Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-05 / 156. szám
ßz izraeli csapatok visszavonása halaszthatatlan feladat Gromiko felszólalása az ENSZ-kőzgyűlés héttői ülésén Befejezéshez közeledik az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka, amelyet a Szovjetunió kezdeményezésére hívtak össze az izraeli agresszió következményei haladéktalan felszámolásának megvitatására. A világszervezet fennállása óta alig fordult elő, hogy annyi tekintélyes államférfi és politikus gyűlt volna össze az ENSZ-palotában. Az általános vitában 69 küldöttség fejtette ki álláspontját. Két államfő, 14 miniszterelnök és 32 külügyminiszter szólalt fel — jelenti a TASZSZ. Mint keddi lapunkban közöltük felszólalt a vitában Gromiko szovjet külügyminiszter is. Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalásában a Szovjetunió az izraeli csapatok visszavonását és az agresszió más következményeinek felszámolását tekinti a fő é> halaszthatatlan feladatnak, és ez a cél első helyen áll a szovjet határozattervezetben. A Szovjetunió éppen ezért támogatta az el nem kötelezett országok határozattervezetét is. Amíg az agresszor nyílt vagy titkos támogatásra talál, mindig küszöbön áll a háború — folytatta — Gromiko. — Éppen ezért Izrael csapatainak teljes és azonnali visszavonása a háború kezdete, vagyis a június 5- e előtti állásokba — amint azt az el nem kötelezett országok és a Szovjetunió határozattervezetei javasolják — az egyetemes béke szempontjából a legsürgősebb feladat Mindenki, aki nemzetközi kérdésekben ellene van a hitszegésnek és a rabló tevékenységnek, aki valóban szivén viseli a népek jövőjét — mondotta Gromiko —, megelégedéssel nyugtázhatja, hogy az ülésszak résztvevőinek többsége megértette, milyen veszélyekkel jár a jelenlegi közel- keleti válság, tudatára ébredt annak: úgy kell cselekednünk, hogy ne lobbanhasson újra lángra a háború. Izrael a háborús hangulat bűvöletében területi nyereségeket követel. Pártfogói nem mennek ilyen messzi- ra, hanem beérnék azokkal a politikai osztalékokkal is, amelyeket az arab államok rovására kapnának — hangsúlyozta Gromiko, majd így folytatta: Csak így értelmezhetjük az amerikai küldöttség által javasolt és jellegét tekintve mélységesen imperialista határozattervezetet, amely összekavar egy sor különböző kérdést és amely egy lapra helyezi az agresz- szort és áldozatát. A szovjet küldöttség támogatásáról biztositja az el nem kötelezett országok csoportja által előterjesztett határozati javaslatot. Ezek az országok többnyire csak nemrég szabadultak fel az imperialista iga alól, és jól tudják, mit jelent az agresszió és a külföldi megszállás. Ez a határozattervezet Joggal állítja első helyre az izraeli csapatok kivonását az általuk megszállt területekről, mintahogy csak ez a megoldás vezethet el a közel-keleti helyzet normalizálásához. Egyetlen küldöttség sem engedheti meg, hogy most az elveket feláldozzák a kulisszák mögötti egyezkedésben a különböző manőverekben. Seydoux francia küldött bizonyos változásokat javasolt az el nem kötelezett országok határozattervezetében, méltatta azonban a tervezet jelenlegi formáját is. és rámutatott, hogy Franciaország e határozat- tervezet mellett szavaz. A francia kormány elítéli a fegyveres erőszak alkalmazását a konfliktusok rendezése céljából, és úgy vélekedik, hogy erőszakkal nem lehet stabil rendezést elérni. Csatorday Károly, hazánk állandó ENSZ-képviselője a szovjet határozattervezet támogatására szólított fel, s kijelentette, hogy a magyar küldöttség az amerikai határozattervezet ellen szavaz, amely mentegetni próbálja az izraeli agresz- sziót. Egyben elveti a latinamerikai országok határozattervezetét is. Ez utóbbi ugyanis elvonja a figyelmet a fő kérdésről, az agresz- szor csapatainak visszavonásáról, és más problémák megoldásával kapcsolja ösz- sze a csapatok kivonását. A magyar küldött támogatta az el nem kötelezett országok határozattervezetét. Ma folytatódnak a felszólalások a szavazással kapcsolatos álláspontok indoklására. Az Izraeli KP főtitkára a közel-keleti válság hátteréről és a kibontakozás lehetőségéről Róma (MTI) Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt főtitkára, izraeli parlamenti képviselő nyilatkozatát közli az Unita keddi száma. Nyilatkozatában Vilner rámutat, az imperialisták azzal a szándékkal robbantották ki a közel-keleti háborút, hogy megbuktassák a damaszkuszi forradalmi kormányt és erre a célra eszközként használták fel az izraeli uralkodó köröket. Az Egyesült Arab Köztársaság beavatkozása meghiúsította ezt a tervet, s az angol— amerikai, valamint az izraeli imperialistákat arra kényszerítette, hogy új tervet dolgozzanak ki, amely magában foglalta a kairói és damaszkuszi vezetők megbuktatását, hogy helyükbe jobboldali és Nyugat-barát elemeket ültessenek és, hogy ezek megszakítsanak mindennemű kapcsolatot az arab országok és a Szovjetunió között. Meir Vilner a továbbiakban így folytatta: — Ez a közel-keleti válság eredete. Minden egyéb kérdést csak azért vetettek fel, hogy eltitkolják az alapvető okokat és hogy leplezzék: ki az agresszor és ki a megtámadott Az izraeli politikai helyzetről szólva Meir Vilner kijelentette, hogy valamennyi jobboldali párt belépett a kormányba és hogy a baloldali pártok is támogatják Dajan tábornoknak az arab népekkel szemben elkövetett háborúját. „Nemzeti szerencsétlenségünkre csak az Izraeli Kommunista Párt három képviselője szavazott a háború ellen” — mondta Vilner. Az Izraeli KP főtitkára a továbbiakban ismerteti a Palesztinái kérdés igazságos rendezésének demokratikus feltételeit. Eszerint Izraelnek meg kell szakítani függőségi viszonyát az imperialista hatalmakkal szemben, s el kell ismerni a Incidens a szírfai—izraeli határon Tel-Aviv, (MTI): Az izraeli főhadiszállás kedden azt állította, hogy hétfőn este szíriai csapatok tüzet nyitottak a Kuneitra várostól hat kilométernyire északra húzódó izraeli vonalakra. Izrael — mint ismeretes — a közel-keleti hadjáratban elfoglalta Ku- neitrát A város Szíria területén fekszik. Egy izraeli katonai szóvivő hétfőn este is incidenst jelentett a Szíria területén lévő tűzszünet! vonalról. Azt állította, hogy vasárnap szíriai katonák Buzmiah község közelében átlépték a vonalat és tüzet nyitottak az izraeli csapatokra, majd tűzváltás után visszavonultak. Izrael szerint a történtekről értesítették az illetékes EN SZ-szerveket Palesztinái arab nép, különösen az arab menekültek nemzeti jogait. Ilyen politika eredményeként az arab országok kétségtelenül elismernék Izrael államot, létrejönne az arab—izraeli békés egymás mellett élés, sőt gazdasági együttműködés is kialakulhatna és idővel a diplomáciai kapcsolatok is helyreál inának. Természetesen, mindenekelőtt arra van szükség, hogy az izraeli hadsereg kiürítse a megszállt egyiptomi, Jordániái és szíriai területeket és hogy visszavonuljon az 1949 évi fegyverszüneti vonalra. Vilner végül bírálja egyes arab vezetők magatartását, akik az izraeli kormányt összetévesztik Izrael népével és megtagadják Izrael létjogosultságát. Az Izraeli Kommunista Párt kettészakadásáról szólva Vilner ezeket mondta: — Az Izraeli Kommunista Párt kettészakadásának semmi köze a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Kínai Kommunista Párt véleménykülönbségeihez. Szneh által kitalált hazugságról van szó, aki nyilatkozatában „kínai irányvonalunak” minősítette pártunkat. S az igazság az, hogy pártunk héber—arab—izraeli internacionalista párt, amely mindig is szolidáris volt és ma is az a Szovjetunió Kommunista Pártjával. Ezzel szemben a Szneh-féle csoport szovje teilen es csoport lett Lapjukban, a Kol Haamban nap mint nap a Szovjetunió politikája ellen lazítanak. Ugyanakkor e csoport magasztalja Johnson és J Goldberg magatartását Vietnami jeíentés McNamara amerikai hadügyminiszter, aki ezen a hé. ten valószínűleg Saigonba utazik, a helyszínen fogja megvizsgálni azokat a sürgető kérdéseket, amelyeket Westmoreland tábornok a Johnson-kormányhoz intézett az amerikai katonai létszám emelésére. Jelenleg 445 000 amerikai katona van Vietnamban és Washington ezt a létszámot az év végéig 470 000-re akarja emelni. r Hírügynökségi jelentések arról számolnak be, hogy kedden ugyanazon a vidéken, ahol vasárnap súlyos harcok folytak, a felszabadító hadsereg egységei ismét tüzérségi támadást intéztek az amerikaiak ellen. A geríllaharcosok által egy dél-vietnami teherautóoszlop ellen hétfőn intézett támadásról a dél-vietnami kormány szóvivője elmondotta, hogy a támadás súlyos veszteségeket okozott, 36 teherautót súlyosan megrongált, 17 ember meghalt és 16 megsebesült TASZSZnyilatkozat Ciprusról A TASZSZ nyilatkozatot adott ki a Ciprus körüli fejleményekkel kapcsolatban. Többek között megállapítja: Külföldi sajtóközlemények szerint a Ciprusi Köztársaságban államcsíny veszélye fenyeget Ezt külső reakciós erők készítik elő. Alátámasztják ezt a közlést egyes görög személyiségek nyilatkozatai is, akik lényegében a jelenlegi törvényes ciprusi kormány megdöntésére szólítanak fel. Nem titok, hogy a görög reakciós körök az Egyesült Államok és néhány más NATO-tagállam támogatásával már régóta terveket szőnek a Ciprusi Köztársaság függetlensége, szuverenitása és területi épsége ellen, ezek a tervek ellenkeznek a Biztonsági Tanács ismert határozataival. A NATO-ban most újra előkerült az úgynevezett Ache- son-terv, amely a Ciprusi Köztársaság felszámolását, a sziget feloszlatását, a ciprusiak államuktól való megfosztását irányozza elő. A jelentések szerint e terv megvalósítása a legközelebbi napok kérdése. A TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a Szovjetunióban figyelemmel kísérik a Ciprus körüli aggasztó fejleményeket, azokat a kísérleteket, amelyeknek célja e térség helyzetének újabb kiélezése és a Ciprusi Köztársaság létének veszélyeztetése. A Szovjetunió, amely következetesen síkra száll a békéért és a népek biztonságáért, nem lehet közömbös a Földközi-tenger szóban forgó részében az idézett jelentésekben vázolt fejleményekkel szemben. Azoknak, akik Cipruson államcsíny terveit készítik el, vállalniuk kell a felelelős- séget az esetleges következményekért. A Párizs—London „mérkőzés“ A magas szintű szovjet— amerikai tárgyalásokra irányuló figyelem a közelmúlt .napokban egy időre háttérbe szorította a „négy nagy” közül a másik kettőnek: Franciaországnak és Nagy-Bri- tanniának diplomácia kapcsolatát és tevékenységét. Pedig a szovjet diplomácia kezdeményező lépéseinek sikerét és békeszerető szempontjainak fokozatos áttörését, érvényesülését nem utolsósorban „a másik két nagy” magatartásán és kapcsolatain is le lehet mérni. Az alapvető következtetés az, hogy a szovjet diplomáciának a nemzetközi helyzet legégetőbb és legfőbb kérdésében, a nagy realitásérzékkel rendelkező francia politikát sikerült a maga oldalára állítani! Ezt jelezték az amerikai földrészről hazafelé tartó Koszigin szovjet miniszterelnök és De Gaulle elnök újabb találkozójáról kiadott közlemények. Sőt: bizonyos értelemben maga az a tény is, hogy a Koszigin— Johnson találkozó előtt és után a szovjet és francia kormány a legmagasabb szinten egyeztette politikáját. Ezt az irányzatot megerősíti, hogy a francia—szovjet diplomáciai érintkezés jóformán megállás nélkül igen magas szinten folytatódik. Csak a színhely változik: hétfőtől kezdve Pompidou francia miniszterelnök Couve de Murville külügyminiszter társaságában Moszkvában tárgyal. E megbeszélések természetesen bizalmasak. Bizonyos jelzések azonban megbízható iránymutatást nyújtanak. Ilyen volt például az a francia kormányutasítés, hogy Franciaország ENSZ- küldottsége a rendkívüli közgyűlésen támogassa a tizenhat el nem kötelezett ország által beterjesztett határozati javaslatot. Függetlenül a rendkívüli közgyűlés szavazásának eredményétől, a közgyűlés ajánlásai a Biztonsági Tanács elé kerülnek. Éppen ezért igen nagy jelentőségű, hogy Franciaország, mint a tanács egyik állandó tagja a dolog lényegét tekintve a Szovjetunióval azonos álláspontot elfoglalva kívánja felszámolni a közel-keleti háború következményeit. Franciaországnak ez a leg_ magasabb szintű állásfoglalása kiterjed a világhelyzet másik veszélygócára, Vietnamra is. De Gaulle elnök a sorozatos csúcstalálkozók Időszakában tett nyilatkozatában világosan leszögezte, hogy a háború alapvető oka az amerikai intervenció, megoldási módja pedig az intervenciós csapatok kivonása. Mindez jóformán eldöntötte a „Második két nagy” Franciaország és Nagy-Bri- tannia képviselői között folytatódott csúcstalálkozó légkörét és eredményeit Az angol politika igen nehéz helyzetbe került. A De Gaulle—Wilson tárgyalások napirendjén három alapvető kérdés