Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-11 / 161. szám

Koszigin nyilatkozott a francia rádiónak Arab államfők tanácskozása Kairóban Az EAK véleménye az ENSZ-megfigyelőkröl Szabadságharcosok rakctatüze az amerikai tengerészgyalogosokra Magyar államférfiak üdvözlő távirata a mongol nép nemzeti ünnepe alkalmából JUMZSAGUN CEDENBAL elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkárának, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsa elnökének, és ZSAMSZRANGIN SZAMBU elvtársnak, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksége elnökének x ULÁNBÁTOR Kedves elvtársak! A Mongol Népköztársaság nemzeti ün­nepe, a mongol népi forradalom 46. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, kormányunk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek és a testvéri mongol népnek. A magyar nép tisztelettel és megbecsüléssel tekint azok­ra a nagyszerű eredményekre, amelyeket a testvéri mongol nép pártja és kormánya vezetésével a szocializmus építésé­ben, hazája felvirágoztatásában elért, és nagyra értékeli a Mongol Népi Forradalmi Pártnak a szocialista tábor egy­ségéért és a világbéke biztosításáért kifejtett állhatatos tevé­kenységét. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy példamutató módon, a kölcsönös megbecsülés és testvéri segítségnyújtás szellemében fejlődik népeink barátsága és országaink együtt­működése. Nagy nemzeti ünnepükön további sikereket, újabb nagy­szerű eredményeket, boldog életet kívánunk önöknek és az egész mongol népnek. Budapest, 1967. július 10. KADAR JANOS, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. LOSONCZI PÄL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. FOCK JENŐ, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Hazaérkezett Stockholmból a magyar békedelegáció Or. Sík Endre nyilatkozata Párizs, (MTI): A francia rádió vasárnap délben ismertette Koszigin szovjet miniszterelnök nyi­latkozatát. A szovjet kor­mányfő a nyilatkozatot Pompidou francia miniszter- elnök hivatalos szovjetunió­beli látogatásának befej ez te- kor tette. A Johnson amerikai el­nökkel Glassboroban folyta­tott megbeszéléseivel kap­csolatban a francia rádió ri­portere feltette Kosziginnak a kérdést, véleménye szerint a nemzetközi problémák csupán a Szovjetunió és Amerika közreműködésével is megoldhatók-e? Koszigin így válaszolt: „Nem bízunk olyan megegyezésben, amely csupán a két nagyhatalom között jön létre. Az egyesült nemzetekben bízunk, ahol valamennyi nép és ország képviselve van. Ennek a testületnek kell rendeznie a nemzetközi problémákat.” Arra a kérdésre, hogy a közel-keleti probléma ren­dezhető-e az ENSZ révén, a szovjet kormányfő így vá­laszolt: „Meggyőződésünk, hogy az ENSZ-nek előbb- utőbb olyan határozatot kell elfogadnia, amely elítéli Iz­raelnek az arab államok el­leni ay-esszióját és követeli az izraeli csapatok vissza­vonását a megszállt arab területekről. A Szovjetunió e célból minden szükséges lépést megtesz a Biztonsági Tanácsban. Az Izrael és az arab államok közötti tár­gyalások lehetőségére vonat­kozó kérdésre Koszigin meg­jegyezte, hogy a felelet meg­adására csupán az arab ál­lamok illetékesek. Vietnammal kapcsolatban Koszigin kijelentette: „A vi­etnami háború az amerikai csapatok Vietnamból törté­nő visszavonásával ér véget. Más kiút nincs.” — Nagyra értékeljük De Gaulle tábornok. francia köztársasági elnök politiká­ját, amely arra irányul, hogy létrejöjjön Európában a