Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-22 / 197. szám

Szocialista külügyminiszterek levele az EISZ főtitkárához A szovjet fővárosban köz­zétették annak a levélnek a szövegét, amelyet kormá­nyuk megbízásából Belo­russzia, Bulgária, Magyar- ország, Kuba, Mongólia. Lengyelország, a Szovjet­unió, Ukrajna és Csehszlo­vákia külügyminiszterei in­téztek U Thanthoz, az ENSZ főtitkárához. A levél­ben kérik, hogy tűzzék az ENSZ közgyűlése ősszel megnyíló 22. ülésszakának napirendjére az ENSZ zász­laja alatt Dél-Koreát meg­szállva tartó amerikai és egyéb külföldi csapatok ki­vonását. A levél hangsúlyozza, hogy az amerikai csapatok kivonása Korea békés egye­sítésének fő feltétele. Dél- Koréának az amerikai im­perialisták által az ENSZ zászlaja alatt mind a mai napig fennálló megszállása, az amerikai csapatoknak a demarkációs vonal övezeté­ben elkövetett rendszeres provokációi feszültséget okoznak az említett térség­ben és az egész Távol- Keléten. A vietnami agresszió esz­kalációja, Izrael agresszív cselekményei, amelyeket az imperialista hatalmak tá­mogatásával követett el az arat) népek ellen, a koreai feszültség élezése az impe­rializmus részéről az ázsiai és afrikai népek ellen in­dított általános offenzíva keretébe tartoznak. Az ENSZ-nek kötelessége oda hatni, hogy véget ves­senek mindennemű külföldi beavatkozásnak a koreai nép ügyeibe, megteremtsék a lehetőséget a koreaiak számára, hogy helyreállítsák Korea ideiglenes megosz­tott területének egységét. A kongói légierő Baikavut bombázta Kinshasa (MTI): A kinshasai rádió hétfőn bejelentette, hogy a kongói nemzeti hadsereg vadász­bombázói vasárnap egész nap támadták a kelet-kon­gói Bukavuban a várost megszálló zsoldosok állásait. A támadás, a rádió jelen­tése szerint „általános pá- hikot” keltett a zsoldosok között, akik a környező er­dőkbe menekültek. Schram­me őrnagy több zsoldosa megsebesült, illetve életét vesztette. Somán—magyar barátsági gyűlés Folytatás az 1. oldalról) — A szocialista államok­kal való kapcsolataiban or­szágunkat a szocialista nemzetköziség, a jogegyen­lőség, a kölcsönös előnyök, és az egymás közötti elvtár­si segítség, a nemzeti füg­getlenség és szuverénitás tiszteletben tartása, a bel- ügyekbe való be nem avat­kozás elved vezérlik. — Majd elmondta, hogy Ro­mánia külpolitikájának egyik lényeges tényezője, a nemzeti felszabadító moz­galmak határozott támoga­tása, az imperializmus ag­resszív akcióinak meghiúsí­tása. — Álláspontunk sze­rint a béke legsúlyosabb veszélyeztetése az Egyesült Államok agressziójának fo­kozása a vietnami nép el­len. Országunk dolgozói testvéri együttérzésüket fe­jezik ki a hős vietnami nép iránt. A román nép eltökélt szándéka, hogy a jövőben is teljes erejével támogatja a hős vietnami népet az ág- resszorok feletti végleges győzelemig. — Leszögezte: — A közel-keleti helyzet tartós ' megoldásának egye­düli útja az izraeli csapatok azonnali visszavonása az elfoglalt területekről, a tár­gyalások megindítása az érdekelt felek között a vi­tás kérdések megoldásában. — Az európai béke és biz­tonság kérdését érintve a nagykövet az 1966-os buka­resti deklarációra emlékez­tetett, melynek szellemében a román nép is mindent el­követ a feszültség enyhí­téséért. — Annak tudatában, hogy mekkora felelősség hárul rá, hazájának jövője miatt, egy új világháború veszé­lyének elhárításában, a Ro­mán Kommunista Párt és a Román Szocialista Köztár­saság kormánya mindent elkövet, hogy biztosítsa az összes imperialistaellenes erők összefogását és együtt­működését, ami a haladás és a világbéke diadalának alapvető feltétele — mon- ta a továbbiakban a szó­nok, majd mébatta a ma­gyar nép sikereit a szocializ­mus építésében, s beszélt a két nép közötti kapcsolatok fejlődéséről. Dumitru Tur- cus ezzel fejezte be beszé­dét: — Örökké éljen, erő­södjék a román és a magyar nép testvéri barátsága, együttműködése! Szovjet, magyar, bolgár, lengyel, csehszlovák, NDK- beli és olasz hegymászók a 7134 méter magas Lenin-csúes megmászására készülnek a ramír hegységben. Képünk 5200 méter magasságban készült, ahol tábort ütött az expedíció. (Telefotó MTI Külföldi Képszolgálat) fi bagdadi értekezlet Bagdad, (MTI): Bagdadban vasárnap este közzétették az arab gazda­sági, pénzügyi és kőolajügyi miniszterek hatnapos érte­kezletéről szóló záróközle­ményt. A közlemény leszö­gezi, hogy a tanácskozáso­kat és vitákat a felelősség- érzet és a szolidaritás jel­lemezte. A jelenlévő minisz­terek egyöntetűen pozitív ajánlásokat hagytak jóvá. Az ajánlásokat a Khartoum- ban összeülő külügyminisz­teri értekezlet elé terjesz­tik, amely kidolgozza majd az arab csúcsértekezlet na­pirendjét — szögezi le a zá­róközlemény. Az A1 Ahram rámutat, hogy „bizonyos fontos kér­déseket, amelyekben az ér­tekezlet nem tudott meg­egyezni” a külügyminiszteri értekezlet elé utaltak. Gézt használt a rendesség négez tüntetők ellen New Haven, (MTI): A Connecticut állambeli New Haven négemegyedé- ben beavatkozó rendőrség hétfőn délelőtt első ízben használta fel a nemrég ki­kísérletezett bénító vegy­szert, amelyet „zavargások leverésére” vezettek be a rendfenntartó erőknél. Az „ernyesztő gázt” — mint a UPI hírügynökség elnevez­te — akkor vetették be, amikor a hét végén kirob­bant tüntetések megint ki­újultak. Az állami és a vá­rosi rendőrség alakulatai csatárláncban fésülték át a négemegyedet, s a gázt, amely a könnyeztető gáz és más mérgesgázok bizo­nyos elemeit tartalmazza, a tüntetők arcába fecskendez­ték. A Vegyszer csípi a sze­met. Csökkenti az oxigén- felvételt. s olyan bágyadt- ságot okoz, hogy a megtá­madott ember tehetlenül engedi át magát az ellen­félnek. Az új fegyver alkal­mazásának eredményeként hétfőn New Haveben több mint kétszáz embert tartóz­tattak le. Velük együtt ösz- szesen 250 a szombat óta tartó tüntetéssorozatban őrizetbe vettek száma. Feluvsilfálí a hansági emlékoszlopot Komócsin Zoltán, az MSZMP Kli titkára méltatta az építotáborozás eredményeit A KISZ első kongresszu­sán javasolta Tóth József, a KISZ akkori Győr-Sopron megyei ti lkára, hogy a Hanság termővé tételének munkáját bízzák a fiatalok­ra. Egyszerre három ponton indítottak „támadást” a fia­talok á belvíz és a mocsár­világ maradványai ellen. A javaslattevő, Tóth József elsők között vonult a tá­borba, s ő is ott dolgozott a többiek között. A nyári építőtáborozás azóta országos mozgalom­má szélesedett, egész ifjú­ságunk ügye lett. Áldozat­kész és lelkes fiatal mun­káskezek nyomán 103 kilo­méter hosszúságú csatorna- rendszer épült átalakítva a tájat. Szinte minden megválto­zott körülöttünk, csak a fia­talok munkalendülete, szor­galma, tettrekészsége válto­zatlan. Ennek köszönhetjük az eredményeket is: amelyeket tegnap ünnepeltünk. A jubileumi hansági tá­borban hétfőn már kora reggel óta ünnepváró a hangulat. Lépten-nyomon idegen szavakat hallani, an­gol, orosz, francia, szerb- horvát, finn, bolgár, len­gyel. cseh és magyar be­szédtől hangosak a sátrak, ahol 32 önkéntes Ifjúsági építőtábor küldöttei laknak. Vasárnap délután érkeztek különvonattal, hogy részt vegyenek az ünnepségen. Hétfőn délelőtt ..hansági sé­tára” indultak a vendégtá- borozók; kritikus szemmel vizsgálták társaik munká­ját, főleg a táj egykor leg- elvadultabb részét, a „bom­bázc”-t. Ez a terület any- nyira hasznavehetetlen volt, hogy a háború idején itt gyakorolták a célbombázást. Harsonák jelezték, hogy kezdődik az ünnepség. Jan- kovics György táborparancs­nok tett jelentést Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága titkárának, majd a hansági induló már- már elfelejtett dallamára: Még fel sem kelt a hajnal, felkúszik az árbocra a zász­ló. Perger Lajos, a KISZ Központi Bizottsága intéző bizottságának tagja, a KISZ Győr-Sopron megyei bizottságának első titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Komócsin Zoltán elv­társ méltatta az építőtábo­rozó ifjúság helytállását. Ezután Dégen Imre, az Or­szágos Vízügyi Főigazgató­ság vezetője mondta el emlékműavató beszédét. Az ifjúság építőmunkáját szim­bolizáló emlékoszlopról — Ko- nyorcsdk János Munkácsy- díjas szobrászművész alko­tása — a DlVSZ-induló hang­jai mellett hullt le a lepel. Az ünnepség után az if­júság vidám délutánja kö­vetkezett. Cselgáncsozók, művészi tornászok. szóra­koztatták a fiatalokat, majd a Rajkó-zenekar, és az 1967-es táncdalfesztivál győztesei arattak ’ nagy si­kert. Este három .hatalmas tábortűz mellett adták mű­sort . a külföldi Vendégtá- borozók. Elégedetten ünnepiéit az ifjúság, mert 10 év alatt 30 000 ifjú 11 350 hold szán­tót, 4300 hold erdőterületet hódított el a mocsártól, a láptól. Szovjet Jegyzék íiín «hoz Moszkva (TASZSZ) A szovjet külügyminiszté­rium augusztus 20-án jegy­zéket juttatott el a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségéhez. A jegyzék megállapítja, hogy a kínai hatóságok Dal- nyíj kikötőjében az utóbbi időben önkényesen és tör­vénytelenül jártak el a szov­jet kereskedelmi háj ókkal és azok legénységével. A kínai hatóságok eljárásét nem le­het másként értékelni, mint a Kínai Népköztársaságban fo­lyó szovjetellenes kampány szerves részét, amelynek célja a szovjet—kínai kap­csolatok további bonyolítá­sa. A kínai hatóságok idézett cselekményei kérdésessé te­szik a két ország közölt fenn­álló kereskedelmi és ten­gerhajózási egyezmények tel­jesítését, veszélyeztetik a kereskedelmi hajózást. A kínai hatóságok tavaly de­cemberben 20 napig jogtala­nul feltartóztatták a Za- gorszk szovjet gőzöst, kirí­vó, törvénytelen lépés volt a Szvirszk szovjet hajó és le­génysége ellen az elmúlt na­pokban rendezett provoká­ció. Dalnyij kikötőjében a kínai hatóságok .szántszán­dékkal olyan helyzetet te­remtettek, hogy a Turkesz- tán és a Kamcsatszkólesz nevű szovjet hajók nem fut­hattak be a kikötőbe rako­dás céljából és augusztus ló­én kénytelenek voltak szál­lítmány nélkül visszafordul­ni. A szovjet kormány elvár­ja, hogy a Kínai Népköz- társaság kormánya haté­kony intézkedésekkel biz­tosítsa a normális feltétele­ket ahhoz, hogy a szovjet hajók Dalnyij kikötőjében lebonyolíthassák kereskedel­mi szállítási feladataikat — mondja a jegyzék. Dobozy Imre: (íjra leld kezdői (Regény) 36 Múlik az idő, oly vonta­tottan, jelzéstelenül, fel­osztás nélkül, mintha bele­zuhantunk volna a végtelen idő sodrába. Agyamban már feloldódott bénult döbbe­net, gondolkodom, azon kapva magam, hogy valami védőbeszédfélét tákolok össze iparkodva: ha majd valaki illetékes elé kerü­lök, készen álljon a mondó- kám, igazságtalanság en­gem kivinni innen, én vol­taképpen szembefordultam, én nem szolgáltam rá én... Hülyeség. Ebben a betonku­pak alá szorított hangya­bolyban mindenki a maga menekítésén rágódik, és mindenki hiába. Reggel Fésűs Járó lecsap­kodja köpenyéről a rászá­radt . sarat, igen mozgéko­nyán tesz-vesz, mint akinek határozott, és természetes napi beosztása van. — Na mondja Desö- nek — , gyere csak velem, odamegyünk az ajtóhoz, in­tézkedni. Ez azzal kezdődik, hogy Fésűs Járó ököllel három­szor megdöndíti a vasajtót, majd kissé félrebillentett fővel, figyelmesen várja a Választ, amely, bizakodó képének tanúsága szerint — nem is kétséges —, nemcsak szóbeli reagálás lesz, hanem ajtónyitás, és séta ki a vi­lágba. Jó öblös hangja van az ajtónak, okár egy öntött­vas fazéknak, kong tőle az egész bunker. Kint azon­ban nem hallják, vagy nem vesznek róla tudomást. Fé­sűs Járó nem veszti el a kedvét. Szorgalmasan csé­peli a vasajtót, mígnem szőrös arcát kiveri a víz. Akkor aztán, mivel odakint- ről semmi mozgölódás nem hallatszik, lassacskán hér- vadozni kezd róla a tevé­keny magabiztosság. — Nem értem — dörmögi bosszúsan. — Ezt a süket­nek is hallania kéne. Azzal belerúgdos az ajtó­ba. Egy idősebb, népfölkelő korú katona odaszól neki. — Ballábbal rúgdosd, testvér, hátha úgy szeren­cséd lesz! Valamelyik homályos zug­ból a polgármester siet elő, nadrágját gombolja. — Nem bírom tovább visszatartani — közli a so­kasággal. A népfölkelő káromko­dik. — Mért a köpenyem zse­bébe vizel, a bandzsa iste­nit! Csak civillel össze ne keveredjék az ember, ez még a íütyülőjével se bír célozni! A polgármester mintha jelt adott volna mindazok­nak, akik szintén nem bír­ják Visszatartani, csakha­mar jó hosszú sor mozog előre a vasajó felé. Ha már kijutni ném lehet, leg­alább levizelik az ajtót. Fo­lyik a lé, akik a közelben, ülnek, dühöngve húzódnak beljebb, a fene egye meg ezt a sok bűzcsinálót. Egy órával később azonban mindnyájan kibékülnének vele, ha csak vizeletszagot éreznének a bunkerben. — Tiszteletem, polgár- mester úr! Szivárcsutkára próbál rá­gyújtani, rám néz kíváncsi­an. — Te is itt vagy, Ernő fiam? Na nézd csak, Deső Kálmán! Nem jöttök át a másik szálába? Ott van, kérlek, az egész városháza. Behajtottak ide bennünket, ahogy voltunk, az íróaszta­lomat se hagyták bezárni. Szépen kezdődik, uramisten! Ahol tizenkilencben abba­maradt. Akinek valaha is búgot vasaltak a nadrágjá­ba, ezeknek nem kóser. Nem értem, hogyan foghattak össze velük az amerikaiak. Illetve az amerikaiak hagy- ján, wild west az egész, vagy mi a csoda, gyönyörű bagázsi, folyton lődöznek. De az angolok? Egy ősi jogállam! My house is my caStle! És leállnak ezekkel az Ázsiából szalajtott anal­fabétákkal, akik se kihall­gatás, se vizsgálat... Bánom, hogy megszólítot­tam. Elviselhetetlen. A báró legalább tudta, hogy az oroszok megtanullak írni- olvasni, sőt, egyebet is megtanultak: ez a vén hü­lye még ennyit sem tud. — Ne haragudj, polgár- mester úr, a németek alatt megszokhattad volna, hogy embereket vizsgálat nélkül becsuknak, ki is végeznek. — Engem? A legnagyobb tisztelettel kezeltek, én mindvégig a város első tisztviselője Voltam a sze­mükben! Én ezt az injuriát nem hagyom ennyiben, én protestálok... Gallai este óta meg sem szólalt. Üres fülét piszkálja egykedvűen, lába közé köp- dös. Aztán egyszercsak, mi­kor már párásodik a szeme a bűztől, elkezdi vizsgálni Sorkit, mintha fel kéne be­csülnie. — Te bárom — mondja neki végre. A törzsőrmester kérdőleg rebbenti rá süppedt szemét. — Ha te — folytatja Gál­lal — nem erőlteted azt a rohadt kastélyt, ahol bele szerettél volna túrni min­den fiókba, a disznó eny­ves kezeddel, akkor most nem itt lenhénk. Esetlég kellemesebb helyen. — Jelentem, hadnagy úr... — Fogd be a pofád. — Igenis! — Mit akartál jelenteni? — Ezen az elfogatáson valahogy át kellett esnünk, tisztelettel. Én a kastélyt csak a civil i*uhák miatt forszíroztam, különben... — Nem érted, miről van szó? — De értem, alázatosan. Hogy esetleg máshová ke­rülhettünk volna. Na, de mindegy? Fogság, fogság. — Hányán vagytok test­vérek? — Négyen, hadnagy úr. — Ha hazamégy, mondd meg apádnak, csak három gyereke normális. — Értettem, de... — Megfulladunk a szar- szagtól! Vagy neked mind­egy, milyen levegőt szívsz? — Persze, hogy mindegy — mondja egy nyilas a sa­rokból. — Csak harcolni ne kelljen. Azért csukhatják be az egész országot, mert a katona urak nem méltóztat- tak harcolni. Sorki nagy káromkodást gurgat a szájában, de nincs rá ideje kimondani, a sűrű kis határvadász őrvezető hirtelen felpattan. 1 eke vei vlsszakézből egy kiadós po­font a nyilasnak, de olyan csattanósat, mint a pisztoly- lövés. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom