Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-31 / 205. szám

Móricz Zsigmondi Egyszer jóllakni Khartoum, (MTI): Kedden este Khartoum- ban, helyi idő szerint 8,10 órakor Azhari szudáni el­nök megnyitotta az arab államfők negyedik csúcs- találkozóját. A szudáni nemzetgyűlés épületében sorra elfoglalta helyét Nasszer egyiptomi, Aref iraki, Szalal jemeni, Helou libanoni elnök, Fej- szal szaudi, Husszein jordá- niai király, Szabah kuwaiti emir, Hasszán Riad líbiai trónörökös herceg, Benhi- ma marokkói miniszterelnök és Ladgham, az elnökségi ügyek minisztere Tunéziá­ban, továbbá Buteflika al­gériai külügyminiszter és a megfigyelőként meghívott Sukeiri, a palesztinai fel- szabadítási szervezet elnöke. Buteflika algériai külügymi­niszter az utolsó percben érkezett, egyenesen a repü­lőtérről. Azhari az államfőket és képviselőíH*t üdvözölve ki­fejezte azt a reményét, hogy a csúcstalálkozó megoldja a felmerült problémákat, nagy taps fogadta azt a kijelen­tését, hogy az arab nemzet elutasítja a diktátumot, az erő stratégiáját, s leghatá­HAMB1TRG Schröder nyugatnémet had­ügyminisztert kedden baleset érte: Sylt-szigeti nyaralójá­ban elcsúszott egy gyümölcs­héjon, elesett és súlyosan megsérült a fején. A had­ügyminisztert hajnalban a nyugatnémet haditengerészet különrepülőgépén Hamburg­ba vitték és azonnal beszál­lították az ottani egyetemi klinikára. BERLIN A Német Kommunista Párt Központi Bizottsága a Deutscher Freiheitssender— 904 rádió útján nyilatkozatban foglalt állást az atomsorom- pó-egyezmény mellett. Meg­állapítja, hogy az a szerző­déstervezet, amelyet a szovjet küldöttség a genfi ti­zennyolchatalmi leszerelési tárgyalásokon benyújtott, az egész világ, így a Német Szö­vetségi Köztársaság lakossá­gának létérdekeit és bizton­ságát is szolgálja. A párt fenntartás nélkül támogatja ezt a dokumentumot. vatikAnvAros VI. Pál pápa szerda dél­előtt fogadta dél-vietnami zarándokok egy csoportját. A zarándokokhoz intézett rövid szózatában hangsúlyoz­ta, semmi igyekezetét sem kímélt és a jövőben sem fog kímélni, hogy megértesse a felelőssökkel — bárki le­gyen is az —, hogy ha a háború folytán el is vész minden, az igazságos béké­vel mindent meg lehet men­teni, BELGRAD Miso Pavicsevics jugoszláv külügyminiszter-helyettes Ti­to elnök különmegbízottja- ként szerdán ' repülőgépen Addisz Abebába utazott, ahol átadja I. Hailé Szelasszié etióp császárnak a jugoszláv köztársasági elnök személyes üzenetét Várható, hogy Pa­vicsevics etiópiai látogatása befejeztével más független kelet-afrikai országokba is ellátogat TEL AVIV Az izraeli külügyminisz­tériumban határozottan cá­folták a hírt, amely szerint az izraeli kormány úgy dön­tött, hogy meghosszabbítja az arab menekültek hazate­lepülésére kiszabott határ­időt Legfeljebb olyan me­nekültek későbbi visszatéré­séről lehet szó, akik már augusztus 31-e előtt meg­kapták a visszatérési enge­délyt Ezeket az eseteket is egyenként megvizsgálják. rozottabb szándéka, hogy felszámolja az izraeli ag­resszió következményeit. „Az arab nemzet türelmes és békeszerető, ez azonban nem jelenti, hogy belenyug­szunk az agresszió következ­ményeibe. Mindaddig har­colunk, amíg jogainkat nem érvényesíthetjük, amíg fel nem szabadíthatjuk a meg­szállt arab területeket, amíg nem szerzünk érvényt el­üldözött testvéreink jogai­nak” — mondotta. Szerdán délelőtt a szudá­ni köztársasági palotában zárt ajtók mögött megkez­dődött a negyedik arab csúcstalálkozó érdemi mun­kája. Az államfők a napi­rend megtárgyalása során mind felszólalnak. Az egyiptomi küldöttség kö­zölte, hogy Nasszer elnök fontos expozét tart. Az értekezlet alkalmából egész sor külön találkozóra is sor kerül. Az EAK ejnöke szerdán másodízben is meg­beszélést folytatott a ku­waiti emirrel, majd Bu­teflika algériai külügymi­niszterrel tanácskozott. Aref iraki elnök ezalatt Fejszal királlyal folytatott eszmecserét. Mahgub szu­államosítás Algériában Algír (MTI): Az algériai kormány szer­dán bejelentette öt nagy amerikai olajvállalat államo­sítását Algéria az izraeli—arab háború alatt megszakította a kapcsolatokat Washingtonnal és bejelentette, hogy az Al­Athén (AFP, AP): Hosszas előkészületek után kedden este adják ki Athénben a négyszázoldalas vádiratot a második Aszpi- da-perben. A vádirat szerint Andreasz Papandreu, aki valószínűleg fővádlottként szerepel majd a perben, és társai, 1964 júliusától 1965 júliusáig egy összeesküvés­ben vettek részt, amelynek célja „a király trónfosztása és szocialista irányzatú dik­Saigon (MTI): .A dél-vietnami szabadság- harcosok erőteljes aknatűz támogatásával szerdán a ko­ra reggeli órákban támadást intéztek az amerikai és a dél-vietnami kormánycsapa­tok őrségei ellen Quang Ngai városában, nem mesz- sze Da Nangtól. Ez a táma­dás is beletartozik a geril­lák három napja tartó of- fenzivájába. A támadás során a sza­badságharcosok a város bör­töneiből kiszabadítottak ezerkétszáz foglyot, az ame- riakaiak és a kormánycsapa- tok 5 halottat vesztettek, 53 katonájuk sebesült meg. Idén ez volt a második olyan eset, hogy a szabadságharco­sok támadásukkal meg­nyitották egy börtön kapuit a foglyok előtt. Július 15-én a Saigontól körülbelül 600 kilométernyire északkeletre fekvő Hói Anban szabadítot­tak ki szintén ezerkétszáz foglyot. A szabadságharcosok he­ves tüzérségi támadást intéz­tek egy Hűétől 16 kilométer­nyire délnyugatra fekvő amerikai katonai tábor és az innen 8 kilométernyire levő katonai repülőtér ellen is. Saigoni hivatalos közlés sze­rint Saigontól körülbelül 500 dáni kormányfő sorra ta­nácskozik valamennyi kül­döttséggel. Várják Nasszer elnök és Fejszál király találkozóját, amelyen részt vesz Mahgub szudáni miniszterelnök is. A szudániak már a két ál­lamfő megérkezésekor java­solták az első találkozót. Nasszer elnök Azhari szu­dáni államfővel beszélgetett a khartoumi repülőtér sza­lonjában, amikor jelentet­ték, hogy leszállt a szaudi uralkodó gépe. Azt a szudá­ni indítványt, hogy a két államfő együtt hagyja el a repülőteret, Nasszer elnök azzal hárította el, hogy Fejszallal nyugodtabb kö­rülmények között kíván ta­lálkozni. így Nasszer és Fejszal 15 perc különbség­gel hagyta el a repülőteret. A Nasszemek nyújtott uj­jongó, minden eddigit fe­lülmúló lelkes fogadtatás és a Fejszalt fogadó udvarias­nál nem melegebb taps megmutatta, hogy a szudáni közvélemény rokonszenve az EAK elnökét támogatja. A csúcstalálkozóhoz az egész arab világból érkeznek üdvözlő táviratok, petíciók, emlékiratok. gériában működő amerikai cégeket, köztük az olajvál­lalatokat és bankokat állami ellenőrzés alá veszi. Az amerikai vállalatok ál­lamosítását a hírügynöksé­gek az algériai—amerikai vi­szony további romlása jelé­nek tekintik. tatúra felállítása” volt. A vádirat szerint az összeeskü­vésben összesen tizenegyen vettek részt, akik közül Var- dinojanisz volt Centrum Unió párti miniszternek sikerült külföldre szöknie. A törvények értelmében a vádlottak öt napon belül fel­lebbezhetnek a vádirat állí­tásai ellen. Andreasz Papand­reu korábban közölte, hogy nem él fellebbezési jogával, de a többi vádlott valószí­nűleg fellebbezni fog. kilométernyire északkeletre, Quang Tin tartomány má­sodik legnagyobb városát, Thang Binh-et heves táma­dás érte kedden, itt a halá­los áldozatok száma 150 volt, 50-en megsebesültek. Az amerikai légierő gépei kedden ismét bombázták a VDK fontosabb közlekedési útvonalait a fővárostól északra. London, (MTI): A keddi véres verekedé­sek után késő éjjel vagy 1000 főnyi tömeg gyűlt össze az angol fővárosban a kínai diplomáciai képvise­let épülete előtt, de a tö­meget a rendőrség szétosz­latta. A kínai képviseletet övező nyolc utcában a rend­őrség betiltotta a forgalmat és mindenfajta tüntetést. A verekedéseket követően a rendőrség három angol tüntetőt állít bíróság elé. Londoni jelentések szerint nyolc kínait szállítottak kórházba, köztük hármat hordágyon. Az angol rend­őrök közül az egyiket — va­lószínűleg koponyatöréssel — ugyancsak kórházba szál­lították. 4. — Mi a fenét beszéltél a gróf úrfival? — kérdezte mérgesen Kis János a fele­ségétől, amikor az megjött a liter vízzel. — Nagyon jót. Az ember maga elé nézett. Mind megette a levest, és mégis szédült az éhségtől. Most van egy órai pihenésük, szeretne aludni egy kicsit, dühös volt, hogy az asszony elvett az alvásból egy fél­órát, s most ahelyett, hogy a szemét behunyná, tovább kell vallatni. — Mondd meg, hogy mit, cudar, vagy rögtön agyon­váglak ! Az asszony leült mellette a földre. Látta, hogy az em­berek, mind a hetvenen, csak őt nézik, s mindenki azt szeretné tudni, hogy mit be­szélt gróffal. De az asszo­nyok és gyerekek is, akik a hetven ember ételét kihoz­ták, úgy néztek rá, hogy a fél életüket odaadták volna, csak megtudhatnák, mit be­szélt annyit a gróffal. A pusztán mindent látnak az emberek, akármilyen mesz- sze is van egy asszony, aki­nek egy férfi udvarol. — Azt mondta, hogy... Azt kérdezte, hogy... — De ne hazudj! — mor­dult bele az ura. — Azt akarta megtudni, hogy mi legyen a vacsora... Mert vacsorát akar adni mindnyájatoknak, ha befe­jezitek a répakapálást! Az embernek fennakadt a szeme... Egyszerre elfeledte minden haragját. Vacsorát? — Azt Az ember a gyomrát hall­gatta. Olyan sovány volt már, olyan kiapadt... —- Oszt mit akar adni va­csorára?... Rántott levest? — Húst! — Azért! Mert levessel eleget jóllakhattáL.. Szerette volna megkérdez­ni. hogy mér éppen őtőle kérdezte meg, hogy mit akar vacsorára adni... De olyan fáradt vplt a feje, hogy még szólni se volt kedve. Arra néztek, ahol a gróf a munkavezetővel tárgyalt. Ott nagy csoportulás volt. Látták, hogy a gróf lóra ült, és elvágtatott. Az emberek, akik körülötte állottak, mind levették a kalapjukat, és él­jenezték, és feldobálták a kalapokat, és tele torokkal kiáltoztak. Egy fiatal legény feléjük szaladt, és azt mondta: — Ha holnap estére befe­jezzük a kapálást, a méltó- ságos gróf úr olyan lakodal­mat csap, hogy mindenki annyit ehet amennyit akar... Kis János lehajtotta a fejét — Holnap estére? — mondta. — Akkor egész éc- caka dolgozni kell... Az asszony hallgatott. Nem nézett az ura szemébe. Maga elé nézett Arra gon­dolt, hogy jönnek a cigányok a hegedűkkel, húzzák a talp alá valót.. Borzongott, mert már szinte hallotta a cigánymuzsikát.. Már érez­te, hogy jön a gróf és megö­leli a derekát és táncolni fog vele... Egy másik sovány ember odakúszott hozzájuk... A londoni incidenseket követően a kínai külügymi­nisztériumba szerdán reggel behívatták Hopson angol ügyvivőt, akinek átadták a kínai kormány „legsürgő­sebb, legkomolyabb és leg­erélyesebb” tiltakozását a londoni események miatt és arra hívták fel az angolok figyelmét, hogy a következ­ményekért őket teszik fele­lőssé, amennyiben a jegy­zékben felsorolt követelése­ket nem teljesítik. A jegy­zék követeli, hogy az an­golok azonnal függesszék fel a kínaiak angliai képvise­leteivel szemben hozott va­lamennyi tiltó rendelkezést. Mint az AFP jelenti, szer­da reggel kilenc órától kezd­ve Pekingben a „vörösgár­da” nagyszabású angolelle­— Hallottad? — Hallom — mondja Kis János tompán. — Gavallér — mondta az ember. — Gavallér?... Gazember... — Miért? — Azt akarja, hogy egész éccak dolgozzunk... — Holdvilág van... Hold­tölte... Lehet... — A holdnak lehet... De nekünk... — Minden tíz ember kap egy kövér birkát... Lehet be­lőle bírkatckányt csinálni... És egy mázsa lisztet ad... És minuent, ami hozzá kell. Húsz kiló zsírt és húsz kiló túrót. Lehet túrós galuskát csinálni, és öt hektó bort... — Kevés... — mondta Kis János. — Kevés? — csodálkozott a másik ember. — Magamnak is kevés — mondta Kis János. — Minden emberre jut egy kiló hús vagy két kiló. Egy kis galuska, vagy két kiló. Jó kövér túrós tészta... meg hét liter bor... fejen­ként. Kevés? — Nem bírsz megenni három kiló ételt meg hét liter bort. Az tíz kiló. —, Kevés — mondta csö­könyösen Kis János. — Hát mennyi kellene? — Mind!... Mind kevés! — Kosok lesznek, nagy kosok. Nagy, öreg kosok. Hizlalt, nagy állatok. Meg bírnád enni mind a hetet? — Meg! — Meg egy mázsa lisztből a főtt tésztát, húsz kiló tú­róval... — Meg! — És a hét hektó bort? — Azt is meg! — Hát mennyi kellene? — Minden. Amije csak van a grófnak, minden. A harmincezer hold földje meg a kastélya, a tanyái, a csordák, ménesei, disznófal- kái... — Mind lenyelnéd? — Le! Még őtet is ráadá­sul! — Jó étvágyad van. — Van. Étvágyam az van. Mer én már harminchat éves vagyok, de én életem­ben mindig csak hitvány, ringy-rongy leveseken él­tem. Már az anyám is az­zal tartott, vízzel... Egy li­ter vizet hozok a tarisz­nyámban, hogy ne kelljen a kútra menni, hogy még ad­dig is csak dolgozzak, míg vízért megyek. Ha szédülök a munkába, csak iszok egy kortyot, avval elütöm a szédülést. Várhatom az ebé­det, míg kihozza az asz- szony. A főtt vizet. Meg­eszem. Akkor újra neki a munkának, fiát nekem ez kevés. — Lehet, hogy kevés... egy életre — mondta a má­sik munkás — mer az igaz, akármennyit észik az ember, már másnap megint csak olyan éhes, mintha nem is lett volna lakoma. — A munka nem kevés. Abból marad holnapra is — morogta Kis János. — Mió-, ta élek, csak ennek a gróf­nak dolgozok. Tavasztól őszig... — A jó! — szólt a másik. — Jó, hogy van ez a biroda­lom, jó, hogy legalább itt munkát kap az ember. nes tüntetésekre készül. En­nek bevezetőjeként Hopson angol ügyvivőt az egyik „vörösgárdista” a hajánál fogva arra kényszerítette, hogy meghajtsa fejét az összegyűlt tüntetők előtt. A tüntetők hangszórókat sze­reltek fel a brit külképvi­selet előtt, ahol tiltakozó gyűlés kezdődött. Szerdán két újabb halott­ja volt a hongkongi inci-' denseknek. A rendőrség le­lőtt egy tüntetőt, aki éppen egy bombát próbált elhe­lyezni. A kórházban kiszen­vedett Lam Bún hongkongi rádiósztár fivére, Lám Kvung-hoj, aki szintén égési sebeket szenvedett, amikor hongkongi tüntetők benzin­nel öntötték le mindkettő­jüket és • felgyújtották őket — Hajnaltól estig csak vágom a földet. Túrom. Be­ledögölhetek. Most meg egy kis vacsoráért egész ecca- ka dolgozni kell. Hat miért? Egy. falat húsért? Egy kis főtt tésztáért? Egy pohár borért? — Cigányt is hoz, muzsi­kát! Bandáit — Csendőrt nem hoz? Kakastollasokat ? A másik ember gondol­kozva, lassan mondta: — Nem akarsz velünk tartani? Haza akarsz men­ni?... Nem akarsz holnap este a lakomán részesülni? — Dehogynem akarok. Csak nekem kevés... — Hát mit akarsz? — Mit? Kieszem holnap ezt a kutya grófot minden vagyonából. Ezt akarom... Az asszony lehúzott nyak­kal hallgatta az ura bes?é~ dét. összeroskadva ült.. Félt a holnapi naptól. 5. A hetven ember egész éccaka dolgozott. Már azt sem nézték, nem vágják-e ki a répapalántákat, csak kapáltak, kapáltak. Éjfél után a hold élment. Leszállott arra nyugat felé, elment a nap után, akkor sötétben maradtak, s lefe­küdtek ott, ahol éppen ál­lottak. Hűvös éjszaka jött. Fáz­tak. Senki se gondolt arra, hogy kint kell tölteni az éccakát. Mikor megvirradt, a mun­kavezető felébredt, és el­kurjantotta magát: — Dologra, emberek! Az emberek feltápász­kodtak. Megrázták magukat. Elmentek hosszú sorban a csordakútra, megmosták a fejüket, hogy felfrissülje­nek. Szidták a grófot, aki otthon pihen a paplanos ágyban, és ők itt kínlódnak a mezőn. Egy vacsoráért Szidták, mert így szokás. De aztán a vacsarára gondol­tak, a birkatokányra és tú­rós galuskára, s nevettek. Kivált a fiatalok nevettek és kiabáltak, mint a haj­nali rigók. Az öregek hallgattak* mint a medvék, csak egyet- egyet böffentettek. A nagy alföldi pusztán hetven ember hamarább fogott a napi munkához, mint a nap. Az asszonyok reggelit hoz­tak, mindenki összeszedte, mi kis jó étel volt a ház­nál, mert tudták, hogy az emberek egész éjjel szen­vedtek, és sajnálták őket. Meg ők is készültek az esti lakomára. Viszketett a tal­puk, és máris táncoltak és kacagtak. Kis Jánoshoz is kijött a felesége, és nagy fazék ételt hozott. Nem levest hozott, főtt ételt hozott. Sok tészta volt benne és sok krumpli. — Mi ez? — kérdezte Kis János. — Kölcsönkértem — mondta az asszony —, mert tudtam, hogy magának erős éccakája volt, és erős napja lesz. Enni kell, nem bírja ki másképp estig. Kis János soká nézett a fazékba. Akkor azt mondta; — Mit mondott neked tegnap a gróf? — Mit mondott vóna, sem­mit se mondott. — Semmit? — Nem. Semmit sem. — Mer én azt álmodtam, hogy mondott valamit. Az asszony elpirult. — Mit álmodott? Mit mondott? — Azt te tudod. — Én már elfelejtettem. — Hát olyat mondott, hogy el kell felejteni? Az asszony habozott. — Nem, nem olyat mon­dott — Hát milyet mondott? — Semmit se mondott. Csak azt kérdezte, hogy elég lesz-é ötven kiló liszt a ga­luskára. — Oszt te mit mondtál? Hogy ez nem elég, mert sokan leszünk. Mert kijö­vünk mink is, asszonyok. — Azt mondtad, hogy kijöttök? _AZ asszony a szemébe húzta a fejrevaló kendőjét. (Folytatjuk) Üj Aszpida-per Dél-vietnami szabadságharcosok 1 sikerei London és Peking incidensei Szerdán zárt illést tartottak az arak államink

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom