Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-27 / 175. szám

Újjáépítési és hadi költségvetés az EAK-hau De Gaulle elutazott Kanadából Élmények, emlékek Angliából Sárközi Andor útijegyzete BUKAREST Szerdán délben véget ért a román nagy nemzetgyűlés ülésszaka. A parlament épü­letében megtartott szerda délelőtti ülésen a képviselők tprvényt fogadtak el a szo­cialista törvényesség és az alkotmányban biztosított ál­lampolgári jogok védelmé­ről, a szocialista demokrá­cia fejlesztéséről, a jogtalan adminisztrációs intézkedé­sek sértettjeinek kártalaní­tásáról, továbbá a károsul­tait rehabilitálásáról, valamint az állampolgári panaszok in­tézéséről. SAIGON A nyolchajtóműves B 52- es típusú amerikai nehéz­bombázók szerdán két légi­támadást hajtottak végre Észak-Vietnam területén felevő célpontok ellen, a de- militarizált övezettől köz­vetlenül északra, Az amei'i- kai gépek az észak-vietnami tüzérségi állásokat próbál­ták megsemmisíteni. A B 52-es légierődök több mint két hete hajtpttak végre utoljára támadást északi cél­pontok ellen. KAIRO Az A} Ah ram című kairói lap szerdai száma közli, hogy Tito jugoszláv elnök Kairóba látogat, valószínű­leg már a közeli napokban. A lap szerint Tito látogatá­sát már június közepén terv­be vették, de időpontjának megállapítását függővé tet­ték az ENSZ-közgyűlés be­fejezésétől és az arab kis csúcsértekezlettől. (AFP) ENUCU A biafrai tájékoztatásügyi minisztérium hivatalos köz­leménye szerint a biafrai fegyveres erők kedden of­fenzívat indítottak és nigé­riai területet támadtak. A biafrai légierő — mint a közlemény jelenti — csapat­összevonásokat és anyagrak­tárakat támadott Nsukkán, Ngálán, Adorun és Idahon körzetében. P Tíaenöt évvel ezelőtt, 1952 július 37-én adták át a for­galomnak a Volga és a Don között megépített, 101 kilo­méter hosszú Lenin-csator- nát A csatorna kisebb ten­gerjáró hajók fogadására al­kalmas, ajni azt jelenti, hogy a Fekete-tengerről, a Don és az Azovi-tenger vi­zének felhasználásával, ha­jók úszhatnak a Volgára, in­nét pedig a Moszkva-csator- nán át érhetik el a szovjet fővárost. A Lenin-csatorna üzembe helyezése óta Moszk­va ölt tenger kikötője lett. A csatorna jelentősége a belvizd hajózás, az öntözés, a tájjelleg előnyös fejlesz­tése szempontjából egyaránt igen jelentős. Az 1967 kilo­méter hosszú Don, és a legnagyobb európai folyam, a 3600 kilométer hosszú Volga egybekapcsolása tech­nikai bravúr is. A két fo­lyó 90 méter magas szint­különbségét kellett elmés zsiliprendszerrel és a cimi- janszki 2600 négyzetkilomé­ter felületű víztároló fel­használásával megoldani. A csatorna létrehozatalának gazdasági előnye igazán csak akkor érthető meg, ha tekintetbe vesszük, hogy a Volga vízgyűjtő területe 1 380 000 négyzetkilométer, a Doné pedig 442 500. A bel­tengernek beillő víztárolók és mellékfolyók egész töme­ge vált így egységes víziút- rendszerré. A folyajnóriás, a Volga a zárt Kaspi-tengerbe ömlik, s ezént — noha a szovjet belvízi hajózásnak kéthar­madát bonyolította le —, nem volt kapcsolata a ke­reskedelmi világunkkal. Ezt a hátrányát a Volga—Don csatorna kiiktatta. A nagy mű építése tovább folyik. A Volga 3550 kilométeren ha­józható. Vízjárását az ivan- kovoi, uglicsi, ribinszki, gorkiji, kujbisevi és volgo- grádi óriási víztárolókkal teljes sikerrel szabályozták. A következő lépés a Pecso- ra, a Vicsegda és a Káma folyók vizének átterelése lesz a Volgába. Ezzel megint Kairó, (MTI): „Újjáépítés és hadikölt­ségvetés” ezzel a címmel je­lenti be a Gumhurija a költségvetés módosítását és az adó-, illeték- és áremel­kedéseket. Az intézkedések célja az EAK katonai ere­jének növelése és a gazda­sági fejlődés biztosítása az agresszió következményeinek felszámolása szakaszában. Mint Zakaria Mohieddin miniszterelnök-helyettes mondotta, az EAK a népi szervezetek és a hadsereg újjászervezésével párhuza­mosan átszervezi a gazda­ságot is, hogy sikerrel szán­hasson szembe az országra nehezedő gazdasági nyomás­sal. A költségvetést a harc­ban álló nemzet szükségle­teihez kellett igazítani. Ez­zel az EAK képes lesz kato­Moszkva (TASZSZ): A kínai fővárosban ked­den délután nagygyűlést tartottak a „vörösgárdis­ták” az úgynevezett forra­dalmi lázadók és a hadse­reg katonáinak mozgósításá­val. A nagygyűlés résztve­vői sürgették a leszámolást Liu Sao-csi elnökkkel, Teng Hsziao-pinggel, a Kínai Kommunista Párt főtitká­rával, valamint más olyan párt- és állami vezetőkkel, akik szembeszállnak Mao Ce-tunggal és „eszméivel”. Követelték Van Zsen-csung- nak, a vuhani katonai kör­igen nagy területek kerül­nek a belvízi hajózás áram­latába és véglegesen kikü­szöbölik a Kaspi-tenger las­sú elapadását. A Szovjetunióban folyó gigászi munkálatok már ré­gen csodálattal töltik el a világ szakértőit és egyszerű embereit. És nincs abban az állításban egy szemernyi túlzás sem, hogy — ez ilyen arányokban, ilyen rövid idő alatt, csakis a kommuniz­must építő Szovjetunióban mehetett végbe. Ez a fény is hozzátartozik a lenini forradalom 50. évfordulójá­nak fényéhez. <F) Dobozy Imre: Gallai a száját nyalja, fo­galma sincs róla, miért hurrogják le. — De mi baj van, esperes úr? — ön kétszeresen is meg­feledkezik magáról. Ebben a társaságban... hát nem gon­dolja, uram? És mit jelent­sen az, hogy ruszki? — Oroszt jelent, esperes úr. Az a gyanúm, ön is meg fogja tanulni. — Mi az, hogy orosz? Banda! Istentelen banda! ön itt kedélyeskedik, mint­ha nem tudná... De még nincs vége! Az úr megpró­bált bennünket, bizonyára rá is szolgáltunk: de meg­álljt fog inteni, én ebben... igein, uram, én ebben bizo­nyos vagyok. Tele lett a pohara, ki- csurrant. Sajnálom az öreg esperest, de közben épp az ingerel ellene, hogy gyámol­talan, begyulladt trotli, az ijedtség kiabál belőle. Ele­get minisztráltam neki, ha mai erejének megszilárdítá­sára és ugyanakkor meg­kezdett fejlődésének és tár­sadalomépítésének folytatá­sára. Nazih Deif pénzügymi­niszter közölte, hogy a be­vételek 172 millió egyiptomi fonttal csökkentek. A defi­citet elsősorban a Szuezi- csatoma elzárása, a Sinai félszigeti olajkutak termelé­sének kiesése és a tengeri hajózás csökkenése okozza. A költségvetésben ezenkívül további 59 millió forintot kell biztosítani a, honvéde­lemnek. A büdzsé teljes ösz- szege 1 941 426 000 egyipto­mi font. Az agresszió előtt elfogadott költségvetés 2 010 000 000 font volt. Az új gazdasági intézke­dések augusztus elsején lép­nek életbe. zet politikai biztosának, egy­ben a KKP Hupej tarto­mánybeli pártbizottsága első titkárának, valamint Cseng Csaj-taonak, a vuhani kato­nai körzet parancsnokának kivégzését. A nagygyűlés résztvevői egyébként megszállták a pekingi kormánynegyed, a Csungnanhaj körríyékét és követelték, adják ki nekik Liu Sao-csit és híveiti. A pekingi rádió közlése