Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

GROMIKO; S Szovjetunió megadja a szükséges segítséget az arab országoknak Szavazás a semleges országok határozati javaslatáról az ENSZ-közgy ütésen New York, (MTI): Az ENSZ-közgyűlés pén­tek esti ülésén a szünet után — magyar idő szerint éjfél után egy órakor — Finnország képviselője be­jelentette, hogy a Svédország, Finnország és Ausztria által közösen beterjesztett hatá­rozati javaslatból az ülésen elhangzott ellenvetések alap­ján kihagyták azt a bekez­dést, amely azt javasolta a Biztonsági Tanácsnak, hogy sürgős. kérdésként foglalkoz­zék a közel-keleti helyzet vizsgálatával. A szavazásra bocsátott módosított semleges határo­zati javaslatot 63 szavazat­tal 26 ellenében és 27 tar­tózkodás mellett elfogadták. Ezzel az ENSZ-közgyulés sürgős rendkívüli ülését meg­határozatlan időre elnapol, ták azzal, hogy azt a köz­gyűlés elnöké bármikor Ösz- szehívhatja. amikor annak szükségét látja. A szavazást követően fel­szólalt a péntek éjszakai ülésen Gromiko szovjet kül­ügyminiszter. A szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy megelége­déssel lehet szólni az ENSZ- közgyülésben lezajlott vitá­ról. A küldöttségek többsé­ge valamilyen formában el­ítélte az agresszort és terü­leti hódításait, elmarasztalta az erőszak alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokban, síkra szállt azért, hogy Izrael haladéktalanul vdhuljon vissza a megszállt arab te­rületekről. A Jeruzsálemre vonatkozó közgyűlési határozatok elfo­gadása nemcsak Izraelnek ebben a városban tanúsított magatartásét ítéli el, ha­nem visszautasít minden iz­raeli kísérletet is arra, hogy megszilárdítsa pozícióit az elfoglalt arab területeken. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a köz­gyűlés nem tudott határoza­tot hozni a legfontosabb kérdésről, az izraeli csapa­tok haladéktalan kivonásá­ról. Ezt az Izrael mögött álló imperialista erők, mindenek­előtt az Egyesült Államok makacs ellenakciója akadá­lyozta meg. Az Egyesült Ál­lamok kormányára hárul a fő felelősség az arab álla­mokkal szembeni ellenséges­kedés szellemével átitatott minden akcióért. A Szovjet­unió a jövőben is — a népek biztonságáért és békéiéért harcoló más, államokkal együtt — íámc^Jatni fogja az arab országok igazságos ügyét, sokoldalú segítséget és támogatást ad az agresz- sziiótól szenvedő arab orszá­goknak politikai és gazda­sági téren, valamint védelmi képességük erősítésében — mondotta befejezésül Gromi­ko. V Élmények, emlékek Angliából Sárközi Andor útijegyzete Arab miniszterek látogatása Kosziginnél Moszkva, (TASZSZ): Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök szombaton a Kremlben fogadta Hasszán A bábu marokkói idegenfor­galmi minisztert és A1 Ati- kit, Kuwait olaj- és pénz­ügyminiszterét. A szovjet kormányfő külön-külön ba­ráti beszélgetést folytatott a két arab miniszterrel. Iraki katonai küldöttség Moszkvában Moszkva, (TASZSZ): S&kér Mahmud Sukri ve­zérőrnagy, nemzetvédelmi miniszter vezetésével iraki katonai küldöttség tartózko­dik a szovjet fővárosban. A küldöttség szombaton láto­gatást tett Ándrej Grecsko ma csalinál, . a Szovjetunió honvédelmi miniszterénél. A küldöttség szívélyes ba­ráti légkörben megbeszélést folytatott kölcsönösen ér­deklődésre számottartó kér­désekről. Grecsko marsall .villásreggelit adott az iraki katonai küldöttség tiszteié- tér€. A japán sajtó Takeö Miki európai látogatásáról ' Tokió, (TASZSZ): A japán sajtó nagy jelen­tőséget _ tulajdonit Takeo Miki japán külügyminiszter küszöbön álló lengyelorszá­gi, csehszlovákiai és ma­gyarországi látogatásainak, amelyek alkalmat adnak á japán külügyminiszternek különböző nemzetközi prob­lémák és kölcsönös érdekű kérdések megvitatására. A japán Oimes rámutat, a kelet-európai országok gyors gazdasági fejlődése láttán a japán üzleti körök azt re­mélik, jó piacra találhatnak itt a japán gépek és vegy­ipari termékek számára. t Számos lehetőség van Ja­pán és Kelet-Európa kap­csolatainak fejlesztésére és elmélyítésére. E tekintetben Miki külügyminiszter láto­gatása nagy jelentőségű és kedvező eredményekkel ke­csegtet — fejeződik be a cikk. Szabadságharcos sikerek Dél-Y!etnamban Saigon, (MTI): A dél-vietnami szabadság­harcosok Saigontól 77 kilo­méternyire északkeletre, a Saigonból Dalatba vezető or­szágúton rajtaütésszerű tá­madást intéztek egy ameri­kai páncélos egység ellen. A támadás következtében 13 amerikai katona meghalt, 59 megsebesült. A harcban, amely egy amerikai szóvivő szerint a leghevesebb volt az elmúlt 12 napban, az ame­rikai' .egység''er&,_éUériállá£.f! tanúsított, és ..tüzérségi ea lé­gi támogatással veszteségeket okozott a gerilláknak. Dél- Vielnam északi részében a felszabadító hadsereg kato­nái két ízben is támadták az amerikai tengerészgyalogo­sok egységeit. Khanh Hoa tartományban július 20-án felrobbantottak egy fontos hidat Nha Trang várostól 16 kilométernyire, a támadás következtében megsemmisült egy fegyverekkel rakott ka­tonai járműoszlop. Ugyan­ezen a napon, a gerillák megrongálták a 4-es számú országút több szakaszát, ez az út fontos összekötő vo­nal Saigon és a Mekong deltája között. 1. Időjárás és teázás A hazaérkezett vándor beszámolójában óhatatlanul sort kerit az Időjárásra; ha megfeledkezne róla, úgy is megkérdezik, Angliából visszatérve pedig egyenest kikivánkozik az emberből a gyors tájékoztatás, hogy higyjétek el, se köd, se eső nem nyomasztotta kedé­lyünket, csak a sárga utcai lámpák emlékeztettek rá, hogy itt is , lehet szmog, nemcsak Budapesten, mert egyébként a gyönyörű jú­niusi időszakban mindvé­gig forró napsütésben csil- logtak-villogtak a harso- góan zöld, buja legelők, a Regent Park csábítóan si­mogató fű tengere, a Bristol csatorna messziségbe ve­sző vize, a fölötte karcsún ívelő mintegy három kilo­méter hosszú híd, a Severn Bridge és a Tower tor­nyai. Hogyne ecsetelnénk az időjárás alakulását, amikor annyira hozzászoktunk eh­hez a témához. Nem a nyelvleckék túlzása, hogy az angol emberek találko­zásaik első perceiben kicse­rélik véleményüket az idő­járásról, jajszó és emóció nélkül, nagyon tényszerűen, tárgyilagosan; csupán a szokásos élcelődésben rejte­zik némi hiba és tévedés: nem pusztán formalitás, il­lendőség és jómodor bizony­sága az időjárásról szóló csevegés, hanem bizonyos funkciót tölt be az embe­rek érintkezésében, akár­csak az angoloknál szintén általános és megszokott te­ázás, Hozzátartozik az élet­nek ahhoz a jó üteméhez, amelynek tanulságos pél­dáit, jelenségeit és meg­nyilvánulásait láthattuk az üzemekben és szerkesztősé­gekben, farmokon és a köz­lekedésben. Az időjárás is, meg a finom, erős teák fo- . gyaszjjása.Js a . nag megha­lj tárpg9í.f:,^‘tgtan,.'a kikap­csolódást' és a könnyedsé- . .. get % áfel8éXípfÍr . 3Ä alkotó energiák,, s a központosítást követelő munkák, vagy in­tenzív beszélgetések szüne­teit, frissítő pontjait. Figyel­jük meg, hogy nálunk is egy­re nagyobb tért hódít a tár­salgásokban az időjárás: izgatottan figyeljük, vajon lesz-e eső, amelyet szomjú- hozva várnak a kertek és a ^szántóföldek; kisüt-e nap, hogy érlelje a szőlőt és a gyümölcsöt; avagy milyen pusztításokat okozott a szá­guldó szél és a tomboló or­kán. Mi gyakran haszná­lunk indulatos jelzőket az időjárás jellemzésére, az angolok szenvtelenül és iróniamentesen szólnak róla. Akárcsak színes írójuk, Somerset Maugham világhí­rű novellájában „Az esŐ”- ben, pedig ott fülledt drá­mai konfliktusok hátteréül szenvedélyes, tragikus ösz- szecsapások mottválójaként jut szerephez az idegtépő, nyugtalanító időjárás. A teázásnak, kétségtelenül kialakult a szertartása. Nem ismerem az idevágó törté­nelmi adalékokat, a folk­lór tanulságait, de az a meggyőződésem, hogy tuda­tosan alakították ki. A te­at lassan, kortyolgatva fo­gyasztja az ember, egy-egy apró szendvicset, biscuit-et. kekszet harapdálva hozzá. A finom aroma és a kelle­mes környezet könnyed, de nem könnyelmű • csevegésre csábít, oszlik a fáradság, megpihen a lélek és „kipi­rosodik” a kedély; ilyenkor a világot nem lehet meg­váltani, (ehhez izgatott gon­dolatok és túlfűtött szenve­dések kellenek), csak vala­mi keveset igazítani rajta; a barátság, a társas érzés, a családias hangulat és a jóakarat erősítésével. Az már a vendéglátás szokásainak körébe tartozó érdekesség, hogy az étter­mekben a teához tejet is, vizet is felszolgálnak külön csészékben, hogy az erű- nedűt kl-ki ízlése szerint, mixelhesse. Az angolok rit­kán isszák cukorral. „Illatos a mi teánk, illat- feíieg száll reánk” — ének­lik Lehár Mosolyorszaga- ban, ha valaha is jól ér­tettem ezt a szöveget. Meg­vallom őszintén: mindig idegesített ennek az áriá­nak a filozófiája. Minden­esetre: az angliai teázó él­mények után valamelyest jobban be tudok hatolni e dal gondolatkörébe. A ' magyar újsagírókül- döttséget, amelynek tagja­ként jártam Angliában. Mr. G. A. Hutt, az angol újságíró szövetség elnöke kedves, barátságos otthona ba invitálta teára. A szívé­lyes .háziasszony kérdéséi e. hogy mit óhajtok, így vá­laszoltam: — Hálás lennék, ha megkínálna egy csésze feketével. Ilyen kérés öt­órai teán alighanem szo­katlannak bizonyult és né­mi zavart támasztott. Közismert, hogy fekete- fogyasztásunkkal, akárcsak a válások számával élen járunk a világ ranglistá­ján. Úgy tűnik, hogy mind­kettőnél tartózkodóbbak­nak, szemérmelesebbeknek kellene lennünk. „Számunkra Csőmbe már halotti" Ellenakciókkal fenyegetőznek Afrika árulójának védelmezői Kinshasa (MTI): A kiadatási okmányról már csak Bumedien elnök aláírása hiányzik és Csom­óét, a Kinshasában távol­létében halálra ítélt volt miniszterelnököt repülőgé­pen Kongóba szállítják — jelentette szombaton reg­gel iroda.. Aigű • bői. .... .. . ..... Alig-, fél órával azután, hógy áz algériai legfelső bíróság pénteken Csőmbe kiadasd mellett döntött, a kinshasai rádió így tudat­ta hallgatóságával a hírt: „Az áruló Csőmbe hamaro­san itt lesz, Afrika ügye meghallgattatott. Az igaz­ságos ítélet bebizonyí­totta, hogy az afrikai szo­lidaritás nem szavakból áll csupán, hanem a való­ságban gyökerezik. Az újságírók Mobutuval még péntek este talál­koztak. A tábornok-elnök kijelentette: „Csombét a mi bíróságunk halálra ítél­Dobozy Imres ura lehet Kezdeni (Regény) 12. Az eljegyzés náluk volt. Anyám óriási tortát sütött, mint a malomkerék, a se­géd cipelte ulana, drága kosztümöt csináltatott, rend­behozatta a körmeit, a váro­si ügyész lánya lesz a me­nye, igazi úri család, nem afféle elsőgenerációs, már a nagypapák és dédpapák is urak voltak, a szaga is. úri mindnyájának, de a tortát letették a konyhában, nem szelték fel, a Gerbeaudtól hozatott süteményekkel szol­gáltak, anyámat néninek szólították, apámat mester úrnak. Egész délután. Csak én voltam Ernő, kivált Su- rándynak, aki hangsúlyosan tegezett. Apám, ijedt kis öreg, az asztalt simogatta, hiába a diófa az diófa, an­nak nagyon szép munkája van. Szólnom kellett volna? Ne nénizzenek, mester urazzanak? Fene tudja, netn is jutott eszembe. Apám va­lahogy nékem is mester úr, és ez már rég kezdődött, talán egy régi-régi bittai bú- aw'm Gyerekkoromban többször átrándtiltunk Bittára, rácok utknak ott, búcsú előtt Gál- , dot is mindig végiglármáz­ták, robogó szekértől kur­jongattak be az udvarokba, állva nyakaitok a bort, tam_ buráztak, szívesen látunk mindenkit a bittai búcsún. Nagyszerű búcsúk estek ott, kólót tanultunk táncolni forró vérű rác lányokkal, egy víg zsivaj gás volt az egész falu, csupa harsány szeretetre méltóság, estére azonban a rácok berúgtak, bottal estek neki annak, aki nem odavalósi volt, szaladt az egész vendégsereg kifelé a sötében, mint a bolondok, ez volt az igazi mulatság, a szaladás Bittárói, sikongás, lihegés, majd elpukkadtunk a nevetéstől, pedig aki há­tul maradt, kicsapkodták a port a nadrágjából. Egyszer apám égetett cuk- rott vett a búcsún, letört belőle egy darabkát, a szá­jamba dugta volna kedve­sen, de én már akkor 1» un- dorodós voltam, csak apám páctól rozsdás ujját láttam, fekete szélű körmét, és el­kaptam a fejem, nem kell. Semmit se szólt, nem olyan ő, hogy akár a gyedekének is szólni merjen, csak re­megett a hegyes kis álla so­káig, aztán eldobta az egész égetett cukrot, nehéz mozdu­lattal, mint aki roppant súlyt taszít odébb. Klára az eljegyzési uzsonnán egy sü­teményt dugott a számba. Amikor ropogtatni kezdtem, már késő volt, hiába jutott eszembe az égetett cukor, apám rám nézett, elfakadt sírva. Bolond dolog ez. Egy­szeri, egyetlen, ijesztően fo­gyó életünkből ilyen fordu­lók maradnak meg ben­nünk: égetett cukor, süte­mény. Mégis, a szép Klára tömör mellét a mester úr fia markolászta. Már nem látom a mű­helyt. A Törökpiac felöl rakéta szökken a felhők ha­sa alá, füstös fényt lobbant, utána annál sűrűbb a szür­kület. Fél négy, a Gyapa busa löszfejéről nehéz gép­puska dörmög alá a város­szélre, a nyomjelző lövedé­kek izzó barázdákat húznak a homályban, az oroszok nem válaszolnak. Surándy- éktól kijön a cseléd, jesszu- som, végvezető úr, mit fog szólni a kisasszony! Mennék befelé, a cseléd széttárja karját, azt tetszett mondani tegnap, úgy hét óra körül tetszik jönni, a nagyságos asszonyék a fél hatos vonat­tal jönnek haza Pestről, de tessék bejönni, a nappaliban meleg van. Állok, nem tu­dom, mit mondjak. El se búcsúzhatok? Dühítő hülye­ség, épp most kellett be­mennie Pestre, Klára ned­ves, nagy szemét egy pilla­natig oly élesen látom, mintha ott volna valóban, az 'öregvárosban elcsattan egy aknavető, a becsapódás­ra figyelek, aztán semmire se, a cseléd didereg a kert­ajtóban. írni kellene pár sort: De mit? A túlsó járdán Bartal Géza siet a Cseresz­nyés felé, vastag lódenka- bátban, csálére álló kalap­ban, vékony lábait kacsázva dobálja egymás mellé, ke­zében orvosi táskája. De igazán, tessék, bejönni, ne tessék itt kint álldogálni. Nem, köszönöm. mondja meg a kisasszonynak... hát igen azonnal be kellett vo­nulnom, de a napokban ok­vetlenül jelentkezem. Atko­zott história. Nem tudok be­lenyugodni. Klára, hát itt a front a nyakunkon, nem gondolsz rá, hogy valami közbejöhet? Ha nem ske­gyelném magam a cseléd előtt, visszamennék. Beülni a meleg nappaliba, legyen ami lesz, azt kellene csinál­ni, és fütyülni az egész ro­hadt világra. Utolsónak érkezem. A Cseresznyésen túl a kastély tömör sziluettje. Deső szót­lanul cigarettázik, csak a kezét nyújtja. Gallai idege­sen röhög. Bartal Gézát ug­ratja, nőgyógyász létére most majd férfiszerszámo­kon próbálhatja ki a tudo­mányát, de nagyon erőlte­tett az egész, mindenki tud­ja, hogy voltaképpen most vetettük el a kockát. Sorki elvigyorodik, amint egyen­ruhámat meglátja. Alázato­san jelentkezem, hadnagy úr. Hazafelé a vonaton, míg civilben voltam, bujnyik szemmel méregetett. Süp­pedt, mély üregű, komor szeme van ennek a Soriéi­nak: gödör fenekére bújt két mérges, fekete bogár. Tarba hallgat, még idáig egyszer sem hallottam a hangját, szép arca kövesen merev, valami nem emberi hideg­ség dermedt rá. Menjünk hát. (Folytatjuk) te, szamunkra Csőmbe mai halott.” A UPI hírügynökség kinshasai tudósítója szerint a volt miniszterelnök sorsa megpecsételődött: mihelyt az algériaiak kiadják őt Kongónak, nyilvánosan fel fogják akasztani. A hírügy­nökség azonban úgy véle­kedik, hogy Csőmbe.rés ba- rátái — elsősorban a Kelet- ’ Kongóban rejtőző zsoldosok éb — ennek megakadályozá­sára mindent meg fognak kísérelni. Maga Csőmbe pénteken az algériai bíró­ság előtt értésere adta, hogy reménykedik meg egy utolsó megbeszélésben: „Szeretném, ha Mobutu leg alább egyórás kihallgatás i adna nekem” — mondta. Csőmbe támogatói pén­teken a következőképpen reagáltak: 1. Jean Schramm belga zsoldos-órnagy, a kelet-kon­gói Puniában, ahol megerő­sített tábora van, nem adta ki az általa fogva tartott , húsz európai túszt a Vörös- keresztnek. A mentőrepülo- gép dolga végezetlenül tért vissza Kinshasába. 2. Csőm­be felesége egy amerikai ügyvéd közvetítésével táv­iratban kérte Mobutut, hogy halassza el a halálos ítélet végrehajtását, amíg ők az ENSZ-hez fordulnak. 3. A dél-afrikai Durbanban éio Mike Hoare volt kongni zsoldos-ezredes (ismert gúnynéven: „Vad Miké”) Mobutuhoz intézett távira' tában a polgárháború ki' ujulásával fenyegetőzött, h* Csombét valóban kivégzile 4. Amerikai magánszemé lyek fenyegető táviratokkal árasztják el Algéria ENSZ- képviseletét Idézet egf Jachson Heights-i (New York) polgár táviratából: „Vigyázzatak! Figyelünk benneteket!” 5. René Flori- ot, Csőmbe francia ügyvéd­je Párizsban törvénysértő­nek nevezte az algériai legfelső bíróság ítéletét. Azt állította, hogy a bíróság megsértette a védelem jo­gait és hogy Csombét nem külföldi igazságszolgáltatás­nak, hanem „hóhérainak szolgáltatják ki”. A belga külügyminisztéri­um azonban hallgat. Szóvi­vője szerint „a minisztéri­um nem szokott olyan fej­leményeket kommentál­ni, amelyek Belgiumra sem közvetlenül, sem közvetve nem vonatkoznak.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom