frunzei, a viborgi városrész lakói. A város százhatvan­ezer lakosa fogott fegyvert. Csaknem négyezer léggömb övezte Leningrádot, hogy a német repülőgépek mélyre­pülését megakadályozzák, a város száztíz pontján állí­tottak fel légvédelmi üteget. A Néván ott horgonyzott a Kirov, s az Auróra cirkáló, s ádáz tüzet árasztott a be­tolakodókra. A Szmolnijt nem találták el Tizenhétben a forradalom, negyvenben a védelem ve­zérkara székelt a Szmol­nijban. Egy leningrádi épí­tész védő- és álcázó hálók­kal rejtette el a szovjet kormány egykori székhelyét, a Lenin-házaspár hajdani lakását. A távírókon innen beszéltek Moszkvával ezeklsen a nehéz napokban. A Szmol- nij fölött állandóan szovjet vadászgépek őrködtek. A. T. Szevasztyjonov hajtotta végre az első éjszakai ráre- pülést az ellenséges gépre 1941. november 5-én. Neki és a hozzá hasonló hősök­nek köszönhető, hogy soha nem érte a Szmolnijt egyet­len bomba, egyetlen lövedék sem. A németek olyannyira bíztak a győzelemben, hogy díszünnepséget terveztek november 7-re, díszvacsorát az Asztória-széllóba, előre kinevezték városparancs­noknak Kunt vezérőrnagyot. A város azonban állta a sarat, hiába vonták szoro­sabbra a gyűrűt a német csapatok, s hiába támadt Leningrádra a másik szörnyű ellenség — az éh­ség. Sok emberrel beszéltem, akik átélték a blokádot. Mind így fogalmaztak: — Nem lehet elmondani és leírni a mérhetetlen szenve­dést 632 253 leningrádi halt éhen az ostromzár ide­jén. A kenyérfejadag 1941. november 20-tó) tizenkét és fél deka. S felét dqhos liszt­ből. a másikat cellulózból, malátából és olajpogácsából sütötték. A textilgépekről le­szedték a disznóbőr alkatré­szeket, s kocsonyát kotlettet készítettek belőle. A kilenc­száz nap ételei között ilye­neket találhattunk, mint szója, tej, csalánlepény, pitypangszósz. A múzeumban őrzik né­hány éhen halt gyermek naplóját. Gorsi Ezóp pionír füzetéből egy mondat: „Le­győzzük az ellenséget!” Ta­nya Szavicsjeva noteszában az utolsó bejegyzés így szól: mind meghaltak. Bárt- fai Tibor csehszlovákiai szobrászt megihlette a kislány, négy evvel ezelőtt szobrot készített róla, s a múzeumnak ajándékozta. Azóta ott áll az éhség ter­mének sarkaban. Az élet útja Búzát, olajat, fegyvert csak a Ladoga-tó jegén le­hetett eljuttatni az ost­romlott varosba. Képek ta­núskodnak róla, hogy a bombazápor közepette háton vitték a szovjet katonák a lisztet a hős leningrádiak- nak. A tudósok jéghideg könyvtárakban hajladoztak a könyvek fölött, hogy újabb hathatós módszerét dol­gozhassák ki a védelemnek, a munkások éjjel-nappal harckocsikat, gépfegyvere­ket, töltényeket gyártottak. A forradalom szülővárosát nem sikerült elfoglalniuk a fasisztáknak. Az ellenség nagy árat fi­zetett a blokádért. A halot­takat, a sebesülteket és .a foglyokat is számítva egymillió embert vesztett. Az előrenyomuló szovjet csapatok 1944 januárjában felszabadították a sokat szenvedett várost. Az isme­retlen fotoriporter 1944. január 24-én örökítette meg Leningrád utcáján a blo­kád megszűnését. Az öröm képe ez a foto. Egy asszony mind a üz ujját beieme- lyeszti a katona köpenyébe, olyan szenvedélyesen öleli. Két nappal később a Leifelső Tanács elnöksége „Hős Város” címet és Le- nin-rendet adományozott a városnak. S hogy mindenki tisztelettel adózott a Néva- parti város hősiességének, álljon itt példának néhány sor Franklin D. Roosewelt elismeréséből: „Az Amerikai. Egyesült Államok népei ne­vében örökre emlékezetem­be zárom Leningrád váro­sát. Hű katonáit, hű férfia­st, asszonyait és gyerekeit. A betolakodók elzárták őket népüktől, az állandó bombázás, a hideg, az éh­ség, a betegség kimondha­tatlan szenvedést zúdított rájuk, mégis megvédték szeretett városukat...” Megvédték, s örök időkre bevésték nevüket a törté­lembe. Következik: Ünnepre ké­szül Lenin városa Lajos Géza Nyikolaj Amoszov : Regény : 3 4. ' Fogalmam sincs, meddig tartott Először egy kis folt. Nem tart, szegélye- alól előtör a vér. Majtt reá egy nagyobb, jókora, majdnem tenyérnyi. Szélén Sok; öltés. A seb vérét elszívja a szívó- készülék és belehajtja a motqíba. A készülék azon­ban‘Aqks^ór nem bírja, s a vér égy .részei a seb szélén át. a hasanyra meg a földre cso- rogí'JVXár arra gondoltam, hogy újra lehüttetem a tes­tet ■ és. megállíttatom a szívét. Éz azonban a halált jelentené, V egfe,. sikerült Abbama-. radír • Csák vékony kis patak-ócskák szivárognak a folt alól. Még néhány öltés és minden száraz.' Mindén száraz. A.'.szívó-' k szó lejt et -kikapcsoltuk. A szív' működik,, de sokkal :' engébhén —. még nem tudtuk, pótolni-. .vérvesztesé­get Atömlesztünk. J\íár jobb. K(kvü-l'íiézékí plkinzott, sze­rencsétlen arcok. Már nincs öröm. Még mind a történtek hatása alatt, nem tudják el­hinni, hogy rendbejött min­den. És joggal, mert még újabb veszélyek leselked­nék. Talán Sztyopa miatt van mindez? Talán nem így kel­lett volna elbánnom vele? Az embereket nem lehet büntetlenül megbántani. De­ltát miért? Nem magamért tettem, hanem őértük. Igen, igen, de mégsem így kel­lett volna. Hát hogyan?. — Okszana, ott nálad minden rendben? ­— Egy apróság van. nem veszélyes. Az EKG-hullám alacsony. Gyenge a szív­izma. Értem, hogy gyenge. Ezért is szakadtak el a fona­lak. De be kell fejezni. — Mennyi ideje működik a motor? — Százhátvan percé. — Ilyen régen? Hemo- lízis? — Az utolsó analízis még nem kész, de a szövődmény előtt nyolcvan volt. Ez azt jelenti, hogy most sokkal több. A sebből való vérelszíyás , hevesen , ron­csolja a vörösvérsejteket, s őnála bizonyára mintegy húsz literrel pumpáltunk át. — Állítsák le a motort. Felpillantok. Mohó kíván­csisággal néznek. Bosszant. Csibészek! Bámulnak, mint a cirkuszban. Hátha elvétem. Félnek is, de... Hagyjuk, nem érdemes. Mind szívből izgul­nak. Nem szabad azt hin­nem, hogy csak én. Nem rosszak az emberek. Igenis, nem rosszak. Erre kell gon­dolni, ezt kell mondani min­dig. Éneikül nehéz az élet. Gyima sürgölődik a páci­ens körül. Nehéz szakasz kezdődött: a légzés, az erek, a szív beszabályozása mind az ő feladata. Értenie kell hozzá, hogy sokat gyorsan számításba vegyen. A szív­működés intenzitását egy­bevetni a vérpálya telítettsé­gével. Érzékenyen figyel­ni, hogy észrevegye, ha a balkamra gyengülése foly­tár tüdőödéma állna be. A szervezet általános tónusát hormonok segítségével emel­ni. A szívizmokat speciális szerekkel felélénkíteni. Gyor­san helyreállítani az alva- dékonyságot, melyet a mes­terséges vérkeringés idejé­re heparinnal teljesen meg kellett szüntetni. Sok is­meret és érzék keU ezekhez. Ellenőriznie, sajnos alig lehet. TKG, a vénás, és az artériás nyomás, a szem­bogár, a bőrfelület színe. Bi­okémiai analízisek is, de legalább félórás időközök­kel. Egyre halkabban zúg a motor. Megáll. Izgatottan nézzük a szívet. Gyima sű­rűn nézi a pupillát és pró­bálja mérni a vérnyomást. Végre sikerül. —Vérnyomása hetven. Pu­pillája végig szűk. Egy­formán. Ez az embólia miatt fon­tos. Biztosra veszem, hogy nem lépett fel. Dehát létezik- e teljes bizonyosság az or­vostudományban? Csak va­lószínűség létezik. A szívpitvar falán meg­hagyott és időnként érszorí- tóval összeszorítolt nyílá­son át bedugom az újjamat, hogy kitapintsam a billen­tyű hatékonyságát. Vérsu­garat nem érzek. — Nincs ellenáram. Megmérem a nyomást a szívpitvarban. Tíz. Har­minc volt. — Lehet még egy kis vért pumpáli az artériába. Néhányszor lassan meg­forgatják a motor szivattyú­ját. A vérnyomás nyolcvan­ötig emelkedett. Egyelőre elég. Eltávolíthatjuk a csövet a szívből, s ezzel ki­iktathatjuk a motort. A jelek szerint a szív mű­ködése kielégítő. Tulajdonképpen kész is volnánk. Már csak néhány­öltés a szívburkon, drén­cső a mellkasüregbe és be­varrni a sebet. A legfonto­sabb azonban gondosan meg­figyelni. milyen a vérzés a legapróbb erekből. Az alva- dékonyság még rossz, s a műtét után a vérzés a leg­gyakoribb szövődmény. Sietni semmiképp sem szabad. Majdnem egy óra te­lik még el. Mindnyájan kissé elfásultunk az izgalmaktól, a fáradságtól és csak lassan térünk magunkhoz. A szív jól működik! Ébredjen fel — már csak ennyi hiányzik a boldogságunkhoz. Egyelő­re. Később még újabb szö­vődmények, újabb aggodal­mak zúdulhatnak reánk. Bevarrjuk a bőrét. S egy­szerre csak Gyima nyugodt hangja: — Felnyitotta a szemét. Úgy mondja, mintha más­ként nem is lehetne. Mind az arca fölé hajiunk. Igen, él! Szeme nyitva. Te­kintete teljesen üres, de agyembóliás beteg nem nyitja fel a szemét. Egy újabb kő esett le a szívünk­ről. Most már csak a vérzés és a veseműködés-megszű­nés fenyeget. A hemolizis a motor kiiktatása óta százöt­ven. Ez sok. Régebben ennyi halálos volt. Most azonban már ennek a gyógyítását is megtanultuk. Ha nem áll be szívgyengeség, akkor a vese is megbirkózik feladatával, és hat-nyolc óra alatt a plaz­mából a vizeletbe került ösz­szes vörösvérsejt. eltávozik a testtől. . f A második — azaz helye­sebben : az első — lehetsé­ges szövődmény: a vérzés. Ez sajnos gyakran előfordul, ha a műtét során a motor sokáig működött. A vér bi­zonyos elemei felbomlanak. — Gyima, gondoskodni kell vértartalékról. Nehogy éj­szaka kapkodjunk. Legalabí két literre van szükség. A műtét véget ért. A se« bet leragasztottuk, Szásái a hátára fordítottuk. Szeme újra lezárult, ez azonban már a műtét utáni alvás. Ha megcsípjük, keze-lába meg­mozdul. Nincs bénulás. Mindez együttvéve öt és fél órát vett igénybe, a fel­metszés pillanatától az utol­só öltésig. Az előkészületek­kel együtt hat óra. — Mihail Ivanovics, szét­szedhetem á motort? — Nem. A csöveket csa­varja be steril kendőkbe és várjon. Marina, maga hagy­jon még egy-két steril hol­mit az asztalán. — Ez itt már mind szeny- nyezett, jobb lesz, ha most újakat rakok ki. Minden eshetőségre szá­mítva rendelkezem. ügy látszik, semmi baj, de még- is... Hányszor kellett mát másodszor is feltárnunk a mellkasüreget, hogy meg­találjunk egy vacak kis vérző eret, mert a drón-cső- bői folyt a vér... (Folytatjuk) Szív és gondolat Fordította: Radó György

Next

/
Oldalképek
Tartalom