Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-23 / 198. szám
Magyar államférfiak távirata Roiitáüla felszabadulásának 23. évfordulóján NI COLÁÉ CEAUSESCU elvtársnak, a Román Kommunista Fart Központi Bizottsága főtitkárának, CHIYU STOICA elvtársnak, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsa elnökének, ION GHEORGHE MAURER elvtársnak, a Román Szocialista Köztársaság minisztertanácsa elnökének, Bukarest Kedves elvtársak! A román nép nemzeti ünnepe, Románia felszabadulásának 23. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, a magyar nép és a magunk nevében jókívánságainkat küldjük önöknek és a Román Szocialista Köztársaság valamennyi dolgozójának. A szomszédos román népnek a szocializmus építésében, a népgazdaság fejlesztésében, a,kulturális élet föllenditésében elért eredményei örömmel töltik el népünket. Nemzeti ünnepükön kívánjuk, hogy további nagy sikerek koronázzák a román nép munkáját. Meggyőződésünk, hogy az országaink közötti kapcsolatok fejlesztése és hatékonyabbá tétele hozzájárul a világ haladó erőinek, a béke ügyének megszilárdításához. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspánt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. ★ Táviratban üdvözölte Comeliu Manescu külügyminisztert Péter János magyar külügyminiszter. Táviratot intézett a Magyar Szakszervezeték Országos Tanácsa, az Országos Béketanács és több más társadalmi és tömegszervezet is a román testvérszervezetekhez. HANOI A VDK fővárosa ellen intézett hétfői, minden eddiginél súlyosabb légitámadások után kedden kora reggel az amerikai légierő újabb egységei hatoltak be Hanoi légiterébe és a város központjában szórták le bombáikat. A gépek az AFP helyszíni tudósítása szerint 7,15 órakor jelentek meg Hanoi központja fölött. A bombák a Hue utcában, az északvietnami főváros egyik legforgalmasabb útvonalán robbantak. Több lakóház és üzlet rombadőlt. A bombázásnak számos áldozata van. KAIRÓ Hasszán Abbasz Zaki az EAK gazdasági és külkereskedelmi minisztere a bagdadi arab gazdasági értekezleten részt vett egyiptomi küldöttség vezetője Kairóba visszatérve kijelentette: „A bagdadi konferencia pozitív ajánlásokat ^ fogalmazott meg. Jelentős tény, hogy ezeket az ajánlásokat egyhangúan hozták”. PHENJAN A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya nyilatkozatot adott ki, amelyben élesen elítéli az Egyesült Államoknak azt a szándékát, hogy törvénytelenül az ENSZ-közgyűlés ősszel kezdődő 22. ülésszakának napirendjére tűzesse az úgynevezett koreai kérdést. Az SZKP Központi Bizottságának határozata a társadalomtudományok továbbfejlesztéséről Moszkva, (TASZSZ): /Az SZKP Központi Bizottsága határozatot hozott „a társadalomtudományok továbbfejlesztését és szerepüknek a kommunista építésben való növelését szolgáló intézkedésekről”. A határozat többi között megállapítja: A Szovjetunióban a kommunista építés mostani szakasza és a világfejlődés jelenlegi folyamatai megkövetelik a marxizmus—leninizmus elvein éilapuló állandó sokoldalú elemzést és elméleti értékelést. Ilyen körülmények között még jobban megnövekszik a marxista— leninista elmélet jelentősége, növekszik a társadalom- tudományok szerepe. A határozat hangsúlyozza: a Szovjetunióban a társadalomtudományok fejlődésére pozitív hatást gyakoroltak azok az intézkedések, amelyeket a párt a személyi kultusz következményeinek, a szubjektivizmusnak és a voluntarizmusnak a leküzdésére tett. Az SZKP Központi Bizottságának 1964 októberi plénuma és XXIII. kongresszusa aláhúzta a társadalmi fejlődés tudományos irányításának elengedhetetlen szükségességét. Az utóbbi években létrejöttek a társadalomtudományok fejlesztésének kedvező feltételei. Az SZKP Központi Bizottságának véleménye szerint a kommunista építés, a korunkban végbemenő ideológiai harc megnövekedett feladatai megkövetelik a káderek marxista—leninista képzése színvonalának újabb növelését. A szovjet tudósok igen fontos kötelessége, hogy leleplezzék azokat a hivatásos szovjetellenes uszítókat, antikommunistákat, akik a Szovjetunió és az SZKP történetének, a kommunista és munkás-világmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom problémáinak „tanulmányozásával” foglalkoznak. A szovjet tudósokra felelősségteljes szerep hárul a reviztordzmus és a nacionalizmus, a mao- cetungizmus nagyhatalmi szovjetellenes ideológiája elleni harcban. Az SZKP Központi Bizottsága hangoztatja: állandó érintkezést kell fenntartani a szocialista államok és a testvéri kommunista pártok tudományos intézményeivel, koordinálni kell velük a tudományos kutatómunkát a társadalom- tudományok területén. A kommunistaellenes ideológia elleni offenzív propaganda formáinak és módszereinek kidolgozása területén; rendszeresen meg kell tartani a közös tudományos konferenciákat a marxista—leninista elmélet, a szocialista és kommunista építés és a forradalmi világmozgalom legfontosabb problémáiról és az időszerű történelmi kérdésekről. A határozat végül előirányoz egy sor intézkedést arra vonatkozóan, hogy miképpen kell megjavítani a társadalomtudományok oktatását a főiskolákon és a technikumokban és miképpen kell fokozni a tanulók kommunista szellemű nevelését Kijevi szémmel — Szabolcs ELHAGYTUK CSAPOT. A vasúti sínek futnak tovább, a vonat visz bennünket Záhonyba. Mellettünk halad a műút, felettünk repülőgépek szelik országaink levegőjét egyik légikikötőtől a másikig. A robogó vonat mentén a táviróoszlopok kerítésnek folynak össze, s a huzalok is összekötnek bennünket, mint a föld alatt húzódó barátság olajvezeték... Igen sok szál fűz össze minket. Nincs pillanatnyi szünet az együttműködésben, a kölcsönös egymást segítésben, Záhonyban kedves barátaink gépkocsira ültetnek és így folytatjuk utunkat Nyíregyházára. A földeken régi ismerősre bukkanunk: a rosztovi gépgyár kombájnjaira, mellettünk a műúton Volgák és Moszkvicsok suhannak el. Az út mentén pedig mindkét oldalon — ugyanúgy mint Ukrajnában — szántók és gyümölcsösök, amelyeket halk csobogással folyócskák szelnek keresztül, mint nálunk a Pszel vagy a Deszna. VARÁZSLATOSÁN LENYŰGÖZŐ természeti szépség. Sárgarigók fütyörésznek a kertekben, gólyák köröznek. Körös-körül minden — a természet, a megművelt mezők, a növények — nagyon hasonlít az én szülőföldemhez. Sőt. Az Ikaruszok is jó ismerőseim, hozzájuk is hozzászoktam már otthon, hisz nagyon sokszor rajtuk utazom munkahelyemre. A színházba magyar munkások gondos keze által készített cipőben megyek. A hangversenyteremben pedig gyakran hallgatok magyar muzsikát. És mindezek együtt itt a magyar földön azt az érzést keltik benned, hogy otthon vagy, otthon az ismerős környezetben. Mint otthon? Nem lehet ez csak a természet és a tárgyak által felkeltett illúzió? Lehetne illúzió, lehetne egyszerű dekoráció, ha az otthon megszokott tárgyakban nem lenne benne magyar barátaink verejtékes munkája, ha nem keltené életre az őket elkészítő embereket. Ezek a tárgyak úgy sugározzák magyar barátaink barátságát, a szeretetét, mint sma- ragdt a fényét. A tárgyak ismerete után a bennünket körülvevő magyar barátaink szívét is megismertük, őket pedig örökre megszerettük. Róluk, a kedves és felejthetetlen barátokról, akikét ez út során ismertünk meg, fog szólni az én elbeszélésem. SZAVA JÁNOS — Iván Szávics története, az egyszerű ukrán kisfiú története, akit a háború kegyetlen útvesztőjében a németek elrabolnak otthonából, és akit Szép Imre, az akkori magyar fiatalember fogadott fiává, — ismert történet. Ezt én nem fogom ismételni, csupán néhány gondolatot szeretnék ennek kapcsán elmondani. Magyarország felnevelte ezt a gyermeket, második hazájává vált, de nem rossz, mostoha anyjává, akitől ha felnő szabadulni akar. Száva Jánosnak Magyarország második és igazi otthonává vált, ő pedig a magyar nép fia lett. A szegény magyar paraszt szülők fiúkká, majd később a munkatársai testvérükké, családtaggá fogadták. Ezzel a ténnyel bebizonyították azt, hogy mennyire tiszteletben tartják az embert, az emberi méltóságot, az emberi jogokat. Ennek a történetnek éppen ezek a legkiemelkedőbb ismertetőjelei. Elmentünk Száva János munkahelyére, a Tiszalöki Ládagyárba. Itt találkoztunk munkatársaival, a gyár dolgozóival. Megtekintettük a Tiszalöki Vízierőművet. Kedves házigazdáink megmutatták nekünk a Tiszadobi Gyermekvárost. A járási pártbizottságon hosszasan beszélgettünk Szabó Mihály elvtárssal, a járási pártbizottság titkárával a járás eredményeiről, gondjairól. ELMONDHATJUK, hogy mindennap új meg új emberekkel találkoztunk. Megismerkedtünk a Szovjetunió néhány régi barátjával — harcosával, egykori internacionalista vöröskatonával: Lippa Gusztávval Beszterec- ről, Fábián Antallal Nagyhalászból, D. Tóth György- gyel Nyírgelséről, Pataki Péterrel Vajáról — akik szu- ronyos puskával a kezükben segítettek lerakni a szocializmus alapköveit. Megismerkedtünk a középhad képviselőivel. Emberségük és szeretetük egyengeti az utat népeink szivéhez, barátságához, sokkal magasabb feszültségen, mint a „Béke“ elektromos távvezetéken. Lehetséges, hogy ezen a távvezetéken nem csak eleHtro- mos áram fut, hanem olyan baráti érzés is, mely szíveinké Is táplálja, hogy egyformán és egy célért verjen. Nekünk egy a célunk, közösek a törekvéseink, hogy a grófok és bárók, az Odes- chalkiak és az Andássyak — Potockyek és Branyickyek soha az életben ne uralkodhassanak rajtunk, hogy ne éhezzünk, hogy robotoljunk, hogy ne pusztuljanak el gyermekeink a szegénységtől. Gyakran kérdezték tőlünk: Hogyan tetszett önöknek a mi megyénk? így felelhettünk: nagyon sok kedves emberrel ismerkedtünk meg, olyan emberekkel, akik szívüket, lelkűket adják a munkába. A mi magyar barátainknak aranykezük van. Mindezt, amit mi láttunk, ezek az aranykezek alkották. Az embereket szerettük meg mindennél jobban, ök képviselik a mai Magyarország igazi arculatát. JÁRJUK A MEGYÉT. Tudjuk, hogy a látottak egész Magyarország teljes képével azonosak. Elutazunk, de itthagyjuk Magyarországnak fél szívünket, s helyette magunkkal visszük Ukrajnába mindazon kedves barátaink szívének egy darabját akikkel megismerkedtünk. Leonyid Korenyevlcs, a kijevi Robitnicsa Gazeta munkatársa. Az új szovjet ötéves tervidőszakban nagy súlyt fektetnek Szibéria, különösképpen a tyumenyi terület termelőerőinek fejlesztésére. Az elmúlt hét év alatt ezen a területen 27 olaj- és 25 földgázkutat létesítettek. Dobozy Imre: Újra lehet Kezdeni (Regény) 37, — Nem harcoltunk? Az anyád hétszentségit. Akarsz még egyet? A nyilas felugrik, két-há- rom társa mögötte, a katonák azonban iparkodnak az örvezető köré, így nincs tet- legesség, csak morognak egymásra, a nyilasok megígérik az őrvezetőnek, hogy lepedőbe gyűrik, az meg elküldi őket az anyjukba, s mérgesen ballag vissza sebesült társához. — Marhák — mondja. — Még mindig nem értenek semmit Desőnek tetszik a mo- kány határvadász. — Mit kéne érteniök? — kérdi tőle. A határvadász ránéz, legyint— Ezeken nem is csodálkozom. De följebb. Ottmár igazán be kellett volna látni. Ott már meg kellett volna érteni. — Te mit tettél volna a helyükben ? — Kik helyében? — Akikről azt mondod, hogy be kellett volna látni ok. — Nem voltam a helyükben. — De ha lettél volna? Az őrvezető hallgat. Térdét bámulja. — Rahó felett kerültünk szembe a ruszkival — mondja aztán. — Mindjárt láttuk, hogy elnyom bennünket. Még egy lövés nem esett, csak felvonultak a szemközti hegyen, de azt mindjárt látni lehetett, hogy elnyomnak. — És? — Mit és? Aki ezt nem látta, az nem törődött vele, hány magyar pusztul. Vagy nem volt esze. Én kis faluba való vagyok, Pókahegy- re, hetven ház az egész. Mi már suttyó korunkban se mentünk el olyan búcsúba, ahol előre tudtuk, hogy megvernek minket Sorki rágyújt. Bővében lehet a cigarettának, csizmaszárából húzgálja elő, szinte egyvégben pöfékel. — De okos vagy, kis- öcsém — veti oda az őrvezetőnek, csontos képén gőg ül. — Azért egy párszor mi is megtáncoltattuk őket, hiába voltak olyan sokan. Húztunk, a fülükbe egy párszor, olyan nótát, majd belebolondultak. Gallai ráförmed. — Jókor hencegsz, nem gondolod ? Deső a határvadászt biztatja. — Mondd csak. Ráérünk. — Én csak azt láttam — mondja a határvadász —, hogy elnyomnak bennünket. — De mit kellett volna tenni ? — Mit? Hát... abbahagyni. — Csakhogy a német a nyakunkon ült. Vele mit kezdtél volna? — Igaz. A német. Hát igen... A mi zászlóaljunk is mindig németek közé ékelve harcolt. Nem hagytak magunkra sose. Fésűs Járó megelégeli az ajtórugdosást. Úgy sincs semmi foganatja. Inkább a Deső s az őrvezető közt foly- dogáló párbeszédre figyel. Összekapar a köpenye zsebében valamennyi dohányport, cigarettát csavar, rágyújt, s elérkezettnek látja az időt, hogy határozottabb irányt szabjon a diskurzusnak. Szabályos előadásba kezd, miért is tört ki a második világháború, kik miért harcoltak, kik képviselik az igazságot, kik csak az erőszakot, és így tovább. Amit állít, attól nem lehet elvitatni bizonyos logikát és tájékozottságot. Eléggé el is csendesül a bunker. Némelyeknek azonban se logika nem kell, se tájékozottság, amikor Fésűs Járó rátér á magyar hadbalépés okainak, céljainak elemzésére, mérgesen zúgni kezdenek. Egy felkötött karú százados le- marházza Fésűs Járót, s biztatja, bújjon bele a vörösökbe, mihelyt hozzájuk ér. Fésűs Járó nem hagyja magát. — Csodálkozom, százados úr, a káromkodás nem érv. Ha több nem telik öntől, kár kiabálni. A százados hápog. — Hát jó. Nem fogok go- rombáskodni. De maga... miféle magyartalan beszédekre ragadtatja magát? — Kérem, százados úr... — Engem elfoghatnak, felnégyelhetnek, én az intran- zigens magyar magatartástól nem tágítok: és csak any- nyit mondhatok, ha győztünk volna, a magaféle itt meg sem nyikkanhatna. — De nem győztünk. — Sajnos. — Nem is győzhettünk. — Akkor se engedje meg magának, hogy csaléteknek nevezze Erdélyt és a Fel• vidéket! — Az volt! Csalétek! Hitler kivetette, mi bekaptuk. — De ember, a jog... — Igazságtalan kéz nem oszthat igazságot. — Ez fikció! Bárhonnan jön, ha jogos... Miért nem adták vissza tisztább kezű- ek? Miért? Az ember a fajtáját nem hagyhatja, erre tanít a természet, a történelem... Mondjon egy nemzetet, bárhol a világon, mely belenyugodna, ha négymillió lelket kihasítanak belőle. És hogy vártak bennünket, istenem, aki azt látta! — Az ám — csóválja fejét egy utász tizedes —, én ott voltam a felvidéki bevonuláson, egy héttel utóbb már szidtak bennünket mint a bokrot. — Nem igaz! — Mi nem igaz? Jobb dolguk volt a csehek alatt, szemembe megmondták... — A pénz nem minden!... — Nem ám, százados úr! Mert a cseh tisztviselő előtt nem kellett vigyázzba állni a parasztnak, ha magyar volt is, hellyel kínálták a hivatalban, uram, foglaljon helyet... Hát a kutya istenit, itthon én ezt máig nem értem meg. Fésűs Járó hevesen bólogat. — Na? Tessék! És ami a lényeget illeti: Hitler kezéből igenis csalétek volt minden! Miért adta, ez a lényeg! — értse meg végre! (Folytatjuk)