szerepel: a Közel-Kelet, Vietnam és Nagy-Bri- tannia Közös Piac-i belépési kérelme. De Gaulle és a francia diplomácia maga óriása mindhárom kérdésben azon alapult: hogy a Wilson kormány politikája túlságosan fűződik Washingtonhoz, s ezért nem minősíthető Párizs számára megbízható szövetségesnek Az angol diplomácia — hogy ezeket az akadályoicat áttörje — bonyolult tornamutatványokat hajtott végre. Távol-Kelet és a vietnami háború kérdésében Wilson a De Gaulle-lal folytatott tárgyalásokon fenntartotta a Washingtonnak nyújtott támogatás politikáját — de ugyanakkor „megcsillantott” egy olyan lehetőséget, hogy Nagy-Britannia fokozatosan visszavonja erőit a Szueztől keletre lévő térségből. A közel-keleti konfliktus ügyében Wilson ugyancsak közeledni volt kénytelen a francia állásponthoz. Ezt tükrözte Brown brit külügyminiszter nyilatkozata, amely szerint az angol kormány nem ismer el semmiféle, hadműveletek útján szerzett területgyarapodást. Nagy-Britannia Párizsban végrehajtott közeledési manőverei azonban túlságosan homályosak és kétértelműek voltak ahhoz, hogy De Gaulle-t a Közös Piac ügyében alapvető álláspontjának megváltoztatására kényszerítsék. A francia elnök kijelentette: nem időszerű Nagy-Britannia teljes jogú Közös Piac-i tagságának megvitatása — s ugyanilyen álláspontot foglalt el francia befolyásra a brüsszeli Közös Piac-i külügyminiszteri értekezlet is. „Kárpótlásul” De Gaulle felvetette Nagy-Britannia „laza társulásának” lehetőségét a Közös Piaccal. Wilson azonban nagyon jól tudja, hogy ez az angol célok feladásával lenne egyértelmű. A laza társulás hosszú évekig elodázhatja a tényleges csatlakozás napirendre tűzését. Másrészt: megtagadná Nagy- Britanniától azt a nyugateurópai politikai befolyást, amelynek megszerzésére a teljes jogú tagság lehetőséget nyújtana, s amely voltaképpen az angol törekvések egyik célja. A csúcsértekezletek időszakában tehát a „másik két nagy” viszonya igen sokrétűen alakult. Franciaország megszilárdította az amerikai vonallal szemben független külpolitikai irányzatát. Ez az erőteljes és szilárd állásfoglalás bizonyos lényeges pontokon megingatta és engedményekre kényszerítette az angol külpolitikát — anélkül azonban, hogy tényleges közeledésről lehetne beszélni London és Párizs között. A fő tanulság mindenképpen az, hogy a London és' Párizs közötti tárgyalások aláhúzták a feltétlen amerikai elkötelezettség és Párizs között ingadozó angol külpolitika bizonytalanságát és elszigeteltségét. Algír: Hivatalos Algír, július 4. Az algériai sajtószolgálat (APS) tegnap közleményt adott ki a Csombe-üggyel kapcsolatban. A közlemény határozottan leszögezi, hogy „Algéria semmilyen külföldi hatalomtól nem hagyja magát befolyásolni, sem pedig eltéríteni imperializmus ellenes irányvonalától”. A közlemény elítéli az imperializmus és neokolonia- lizmus nemzetközi ügynökeit, akik kampányt indítottak Csőmbe kiszabadítására, és megpróbálnak nyomást gyakorolni az algériai kormányra. „Algéria, elveihez híven tudni fogja, hogyan döntsön Lumumba gyilkosának, Afrika ellenségének sorközlemény Csombéről sáról" — hangsúlyozza a közlemény. Az algériai sajtószolgálat bejelenti azt is, hogy Csőmbe és társainak kihallgatása „folytatódik, és kielégítően halad”. Az AFP értesülése szerint Csombét társaitól elkülönítve, egy algíri villában őrzik. Tájékozott források szerint a hivatalos kiadatási kérelmet az algériai hatóságok még nem kapták meg. Mun- gul Diaka államminiszter, a kinshasai kormány külön- megbizottja, aki tegnap indult el Algériába, még nem érkezett meg, sőt, repülőgépét hiába várták Brüsszelben. Valószínűnek tartják, hogy eredeti útirányát megváltoztatva, Athénban szállt le, majd innen Genfbe utazott A kinshasai rádió tegnap esti adásában bejelentette, hogy mindmáig érvényben van az a kiadatási szerződés, amit Franciaország és Belgium kötött abban az időben, amikor Algéria, illetve Belga-Kongó közigazgatását irányította. A rádió hangsúlyozza, hogy ezt a megállapodást egyik fél sem mondta fel. Az AFP algíri diplomáciai megfigyelőkre hivatkozva arról ír, hogy ha Algéria nem is adja ki Csombét a Mobutu-kor- mánynak, valószínűnek látszik, hogy az Afrikai Egységszervezet rendelkezésére bocsátja.
