Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-05 / 209. szám

Új szakma — új tanulási lehetőség falusi fiataloknak ópályfban, a tangazdaság központjában új iskola kez­di meg működését szeptem­ber tizenegyedikével. Az is­kola vidéki fiataloknak nyújt lehetőséget arra, hogy szarvasmarha állattenyész­tésben szakmunkás-bizonyít­ványt szerezzenek. A tanul­mányi idő 3 év, ebből 5 hó­nap bentlakásos tanulás, hat hónap gyakorlati idő, egy hónap szabadság. A gyakor­lati időt a fiatalok tetszés szerint vagy a tangazdaság­ban, vagy pedig az iskolá­ra küldő termelőszövetkezet tehenészetében tölthetik. A szakmunkásképző isko­la tanulói tanulmányi ered­ményüktől függően száztíz, illetve 380 forint havi ösztön­díjat kapnak. Oktatásuk a te­henészet eddig ismert leg­korszerűbb eszközei alapján történik. A fiatalok számá­ra Ópályiban három tanter­met, otthonosan berendezett hálót biztosítanak. A napi négyszeri étkezés mellett tankönyvet ingyen kapnak, plusz munkaruhát. A jó ta­nulást az eredményes mun­kát, szórakozási lehetőségek is elősegítik. A jelentkező fiatalokat, tv, rádió, magne. toron várja új iskolájukban. Jól hasznosítható előnyök, hogy az a fiatal, aki siller­rel elvégezte a szakmunkás- iskolát két év alatt leérett­ségizhet vagy ha úgy tartja kedve, az általános mező- gazdasági szaktechnikum le­velező tagozatának második évfolyamán tanulhat to­vább. A lehetőségek és előnyök hűen tükrözik államunk gon­doskodását a falusi fiatalok pályaválasztását illetően. Kifejezésre jut ebben az ál­lattenyésztést fejlesztő cél­kitűzés is. Korszerű mező­gazdaságunkban korszerű ál. lattenyésztésre van szükség, ez viszont jól képzett, gépe­sítéshez, kemizáláshoz, a nagyüzemi állattartás felté­teleihez jól értő szakmun­kásokat kíván. Az állatte­nyésztés, s főleg a tehené­szet jó kereseti lehetőség. A tehenészetben dolgozó mun­kások napjainkban is két­ezer forinton felül keres­nek. A végzett szakmunká­sok keresete ezt meghalad­ja. Az új iskolában 32 fiatal oktatását tervezték erre az évre, és mindössze nyolcán jelentkeztek. Feltételezhető, hogy sok fiatal még nem értesült erről a lehetőség­ről, vagy az új szakma ta­nulásától az tartja őketvisz- sza, hogy elgondolásuk sze­rint az állattenyésztésben, különösen a szarvasmarhák körül sokat kell dolgozni. Éjjel-nappal sőt vasárnap is helyt kell állni. Nos, a kor­szerű tehenészetekben ma már a napi munkaidő rövi- debb nyolc óránál, s a gépi fejés, a gépi takarmányozás a vasárnapi pihenőnapot is lehetővé teszi. A fiatalok előtt még nyit­va áll a jelentkezés lehető­sége az új szakma elsajá­títására. Szeptember 10-ig jelentkezhetnek a Mátészal­kai Baross László Általános Mezőgazdasági Technikum szakmunkásképző tagoza­tán. S. E. Mfikizi tanácstagválasztások A márciusi választások óta vasárnap tartották me­gyénkben az első időközi tanácstagválasztásokat. El­halálozás és lemondás miatt egy megyei (46-os választó- kerület, Nyírbátor), egy járási (fehérgyarmati já­rásban 39-es választókerü­let, Botpalád) és hat közsé­gi (négy a nyíregyházi, egy-egy a nagykállói és vásárosnaményi járásban) választókerületben állítot­tak, illetve választottak új tanácstagot. Az előkészítést moat is a Hazafias Nép­frontbizottságok végezték. Megszervezték a jelölőgyű­léseket, közreműködtek a választásokon. A vasárnapi választásokon az érintett lakosság néhány kivétellel — az urnák elé járult, s már a reggeli órákban leadta szavazatát és megválasztotta a Haza­fias Népfront jelöltjeit. Az elhalálozás folytán megüre­sedett 46-os megyei válasz­tókerületben dr. Kemény Lajost, a megyei tanács vb’ egészségügyi osztályá­nak vezetőjét választották tanácstagnak. Dr. Kemény Lajos különösen a tbc-inté- zetek hálózatának megszer­vezésében, a tüdőszűrés ál­talánossá tételében és e betegség gyógyításában szerzett kiváló érdemeket. Neve ezáltal egész Sza­bolcsban ismertté vált. Határidő: e hét vége! Jól kezdték a hetet üzemeink Szeptember hónap első he­tének feladatai is jelzik: az üzemekben, munkahelye­ken szaporodnak a szállítá­si határidők, az átadások. Milyen tennivalók jutnak a tegnap elkezdődött újabb munkahét programjába? — kérdeztük néhány városi és vidéki üzemben. Vulkán: új üzemcsarnok Kisvárdán, az öntödei Vállalat helyi telepén Öt­vös József igazgató vála­szolt: — Szombatig hiánytalanul át kell adni a közel egy­millió forintos beruházással épített üzemcsarnokot, mely­ben a temperöntvónyek ki­készítését végezzük majd. Ez azt jelenti, hogy újabb „suf­ni” külsejű üzemrészt szá­molunk fel, miközben a ter­melésünk Is számottevően emelkedik. Vízcsapokból, az új lakásokhoz szükséges víz­vezetékelágazásokból, — amit a most átadandó üzem­ben készítünk, — egyre több kell. A jelenlegi 800 helyett a jövőben évenként már 1200 tonnát tudunk gyártani ezekből a termé­kekből, mely a szerelőipar­nak jelent majd sokat. A lebontandó, elavult épületek helyére egy 3 millióért ké­szülő satuszerelő csarnok kerül jövőre. Úgy tervez­zük, jövő héten már teljes kapacitással termelni tu­dunk az előbb említett tem- percsamokban. Kun István igazgató je­lentkezett a mátészalkai bú­torgyárból, s elmondta: nyu. godtan kezdik a hetet, mert maradék nélkül elszállítot­ták a 7 ezer darab faipari gyalut magába foglaló belga exportot győrteleki üzemükből. E hétre két fon­tosabb esemény jut. A poli- észteres bútorgyártásra ké­szülődés közben az egész üzemet központi fűtéssel is ellátják. Terveinek a meg­érkezését most várják. A másik: nyolcadikén lesz az utolsó előkészületi tanács­kozása hat bútoripari vál­lalat — a hajdúszoboszlói. a miskolci, az egri, a balasa- gyarmatl, a klsvárdai és a mátészalkai — egyesülésé­nek, mely az anyagellátást, a gyártmányfejlesztést, az értékesítést hangolja majd össze. Sokat várnak ettől Mátészalkán: nemcsak a vá­laszték bővítésére, hanem az eddiginél nagyobb gazdasá­gosságra is lehetőség nyílik. Épül a szovjet—magyar távvezeték Országos Villamostávveze­ték Vállalat, Stomfai Ágos­ton kirendeltségvezető: — A 400 kilovoltos szov­jet—magyar távvezeték épí­tése megnyugtatóan halad, mely hazánk energiaellátá­sát javítja majd. Az idén az országhatártól a gorögszál- lási vasútállomásig kell el­jutnunk. E héten a második huzal elhelyezése a feladat s aztán mór csak egy hét ez a szakasz s megyünk to­vább. A munka nehezére jellemző, hogy az e heti munkaszakaszon például 36 A múlt és jelen találkozása Tanítójelöltek fogadalma és arany, gyémántdiplomaosztó ünnepség e Nyíregyházi Tanítóképző Intézetben Szemptemberek találkoz­tak hétfőn délelőtt 10 óra­kor a Nyíregyházi Tanító­képző Intézet nagytermé­ben. A régi „szeptemberek”, az 50—60 évvel ezelőtt dip­lomát szerzett nyugdíjas tanítók és a mostani 18 éve­sek, tanítójelöltek töltötték meg a termet, hogy az „el­ső csengetés” előtt megszo­rítsák egymás kezét, s fo­gadalommal átvegyék az idősebb tanítónemzedék örökségét így hagyományos ez már néhány éve a tanítóképző intézetben. Az első éves tanítónövendékek tanév­nyitójára meghívják az idős pedagógusokat, s itt adják át a magas elismeré­seket az arany és gyémánt­diplomákat, s elbeszélgetnek a fiatalok és az idősek. Szeptember 4-én is így tör­tént ünneplőbe öltözött a nagyterem is ahol mióta új típusú felsőfokú képzés folyik a falak között, eddig 332 fiatal tanító végzett s indult el a szabolcsi isko­lákba hivatásának teljesíté- sére^ Adriányi László intézeti igazgató azokhoz szólt, aki­ket 30—40, vagy ennél több szeptemberben szólított a csengő, akik ezelőtt 50—60 évvel kapták meg a tanító diplomájukat, s egy gazdag munkásélet küzdelme áll mögöttük. Az utóbbi 6 évben 131 arany és gyémánt­diplomát adott át az inté­zet az idős pedagógusoknak, ünnepelte őket az évnyi­tókon. Virágcsokor, ajándék és őszinte méltató szavak kö­szöntötték az idős embere­ket, aki közül nem minden­ki tudott eljönni ide, beteg­sége, magas kora otthon tartotta, mint Boda Jolán nyugdíjas tanítónőt, aki 1899-ben kapta meg az ok­levelét, 68 évig tanított. • Gyémántdiplomáját, az in­tézet hallgatóinak ajándé­kát elküldik számára. Sorra léptek az elnöki asztalhoz a kitüntettek. Ga- radnai Sándor 1907-ben vé­gezte a tanítóképzői, 1932- ben gyógypedagógiai tanári oklevelet is szerzett, hogy aztán 150—160 gyereket ta­nítson egymaga. Az első vi­lágháború új irányt szabott az életének, Szovjet-Orosz- országban a forradalom ka­tonája, hazajövet a direk­tórium kultúrtltkára; ül­döztetés, mellőzés. Nem fá­radt bele, a felszabadulás után iskolát szervez, ír, előadásokat tart, kultúrcso- portokat vezet, 47 év utón ment nyugdíjba. Egykori regények alakjai vonulnék el a fiatalok előtt, „lámpások, a nemzet napszá­mosai”, akik a nehéz időkben tanították betűve­tésre, olvasásra a gyerme­keket, a bérük a hivatalos Magyarországtól lenézés, mellőzés volt. Arany és gyémántdip­lomát összesen 10-en kaptak. Ezután tettek fogadalmat az intézet elsőéves hallga­tói halvanan, akik át­veszik a mai nemzedék ne­velésének nehéz fele­lősségteljes, nemes hivatá­sát. Erre tettek fogadalmat a jelenlévő vendégek, társ­intézmények, üzemek, tsz- ek, társadalmi szervezetek képviselőinek jelenlétében, s nyitották meg az új tan­évet. P. G. ELLENŐRZÉS A NYÍLT VIZEKEN Szennyezettek a folyóink Bár Szabolcs-Szatmáj nem tartozik a jól iparosított megyék közé, a vizek tiszta­sága így is kifogásolható. A fejlődés távlatai ugyanakkor nagyobb ipart ígérnek, így a víz minőségének óvása, a később jelentkező gondok megelőzése elsőrendű fel­adat. Megyénk vizeinek 56 százaléka elfogadhatóan, 12 százaléka erősen szennyezett, s csupán 32 százalékáról mondható el, hogy természe­tes tisztaságú. A Tisza, a Túr és Kraszna nem jelent túl nagy gondot. Sokkal problematikusabbak a kis vízhozamú csatornák, a Ló- nyai-, a Belfő- és a Nyír­egyházán is átkanyargó Ér csatorna. A Szamos bakte- rológiai szempontból Szeny- nyezett. Az állandóan munkában lévő mozgó laboratórium folyamatos vizsgálatai után a gondok sokasága kerül a vízminőségvédő trió: a ve­gyész, a jogász és a mérnök asztalára — a Felső-Tiszavi- déki Vízügy vízminőségi fel­ügyelőségén. Mitől szennyezett a viz? A tapasztalatok szerint a legfőbb gondot a nemtörő­dömség okozza. Az ipari üzemek kevés gondot fordí­tottak arra, hogy csak tisz­tított vizet bocsássanak ki területükről. Ezt bizonyítják a kirótt bírságok is. Nyír- bogdányban az olajipari vál­lalat 90 ezer, a demecseri keményítőgyár 259 ezer, a Nyíregyházi Konzervgyár 100 ezer forintot fizetett. Eljárás indul a nyíregyházi Patyolat, a húsipari és a tej­ipari vállalat ellen is. Nagy gondot okoz a Hajdú megye területén lévő téglási ipar­mű is, melynek ipari szenny­vize az Érbe folyik. Sok he­lyen a meglévő víztisztító berendezések működtetésé­hez nincs megfelelő szakem­ber — pl. a vásárosnaményi kórházban — s így hiába a drága gépsor, erősen fertő­ző víz folyik ki a csöve­ken. Pedig az ipari üzemeknél az a helyzet, hogy a terroék árába az ipari szennyvíz tisztításához szükséges be­rendezések árát is belekal­kulálják a technológia ter­vezésénél és a gazdaságos- sági számításoknál. Más­részt lényeges tudnivaló, hogy sokkal olcsóbb egy tisztítóberendezés megépíté­se, mint a kifolyt szennye­zett víz későbbi visszatisz- títása ivóvíz céljára. Ezt ed­dig csak ritkán vették fi­gyelembe. A konzervgyár volt Nyíregyházán az első, _ amely rákötött a városi szennyvízhálózatra, s ezzel megszüntette a korábbi víz- szennyezést., Az Ér a legfőbb gond Megyénk vizei között a legtöbb baj az Ér-patakkal van. 300 négyzetkilométernyi vízgyűjtő területe van, s nyugodtan mondhatjuk, fo­lyása mentén probléma problémát követ. Szennyezi a téglási gyár, a húsipar, a Patyolat, a tejipar. És ami a legfőbb: Nyíregyházán 40 milliós költséggel épült mt; a szennyvíztisztító. A muiT ka azonban látszólag med­dő, hiszen hiába enged át 4000 köbméter tiszta vizet naponta szűrőn, a sok kis és nagy vállalat felelőtlen­sége miatt az Ér mégis erő­sen és veszélyesen szennye­zett. Rontja a város levegő­jét, előnytelen a környék szövetkezetei részére, akik öntöznek ezzel a vízzel. S mindez az ipari üzemek gondatlansága miatt. Szigorúan a rendelet szerint Jő a Nyíregyházi Városi Tanácsnak az a terve, hogy az Ér mentén sétányt ala­kít ki. A jelenlegi helyzet — a KÖJÁL és a vízminőségi szakemberek szerint — erre egyáltalán nem alkalmas. Ezen a medertisztítás sem segít. Csak a víztisztaságra vonatkozó rendelet szigorú alkalmazása, a vállalatok szennyvizének megtisztítása után lesz ennek értelme. A város közelében 5 millió köbméteres tároló épül. A város tisztítja a lakóterüle­tek szennyvizét. A lehetőség tehát adva volna ahhoz, hogy ez a folyóvíz hasznos célt szolgáljon, mind a vá­roson belül, mind pedig a környék mezőgazdasági üze­meiben. De ehhez az üze­mek sokkal nagyobb felelős, ségére van szükség. B. L. dob acélsodronyt kell felrak­nunk s egy dob tiszta sú­lya 25 mázsa. Úgy tűnik, nem lesz elmaradásunk. 12 laka« A Nyíregyházi Építő és Szerelő Vállalat a hét vé­géig három létesítmény épí­tését fejezi be, illetve adja át. Nyírbátorban egy több mint másfél millió forintos beruházással felépített 12 la­kásos épületet adnak át rendeltetésének a hét kö­zepén. Csütörtökön adják át a Simái úton felépült új trafó- állomást. Az állomás épüle­te közel félmillió forintba került. Pénteken már a TI- TÁSZ szerelői veszik bir­tokukba az épületet, hogy beszereljék a szükséges be­rendezéseket. Az új trafó­állomástól fogja a Nyíregy­háza—Záhony között közle­kedő villanyvonat kapni az áram egy részét. Pénteken a cipőgyárban tart a vállalat „avatóünnep­séget.” Ekkor adják át a ter­vezett épületsor első részét, a felépült csarnokot. Az új csarnok közel egymillió fo­rintos költséggel épült. Utazik a london pepin Teljes kapacitással dolgo­zik az almatároló is. Szom­batig 120 vagon almát szál­lítanak a Szovjetuniónak. Az apró ládákat ezúttal fehér almával töltik meg. Főleg batul, aranyparmen és lon­don pepin almát exportá­lunk. Ugyancsak a hát vé­géig indítják az első alma­szállítmányt Csehszlová­kiába, az NDK-ba és Nyu- gat-Németországba. Mind­hárman 300—300 vagon al­mát rendeltek. Szombatig szilvából 12 vagonnal szál­lítanak Svédországba. Ünnepel ma a Nyír­bátori Vastömegcikkipari Vállalat is. Ekkor kezd a Csepel Autógyár alkatrész- gyártó üzemének első ré­sze. A gépek szerelését már a múlt hót végén, szomba­ton, befejezték. Ugyancsak kedden utaznak Budapestre a vállalat vezetői, hogy a 6 lépcsőben készülő alkatrész- gyár építésének további me­netét, a 2. és 3. lépcső épí­tését megbeszéljék. Iparpolitika a mátészalkai járásban Falusi tv-javítóhálózatot terveznek Munkalehetőség 200 nőnek tjj iparitanuló-iskola épül A lakosság igényeinek fi­gyelembe vételével dolgoztok ki a mátészalkai járás helyi iparpolitikai tervét, melyet 1966. szeptemberében jóvá­hagyott a végrehajtó bizott­ság. A tervezett szolgáltató jellegű szakmák, mint pél­dául a szobafestő, mázoló, férfi és női fodrász, kőmű­ves, túlnyomó részt a járás­ban biztosítottak. Egyre több televíziót, rá­diót, elektromos háztartási kisgépeket vásárol a lakos­ság, s természetes, hogy igénylik a gyors, szakszerű javítást is. Ezen a gondon úgy segítenek, hogy a köz­ségek szerződést kötnek a GELKÁ-val. Szamoskéren a tanács például úgy hatá­rozott, hogy a javító-szol­gáltatás zavartalan biztosí­tása érdekében egy helyisé­get alakit ki, ahol elsősor­ban a háztartási kisgépeket, rádiókat, televíziókat javít­ják. Ez évben sikerült létre­hozni egy TEMPÓ ktsz-t, mely a gázpalackok szállí­tását, tüzifafűrészalést, szén­berakást, fénymásolást vé­gez. A női munkaerőfoglalkoz­tatottság szempontjából lé­nyeges lesz az a ruházati részleg indítása, ahol 200 nő kap munkalehetőséget. A debreceni ruhagyár ke­belén belül működő bedol­gozó rendszerben női ruhát készítenek majd. Az indí­tás októberre várható. Éppen a szolgáltató te­vékenység bővülésének eredménye, hogy csökken a kontároknak, az engedély nélkül dolgozóknak a szá­ma. Természetesen a javító­szolgáltató hálózat bővítése szükségszerűen veti fel a szakemberutánpótlást is. A helyi iparban — különbö­ző szakmában — 112 ipari tanulót szerződtettek. Az eddig súlyos problémát je­lentő elméleti képzés is megoldódik 1968. szeptem­ber elsejétől. Akkorra ugyanis elkészül a 10 tan­termes iparitanuló-iskola, ahol a tanulók korszerű kö­rülmények között sajátít­hatják el a tananyagot. A jól képzett tanerő máris rendelkezésre áll. (bf.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom