Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
Khartuomi csúcsértekezlet Móricz ZsigmQndí Egyszer jóllakni SZÓFIA Szófiában szerdán közleményt adtak ki a Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági küldöttségének bulgáriai látogatásáról. A közlemény szerint egyezmény jött létre a bolgár gazdasági és katonai segítségről, valamint bolgár felszerelések és áruk vásárlására szolgáló kamatmentes hosszúlejáratú hitelről. KAIRÓ Az Egyesült Arab Köztársaság és az Egyesült Nemzetek Szervezete élelmezési és mezőgazdasági szervezete megállapodást kötött az Egyiptom földközi-tengeri területének északnyugati részén élő beduinok segélyezéséről. A megállapodás értelmében a , FAO 5 720 800 dollár értékben nyújt segélyt LAGOS A nigériai hadihelyzetről érkező jelentések — a harcoló felek ismertetése alapján — továbbra is ellentmondóak. A lagosi rádió csütörtöki jelentésében arról ad hírt, hogy a nigériai légierő bombatámadása következtében használhatatlanná vált a bem'ni repülőtér. A biafrai erők B—26-qs gépei innen szálltak fel bombatámadásaik végrehajtására. ADEN A nemzeti felszabadítási front szerda este bejelentette, hogy ellenőrzése alá vett egy, az adeni államhatártól mintegy 800 méterre fekvő községet. Egy másik adeni hír szerint a FLOSY visszavonta kedden kiadott háromnapos sztrájkfelhívását. Moszkva (TASZSZ): Éjjel-nappal szólnak a dobok Pekingben, a város utcáin „vorösgárdisták” és az úgynevezett forradalmi lázadók osztagai menetelnek. Megafonokon át harsog a sok gyűlésezéstől berekedt szónokok hangja. A házak falán es az erre a célra felszerelt vitrineken ismét egy sereg kézírásos faliújság olvasható. Khartoum (MTI): A szerda este 11,10-kor kezdődött és csütörtökön 1,10-kor befejeződött hármas tanácskozás után a szudáni miniszterelnök felolvasta az egyezményről kiadott közleményt. Eszerint Nasszer és Fejszal az arab országok közti légkör megjavítása, a testvéri kapcsolatok helyreállítása és a jemeni kérdésben fennálló viszályának felszámolása érdekében a következőkben állapodott meg: 1. Háromhatalmi bizottságot hoznak létre a jemeni kérdés megoldására. Az EAK Irakat, Szaud-Arábia Marokkót kéri fel a bizottságban . való részvételre, s • mindketten javasolják, hogy a bizottság harmadik tagjává a csúcsértekezlet Szudánt jelölje ki. 2. Ez a bizottság tervet dolgoz ki, amelynek alaRja két egyidejű intézkedés: az EAK fegyveres erőinek Saigon, (MTI): A saigoni amerikai parancsnokság közlése szerint a dél-vietnami demilitari- zált övezet közelében az amerikai légierő szerdán két vadászbombázóját elvesztette. Az egyiknek a pilótáját megtalálták, a másikat eltűntnek nyilvánították. A pekingi „forradalmi bizottság” épülete élőit tanyázó „vörösgárdisták” követelik, hogy távolítsák el a bizottságból azokat, akik nem elég következetes hívei Mao Ce- tungnak. A kormánynegyed környékén felragasztott plakátok Liu Sao-csi, Teng Hsziao-ping, Tao Csu és mások kiűzését követelik ebből a városnegyedből. visszavonása Jemenből és a szaudi katonai segítség megállítása és megszüntetése bármely jemeni félnek. 3. A bizottság erőfeszítéseket tesz a jemeni stabilitás biztosítására, összhangban a jemeni népek teljes függetlenségre és szuverénitásra való jogával. 4. A bizottság tevékenységének bármely akadályoztatása esetén tanácskozik mind az EAK-kal, mind Szaud-Arábiával, hogy, minden érintett fél számára elfogadható megoldást találjon. A szudáni kormányfő hozzáfűzte, hogy Nasszer elnök és Fejszál király nemcsak a jemeni viszály rendezésében állapodott meg, hanem minden más köztük fennálló vitatott kérdés rendezésére is erőfeszítést tesz. Üdvözölte a megállapodást, amely az első nagy lépés az arab országok viszályainak felszámolására. Az amerikai parancsnokság csütörtökön kiadott heti összefoglaló jelentésében közölte a hivatalos adatokat az amerikaiak veszteségeiről augusztus 21 és 26 között.. Az adatok szerint a katonai műveletekben 125 amerikai meghalt, 1078 megsebesült és 27 eltűnt. Az előző héten a halottak száma 108, a sebesülteké 883 volt. A dél-vietnami kormánycsapatok 101 katonája halt meg ugyanezen idő alatt és 367 megsebesült. A jelentés szerint a háború kezdete óta elszenvedett amerikai veszteség 12 730 halott és 78 591 sebesült. - Csütörtökön Hanoiban többször is légiriadót rendeltek el, mivel amerikai repülőgépek 30—50 kilométer távolságra közelítették’ meg a fővárost — jelenti a TASZSZ. Az állandó légiriadók ellenére a város lakossága nyugodt, és a szokott módon végzi munkáját 7.-r Mit faggat maga engem? Én nem beszéltem a gróffal semmi olyat. — Milyet? — Amit ki kell faggatni... Azt mondtam, hogy tíz emberre egy birkát kell számítani, mert családokkal lesztek— Feleséggel? — Hát te csak magad leszel, mert nincs gyereked. Az asszony sóhajtott. Kis János félretolta a fazekat. — Kár volt kölcsönkérni, mert ha kölcsönkér az ember, azt meg is kell adni. — Majd megadjuk. — Mibül? ... Én nem tudok többet keresni, csak hat pengőt egy héten. Ezután is csak anpyit. — Azér egye meg. Hosz- szú a nap, nem lesz ereje. — Dehogyis nem. Erre a napra lesz nekem erőm, Éva. Az asszony megrezzent, hogy a nevét hajtotta. így mondta tegnap a gróf is: Éva— No, egyen — biztatta csendesen az urát. — Nem eszek, mert akkor este nem tudom kienni a grófot a vagyonából. — Persze, hogy nem tudja, hát hogyan gondolja?... — Annak hónap is lesz vagyona? — — kérdezte Kis János. — Hiába eszek akármennyit, úgy gondolod, hogy annak hónapra is marad ennivalója meg hónap- utánra is? ... Mindig? — Nem, nem gondolok semmit. — No hát, akkor eredj haza. Vidd haza az ételt is. Én ma úgyse eszek. Délbe ne is gyere ki. Elég, ha este kijössz a táncra. Az asszony hevesen kiáltott fel: — Mit akar? — És délbe ki ne gyere! ... És este ki gyere! Mert érted megyek... — Édes uram, maga beteg. Kis János csöndesen mosolygott, mint aki tudja, min mosolyog. — No, eredj haza — mondta —, de ne mondasd magadnak kétszer... Az asszony szeme tele lett könnyel... — Jaj, urpm, uram!... összekulcsolta a kezét, és sírni kezdett Erre Kis János mást gondolt. Azt gondolta, hogy nem jól csinálja ő ezt... Az aszszony ravasz, megsejti... — No, jól van — mondta szelíden —, hát eszem egy kicsit Avval hozzáfogott és evett. Nem sokat evett. Délben az asszonyok mind kijöttek. Hetven asszony, valamennyien, mintha összebeszéltek 1 vqlna, ygsárnapi ruhába voltak öltözve, még az öregasszonyok is. Tánc lesz, ahhoz készültek. Csak Kis János feleség nem volt ünneplőbe öltözve. Kis János rámosolygott, és azt mondta: — Te így is elég szép vágj'? — Ha magának szép vagyok, akkor én mindig szép vagyok — mondta az asz- szony. Nem is mentek haza ebéd után az asszonyok, ott maradtak a mezőn. Uzsonnára kész volt a kapálás. Háromszáz hold maradt a hetven ember mögött. Szép munka volt. A nagy tábla föld egész az égig frissen feketedett, s benne a kis palánták üdén libeghették a kedves kis szellőben apró levélkéiket. Már a birkák is megjöttek. Nem is hetet küldött a gróf, hanem tizennégyet. Nem is aprították bele mind a nagy üstbe, hanem úgy szétosztották maguk közt, ami fölösleges vpjt. Nagyon jq kedve volt mindenkinek. L,. mgtak és énekeltek. A nagy puszta elvitte a hangot messzire, és bele- mosta a szél a távolba. Alkonyat felé lóháton kijött a gróf is. A fiatal gróf is ünneplő ruhába volt öltözve. Ragyogó lakkcsizma volt a lábán, és vadonatúj ruha volt rajta. Olyan szép volt, mintha skatulyából vették volna ki. Vadászkalap volt a fején, és puska a vállán. Éljenezve fogadták, és a gróf sorra kezet fogott valamennyiükkel. Minden férfival és minden asszonnyal, Kis Jánossal is meg Kis Já- nosnéval is. — Hogy vagy, Éva? — mondta az asszonynak, és egy kicsit tovább tartotta a kezében az asszony kezét, mint a többiekét Kis János azt mondta nevetve : — Mi kiesszük a gróf urat a vagyonából. — Egyetek csak, amennyi belétek fér! — mondta a fiatal gróf, aki mindenkit tegezett, a legöregebb embereket is, mint a gyerekeket. Már ahogy a grófok szoktákMeg is veregette a Kis János vállát. — Méltó a munkás az ő .... vacsorájára — mondta, ahogy a bibliában Jézus Krisztus mondta. Csak a Jézus Krisztus úgy ejtette ki, hogy a munkás méltó az ő bérére... De a fiatal gróf nem merte így mondani, mert akkor béremelést kérhettek volna a parasztok. Elégnek találta így: „vacsorájára.” Kis János mosolygott — Étvágyunk van ... De olyan étvágyunk, hogy képesek volnánk megenni az egész határt, földestül, mint a giliszta. — No de azért meg ne egyétek — mondta a fiatal gróf — mert megterheli a gyomrotokat. Ezzel megcsípte a menyecske arcát, mintha tőle várná, hogy megvédje a birtokát. Kis János nevetett. Mikor a gróf továbbment, azt mondta a feleségének: — Mégis kár volt, hogy ki nem öltöztél egy kicsit. Van neked szép ruhád, vettem neked. — Jó nekem így is — mondta az asszony, és nyugtalan volt. Hozzáfogtak a vacsorához. Még levest is főztek a szakácsok. A leves olyan volt, mint az olaj. Kövér és sűrű. süt Esgik? kérdezte az asszony. — Jó? — Nagyón jó. — Akkor eszek. Mert én ugyan elég levest ettem már életemben, de az mind olyan rossz, híg mosogatóié volt, hogy disznónak se lett volna iá moslék- Hanem .ió ételt, ha mind összeraknák, amit én ebben az. életben kaptam, még az a fazék se telne meg vele, amit ma reggel kihoztál nekem... Az asszony telemérte a tányérját, még ki is löttyintet- te, s ő hozzáfogott enni... Egósz teste remegett az éhségtől, mégis már a tizedik kanálnál úgy érezte, készen van... Iszonyú rémület és düh tört ki benne. Mi lesz itt akkor ma?... Hogy fog eleget tenni az ígéretének?... Eepyelte a levest, és bort ivott rá. Nagy pohár bqrt. Akkor úgy érezte, munkaképes. Húst kapott nagy tállal. Nagy darab kenyérrel. Nézte. — Miért nem eszik? — kérdezte a felesége. — Nem sietek, reggelig akarok enni... Még e csak leves vpt! A nap már lement, s a hold, ami már régen fent volt, kezdett kifényesedni. A gróf mindenütt, ott volt, mindenkivel beszélt, mindenkit megölelgetett, de percenként mellettük volt, és jó szókat mondott nekik. Akkor már kezdett dolgozni a bor is, és egyre hangosabb lett a lakqma. Kis János látta, ahogy a gróf sorra csókolgatja az asszonyokat. Már várta, hogy Évára kerül a sor. Éva is várta, és úgy remegett a teste. S most honnan, honnan nem megjelent egy csapat csendőr. Vidám, szép legények, nem jöttek rossz szándékkal,' véletlenül .jöttek. Mondták. Kakastoll bokréta volt a kalapjuknál. Nagyokat köszöntek. Kjs János nevetett. S marokra fogta a kést,, amivel evett. Ekkor a gróf odaért a csókolózáaban hozzájuk. Évához lépett, meghajolt, és ... nem csókolta meg. Két csendőr ült mellé, mikor a gróf táncra kérte Évát. Éva ránézett. az urára. — No, csak eredj — mondta Kis János. — Táncolj. Jó a vacsora, ki kell táncolni, mert elrontja a gyomrod... Már kavargott a tánc. ötveri—hatvan pár. A gróf a cigány előtt. Kis János hozzáfogott enni. Egy falatot lenyelt. Nem bírta. Kiadta s kiköpte. — Csendőr úr — mondta —, lássa, ez a baj... — Micsoda, barátom? — mondta a csendőr. — Itt a jó vacsora, és az ember még annyi üzletet se tud csinálni, hogy egyszer jóllakjék, mert nem bír enni. Miért nem bír? Kis János megkereste a kését a földön, megtörölget- te gondosan. — A szegény ember nem bír enni... Mér... Mer szegény... A szegény... A szegény csak mérget eszik... Igaz? ... Jóllakik a levessel. Mire a búsra kerülne a sor, má neki vége... Azt már más falja fel. — Egyél, csak' egyél — mondta a csendőr, és erősen nézte Kis Jánost. De Kis János nem nézett rá, másfelé nézett. A cigány felé nézett. — Nincsen az embernek két gyomra, hogy mindent bevegyen... A szegény embernek még hasa sincs. Ebben a pillanatban a gróf megcsókolta az asszonyt Kis János mosolygott. El- fehéredeít, de mosolygott A keze rámerevedett a késre, s markolatig döfte a csendőrbe. — Vége — NÍHÁNY JEGYZET-----».—-----* Moszkvai Mit hozhat magával tuns taútról az újságíró Moszkvából? Riportokat, mélyreható elemzéseket aligha, — benyomásokat csupáp, impressziókat Sokáig olyan díszes, tornyos és szinte irionumentá- lis épületeket alkottak Moszkvában, amelyek nem alkalmazkodtak a XX. századi építészethez. A díszítést azonban szinte lehetetlen elválasztani a régi cári pompa hatásától. A pompa szavunk néni tudja kifejezni mindazt, amit például a Fegyvertár rejt a régmúlt idők munkáiból. Bizonyítékul hadd álljon itt néhány apróság, ami a többihez képest tényleg apróság. Például egy ló fej- dísze, melyet törökök ajándékoztak II. Katalin cárnő- nek. 999 gyémánttal díszítették, s hogy a szám kerek legyen, a közepén hüvelykujj nagyságú sárga topázt helyeztek el. Más: egy főpap ruhájára éppen 1500 igazgyöngyöt erősítettek. Egy másik nem találta eléggé súlyosnak köntösét, ezért kilenc kilogramm súlyú aranylemezzel és drágakővel nehezítették. Más: az egyik cári koronázó paláston, körben legalább tíz méter hosszú a hermelin- prém szegély. Egy trón fája nem látszik, mert elefántcsont lapocskákkal fedték, melyek mind mestermunkák. És akkor még szó sem esett olyan aranytárgyakról, melyeknek súlyát kizárólag kilogramm mértékkel említik. Ez az örökség, amit stílusban kapott a fiatal szovjet állam: faházak és cári pompa. Egyik oldalon a szegénység, a másikon a díszítéseknek már-már elképzelhetetlen orgiája. A szállóban, ahol laktunk, rajtunk kívül németele, spanyolok, olaszok, hollandok meg belgák voltak. És franciák, mégpedig sokan. Csupa nyugati országból való turista. Az utóbbi időben számukra vált különösen érdekessé a Szovjetunió. Azt mondják, elsősorban a franciák utazási kedve nőtt rendkívül sokat. Egyik idegenvezetőjük szerint — arra a kérdésre, mit kérdez Moszkvában a nyugati turista, mire kiváncsi, mit vesz ki a szavaikból? — Nyugaton az egyszerű emberek olyan vegyes dolgokat hallanak a Szovjetunióról, hogy képtelenek eligazodni, s ezért szeretnék maguk személyesen megismerni az igazságot Az autóbusz Moszkvában csúcsforgalomban is 50—60 kilométeres átlagsebességet fut. Pedig nálunk csaknem elképzelhetetlen esetek is megtörténnek. Egy példa: Éppen kiindult egy, megállóból a 24-es járat, amikor egy fiatalember a gépkocsivezető fülkéjéhez lé- pett— Kérem, hol kell leszáll - Tli a Seremetyevszkájához? — Ez volt — mondta a sofőr, azzal fékezett, s kinyitotta az ajtót. Most képzeljék el ugyanezt a jelenetet itthon. Türelem is kell ehhez a nagy forgalomhoz. Mert gyengébb idegzetűeknek nem ajánlatos. Előz, hajt, robog irúndepki, a gyalogos pirosban a túloldalra, elé- bevá.gás, nyaktörő előzés... S ha fék csikorog? Nem káromkodnak, nem szitkozódnak, legfeljebb azt mondják egy legyintéssel, hogy „nyi- csevo”. Ami tudvalevőleg semmiséget jelent. A forradalom 50 éves jubileuma végigkísér bennünket Moszkvában. Az időszámítást szinte ahhoz mérik. A látványos építkezések határidejét előrehozták a munkások: november 7-re mind készen lesz, az Osz- tankino televíziós torony, s mellette a televízió központja, a KGST-palota... Ki tudná mind felsorolni? Rengeteg fölirat emlékeztet a jubileumra a városban. Egy közülük föltétlenül ide kívánkozik. A kommunizmus a világ megifju- lása. A Kreml falánál az egyik sirban pihen John Reed. Ö éppen Oroszországban tartózkodott a forradalom idején, s riportkönyve, a „Tíz nap, amely megrengette a világot”, most jelent meg újra Magyarországon. Mindenki megáll néhány pillanatra John Reed, a forradalmár újságíró sírja előtt Még Moszkva központjának egyes kis utcáiban is akadnak faházak, de csak akadnak. A forradalom idején még alig volt kőház ebben a nagy városban, most pedig kénytelenek voltak már kiszemelni ama faházakat, melyeket mutatóba meghagynak a későbbi koroknak. Mert az ötven év alatt Moszkva teljesen újjáépült. Kun István Külföldiek a Kremlben — midennap óriási a forgalom. A háttérben a cárok házi temploma, melynek kupoláit aranyfüst lemezekkel vonták be. (A szerző felvétele) A TASZSZ a kínai helyzetről áiksuáé léglrla 4 fist sieiöet?
