Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-26 / 227. szám

Moszkvába érkezett a pakisztáni elnök Korbácsolás éjfélig Szemtanúk a görög pokolszigetről BAKU Hétfőn Taskentből Bakuba érkezett a hivatalos látoga­táson a Szovjetunióban tar­tózkodó Süleyman Demirel török miniszterelnök. A tö­rök kormányfőt és kíséretét Baku repülőterén az azer­bajdzsánt minisztertanács elnöke, Enver Alihanov fo­gadta. BELGRAD A jugoszláv fővárosban hétfőn megkezdte munkáját a 18. nemzetközi űrhajózási kongresszus, amelyen a világ minden részéről több mint ezer szakember vesz részt A kongresszuson több mint há­romszáz tudományos elő­adást és referátumot tarta­nak az asztronautika külön­böző problémáiról. HANOI Az amerikai repülőgépek hétfőn ismét légitámadást in­téztek Haiphong, a VDK legnagyobb kikötővárosa el­len. Mint a VNA hírügynök­ség jelenti, a légelihárítás egy amerikai gépet lelőtt a ki­kötőváros felett Ezzel 2323-ra emelkedett a VDK légiterében megsemmisített támadó repülőgépek száma. CONAKRY Hétfőn Conakryban meg­nyílt a Guineái Demokrata Párt 8. kongresszusa. A kongresszuson 2000 küldött vesz részt közte a szocialis­ta országok sok képviselője. Az SZKP küldöttségét Ra- sidov, az SZKP Politikai Bi­zottságának póttagja, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára vezeti. VARSÓ A Zycie Warszawy vasár­napi számában felháborodott hangú cikkben bélyegzi meg a nyugat-németországi, Qensburgi biróság szégyen­telen döntését, amellyel fel­mentette minden felelősség alól Reinefarth hitlerista tá­bornokot, Varsó hóhérát. A flensburgl bírák döntése tel­jes összhangban áll az egyre nyíltabban fellépő nyugat­német nádk álláspontjával LAGOS A nigériai szövetségi kor­mány hétfőn kiadott közle­ménye szerint a szövetségi csapatok Enugu, a Biafra néven elszakadt keleti tar­tomány fővárosa felé foly­tatják előrenyomulásukat és elfoglalták az Enugutól mindössze hét mérföldre fekvő Okaptu városát. Egyes katonai szakértők véleménye az, hogy Enugu esetleg már néhány napon belül a szö­vetségi kormány csapatai­nak kezére kerülhet MOSZKVA Oliver Wormser, Francia- ország moszkvai nagykövete hétfőn kormánya nevében aláírta a világűr békés fel- használásáról kötött nemzet­közi szerződést — jelentették be a szovjet fővárosban. Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat Regény 11. Elvettem ujjamat az aor­táról, és a nyíláson át ritka, gyönge lökésekkel vérsuga­rak kezdenek lövellni. Mint a hordóból, amikor már alig maradt a fenekén víz. Kis híján sírva fakadok. Masszírozom a szivét. Va­lahányszor a kamrákat ös­szenyomom, mindig egy kis vér lövell ki az aortából. Szorítót azonban mégsem tudok alávezetni. Tovább szidom Petyát Szidom Ma­rija Vasziljevnát is, amiért — így állítom én — rosszul végezte el az első műtétet. Adrenalin. Masszázs. Uj véradagok. Kínosan soká tart. A szív gyengén húzó­dik össze, mintha álomba merülne. De tenni kell va­lamit, tenni, tenni! — Mihail Ivanovics, a szeme már tíz perc óta tág­ra nyílt. Feleszmélek. Elég. Egyszer Moszkva, (TASZSZ): Ajub Khan pakisztáni el­nök hétfőn hivatalos láto­gatásra a szovjet főváros­ba érkezett A vnukovói re­pülőtéren az elnököt Nyi­kolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke, Alek- szej Koszigin miniszterelnök és több más hivatalos sze­mélyiség fogadta. A pakisztáni elnök Moszk­vába érkezése után a Kremlben tisztelgő látogatást tett Nyikolaj Podgomijnál, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének elnöké­nél. A pakisztáni államfő ezután felkereste Alekszej Koszigin szovjet miniszter- elnököt és megbeszélést folytatott vele. A Kremlben megkezdőd­tek a szovjet—pakisztáni hi­vatalos tárgyalások, amelye­csak abba kell hagyni. El­ismerni, hogy a halál győ­zött. Pedig a szív időnként még meg-megremeg. — No, vége. Befejeztük. Nem kell több vért átöm- leszteni. Másoknak van rá szükségük. Hirtelen közömbösség, ér­zéketlenség vesz erőt rajtam. — Varrják be a sebet Megyek az előkészítőbe, a karosszékhez. De nem, át kell öltöznöm: csupa vér vagyok. Majd utána leülök. Fejem üres. Kezem erőt­len. Minden mindegy... Pedig még nem végez­tünk. Hátra van az anya és az apa. Persze, érzik ott lent, hogy nincs minden rendben. A műtét kezdete óta öt óra telt el. ök azon­ban még reménykednek. Reményük olvad, lohad, és most el kell tépnem, mint egy fonalat amely őket az élethez, a jövőhöz fűzi. To­vább nem várhatok. Értel­metlen volna. A sebet be­ken szovjet részről Alekszej Koszigin kormányfő, Vlagyi­mir Novikov miniszterelnök- helyettes és mások vesznek részt Pakisztáni részről Ajub Khan elnökön kívül Pirzada külügyminiszter és és az államfő kíséretének tagjai a résztvevők. Az őszinteség és a kölcsönös megértés szellemében meg­vitatták a két országot ér­deklő nemzetközi problémá­kat, valamint a szovjet—pa­kisztáni kapcsolatok továb­bi fejlesztésének kérdéseit. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány hétfőn va­csorát adott Ajub Khan tiszteletére, amelyen szovjet részről Podgornij, a Legfel­ső Tanács elnökségének el­nöke, Koszigin, a miniszter- tanács elnöke és más állam­férfiak voltak jelen. varrták, a vért eltakarítot­ták. Maját lepedővel takar­ták le. Nem Maját — egy holttestet. Ezt a szót nem bírnám kiejteni a számon. Az előkészítő helyiségben néhány orvos gyűjt össze. Egyikünknek le kell men­nie, hogy megmondja. Tu­lajdonképpen nekem kelle­ne. De hallgatok. Képtelen vagyok rá. Halogatom, azt remélem, hogy valaki talán kisegít. Végül Pjotr Alek- szandrovics így szól Volo- gyához: — Eredj, mondd meg az anyjának. Vologya nem mer ellent mondani az idősebbnek. Ná­lunk nem szokás ellenkezni. Kelletlenül feláll, az ajtó felé indul. Késő. Túl sokáig készül­tünk rá. A folyosó ajtaja feltárul és a műtőhelyiség­be berohan az anya. Mint aki megzavarodott, úgy fut egyenesen a műtőasztalhoz és leánykája holttestére veti Jár ősz — a szabadság és a kultúra klasszikus föld­jén, Görögországban ma úgy csattan ez a szó, mint os­torcsapás. Olyan fájóan, megalázóan. Egy kopár szi­getet hívnak így az Égei- tengerben. Ez a víz- és szö- gesdrótövezte szikkadt kis földdarab az athéni katonai junta egyik leghírhedtebb koncentrációs tábora. A Stern című nyugatnémet lapban szenvedéseiről be­szélt a pokolsziget két mi­napi foglya. Mivel családjuk otthon maradt, vezetékne­vüket csak a kezdőbetűvel jelzi a két és fél milliós pél- dányszámbán megjelenő hamburgi magazin. „Te velünk jössz !“ Charilaos P. építőmunkás Papandreu volt miniszterel­nök centrum párt.iána.i tag­ja vol. Ez a polgári politikai tömörülés tett ugyan néhány pozitív lépést — haladó né­zeteikért régebben elítélt foglyokat engedett ki a börtönből és igyekezett le­rakni egy önálló görög kül­politika alapjait — de éppen azáltal lehetett maga is a reakció áldozata, hogy nem volt hajlandó összefogni a baloldallal. Nos, P. a gö­rögkeleti húsvétra készülő­dött, amikor 1967 április 29-én kopogtak, pontosab­ban dörömböltek, lakása aj­taján. — Négy rendőr jött és hét katona. „Te velünk jössz!” — közölték velem. „Miért? Mit tettem?” —■ kérdeztem. „Azt nem tudjuk. Parancsot tel­jesítünk” — hangzott a válasz. Megbilincseltek, közben azt mondták a fele­ségemnek, hogy adjon ne­kem két takarót — ezután feltuszkoltak a ház előtt vá­rakozó katonai teherautóra. Szomszédom, Georgiosz Z., ott ült már. Ugyancsak megbilincselve. Útközben több helyen megálltunk és újabb foglyokat szedtünk feL Ahogy közeledtünk a tartományi székhelyhez, úgy népesült be az országút ha­sonló teherautókkal — A konvoj a börtön előtt állt meg. Georgiosz és én vagy száz emberrel együtt kerültünk egy te­rembe, amelynek padlóján néhány centiméter magas víz állt. — Mikor eljött az este, sokan a vízbe feküdtek. A többségnek azonban állva kellett maradnia, mert nem volt annyi hely, hogy min­denki ledőljön a tócsába, öt napig, csak vizet kap­tunk, ennivalót nem. Az ötödik napon katonai hajóba zsúfoltak bennünket. 48 óra magát Hangosan zokog. Kedveskedő szavakat mond neki. Csókolgatja elkékült ajkát. — Ébredj fel, ébredj fel, egyetlenem!... Nem mondja azt, amire számítottam. Hogy: mit tet­tek veled? Nem vádol sen­kit sem. Még nem érti, még nem akarja felfogni, hogy kislánya, az ő MajácSkája nincs többé. A műtő már majdnem megürült. Nehéz ezt végig­nézni. A nővérek sírnak. Odalépek az anyához és igyekszem megnyugtatni. Üresen kongó szavakat mon­dok, melyeket szégyenlenék megismételni. Aztán nagy nehezen sike­rült átvezetni őt a műtét utáni helyiségbe. Ott rosszul lett. Én ezt már nem láttam, az előkészítőben maradtam és újra leültem karosszékem­be. Odajöttek szólni, hogy az asszony a földön fekszik. A földön? Hogy-hogy? Igen, mert abban a helyiségben nincs sem ágy, sem pamlag. Csak néhány kerek vaszsá­moly. Mentőkocsival szállították haza a szülőket. Marija Vasziljevna a sa­rokban ül és sír. Még meg kell írnom a műtét jegyzőkönyvét. „Az aortafal résének bevarrási múlva megérkeztünk Jarosz szigetére. ötvenen kerül­tünk egy aránylag kis sá­torba, ahol a puszta földön kellett aludnunk. Minden sátor előtt fegyveres őr állt. — Az én csoportomból egy negyvenéves paraszt és egy textilkereskedő dühösen odaszólt az őrnek: „Csinál­hattok valünk amit akar­tok, a véleményünket nem fogjátok megváltoztatni.” Másnap reggel mindkettő­jüket elvitték. Néhány óra múlva véresen, összeverve tértek vissza. „Tapsoljatok a miniszter úrnak!...“ — Reggelenként két órát fürödhettünk a tengerben, egyébként a sátrat csak ét­kezéskor hagyhattuk el. Reggelenként fél kiló ke­nyeret kaptunk, délben ba­bot, lencsét, néha vízbe főtt tésztát. Húst két hónap alatt kétszer ettünk. Egyik reggel értem jött egy rend­őr. Nagy irodahelyiségbe vitt. Az íróasztalok mögött a hadsereg egy századosa és egy rendőraltiszt ült. Mögöttük a falon Konstan­tin király képe függött, mellette Ann.i-Marie ki­rályné és Patakosz belüg-- miniszter portréja. A kihall gatást az ötven év körüli nagy darab, monokli s szá­zados vezette. Megkérdezte: „Miért szavaztál Papand- reura a legutóbbi választá­son és miért dicsérted őt a falud kocsmájában?” Azért — válaszoltam — mert pártja engedélyezett szerve­zet volt, ö maga pedig sze­rintem sokat tett az or­szágért”. — A századi» legyintett és egy kisebb szobába ve­zettek, ahol belépésemkor egy rendőr azonnal az ar­comba sújtott, ökléből valami boxerféle gyűrű állt ki. Fél órán keresztül ütöttek ököl­lel, bőrkorbáccsal, rúgdos- tak, közben ezt ordították: „Vagy jó görög leszel, vagy megdöglesz!” — Sátrunk többi lakóját módszeresen szállították ha­sonló „politikai kezelésre”. Az elsőkért délelőtt tízkor Tel Aviv (MTI) Az izraeli katonai szóvi­vő hétfőn közölte, hogy dél­után újabb tűzharcra került sor a Szuezi-csatománál, Izmalliától 20 kilométerre délre. A szóvivő azt állítot­ta. hogy az egyiptomi fél nyitott tüzet két ízben is. A tűzszünet az ENSZ-megfi­kísérletei nem jártak siker­rel. A vérzés folytatódott és a szívműködés fokozatosan megszűnt. Megszűnt. Az ügy ezzel lezárult. Haza kell men­nem Ez a nap is megszűnt. Sötétedik. Jó, hogy sötéte­dik: nem látnak majd en­gem. ■ir Keresztülmegyek a kerten, magas fák mentén, a tiszta alkonyi égbolt alatt. Csend. Csak messziről hallatszik a város tompa zúgása. Ki- gyúlnak az első fények. Mindez szép és fenséges. Költők verseket írnak róla. Hogyan? Verseket? Ez csa­lás. Az ablakok mögött szenvednek az emberek. Be­tegségek gyötrik őket. Vagy gyűlölködnek. Vagy szo- morkodnak. Hát igen, most nem hat rám sem a derűs égbolt, sem a virágok illata. Min­den komor. Gondolkodni kell. Keresni. Harmóniát teremteni ezzel az égbolttal. Mert emígy csak a vakok nézegethetik. Házam kapuja. Egy ked­ves gyerekhang: — Ki az? Az unokám, Lenácska. En­gem papájának hív, mert igaz; papája elment, amikor ő még egészen kicsi volt. jöttek, az utalsót éjjel fél egy felé hozták vissza. Min­dig csak éjfélig korbácsol­tak. A kilencedik napon azt üvöltötte egy hangszóró, hogy a foglyok sorakozza­nak fel, mert Patakosz bel­ügyminiszter úr személye­sen szól hozzája!:. Félkört alkottunk, melynek szélein két-két páncélos állt. Minde­nütt golyószórós katonák helyezkedtek el. „Ha jelt adunk, tapsoljatok a mi­niszter úrnak!” — mondták nekünk az őrök. Ki a jó görögi — Patakosz ilyeneket mondott: „Én vagyok ennek a forradalomnak (!) a ve­zetője. Ti azért vagytok itt, mert rossz görögök vagytok. Csak azok térhetnek haza, akik jó görögökké válnak, a többiek addig maradnak itt, amíg ez a kopár sziget paradicsommá nem válik...” — Jómagam még 3-szor estem át az előbb ismerte­tett „kihallgatáson”, de voltak akik hetenként több­ször is. Egyikük ismerősöm: orvos, aki töbszor kezelte a családom-1 és oki ország- gyűlési képviselő v m. O ..mondta nekünk, hogy írjuk alá a kényszerű*. U „-Jt, amely szerint 1. ha kikerü­lünk, nem politizálunk és 2. nem beszélünk a táborban történtekről. A családotok­nak szüksége van rátok. Én nem írom alá, felkészül­tem arra, hogy meghalok* ha kell. De ti menjetek”. ...És ök mentek. Június 28-án aláírták a kényszer- nyilatkozatot. Július 13-án szabadon bocsátották őket. Családjuk közben az éhe­zés szélén állt. Munkát ke­restek, de nem kaptak. Márpadig pénz kellett, méghozzá azonnal. Jaroszi fogolytársaik közül nem egyet újra letartóztattak. Amikor ezt meghallották, döntöttek. Az egyetlen le­hetséges utat választották, a száműzetést: külföldre mentek vendégmunkásnak. (H. E.) gyelőik közbelépésére állt helyre. A múlt héten két ízben is volt tűzharc a Szuezi- csatománál. Izraeli részről az egyiptomiakra próbálták hárítani a felelősséget, az ENSZ-megfigyelők azonban kimutatták, hogy Izrael lé­pett fel támadólag. — Mért jössz ilyen ké­sőn? Operáltál? Kézen fogom, megcsóko­lom. Látni pedig azt a má­sikat látom. Ugyanilyen var- kocsai és , kapron-máslijal voltak. Csak amaz nagyon véznácska volt. — Nos, operáltál? És meghalt a beteg? Mindezt vidám hangon kér­dezi. Neki a „meghalt” szó még semmit sem jelent. — Igen, kicsikém, meg­halt. Kijön a feleségem. Sok esztendei közös életünk so­rán megtanulta, hogy ar­comról olvassa le a halál­eseteket. A kérdezősködéS nem szokás nálunk. Minden úgy történik, mint máskor. Átöltözöm. Az ott­honi papucs. Némán va­csorázunk. Ha ugyan va­csorának lehet ezt nevezni. Fölösleges minden külső ha­tás. Folyjék minden a szo­kott rendjében. De inni, azt kell. Egy ilyen nap után elengedhetetlen. Hé, te, már gyakran kezdesz ehhez az orvossághoz folyamodni. De- hát minek óvjam magam? A következő műsorszám az alvás. Ezzel az ürüggyel bezárkózhatom a dolgozó- szobámba és végigterülhe­tek a pamlagon. Magam mellé, a székre állíthatom a konyakot és a pohárkát (Folytatjuk)' Folytatja munkáját az ENSZ-közgyűlés ülésszaka A magyar küldöttség az ENSZ-közgyűlés ülésén a felszó­lalásokat hallgatja. Középen Péter János külügyminiszter, a delegáció vezetője, mellette Csatorday Károly fődelegátus. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) New York (MTI) Az ENSZ-közgyűlés hétfő délelőtti ülése magyar idő szerint 15.48 órakor nyílt meg. A délelőtti ülésre né­gyen, a délutánira öten je­lentkeztek felszólalásra. A délelőtti ülés felszólalói Deabua Jonathan — a le- shotoi miniszterelnök, John Hartley a ghanai úgyneve­zett nemzeti felszabadítás! bizottság alelnöke, Vaclav David csehszlovák külügy­miniszter és Hilgard Muller dél-afrikai külügyminiszter. A délutáni ülésen a követ­kezők jelentkeztek felszóla­lásra, Emilio Arena­les Catalan guatema- lai, Fernand Amiana Tio dominikai Narciso Ra­mos a fülöp-szigeti. Abba Eban izraeli és A. B. Njie gambiai külügyminiszter. Péter János magyar kül­ügyminiszter hétfőn délben, eleget téve Couve de Mur- ville francia külügyminisz­ter meghívásának részt vett a tiszteletére adott ebéden a francia ENSZ-képviselet New York-i székhelyén. A két külügyminiszter, a két ország állandó ENSZ-képvi- selete vezetőinek jelenlété­ben megbeszélést folytatott a két ország valamint a világhelyzetet érintő kérdé­sekről. Fordította: Radó György Ufahb tűzharc a Szuezi-c§atornánál

Next

/
Oldalképek
Tartalom