köl­csönös bizalom légköre, olyan légkör, amely bizto­sítaná Európa tartós béké­jét A fenti összefüggésben a szovjet kormányfő rámuta­tott arra, hogy Pompidou francia miniszterelnöknek a Szovjetunióban tett látoga­tása a Szovjetunió és Fran­ciaország közötti kapcsolatok fejlődésének eredménye volt és arra irányult hogy to­vább erősödjék a két ország együttműködése, kölcsönös bizalma.” Véleményünk sze­rint Franciaország és a Szovjetunió kapcsolatai az egész világ érdekeit szol­gálják és a Szovjetunió né­peinek forró helyeslésére ta­lálnak.” Nyilatkozata további ré­szében Koszigin hangsúlyoz­ta, hogy a békés együttélés, „az egyetlen lehetőség a bé­ke fenntartására, amíg a földön két különböző társa­dalmi rendszer létezik.” Kairó. (MTI): A kairói sajtó beszámol U Thantnak arról a javas­latáról, hogy az ENSZ küld­jön megfigyelőket az egyip­tomi—izraeli fegyverszüneti vonalra. A lapok szerint az EAK nem utasítja el ezt az indítványt, de elfogadása előtt felvilágosításokat igé­nyel. Pontosan meg keil ha­tározni és magyarázni a megfigyelők feladatkörét, munkájuk határait, kapcso­latukat a világszervezettel és a hadviselő felekkel. Az Ahram rámutat, hogy jelen­leg létezik egy nemzetközi megfigyelő szervezet, de en­nek működését Izrael meg­gátolta. Miközben folynak Bume- dien és Nasszer tárgyalásai, Kairó felkészül Husszein jor- dán király és más arab ál­lamfők fogadására. Kairói megfigyelők a jordán ural­kodónak abból a nyilatkoza­tából. miszerint azonnal meg kell tartani az arab csúcs- találkozót azok részvételé­vel, akik hajlandók részt Dél-vietnami szabadság- harcosok hétfőn a kora haj­nali órákban rakétatűz alá vették az amerikai tenge­részgyalogosok Dong Ha-i támaszpontját. Amerikai ka­tonai szóvivő szerint hét tengerészgyalogos súlyosan megsebesült és a repülőtér ideiglenesen használhatat­lanná vált. Az amerikaiak egy B—52- es óriásbombázója szomba­ton kényszerleszállást haj­tott végre a Da Nang-i légi- támaszponton. de túlhaladta repülőtér kifutópályáján és aknamezőre szaladt. A gép azonnal kigyulladt és hatta­gú legénységéből csak egy maradt életben. Vasárnap este. helyt Idő szerint 18 órakor bomba Kinshasa. (MTI): Mobutu elnöknek a kongói hírügynökség számára adott nyilatkozatából kitűnik, hogy külföldi zsoldosok és kor­mányellenes lázadók még mindig megszállva tartják Kisangani repülőterét Az elnök felhívással fordult a lázadókhoz, adják meg ma­gukat és bocsássák szaba­don túszaikat. Mobutu kö­zölte, hogy a zsoldosok egye­temi tanárokat, asszonyokat venni rajta, arra következ­tetnek, hogy a szűkkörű csúcskonferencia a küszöbön áll. Ezt azonban hivatalos források nem erősítették meg. Az arab fővárosok közt folyó élénk diplomáciai te­vékenység is arra vall, hogy magas szintű tanácskozások­ra készülnek. Lehet, hogy a szűkkörű kairói csúcsérte­kezlet előkészíti a khartou- mi államfői találkozót, de az Is lehet, hogy helyettesíti. A Progres Egyptien kér­dőjellel írja: öthatalmi csúcs az EAK. Algéria. Szí­ria, Irak és Jordánia rész­vételével ? A lap szerint Nasszer és Bumedien tár­gyalásain a fő kérdés: Ho­gyan lehet elérni az izraeli megszálló csapatok kivoná­sát az ENSZ kudarca után? A két delegáció összetételé­ből arra következtetnek, hogy megvizsgálják a két ország katonai együttműkö­désének problémáit is. Kai­róba érkezett Thert Zbiri algériai vezérkari fő­nök is. robbant Saigon elővárosá­nak, Cholonnak egyik ká­véháza előtt. A kávéház közvetlen közelében egy amerikai laktanya van és a bombát nyilván ennek szán­ták. A robbanás következté­ben egy vietnami nő életét vesztette, öt amerikai kato­na és 17 vietnami polgári személy megsebesült. A VDK ellen intézett va­sárnapi légitámadások során Haiphongban és Nam Ha, valamint Hai Dong tarto­mányokban a vietnami nép­hadsereg légvédelmi egysé­gei lelőttek hat amerikai ka­lózgépet. Ezzel a VDK terü­lete felett megsemmisített amerikai gépek száma 2086- ra emelkedett és gyermekeket tartanak fogva és valószínű, hogy a mintegy húsz főnyi európai újságíró csoport is a lázadók kezén van. Mobutu megpa­rancsolta a kormánycsapa­toknak, ne intézzenek tá­madást a repülőtér ellen, nehogy a túszokat bán tód ás érje. A köztársasági elnök bejelentette, hogy Kisangani összes többi részét a kor­mánycsapatok felszabadítot­ták. Hétfőn délután hazaérke­zett Budapestre az a ma­gyar békemozgalmi küldött­ség, amely dr. Sík Endrének, az Országos Béketanács el­nökének vezetésével részt vett a Stockholmban tartott nemzetközi Vietnam-konfe- rencián. Megérkezésekor dr. Sík Endre a Ferihegyi repülőté­ren az MTI munkatársának nyilatkozott a konferencia munkájáról: A részvevők egyöntetű véleményét tolmácsolva mondhatom, hogy a svéd fővárosban tanácskozó kon­ferencia fontos mérföldkö­vet, új szakaszt jelent a vi­lág békemozgalmában. Siker koronázta azt az évek óta megnyilvánuló erőfeszítést, hogy egységbe fogjuk az öt kontinens népeinek, a kü­lönböző rendszerű országok­nak, a más-más politikai és vallási meggyőződésű töme­geknek a békeakaratát: szi­lárd egységfront jött létre az amerikaiak vietnami ag­ressziójával szemben. az emberiség békéjének védel­mére. Hatvankét ország több mint húszféle békemozgalmi szervezetének, számos nem­zetközi szervezetnek a kép­viseletében a tanácskozáson mintegy 450-en vettek részt« közöttük neves közéleti sze­mélyiségek, nagy tekintélyű tudósok, művészek, politiku­sok. egyházi vezetők. Rendkívül hasznos, ör­vendetes eredménye a kon­ferenciának, hogy a legfon­tosabb kérdésekben egyetér­tés, teljes egység nyilvánult meg a részvevők százai kö­zött A bizottsági üléseket követő utolsó napi plenáris ülésen a konferencia egyön­tetűen megbélyegezte az Egyesült Államok agresszió­ját követelte, hogy azonnal és feltétel nélkül szüntessék be a bombázásokat, Ismer­jék el a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Frontot Dél-Vietnam népének egye­düli jogos képviselőjeként Vietnam egységét kizárólag •a genfi egyezmények szelle­mében lehet és kell megol­dani Légi parádé Moszkvában i Folytatás az 1. oldalról) vadászgép, valamennyien egyszerre lépték át a hangsebességet és ebben a pillanatban felsokszorozott erejű hangrobbanás tett pontott a jubileumi évhez méltó 150 perces légi pa­Külföldi megfigyelők vé­leménye szerint a moszk­vai repülőbemutató bebizo­nyította, hogy a szovjet repülőtechnika a nemzetkö­zi élvonalban halad, i hogy ezek a gépek megfelelő haditechnikai kultúra mel­lett vitathatatlanul a leg­hatásosabb fegyverek közé tartoznak. Aadrej Grecsko honvé­delmi miniszter vasár­napi napiparancsában felhívta az összes szov­jet horcosokat: az impe­rialista agresszió foko­zódása miatt még job­ban sajátítsák el a ha- ditndományl, erősítsék harckészségüket és le­gyenek még éberebbek. A nagy nyugati hírügy­nökségek moszkvai tudósí­tói részletesen beszámolnak a szovjet repülés nagy se­regszemléjéről, a vasárnap délelőtti nagyszabású légi­parádéról. Valamennyi hír- ügynökség megegyezik ab­ban, hogy a bemutatónak hatalmas sikere volt. A bemutatott új repülő- géptípusok közül kiemelik a változtatható szárnyprofi­lú vadászgépet és azt a su­gárhajtású repülőgépet, amely függőlegesen tud felszállni. Az utóbbiról az AP amerikai hír­ügynökség elismeri, hogy sokkal tökélete­sebb, mint a nyugaton eddig előállított hason­ló géptípusok. A nyugati tudósítók egyöntetűen megállapítják, hogy a légiparádén tartott kötelékrepülések, ejtőer­nyős ugrások és a harc­szerű körülmények között végrehajtott földreszállási gyakorlatok egyaránt ki­tűntek óraműszerű precizi­tásukkal. Mobutu a zsoldosok támadásáról Dobozy Imre: Ujra lehel Kezdeni (Regény) 2. —■ Emlékszel Fomai tanár Űr Isztambuli anekdotájára? Emlékezned kellene, minden évfolyamnak elmesélte. Le­szakad egy erkély a Bekta- si kapura nyíló utcácskában, agyonüt egy bámész járóke­lőt. A kádi maga elé viteti a háztulajdonost: felakasz­tatlak. gazember, hanyagsá­goddal megöltél egy ártatlan polgárt A tulajdonos eskü- dözik, ő nem bűnös, már két napja szólt a kovácsnak csi­nálja meg az erkély kilazult tartóvasait. Igen? Na, menj békén, hozzátok elém a kovácsot Hozzák is a po­roszlók rögtön. A kovács nem tagad, a tulajdonos va­lóban szólt neki, csakhogy ő éppen aznap házasodott s amikor lehántotta ifjú nejé­ről a köntöst mindenről el­feledkezett, csak egyről nem: de mond, kádi, te az én he­lyemben hivatali kötelessé­geidről elmélkedtél volna? A kádi nem is tud haragud­ni, elbocsátja a kovácsot, menj jó ember, szeresd a fe­leséged, mig Allah erőt ád hozzá. A poroszlók azon­ban morognak, ha elment a kovács» ki legyen a bűnös? A kádi legyint: ugyan, hát hozzatok egy másik ková­csot­Siralmas fészek ez a Gye- rehovó, ha látnád. Harminc- negyven faház az egész, szét­szórtan és zilál tan, a kes­keny patakvölgyre lejtő ker­tekkel. Lezárni az erdőre nyíló térséget — kiabálta Vazulay —, jó fegyveretek van, fiúk, előre! A faluból egy géppisztoly szólt még, rövid sorozatokat pökdösve a leszálló alkonyatba, aztán csend lett a partizánok odébb álltak. Nem baj, hoz­zatok egy másik kovácsot Izgatottan bukdácsoltunk az állomást környező répaföl­dön. Micsoda marhaság ez is: jó fegyver. Szavainkat telje­sen kiforgattuk alapértel­mükből. A fegyvernek sok tulajdonsága lehet Korszerű, pontos, fagybíró, nagy tűz- gyorsaságú, mit tudom én. De jó? Mire? ölni. Hazudo- zásunk egyik legkörmönfon­tabb módja, hogy a dolgokra olyan minősítéseket agga­tunk, amelyek valódi tartal­mukkal és rendeltetésükkel végképp összeférhetetlenek. A szélső ház előtt kecske le­gelt Feketefoltos, duzzadt tőgyü kecske volt, mohón tépte a sárgás füvet vonu­lásunkra tel sem emelte fejét Gatsó százados adta ki a tűzparancsot, százötven lé- pére voltunk a falutól. A harmadik század laza lánca akkor bukkant ki az erdőből. Hirtelen végigrecsegett a tá­jon az össztűz. Egy asszony lépett ki a szélső házból, té­tován intett, mögöttem valaki rekedten ordítot­ta: ne rá, föléje! Az asszony mégis lerogyott a küszöbre. A törzsparancsnok piszto­lyával hadonászva szaladt felénk a szikkadt ösvényen, amelynek kérges felszínébe gumicsizmák nyoma száradt bele, és mozgott a szája, de nem lehetett érteni, mit kia­bál. Hátul az almafák között egy férfi futott meggömyed- ve, mig el nem terült puhán a fűben, mint fáradt úszó a víz hátán. Az ötödik század­beliek kézigránátot kezdtek dobálni, néhány ház szalma- teteje lángralobbant Lakóik kirohantak, kézenfogva gyer­mekeiket, mintha attól tar­tottak volna, hogy a kicsik eltévednek a halálban. A sárból vert falak, lövéseink nyomán, ontották a port Alig lehetett látni. Géppisz­tolyomban harminckét töl­tény volt de mintha millió lett volna, nem akart kifogy­ni. — Vazulay odaért mellém, lihegve mondta a fülembe, jól van Deső, ne sajnáld. Friss tárat löktem fegyve­rembe. Hozzatok egy másik kovácsot Lőttem. Ha szabá­lya nincs az elvadulásnak, mértéke hogyan lehetne! Amikor menetben álltunk, a lángoló házak világánál, Va­zulay nótát parancsolt Kis­kút kerekeskút van az ud­varunkban. Az utólsó ház fa­lának támaszkodva, mint aki semmit sem ért az egész­bőt hét—nyolc éves lányka ült gyámoltalanul. Amint melléje értem, önkéntelenül megsimítottam a fejét El­dőlt Ki ölte meg? Melyi­künk? Mindegy. Mindnyá­jan. Hidd eb öreg fiú, a húszadik század derekán még mindig a vadember szű­kéi bennünk. Jobban félünk a sebtől, mint a megrendü­léstől : a fizikai haláltól, mint az erkölcsi megsemmisülés­től. — Énekeltünk, rágtuk a port Gyerehovótól Siskáiig. A tudatlanságot, élőbb vagy utóbb, mindenkiben felváltja az alkú. Mindenkiben! Ha csak golyót nem ereszt ma­gába... De én nem ott kezd­tem. Itthon. Nem most Ré­gen. A gáldi história hem­zseg a maguk zsebére poli­tizáló hazaíiaktót közigaz­gatási rablóvezérektől, előre­látó peesovicsoktól. Mi min­dent túrtam elő a levéltár­ból! De meg akartam nyerni a polgármester jóindulatát. Az egész magisztrátusét. Mindenkiét. Aki az ördöggel hál, hiszen tudod... Gyereho- vóban egyetlen óra alatt megértettem: a gyávák több embert pusztítanak el, mint a bátrak. Többen vannak, és engedelmeskednek. Siskái­ban, négyórás menet utón, mindnyájan megettük a va­csorát. A babgulyás zsírját kenyérrel töröltük le a szánk­ról. „Felindulásában is pon­tosan, elegánsan fejezte ki magát. Frissen bretválva, ruganyosán, kardja markola­tát könyökhajlatába fogva sétált velem az Áj kavicsos utján. Aki szembe jött velünk, azt hitte, semmiségekről fecsegünk. Deső becsukta a szomszé­dos irodaszobába nyíló ajtót. — Tallai nagyon hangosan beszél — mondta magyará­zóiam — Engem nem zavar. — Később talán igen. Nem tehet róla... A doni áttörés közben félholtra fagyott. Lábfejétől lemállott a bőr, csizmáját eldobta, rongyba tekert lábbal, üvöltözve tán­torgott hatszáz kilométert a* első vonatig, amelyre felka­paszkodhattunk. A vonaton kezdte piszkálni a fülét. Pa­naszkodott, hogy kínzó visz­ketést érez, majd megőrül tőle. Nyomorúságos állapot­ban voltunk mindnyájan nemigen törődtünk vele. La- vocsne állomáson, veszteglés közben, a zsúfoltságtól bű­zös, jéghideg vagonban dide­regve, egyszercsak kipiszkál­ta a hallócsontjait. Egymás mellett ültünk, de én vacogó félálomból felébredve, csak ennyit láttam, hogy dermet- ten bámulja maga elé tar­tott tenyerét, amelyen néhány gennytől rozsdaszínű, apró csont hevert Mire megmoz­dultam, Gallai kiugrott a va­gonból, rá a sebes lábára. Bicegve szaladt. Az állomá­son akkor vágtatott keresz­tül a lőszeres szerelvény, amelyre várakoztunk. Sorki' törzsőrmester, második sza­kaszom parancsnoka, für­gébb volt. A kerekek alól visszarántotta a hadnagyot. Hát nem képtelenség? Fegy­vere van, egy ujjmozdulat az egész, de inkább a vonat elé... Gallai kétszer arcul- ütötte a törzsőrmestert visz- szamaszott a vagonba, egész éjjel szótlanul piszkálta üres fülét. Másról akarok beszélni, de ez most eszembe jutott (Folytatjuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom