Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-18 / 194. szám
Gazdasági verseny —■ emberek közötti verseny Augusztus 8-án közlemény jelent meg a lapunkban, mely szerint a hónap végéig azok a vállalatok, amelyek hitelt kérnek szocialista gépimportra, előnyben részesülnek. Előnyös hitelekkel bővíteni a gépparkot, sőt pusztán, hogy kap hitelt a vallalat a fejlesztésre, már ma, mindez nem akármilyen lehetőség a jövő évi gazdálkodás szempontjából. A korszerű berendezésekké! folytatott termelés előnyei — a rövidebb idő alatt előállítható nagyobb és jobb minőségű termékmennyiség — kitűnő gazdasági kondíciót ad a gyáraknak, amire jövőre ugyancsak nagy szükség lesz. A vállalatok 1968-ban már valóban munkájuk szerint jutnak majd anyagi eszközökhöz — az általuk termelt és értékesített áru ellenértékeként. A jó kondíciónak számtalan összetevője van: nem lehetnek például a gyárnak felesleges készletei, elfekvő termékei, amelyekben benne fekszik a pénze, hiszen ezt az elfekvő vagyont a folyamatos termelés érdekében pótolnia kell valóságos bankókkal — kölcsönökkel, hitelekkel — azokért meg kamatot kell fizetnie. A nyereségnek nagy részét felemészthetik' a kamatok — ke. vesebb jut a különböző alapokra, s így a későbbi időszakban még hátrányosabb helyzetbe kerül a gyár. A jó kondícióhoz szükséges a kapacitás jó kihasználása is, hogy a gépek gyorsan megtermeljék vételárukat. Nem valószínű, hogy már jövőre túlságosan heyes verseny alakulna ki gyáraink között a piacon, hiszen ne feledjük, hogy egyelőre még elég sok terméknél nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Azután meg is kell tanulnia sok mindent a vállalatoknak ahhoz, hogy felismerjék a versenyben rejlő lehetőségeket, ehhez a gyakorlat szolgáltatja majd a legjobb tananyagot; ugyanis a nagyobb önállóságban a gyárak először az eddiginél sokkal nagyobb kockázatot vélnek, és ez óvatosságra készteti őket. A nagyobb nyereségre; nagyobb személyes jövedelemre megnyíló lehetőség azonban elindítja majd természetesen a folyamatot: többet eladni, nagyobb piacot szerezni — és ez a törekvés egyre erőteljesebben jelentkezik máris. S ezzel együtt természetesen az a szándék is, hogy a másik gyár piacát, vevőit megszerezzék. Ne feledjük azonban, hogy ennek a versenynek a termelőeszközök társadalmi tulajdonviszonyai között végső soron mindannyiunk gyarapodását, mindannyiunk gazdagodását kell eredményeznie. Egyszerűen azért, Egy Yierämä-i (őr és a nemzetközi brigád Tizenhétévesen Finnországban Egy nyíregyházi Fecske utcai házban az asztalon szépmívű sollingeni acéltőr fekszik rénszarvasbőr tokjában. Hogyan került ide a hímesi házba a Vierämä-i polgár- mester, illetve a kis finn falucska lakóinak ajándéka? A dísztőr birtokosa a tizenkét éves, Bárkányi Tamás mondja el a történetet — Két héttel ezelőtt kaptam. Nemcsak én, hanem rajtam kivül tizenöt más országbeli fiatal, osztrákok, jugoszlávok, csehek, svédek, angolok, hollandok, németek is. Tamást a Magyar Vörös- kereszt küldte ki két hétre Finnországba: nemzetközi építőtábor lakójaként hat lakóház helyreállításában vettek részt — Én egy nyolctagú brigádban dolgoztam. Osztrákokkal, jugoszlávokkal és finnekkel együtt. Nyolcgyermekes szegény család fából épült házát hoztuk rendbe. A többi brigád is hasonló nagycsaládok házánál dolgozott. A nyíregyházi fiú „szakember” volt a faházak építésénél: a budapesti faipari technikum most utolsóéves növendéke. Az iskolai vöröskeresztes szervezetben végzett munkája révén jutott ki Finnországba. — Naponta hat órát töltöttünk a faházaknál. A rönkök közé - dugdosott rongyokat kiszedtük, a házat kívülről bezsaluztuk, fával borítottuk a padlót, a falakat, a mennyezetet. A tetőt bádoggal fedtük le. öröm volt két hét múlva végignézni ezeken a házacskákon! Az esték vidáman teltek, mint egy hazai építőtáborban. Zene, tánc hozta közel az európai országok fiait, leányait. Ki-ki hozott magával valamit ízelítőül hazájából. — Édesapám villanyszerelő és népi táncot is tanít: így én egy nyírségi motívumokból összeállított népi táncot mutattam be a magammal vitt magnószalag zenéjére. A Kállai-kettős dallamát finn, osztrák, angol, svéd melódiák váltották a kis fmn tábori színpadon. A kéthetes külföldi út — túl a hasznos emberi segítségadáson, az egyéni ismeretszerzésen és a közös munka szülte barátságokon — talán végleg meghatározta Bárkányi Tamás életét. — Érettségi után szeretnék ösztöndíjra pályázni egy finnországi egyetemen, természetesen „fás” szakon. Remélem sikerül, iskolánkból már van kint ösztöndíjas. A jövő terveihez már most gondosan alapoz a nyíregyházi fiú. A negyedikes technikumi tankönyvek mellé besorakozott a finn nyelvkönyv és a szótár is. Az építőtáborból hozott 50—60 szó naponta újakkal bővül a vakáció hátralévő napjaiban. — Életcélom egyelőbe, még hat-hét évig, a tanulás. Szeretnék sokoldalú, jó szakember lenni, s mindenképpen itthon Szabolcs megyében a faiparban. Nos, ennyi a története a Vierämä-i polgármester ajándéknak, a sollingeni acéltőrnek. Szilágyi Szabolcs ! mert miközben egy gyár nagyobb nyereségre akar szert tenni, — hogy magasabb jövedelemhez juttassa alkalmazottait — a nagyobb nyereségből a közös kasszába is egyre többet fog befizetni. És ami még ennél is fontosabb, hogy a közös kasszával nem fog meggondolatlanul gazdálkodni, hiszen akkor saját zsebét is soványí- taná. — És ha egy vállalat csődbe jut? — kérdezik sokan, vitatkoznak ezen sokan napjainkban. A válasz ma már kikristályosodott: szocialista tervgazdálkodásban a hagyományos értelemben nem mehet csődbe egyetlen gyár sem. Nem mehet, mert valamennyi üzemképes gyárunkra szüksége van a népgazdaságnak — azért építettük, azért állítottuk őket munkába. Egyetlen munkahelyünk sincs, amely ne lenne képes hasznosan termelni. Csak egyes vállalatok vezetői juthatnak csődbe! A gyár nem. Lehet, hogy majd mást gyártanak, de a berendezésekre, munkásokra szükség lesz továbbra is. A gazdasági verseny emberek közötti verseny is tehát. A piacon nemcsak az áruból derül ki, hogy milyen korszerű, vagy, hogy mennyire jó vagy rossz. A piac a készítőkről is bizonyítványt állít ki, a jól felkészült alapos és korszerű ismeretekkel bíró vezetőgárda, a jó felkészültségű szakmunkás és szakembergárdával semmiképp se maradhat le a versenyben. A jó gazdasági kondíciónak ez legfőbb záloga: felkészült munkás és vezető gárda. A versenyre — ami tulajdonképpen már meg is kezdődött — készülni kell és most kell készülni: most kell felkészíteniük a vezetőknek és a beosztottaknak a vállalatokat a mérkőzésre. Rendbetenni a raktárakat, rendezni az adóságokat, felülvizsgálni a gépparkot: mire van szükség, mit nem szabad továbbtartani: felülvizsgálni a gyártmányokat, s most már nemcsak a gyártók, hanem vásárlók szemével is, — s végül felülvizsgálni a képességeket, szakértelmet, hol kell gyarapítani azt, hol elégséges. Augusztus 8-án amolyan kis részverseny kezdődött máris azzal, hogy napvilágot látott a közlemény mely szerint a vállalatok augusztus 31-ig előnyös hiteleket kérhetnek szocialista országokból tervezett gépvásárlásaikra. 23 nap alatt kell dönteni. Ott, ahol a jövő évi fejlesztés kérdéseivel még nem foglalkoztak, ott 23 nap alatt aligha juthatnak most döntésre, a tanulságokat azonban ott is leszűrhetik: a piaci verseny közepette előkelő helyezésre csak ott számíthatnak, ahol a vezetők és a beosztottak mindig összhangban állnak — „napra készen” — a követelményekkel. Nem csukták ke a gyárkaput Ut a banki sorbanállástól a piaci rangig Még egy-két éve is a szakadék szélén álltak. Jöttek a megrendelések, de elmaradt az alapanyag. Aztán lett anyag — egyszeriben annyi, hogy alig fértek tőle — de elmaradtak a megrendelések. Élőfordult, hogy szép reményekkel — és jelentős ráfordítással — megformáltak egy gamitnra mintapéldányát. A kereskedelemnek nem tetszett, nem lett „sorozat” a termékből, azt az egyet Is önköltségi áron alul tudták értékesíteni. Csoda-e, hogy hiányzott itt a munkakedv? A bajokat csak tetézte a fizetésképtelenség, a sor- banállás a banknál, a szervezetlenség a munkában. Egyesek nem is titkolták jóslatukat: a Kisvárdai Bútor- és Faipari Vállalat, mielőbb becsukja a kapuját. Legrosszabb tanácsi üzemként emlegették Szabolcsban. Ezek után kicsit hihetetlennek tűnik, hogy az 1966- os évet eredményesen zárták, a jutalomkeretből hat napi „nyereséget" tudtak fizetni átlagosan a dolgozóknak. Csoda történt? Nem. Forog a pénz Igaz, hogy a rossz adottságok is közrejátszottak korábban — szűkös, elavult helyiségek — de az irányítás sem volt megfelelő. Ezért személyi változtatásokat hajtottak végre a felettes szerv segítségével: új főmérnök, főkönyvelő került a vállalathoz, megerősítették a középvezetői posztokat. Mindenekelőtt ügyesen és gyorsan túladtak a „holt tőkén”, a vállalatot terhelő, fel nem használt temérdek alapanyagon, s kezdték r megforgatni a pénzüket. Vevőt kerestek és találtak hagyományos termékeikre, s nagyon vigyáztak, hogy tartani tudják a szállítási határidőket. Közben meggyorsult az új telephely kialakítása a volt vágóhíd területén., A Kisvárdáról kikerülő „Béke” garnitúra és a „Szikra” kombinált szekrény a szakszerűbb munkaszervezés által jobb minőségű keresett cikk lett. Messzebb kerültek tehát a szakadéktól, bár a neheze még ezután jött, ezután jön. Hiszen az egykor legrosszabb tanácsi üzemnek ez évre 12,7 milliós tervet porcióztak. Négyszáz „Szikra” szekrényt, ezer „Béke” garnitúrát, négyezer rádióasztalt, több száz iratszekrényt és íróasztalt kell elkészíteni, miközben fel kell készülniük az újabb követelmények teljesítésére. Ráadásul félmilliós szolgáltaGyerekek — szülők nélkül Mire nyolcat üt az óra, az ügyfelek is megérkeznek a gyermekotthonba. Elsőnek egy artista, három gyerekkel. Felesége meghalt, nincs aki törődjék velük. A nyilvántartó feljegyzi sze- mélyadataikat, az apa bú- csúzkodik. A kék szemű, arany fürtű lányka görcsösen szorítja apja kezét, kétségbeesve könyörög: „Ne hagyj itt édesapa! Vigyél magaddal!” A második két gyermek — egyik negyedik, másik hatodik osztályos fiú — sápadt, szorongó arccal áll a kislány mögött. — Visszajövök értetek, kislányom, ne féljetek! Nem sokára hazaviszlek benneteket. — Nem, nem akarom! — tiltakozik a kislány. — Vigyél magaddal, ne hagyj itt! — Hoz neked apu csokit, hajas babát, csak fogadjatok szót itt a néniknek, bácsiknak. A két fiú némán megöleli apját. — írjatok mielőbb! — írni fogunk, édesapa — válaszol a nagyobbik fiú. — Vigyázzatok egymásra, Pali fiam, te vagy a legidősebb, legyen gondod a kisebbekre! — Vigyázunk egymásra, édesapa, csak mielőbb gyere értünk! Elcsuklik a hangja. — Kérem, ne szakítsák el egymástól a gyermekeket! Amint lehet, értük jövök. — Ne aggódjék, vigyázunk rájuk! — válaszol az igazgatóhelyettes. Aztán felkíséri a három gyermeket a foglalkoztatóba, hogy átadja őket a szolgálatos nevelőnek. Alig jön vissza az irodába, máris cseng a telefon. Újabb ügyfelek. Két idősebb asszony és egy nyolc év körüli kisfiú. — Azért hoztuk be ezt a tő tervük is van az üvegezésre, a bútorjavításra, kép- keretezésre. A gond persze nem szűnik máról holnapra, az idén is meglátogatta őket: félszáz garnitúrával azért késtek fél évkor, men hiába várták a szükséges epedaru gót a szállítótól. Kötbéreztek ugyan, de ez nekik sovány vigasz volt: most már nemcsak a forint érdekli őket, hanem a vállalat híre is. Segíteni igyekeztek magukon, s a kiesést terven felül gyártott kétszáz sezlonnal, több száz kisvárdai virágállvánnyal pótolták, aminek nagy keletje van a piacon. így alakult a féléves forintterv százon felül három százalékkal. fogásolt kisebb hibákat a „Felszabadulás” elnevezésű hálószoba garnitúrán, mely egyenes vonalaival mar a mai ’.Tkásot-ban is sen elhelyezhető. Jövőre e termóhm i a sorozatgyártás, Megisrherik a legfrissebb szakirodalmat, a piac változásait, s ahhoz igazítják egyre tudományosabb formatervezésüket. Profil Pestről Szeszélyes, mint a divat Csakhogy a bútor szeszélyes termék, akár a divat, melyhez igazodni keíl. Jobb félni, mint megijedni — tartják most a vállalatnál, s bár pillanatnyilag jó a pozíciójuk a piacon, a holnapra is gondolnak. Évi 28 ezer forintnyi kockáztatási pénzüket — a gyártmány- fejlesztési alapot — hasznosan igyekeznek elkölteni. Jó erőkből álló, a mintapéldányokra specializált külön brigádot szerveztek, mely közvetlenül a műszaki vezetőkhöz tartozik, ök készítették azt a modern vonalú íróasztaltípust, mely jelesre vizsgázott a minősítésnél, s amit a közületek valósággal vadásznak. (Amennyiben bérkeretük engedné, még az idén 3 ezer darabot fogadna tőlük a kereskedelem!) Szeptember 15-ig korrigálják a KERMI álUl kiEközben mind tisztábban kirajzolódik az új üzem körvonala. Hamarosan elkészül a volt vágóhíd területén — a leendő központban — a fényezőcsarnok, így a két távollévő műhely is betelepülhet, egy fedél alatt végezhetik a bútor- gyártást. Saját evőből kazánházat építenek, , szerelnek, központi fűtést valósítanak meg. Ez nemcsak a dolgozók munkakörülményén javít sokat, hiszen az egyenletesebb hőmérséklet a téli bútorkészi lésben is minőségi javulást hoz. És tovább: a jelenlegi kárpitos- üzem területén még az idén valóságos kis „gyár” kezdi meg a termelést. Budapestről ide telepítik a karnisprofilt, ami újabb 40 fő — főleg nő — munkába állítását, s évi 3 milliós termelésnövekedést jelent. Ahol nem is olyan régen még széthúzást, civódást és ráfizetést hozott a problémák torlódása, ma már három brigád szeretné elérni a szocialista címet. Pedig semmi különös esemény nem történt, csak a jó, rugalmas vezetés párosult száznyolcvan dolgozó igyekezetével. Angyal Sándor Munkában a szocialista brigád A záhonyi átrakóban dolgozik Szabó Ferenc és Balogh Ferenc jel vény es szocialista brigádja. Termelési eredménye» ikkel méltán emlegetik őket a legjobbak között. Foto; Hammel József gyereket, mert az anyja egy olyan nő — így a hordó formájú asszonyság. A másik helyeslőleg rábólint. — A bíróság kinek ítélte a gyereket? — Hát annak a mihaszna nőszemélynek. De mink fellebbeztünk ám, kérem! — harsog az asszonyság. — És maguk milyen kapcsolatban vannak a gyerekkel? — A nagyanyja vagyok. — És maga? — hangzik a kérdés a hátul álló asszonyhoz. — Én meg a keresztanyja vagyok a fiúcskának, tetszik tudni. — Ha nem jó helye van a gyereknek, miért nem veszik magukhoz? — Nem régen jöttem ki a kórházból. A szivem... — mentegetőzik a nagymama csappanó harci kedvvel. — A másik asszony Ijedten lapul meg, s egyszerre kicsire lesz, mint a tétlenért gyerek. Kióvakodnak az irodából, a gyereket itthagyják. Fiatalasszony ront be. — Azonnal adják ide a fiamatl — No, nyugodjék meg, és mindent mondjon el szépen! Ha tudunk, segítünk a baján. — Az a két bestia, mert nem tudok mit mondani, ellopta a fiamat, és idehozta. — Éllopták? — Azzal az ürüggyel csalogatták magukhoz, hogy ruhát vesznek neki, s behozták ide. — Nincs itt rossz helyen a maga fia, jó asszony! — nyugtatja meg a nyilvántartó. — De én nem adom! — kiált fel szenvedélyesen az asszony. Ha nem adják ide a fiamat, felakasztom magam. Elfogja a görcsös zokogás. Amikor lecsöndesül, elmondja, hogy a gyereket a férje rokonai azért hozták be az intézetbe, hogy ne kelljen a gyerek apjának gyermektartást fizetni. Egy asszony érkezik a lányával. — Hány éves vagy? — Tizennégy. — Törvényes házastársi kapcsolatban élnek? — Nem esküdtünk mi meg kérem. — Csak összeálltak? Az asszony nevet. — Úgy hát, kérem, összeálltunk. — És még maga botrán- kozik meg, hogy a lánya ilyen útra tért? Az asszony felkapja erre a fejét, és mint a kígyó, sziszegi a lánya felé. — Dejszen, a fene a kiskörmit I Mér kezdett ki az urammal?! Jól belenyúlik az idő a délutánba, amikor imbolygó járású, ágrólszakadt külsejű férfi támolyog be az irodába. Zsebéből pálinkásüveg nyaka kandikál ki. Karakterisztikus kép, sa-* játos tartozék, mint mon-> dat végén a felkiáltójel. Barota Mihály