sze­rint Liu Sao-csi-ellencs nagygyűlésekre került sor más kínai városokban is. Mint a TASZSZ rámutat, hírügynökségi jelentések szerint Liu Sao-csi és hívei ellen indított újabb támadá­sok azzal magyarázhatók, hogy csak nagy nehézségek árán sikerül létrehozni az új államhatalmi szerveket, az év elején beharangozott úgynevezett „forradalmi bi­zottságokat”. Bár Mao Ce-tung csoport­ja egyre-másra ad hírt „nagy győzelmekről”, a Renmin Ribao vezércikké­ben kénytelen elismerni, hogy a „kulturális forrada­lom” csak üggyel-^ajjal ha­lad előre és befejezéséhez még nagyon hosszú időre van szükség. A lap szerint mégnem szenvedett teljes ve­reséget a pártban hatalmon lévő személyek csoportja (így nevezik Liu Sao-csit és hí­veit) és a Renmin Ribao hangsúlyozza, hogy „semmi esetre sem szabad kímélni I ezeket a semmi rekel őket.” I csak egy gondolattal elkés­tem a csengetéssel úrfelmu­tatáskor, kiverte a víz, vé­kony nyaka rögtön nedve­sen csillogott. Az iskolában, még akkor plébános volt, plélábosnak csúfolták a há­ta mögött, egyszer meghal­lotta, de ahelyett, hogy fel­pofozott volna bennünket, a tábla elé térdelt, és imád­kozott a lelkünk üdvéért. Vagy tíz éve, kisasszony nap táján, hetekig olyan volt mint az alvajáró, amúgy is lapos arca gödrö­sen beesett, talán enni se mert, egy vacak kis vizsgá­lat miatt, amelynek volta­képpen nem is ő volt az okozója. Van nekünk még egy templomunk, a Gáldya- kénál is régibb, Illésházy- alapítás, boldogasszonynak szentelve, kisasszony napján már kora reggel nagy cső­dület van körülötte, kismise előtt a templpmkertben álló Mária-szobor mögött, öreg hársfák árnyékában, két Ottawa (MTI): Lester Pearson miniszter­elnök hivatala a kormány három és fél órás ülése után nyilatkozatot adott De Gaullenak arról az elha­tározásáról, hogy megvál­toztatja kanadai látogatásá­nak programját és már szerdán visszautazik Párizs­ba. A rövid közlemény hang­súlyozza, hogy „De Gaulle elhatározása a jelenlegi kö­rülmények között érthető, de ezek a körülmények — amelyeket nem a kanadai kormány teremtett —, rendkívül sajnálatosak.” A kormány szóvivője el­mondotta még, hogy az Ülés résztvevőivel közölték a francia elnök döntését, de nem vitatták meg azt. De Gaulle elnök külpngé- pe szerdán, magyar idő sze­rint 21,22 órakor emelkedett a magasba a montreali re­pülőtér betonjáról. Nincs tárgyalás a Vatikán és Izrael közt Kairó (MTI) VI. Kyrillos Alexandria és Afrika kopt pápája közölte, hogy üzenetet kapott a Va­tikánban tartózkodó egyip­tomi küldöttektől a pápával folytatott tanácskozásukról. Az egyiptomi egyházak de­legációja, nünt ismeretes ar­ra kérte VI. Pál pápát, lép­jen fel Jeruzsálem izraeli be­kebelezése ellen és sürgesse a szent helyek védelmét Az üzenet szerint VI. Pál pápa kijelentette az egyip­tomi egyházak küldötteinek, hogy a Vatikán és Izrael közt semmi féle tárgyalás nincs a jeruzsálemi szent helyek ügyében és hogy a szentszék nem változtatta meg álláspontját, amely sze­rint nem ismeri el Izraelt. A katolikus egyházfő kife­jezte sajnálkozását az egyip­tomi vallások képviselői előtt az ENSZ kudarca miatt & hangsúlyozta: reméli, hogy végül sikerül békés úton ren­dezni a közel-keleti problé­mákat. (MTI) gyóntatószékben szokta ki­vallatni híveit Grétha meg a segédje, Bonevits káplán. Akkor reggel azonban az öreg elaludt, vagy valami dolga volt, elég az hozzá, hogy mielőtt odaért volna, Kanálos Misi gyapai cim­balmos — aki részegen im­bolygóit hazafelé, s bizony­nyal elgyengült — a vallá­sos rendeltetésű bútordara­bok csábításának engedve be­ült az”' egyik gyóntatószékbe. Mindjárt elaludt volna, de nem hagyták. Valamelyik hívó felfedezte, hogy az egyik székben már ülnek, odatérdelt hát a rács elé, és sorolni kezdte Kanálos Misinek, mi minden disznó- ságot mívelt. A cigány meg­ijedt, ebből baj lesz, kiszab­ta hát rendesen a peniten- ciát, három Miatyánkot, há­rom Üdvözlégyet, s iszkolt volna, de nem lehetett, a hívők egymást váltották a térdeplőn. Végre azonban Kanálos nem győzte mersz- szel, kidugta fejét a rács 4 Körkép és búcsú A világ nagy metropoli­saiban szinte megoldhatat­lannak látszó küzdelmet folytatnak a régi városépí­tési és rendezési elvek sze­rint kialakított központok és a modern élet teremtet­te zsúfoltság ellentéteinek feloldására. A híres londo­ni City elegáns, de megle­hetősen szűk utcáinak mé­reteit lovas hintókhoz és nem emeletes autóbuszok­hoz méretezték. A Temzén átívelő hidakat se az autók hömpölygő áradatához. Amíg nem jár sikerrel va­lamelyik megváltó elgon­dolás, — mérnökök, terve­zők törik rajta a fejüket -r- csakis a fegyelem és a kulturáltság segíthet. A londoni, általában az angol közlekedés ilyen vpnatko- zásban példamutató. Hig­gadt, nyugodt, udvarias ma­gatartás jellemzi. Azt bizo- nyitja, hogy 40 kilométeres sebességgel is lehet halad­ni, sőt a csúcsforgalom óráiban csakis így lehet. A gazdag angol nyelvből bizonyára káromkodásokra is futja. Úgy tapasztaltuk, hogy az autósok ezeket nem használják. Alighanem rájöttek arra, hogy még oly pompásan cifrázva se gyorsíthatják meg velük a közlekedést. Párizs egységesebb, átte­kinthetőbb, könnyebben fel­dolgozható a látogató szá­mára, mint az angol fővá­ros. Londonnak száz arca van. Különböző negyedei­ben évszázadokat lehet be­járni. Stílusok, történelmi emlékek, hagyományok ke­verednek benne. Élnek a formaságok, a történelmi tudat fogalmazódik meg bennük, de az is megfi­gyelhető, hogy a hagyo­mányok, főleg a fiatalok körében, lazulnak, oldód­nak. Több mini szoknyát látni, mint keménykalapot és esernyőt A rendkívül szép Bristol város színhá­zában egy mujsical előadás­ban volt részünk; a forma­bontás nemcsak a színpa­don érvényesült, hanem a nézőtéren is, ryár ami az öltözködést illeti. A Trafalgar téren nap­pal is, méginkább az esti órákban összeverődnek, a „dühöngő fiatalok” Igen csöndes semmittevésre, vagy olykor gitárzenével és da­lolással színesítik az utca lármáját. A Picaddillyn nappal is villóznak a fény­mögül, én csinyálom, csi- nyálom kérem alásan, de nem tudom, az úristen hely­benhagyja-e. Szegényt per­sze kirángatták a gyóntató­székből, a feldühödött hívek vagy öt gyónásra valót po­foztak rajta, a késve érkező Grétha ideggörcsöt kapott, a botrányból vizsgálat lett, a gyóntatószéket el is kellett tüzelni, mert Kanálos ijed­tében belepisilt Gallai elszomorodik. — Megállj ? Hát bizony, már nagyon inthetne. Már a Kárpátoknál kellett volna, de legkésőbb Beregszászon. Sürgesse maga is, esperes úr, mert mire az isten meg­mozdul, fát vágunk Szibé­riában. — Fél? Hát maga is? De ön katona. Egészséges, ku­tya baja... hát miért van itt? — Hol a csudába lennék? Meghívtak. — Ne éretlenkedjék! A határon... ott kellene! De uram, ön már innen van a Dunán, holott ép, egészsé­ges: trágár módon élcelö- dik, uram, hát ne szaladt volna idáig, akkor. Deső leteszi poharát. Eb­ből elég, kár is bosszantani az öreget. — Valóban szaladtunk, esperes úr. Ha jól összeszá­molom, vagy ezerkétszáz ki­reklámok és körbefutnak a Coca-Colát hirdető és aján­ló óriásbetük. Itt kezdődik a Szohó: a mulatók, sztrip­tízek, sex mozik negyede. De a párizsi Place Pigalle egzotikus nyüzsgéséhez, vastag ricsajához képest kezdőnek, unalmasnak, hal­vány utánzatnak tűnik Az angolok ragaszkodnak ha­gyományos építkezés) Stí­lusukhoz, amelynek elve: „Az én hazám — az én varam"; nőm akarják utánozni a Towert; a családi jelleget, a kertet, ahol a selymes lú nyírásával és gondozásával tölthetik szabad idejüket — változatlanul kedveiiK, London zsúfoltságát eny­hítendő, „bolygó városodat” építőnek körzetében. Ezek­hez tartozik — Stevénage, amelyet hála az értékes tá­jékoztatásnak és a kellemes körsétának, alkalmunk volt megismerni. Láttuk, ho­gyan alakítják ki az új va­rosközpontokat, határolják el egymástól az üzemeket és a lakónegyedeket, s old­jak meg a közlekedési prob­lémákat. Itt se emeltek ma­gas házakat. Az 19öŐ-ban épített londoni postahivatal tornya alighanem alkalmi engedmény korunk építé­szeti divatjának. A 580 láb magas toronyban egész Nagy-Britannia legmaga­sabb épületét csodálhattuk meg. A tetején elhelyezett étterem körben forog, hogy a tea és az üdítő italok mel­lé fölszolgálhassák London változatos panorámáját is. A búcsúestén ismét talál­koztunk azokkal az angol kollegákkal, akik az elmúlt esztendőben hazánkban jái> tak. Jóleső érzéssel tapasz­taltuk, hogy szívesen emlékeznek vissza látogatá­sukra és jó benyomásokat szereztek népünk alkotó munkájáról. Küldöttségünk vezetőid köszöntő és búcsúzó szavai­ban Bernard Shaw szellek mes aforizmáját idézte; eszerint az angolok és az amerikaiak egy, s ugyan­azon nyelvet beszélik, így hát nem értik meg egy­mást. Majd hozzáfűzte: mi más-más nyelven beszé­lünk, tehát lehetőségünk van rá, hogy megértsük egymást. A szívélyes beszélgetések; természetesen nem homá­lyos! tják el a tényt, hogy a nemzetközi problémákat, a világ helyzetét és alakulá­sát sok vonatkozásban más­másképpen ítéljük meg, de az is kitűnt, hogy a kölcsö­nös jószándék megteremt­heti a találkozási pontokat; lomé tért. Persze, nem egy- végiében, másfél év alatt — Szégyelhetik magukat! Maga is! Én tanítottam hit­tanra, uramisten, ilyen em­berekre bízták Mária or­szágát. — Rendben van, esperes úr. Még jobban szegyeinénk magunkat, ha nem utóvéd­ként futottunk volna idáig, a visszavonuló csapatokat, köztük német egységeket is fedezve. — De ember, hát nem érti... — Értem, esperes úr. — Mit? Ne játsszunk... Erre a szerencsétlen népre, erre a védtelen nyájra rá­zúdul a front Irgalomra bízzuk magunkat? Azok ir­galmára? Még mindig nincs késő... még most is, ha minden erővel... — A mi erőnk, esperes úr, az önével együtt, akkor kel­lett volna felmérni, amikor á háború elkezdődött. Grétha fáradtan retirál. — Igen, de mit tehetünk, fiam. És akkor is... közön­séges szavakat használni, ilyen időkben... Ez az úr, bocsánat, klozetról beszél, miközben én azt se tudom, holnap még misézhetek-e. Gallai felhajt egy pohár pálinkát. Ijesztő, mennyit bír inni. (Folytatjuk) Kínai események Tizenöt éves a Lenin nevét viselő csatorna útra lehel kezdeni (Regény) 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom