Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-09 / 213. szám

Befejeződtek a magyar-szovjet iieilieszélések A szovjet ;magyar tárgy» lások.. Képűnkön jobbról; Leo E y id Brezsnyev elvtárs a szovjet küldöttség vezetője és Alekszej Koszigin. Szeptember 28-ra összehívták a megyei tanácsot íj profilok két, ioiiáíesi lállalatuál Aláír ás után A minden nappal formá­lódó magyar történelemben fontos dátum a magyar— szovjet barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződés megkötésének napja. A nemzetközi okmány, ame­lyet törvényes felhatalma­zással a magyar és a szov­jet vezetők Budapesten alá­írtak, újabb húsz esztendő­re szabja meg azokat a ke­reteket, amelyek között a világ első szocialista hatal­ma és hazánk együttmun- kálkodása még szorosabb lesz. Nem véletlen a szerződés hivatalos elnevezésben fog­lalt három elem sorrendje. A barátság az első. A ma­gyar és a szovjet vezetők megnyilatkozásaikban jog­gal hivatkozhattak arra, hogy a két ország barátsá­ga milliók barátsága ná­lunk és a Szovjetunióban egyaránt. Az egyes emberek erzelmei adják az államközi viszony érzelmi töltését. Az érdekek azonosak, az esz­mék és a célok közösek. Az idő és az események pró- j báját kiállta már ez n ba- ’ ratság: a fiatal szavjetha- tálmat megvédeni magya­rok is felsorakoztak majd fél évszázada; hazánk tör­ténelmének gyászos, ellen­forradalmi korszakaiban is mélyen éltek a baráti ér­zelmek a magyar munkás­ban, parasztban, felvilágo- súlt értelmiségben a Szov'-* jetanió -iránt; s "ha a nem- zetsesztő politika meg is próbálta népünket a szov­jet népek ellen fordítani, azok azzal válaszoltak, hogy sok nagy szent áldozattal szabadították fel Magyaror­szágot. Az új szerződés rögzíti az együttműködés módozatait. A kooperáció az élet min- uen területén gyümölcsöző gyakorlattá vált már az el­múlt 19 esztendő alatt is. amikor az első, a még 1948- ban megkötött hasonló szer­ződés irányozta elő a gaz­dasági, kulturális, technikai­tudományos és egyéb jelle­gű kapcsolatokat. Aligha : ;orul bizonyításra, mit kö­szönhetett népgazdaságunk a Szovjetunióval való gaz­dasági együttműködésnek: átvehettük a hasznos és ha­zánkban is megvalósítható tapasztalatokat, az ottani fejlődés eredményeit ná­lunk is meghonosíthattuk, s mezőgazdasági és ipari termelésünk nagy részé­nek a Szovjetunió nyújtott biztos és jó árat fizető pia­cot, és így tovább. Se szeri, se száma a tudományos­technikai összedolgozás eredményeinek, a dubnai atomkutató intézettől kezd­ve a műszaki dokumentá­ció cseréjéig, ugyanígy hosszan sorolhatnánk a kul­turális kapcsolatok tényeit, amelyek kölcsönösen gazda­gították a két ország mű­vészeti életét, termékenyí- tőleg hatottak új művészi alkotások létrejöttére. Az új szerződés ezt a folyama­tot továbbra is biztosítja és egyre szélesebb meder­be tereli. A kölcsönös segítség nyújtása a harmadik elem a szerződésben. A magyar— szovjet szövetségnek rend­kívül fontos tényezője, hogy — amint a szerződés. Pénteken a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának szék­házában befejeződtek a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségeinek szep­tember 6-án, megkezdett hi­vatalos megbeszélései. A megbeszéléseken ma- gyar részről részt vettek: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, Fock Jenő az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára, Vas Istvánná, az országgyűlés alelnöke, Péter János, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter és Szipka József, a Központi Bizott­ság tagja, a Magyar Nép­köztársaság moszkvai nagy­követe; szovjet részről: L. I. Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, A. N. Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tag­6. cikke kimondja — „ha a szerződő felek egyikét fegy­veres támadás éri, a másik az egyéni, vagy a kollektív önvédelem természetes jo­gán azonnal megad számá­ra minden segítséget, bele­értve a katonai segítséget is.” Magyarán mondjuk meg: békénk egyik alapve­tő biztosítéka ez! Saját erőnkön kívül, néphadsere­günk felkészültsége mellett támaszkodhatunk a szovjet nagyhatalom félelmetes ere­jére is! Korunkban, ami­kor az imperializmus a he­lyi háborúk kirobbantásá­val próbálja keresztezni a szocialista országok békés szándékait, megnyugtató számunkra, hogy a Szpv­ja, a minisztertanács el­nöke, A. A. Gromiko, az SZKP Központi Bizottságá­nak tagja, külügyminiszter, K. V. Ruszakov, az SZKP központi revíziós bizott­ságának tagja, a KB osz­tályvezető-helyettese, T. P. Januskovszkaja, az SZKP központi revíziós bizott­ságának tagja, a közokta­tási és tudományos dol­gozók szakszervezetének el­nöke és F. J. Tyitov, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió budapesti nagykövete, valamint a két küldött­ség szakértői. Az eszmecserék során a két párt- és kormány kép­viselői tájékoztatták egy­mást a szocialista és a kom­munista társadalom hazá­jukban folyó építéséről. A felek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a mar­xizmus—leninizmus a pro­letár internacionalizmus elvei alapján örvendetesen fejlődnek a magyar—szov. jet kapcsolatok. Egyben megvizsgálták e kapcsola­tok további fejlesztésének jetuniót szövetségesünknek vallhatjuk. Különösen érdemes alá­húzni a szerződésnek azt a jellegét, hogy a két ország jogainak egyenlőségén ala­pul. Márpedig a világtör­ténelemben a szocialista vi­lágrendszer kialakulásáig nem volt példa arra, hogy egy nagyhatalom és egy ki­sebb ország szerződéses vi­szonya a kölcsönös előnyök szerint formálódott volna. A magyar—szovjet szer­ződés húsz esztendőre szól. Igaz, már maga a szerződés szövege megadja a lehető­séget hatályának további 5—5 évre való meghosszab­bítására, de erkölcsi, politi­kai érvénye máris meg­jósolható — túlnyúlik a rög­zített határidőkön. Kádár (Wormser Antal felvétele) lehetőségeit. A többi között megállapodtak abban, hogy még ebben az' évben foly­tatni fogják a .. magyar— szovjet gazdasági és mű­szaki tudományos együt- működés kiszélesítését cél­zó tárgyalásaikat. A ma­gyar és a szovjet küldött­ség véleményt cserélt a jelenlegi nemzetközi hely­zet, valamint a nemzetközi kommunista, és munkás- mozgalom legfontosabb kér­déseiről is. A két párt- és kormány- küldöttségnek a teljes meg­értés, a szivélyesség és az őszinte testvéri barát­ság szellemében lefolytatott eszmecseréi a nézetek tel­jes azonosságát mutatták valamennyi megtárgyalt kér­désben. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége meg­hívta a Magyar Népköz- társaság párt. és kormány- küldöttségét, hogy később egyeztetendő időpontban te­gyen baráti látogatást a Szovjetunióban. A magyar fél a meghívást köszönettel elfogadta. János szavait idézhetjük: „Az önálló és szuverén Ma­gyar Népköztársaság külpo­litikai irányzata állandó, nem konjunkturális elemek­től függ, nem csábító szi­rénhangok, nem valamifé­le nyomás hatása következ­tében alakul, hanem szilárd elvi alapokon nyugszik.” S ezeknek az elvi alapoknak egyik fontos eleme, nogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság örök barát­sága mellett vagyunk. Is­mét Kádár János szavait „A Magyar Népköztársaság szuverénításának, önálló szocialista és nemzeti fejlő­désének legbiztosabb táma­sza a barátsága és együtt­működése a Szovjetunió­val.” A legközelebbi tanács­ülést készítette elő pénteki ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A me­gyei tanácsot 1967 szeptember 28-án reggel 8 órára hív­ják össze. Napirendjén sze­repel: A megye mezőgazdasági termelésének helyzete; Az ifjúság iskolai képzé­sének és továbbtanulásának helyzete; A tanácsi beruházási vállalatok gazdálkodási, a költségvetési és községfej­lesztési tervek idei telje­sítésének értékelése. A végrehajtó bizottság az ülésen határozatot fogadott el a tanszer, függönykar­nis és képkeretgyártás át­vételére a Fővárosi Tanács VB felügyelete alatt álló Fővárosi Faipari- Kiállí­tástervező és Kivitelező Vállalattól. A Minisztertanács ta­nácsszervek osztályának, va­lamint a megyei tanács végrehajtó bizottságának kezdeményezésére az ipari osztály tárgyalásokat foly­tatott a nevezett vállalat Gazdag ünnepi eseiitény- sorozattai ünnepük Sza- bolcs-Szatmár megye dolgo­zói a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulóját. A szeptemberi programban szerepel a for­radalom harcaiban részt vett magyar internacionalis­ták élménybeszámoló soro­zata, amelyet ifjúsági klu­bokban és középiskolákban tartanak. A művelődési há­zak „100 kérdés—100 felelet a Szovjetunióról” címmel rendeznek vetélkedőket, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa pedig a szocialista brigádok részére hirdetett „Ki mit tud a Szovjetunió­ról” szellemi fejtörőt. A díjak között szovjet út és sok értékes jutalom van. Nyírbátorban szerepel a hónap végén a szomszédos szovjet hatarőregység művész- együttese, s ez alkalommal cserél kiállítást a két ha­tárőrizeti szerv a szovjet és magyar határőrök életé­ről. Vaján és Nagyhalászon szovjet nőkkel találkoznak a község lányai, asszonyai. A járási székhelyeken és a nagyobb községekben be­mutatják a Szovjetunió fél­évszázados eredményeit do­kumentáló kiállításokat és előadásokat rendeznek. A megyei műszaki napok keretében szeptember 12-én L. V. Mitkin szovjet tudós tart előadást a szovjet épí­tőipar és lakóházépítés fej­lődéséről, 18-án pedig A. L. Bujanov kandidátus is­vezetőivel egyes profilok, termékek gyártásának át­vétele ügyében. A tárgyalá­sok eredményeként lehető­ség nyílt arra, hogy 1967 és 1968-ban profilátvétellel, illetve üzemkitelepítés út­ján új termékek gyártását kezdjék meg megyénkben. A telepítés keretén belül kerül átvételre a tanszer, a függönykarnis és képke­ret gyártása. A három ter­mék évi termelési értéke 15—16 millió forint. Előállí­tásával mintegy 200 dolgo­zót foglalkoztatnak. Ezek­nek kétharmada női mun­kaerő. E termékek iránti érdeklődés mind a belföl­di, mind a külföldi piacon nagy. Lehetőség van tehát a termelés továbbnövelésére is. Az új termékek gyártá­sát két Szabolcs-Szatmár megyei vállalat végzi. A tanszerek gyártását a Szat- márvidéki Faipari Vállalat veszi át, míg a függönykar­nis és. . képkeretgyártást a Kisvárdai Bútor és Faipari Vállalat. A termelés indí­tásának előkészületei mind­két helyen megkezdődtek. merteti a szovjet mezőgaz­dasági gépipar fejlesztésé­nek távlatait. Októberben a megyei Jó­sa András Múzeumban mu­tatják be a Szovjetunió 50 éve című kiállítást. A kö­zépiskolások és a felsőfokú intézmények hallgatói szov­jet és forradalmi költők műveiből rendeznek szava­lóversenyt. Szabolcs min­den községében könyvki­állításokon i smerte uk olvasókkal a szovjet írók munkásságát, Nyíregyházán magyar és szovjet írók és olvasók találkozójára kerül sor. A megyei művelődési ház új irodalmi színpada a kisebb községekben és a tanyavilágban ad jubileumi műsort. A hónap utolsó napjaiban Tiszadobon, Vá- sárosnaményban és a megye sok községében ismertetik a nyíregyházi zeneiskola tanárai a szovjet forradalmi zenét. Háromszáz szabolcsi dol­gozó különvonaton indul október végén Kijevbe és Moszkvába. Ezzel egyidő- ben kétszáztagú szabol­csi nőküldöttség viszi Szov- jet-Kárpátontúl székhelyé­re a Magyar Nők Országos Tanácsa zászlaját, amelyre az ország minden megyéjé­nek asszonyai készítik a szalagokat. A Szovjetunió­ból viszonzásul ugyancsak kétszáztagú nőküldöttség ér­kezik Nyíregyházára, s ad­ja át a szovjet nőbizottság üdvözletét. Megyénk a forradalom jubileumát ünnepli Kétszáz szabolcsi asszony viszi a magyar nők üdvözletét ilngvárra YYIT ÉVFOLYAM 213. SZÁM ARA: 50 fillér 1967. SZEPTEMBER 9, SZOMBAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom