Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-17 / 193. szám
Külpolitikai hírek sorokban A pekingi vezetők tragédiába sodorták a kínai népet JRészIetek a Pravda cikkéből A PRAVDA SZERDAI SZAMA I, Alekszandrov tollából. „A kínai nép érdekeivel ellentétben” címmel nagy cikkben elemzi a kínai helyzetet. Kínában második évébe lépett az úgynevezett ,.'iagy proletár kulturális forradalom”. Az események menete azt mutatja, hogy ez a „kulturális forradalom” amelyet a kínai sajtóban megjelent nyilatkozatok szerint Mao Ce-tung szervezett és személyesen irányít egyaránt távol áll mind a kultúrától, mind pedig a szocialista forradalomtól. Nem biztosította a pekingi vezetőknek azokat a győzelmeket, amelyekre számítottak, csak a kínai népnek hozott súlyos megpróbáltatásokat, és nemzetközi téren egyre növekvő elszigeteltségre kárhoztatja Kínát. A Pravda emlékeztet arra, hogy 1958-ban Kínában Mao Ce-tung személyes utasítására meghirdették az úgynevezett nagy ugrást, amely kísérlet volt arra, hogy átugorják az ország gazdasági fejlődésének törvényszerű szakaszait. Mao Ce-tung és a környezeteben .lévők durván semmibe vették a szocializmus objektív gazdasági törvényszerűségeit és más szocialista országok tapasztalatait, megkísérelték, hogy az ország tervszerű iparosinasát felváltsák primitív házi ipari vállalatok tömeges létrehozásával, a nagyiparban fékevesztett hóbortos tervezgetéssel, városban és falun pedig az úgynevezett ..kommunák” erőszakos bevezetésével, amelyekben ks- tonamócira élnek az emberek. Az SZKP és más testvérpartok a szocializmus kínai építésének sorsa miatt aggódva nyíltan megmondták a kínai vezetőknek, hogy a szocialista gazdálkodás lenini elveitől való eltérés a gazdasági élet szempontjából csak pusztító következményekkel járhat. Mao Ce- tung azonban, aki „tiszta laphoz” hasonlította a kínai népet, erre a lapra kezdte rajzolgatni — az ő saját kifejezésével élve — a maga „szép hieroglifáit” A SZOCIALIZMUSTÓL IDEGEN katonai kaszárnya- rendszer bevezetése a munkások és parasztok élet- és munkakörülményeiben elterjesztett primitív egyen- lösdl alapján kalasztrofális következményekkel járt. A „nagy ugrás” szétzüllesztette a kínai gazdaságot — az ipari termelés felére csökkent, a mezőgazdaság hanyatlásnak indult. Éhség kezdődött, emberek milliói pusztultak el. Elmaradt a Peking által agyonreklámozott „gyors átmenet a kommunizmusba”. És ekkor a „nagy ugrás” korábban bejelentett céljaival homlok- egyenest ellentétben Mao Ce-tung kijelentette, hogy a szocializmus építése Kínában távoli perspektíva, ehhez „nem is évtizedekre, hanem száz évre, évszázadokra van szükség”. A „nagy ugrás” kudarca súlyos belpolitikai bonyodalmakhoz vezetett Kínában, amelyekre Mao Ce- tong és környezete úgy válaszolt, hogy egész sor tisztogatást hajtott végre a párt, a népi felszabadító hadsereg soraiban és az értelmiség körében. 1960-ban a pekingi vezetők nyíltan szembeszálltak a nemzetközi kommunista mozgalom fő vonalával. Saját platformjukat állították szembe vele, amely letérést jelent a marxizmus—leni- nizmus, a proletárnemzetköziség útjáról. A pekingi vezetők megpróbálták terjeszteni revizionista koncepciójukat, amely tagadja a szocialista világrendszer, mint a forradalmi világfolyamat alapvető bázisának szerepét, lebecsüli a kommunista és munkáspártoknak, mint a munkásosztály harci élcsapatának szerepét. Egyre inkább kiderült, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége e revizionista koncepciójának és gyakorlati megnyilvánulásainak alapjául azok a messzemenő kalandorigények szolgálnak, amelyekkel saját hegemóniájukat akarják biztosítani a szocialista közösségen és a nemzetközi kommunista mozgalmon belül. A Kínai Kommunista Párt vezetősége, amikor a marxista-leninista pártok jogosan bírálták, a polémiáról áttért a forradalmi világmozgalom elleni aknamunkára, különböző országokban híveiből, mindenfajta renegátokból és szaka- dárokból pártellenes csoportokat kezdett létrehozni és finanszírozni. E tevékenység leleplezésére a pekingi vezetőik megrágalmazták és revizionizmussal vádolták a testvérpártok többségét. FÖ CSAPÁSUKAT a szocialista országok, mindenekelőtt az SZKP, a Szovjetunió ellen irányították. Megpróbálták lejáratni a Szovjetuniót, a béke és a szocializmus nagy ügyének, támaszát, megrágalmazni a szocializmus és a kommunizmus szovjetuníóbeli építésének tapasztalatait. Egy sor durva szovjetellenes provokáció után az utóbbi napokban banditatámadást szerveztek a Szvirszk hajó ellen, új súlyos provokációt követtek el a pekingi szovjet nagykövetség ellen. A nagykövetség lerohanására mozgósították a garázda „vörösgárdisták” osztagait. Mao Ce-tung csoportja szándékosan tovább élezi a szovjet— kínai viszonyt. A kínai vezetők mindig gondosan kerülték, hogy va- lamiféle módon összetűzésre kerüljenek az imperializmus erőivel, ugyanakkor mindent megtettek azért, hogy háborús helyzetet teremtsenek Kína határain túl; A pekingi vezetők attól sem riadtak vissza, hogy olyan szemenszedet’t rágalommal hozakodjanak elő, hogy Kínát úgymond „gyűrűvel veszik körül” és nemcsak az imperializmus felől fenyegeti veszély, hanem szocialista országok részéről is. A Pravda a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a marxista—leninista kommunista- és munkáspártok a pekingi vezetők „szélsőséges forradalmi” frazeológiája mögött észrevették Mao Ce- tung és csoportjának veszélyes szándékait, a kommunista mozgalom egységének megbontására és eszmei lefegyverzésére vonatkozó terveit. Az imperializmus ellen, nemzeti függetlenségük és szabadságukért harcoló népek rádöbbentek, hogy Peking külpolitikai akciói és „javaslatai” a pekingi vezetők káros és egoista törekvéseit kendőzik, tudatára ébredtek annak, hogy a pekingi vezetők nem éreznek felelősséget országuk és még kevésbé más népek sorsa miatt. KÍNÁBAN OLYAN HELYZET ALAKULT KI, amikor a Kínai Kommunista Párt sok tagja, a kínai munkásosztály, parasztság és értelmiség öntudatos és az ország sorsát szívén viselő része kezdte világosan látni, milyen veszélyes következményekkel jár Mao Ce-tung politikája. A Pravda megállapítja, hogy a tisztátalan politikai célok szülték azt a szennyes és fékeveszett kampányt, amelyet Kínában a „proletár kulturális forradalom” jelszavával indítottak. A kampányt 1966 tavaszán a Jeifang Ribao című lap. a Kínai Népköztársaság honvédelmi minisztériumának lapja kezdeményezte, amikor szembeszállt a Kínai Kommunista Párt pekingi pártbizottságával, annak sajtószerveivel és javasolta „nyissanak tüzet” arra, amit a lap „pártellenes szocialistaellenes frontnak” nevezett. MAO CE-TUNG ELLENFELEI üldözésének kampánya Pekingből az egész országra átterjedt, de nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyekre Mao Ce-tung csoportja számított. A párt soraiban és a néptömegekben növekszik az elégedetlenség az ország tűrhetetlen gazdasági és politikai helyzete miatt, amelyet a pekingi vezetők idéztek elő. Annak ellenére, hogy a pekingi propaganda azt állította, és azt állítja, hogy csupán „egy maroknyi hatalmon lévő csoport” ellen kell harcolni, nagyon hamar nyilvánvaló lett, hogy „a kulturális forradalom” tömeges programkampány, és embermilliók ellen irányul. A „kulturális forradalom” végrehajtására hivatott fő erők az állambiztonsági szervek és katonai szervek lettek. Annak érdekében, hogy e leszámolásnak társadalmi megmozdulás látszatát adják, megszervezték az úgynevezett „vörösgárdista mozgalmat”: iskolás- gyerekek, fiatalkorúak és diákok mozgalmát, akiket a soviniszta kábulat és Mao Ce-tung személyi kultuszának viszonyai között neveltek. A pekingi vezetők visszataszítóan cinikus politikai mesterkedései nagy tragédiába sodorták a kínai népet. Az úgynevezett revizionisták „bírálatának” és „leleplezésének” kampánya a tömeges erőszak orgiájává fajult, és ebben a kampányban szabadjára engedték a legalantasabb emberi ösztönöket. A „vörösgárdisták” mindennapi gyakorlattá tették a tömeges ütlegelést, a kegyetlen kínzást és a gyilkosságokat. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK között új erővel jelentkezett Kínában a pártban és a néptömegekben a növekvő ellenállás e szörnyűséges provokációval szemben, hiszen az olyan útra térítette az országot, amely a szocialista vívmányok elvesztéséhez vezet. Kínában sok párt- bizottság és népbizottság a munkások és parasztok öntudatos részének támogatásával visszaveri a maoista erők féktelen támadását. Kína több tartományában és legnagyobb városaiban nagy politikai tüntetések, sztrájkok és fegyveres megmozdulások voltak a népellenes terrorral szemben. Mao Ce-tung csoportja, miután meggyőződött arról, hogy Kína tartományainak túlnyomó többségében nem tudja a maga javára megváltoztatni az erőviszonyokat, új támadásba lendült ellenfeleivel szemben, s ez alkalommal nyíltan előtérbe helyezte a hadsereget és ráhárította a „kulturális forradalom” véghezvitelének feladatát. A hadsereget „a proletár diktatúra alapvető támaszának” nyílvánították. A legutóbbi kínai események szemléletesen megmutatták, hogy a Kínát megrengető politikai válság még jobban elmélyült és új bonyodalmakra lehet számítani Mao Ce-tung csoportja aláaknázza a Kínai Népköztársaság állami és társadalmi rendszerét és lényegében csapást mér a szocialista rendszer alapjaira a Kínai Népköztársaságban. Azzal, hogy eltávolította a hatalomból a munkásosztályt és kommunista pártját, s gyakorlatilag államcsínyt hajtott végre a „hatalom megszerzése” kampányának jegyében, Mao Ce-tung csoportja megmutatta a népnek a „kulturális forradalom” programjának lényegét: olyan törekvés ez, hogy az országban biztosítsák Mao Ce-tung és környezetének diktatúráját. Mao Ce-tung és csoportja egyre jobban leszámol mindazokkal, akik bármilyen formában kifejezik: nem értenek vele egyet. Ellenfeleit mindenekelőtt a pártban, a párt kádereiben látja, akik nagy forradalmi tapasztalattal rendelkeznek és ellenzik a marxizmus—leninizmus maoizmussal való felváltását. Ez az oka annak, hogy Mao Ce-tung a fő csapást a pártra és a Kínai Kommunista Párt Vili. kongresszusán hozott határozatokra irányítja. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának tevékenysége megbénult, tagjainak több mint kétharmadát, köztük a Politikai Bizottság és a titkárság tagjainak többségét eltávolították a vezetőségből és velük együtt megrágalmazták a Kínai Népköztársaság kormányának sok más vezető személyiségét is. Az úgynevezett „katonai politikai ellenőrzést" gyakorló hadsereg felügyelete alatt folyik most Kínában a munka a gyárakban, az üzemekben és a falvakban. A hadsereg alakulatai fegyveres erőszakot alkalmazva hozzák létre Mao Ce-tung szájízének megfelelő „bizottságokat”, amelyekben a katonák elsőrendű szerepet játszanak. Pekingben ma nyíltan elismerik, hogy a hadsereg támogatása nélkül „kulturális forradalom” nem valósulhatna meg és felhívják a lakosságot, ne szálljon szembe vele. AZ UTÓBBI IDŐBEN azonban a maoizmussal szembeni ellenállás a hadseregben is kezdett kibontakozni és. a hadseregen belül most újabb tisztogatás folyik. Mao Ce-tung csoportja politikájának népellenes jellege abban is megnyilvánult, hogy az utóbbi évben ez a csoport erőteljes támadást intézett a munkásosztály és a parasztság életszínvonala ellen, „ökonomizmusként” megbélyegezte a munkások és a parasztok kísérleteit jogainak védelmére. Kína vidékeinek többségére kiterjedtek a munkások és parasztok sztrájkjai s fegyveres megmozdulásai; még a hivatalos sajtó sem hallgathat erről. Ezek a megmozdulások megmutatták, mit ér az országban a szervezeti nyomor rendszerét erőszakkal elterjesztő Mao Ce-tung-i gazdaságpolitika. A Pravda a továbbiakban leszögezi, hogy az SZKP és a szovjet nép mindenkor nagy megbecsüléssel és a testvéri szolidaritás érzéseivel viseltetett a kínai nép forradalmi harca iránt, öröm. mel töltötték el azok a sikerek, amelyeket a kínai nép országa társadalmi átalakulása, a gazdaság és a kultúra fejlesztése terén eléri. Mélységes együttérzéssel viseltetnek a szovjet emberek a kinai nép iránt a mostani nehéz időkben is, A szovjet nép felháborodással elutasítja azt a szennyes rágalmat, amelyet Mao Ce- tung csoporija továbbra is terjeszt a Szovjetunió, az SZKP, más szocialista országok, a marxizmus—leninizmus és a proletár ' nemzetköziség elveit védelmező kommunista és munkáspártok ellen. A pekingi vezeiők és propagandistáik a bur- zsoá propaganda fogásait alkalmazva a legalantasabb politikai provokációkkal, koholmányokkal próbálják megrágalmazni a Szovjetuniót és a testvéri szocialista országokat, megtéveszteni sajárt népüket, megmérTito kairói tárgyalásai Tito jugoszláv elnök damaszkuszi és bagdadi látogatása után szerdán délelőtt röviddel 9 óra előtt visszatért Kairóba, hogy folytassa megbeszéléseit Nasszer elnökkel. A repülőtéren az EAK elnöke fogadta, a két államfő megbeszélései Alexandriában a Rasz el Tin palotában folytatódtak. A jugoszláv elnök egyiptomi tárgyalásainak második szakasza igen fontos, hiszen Tito a Szíriái és az iraki elnök véleményét is közölte az EAK elnökével a közel-keleti válság megoldásának módozatairól. Vietnami jelentés A rossz időjárás kedden megakadályozta, hogy az amerikai légierő nagyobb szabású támadásokat intézzen Észak-Vietnam/ területe felett. Qang Nam tartományban Da Nangtól 25 kilométernyire délre a délvietnami szabadságharcosok rajtaütésszerű támadással megölték az amerikai tengerészgyalogosok nyolc katonáját és tizet megsebesítettek. A Mekong deltájában fekvő Hoa Luu faluban a partizánok aknát helyeztek a falu vezetőjének háza előtt, az akna felrobbanása 5 személy halálát okozta. Közös közlemény a Johnson-—Kiesinger találkozóról Washingtonban szerdán befejeződtek az amerikai— nyugatnémet megbeszélések. Johnson elnök és Kiesinger kancellár tárgyalásairól köz- zös közleményt adtak ki. Az okmányokból kitűnik, hogy a két államférfi elsősorban katonai jellegű kérdéseket vitatott meg. Dr. Martin Luther King a színes bőrű lakosság jogainak érvényesítéséért Dr. Martin Luther King amerikai néger polgárjogi vezető kedden bejelentette, hogy a színes bőrű lakosság jogainak érvényesítésére „országos polgári engedetlenségi mozgalmat” indít. A szövetségi főváros: Washington mellett hatalmas négertábort szervez. A déli Mississippi államból toborozza a tábor lakóit, akik — tervei szerint — mindaddig nem költöznek majd ki sátraikból és nem vesznek magukhoz ételt, amíg a kongresz- szus nem enyhít a néger nyomornegyedek körülményein és a néger lakosság gazdasági jogfosztotéságán. A CTK nyilatkozata a Mnacko-ügyiöl A CTK-t felhatalmazták annak közlésére, hogy Ladis- lav Mnacko írót kizárták a CSKP-ből, megfosztották csehszlovák állampolgárságától, érdemes művészi címétől és állami kitüntetéseitől. Ez azután történt, hogy ürügyet gezni a nemzetközi helyzetet. Az imperilista reakció erői tapsolnak a kínai rágalmaknak, kifejezik a fölötti örömüket, hogy a pekingi vezetők „baloldali forradalmi” frazeológiája olyan soviniszta törekvéseket leplez, amelyek az imperialista reakció és a háború erőinek malmára hajtják a vizet. Peking „baloldali” demagógiája azzal párosul, hogy visszautasítja az akcióegységet a szocialista országokkal, a kommunista pártokkal és az imperialistaellenes front más erőivel az Egyesült Államok rabló agresz- sziója ellen küzdő hős vietnami nép megsegítésében. A KÖZEL-KELETI eseményekkel kapcsolatban Mao Ce-tung csoportja új rágalomkampányt indított a szocialista országok ellen, provokációs lépéseivel megkísérelte megbontani az imperialistaellenes erők egységét, aláaknázni a bizalmat talált Ausztriába való utazásához, majd onnan Izraelbe távozott. Ezt megelőzően a nyugati sajtó, rádió és televízió rendelkezésére bocsátotta nyilatkozatát, amelyben durván gyalázta Csehszlovákia kormányát az arab országok elleni izraeli agresszióval kapcsolatos álláspontjáért és ócsárolta a szocialista rendszert Csehszlovákiában. Poljanszkij látogatása a montreali világ- kiállításon Pierre Dupuy a világkiállítás főbiztosa kedden ebédet adott a Poljanszkij mi- niszterelnö-helyettes vezete szovjet delegáció tiszteletére. Dupuy üdvözlő beszédében elmondotta, hogy a szovjet pavilon az Expo—67 egyik legkiemelkedőbb része és hangsúlyozta: ez a siker hűen tükrözi a szovjet nép 59 éves országfejlesztő munkáját. Poljanszkij válaszbeszédében arról nyilatkozott, hogy a világkiállítás lehetőséget nyújt a különböző rendszerű országok kölcsönös együttműködésére és ennek fényében még szégyenletesebbek néhány állam háborús törekvései Délaelet- Ázsiában és a föld más tájain. Ezután az Expo—-67 szovjet szekciójának vezetője, Boriszov, a szovjet pavilonban fogadást adott a delegáció tiszteletére. Harcok Nyugat-Nigé- riában A benini rádió több ízben megismételte azt a beszédét, amelyet Banjo tábornok, a középnyugati tartományt elözönlő biafrai csapatok parancsnoka mondott hétfőn este. Banjo ebben a beszédében jelentette be, hogy ideiglenes kormányt hoz létre, az „átmeneti időszakban” átveszi a törvényhozói és végrehajtó hatalom gyakorlását. Bánjon bejelentette, hogy mind a biafrai, mind pedig a nigériai hadseregtől függetlenül középnyugati „íelszabadítási hadsereget” hozott létre. Mint az AFP jelenti, a harcok átterjedtek Nyugat-Nigériára. Biafrai és szövetségi csapatok 72 órás heves csatát vívtak Ore város térségében. Lagosi jelentések szerint a 400 főnyi biafrai alakulatot hosszú kézitusa után megfutamították. Csobme Algériában marad A DP A algíri tájékozott forrásokra hivatkozva jelenti, hogy a közeljövőben nem várható Bumedien döntése Csőmbe kiadatása ügyében. Az algériai kormány nem akarja, hogy Csőmbe*; ütőkártyának használják fel a kongói kormány és a zsoldosok közötti harcban. Mint ismeretes, a zsoldosok követelték Csőmbe visszatérését a kongói kormányba és azzal fenyegetőztek, hogy ellenkező esetben támadást indítanak Katanga ellen. az arab államok népei és a szocialista országok népei között. Ha Mao Ce-tung csoportja hosszú időre megszilárdítja Kínában a jelenlegi politikai vonalat, ha továbbra is gyengíti a szocializmus hadállásait, nincs kizárva, hogy a kínai társadalom fejlődésében nagy történelmi cikk-cakk következik be. A szovjet emberek, akik mindenkor barátoknak, szövetségesüknek tekintették a kínai népet a társadalom forradalmi átalakulásáért ví-# vott harcban, biztosak benne, hogy eljön az az idő, amikor a Kínai Kommunista Párt és a kínai nép szakít Mao Ce- tung jelenlegi pusztító politikájával, helyreállítja a Kínai Népköztársaság testvéri kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal a világszocializmus, de mindenekelőtt a kínai nép érdekében — fejeződik be a Pravda cikke.
