Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

A tanulásra is tanítani keil a gyereket Most, a tanév kezdetére a gyermek tanulása foglalkoz­tatja a családot A szülő keresi a módját annak, hogyan se­gítheti legeredményesebben gyermeke tanulását. Éppen ezért fontos néhány alapvető teendő számba vétele. Elsősorban meg kell teremteni a tanulás legkedvezőbb k.ülső feltételeit A szülő segítse, hogy a gyermek megfelelő méretű, jól megvilágított asztal mellett, kényelmesen ülve, mindennap azonos időszakban, csendes, nyugodt légkörben dolgozhasson. Kívánatos az is, amíg a gyermek tanul, a fel­nőttek ne beszélgessenek hangosan, ne zajongjon a kistest­vér, ne szóljon a rádió, ne legyen bekapcsolva a televízió. Az általános iskola első éveiben az olvasás, számolás, írás elsajátítása a fő cél. Nagy segítséget jelentenek ebben az otthoni helyes módszerek. A figyelemmel, érdeklődés­sel, derűs hangulatban is lehetőleg pihent állapotban folyó gyakoroltatás a gyermek teljesítményének tárgyilagos bírá­lata, értékelése és a haladás elismerése, jutalmazása nagyon fontos. A kisiskolás érdeklődését és figyelmét nem könnyű ott­hon lekötni. Ezt csak úgy érhetjük el, ha minél önállóbb munkavégzésre szoktatjuk, anélkül, hogy kérdéseire megta­gadnánk a felvilágosítást, önállóságra szoktatjuk azzal, ha következetesen értékeljük erőkifejtését, azt, hogy segítség nélkül képes megoldani feladatait, s mi csak ellenőrizzük, számon kérjük az elvégzett munkát. Ily módon a gyermek „saját ügyének” tekinti a tanulást. A felső tagozatba való átlépés sok gyermeknél némi tanulmányi visszaeséssel jár. Okát többnyire a megváltozott iskolai körülményekben kell keresni: a gyermekkel már nem egyetlen tanító, hanem több szaktanár foglalkozik. Az új tantárgyak,. — orosz nyelv, földrajz, és a növénytan, — esetleg bizonyos szorongást is keltenek az ötödikesekben. Az új körülményeket azonban hamarosan megszokja a gyermek, ha a tananyagnak megfelelően alakítja tanulási módszerét. Most már viszonylag hosszú leckéket kap, s ha ezeket úgy akarja megtanulni, mint például a negyedikben a néhány soros nyelvtani szabályt, akkor kudarcot vall. Ak­kor tanul helyesen a gyermek, ha néhányszor összefüggően elolvassa az egész anyagot, majd kiemeli a nehezebb része­ket, — szabályokat, neveket, számokat, — azokat ismétli, majd még. egyszer az egészet átolvassa. Ezek után igyek­szik a lényeget a saját szavaival elmondani. Az értelemszerű tanulás önálló "gondolkodásra szoktatja a gyermekeket, sha megszereti és begyakorolja, akkor a nehéznek tartott tan­tárgyak, mint például a matematika, fizika stb. sem okoz­nak majd gondot neki a középiskolában sem. Törd a fejed! Vízszintes: ! , V. 1. Feldől. 7. Káposztaféle. 8. Kiejtett mássalhangzó. 9. Pakol. 11. Ilyen hal is van!!! 12. Rá- tonyi Róbert. 13. Hordóürmérték 14. EO. 15. Naplementekor. 19. Földgömb, közismert idegen szóval. 23. NZÉB. 24. Robban­tást utánzó szó. 26* Ebbe lő­nek a lövészek. 27. Morsejel. 29. Félig sláger!!! 30. Létezik. 31. Utál betűi keverve. 33. Állami Biztosító betűjele. 34. Megfejten­dő. Függőleges: 1. FEB. 2. Elemérke. 3. Meg­fejtendő. 4. Haragszik, neheztel. 5. Szabolcs-Szatmár megyei köz­ség. 6. Házikó. 7. Megfejtendő. 1U. Lsar^aua. xo. XiCgaiam. Évszak! 18. Háziállat. 20. Fo­lyamóriás a Szovjetunióban. 21. Bánatos. 22. Amul betűi kever­ve. 27. A Tisza szatmári mel­lékfolyója. 28. Azonos betűk 31. Szovjet repülőgépmárka betűje­le. 32. LN. Megfejtendő: A Szabolcs-Szatmár megyei... (függ. 3 és vízszintes 34) ...köz­ségben páratlan értékű régészeti leletnek számtíva népvándorlás­kori edényégető ... függőleges 7 ... sora. Múlt heti megfejtés: — PETHE FERENC — KABAY J. — VASVARI P. — Könyvjutalom: Szilassy Géza Nyíregyháza, Gulyás Júlia Ti- szavasvári, Török Mária Oros. Üj „varia“ bútor A Tisza Bútorgyár bemu­tatóján nagy érdeklődést -keltett az új „Varia” szoba­bútor. Kemény Zoltán, az új bútor tervezője mutatta be a sokféleképpen variálha­tó berendezést. — Világszerte a kis búto­rok kerültek előtérbe, első­sorban a modern lakónegye­dek lakásméretei miatt. Többek között ezzel magya­rázható a régi „Varia”-bú- torok népszerűsége. A kiállí­táson látható új „Varia” rendelkezik azokkal a jó tulajdonságokkal, ame­lyeket a bútoripar fejlődése kínál. Korszerű gyártástech­nológiával készített modul bú. tor amely egyformára szabott lapokból többféle variáció­ban állítható össze. Festése vízhatlan, belül mosható és felülete az új műanyagfur­nérból sokféle színárnyalat­ban és mintásán készülhet. „A kiállításon három „szo­bát” rendeztek be ezzel az új bútorral. Egyszemélyes rekamié süllyesztett ágyne­műtartóval a most oly diva­tos „Tikk” furnérutánzattal készült. A kétajtós szekrény „emeletes” gardróbrésszel egészíthető ki. A modern bérházakba előnyösebbek középméretű szekrények, amelyekbe fehérneműt, könyveket, apróságokat és bárszekrényt is elhelyezhet­nek. Lassan törésre érik a ku­korica. A kukorica neve itt Szabolcsban tengeri is, má­ié is. A máiét lassan elfe­lejtik, inkább csak az öre­gek mondják. A máié vala­mikor legalább annyira hoz­zátartozott a napi étrendhez, mint a kenyér. A harminc­évesek már alig emlékeznek rá, a fiatalok egyáltalán nem is tudják. Engem is Vaja-Boglyastanyáról elszár­mazott egykori cselédek le­származottja emlékeztetett. Úgy beszélt a máiéról, mint a leghőbben áhított csemegéről. Azt mondja szeptember végén szabadságot vesz ki és elutazik Csenger környéké­re. Ott még tudnak máiét készíteni. Úgy tudják készí­teni, hogy a finom kukorica­A máié „csemege" lisztet miután megfőzték több rétegben lapos paraszt­tányérra teregetik. Egy sor máié, rá szilvalekvár, tete­jére megint máié, szilvalek­vár, majd újra máié követ­kezik ennek tetejére sava­nyúkáposzta kerül és me­gint máiéval fedik. El lehet képzelni mennyire finom ez. A fűtő, mert a máiét em- legetőnek ez a foglalkozása, kesereg. „A feleségem nem tud máiét készíteni. Pedig vettem tengerit, szépen le­daráltam, dehát az asszony nem ért hozzá.” A máiét valamikor sokfé­leképpen fogyasztották. Tej­A szeptember ruhagondok­kal is jár, hiszen a nyáron „mindent kinőtt a gyerek”. Az új iskolaszezonra két ötletet ajánlunk azoknak a mamáknak, akik szívesen szabnak, varrnak. Pisti iskolaköpenye édes­anya nylonköpenyéből ké­szült. Felsőrész bőségét meg­hagytuk, de a gallért lefej­tettük, az alját levágtuk, s ebből erősítettük meg az ele­je gomboláspántját. Az ujja maradt, hiszen a fiúk keze ebben a korban nagyon gyorsan nő. Szükség van a két zsebre, sőt háromra, hogy a ceruza, a toll és egyéb „kincs” megfelelő he­lyet találjon. így lesz Isme hasznos a régi nylonköpenj amelynek tisztántartása i könnyű. Marika iskolaruháját édes anya két régi ruhájába kombináltuk. A sötétkék-fe hér-pepitaanyaghoz a rég sötétkék szoknya darabji kitünően Illik. A gallér- ke rek, hegyes, hátul zippe csukódik. A szoknyára el helyezett két zseb fontos hogy legyen helye a zsebken dőnek. Ha telik, egy 31 cm hosszú hajlefogó pánto is készítsünk belőle, hog: írás, olvasás közben ne lóg jón a gyerek szemébe ; haj. Ki mint veti ágyát A közmondást az alábbi­akban az ágyak és az ágy­nemű helyes ápolására vo­natkoztatjuk. A fekhely már csak azért is megér­demli a gondoskodást, mert érdekünk, hogy jó állapot­ban maradjon, hiszen éle­tünk jelentős részét ágyban töltjük. Az ágy matracokat egy­szer hetenként élére állítva jól ki kell szellőztetni, majd szellőzés után átkefélni, vagy kiporszívózni. Porolni nem szabad, mert ezzel csak felkeverjük a pórt s meg­sértjük a matrac anyagát. A háromrészes matracok elhe­lyezését gyakran változtas­suk, az egyrészeseket pedig fordítsuk meg. Fontos, hogy óvjuk a nedvességtől. jel, zsírral, káposztával, vagy csemegének „lerben” pirosra, ropogósra sütve. A kukoricaliszt szegényebb vidékeken, tanyákon a ke­nyérnek is kétharmad részét tette ki. Nem volt jó a máié. Min­dennap reggel, délben, este enni annak ellenére, hogy sokféleképpen készítették, egyoldalú táplálkozás volt és csakis a szegények, cselédek siralmas, minden­napi betevő falatja. Jó, hogy elfelejtettük, jó, hogy úgy ■ került szóba, nem ártana: egyszer egy évben csemegé- j nek. (S. E.)1 A dunyhák kezelésében sok háziasszony hibát kö­vet el, amikor kirakják a napra levegőzni, mondván a toll így megtartja ruganyos­ságát. Ez tévedés. A naptól a tollak — a várt hatással ellenkezőleg — megkemé­nyednek, elvesztik ruga­nyosságukat, az angin pedig lazává válik. Amennyiben a dunyhát nyáron nem használjuk, vé­denünk kell a nedvesség ellen. Leghelyesebb, ha szá­raz helyiségben papírral bé­lelt ládába helyezzük. A biztonság kedvéért moly- irtót is tegyünk hozzá. A vattapaplanokat gyen­géden porolhatjuk és puha kefével tisztíthatjuk. Abban az esetben, ha nagyon pisz­kosak, adjuk tisztítóba. A pehelypaplanokat időnként fel kell rázni és kiszellőztet­ni. Nem szabad porszívózni, mert a leheletkönnyű és haj­szálvékony pelyheket a gép áthúzná az anginon. Ha már a fekhelyeknél tartunk, elmondjuk, hogy a színes, sőt tarka ágyhuzat mindinkább divatos. A ró­zsaszín-fehér, kék-fehér ágyhuzatokat fehér csipkebe­tétek teszik még frissebbé. A damasztok közül különö­sen a pasztellszínekből ösz- szeállított csíkozásúak diva­tosak. Újabban az ágyhuzat apró virágos, és egyéb min­tás batisztból készül. A gondozott — mosott, vasalt — ágyneművel fel­húzott ágyba öröm lefeküd­ni. A közmondást Így módo­síthatnánk: Ki mint gondoz­za ágyát, úgy alussza ál­mát A hiú király (Magyar népmese) Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egy szegényember. Volt annak három fia. Egyszer a király kihirdette, az egész, ország­ban, hogy annak adja a leá­nyéi aki előtte olyat tud mondani, amit ő el nem hisz. Meghallja ezt a szegény- ember legöregebb fia, akit Péternek hivnak, kapja, fogja magát, elmegy a ki­rályhoz. Megmondja egy szolgának, hogy ő beszélni akar a királlyal. A király mindjárt gon­dolta, mit akar, de nem szólt senkinek, csak azt pa­rancsolta, hogy eresszék . be tüstént a legényt. Mert akkorra már annyi királyfi, meg isten tudja, micsoda nagy úr megfordult a király előtt, mint csillag az égen, mint fűszál a ré­ten, — s mind a királykis­asszonyt akarta elvenni. De biz ott egy se tudott olyat mondani, amit a király el ne hitt volna. Bemegy hát Pétjer a királyhoz, köszön neki: — Jónapot adjon isten, ki­rályuram ! — Adjon isten neked is fiam! Mi járatban vagy? — Én bizony házasodni akarok, uram király! — Jól van fiam, aztán mi­re vinnéd az asszonyt? — Majd csak eltartanám valahogy. Van háza az apámnak, meg egy kis föld­je is. — Elhiszem fiam, — mondja a király. — Aztán meg van három darab marhánk is. — Ezt is elhiszem. — Most nemrégiben a trágya annyira meggyűlt az udvarunkon, hogy már nem is férünk tőle. — Elhiszem. — Egyszer azt mondta az apánk: „Fiaim”! Hordjátok ki ezt a trágyát a földre, majd csak használ neki va­lamit! — Elhiszem. — Mink aztán kihordtuk a trágyát, három hétig, két kocsin. — Elhiszem. — Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk, mind egy szálig. — Elhiszem. — Mikor ez megvolt, ha­zamentem, megmondtam, az apámnak. — Elhiszem. — Akkor aztán én, az édesapám, meg két kisebb testvérem négyecskén ki­mentünk a földre. — Elhiszem. — Azután megfogtuk a szomszédunk földjének négy sarkát, mint az asztalken­dőt szokás és a trágyát ró­la a mi földünkre borítot­tuk. — Elhiszem. — Aztán a földünket tele- szórtuk fűmaggal. — Elhiszem. — Aztán olyan sűrű erdő nőtt rajta, hogy ki látott olyat, ki nem. — Elhiszem. — Az apám aztán sajnál­ta kivágatni a gyönyörű fákat, hát vett egy falka disznót. — Elhiszem. — Aztán a fölséged öreg­apját megfogadta kanász­nak! — Hazudsz! Akasztófá­ra...! Hanem a királynak hirte­len eszébe jutott a fogadá­sa. Mit tehetett, rögtön pa­pot, jegyzőt hivatott, a sze­gényember fiával összeadta a, leányát. Csaptak akkora lakodalmat, hogy hétországra szólt a híre, még az árva­gyerekek is akkora kalácsai kaptak a kezükbe, mint a karom. Volt lé, meg lé, hát még a sok hús nélkül való lé. Gallér híján köpenyeg. Hazudtam, mert volt ki­nek. (Illyés Gyula feldolgozása)

Next

/
Oldalképek
Tartalom