Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-10 / 187. szám
xxiv. Évfolyam i87. szám ÁRA: 50 fillér 1967. AUGUSZTUS 10, CSÜTÖRTÖK a A munkásközvélemény „Eszményi vezető az, aki nem feledkezik meg arról, hogy nemcsak a pénzzel, anyaggal, gépekkel,- szerszámokkal kell okosan gazdálkodni, hanem az emberekkel, az emberek képességeivel, törekvéseivel is.” „Aki nem felejti, hogy a legfontosabb mégiscsak az ember a, maga vágyaival, gondolataival, gondjaival, hogy a munkások közérzete, hangulata is egy a termelési tényezők sorából, és sorban nem is az utolsó, hanem a legelső, a legfontosabb.” Mások személyes, hétköznapi tapasztalataik útján határozzák meg az eszményi vezetők normáit és azt tartják: az a jó vezető, aki nem veszíti el soha azt a képességét, készségét, hogy beleélje magát munkatársai helyzetébe, munkakörülményeikbe, aki a legnagyobb elfoglaltsága közepette is szemmel kíséri embereit, s akinek mindig van néhány jó szava a beosztottjaihoz. Megint mások nem tartanak igényt az ilyen véleményük szerint „látványos kapcsolatokra, lelkizésre”, helyette sokkal inkább azt várják el vezetőiktől, hogy mindig kéznél legyen az anyag, a szerszám, hogy folyamatos le» gyen a munka, s hónapról hónapra biztos a kereset. A, munkásközvélemény, a műhelyközvélemény ilyen igénye, elvárása jogos volt tegnap, és az lesz holnap is. Ezek mellett azonban napjainkban újszerű minősítés van kialakulóban. A munkások számolnak. A többi között nagyon kritikusan számot vetnek például vezetőik szakértelmével, mert előre látják: ezentúl már nem az lesz a „jó vezető”, aki például a különböző tervegyeztető tárgyalásokon — szóval a tervalkudozások során — a lehető legjobb pozíciót ügyeskedi ki —alacsony tervszámokat, amelyek azután könnyen túl teljesíthetők, és ménnél több ingyenes állami beruházást — mert a jövőben már nem lesz ilyen alku. A vállalatok már most saját maguk döntenek gazdálkodási terveikről. A beruházás sem lesz nemzeti ajándék, a fejlesztésről is a vállalat dönt majd, de a saját források, a vállalat bevételének, tartalékainak terhére. A munkásokban egyre elevenebben él az a felismerés, hogy ez az alapvetően megváltozott helyzet a korábbiaktól sok vonatkozásban eltérő, másfajta képességet, szemléletet kíván a vezetőktől. Amíg a régi gazdasági mechanizmusban a fentről — a terv^ hivatalból, minisztériumokból, tanácstól — kapott utasítások sikeres végrehajtása minősítette nemcsak a vezetők, hanem a vezetésük alatt álló kollektívákat is — és ez a minősítés ho^ia meg az erkölcsi és anyagi elismerést is — addig az új gazdasági mechanizmus — a tervezés és irányítás új rendszere — már a vállalati vezetők gondjává teszi a vállalati tervek, célok meghatározását. Tehát a vállalatoknál kell már most választ találni, a mit miből, kikkel, hogyan, menynyiért kérdésekre. A munkások jól tudják, hogy vezetőik ilyen irányú számvetésében ők maguk is — anyagiakban, erkölcsiekben is — közvetlenül érdekeltek. Közvetlenebbül, mint eddig bármikor. így azután nagyon is érthető, hogy a műhelyekben miért keresik újfent a választ: melyek a jó vezető ismérvei, jellemző tulajdonságai, tehát hogy milyen az eszményi vezető? A munkásközvélemény mindenek ' előtt őszinte, egyenes beszédet vár a vezetőitől, gerinces magatartást minden helyzetben, minden körülmények között. Határozott igent a vállalat fejlődését gyorsító lépésekre, kezdeményezésekre, s határozott nemet a konzervatizmusra, a buktatókra. A most leköszönő régi gazdasági mechanizmusban másoké volt a termelés és másoké az áruk értékesítésének gondja. így azután a termelő vállalat számláján a bevétel akkor is megjelent, amikor a külkereskedők csak nagyon alacsony árért tudták a vállalat termékeit értékesíteni, de olyankor is, amikor az áru eladhatatlannak bizonyult és évekig porosodott a raktárak polcain. Ilyenkor a társadalom, a népgazdaság számlájáról fedeztük a veszteséget Ezentúl nem így lesz, ezentúl már a vállalatok látják a hasznát, de kárát is a piac értékítéletének. Ezért is kell az őszinte, az egyenes beszéd. Miért nem korszerűsítjük az öntödét? Miért kell hónapról hónapra más fazonú ruhákat varrni a szalagon? Miért helyeznek át a fényezőbe? Miért nem fizetnek több nyereségrészesedést? Miért vettek fel 20 embert a forgácsolóba és miért mondtak fel X-nek és Y-nak? Miért oszt több kedvezményt a szomszédos gyár kollektív szerződése, miért nem építhet lakást a mi vállalatunk is? Ilyen és hasonló kérdésekkel kell majd szembenézni, és a munkásoknak ezek a kérdései soha sem maradhatnak majd válasz nélkül. Ezért az. a vezető cselekszik szimpatikusán, aki elhatározásait, intézkedéseit és azok hatását maga is gyakorta minősíti. Aki nem utólag magyarázkodik, hanem elébe megy a munkások kérdéseinek, mi több, fel is készíti őket arra, hogy kérdezni tudjanak. Eddig is nagyon rossz akusztikája volt például az olyan termelési tanácskozásoknak, ahol annyira elvont, általánosságokba torkolló, fennhéjázó vagy olyan „magas szinten” mozgó tájékoztatókkal hengerelték le a munkásközvéleményt, hogy a munkások végül szóhoz sem jutottak. Vagy azért nem,, mert idő sem maradt rá, vagy azért nem, mert a hallgatóságban valamiféle kisebbségi érzés alakult ki a túlzottan is magas röptű beszámolók hallatán, vagy mert a munKádár János elvtárs látogatása a Székesfehérvári VTRGY-ben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán délelőtt a Székesfehérvári Villamossági-, Televízió és Rádiókészülékek Gyárába látogatott. Társaságában volt Tóth Mátyás, a Központi Bizottság osztályvezetője és Darvast István, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese. A vendégeket elkísérte Herczeg Károly, a Fejér megyei pártbizottság első titkára és dr. Tapolczai Jenő, a megyei tanács vb elnöke. Az igazgatósági tanácsteremben Papp István vezér- igazgató adott tájékoztatást a tizenegyezer munkást foglalkoztató gyár eredményeiről, valamint a fejlesztés terveiről. A vendégek a gyár műszaki vezetőinek kalauzolásával felkeresték a fontosabb üzemrészeket. Az üzemben mindenütt meleg szeretettel fogadták a párt Központi Bizottságának első titkárát, aki egy-egy szalagnál megállva, szívélyesen elbeszélgetett az ott dolgozókkal. Érdeklődött munkájukról, életükről, bejegyezte jókívánságait a szocialista brigádok munkanaplóiba, s szívélyes szavakkal mondott köszönetét a baráti fogadtatásért, virágcsokrokért. Az üzemet járva, a gyár műszaki dolgozói részletesen tájékoztatták a vendégeket az egyes munkahelyek termelési eredményeiről Kádár János délután a Ságvári gyáregység szerelőcsarnokában rendezett mun- kásgyűléeen találkozott a VTRGY és más helybeli üzemek dolgozóival. A megye mind az öt járásából népes munkásküldöttségek érkeztek a gyűlésre, s elküldték képviselőiket a megye termelőszövetkeze tei is. A nagygyűlést a Himnusz hangjai után Herczeg Károly nyitotta meg, majd Kádár János szólt a megjelentekhez. Átadta az üzem dolgozóinak a part Központi Bizottságának szívélyes üdvözletét, elismeréssel nyilatkozott a gyár kollektívájának jó munkájáról, majd az ország belső helyzetéről és a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről tájékoztatta az egybegyűlteket. A délutáni órákban Kádár János felkereste a Székesfehérvárott állomásozó magasabb katonai egység parancsnokát. Kálazi József vezérőrnagy, parancsnok üdvözölte a párt Központi Bizottságának első titkárát, majd baráti eszmecsere következett. Ezután Kádár János rövid sétát tett a város főutcáján, ahöl többek között találkozott és szívélyesen elbeszélgetett veterán munkásmozgalmi harcosokkal. A József Attila lakónegyedben a szívélyes invitálásnak eleget téve; betért Juhász Károlynénak, a VTRGY dől gozójának otthonába, amerre járt, mindenütt nagy szeretettel vették körül, köszöntötték a párt első titkárát. . Este a Velence-szállóban a Hazafias Népfront Fejér megyei bizottságának elnöksége vacsorát adott Kádár elvtárs tiszteletére, amelyen részt vettek a város és a megye politikai, gazdasági vezetői, tudományos munkásai, értelmiségi dolgozói. A megjelenteket Enge János, a Hazafias Népfront megyei bizottságának alel- nöke köszöntötte, majd a vacsorán pohárköszöntőt mondott Molnár Henri kné, ■a németajkú Gánt község tsz-munkacse.patvezetője és Kádár János. A zöldség és húsellátás javítására Az 50. évforduló tiszteletére Termelőszövetkezeti üzlet Milliós túlteljesítések 3 nyíregyházi nagyüzemben Az erősen iparosodó Mátészalka egyre nagyobb problémája a rendszeres zöldség- és gyümölcsellátás. A mind súlyosabb kérdés megnyugtató rendezésére vállalkozott a helybeli Egyesült Erő Termelőszövetkezet. Élve a nagyobb önállóság és vállalkozás lehetőségével, korszerű, jól felszerelt több egységből álló boltot nyit a járási székhely központjában. A másfél milliós beruházással készülő létesítmény végleges terve elkészült. A kivitelezést a járási tsz-ek közös építőipaTiszavasváriban augusztus 9-én este a földművesszó- vetkezeti étteremben kedves találkozóra került sor: a 25 év után egymásra talált Száva-család fehér asztalnál találkozott azokkal, akik segítettek a rokonok felkutatásában. Meghívták az estre Szép Imrét, aki 1941-ben a háború viharából kimentette és Tiszavasvári- ba hozta szüleihez a kis kások egy idő után észrevették, hogy szavuk alig több a falra hányt borsónál. A munkások azt tartják eszményi jó vezetőnek, aki bízik a nagy többség egészséges ítéletében. Aki építeni tud és akar azokra, akik szívvel, lélekkel dolgoznak, nemet mondanak a lógó- soknak, hízelgőknek. Aki különbséget tud tenni anyari vállalkozása végzi. Az építést a napokban meg is kezdik, jövő év áprilisra fejezik be. A Kölcsey Ferenc utca és a Hősök útja sarkán épylő nagy üzlet gyümölcs-zöldség- árusító helye 70, a virág- árusításé 27 és a csatlakozó borkóstolóé 34 négyzetméter alapterületű lesz. Az épület alatt pincét képeznek ki, melynek egy részében hűtőtárolót rendeznek be, s az anyagmozgatás a pincéből felvonóval történik. Az árusítóhelyeken központi fűtés lesz. Iván Szávicsot, azaz Száva Jánost. Ott volt a családi összejövetelen Koncz Károly, a Hazafias Népfrontbizottság megyei titkára, Gulyás Emilné dr. a megyei tanács elnökhelyettese, Májer István, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkára, a járási, községi szervek képviselői, valamint Száva János rokonai és munkatársai. gi és erkölcsi elismerésben is a jól és rosszul végzett munka között. Aki szolgálatnak tekinti vezetői posztját és nem fizetett alkalomnak a hatalmaskodásra. Szakértelem a dolgok intézésében, emberség a beosztottak szervezésében, ügyes-bajos dolgaik intézésében, szocialista vezetőkhöz méltó vezetési stílus, magatartás és szemlélet — Megyénk üzemeiben is jelentős vállalásokra tettek ígéretet a dolgozók az esztendő elején a Nagy Októberi Forradalom közelgő jubileuma évfordulója alkalmából. Már egyre több helyről érkeznek a jelentések: becsülettel teljesítik felajánlásukat. Sok más között a VAGÉP dolgozói a mezőgazdaságban rendkívül keresett, kiválóan hasznosítható vasvázas gépszínek termelésének fokozását tűzték célul. (Ez a vasvázas szín nemcsak gépek tárolására, hanem befalazás útján raktározásra is alkalmas.) Nem volt fennakadás eddig ennél a terméknél, pontosan megtartották a határidőket. Jó munkaszervezéssel elérik, hogy a harmadik negyedévben a tervezettnél hússzal többet adnak át a megrendelőnek. V.z közéd 2 milliós termelésnövelést eredményez. Az idei 232 darabbal szemben — s ez bizonyíték a munka minőségére — már újabb 300 darabra szerződtek, amit a jövő évben készítenek el. A jubileumi verseny megyei kezdeményezői, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói is állják adott szavukat. Közismert termékeikígy összegezhetnénk az eszményi vezető ismérveit, jellemző tulajdonságait. Mindezek megbízható kontrollja lesz majd a gazdálkodás eredménye, a munka hasznossága, tehát az az eredmény, amellyel a jól dolgozó vállalatok munkásaik és a nagyobb család, a társadalom boldogulásához hozzájárulnak. (®) bői — a burgonyaszedő, a gabonafúvó, a kalapácsos daráló stb. — nemcsak a tervezett mennyiséget, hanem annál többet készítettek. Időben leszállították azt a terven felül gyártott 37 gabonafúvót, szárítót, mely már a nyári betakarítást segíthette. Abban, hogy féléves tervüket közel két és háromnegyedmillió forinttal túlszárnyalták, elsőként a Takács-, a Kovács- és Maród munkabrigádoknak van nagy érdeme. Jól indult a második fél év is: az évi 300 répaszedőgépből eddig százötven hagyta el a gyárat. Az pedig az évi nyereségben mu_ tatkozik majd, hogy a megígért 2 helyett 2,5 szazaikkal tudták növelni a vállalati eredményt. Máris százezrekben mérhető a cipőgyáriak jobb munkájának haszna. Az 50. évforduló tiszteletére vállalták például, hogy a minő- ségjavítás által év végéig plusz 400 ezer forint eredményt mutatnak fel. Csak a fél esztendő telt el s ez az összeg máris 465 ezret mutat. Még ennél is jelentősebb, hogy a vállalt negyed- milliós anyagmegtakarítással szemben a fél év során 644 ezer forinttal kevesebbet mutatott az anyagköltség, mint amit a tervezett megengedett volna. Ráadásul a fel év során egy fő átlagosan 50 ezer 762 forint értéket állított elő, ami jóval több, mint az éves előirányzat fele. összevetésként még annyit: a cipőgyáriak 1967 első hat hónapjában 31 ezef pár cipővel gyártottak többet s termelési értékük 5 millióval volt magasabb) mint egy évvel korábban. (a, ej 25 év után együtt a SzáTa-család
