Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-02 / 207. szám
Megjegyzés: Jó szó helyeit — J dobszó ? Egyik kiváló tsz-elnökünk mesélte bosszankodva, hogy nem egy faluban dobszóval hívják meg a tagságot közgyűlésre. — Miféle dolog ez? — tette hozzá, — szerintem ki lehet dobolni, hogy vásár lesz, vagy cirkusz érkézéit, de tiszteletlenség a tagságot így hívni össze. Elmesélte, hogy náluk van készen nyomtatvány — fillérekbe került — a tsz- irodában egy óra alatt kitöltik a meghívókat. — Nem is maradt el nálunk még egyszer sem közgyűlés határozatképtelenség miatt. Úgy gondoljuk, érdemes elgondolkodni az említett tsz-elnökünk megjegyzésén. A tsz-tagok tulajdonosai a tsz-nek, tehát minimális az a megtisztelés, hogy név szerint és írásban értesítsék ókét a gyűlésekről. A gyakorlóiskola látképe a toronyházból nézve. ÉSSZERŰ KOCKÁZTATÁS Vendéglő, üzemű gépjavító tsz-vállallí ozással „Kérjük, panaszával forduljon a tsz elnökéhez’’ — olvastam az udvarias figyelmeztetést a villánykö- vesdi Uj Élet Tsz halászcsárdájában. Az említett tsz saját halastavából biztosítja a halat, saját termésű rizlinget mér, udvariasan fogadják a vendégeket, s a kiszolgálást bármelyik vendéglőnk megirigyelhetné. Nem is szólva az ízletes ételekről. Beregi márkájú málna Szocialista partnere, versenytársa lett az állami és fmsz-i vendéglátóknak, Sajnos, még nem nálunk, Szabolcsban. Pedig mi gazdagabbak vagyunk folyóvizekben mint Baranya. Itt a íisza, Szamos, Kraszna, Tűr, Keleti főcsatorna, a tsz-ek halastavai. De Beregben már több tsz közös vállalkozásban halász és birkacsárdát akar nyitni, ahol saját termésű bort is mérnek jövőre. Az új mechanizmus elsősorban azoknak kedvez, akik bátran kezdeményeznek, ésszerűen kockáztatnak. Ez jellemző a beregi tsz-ekre, a vásáros- naményi járás párt- és tanácsvezetésére, akik ösztönzik, ötletekkel látják el a bizonytalankodó, de az újat kereső közös gazdaságokat, llk, Gemzse, Lónya, Tiszakerecseny és Vámosatya tsz-ei rendelkeznek nagyobb málnásokkal. Úgy döntöttek, hogy málnaszörp készítő üzemet létesítenek. Jövőre, a mál- naérés idejére már üzemelni fog és forgalomba kerül a beregi márkájú málna. Az építkezéseket gyorsítaná Nagy gond a kislakásépítések anyagellátása. Ezen is segítenek ebben a járásban. Korszerűsítették a tar- pai és a barabási kőbányákat. A két tsz közösen alkalmaz bányamérnököt, s a leggazdaságosabban történik a kőbányák kihasználása. Ezektől a tsz-ektől vásárolja a követ a vízügyi igazgatóság, a KPM. Ez látja el a járás tsz-építkezéseit, s a kislakásokhoz szükséges követ is innen biztosítják. Betonelemek gyártására kapott engedélyt a gulács—tivadari tsz, beszerezték a gépeket is, s a gyártást megkezdték. Helyes lenne, ha a tsz-ek kőbányái és a betonelemeket gyártó tsz közösen olyan vállalkozást létesítenének, amely meggyorsítaná az egész járásban a szükséges mezőgazdasági beruházások megépítését, s a kislakásépítést is. Ezt könnyítené a következő is. Eddig az építkezéshez szükséges kavicsot a járásba Nyékládhá- záról drágán szállították és szerezték be. Most felújítják a beregdaróci tsz kavicsbányáját és új bányát is nyitnak Barabáson. így olcsóbb. Ha viszont koncentrálnák az erőket, a lehetőségeiket, még olcsóbb lehetne a tsz- ek építőipari vállalkozásainak az építkezése. Láda, parketta Hat beregi tsz vezetői főzött most folynak tárgyalások egy közös gépjavító létrehozásáról. Hamarosan megvalósul a közös virágkertészet, melyre a naményi Vörös Csillag Tsz és az fmsz vállalkozott. Tervezik egy fafeldolgozó vállalkozás alakítását is, ahol az oly szükséges ládaelemeket, parkettákat készítenék. Megkezdődött egy újabb pezsgési folyamat a falvakban. Élni kívánnak az új gázdasági mechanizmus biztosította lehetőségekkel mindannyiunk javára. Farkas Kálmán Jönnek a külföldiek — Tehát kartársak — mondta egy értekezleten az áruház igazgatója, — nyakig vagyunk az idegenforgalomban. Csak úgy'« árad hozzánk a sok külföldi. És ml? Még csak meg se tudjuk értetni magunkat velük, mert nem tudunk idegen nyelveket. — Én tudok latinul, — szólt közbe Tsimel a divatáru osztályról. — A latint már régóta nem használják. Ezzel nem sokra mész. — Filipcsak tud angolul! — kiáltotta valaki a terem sarkából. A fogyasztók érdekvédelmében Életbe lépett az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkájáról szóló miniszteri rendelet Az állami kereskedelmi felügyelet nevét, hatáskörét módosító áprilisi kormány- határozat végrehajtási utasításaként megjelent, s szeptember 1-én életbe lépett a belkereskedelmi miniszter rendelete, amely részletesen rögzíti az önálló költségvetéssel rendelkező szerv feladatait, eljárási és intézkedési szabályait, működését. At utasítás a fogyasztók érdekeinek védelmét, a vásárlók megkárosításának megelőzését. megakadályozását szabja meg az Állami Kereskedelmi Felügyelőség legfontosabb feladataként. A felügyelőség feladatának megfelelően hivatalból, saját kezdeményezésre, vagy bejelentés, kérelem alapján vizsgálja elsősorban a fogyasztói árakat, az árakkal kapcsolatos rendelkezések érvényesítését, az áruk, az étélek, italok minőségét. mérését, elszámolását, az árucikkek szakszerű, az elő- ií'ásoknak megfelelő tárolását, kezelését, szállítását, sfcb. Fokozott figyelmet fordítanak arra, hogy az új árképzési rendszerben — amikor az iparcikkek jó részének az árát nem központilag állapítják meg — a vállalatok, üzemek betartják-e az árképzéssel kapcsolatos rendelkezéseket, s hogy az általuk kialakított árakat megtartják-e az üzletekben. A felügyelőség tagjai ellenőrzik a mérőeszközök hitelességét, pontosságát, az üzletek, a vendéglátóhelyek állapotát, a kereskedelmi dolgozók magatartását, a fogyasztók kiszolgálási módját, a nyitvatartási idővel kapcsolatos intézkedések megtartását, a vásárlók, a fogyasztók panaszainak intézését, stb. Ugyancsak alapvető fontosságú teendő az ÁKF munkájában a fogyasztók megkárosításának megakadályozása, a visszaélések megelőzése. A felügyelőségnek ezentúl — az illetékes felügyeleti szervvel egyetértésben — joga van a boltban észlelt hiányosságok nyomán a szállítást, raktározást, csomagolást egészen a gyártásig visszamenőleg ellenőrizni. Lehetne szebb is a városkép Egy bizottság meddő erőfeszítései A díszítés nélküli, nagy és sivár falfelület elég vigasztalan látvány. A házak, épületek tarka színei ugyan feloldják az új lakótelepek, építmények egyhangúságát, a tervező építőművész sok formai megoldással segítheti a városkép szép kialakítását, ez azonban nem mindegy. A járókelő Nyíregyházán akár a Petőfi utcán, akár az Arany János utca környékén vagy éppen az Északi Alközpontban önkéntelenül megfogalmazza a maga számára a kérdést: vajon a házak nagy lehetőséget kínáló falfelületeit miért nem díszítik, miért olyan kevés a képzőművészeti alkotás? Javulás Az elmúlt évekhez viszonyítva elmondhatjuk, van némi fejlődés Nyíregyházán és a megye más helységeiben is. Az újfehértói gimnázium, a nyíregyházi Vé- csey közi iskola környékét szobor disziti majd. Viszonylag jó alkotás áll a Zrínyi gimnázium előtt. A tervek szerint szoborcsoport és faldísz ékesíti majd felsőoktatási intézményeinket is. A vízügyi igazgatóság épületének előterében is műalkotás fogadja a belépőt. Az elmúlt évben Sza- bolcs-Szatmárban mintegy félmillió forintot fordítottak az új beruházások díszítésére, ami lényegében azt jelenti:, az új létesítmények képzőművészeti díszítésére fordítható 2 ezrelékes beruházási keretet fel is használták. Hová kerüljön díszítés? A nyíregyházi tervezőiroda szakemberei egy-egy általuk tervezett mű esetében javasolják, milyen képzőművészeti alkotás lenne célszerű és esztétikai szempontból kívánatos. Javasolták az Arany János utcai 66 lakás Érpatak felé néző részére, valamint a 35 lakásos épület Makarenko utcai frontja felé is. Sajnos, egyik esetben sem talált meghallgatásra a javaslat. Ez a környék ma sem rendelkezik egyetlen falat vagy teret díszítő művel sem. Működik Nyíregyházén egy városesztétikai bizottság is. Ennek viszont csak javaslattevő szerepe Van, jogköre nincs. Elképzeléseik elsikkadnak. sok esetben, mint például a Sóstón elhelyezett fekvő női szobor helyének megválasztása esetében, éppen az ellenkezője történt, mint amit javasoltak. A bizottság így lassan kedvvesztett tagokból áll, akik egy év alatt mindössze két alkalommal járták be a várost, s nem érzik se fontosságukat, se szerepüket. A * •• ff jovo lehetőségei Nem kétséges: az anyagi keretek, azok központi, országos szintű kezelése sokmindennek gátat szab. Talán célszerűbb lenne. ha egy-egy megye vagy város kizárólagos joga lenne a beruházási összeg 2 eZrelése feletti rendelkezés. A ma csak tanácsadói városesztétikai bizottságot operatív szervvé lehetne tenni, jnely a beruházások irányítóival, a művelődésügy képviselőivel együtt a városszépítés követelményeinek megfelelően — távlati célokat is szem előtt tartva — dönthetne. Jó lenne az elszigetelten jelentkező díszítés helyett a lakosság ízlését tudatosan formáló tevékenységgel találkozni. Ez pedig még várat magára. Bürget Lajos Hetvennyolc szabósegéd helyett — ezerhétszáz ? Tervek, eredmények, remények a nyíregyházi ,.nadr?íggynrl>an‘ „Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok a vállalatuk által készített nadrágról. A szövete, a szabása, a kidolgozása kitűnő. További jó munkát kívánok R. S. Bp. XI. Ulászló u. 38.” ■ Sok ilyen levelet kapnak, s büszkék erre. A vevő véleménye számukra a legfontosabb. — Mi a titka a jó munkának? — A jó munka — szó szerint. Speciálgépekkel dolgozunk, kényelmes és jól szabott termékek mennek ki a kezünk alól. Lépést tartunk az igényekkel, a divattal. A szahászat tudomány, még a konfekciónál is anatómia. Vállalatunk tervezői járják a világot, hozzák a divatot. Salamon Mihály, a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemének vezetője azt mondja, hogy elégedett velük a belkereskedelem. Nyíregyházi termék még nem maradt a raktárakban. S állják a versenyt a nyugati piacokon is, ahol nem kicsi a konkurrencia. Az olaszok irányították a férfi- ruha divatot, de mi legalábbis felzárkóztunk. Természetes, hogy szereti és veszi a magyar konfekciót a világ. A nyíregyházi nadrággyár, — ahogy az üzemet sokan nevezik a szakmában — rendszeresen szerepel a BNV-n, s most először. részt vesz a ruhaipar „világbajnokságán”, ahol húszezer modell vetélkedik. Az érme. kért, de méginkább a piacokért. Moszkvában is ott vannak a nyíregyházi szóló nadrágok. És ott vannak a magyar szakemberek is, közöttük Salamon Mihály üzemvezető. A Guszev telepen, az egykori huszárkaszárnya egyik sötétpiros külsejű épületében négyszáz ember hajol a villanygépek, elektromos vasalók, gomblyukazók, tűzök fölé. Tudják, ma még állják a versenyt, mégis a holnapra készülnek. Előkerül egy' összetűzött gépelt füzetecske. „Intézkedési terv a gazdaságirányítás új rendszerére.” — Mi ebben önök szerint a legfontosabb? — Az, hogy alaposan készülünk. örülünk neki, hogy a legfontosabb dolgainkat mi, helyben intézhetjük. Amivel jól tudunk máris éL ‘ni: igazságosabb, a munka szerinti bérezés, premizálás. Jobban lehet differenciálni az elosztásnál. Alaposabban kutatjuk a piacot, közvetlenül küldünk terméket a fogyasztási szövetkezeteknek és az áruházaknak. Az üzem vezetői szerint van még egy dolog, ami miatt helyt kell állniuk. Az üzem fejlesztése, automatizálása, s hogy állandó munkát tudjanak adni még sok száz nyíregyházi asszonynak. Tettek ezért eddig is Tizenhét éve alakultak hetvennyolc szabósegéddel. Ma négyszázan dolgoznak. Két év múlva — már épül a kazánház és megkezdik az új csarnokot — háromszázzal lesznek többen. Mutatnak egy rajzot, most készítette a Könnyűipari Tervező Iroda a minisztérium megbízásából. Több helység lehetőségeit mérték fel, s ott kerül sor a kivitelezésre, ahol a leggazdaságosabb a telepítés. — A tervező véleménye is az (Szerencsére), hogy Nyíregyházát javasolja, A jelenlegi üzem mellett van alkalmas terület, bőven van munkaerő és vári meglévő bázis. Most októberben dönt a minisztérium az újabb ezer munkással dolgozó korifek- cióüzem ügyében. — Szeretnénk megkapni — mondják a ruhagyáriak, — mert végre korszerű körülmények között dolgozhatnánk, s mert Szabolcs egyik nagy gondján enyhíthetnénk. Az ötemeletes új gyár építésével ezerhétszá- zan dolgoznának a nyíregyházi konfekcióiparban. K. J. Az öreg Filipcsak, a háztartási cikkek osztályáról, bátortalanul odaballagott az elnökség asztalához. — Tessék csak, tessék... — Az igazgató szívélyesen nyújtotta a kezét. — Tényleg beszél angolul, kartársam? — E Utl, igazgató úr... Egy kicsit. — Nagyszerű! Kap egy harci feladatot, Filipcsak kartárs! Állítson össze listát azokról a szavakról, kifejezésekről, amelyeket a leggyakrabban használunk itt nálunk, az áruházban. Ezeket fordítsa le angolra. Világos? A maga kis szótárát majd stencilen lehúzzuk és minden osztálynak adunk belőle... Az öreg Filipcsak munkához látott. Egy hét múlva a szótár elkészült. Az igazgató kívánsága szerint benne voltak mindazok a kifejezések, amiket az eladók a vásárlókkal szemben a leggyakrabban használnak. íme néhány: „Nincs”. „Volt, de eladtuk az utolsó darabot is”. „Én találjam ki maga helyett?” „Foggyon le egy kicsit, és jó lesz magának ez a méret”. „Nem látja, hogy ebédelek?” „A kirakatból árut nem veszüAk be.” „Miért nem nézte meg, hogy mit vesz?” „Nincs száz kezem”. „Panaszt tehet az igazgatónál, de csak minden hónap első hétfőjén.” Az igazgató elégedetten bólintott. Nemsokára megszólalt: — Minden eshetőségre számítva fordítsa le angolra még ezt is: „Leltár miatt zárva. A legközelebbi nyitva tartó áruház a szomszéd vá^ roskában.” Adam Ohocklj Fordította: Alföldi Erzsébet
