Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

Khartuomi csúcsértekezlet Móricz ZsigmQndí Egyszer jóllakni SZÓFIA Szófiában szerdán közle­ményt adtak ki a Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági küldöttségének bulgáriai látogatásáról. A közlemény szerint egyez­mény jött létre a bolgár gazdasági és katonai segít­ségről, valamint bolgár fel­szerelések és áruk vásárlá­sára szolgáló kamatmentes hosszúlejáratú hitelről. KAIRÓ Az Egyesült Arab Köztár­saság és az Egyesült Nemze­tek Szervezete élelmezési és mezőgazdasági szervezete megállapodást kötött az Egyiptom földközi-tengeri területének északnyugati ré­szén élő beduinok segélye­zéséről. A megállapodás ér­telmében a , FAO 5 720 800 dollár értékben nyújt se­gélyt LAGOS A nigériai hadihelyzetről érkező jelentések — a har­coló felek ismertetése alap­ján — továbbra is ellent­mondóak. A lagosi rádió csütörtöki jelentésében arról ad hírt, hogy a nigériai légierő bom­batámadása következtében használhatatlanná vált a bem'ni repülőtér. A biafrai erők B—26-qs gépei innen szálltak fel bombatámadása­ik végrehajtására. ADEN A nemzeti felszabadítási front szerda este bejelentet­te, hogy ellenőrzése alá vett egy, az adeni államhatártól mintegy 800 méterre fekvő községet. Egy másik adeni hír szerint a FLOSY vissza­vonta kedden kiadott három­napos sztrájkfelhívását. Moszkva (TASZSZ): Éjjel-nappal szólnak a do­bok Pekingben, a város ut­cáin „vorösgárdisták” és az úgynevezett forradalmi láza­dók osztagai menetelnek. Megafonokon át harsog a sok gyűlésezéstől berekedt szó­nokok hangja. A házak falán es az erre a célra felszerelt vitrineken ismét egy sereg kézírásos faliújság olvasható. Khartoum (MTI): A szerda este 11,10-kor kezdődött és csütörtökön 1,10-kor befejeződött hár­mas tanácskozás után a szudáni miniszterelnök fel­olvasta az egyezményről kiadott közleményt. Eszerint Nasszer és Fejszal az arab országok közti légkör meg­javítása, a testvéri kapcso­latok helyreállítása és a je­meni kérdésben fennálló viszályának felszámolása ér­dekében a következőkben állapodott meg: 1. Háromhatalmi bizott­ságot hoznak létre a jemeni kérdés megoldására. Az EAK Irakat, Szaud-Arábia Marokkót kéri fel a bizott­ságban . való részvételre, s • mindketten javasolják, hogy a bizottság harmadik tagjá­vá a csúcsértekezlet Szu­dánt jelölje ki. 2. Ez a bizottság tervet dolgoz ki, amelynek alaRja két egyidejű intézkedés: az EAK fegyveres erőinek Saigon, (MTI): A saigoni amerikai pa­rancsnokság közlése szerint a dél-vietnami demilitari- zált övezet közelében az amerikai légierő szerdán két vadászbombázóját el­vesztette. Az egyiknek a pi­lótáját megtalálták, a má­sikat eltűntnek nyilvánítot­ták. A pekingi „forradalmi bi­zottság” épülete élőit tanyázó „vörösgárdisták” követelik, hogy távolítsák el a bizott­ságból azokat, akik nem elég következetes hívei Mao Ce- tungnak. A kormánynegyed környékén felragasztott pla­kátok Liu Sao-csi, Teng Hsziao-ping, Tao Csu és má­sok kiűzését követelik ebből a városnegyedből. visszavonása Jemenből és a szaudi katonai segítség megállítása és megszünteté­se bármely jemeni félnek. 3. A bizottság erőfeszítése­ket tesz a jemeni stabilitás biztosítására, összhangban a jemeni népek teljes függet­lenségre és szuverénitásra való jogával. 4. A bizottság tevékenysé­gének bármely akadályoz­tatása esetén tanácskozik mind az EAK-kal, mind Szaud-Arábiával, hogy, min­den érintett fél számára el­fogadható megoldást talál­jon. A szudáni kormányfő hoz­záfűzte, hogy Nasszer el­nök és Fejszál király nem­csak a jemeni viszály ren­dezésében állapodott meg, hanem minden más köztük fennálló vitatott kérdés rendezésére is erőfeszítést tesz. Üdvözölte a megálla­podást, amely az első nagy lépés az arab országok vi­szályainak felszámolására. Az amerikai parancsnok­ság csütörtökön kiadott heti összefoglaló jelentésében kö­zölte a hivatalos adatokat az amerikaiak veszteségei­ről augusztus 21 és 26 kö­zött.. Az adatok szerint a katonai műveletekben 125 amerikai meghalt, 1078 megsebesült és 27 eltűnt. Az előző héten a halottak szá­ma 108, a sebesülteké 883 volt. A dél-vietnami kor­mánycsapatok 101 katonája halt meg ugyanezen idő alatt és 367 megsebesült. A jelentés szerint a háború kezdete óta elszenvedett amerikai veszteség 12 730 halott és 78 591 sebesült. - Csütörtökön Hanoiban többször is légiriadót ren­deltek el, mivel amerikai repülőgépek 30—50 kilomé­ter távolságra közelítették’ meg a fővárost — jelenti a TASZSZ. Az állandó légi­riadók ellenére a város la­kossága nyugodt, és a szo­kott módon végzi munká­ját 7.-r Mit faggat maga en­gem? Én nem beszéltem a gróffal semmi olyat. — Milyet? — Amit ki kell faggatni... Azt mondtam, hogy tíz em­berre egy birkát kell szá­mítani, mert családokkal lesztek­— Feleséggel? — Hát te csak magad le­szel, mert nincs gyereked. Az asszony sóhajtott. Kis János félretolta a fa­zekat. — Kár volt kölcsönkérni, mert ha kölcsönkér az em­ber, azt meg is kell adni. — Majd megadjuk. — Mibül? ... Én nem tu­dok többet keresni, csak hat pengőt egy héten. Ezután is csak anpyit. — Azér egye meg. Hosz- szú a nap, nem lesz ereje. — Dehogyis nem. Erre a napra lesz nekem erőm, Éva. Az asszony megrezzent, hogy a nevét hajtotta. így mondta tegnap a gróf is: Éva­— No, egyen — biztatta csendesen az urát. — Nem eszek, mert akkor este nem tudom kienni a grófot a vagyonából. — Persze, hogy nem tud­ja, hát hogyan gondolja?... — Annak hónap is lesz va­gyona? — — kérdezte Kis János. — Hiába eszek akár­mennyit, úgy gondolod, hogy annak hónapra is ma­rad ennivalója meg hónap- utánra is? ... Mindig? — Nem, nem gondolok semmit. — No hát, akkor eredj haza. Vidd haza az ételt is. Én ma úgyse eszek. Délbe ne is gyere ki. Elég, ha este kijössz a táncra. Az asszony hevesen kiál­tott fel: — Mit akar? — És délbe ki ne gyere! ... És este ki gyere! Mert ér­ted megyek... — Édes uram, maga be­teg. Kis János csöndesen mo­solygott, mint aki tudja, min mosolyog. — No, eredj haza — mondta —, de ne mondasd magadnak kétszer... Az asszony szeme tele lett könnyel... — Jaj, urpm, uram!... összekulcsolta a kezét, és sírni kezdett Erre Kis János mást gon­dolt. Azt gondolta, hogy nem jól csinálja ő ezt... Az asz­szony ravasz, megsejti... — No, jól van — mondta szelíden —, hát eszem egy kicsit Avval hozzáfogott és evett. Nem sokat evett. Délben az asszonyok mind kijöttek. Hetven asszony, va­lamennyien, mintha össze­beszéltek 1 vqlna, ygsárnapi ruhába voltak öltözve, még az öregasszonyok is. Tánc lesz, ahhoz készültek. Csak Kis János feleség nem volt ünneplőbe öltözve. Kis János rámosolygott, és azt mondta: — Te így is elég szép vágj'? — Ha magának szép va­gyok, akkor én mindig szép vagyok — mondta az asz- szony. Nem is mentek haza ebéd után az asszonyok, ott ma­radtak a mezőn. Uzsonnára kész volt a ka­pálás. Háromszáz hold ma­radt a hetven ember mö­gött. Szép munka volt. A nagy tábla föld egész az égig frissen feketedett, s ben­ne a kis palánták üdén li­beghették a kedves kis szel­lőben apró levélkéiket. Már a birkák is megjöttek. Nem is hetet küldött a gróf, hanem tizennégyet. Nem is aprították bele mind a nagy üstbe, hanem úgy szétosztot­ták maguk közt, ami fölös­leges vpjt. Nagyon jq kedve volt min­denkinek. L,. mgtak és éne­keltek. A nagy puszta elvitte a hangot messzire, és bele- mosta a szél a távolba. Alko­nyat felé lóháton kijött a gróf is. A fiatal gróf is ünneplő ruhába volt öltözve. Ragyogó lakkcsizma volt a lábán, és vadonatúj ruha volt rajta. Olyan szép volt, mintha ska­tulyából vették volna ki. Va­dászkalap volt a fején, és puska a vállán. Éljenezve fogadták, és a gróf sorra kezet fogott vala­mennyiükkel. Minden férfi­val és minden asszonnyal, Kis Jánossal is meg Kis Já- nosnéval is. — Hogy vagy, Éva? — mondta az asszonynak, és egy kicsit tovább tartotta a kezében az asszony kezét, mint a többiekét Kis János azt mondta ne­vetve : — Mi kiesszük a gróf urat a vagyonából. — Egyetek csak, amennyi belétek fér! — mondta a fiatal gróf, aki mindenkit te­gezett, a legöregebb embere­ket is, mint a gyerekeket. Már ahogy a grófok szokták­Meg is veregette a Kis Já­nos vállát. — Méltó a munkás az ő .... vacsorájára — mondta, ahogy a bibliában Jézus Krisztus mondta. Csak a Jé­zus Krisztus úgy ejtette ki, hogy a munkás méltó az ő bérére... De a fiatal gróf nem merte így mondani, mert ak­kor béremelést kérhettek volna a parasztok. Elégnek találta így: „vacsorájára.” Kis János mosolygott — Étvágyunk van ... De olyan étvágyunk, hogy képe­sek volnánk megenni az egész határt, földestül, mint a giliszta. — No de azért meg ne egyétek — mondta a fiatal gróf — mert megterheli a gyomrotokat. Ezzel megcsípte a me­nyecske arcát, mintha tőle várná, hogy megvédje a bir­tokát. Kis János nevetett. Mikor a gróf továbbment, azt mondta a feleségének: — Mégis kár volt, hogy ki nem öltöztél egy kicsit. Van neked szép ruhád, vet­tem neked. — Jó nekem így is — mondta az asszony, és nyug­talan volt. Hozzáfogtak a vacsorához. Még levest is főztek a sza­kácsok. A leves olyan volt, mint az olaj. Kövér és sű­rű. süt Esgik? kérdezte az asszony. — Jó? — Nagyón jó. — Akkor eszek. Mert én ugyan elég levest ettem már életemben, de az mind olyan rossz, híg mosogatóié volt, hogy disznónak se lett volna iá moslék- Hanem .ió ételt, ha mind összeraknák, amit én ebben az. életben kaptam, még az a fazék se telne meg vele, amit ma reggel kihoz­tál nekem... Az asszony telemérte a tá­nyérját, még ki is löttyintet- te, s ő hozzáfogott enni... Egósz teste remegett az éh­ségtől, mégis már a tizedik kanálnál úgy érezte, készen van... Iszonyú rémület és düh tört ki benne. Mi lesz itt ak­kor ma?... Hogy fog eleget tenni az ígéretének?... Eepyelte a levest, és bort ivott rá. Nagy pohár bqrt. Akkor úgy érezte, munka­képes. Húst kapott nagy tállal. Nagy darab kenyérrel. Nézte. — Miért nem eszik? — kérdezte a felesége. — Nem sietek, reggelig akarok enni... Még e csak le­ves vpt! A nap már lement, s a hold, ami már régen fent volt, kezdett kifényesedni. A gróf mindenütt, ott volt, mindenkivel beszélt, min­denkit megölelgetett, de per­cenként mellettük volt, és jó szókat mondott nekik. Akkor már kezdett dolgoz­ni a bor is, és egyre hango­sabb lett a lakqma. Kis Já­nos látta, ahogy a gróf sor­ra csókolgatja az asszonyo­kat. Már várta, hogy Évára kerül a sor. Éva is várta, és úgy reme­gett a teste. S most honnan, honnan nem megjelent egy csapat csendőr. Vidám, szép legények, nem jöttek rossz szándékkal,' vé­letlenül .jöttek. Mondták. Kakastoll bokréta volt a ka­lapjuknál. Nagyokat kö­szöntek. Kjs János nevetett. S marokra fogta a kést,, amivel evett. Ekkor a gróf odaért a csókolózáaban hozzájuk. Évához lépett, meghajolt, és ... nem csókolta meg. Két csendőr ült mellé, mi­kor a gróf táncra kérte Évát. Éva ránézett. az urára. — No, csak eredj — mondta Kis János. — Tán­colj. Jó a vacsora, ki kell táncolni, mert elrontja a gyomrod... Már kavargott a tánc. öt­veri—hatvan pár. A gróf a cigány előtt. Kis János hozzáfogott en­ni. Egy falatot lenyelt. Nem bírta. Kiadta s kiköpte. — Csendőr úr — mondta —, lássa, ez a baj... — Micsoda, barátom? — mondta a csendőr. — Itt a jó vacsora, és az ember még annyi üzletet se tud csinálni, hogy egyszer jóllakjék, mert nem bír en­ni. Miért nem bír? Kis János megkereste a kését a földön, megtörölget- te gondosan. — A szegény ember nem bír enni... Mér... Mer sze­gény... A szegény... A sze­gény csak mérget eszik... Igaz? ... Jóllakik a levessel. Mire a búsra kerülne a sor, má neki vége... Azt már más falja fel. — Egyél, csak' egyél — mondta a csendőr, és erősen nézte Kis Jánost. De Kis János nem nézett rá, másfelé nézett. A cigány felé nézett. — Nincsen az embernek két gyomra, hogy mindent bevegyen... A szegény em­bernek még hasa sincs. Ebben a pillanatban a gróf megcsókolta az asszonyt Kis János mosolygott. El- fehéredeít, de mosolygott A keze rámerevedett a kés­re, s markolatig döfte a csendőrbe. — Vége — NÍHÁNY JEGYZET-----».—-----* Moszkvai Mit hozhat magával tu­ns taútról az újságíró Moszkvából? Riportokat, mélyreható elemzéseket aligha, — benyomásokat csupáp, impressziókat Sokáig olyan díszes, tor­nyos és szinte irionumentá- lis épületeket alkottak Moszkvában, amelyek nem alkalmazkodtak a XX. szá­zadi építészethez. A díszí­tést azonban szinte lehetet­len elválasztani a régi cári pompa hatásától. A pompa szavunk néni tudja kifejez­ni mindazt, amit például a Fegyvertár rejt a régmúlt idők munkáiból. Bizonyítékul hadd álljon itt néhány apróság, ami a többihez képest tényleg ap­róság. Például egy ló fej- dísze, melyet törökök aján­dékoztak II. Katalin cárnő- nek. 999 gyémánttal díszí­tették, s hogy a szám kerek legyen, a közepén hüvelyk­ujj nagyságú sárga topázt helyeztek el. Más: egy fő­pap ruhájára éppen 1500 igazgyöngyöt erősítettek. Egy másik nem találta elég­gé súlyosnak köntösét, ezért kilenc kilogramm súlyú aranylemezzel és drágakő­vel nehezítették. Más: az egyik cári koronázó palás­ton, körben legalább tíz méter hosszú a hermelin- prém szegély. Egy trón fája nem látszik, mert elefánt­csont lapocskákkal fedték, melyek mind mestermun­kák. És akkor még szó sem esett olyan aranytárgyak­ról, melyeknek súlyát kizá­rólag kilogramm mértékkel említik. Ez az örökség, amit stílusban kapott a fiatal szovjet állam: faházak és cári pompa. Egyik oldalon a szegénység, a másikon a díszítéseknek már-már el­képzelhetetlen orgiája. A szállóban, ahol lak­tunk, rajtunk kívül néme­tele, spanyolok, olaszok, hol­landok meg belgák voltak. És franciák, mégpedig so­kan. Csupa nyugati ország­ból való turista. Az utóbbi időben számukra vált külö­nösen érdekessé a Szovjet­unió. Azt mondják, elsősor­ban a franciák utazási ked­ve nőtt rendkívül sokat. Egyik idegenvezetőjük szerint — arra a kérdésre, mit kérdez Moszkvában a nyugati turista, mire ki­váncsi, mit vesz ki a szava­ikból? — Nyugaton az egy­szerű emberek olyan vegyes dolgokat hallanak a Szov­jetunióról, hogy képtelenek eligazodni, s ezért szeretnék maguk személyesen megis­merni az igazságot Az autóbusz Moszkvában csúcsforgalomban is 50—60 kilométeres átlagsebességet fut. Pedig nálunk csaknem elképzelhetetlen esetek is megtörténnek. Egy példa: Éppen kiindult egy, meg­állóból a 24-es járat, ami­kor egy fiatalember a gép­kocsivezető fülkéjéhez lé- pett­— Kérem, hol kell leszáll - Tli a Seremetyevszkájához? — Ez volt — mondta a sofőr, azzal fékezett, s ki­nyitotta az ajtót. Most képzeljék el ugyan­ezt a jelenetet itthon. Türelem is kell ehhez a nagy forgalomhoz. Mert gyengébb idegzetűeknek nem ajánlatos. Előz, hajt, robog irúndepki, a gyalogos pirosban a túloldalra, elé- bevá.gás, nyaktörő előzés... S ha fék csikorog? Nem ká­romkodnak, nem szitkozód­nak, legfeljebb azt mondják egy legyintéssel, hogy „nyi- csevo”. Ami tudvalevőleg semmi­séget jelent. A forradalom 50 éves ju­bileuma végigkísér bennün­ket Moszkvában. Az idő­számítást szinte ahhoz mé­rik. A látványos építkezé­sek határidejét előrehozták a munkások: november 7-re mind készen lesz, az Osz- tankino televíziós torony, s mellette a televízió köz­pontja, a KGST-palota... Ki tudná mind felsorolni? Rengeteg fölirat emlékez­tet a jubileumra a város­ban. Egy közülük föltétle­nül ide kívánkozik. A kom­munizmus a világ megifju- lása. A Kreml falánál az egyik sirban pihen John Reed. Ö éppen Oroszországban tar­tózkodott a forradalom ide­jén, s riportkönyve, a „Tíz nap, amely megrengette a világot”, most jelent meg újra Magyarországon. Mindenki megáll néhány pillanatra John Reed, a forradalmár újságíró sírja előtt Még Moszkva központjá­nak egyes kis utcáiban is akadnak faházak, de csak akadnak. A forradalom ide­jén még alig volt kőház eb­ben a nagy városban, most pedig kénytelenek voltak már kiszemelni ama fahá­zakat, melyeket mutatóba meghagynak a későbbi ko­roknak. Mert az ötven év alatt Moszkva teljesen újjáépült. Kun István Külföldiek a Kremlben — midennap óriási a forgalom. A háttérben a cárok házi temploma, melynek kupoláit aranyfüst lemezekkel vonták be. (A szerző felvétele) A TASZSZ a kínai helyzetről áiksuáé léglrla 4 fist sieiöet?

Next

/
Oldalképek
Tartalom