Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
A seningrádi filharmonikusok Irodalmi életünk Dmitrij Sosztakovics így vallott szülővárosáról: „Leningrad minden szovjet embernek kedves, de számomra különösen az. Itt születtem, tanultam, nevelkedtem és dolgoztam számos művemen, melyeket ugyanitt adtak elő először...” Valóban a helybeli filharmonikusok egyik „privilégiuma”, hogy ők szólaltatják meg először Dmitrij Sosztakovics új szimfóniáit. Ez a hagyomány 1942. augusztus 9-re vezethető visz- sza, amikor a leningrádi rádió zenekara, Kari Elisszberg vezényletével első ízben adta elő a szerző híres Hetedik (Leningrádi) szimfóniáját. A lenigrádi filharmónikusok „Érdemes” címmel kitünteteti szimfonikus zenekara csenem kilenc évtizedre tekinthet vissza. Már a húszas évek végén a világ legjobb szimfonikus együttesel között tartották számon, S ez a zenekar képviselte először a szovjet zeneművészetet külföldön, amikor sikeres turnén járt Európa, Ázsia és Amerika 25 országában. A dirigens Jevgenyíj Mravinszkíj Lenin-díjas, a szovjet és a modern külföldi muzsika világszerte elismert legjobb interpretátorai közé tartozik. Az új Sosztakovics művek bemutatása jelentős esemény mind a zeneszerző, mind a dirigens és a zenekar életében. Tavaly ősszel a kitűnő szovjet zeneszerző 60. születésnapjára azzal készültek, hogy bemutatták Sosztakovics új gordonka- versenyét, valamint koncertsorozatot adtak legjobb szimfonikus műveiből. Egyébként sok Sosztakovics-mű köszönheti születését a szerző és az együttes szoros kapcsolatának. így például a Tizedik, a Tizenegyedik, Tizenharmadik szimfónia, valamint a Sztyepan Razin kivégzése című szimfonikus költemény is. Mravinszkíj zenekara, akárcsak Moszkvában Gen- nagyíj Rozsgyesztvenszkíjé, a kortás zeneszerzők számos művét mutatta be a Szovjetunióban. Mravinszkíj — A kihalófélben lévő iparok emlékeinek megmentése fontos feladat a múzeumok számára. Nem könnyű felkutatni egy-egy olyan régi műhelyt, szerszámgyűjteményt, amely híven mutatja be a régi mesterségek nehézségeit, érdekességeit. Ilyen ritka értékes leletre bukkant a közelmúlt napokban a Nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársa. Egy megyén kívüli közjártam úgy, mint tavaly Szabó András, aki vérmérgezést kapott, amikor a lábát kapta el a dob. Egy hét múlva már el is temették. Tavasszal, amikor a határ munkára szólította az egész családot — ha lehet — még keservesebb napok következtek Antira. Elnyűtt csizmáiéiból olyan papucsfélét faragtak neki, amibe csak bele kellett lépni. Nadrágot, alsó fehérneműt nem adtak rá, csupán egy térdig érő vászoninget. Nyitva hagyták az istállóajtót, ha fázik, vagy vihar jön be tudjon menni. Amikor az édesanyja is kiment egész napra a határba, egy fazékba tejet öntöttek neki és nádszálat állítottak bele. Ivóvizet a locsolókupába kapott, aminek a locsolórózsáját levették. Mondogatták is a szomszédok: „Milyen ügyesek ezek a Kácsorék. Milyen jól kitalálták, ilyen dologidőben nem kell a tehetetlen mellett egy munkaképesnek otthon maradni.” A család gondja így is megszaporodott Egy nagy étkű, egészséges gyomrú emberre kellett keresni a többieknek. Kínosan, de teltek a napok. A tanyákon újra felbúgtak a cséplőgépek. Ettől kezdve Antira minden este nadrágot kellett adni és var Dr. Köpeczi Béta előadása Nyíregyházán Jevgenyij Mravinszkíj Lenin-díjas karmester vagy a zenekar másodkarnágya: Arvid Janszonsz —mutatja be a közönségnek Ha- csaturján, Alekszandr Aru- tynyín, Borisz Ljátosinszkíj, Juríj Levitan, Georgíj Szvi- ridov sok új művét. A Néva- parti városban csendültek fel először a Szovjetunióban számos külföldi zeneszerző, köztük Bartók, Hindemith, Honegger, Sztravinszkij, Britten művei. Míg Jevgenyij Mravinszkíj egyaránt sikerrel interpretálja a szovjet és a külföldi zeneműveket, zenekarának többi dirigense jobbára a szovjet zeneszerzőkre specializálta magát. Arvid Janszonsz például Prokofjev Hrennyikov, Mjaszkovszkíj, Kabalevszkíj és Kara Kara- jev műveit szólaltatja meg ihletetten. Mravinszkíj harminc esztendős tanítványai, Igor Blazskov és Eduard Szorov pedig amellett, hogy a szovjet klasszikusok és kor- társzeneszerzők munkáit vezénylik, különös szeretettel foglalkoznak a leningrádi szerzők premierjeinek előkészítésével, a „beérkezettekével” (Jevlahov, Usztvolszka- ja, Csomov és Szolovjev- Szedov) és a tehetséges ifségben — Tiszaladányban — talált egy olyan kovácsműhelyt, melyben már négy nemzedék űzte ezt a foglalkozást. Minden szerszám és berendezés a régi kovácsok kezemunkája Ez adja meg a műhely és a berendezés rendkívüli értékét. A megvásárolt műhelyt nemsokára Nyíregyházára szállítják, s a nagyközönség számára is kiállítják. lamelyik testvére, vagy as apja elkísérte a legközelebbi cséplőgéphez. Néha már a nótázó lányok közé is leleült. Az egyik kévevágó lány Pintér Erzsi volt, akinek egy évvel korábban ud- varolgatott. Ha szerét tehette Erzsi mellé ült, vagy próbált vele kettesben maradni. De azt a vak is láthatta, hogy Erzsi erre nem nagyon vágyott. Ki is szeretne egy tehetetlen kéz nélküli parasztembernek a felesége lenni? Ha akár milyen szép, vagy okos is. Anti az egyik este arra kérte az apját, hogy borotválja meg. Az anyjával tiszta inget készíttetett. A húga szagos szappanjával szépen megmosdatták, meg is fésülték. örült a család, örültek a barátai is a cséplőgépnél, amikor meglátták a szokottnál vidámabban érkező Antit EZEN AZ ESTÉN minden nótát ő kezdett. Amikor leállt a cséplőgép, odaugrott a mérleghez és ráparancsolt az emberekre, senki se nyúljon a zsákokhoz. Derékon, varrásnál beleharapott a nyolcvan kilós zsákokba és a fogával cipelte egyenként valamennyit a stráfszekérre. Ott állt Pintér Erzsi is a mérleg mellett. A többi lányok kacagva biztatták Antit ő szemét törölgette. jakéval (Andrej Petrov, Szer- gej Szolnyomszkíj, Borisz Tyiscsenko, Valerij Gavri- lin) egyaránt. Nemrégiben ezeknek a zeneszerzőknek a műveit adta elő a filharmónikusok zenekara és a leningrádi Glinka kórus. Ennek nyomán immár nemcsak országos, hanem világhírre is szert tettek ezek a művek: Szolnyomszkíj — Biok szövegére irt — dalai, Tyiscsenko zongora, illetve gordonkaversenye, Gavrilin Orosz füzet című dalciklusa, Andrej Petrov Poémája a leningrádi blokád elesettjeinek emlékére. A leningrádi muzsikusok előadták Britten requiemjét és Bach Máté-passióját. Ezeket a műveket ötven év óta nem játszották teljes terjedelemben. Britten requiemje a Szovjetunióban, éppen Le- ningrádban szólalt meg először. A tv-játékokat a közönség nagy része szívesen nézi — és kedveli. Persze a néző mitsem tud arról, hogy mi minden történik addig, amíg a kéziratból tv-játék lesz. Különleges műfaj ez, a tv- vel együtt, vagy talán kissé utána született. Tv-játékra a legtöbb színpadi mű alkalmas, de igen sok eredeti tv-játék is születik. Próbák előtt A szerző elkészülve művével, benyújtja a dramaturgnak, ahol természetesen gondosan áttanulmányozzák a kéziratot és végrehajtják a szükséges módosításokat. Ezek többnyire a lebonyolíthatóság érdekében történnek, különös figyelemmel a tv-szerűségre. Köztudomású ugyanis, hogy a távoli felvételek a képernyőn rosz- szul érvényesülnek, úgyszintén a tömegjelentek, vagy a túl apró tárgyak „játszatása”. A dramaturg ily módon átvizsgálva a szerző alkotását, továbbadja a művet a rendezőnek. A rendezőnek szorosan együtt kell dolgoznia egy egész sor művésszel, hogy munkája sikeres legyen. A gyártásvezető elkészíti a Ahogy a hatodik zsák is a kocsira lódult, Anti odaugrott Erzsihez és lihegve kiáltotta. — Na ugye, hogy leraktam. — Le — mondta az egykedvűen. — Akkor? — kérdezte Anti. — Mondtam már, hogy nem, nem lehet... — és sírva futott a szálláshely felé. Anti csak állt, remegett, majd egy villanásra utánanézett, de úgy kapta vissza a fejét, mintha villám csapott volna belé. A következő pillanatban a szekér mellett termett és a fogával még azokat a zsákokat is lecibálta, amit az előző má- zsálásból mások raktak oda. Mindenki csak meredten nézte, senki nem szólt egy szót sem. Ahogy más éjszakákon, az istáilóajtót ekkor sem zárták Antira. Reggel akút- ban találták megfulladva. •ér TALÁN MÁR SZOLNOKOT is elhagytuk, amikor vidáman rámszólt az asz- szony. — Tessék csak ide nézni, a férjem már a cigarettát is meg tudja fogni — és úgy simogatta a műkar ujjait, mintha azok éreznék. Irodalmi életünk időszerű kérdéseiről tartott előadást a megyei pártbizottság művelődéspolitikai tanfolyamán, a pártiskolán dr. Köpeczi Béla tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Bevezetőben a magyar irodalom felszabadulás utáni fejlődését vázolta, majd az utóbbi évek sajátosságaival foglalkozott. Mint új törekvést említette az irodalom dokumentumszerűségét, a riport, a szociográfia, a drámában a filozófiku? jellegű elbeszélő elemek előtérbe kerülését Dr. Köpeczi Béla a továbbiakban arról szólt. — nagyon helyesen — kultúrpolitikánk lehetőséget adott és ad a különféle irányzatok művelőinek, hogy alkotásaikkal jelentkezhessenek, részt vegyenek irodalmi életünkben. A cél az, hogy a közönség közül minél többen ismerjék meg a szociaköltségvetést: a ruhák, díszletek, maszkok, színészek, zenészek díját, ö a pénzügyek legfőbb intézője. A stúdióban A próbák hasonlítanak a színházi próbákhoz: meghatározott rend szerint addig tartanak, amíg hibátlanul „megy” a darab. A rendezői elképzeléseknek, az író mondanivalójának és a színészi alakításoknak találkoz- niok kell. Ez persze az ideális állapot, amelyet nem mindig sikerül megteremteni. A tv-játékokat stúdióban veszik fel, díszletek között és ez természetesen kissé leszűkíti a lehetőségeket. De a megmaradó lehetőségek is eléggé nagyok ahhoz, hogy jó tv-játékok szülessenek. Az alkotásban jelentős része van az operatőrnek. Vagy ahogy a bemondó közli: a vezető operatőrnek. Bármilyen hihetetlen is — ő nincs egyik kamera mögött sem. Ű valahol a magasban ül, ahonnan mindent jói lát és onnan irányítja, figyeli a már sokszor próbált mozgásokat és a világítást. A világítás — hangulatteremtés. A különböző hangulatokat igyekszik megteremteni a vezető operatőr. A magasból irányítja a világosítókat és a kamerákat, hogy munkájuk összhangban legyen. Sok ember sok munkája Több hetes előkészítés után, amikor már minden készen áll, kezdődhet a felvétel. A képek a rendező előtt sorakozó monitorokra kerülnek. Ö kiválasztja a legmegfelelőbb képet és azt egy igen nagy fényerejű képcsőre irányítja. Ezzel a képcsővel szemben „foglal helyet” a 16 milliméteres filmfelvevőgép, mellette pedig a nagy teljesítményű magnetofonberendezés. A kis képernyőn már azok a képek jelennek meg, amelyeket a közönség is látni fog. Ezeket rögzítik a filmre, a magnetofonra pedig a hangokat. A munka dandárja ezzel elkészült. Hátra van még a feliratok elkészítése, a különböző zenei részletek, továbbá a zörejek bejátszása. A magnetofonszalagra ugyanis csak a színészek hangját veszik fel a játékkal együtt, minden más hangot utólag kevernek a szalagra. Ezután az egész anyag dobozokba kerül és arra vár, hogy műsorra tűzzék. Sok ember, sok munkája várja a nyilvánosságot. A nyilvánosság — a közönség — pedig a jó tv-játékokat várja. (H.) lista realista műveket, fogadják el azok igazságait, jussanak el egy magasabb irodalmi műveltségi szintre. A közönségről szólva elmondta az előadó, hogy az idei könyvhéten több mint 30 millió forint értékben vá. súroltak irodalmi alkotásokat a dolgozók. Ez nem azt mutatja, amit egyesek emlegetnek, hogy a közönség csak a könnyedebb, kimondottan szórakoztató, olykor a giccsbe hajló művekét ked. véli. A közönségnek vannak rétegei, melyek a régi irodalmi ízlésen nevelkedtek. ez egyáltalán nem lebecsülendő. legfeljebb konzervatív jelenség. Vannak, akik az üres, valóban gics- cses „műveket” kedvelik, s vannak, akik egyaránt olvassák a ponyvát, az olcsóbb igényű könyveket, de tisztában vannak az értékével, s emellett forgatják a tartalmas, jelentős alkotásókat is. A közönség nevelése művelődési politikánk egyik A könyv szerzője nem a nagy összefüggéseket keresi. Mint vendég és idegen él a tizennégymilliós New Yorkban a gigantikus város égbenyúló házai és kisemberei között. Könyve a szélsőségek között ingadozik. Amerika számunkra érthetetlen szokásai, és embereinek nagyon is érthető gondjai között. A politikusok, a gazdagok, az egyszerű New York-i ember az anyag, fontos feladata, s ennek két óldala van. nemcsak a közönségnek kell törekedni az értékesebb művek megismerésére, hanem az irodalomnak, a kritikának is nevelni, formáinj szükséges a közönséget. — Különösén megnő a szerepe a közönség nevelésének. tájékoztatásának a következő években — hangsúlyozta. Növekszik a helyi művelődési szervek felelőssége, önállósága, szaporodnak a feladatok, hogy a közönség igénye, é”oekl«'dése és a művelődési po’itika irányelvei találkozzanak. Foglalkozott dr. Köpeczi Béla egyetemi tanár irodalmi életünk jelenlegi problémáival, majd válaszolt a hallgatók kérdéseire. Ezt követően kerékasztal-beszélgetésen találkozott a rtiegye. székhelv felsőfokú oktatási intézményei és a marxizmus—leninizmus esti egyetem oktatóival. amelyre könyve épül. S bár New Yorkból látni Amerika távlatait, írásával színes és sokszor szellemes megfigyeléseivel nem megy túl a város határán. A Szabadságszobor árnyékában marad és hogy Lincoln és Linch bíró, ott győződik meg arról, Roosewelt és Goldwater földje ugyanaz az ország, és népének tehetsége és teremtő lendülete fogalmazza meg precízen vezetőinek felelősségét a világ ügyeiben. BOSSZÚS SUGÖ — Adjon neki fizetésemelést, különben tönkreteszi atf egész tragédiát! (Höchenpresse karikatúrája) Natalja Legina Belépés csak olvasóknak A kamera bekapcsol — mindenki a helyén ... Amíg egy tv-játék közönség elé kerül Ratkó József Arckép Rangja: paraszt. A forradalmat tenyeréből etette mindig. Mellére szorított kalappal tiszteli, féli a hatalmat. A tengerinek meghajol, térdet hajt a krumplibokomak. Ha élni hagyják, szépen él: fölnéz az égre és dalol. Asszonya kenyeret ölel magához, hétfelé szeli. Ha néhanapján ünnepel, kitüntetésként szivét viseli. Aczél Gésa Vallomás Hiszem úgy a világot köveivel, virágaival, csillagaivál ahogy van, és ahogy nem lehet többé. Hiszem úgy az embert álnokságában és szeretetébén, feltartott fejével, remegő orrcimpáival. Hiszem hogy a lét magába kapaszkodva megváltja önmagát, örökké némák lesznek a fegyverek, és dicsőségünknek zászlót hajt a lélek. *4“ Könyvespolc: Harmath Endre: Helló, New York ff v ács műhely a múzeumnak
