Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-24 / 251. szám
ismerkedjünk az űf törvényekké1 Kit, milyen felelősség terhel a tsz-ben ? (5.) Elemi dolog, hogy mindenki vállalja és viselje a felelősséget azért, amit tesz, illetve azért is, ha valamit tennie kellene, de elmulasztja. Magától értetődő, hogy különösen fontos elv ez olyan közösségben, amelynek szervezettsége és rendje a közös munkavégzésen túl is sokoldalú érdekeket és széles körű életviszonyokat fog össze. A te •melöszövetkezeU törvény ezért szabályozza nagy körültekintéssel a termelőszövetkezeti tagok és vezetők felelősségét, fele- lelősségre vonásának módját. Kimondja a törvény, hogy fegyelmi vétséget követ el a tsz-tag, ha tagsági viszonyával kapcsolatos kötelességét megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, ami termelőszövetkezeti taghoz nem méltó. A fegyelmi jogkört a termelő- szövetkezet vezetősége gyakorolja, de vannak esetek, amikor a közgyűlés, vagy valamelyik üzemi vezető. Természetes például, hogy ha a veztőség, vagy az ellenőrző bizottság tagját kell fegyelmileg felelősségre vonni, akkor ezt a jogkört a közgyűlés gyakorolhatja. A felelősségre vonás csak akkor járhat eredménnyel, ha a fegyelmi büntetések skálája megfelelően fokozatos, tehát lehetővé teszi, hogy a büntetést a vétkesség súlyával és az eset egyéb körülményeivel arányban szabják ki. A törvény ezért állapít meg többféle fegyelmi büntetést, s hangsúlyozza, hogy bármelyiket csak fegyelmi eljárás alapján lehet alkalmazol. Alapvető követelmény az is, hogy a fegyelmi eljárás alá vont tagnak legyen alkalma a védekezésre. A tagsági viszonnyal kapcsolatos kötelezettség megszegésével vétkesen okozott kárért a termelőszövetkezeti tag kártérítési felelősséggel tartozik. Nem róható terhére a kárnak az a része, amelyet a termelőszövetkezet elháríthatott volna. A kártérítés mértékét úgy kell megállapítani — mondja a törvény —, hogy elősegítse a szövetkezeti tulajdon védelmét, a kárt okozó tag, s általában a tsz-tagság nevelését és természetesen az okozott kár megtérülését. Gondatlan károkozás eseten a tag előző évi, átlagos munka szerinti részesedése egy hónapra jutó összegének 50 százalékáig felel. A hasonló munkakörben foglalkoztatott tagok háromhavi átlagos, munka szerinti részesedésének erejéig terjed a tag felelőssége, ha a kárt bűncselekménnyel okozta. Ha a kár bekövetkezésében a termelőszövetkezetnek is része volt, akkor a kárt meg kell osztani. A kártérítést elsősorban pénzben kell megállapítani. Az a tag, aki vezető tisztséget tölt be, előző évi saját részesedése átlagának két hónapra jutó összege erejéig felel, ha valamilyen szükséges intézkedés elmulasztásával, vagy munkaköri kötelezettségének egyéb megsértésével okozott kárt. A vezetőség és az ellenőrző bizottság működése alapján bekövetkezett vétkes károkozás esetén e testületek tagja mentesül a felelősség alól, ha a kárt okozó határozat meghozatalában, illetőleg az intézkedés megtételében nem vett részt. Mentesül akkor is, ha hiteles jegyzőkönyv által bizonyítva a határozat ellen szavazott, vagy az intézkedés ellen tiltakozott. Az a termelőszövetkezeti tag, aki jegyzék, vagy elismervény alapján, visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel vett át vagyontárgyakat, azokat állandóan őrizetben tartja és kizárólagosan használja, vagy kezeli, továbbá pénz, értékpapír és más értéktárgyak kezelői b.iány esetén vétkességükre való tekintet nélkül a teljes kár erejéig felelősek. Természetesen nem kell megtéríteniök a hiánynak azt a részét, amely a termelőszövetkezet magatartására vezethető vissza. Mentesül a felelősség alól a vagyonkezelő, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő. A vagyonkezelők közül a raktárak és lerakatok dolgozói a kezelésre átvett vagyontárgyakban bekövetkezett leltárhiányért a hasonló munkakörben foglalkoztatott tagok előző évi, munka szerinti átlagos részesedésének egy hónapra jutó összege erejéig felelősek. Az a raktáros, aki az átvett vagyontárgyakat állandóan, közvetlen ellenőrzéssel egyedül kezeli, a teljes leltárhiányért felel. Kimondja a törvény azt is, hogy a termelőszövetkezet a tagsági viszonynyal kapcsot Uban a tagjánák jogellenesen okozott kárt köteles megtéríteni. Ha az ilyen kár a háztáji gazdasággal kapcsolatos kötelezettségen megszegéséből származik, akkor a kárt elsősorban természetben kell megtérítenie a tsz- nek. Vétkességére való tekintet nélkül kártérítési kötelezettség terheli a termelőszövetkezetet azért a kárért, amely a tagsági viszonyból eredő munkavégzési kötelezettség teljesítése közben a tag életének, egészségének, va?y testi épségének megsértésével kelett- kezett. Nem terjéíT'ki a felelősség a munkába menet és onnan jövet a tagot ért kár megtérítésére, kivéve, ha ez a tsz szállítóeszközén történt utazás közben következett be. A termelőszövetkezet társadalmi, gazdasági viszonyainak fejlődése elmélyíti a tagok és a közös gazdaság kapcsolatát. A törvény az anyagi felelősség szabályainak kialakításánál is figyelembe vette ezt. A felelősségre vonatkozó rendelkezések egységes rendszerbe foglalásával biztosítja egyrészt a közös vagyon károsítóinak gyors és hatásos felelősségre vonását, másrészt a tsz felelősségének fokozását. ’ F ogy asztásig maradj on jó az alma „ALMÁSKERTEK ÜZENETE“ A termés megóvása szélesebb körű gondoskodást követel A televízió két ízben sugározta a szabolcsi almáskertekben készült riportját. A riporter egyik alanya, háttérben a gazdagon termő fákkal, Mikó Miklós volt, a nyírmeggyesi Petőfi Termelőszövetkezet főagronómu- sa. Közvetlenül a második adás után vele beszélgettem. Ö mondta: az „Almáskertek üzenet”-ében több van, mint amit a kamerák az egész ország elé tártak. Mi lefez 1975-ben ? Szabolcs-Szatmár megye ma már bőségében van gyümölcsösöknek. KSH-adatok szerint a gyümölcsösök összterülete a megyében 60 ezer hold. Az almaültetvény 35 ezer hold körül van. A 35 ezer holdon sok alma teremhet. Példa rá az idei ősz is. S annak ellenére, hogy a bőséges termés látványa szép le nem becsülhető gondot is jelent. , E gond most úgy jelentkezik, hogy a leszedett alma ma- nipulásához kevés a láda, az elszállításhoz nem elegendő a vagon, gépjármű, hiányzik a kiépített úthálózat, elégtelen a tárolói kapaci tás, arról nem is beszélve, hogy a nagy munkaerő- igény miatt elhúzódik a szüret. Mindezek hatására, naponta növekszik a veszteség, fokozódik a minőségromlás. Ez a jelen, de ettől tovább kell látni. Mi lesz később, amikor 1975-ben várhatóan a telepített ültetvények teljes egészében termőre fordulnak. Hűtőtárolókat a kis üzemekben is Mikó Miklós a gondok sűrűsödését érthetően a mátészalkai járás tsz-einek, de főleg saját tsz-üknek szemszögéből nézi. Nyírmeggyesen az utóbbi években több mint 1300 holdon telepítettek gyümölcsöst, amelyből közel ezer hold alma. A járásban pedig az almater- ihést 1970-re hatezer vagonra becsülték. 1975-ben viszont mindent egybevetve 11—13 ezer vagon almatermésre lehet számítani. De lehet, hogy jóval több lesz. Kormányrendéi©! a vállalati érdekeltségi alapok rendszeréről A nyereségadózás és a vállalati érdekeltségi alapok képzésének rendszeréről hozott kormányrendelet az alábbi főbb intézkedéseket tartalmazza. A vállalatok és dolgozóik anyagi érdekeltségét a nyereség alakulásához kell kapcsolni. Ennek érdekében a nyereség egy részét oly módon kell adó címén befizetni, hogy egyidejűleg megfelelően ösztönző vállalati érdekeltségi alapok képződjenek. Az adóköteles nyereséget — a bérköltség és az átlagosan lekötött eszközök értékének arányát alapul véve — a személyi jövedelmek kiegészítését szolgáló nyereségrészre és a vállalati eszközök bővítését szolgáló nyereségrészre kell bontani Ennek során a bérköltséget szorzókulcsokkal kell számításba venni. A részesedési alap célját szolgáló nyereségrészt a bérköltséghez viszonyítva progresszív módon, a fejlesztés célját szolgáló nyereségrészt változatlan (lineáris) adókulcscsal kell adóztatni. A szorzókulcsokat és az adókulcsokat a kormányrendelet melléklete tartalmazza. A természeti adottságokból és termelési feltételekből származó, illetve az árrendszerből adódó külön vállalati eredmények meghatározott részét termelési (külön-) adó címén kell befizetni. Az adózás után visszamaradó két nyereségrészt a vállalatok részesedési, illetve fejlesztési alapjukba kötelesek helyezni. A biztonságos gazdálkodás elősegítése érdekében a részesedési és a fejlesztési alap meghatározott részéből (általában e két alap 10—10 százalékából) tartalékalapot kell képezni. Ez mindaddig kötelező, amig a tartalékalap összege el nem éri a mindenkori éves bérköltségnek, illetve a lekötött eszközök értékének meghatározott százalékát. A kormány rendelete 1968. január 1-ével lép hatályba; a napokban megjelenik a Magyar Közlönyben, s ennek ismeretében a vállalatok elvégezhetik részletekbe menő számításaikat. A mátészalkai járás termelőszövetkezetei a gondok kollektív megoldására társulást kezdeményeztek. Kertuniót hoztak létre, amelynek alapvető feladatát a termelt alma mennyiségi és minőségi megóvásában határozták meg. Más szóval annak érdekében léptek fel, hogy a magas szintű termelésszervezés mellett állandó jelleggel hűtőtárolót építsenek, feldolgozó rendszert hozzanak létre, s ezeket kiegészítő melléküzemek létesítésével is erősítsék. A hűtőtárolók építése, a kapcsolódó melléküzemek létesítése kis üzemekben valóban fontos. Még akkor is, ha az olyan elhatározott tény megvalósul, hogy a MÉK Mátészalkán közel 200 millió forintos beruházással egy 1400 vagon kapacitású hűtőtárolót épít Az idei év bizonyítja, ha több ilyen hűtőtároló épül, az sem oldja meg teljesen a problémákat. Ezért is jó, hogy a nyírmeggyesi, valamint a hodászi tsz kötve magát korábbi elgondolásához, egy-egy 200 vagonos hűtőtároló építéséhez a szükséges pénzügyi és egyéb feltételek megteremtésén fáradozik. Miuden nap veszteség A szabolcsi alma aranyat ér. De csak akkor, ha valóban azzá lehet átváltani. A bőséges termés, ami ilyen mértékben először jelentkezett, kiáltó figyelmeztetés. Nemcsak a mátészalkai járásban, de az egész megyében azoknak az elgondolásoknak a megvalósítására kell sürgősen törekedni, amelyek a gondok megoldását segítik. Van már törekvés. A nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet kezelésében pár napja hűtőtároló üzemel. Vaján és Tuzséron is épül hasonló hűtőtároló. Kezdetnek is kevés. Úgy lenne jó, ha követve a nyírmeggyesi és hodászi tsz példáját még több tsz látna hozzá hasonló elgondolások megvalósításához. A hűtőtárolók építését az állam 50 százalékban fedezi, a fennmaradó rész hitel és saját erő. A tsz-eknek az elhatározásnál abból a he:vés .szemléletből kell kiindulni, hogy míg — mint jelenleg is. — az almát huzamosabb ideig szabad ég alatt tárolják, veszteséggel jár Há- rom-négy hét alatt 10—15 százalék lehet a súlycsökkenés, 20—25 százalék minőségromlás. Hű tő tárolók ka ez a károsodás elkerülhető -őt a munkaerőfoglalkozta'ás- ban. a munkacsúcs szel húzással szintén megoldást fiién t. Az alma arannyá váltásának a lehetősége a gondok megoldásából következik. A jelenlegi tapasztalatok azt sürgetik, hogy a lehetőségeket figyelembe véve anyagi erőt, energiát most és a jövőben arra kell fordítani, hogy a megtermelt áru mindenképpen áru maradjon. Jó példa előttünk a dohány- termés megóvása, dohány- pajta-építéssel. Most ugyanazt kell tenni, erre kell összpontosítani. Seres Ernő Gépgsuskafészek az akácfák között Nyíregyházi munkásőrök harcgyakorlata A nyíregyházi munkásőr körlet udvarán egy halvány sugarú lámpa alatt szinte minden másodpercben elfut valaki. Vasárnap van, hajnali négy óra. Fél ötre az egész egység teljes fegyverzetben felsorakozik a már begyújtott teherautók mögött. Az emelet egyik helyiségében a törzs tanácskozik. A parancsnok ismer teti a harcparancsot. „...N környékén diverziós csoport... elfogás bekerítéssel... összeköttetés rádió útján...” A szürkület leple alatt egymás után robognak ki a gépkocsik az országútra, s N. község határát percek alatt megszállják a munkásőrök. Szakaszok, rajok álcázzák magukat a kukoricatáblákban, fasorokban — kihasználva a természet adta rejtőzködési lehetőségeket Települnek a századok és a magasabb parancsnokság törzsei. A harcálláspontokon gyakorlott, ügyes kezek verik a sátrat. A rádiótilalom feloldásáig gyalogos és motoros hírvivők száguldanak a dűlőuta- kon, ösvényeken, hozzák, viszik a parancsokat, utasításokat. Hat óra ötvenkor elindul az éterben az első parancs: — Kovakő, kovakő, kovakő, itt vadkacsa, itt vadkacsa! Jelentkezzen! Vétel! A korszerű készüléknél a századparancsnoki harcálláspont ügyeletes rádiósa keres összeköttetést a határ többi pontján rejtőzködő távirászokkal, a kisebb egységek rádiósaival. — A bekerítést megkezdeni! Óráknak tűnő percek lelnek el az éterbe bocsátott parancsszavak után, míg a levegőt robbanás remegteti meg. Majd újabb robbanás, még egy. Lövések ropognak közelebbről távolabbról. Géppisztoly kerepel fel az egyik kukoricakúp mögött, A gyakorlatot megtekintette Murczkó Károly, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Pokrovenszki József, a pártbizottság titkára és Szokolai Sándor, a pártbizottság osztályvezetője. Tóth Árpád felvétel« valahol az országút melletti árok szélén egy karabély zárja csattan, s pillanat múltán sárgás-fehér láng hasít át az árokszéli cserjéken. Csak hangok és fegyverropogás hallatszik, embert sehol sem látni, pedig a felkelő Nap már olvasztja a fűszálakon csillogó harmatot. Két akácfa között egy álcázásra alkalmas mélyedésben géppuskafészek te- ■ lepült. Az irányzó mögött helyettese fekszik. — Jobbról! — Adja ki tömören, katonásan a parancsot a felszámoló csoport parancsnoka. A bekerített szántóföld szélén egy szénakazal mögül előugrik egy bőrzekés, gumicsizmás alak. A közel’ csutkakúphoz rohan. — Állj! Kezeket fel! j A most következő jelenetek már filmszerű gyorsa- sasággal peregnek. A di- verzáns megadja magát, két munkásőr csőre töltött fegyverrel megközelíti. Az egyik biztosít, a másik motoz. Bekísérik a századparancsnoki harcálláspontra, ahol már a diverziós csoport többi tagjára vigyáznak... A rádiós az utolsó parancsot továbbítja: — Bevonulni! N. község környéke ismét csendes. Elhaüga'tak a fegyverek. Délelőtt fél tízkor az utolsó teherautó is elhagyja a tisztást, az egység gyülekezőhelyét. A nyíregyházi „Soltész Mihály” munkásőregység sikeresen hajtotta végre a kiképzési év utolsó harcgyakorlatát. Szilágyi Szabolcs
