Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-13 / 163. szám

Összeült az országgyűlés (Folytatás a 8. oldalról) mezőgazdasági ágazatokban mintegy 200 ezerrel növek­szik a dolgozók száma. A mezőgazdaságban dolgozók száma körülbelül 80 ezerrel csökken, s ez a folyamat úgy megy végbe, hogy ja­vul az ott dolgozók korösz- szététele; az idősek élnek a nyugdíj lehetőségével. A felnövekvő fiatalságnak az eddiginél nagyobb része vá­lasztja a mezőgazdasági munkát élethivatásul és ezen kívül a városban dol­gozó fiatalok közül is mind többen térnek vissza falu­ra. Kiemelt gonddal fog­lalkozunk az ifjúság elhe­lyezkedési lehetőségeinek ja­vításával. Különösen fontos ez most, mert ettől az év­től kezdve lényegesen nő a tanulmányaikat befejező fi­atalok száma, jelentkeznek az úgynevezett demográfiai hullám csúcsai. Olyan intéz­kedéseket tettünk tehát és olyanokon dolgozunk jelen­leg is, amelyek lényegesen enyhítik ezeket az átmeneti gondokat. Elhatároztuk, hogy bővít­jük a szakmunkásképzésben a továbbtanulási lehetősége­ket és itt mind több leányt is kiképezünk. Szélesítjük a falusi ifjúság kétéves to­vábbképző iskoláinak háló­zatát. Több lehetőséget biz­tosítunk a városokban és az ipartelepeken élő fiatalok négy és hatórás foklalkozta- tásához. Vizsgáljuk a rész- munkaidős és a bedolgozó foglalkoztatási lehetőségek bővítését, a bedolgozók ke­reseti és egyéb problémáit. Meggyorsítjuk az érettségi­zett leányok oktatásának ütemét az egészségügy te­rületén, hogy ezzel is előse­gítsük állásba lépésüket, egy ben tovább javítsuk népünk egészségügyi ellátását. A reform célja, hogy jobban éljünk Tisztelt országgyűlés! A közvélemény választ vár arra is, miként befolyá­solja majd az új gazdasági mechanizmus bevezetése a dolgozók életszínvonalát. A reform eszköz: a cél amit ezzel is el akarunk érni, hogy hazánk erősebb, gaz­dagabb legyen, polgárai pe­dig — végzett munkájuk ér­téke, hasznossága szerint — egyre kulturáltabb, jobb kö­rülmények között, jólétben éljenek! Az új gazdaságirá­nyítási rendszerben az eddi­ginél sokkal határozottabban érvényre akarjuk juttatni azt az elvet, hogy mindenki legjobb képességei szerint dolgozzék és ennek megfele­lően részesüljön a termelt javakból. Ezt biztosítják az egyént és a kollektívát ösz­tönző módszerek. A társada­lom számára hasznos mun­kával elért nyereséges gaz­dálkodásban közvetlenül ér­dekeltté válik a kollektíva .egésze , és ,minden tag­ja. Uj bértarifa rendszert dol­gozunk ki, amely az eddigi­nél jobban értékeli a kvali­fikáltabb, nagyobb felelős­séggel járó munkát. A válla­latok a nyereségrészesedési alapból a kiemelkedő egyéni teljesítményeket megfelelő­en díjazhatják és jutalmaz­hatják. Hasonlóképpen a ter­melőszövetkezeteknél is az eddiginél sokkal inkább biz­tosítja majd a tagok anyagi érdekeltségét a részesedési alap képzésének és felosztá­sának rendszere. Az új gazdasági mechaniz­musban a részesedési alap legfőbb forrása a személyi jövedelmek növelésének. Csak annak a vállalatnak lesz módja a bérszínvonalat növelni, nyereségrészesedést, jutalmakat, stb. fizetni, amely jól gazdálkodik. A nyereség növekedése esetén nagyobb lesz a részesedési alap. Mindez a keresetnek a a végzett munkával arány­ban álló, az eddiginél jelen­tősen nagyobb differenciáló­dását vonja maga után, ösz- szességben pedig magasabb jövedelmet jelent. Joggal vetődik fel olyan kérdés, hogy milyen kereseti lehetőségek lesznek az olyan vállalatoknál, ahol a terme­lés költségei magasak a technikai színvonal elmara­dottsága miatt. Ha a nép­gazdaságnak a termékre szüksége vari, ákteör a dolgo­zók nem kerülhetnek hátrá- 'hyoáabb helyzetbe, mint a technikailag magasabb szín­vonalon álló vállalatoknál foglalkoztatottak. Mind a vál­lalatnak, mind a felsőbb szerveknek törekedniük kell a technikai körülmények megjavítására. A vállalatot versenyképessé kell fejlesz­teni, hogy belátható időn be­lül megszüntethető legyen az állami támogatás. dolgozottak. A részletes sza­bályok kimunkálása még előttünk áll. A kulturális célokat szolgáló összegeket a nemzeti jövedelem növe­kedésével arányosan növelni kívánjuk. Az anyagi eszkö­zök felhasználásában olyan változtatásokat szándéko­zunk megvalósítani, melyek révén a kulturális célkitű­zések nagyobb összhangba kerülnek a kulturális intéz­mények és vállalatok gaz­dálkodásával. Ezen a területen is nö­vekszik az intézmények és vállalatok, a tanácsok, az al­kotó műhelyek önállósága és felelőssége. Egyszerűbbé vá­lik az irányítási rendszer, csökkennek az igazgatási költségek. Kulturális alapot létesítünk, ebből segítjük a kultúrpolitikailag értékes művek, alkotások létrehozá­sát, terjesztését és népszerű­sítését. Tisztelt országgyűlés! A továbbiakban az okta­tás és a kultúra, majd pedig az egészségügy néhány kér­désével foglalkozom. Oktatási rendszerünket az elmúlt években korszerűsí­tettük, s igyekeztünk alkal­massá tenni arra, hogy meg­feleljen gazdasági és politi­kai fejlődésünk fokozódó követelményeinek. Mindez újabb feladatokat jelentett a pedagógusok részére. Neve­lőink becsülettel igyekeznek megfelelni a megnövekedett követelményeknek, elisme­résre méltó eredményeket értek el. Fejlesztjük a szakközépiskolai oktatást Sokat javult a középisko­lás és egyetemi fiatalok ta­nulmányi eredménye, szilár­dult erkölcsi-politikai szem­léletük. világnézetük, növe­kedett közéleti aktivitásuk. Gyarapodnak politikai, ta­nulmányi és kulturális ak­cióik, amelyek a fiatalok nagy tömegei számára jelen­tettek marad/int^g ^politikai élményt, közösségi .tévé» kenységet. A fiatal szocialis­ta hazafiakban is elmélyül a proletár internacionalizmus Tájékoztató közlemény a szocialista országok testvérpártjai és kormányai vezetőinek budapesti tanácskozásáról Július 11—12-én Budapesten tanácskozást tartottak a szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak vezetői és kormányfői. A tanácskozáson részt vett Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Zsivko Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizott­ságának tagja, a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsának első elnökhelyettese; An­tonin Novotny, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, Józef Lenárt, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tag­ja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának elnöke; Joszip Broz Tito, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségének elnöke, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, Vladimir Popovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsá­ga elnökségének tagja, a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság elnökségének fő­titkára, Kiró Gligorov, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bizottságának tag­ja, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának al- elnöke; Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertaná-* csának elnöke; Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke, Pullai Árpád, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára; Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első ti ­kára, a Német Demokratikus Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke, Willi Stoph, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Német Demokratikus Köztársa ság Minisztertanácsának elnöke; Leonyid 11- jics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Alekszej Nyikolajevics Koszigin, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának elnöke, Bo­risz Nyikolajevics Ponomarjov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára­A tanácskozásra az említett országok kommunista- és munkáspártjai vezetőinek és kormányfőinek ez év június 9-én Moszkvá­ban megtartott találkozóján történt azon meg­állapodás értelmében került sor, miszerint állandó kapcsolatot tartanak egymással az izraeli agresszió következtében kialakult kö­zel-keleti helyzet kérdéseiben. A tanácskozás résztvevői eszmecserét folytattak a legutóbbi közel-keleti események­ről. Megállapították, hogy az agresszió ered­ményeként Izrael által elfoglalt területek megszállva tartása az ENSZ alapokmányá­nak és a nemzetközi jog alapvető elveinek lábbal tiprása' és merénylet az arab államok szuverénitása területi integritása ellen. Iz­rael uralkodó körei, akik mögött az imperia­lizmus, elsősorban az USA agresszív erői áll­nak, hódító politikájukkal kihívást intéznek a világ békeszerető erői ellen. A tanácskozás résztvevői Ismételten le­szögezték, hogy a képviselt testvérpártok és szocialista országok határozottan támogatják és a jövőben is támogatni fogják a baráti arab államok igazságos harcát az izraeli ag­resszió következményeinek felszámolásáért, mindenekelőtt az izraeli csapatoknak az álta­luk elfoglalt arab területekről való haladékta­lan kivonásáért. Állást foglaltak az agresszió elleni harc és a közel-keleti béke helyreállítá­sa érdekeinek megfelelő eszközök még telje­sebb felhasználása mellett. A tanácskozás résztvevői tájékoztattak egymást a baráti arab államoknak országaik által nyújtott politikai támogatásról, valamint a gazdasági segítségről, beleértve azokat az intézkedéseket, amelyek hozzájárulhatnak az imperialista agresszió áldozatául esett Egye­sült Arab Köztársaság és más arab országok iparának és mezőgazdaságának a fejlesztésé­hez. Tájékoztatták továbbá egymást az arab államok védelmi képességének erősítését, va­lamint az ezen országokkal való hosszú lejá­ratú gazdasági együttműködést célzó intézke­désekről. Egyhangúlag kifejezték szilárd el­határozásukat, hogy a jövőben is összehangol­ják erőfeszítéseiket ezen célok megvalósítá­sában. A tanácskozás elvtársi légkörben, a telje* egység jegyében zajlott le. A tanácskozás résztvevői elhatározták, hogy a közel-keleti helyzet kérdéseiben a jö­vőben is állandó kapcsolatot tartanak egy­mással. (MTI) Jogok és kötelezettségek összhangja Tisztelt országgyűlés! A reform bevezetésével fontos politikai és gazdasági célkitűzésünket közelítjük; az üzemi és a termelőszövet­kezeti demokrácia fejleszté­sét. A dolgozók az eddiginél nagyobb beleszólási jogot kapnak üzemünk, vállala­tuk, közös gazdaságuk munkájába. Meg vagyunk győződve arról, hogy a dol­gozókat az eddiginél is job­ban áthatja a felelősség azért, hogy jobban gazdálkodjanak munkahelyükön, maguk fog­nak őrködni azon, hogy lefa­ragják a fölösleges kiadáso­kat, ésszerűen növeljék a nyereséget. A dolgozóknak növekvő Jogaik birtokában lehetősép gük lesz arra, hogy közvet­len fellépésükkel és beleszó­lásukkal biztosítsák a szo­cialista bérezési és elosztási elvek megvalósulását, a jo­gok és a kötelezettségek összhangját. Gondoskodja­nak arról, hogy felszámolják az egyenlősdit, többet keres­sen az, aki munkájával ki­érdemli, szűnjenek meg a munkaerkölcsbe, általában a szocialista erkölcsbe ütköző nem kívánatos jelenségek. Mindezt akkor tudjuk el­érni, ha a vezetők a jelenle­ginél jobban figyelembe ve­szik az irányításuk alatt álló kollektíva véleményét a dol­gozók hasznos, építő javas­latait. Enélkül nem tudnak eredményesen és kiegyensú­lyozottan dolgozni. Fontos előfeltétele ennek, hogy az üzemi életben kialakuljanak a gazdasági vezetők és a tár­sadalmi