Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
Tinódi Lantos Sebestyén N y írbátorban Akfeor érkezett hozzánk, mikor beteljesedett nemzetünk tragédiája, Mohács után. A három fészre szakadt ország válságát nemzeti, Kszdasági, vallási érdekellentétek, illetve felfogáskülönbségek is súlyosbították. A boesyolulttá vált politikai helyzetben mégis több kísérlet történt az ország egyesítésére, mind a Habsburg uralom alatt álló országrészből, mind Erdélyből kiindulva, A tárgyalások egyik színhelye Nyírbátor volt, az Erdélyhez tartozó mezőváros, a századokon át országos tisztségeket viselő Báithori- ak birtokközpantja. Itt, Bá- thori András kastélyában kezdődtek meg a titkos tárgyalások. Ide küldte 1548. július 25-e körül pártfogolt- ját, Tinódi Lantos Sebestyént Nádasdy Tamás nádor is hírszerzés céljából, hogy tájékozódjék a sorsdöntő politikai tanácskozások előrehaladásáról. Egykorú feljegyzések szerint Tinódi Nyírbátorban panasz, kodott, hogy a végvári katonaságnak rossz az ellátása élelmezésben és hadfelszerelésben. A megegyezés a tárgyaló felek között nehezen jött létre, sőt a tárgyalásokat egy évvel el is halasztották, míg végül 1549. szeptember 8-án titkos egyezményt kötöttek. Az egyezmény végrehajtására nem kerülhetett sor. Tinódinak Nyírbátorban tett látogatása azért mégsem veszett kárba Az adott történelmi helyzetben, amit a török állandó támadása jelentett, dalban fogant epikai költészetének agita- tív erejét szegezte szembe az ellenség terjeszkedésével. Nemcsak a harci kedvet fokozta, hanem az emberi hibákat is kipellengérezte, aminek szakadatlan vándordíján, anyaggyűjtés és énekmondás közben tanúja volt. Itt írta meg egyik jelentős énekét a „Sokféle részögös- ről”. Ennek utolsó versszaka Nyírbátort idézi: „Az ki szörzé neve Sebestyén szoméhságában Nyírbátorban ezer ötszáz és negyven nyolcban Udvarbírák bort nem adnak, vannak átkjában.” Ekkor már felismerte Tinódi hivatásárt, mélyen benne élt az országos eseményekben. Élő lelkiismerert ö Nyírbátorban is, de hírnök, mulattató és próféta is. Szöveg és dallam együtt születik nála, lendületes, ritmikus, melodikus gazdagsággal, es színnel. Lanttal kísér. Formáinak művészi eszközei egyre bővülnek. Epikus költészetében népi és európai elemeket ötvöz egységbe s így az idegenből is magyart formál. Nem csoda, ha legnagyobb formateremtő művészünk, akinek ritmuskészletéből és dallam- ■ 3övő technikájából él a következő két évszázad. 1555-ben utolsó útja Egerből Sárvárra vezet. 1556-ban itt hal meg Nádasdy Tamás udvarában. A Nyírbátori Járási Tanács VB. 1967. augusztusában alkotmányunk ünnepén, országos zenei napokat szentel Tinódi Lantos Sebestyénnek, régi tartozást törlesztve, abban a községben, ahol történelmi hagyomány emlékeit őrzi a „Báthori István Múzeum”. Sipeki Pál Értékes örökségünk a szabolcsi paraszlfestészet Naiv mesterek — így nevezik a harmincas években többnyire a paraszti sorból, a szegénységből felbukkant tehetségeket. írók, festők, szobrászok kerültek a nyilvánosság elé, mint „őstehetségeket” ünnepelték őket. Hogy aztán a hétköznapokon tengődés, az ihlet és művészi ambíció kiapadása a mindennapi kenyerharc, a paraszttehetségek elkallódá- sa, megrekedése váljék jellemzővé. Két ma már csaknem elfelejtett szabolcsi festő is van köztük, Gajdos János és Győri Elek, Gajdos gesztéről! volt, Győri tiszaladányi, s noha ma már nem tartozik Szabolcs megyéhez szülőfaluja mindenütt szabolcsi mesternek említik. De nem is annyira a „földiség”, hanem látásmódjuk, művészetük rokonvonásai, s életútjuk miatt tartozik össze e két parasztfestő. Mindketten tanulatlan festők, táplálójuk az ősi magyar népművészet volt. Művészetük létrejöttéhez — mint Vitápaszkodó rossz leíkiismeretről, amely mindenféle olcsó díszletek közé menekült a szabad térségek előL Ami áttekinthető lett volna, azt is kibélelte önmagával az ostobaság és a kicsinyesség, sietve halmozta sivársága elé a cirádákat, a rojtokat, a kispárnákat, a vázákat és és lámpaernyőket, mindazt a zavaros bóvlitömeget, amely- lyel a jövő oroszlántorkát szerették volna betömni. Azok a hölgyek, akik Krúdy Gyulának sétáltak modellt itt az ösvények homokján, mind sápadtak maradtak halcsontos fűzőjük és malomkerék kalapjuk alatt. A mai sétálók napfényben zuhanyoznak és az őszinteség divatját viselik: saját ragyogó barnaságukat. Csipketömeg helyett anany- pihe ékesíti bőrüket, s nem a ruhának köszönhetik idomaikat, hanem termetük szépségéhez igazítja a szabás vonalait a varrónő. Ezek á lányok nem labújjhegyen járnak kényeskedő imbolygással, hanem határozottan a sarkukra lépnek, ezért tudják olyan szépen kihúzni a derekukat. Önmagukat hozzák sétára és nem a hazugságábrándjaikat. Ha nem tökéletesen rajtuk önnön testük pompája, akkor is megejtőek, mert minden léptük tiszta vallomás arról, hogy azonosak saját lényegükkel. íme két kislány a nyíregyházi Rozsrétről: Anna és nyi Iván írta róluk a Művészetben — több tényező találkozása kellett: a paraszt életforma általános válsága, az átalakulás eleven akarata, s ugyanakkor a hagyományos életforma élménye. Hogyan küzdötték fel magukat az országos, sőt világhírig? Gajdos például Hollandiában is kiállította festményeit, tucatszám jelentek meg róluk a cikkek, riportok. Mind a ketten a faluból kiszakadtak, tehetségük, kibontakozni akarásuk a várasba vitte őket, Gajdos cipész-, Győri kovács- mesterséget tanult. Kassák Lajos az 1934-es kiállításról így ír a Nyugatban: „...ezekkel a mesterségekkel csak kenyerüket keresték meg, bensejükben megmaradtak parasztnak, s ecsethez nyúlva paraszti éleslátással erdőkről, rónákról, állatokról és a köztük élő emberekről szólnak, vagyis igazi önmagukról, akiknek köldökzsinórját a robot sem tudta elszakítani az ősi földtől.” Julianna. Várják az ismerős fiúkat, akik feltétlenül eljönnek utánuk. A fiúk nem nevezik őket madma- zellnek, mint ahogy magukat sem fogják bemutatni ezer hold bihari föld örökösének, miként a hajdani szélhámos hozományvadá- szok. A lányoknak pedig nem lesz okuk letagadni, hogy apjuk már elzálogosította a birtokot és nem talál kezeseket, hogy újabb kölcsönt kapjon. Anna nyilván szívesen beszélget majd a legújabb slágerfesztiválról, ám azt sem tartja fölöslegesnek, hogy gondjáról szóljon — nehéz neki az érettségi után, de sebaj, egy évét ki fog bírni a termelőszövetkezetben, majd kitanulja a műszaki rajzolást, hogy fölvehessek a Felsőtiszai Vízügyi Igazgatósághoz, ahol édesanyja és bátyja is dolgozik. Julianna szerencsésebb valamivel, 6 hamarosan varrónő lesz, s munkát, vállal valamelyik ktsz-néL Hiába nagy a kánikula, így mégiscsak lengébb, szellősebb minden, a ful- lasztó hőség is elviselhetőbb. A feketejávor párduc- foltos árnyékában, ahova a szivarozó Krúdyt varázsolta a képzelet, egy vasutas főtt tojást hámoz fiának és feleségének. — Hozok sört — mondja az asszony. — Jó — bólint a vasutas és megnyalja a szája szélét Hiteles népi világ bontakozik ki festményeiken, mely emberismeret reális látásmód, s bizonyos társadalmi rajz. A falu életének fontosabb mozzanatait festették meg, erdőirtás, árvíz, lakodalom, szünet, stb. szinte a krónikási hűséggel. Ahogy ők látták, érzékelték a falusi világot. Mezei Ottó írja róluk a Valóságban, hogy sohasem kész formákból, hanem élményekből indulnak ki, az állandó felfedezés, az örökös újrakezdés állapotában élnek. Mindenre, ami körülveszi" őket, a dolgokkal frissen ismerkedő gyermek áhítatával, csodálatával tekintenek. „A falu- közösség jelenetei nem egyszerű téma náluk, ök — és közép-európai társaik — valóban a falu, a paraszti közösség elhivattot művészeinek vallották magukat. A magukkal hozott s a gyermekként magukba szívott világképet mindvégig megőrizték...” Gajdos János: Erdőirtás árvíz, búcsú, vásár, táj, madarakkal, Győri Elek: lakodalom, búcsú és más képeik a népi szemlélet frissességéről, s egyben koruk társadalmának drámaiságá- ról tanúskodnak. Társadalmi figurák mozognak a festményeken, földbirtokos, csendőr, erdőirtó parasztok, kisemberek népesítik be a többnyire nagy terjedelmű képeket. Életismeret és életszeretet sugárzik a festményekről, az alakok emberi arculatukkal jelennek meg, nem stilizáltak. Természetesen abban a korban, amelyben élnek, nem válhattak nagy művészekké, legfeljebb primitívségük keltette fel a figyelmet, de felkarolásuk, nem következett be. Elkallódtak ezek a tehetségek, munkáik művészi értékeire az utóbbi években kezdenek felfigyelni a szakemberek, s a legjobb alkotásokat a két világhábo- íú közötti magyar festészet kincsestárába igyekeznek átmenteni. A naiv festészet szabolcsi művei, az ismertek és a még ismeretlenek, népi kul- . túránk értékes örökségei közé számítanak. Művészetük megérdemelné, hogy a megye közönsége megismerkedjen velük a kiállító termekben és más rendezvények alkalmával. S mivel megyénk gazdag néprajzi, népművészeti hagyományokkal rendelkezik, talán nem lenne merész elhatározás vagy időnként országos, vagy közép-európai méretekben is megrendezni Nyíregyházán a naiv festészet kiállítását. Meghonosítani e sajátos arculatú művészeti ág seregszemléjét megyénkben. (PG) Huszár István rajza Könyvek az ötvenedik évforduló tiszteletére A moszkvai Szokolnyiki parkban 1300 ' magyar kiadású könyv hívta fel magára a moszkvaiak figyelmét. Az elismerő hangú rádió- és sajtónyilatkozatok könyvkiadásunk örvendetes fejlődését konstatálják. Az évforduló tiszteletére kiadóink programjában a nagy október, a kommunizmus eszméi, Lenin alakja és jelentősége méltóan tükröződik. A magyar könyvkiadás hitet tesz a Szokolnyiki párk pavilonjában — a többi népi demokratikus országgal együtt — a béke és a haladás gondolatai mellett. A Helikon Kiadónál megjelenő könyvek hazánkban is biztos sikerre számíthatnak az olvasók körében. Gink Károly fotográfus művész — a Regélő városok sorozatban megjelenő Moszkva munkatársa — alapos és művészi fotóival a kötet méltó reprezentánsa lesz az évfordulónak. Fagyajev Ti- zenkilencenje és Lenin válogatott müvei-nek különös gonddal készült, bibliofil köntösű három kötete szintén a Helikon gondozásában jelenik meg. Nemcsak a történészek, de mindannyiunk érdeklődésére számítanak a Kossuth Kiadónál megjelenésre kerülő rövid Lenin életrajz és Gyurkó László több éves kutató munkára alapuló Lenin, október című igen jelentős műve, melyet az ötvenéves évfordulóra tipográfiai és könyvművészeti szempontból a legszebb könyvként várunk. Az itt megjelenő könyvek közül még külön ki kell emelni John Reed: Tiz nap, amely megrengette a világot című könyvét, mely szinte alapműve a forradalom történeti irodalmának. Az amerikai újságíró az 1917-es petrográ- di eseményeket a helyszínen élte át, ott volt mindenütt, ahol a forradalom szempontjából valami érdekes és sorsdöntő történt. Képes volt az igazság felismerésére és annak elfogadására, így nemcsak krónikása, de híve is lett és maradt mindhalálig a szocialista forradalomnak. A kötet külön értéke, hogy hanglemez is tartozik hozzá, melyről Lenin szavai szólalnak meg. Az évforduló idejére tervezi a kiadó Lenin összes müveinek 34, kötetét, A nagy forradalom című visszaemlékezések és szemelvények gyűjteményét, valamint a terjedelmes dokumentum- gyűjteményre alapuló A magyar internacionalisták részvétele az októberi forradalomban és a Szovjetunió polgárháborújában című kötetet. Különösen szép, reprezentatív kötettel ünnepel a Magvető. Az Auróra című antológia az európai szocialista líra fél évszázadát mutatja be Brechttől József Attiláig. Majakovszkijtól Radnóti Miklósig. A Szépirodalmi Kiadó költészeti és szépprózai antológiát jelentet meg hasonlóan reprezentatív köntösben Uj kor nyitánya cím alatt. A forradalom teremtette ' világban felnőtt írókat és költőket szólaltatja meg a Gondolat Kiadónál megjelenő antológia amely Az új szovjet irodalom címmel kerül a könyvesboltokba és könyvtárakba. A fenti Moszkva köteten kívül még két könyvvel segítik majd a kiadók a magyar olvasók ismereteinek bővítését a hatalmas országról és népeiről: A Szovjetunió magyar szemmel és a Szovjetunió című útikönyvvel. A Corvina ünnepi kötete egy Uitz Béla-album, a Magyar Tanácsköztársaság arra is emlékeztetni fog, hogy az Októberi Szocialista Forradalom után másfélévvel a magyar nép volt az első Európában, amely a szocializmus útjára lépett. Erdélyi L. LászU