Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-24 / 226. szám
A tagkönyvcsere fte év. Ennyi idős a cgépelésre kerülő piros párttagsági könyv, melyet féltve őriznek a kommunisták. Hogy elröppent az idő. Most visszatekintve mégis milyen küzdelmes, nehéz idők, harcok emlékét őrzi a könyv. Emlékeket idéz fel valamennyiünkben. Igen, hiszen már tíz esztendeje dokumentálja, ahhoz a párthoz tartozunk, amely a magyar történelem egyik legnehezebb időszakában emelte magasra a proletár internacionalizmus vörös zászlaját, védte meg a haladást, az emberiesség eszméjét, a nép hatalmát, a proletárdiktatúrát. És újra a zászlajára írta a szent eszméket: a szocializmus felépítéséért. Ezért ez a tag- könyvcsere nem egyszerűen egy lesz a sok közül, hanem fontos politikai eseménye a Magyar Szocialista Munkáspártnak a kommunistáknak: összekötő kapocs, hitvallás újra a hovatartozásról. Még dühöngött az ellenforradalom, új erőt gyűjtött a néphatalom megdöntésére, amikor a megújult párt szakítva a szektásság és a revízióm zmus káros örökségeivel, újra szervezte sorait, s kiállították az első MSZMP párttagsági könyveket. Tíz év telt el azóta. Forradalmárokat követelő feladatok vártak akkor a a párttagságra. Újra küzdeni az emberek, a milliók bizalmáért, megvédeni 1945 óta épített vívmányainkat. Konszolidálni a zilált gazdasági életet, megindítani a termelést a gyárakban, földeken, megvédeni a fiatal termelőszövetkezeteket, s az ellenforradalmi vágyaikat elleplező frázisokat hangoztató magyarkodókat leleplezni. Igazi forradalmi agi- tációra volt szükség. És a kommunisták bizonyítottak. Ők álltak az első sorokba, s ha visszapillatunk, most ezekre is emlékezni kell. Abban az időben a párttagság fokozott kiállást jelentett a haladás, a Szovjetunió, a szocializmus ügye mellett. S akinek a birtokában volt e könyv, vállalta a harcot, a küzdelmet Fegyvert fogott, agitált, helytállt a termelésben, újra szervezte a munkaversenyt, az államhatalmi szerveinket, járta a falvakat, s életre hívta a pártszervezeteket. Bizalmat öntött a hitetlenkedőkbe, s ott volt a falvakban, amikor a párt meghirdette a szocializmus alapjainak a lerakását falun: és megtörtént e küzdelmes munka eredményeként a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Tíz és tízezrek álltak helyt az elmúlt tíz esztendőben, a tiszta eszmék győzedelmes- v kedtek. Amikor átveszik az új tagsági könyvet a kommunisták, újabb harcokat vállalnak. Az ellenforradalommal szemben megvédett eszA HARMADIK ÖTÉVES TERVBEN Jelentősen feilődfk a tanácsi könnyű- és élelmiszeripar Negyedmilliárdos fejlesztéssel mintegy 4000 embernek biztosítanak új munkalebetőséget Megyénk iparának fejlesztésében, a foglalkoztatottság fokozásában az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kap a tanácsi ipar is. Fejlesztési célra — a különböző alapok és források felhasználásával — a harmadik ötéves terv időszakában, mintegy negyed- milliárd forintot irányozott elő a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A részben már megkezdett és 1970-ig elkészülő új üzemek, korszerűsítések, bővítések és fejlesztések révén mintegy 4000 új dolgozó — közöttük 1765 nő — foglalkoztátása válik lehetővé a tanácsi könnyű- és élelmiszeriparban. A sokrétű igények, feladatok és lehetőségek meglehetősen szétaprózzák ezeket a beruházásokat, s közel húsz vállalat, negyven tételben osztozik folyamatosan a rendelkezésre álló keretből. Éppen ezért csupán öt beruházás mértéke haladja meg a tízmilliós nagyságrendet. Ezek a VAGÉP, a nyírbátori vas- tömegcikkipari üzemek bővítése, továbbá a megyei építőipari vállalat üvegtechnikai- és kerámia- üze mének megépítése, valamint a nyíregyházi kenyérgyár elkészítése. A végrehajtó bizottság által elfogadott fejlesztési célkitűzésekben szerepel többek között még mátészal- kán a tanszergyártó és az alágyújtós készi+ő üzemek megépítése. Nyíregyházán létrehozzák a megyei szolgáltató vállalatot, melynek Baktalórántházán is lesz egy csökkent munkaképességűeket foglalkoztató üzeme. Ugyancsak új üzem lesz a Nagy káli ói Vegyesipari Vállalat. Befejezték a mátészalkai és befejezés előtt áll a kisvárdai sütőüzemek bővítése. Elkészült a nyíregyházi kliséüzem. A szolgáltatás terén jelentős előrehaladást jelent majd a Nyíregyházán 1939- ben elkészülő új gépjármű- javító üzem megépítése. Fejlesztik a Nyíregyházi Patyolat Vállalatot is. Rekonstrukciós munkát végeznek a nyíregyházi üzemen és új textiltisztító szalonokat létesítenek Mátészalmék dicső diadalát, a szocializmus teljes felépítését, melyet pártunk IX. kongresszusa hirdetett meg. Harcot az új gazdasági mechanizmus sikeres érvényesítéséért, gazdasági életünk fellendítéséért, a marxizmus— leninizrmis eszméinek terjesztéséért. Újra együtt lélegezni a párttal, részt vállalni politikájának alakításában, formálásában, szembeszállni a fejlődést gátló tényezőkkel s végrehajtani határozatait az egész nép javára. E tagkönyvcserének politikai tartalma van. S ezt elsősorban az adja meg, hogy újra beszél a párt minden egyes tagjával. Számba vesz valamennyiünket. S ez oly jó érzés. Jó tudni, hogy számít ránk a párt, az új feladatok végrehajtásában. Egyik megyei pártvezető mondta nemrégiben egy tanácskozáson: „Úgy tűnik nekem, hogy a fejlődéssel egyre nehezebb és bonyolultabb feladatok megoldása vár a kommunistákra.” És ez így igaz. Jelentős politikai esemény ez pártunk életében, a kommunisták életében, munkájában, hiszen az elmúlt egy évtized küzdelmes, áldozatos és eredményes munkája és a jövőben elvégzendő a magyar nép javát szolgáló sok-sok tennivaló, harc fűződik aktusához. F. K. Sok ezer ember érdekében Lejárt az időszaki munka ideje Nagyüzemek a probléma előtt: hogyan tovább? kán, Kisvárdán és Nyírbátorban. Az élelmiszeripar területén a nyíregyházi és a nyírbátori szikvízüzemek, a nyírbátori gyógyszeralapanyaggyártó üzem megépítése, valamint a záhonyi és a vá- sárosnaményi sütőüzemek rekonstrukciója jelentkezik mint nagyobb beruházás. A fejlesztési célkitűzések végrehajtását olykor több irányú probléma is gátolja. Ezek közé tartozik a helykijelölések, tervezések elhúzódása. Egyes vállalatok még idegenkednek a saját alapokra történő hitelek igénybevételétől. Terület, illetve telekprobléma miatt húzódik például a nyíregyházi gépjárműjavító és a kisvárdai bútor- és képkeretgyártó üzem építésének megkezdése. A foglalkoztatottság szempontjából is jelentős nyíregyházi üvegtechnikai üzemben és a Nyírbátori Vastömegcikkipari Vállalatnál jól halad a beruházási programok megvalósítása. Csupán e két helyen mintegy 1300 ember talál majd munkalehetőséget. Tóth Árpád Génkiállítás ^vVegy házán Lássuk, mit tud? — ismerkednek a látogatók a kiállított gépekkel a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tangazdaságában megrendezett bemutatón. A kiállítást a II. kertészeti gépesítési kongresszus keretében rendezték meg szombaton és vasárnap, s jól szolgálta a talajművelő, növényvédelmi, betakarító és más mezőgazdasági gépek megismertetését. Sok száz, vagy talán több ezer embert is érint Nyíregyházán, illetve a megyében az az áldatlan helyzet, amelyet röviden időszaki munkának nevezhetünk. Egyes üzemek, amelyek az év egy részében megkétszerezik, vagy ötszörözik dolgozóiknak számát, adnak munkát ezeknek az embereknek, főként háziasszonyoknak. Az időszaki munkás nem keres többet, mint a gyár állandó alkalmazottja, az év nagyobb részében nincs munkája, s egyébként is sok más hátrányt szenved az üzemek törzsgárda- tagjaival szemben. Már ez maga azt a követelményt állítja iparunk elé, hogy szüntessük meg az időszaki munkát és állandó jelleggel foglalkoztassunk mindenkit, aki dolgozni akar. Másrészt kedvezőtlen ez az üzemeknek is. Ideális megoldást Nyíregyházán például az a különös, ellentmondásos helyzet alakult ki — mióta három nagy időszaki jellegű gyárunk van —, hogy egyidőben jelentkezik munkaerőhiány és munkaerőfelesleg. A dohánygyár, a konzervgyár és az almatároló csúcsmunka ideje fedi egymást. Egyszerre volna szüksége mindhárom nagyüzemnek alkalmi munkáskézre, ha volna elég. Ugyanebben az időben mégis sokan keresnek munkát, de nem ezekben az Varrótűvel írt vallomások az emberről Gk vannak többen: az átlagemberek. Nem ugranak ki, nem maradnak le, egyenletesen húznak, vérükben van a pontosság, a lelkiismeretes munka. Látszólag semmi érdekes story nincs az életükben. Róluk mondják azt: nincs baj velük. Ilyen ember a nyíregyházi ruhagyárban Hurai Mihály. Harmincegy éve szabó, alapításától ott volt a ruhagyárban, amikor még a lábbal hajtós varrógépek kattogtak a műhelyekben. — Aztán jöttek a villanyhajtásos gépek — emlékezik. — Attól meg eleinte féltünk. Mikor aztán megszoktuk, már lassúnak is találtuk... Nem is sejti talán, hogy a gyár történetét idézik szavai, hisz éppen szeptember hónapban tölti be 17. évét a nyíregyházi ruhagyár. Hurai Mihály az alapítók egyike, akiből nem lett művezető, igazgató, megmaradt a varrógép mellett. Mások mondják róla, hogy többször „ki akarták emelni”, vezető beosztásba, de ő hajthatatlan maradt. — Itt dolgozik a feleségem is, az emeleten, ö is gépész, — így hívjuk a varrógép munkásokat. Egy műszakban vagyunk. így jó az. Együtt jövünk, megyünk. Itt az üzemben megvacsorázunk, aztán indulunk haza... Télen gyalog. Jól is esik nyolc órai varrás után egy kis mozgás. — Soha nem késett. Soha nem mulasztott egy percet sem — mondják róla. A város másik végéről, a Táncsics Mihály utcából jár feleségével. mégsem tudták üzemekben. Érthetően: hátrányok nélkül szeretnének dolgozni. Ezek a nyilvánvaló gondok foglalkoztatják a három nagyüzem vezetését is. Annál is inkább, mert a jövőben még nehezebbé válik az alkalmi munkások felvétele. Hajdú Sándor, a Dohánybeváltó és Fermentáló Gyár igazgatója ezt mondja: — Meg kell találnunk a módját, hogy megszüntessük a munka időszaki jellegét. Erre egyik és legideálisabb elképzelésünk gyakorlati megvalósítását láttam Csehszlovákiában a rimaszombati fermentálóban. Itt ugyanis amikor megszűnik az új dohány feldolgozása a dolgozók átcsoportosításával hozzákezdenek a pipadohánygyártáshoz. Ezzel nincs szükség az alkalmi munkások elbocsátására. Mi szeretnénk ezt megvalósítani. Azonban ez csak elképzelés, a Magyar Dohányipar központi intézkedésére volna szükség, mert a pipadohányt jelenleg a debreceni dohánygyárban állítják elő. — Bár ez csak részmegoldás, mi máris hozzáláttunk, hogy az ideiglenes dolgozók egy részének állandó munkát biztosítsunk. Szerződést kötünk a nyíregyházi baromfikeltetővel, amelynek munkaideje az év másik felét tölti ki. így mintegy 100—150 embernek egész évi állandó munkát nyújthatunk. Ugyanezt tesz- szük Kisvárdán is. — Azoknak, akiknek nem sikerül egész évi munkát adnunk, egyéni véleményem szerint másként kellene a hátrányos helyzetet némileg enyhíteni. Ezt talán béremeléssel, vagy más . szociális intézkedéssel kellene segíteni. Nyáron több, télen kevesebb munkaidő Sellei Jenő, a konzervgyár főmérnöke: — Nálunk kedvezőbb a helyzet, mint a dohánygyárban. Az alkalmi munka csökkentését elérhetjük egyszerűen azzal, hogy több félkész árut teszünk él a csúcsidőszak utánra, amelyet később dolgozunk fel. Gyökeres megoldást jelentene, ha az új mechanizmus olyan lehetőséget adhatna, hogy gyárunk nyáron tízórás, télen hatórás munkaidőt vezethetne be. Ez azt jelenti, hogy mintegy 25 százalékkal emelhetnénk az állandó munkások létszámát. Gyakorlatilag majdnem megszűnik az időszaki munka. Természetesen ea még csak elképzelés, de szeretnénk, ha erre a későbbiekben lehetőséget kapnánk. Kétszeresére nyújtják a szezont Csáki Menyhért, az almatároló vezetője: — Szakmánkban azt tartják, az az üzem jó, amelynek téli üzemben hűtőház- készlete annyi munkát nyújt, amennyi az őszi feldolgozás kapacitása. Vagyis annyi feldolgozandó árut tudunk tárolni a téli időszakra, hogy azt a csúcsszezon munkáslétszámával tudjuk csak feldolgozni. Ez nemcsak a dolgozók szempontjából jó, de kedvező az üzemnek is, többet tudunk exportálni a téli hónapokban, s ebben szinte korlátlan a lehetőség. Pillanatnyilag 500 vagonos a hűtő- házkészletünk. de három éven belül 1900 vagonos épül. Eszerint 1970-ig a háromhónapos feldolgozási időt hat hónapra tudjuk majd nyújtani. Ez az időszaki munkában máris jelentős, de továbbiakban gondolkodunk munkásaink más mezőgazdasági jellegű foglalkoztatásáról. Más üzemeket is érint Sándor József, a megyed tanács ipari osztályának vezetője: — Mind élesebb a kérdés felvetése: tudnak-e üzemeink stabil munkahelyeket biztosítani az időszakiak helyett? S itt nemcsak a további iparosodásra gondolok, hanem arra is, hogy mindinkább másként jelentkezik a dolgozó mezőgazdaságban való érdekeltsége is. Már sem könnyű segédmunkásokat találni. A munkaerőhiány és fölösleg egyszerre jelentkezésének ellentmondása ma még megvan, de holnap, holnapután már nem szabad meglennie. Ezt követeli nemcsak az emberekről való gondoskodás, hanem az üzemek, a termelés érdeke is. Olyan probléma ez, amelyről komolyan kell gondolkoznia minden illetékesnek. Én javaslom, jó lenne egy megyei, vagy legalább városi szintű olyan bizottságot létrehozni, amely vizsgálná a jelenlegi helyzetet és megfelelő szakosztályok bevonásával már konkrét javaslatokat tehetnének a vezetés asztalára. így közelebb jutnánk a megoldáshoz. Sipkay Barna megtréfálni a guszevi sorompók. Csak annyiban, hogy a motorkerékpárról lemondott a sok lehúzott sorompó miatt és átváltott a biciklire, amivel az aluljárón is átjöhet. „Napszabó” — ez a mostani beosztása. ö végzi az utolsó simításokat a hazai és külföldi piacokra menő férfinadrágokon. Kijavítja a szépséghibákat, a zsebek, a gombok apró hibáit, kiveszd a varrógépek okozta olajos pettyeket. Filléres munkák ezek, de ha nem végeznék el becsületesen sok ezer forinttal értékelhetnék le az új nadrágokat, veszítene ezen a gyár, a dolgozók, a népgazdaság. Néhány éve szemüveget visel, a szabók betegsége — a szemgyengeség őt is utói érte. A sok millió apró öltés, a három évtizedes varrás kiveszi a vámot az ember egészségéből. De más baj nincs, ötvenegy éves, még sokáig szeretne varmi, majd a most épülő új, világos, kényelmes üzemben is. És ápolgatni otthon a rózsákat. Ez frissíti fel a legjobban, a kert, az egész napos ülő foglalatoskodás után. Ásni, kapálni, virágokat ültetni... — Üdülni még egyszer sem voltam. Mehettem volna, de valahogy jobban érzem magam otthon a családdal. Van két nagy fiam, a feleségem első házasságából. Nagyon megértjük egymást. Az egyik fiam motor- szerelő, különben gépész- technikus, a másik autóvillamossági szerelő. Már azon törik a fejüket, hogy gépkocsira kellene gyűjteni. Míg beszélgetünk jönnek- mennek a ruhagyári munkások: műszakváltás. Az igazgató, Salamon Mihály is beköszön: „Szerbusz Miska”. régi barátok, együtt kezdték alapozni a gyárat. Hurai Mihály örömmel újságolja, hogy a napokban megvendégelte a gyár a nyugdíjas szabókat, s ezután rendszeresen meghívják őket fehér asztal mellé. Tálán magát a jövendő nyugdíjas éveit is felfedezi Hurai Mihály, amikor az idős „szakikat” látja a fehér asztalnál. Ö sem marad majd magára... Miska bácsi a kezével beszél — így jellemzik a munkatársai. Legfeljebb akkor szólal meg, ha felidéződnek a régi emlékek, hisz itt a mostani Guszev lakótelepen* az egykori huszárkaszárnyában volt katona, két kemény évig. Varrótűvel írt egyszerű vallomás a Hurai Mihályé. Ök vannak többen, az át- ' lagemberek, akik egy kicsivel mindig többet adnaH másoknál, akiknek a keze* munkája szinte láthatatlan nul, — mai csodákat épít. Páll Géz*