szervek — a párt és a szakszervezetek — közötti jó kapcsolatok. Az utóbbiakban az a hiva­tásuk, hogy segítsék a gaz­dasági vezetők működését, ugyanakkor éljenek bátran azokkal a jogokkal, amelyek­kel azért rendelkeznek, hogy képviseljék és szükség ese­tén védelmezzék a dolgozók közösségének és az egész társadalomnak az érdekeit. Kérem a tisztelt képviselő elvtársakat, kérjük a dolgo­zókat, egész népünket arra, hogy ha nehézségekkel talál­koznak, ne veszítsék el bi­zalmukat, egy-egy hibából ne vonjanak le általánosító, túlzott következtetéseket. Életünket, gondjainkat érté­keljék reálisan és — ami a legfontosabb — összpontosít­suk erőinket, fogjunk össze, hogy a nehézségeket áthidal­juk és megoldjuk. Ha a köl­csönös bizalom szellemében dolgozunk, a gazdasági me­chanizmus reformja biztosan meghozza a várt, kívánt nagy eredményeket. Tisztelt országgyűlés! A kormány .beszámolójá­nak arányai is azt kívánják érzékeltetni, hogy most a kormányzati tevékenység homlokterében a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése áll. A gazdálko­dási stílus, a vezetés mód­szereinek változása nemcsak a termelés, az elosztás és forgalmazás viszonyaira hat. Az új gazdasági mechaniz­mus hatást fog gyakorolni a kulturális és művészeti élet­re, illetve az itt folyó gaz­dálkodásra is. Alapelveink e téren is tisztázottak, ki­érzése. A vietnami nép el­len folytatott szennyes ame­rikai háború, az izraeli ag­resszió, a görög katonai puccs ellen őszintén tilta­koztak. Szabad idejükben végzett munkájukból anyagi segítséget nyújtottak viet­nami testvéreinknek. Nagy gondot kell fordíta­nunk a középiskolák meg­felelő arányainak javításá­ra, a szakközépiskolák fej­lesztésére. A szakközépiskoláknak na­gyobb terület, egész megye, sőt esetenként több megye iskolázási igényét kell kielé­gítenie, ezért úgy határoz­tunk, hogy — természetesen a mezőgazdaságiak kivételé­vel — szakközépiskolákat csak nagyvárosokban létesí­tünk. Ez maga után vonja, hogy kollégiumokat is kell létrehoznunk és fenntarta­nunk. Bár az ötéves terv idősza­kában 800 középiskolai tan­termen kívül 3700 kollé­giumi helyet is létesítünk, nyíltan megmondjuk, hogy a kollégiumi elhelyezés fe­szültségeit a legközelebbi években még nem tudjuk megszüntetni. Az ipari szakközépisko­láknál a tanműhelyek bőví­tésére és korszerűsítésére kereken 200 millió forintot fordítunk, de nagyobbak a jogos igények. Segíti a meg­oldást, ha az üzemek és a vállalatok a nélkülözhetet­len gyakorlati feltételek biz­tosításában a jövőben is közreműködnek. levelet . szerzett fiatalok mégtalál ják'Kéíyüket. A művészeti ágak jó al­kotói légkörben, egészsége­sen fejlődnek. Művészeink az utóbbi években sok érté­keset alkottak. Az idei könyvhétre megjelentetett könyvek jól mutatják az élő irodalom sokszínűségét, íróinknak a mai valóság iránti érdeklődését, a kor­szerű kifejezésmódra való törekvésüket. Filmművészetünkben foly­tatódott a néhány éve kez­dődött fellendülés, az utób­bi Időben több kiemelkedően értékes, művészileg rangos magyar film született, Zene- és táncművészetünk újabb eredményei — hagyomá­nyainkhoz méltóan — nem­zetközileg is kiemelkedtek. A magyar kultúra, a magyar művészek alkotásai egyre jelentősebb helyet foglalna« el a nagyvilágban. A mai magyar kultúra szép sikereihez — az alkotó- művészek tehetsége mellett — az is hozzájárult, hogy a mi kulturális forradalmunk eredményeként megnőtt a művészetértő közönség tá­bora is, népünk kulturális érdeklődése. A lakosság 97 százaléka ingyenes orvosi ellátásban részesül Megreformáljuk az ösztöndíjrendszerünket A középiskolákban érett­ségizők számának emelkedé­sével együtt nő azoknak a száma, akik felsőoktatási in­tézményekben szeretnének tovább tanulni. Felsőoktatási intézményeink első évfolya­maira mintegy 14 ezer hall­gatót veszünk fel. Évről év­re több jó képességű pályázó közül válogatjuk ki a leg­megfelelőbbeket. A kezdeti kétkedő véleményekkel szemben a tények mutatják, hogy egyetemi felvételi rend­szerünk kiállta a próbát: ösztöndíjrendszerünk is ál­talában jól szolgálta a dol­gozók gyermekeinek tovább­tanulását, mégis úgy látjuk, hogy valamelyest változtat­nunk kell rajta. A szociális jellegű támogatást differen­ciáltabbá, a tanulmányi ösz­töndíjat serkentőbbé tesszük. A társadalmi ösztöndíjat megreformáljuk, hogy cél­jának jobban megfeleljen. Segítse a vidék munkaerőel­látásának biztosítását, hatá­rozottabban szolgálja a szo­ciális szempontból rászorult tehetséges fiatalok tovább­képzését. A kezdő szakemberek ré­szére eddig megfelelő számú állást tudtunk biztosítani, mégis voltak problémák az elhelyezkedésükkel. Ezek el­sősorban abból erednek, hogy a felkínált munkahely a végzett hallgatók igényé­vel nem mindig vágott egy­be. Változatlanul gond, hogy jó néhány fiatal nem akcr vidéken munkát vállalni, hanem a fővárosban akar dolgozni. Ennek van objek­tív oka is. A budapesti egye­temek hallgatóinak nagyobb része fővárosi lakos, a ré­szükre meghirdetett munka­helyek többsége vidéken van. Úgy véljük, meg kell majd vizsgálnunk az ezzel összefüggő problémákat. A jövőben a kezdő szak­embereket — a főhatóságok közbejötté nélkül — közvet­lenül a vállalatok alkalmaz­zák. Ezzel jelentősen megnő a képző intézmények felada­ta és felelőssége is. Megfe­lelő kapcsolatokat kell lé­tesíteniük a vállalatokkal, hogy a hallgatók elhelyezése érdekében kölcsönösen meg­ismerjék a lehetőségeket és az igényeket, messzemenően segíteniük kell, hogy az ok­Tisztelt országgyűlés! Népünk életkörülményei­nek alakulásáról szólva szükséges röviden kitérnem az egészségügyi ellátás hely­zetére. A lakosság egészsé­gének védelme, élet- és munkakörülményeinek ál­landó javítása széles körű társadalmi cselekvést, ösz- szefogást igényel. Nagy fe­lelőssége van ebben elsősor­ban a tanácsok, a vállalatok és az intézmények vezetői­nek. Az egészségügy kérdé­seiről szólva ki kell emel­nünk, hogy ma már az or­szág lakosságának 97 száza­léka részesül ingyenes or­vosi és kórházi ellátásban, nagyon olcsó gyógyszerellá­tásban. A fejlődés azonban nem minden tekintetben tartott lépést a megnövekedett mennyiségi igényekkel. Né­hány intézményünk korsze­rűsége. felszereltsége, mű­szaki állapota még sok kí­vánnivalót hagy maga után. A kormány törekszik meg­valósítani a harmadik ötéves tervben foglalt egészségügyi célokat. A többi között — főleg a városokban — a gyermekorvosi rendelőinté­zeteket és a fogászatokat fejlesztjük. Az egészségügy1; ellátás szempontjából elma­radott területeken városi és járási kórházakat épitünk. További hagy feladat az egyetemek, a központi in­tézmények és a megyei kór­házak rekonstrukciója. Se­gítjük a tudományos kuta­tást. Egyre jobban megte­remtjük a feltételeket az orvostudománybah is bekö­vetkezett tudományos-tech­nikai forradalom eredmé­nyeinek gyakorlati alkalma­zására. Intézkedtünk, hogy csök­kenjen a rendelőintézetek zsúfoltsága és az orvosok túlterheltsége. Jelenleg kb 3 ezer lakosra jut egy kör­zeti orvos. Legközelebbi cél­nak azt tekintjük, hogy egy- egy körzeti orvosra átlago­san 2700 lakos jusson. A betegellátást javítja, ha több az egészségügyi dolgozó, az ápoló, a laboráns. A kor­mány határozatot hozott ar­ra, hogy növelni kell a szak­képzett egészségügyi dolgo­zók számát. Az orvosokat a gyógyítástól elvonja a túl­zott adminisztráció. Ezért ezt egyszerűsíteni, csökken­teni kívánjuk. (Folytatás a 4. oldalon*

Next

/
Oldalképek
Tartalom