Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-16 / 140. szám
Úgyis eltart a föld Sóstóhegy — Kemecse között dupla vágány Jól halad a felsővezeték építése KÜLÖNÖS HELYZETÉRŐL beszélt előttem néhány hete egyik termelőszövetkezet fiatal állatorvosa: — Elnökünk azzal tüntet ki mostanában — mondta —, hogy mások jelenlétében részleteket olvas föl nekem olyan újságcikkekből, riportokból, melyek a kezdő állatorvosok elhelyezkedési gondjaival foglalkoznak. — Miért? — csodálkoztam rá. — Hadd lássam, milyen szerencsém van, hogy nekem mégis jutott a képesítésemnek megfelelő munkahely. ... Bár aligha akad még egy ilyen enyhén szólva: kifogásolható „pedagógiai fogással” élő vezető az országban, nem ritkaság, hogy egyesek értetlenül állnak a tény előtt, hogy a kormányzat bizonyos kedvezmények nyújtásával is biztatja a szakembereket, tekintsék a tsz-ekben végzett munkát életcélnak, telepedjenek meg a faluban, kössék össze sorsukat a szövetkezeti gazdákkal. Magam is hallottam már: „Nyolcvanezer forint állami támogatást kap az agro- nómusunk lakásépítésre.” Vagy: „Miért kell megtéríteni az új gépész átköltö- zési költségeit?” Olykor: „Még letelepedési segélyt is kapott a kertészmérnökünk, nekünk ki adott a házra?” KÉTSÉGTELEN. külöf nősen a gyöngébb gazdaság gi eredményeket elért tsz- ekben a tagság nehezen érti meg azt a helyzetet, hogy a városból jött mező- gazdasági gépészmérnök, vagy állatorvos esetleg a többszörösét keresi annak, amit a közösben 8—10 hoidnyi földterületét beadó alapító tag kap. De azt már nem kérdezik: vajon elvárható-e, hogy főiskolai vagy egyetemi végzettségű < emberek úgy vállalják a letelepedést egy faluban, hogy ne kapjanak segítséget első lépéseikhez: az otthonteremtéshez, a letelepedéssel kapcsolatos családi problémák megoldásához. Köztudott, hogy a tsz-ek szakemberellátottsága még így is gyönge. Az ország szántóterületének négyötödén gazdálkodó tsz-ekben 2800 felsőfokú képzettséggel rendelkező szakember tevékenykedik, a hatodakkora szántóterületet birtokló állami gazdaságokban pedig 2720. Létkérdés a termelőszövetkezetekben, hogy az új gazdasági mechanizmus körülményei között a mainál lényegesen több szervezni, tervezni, kereskedni tudó szakember legyen. Az új helyzetben ugyanis százak, ezrek pénze, keresete, boldogulása múlik azon, hogy a vezeiő posztokon olyan szakemberek álljanak, akik döntéseikkel okosan tudják szolgálni a közösség érdekeit. Tehát a tagságnak az az érdeke, hogy a tsz-ekben is olyan szakemberek tevékenykedjenek, akik nem csupán részfeladatok áttekintésére képesek, hanem ismerik a területükön fölmerült közgazdasági problémákat, az értékesítés lehetőségeit, vagy nehézségeit, a munkaszervezés legkorszerűbb formáit. A NAPI SAJTŐ A TSZ- AIOZGALOM kibontakozása óta szinte ontja az olyan példákat, melyek szerint azonos adottságokkal rendelkező szövetkezetek gazdálkodási eredményei nagyon eltérnek egymástól attól függően, hogy melyikí ben jobb, vagy rosszabb a vezetés. Nos, ezek a végletek még erőteljesebben érvényre jutnak a közeljövőben. A tsz-ek nagyobb önállósága a helyi vezetés fokozottabb szakszerűségét, rugalmasságát, ötletességét követeli meg. Hallottam nemrégiben egy közös gazdaságról, melynek tagsága még a vegyszeres gyomirtást sem akarta be vezetni, mondván: megcsappan attól a mezei munkások jövedelme, akárcsak a sok mindenféle rafinált új géptől. A gazdaság szakemberei — lám az emberekkel való bánni tudás ugyanolyan szakmai követelmény, mint a gépek szerkezetének ismerete! — tehát a szakemberek türelmesen magyarázták, bizonyították az ellenkezőjét. Azóta, noha a kézi kapálással teljesen fölhagytak a tsz-ben, sőt a kukorica betakarítását is gépesítették — növekedett a tagság jövedelme. Az utolsó gazdasági évben már helyeslőén fogadták a vezetőség javaslatát, hogy vegyenek több, mint 600 ezer forintért erőgépeket, továbbá szárító-, markoló-, zuzó-bogyózó-, silótöltő, valamint talajmarógépet. HISZEN KIK LEHETNÉ NEK jobb, értőbb szállás- csinálói a tsz éken belül a legkorszerűbb termelési módszereknek, munkaszervezési magló dósoknak, mint a mezőgazdaság .leginkább képzett dolgozói, akiknek ez a hivatásuk <s. Tehát nemcsak a szocialista együttmunkálkodas rcrmái kívánják meg, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben tevékenykedő szakemberek jó munkakörülményéket, megfelelő emberi bánásmódot élvezzenek, de érdeke is ez minden tsz-tagnak. Van egy régi tréfás paraszti szólásmondás: „Eltart a föld, csak legyen mit ennünk!” Ami olyasfélét jelentett, hogy majd . csak megleszünk valahogy. A ma szántó-vető embere nem valahogy akar meglenni. Munkája nyomán jobb anyagi helyzetbe, kulturáltabb életkörülmények közé kíván emelkedni. Ehhez pedig a mezőgazdaság mesterei segítik. Fölösleges-e hát minden lehetőt megtenni azért, hogy azok a mesterek jó otthonra, megértő, meleg emberi közösségre találjanak a tsz- ben? Bajor Nagy Ernő Több száz millió forintos beruházással korszerűsítik villamosítják a Nyíregyháza —Záhony közötti vasútvonalat. A MÁV ez évi egyik legnagyobb munkája jó ütemben halad. Most fejeződött be a Sóstóhegy—Kemecse között elkészült dupla vágány műszaki átadása. Ezzel az átadással lehetővé vált, hogy az egyes munka- folyamatokat átcsoportosítsák. Kicserélik a regi síneket Az elkészült második vágányon néhány nap múlva megindul a forgalom. Az építők ekkor hozzákezdhetnek a régebben épült sínek teljes felújításához. Ahol szükséges, ott kicserélik a talpfákat, új sinmezőket fektetnek le. Ezt a vonalat is olyan állapotba hozzák, hogy a nagy sebességgel közlekedő villamos vontatású szerelvények közlekedésére alkalmas legyen. A pályaépítéssel párhuzamosan halad a villamos felsővezetékek szerelése. Záhony és Fényeslitke között Ötvenöt túlkoros többségükben nyolc osztályt sem végzett állami gondozott leány sorsáról döntöttek Nagydoboson, az ifjúsági nevelőotthonban. Gyermek- városi, nevelőotthoni gyerekek érkeztek Pest, Hajdú- Bihar, Heves. Békés és Szaboles-Szatmár megyéből, hogy megismerkedjenek a szövő és a női szabó szakmával, melyet élethivatásul választottak. A leányok elhelyezése, munkába állítása ezelőtt — nevelőotthon hiányában — más megyében történt eddig. A megyei tanács művelődési osztálya és a Sza- bolcs-Szatmár Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet közös szervező munkája eredményeként három évvel ezelőtt megnyitotta kapuit a nagydobosi ifjúsági nevelőotthon a volt Perényi kastélyban. Azóta szakmunkásképzés folyik itt szabóvarró és mezőgazdasági jelleggel, ezzel párhuzamosan végezték el a tanulók az általános iskola 7—8. osztályát. Az idei tanév döntő fordulatot hozott az intézet életében. A nevelőotthon szocialista szerződést kötött a Budakalászi Lenfonó és Szövőipari Vállalattal, hogy a nevelőotthonban elhelyemár végeztek is ezzel a munkával. A szerelők most Sóstóhegy—Kemecse közé jönnek, hogy itt folytassák a vezetéképítést. Következő szakasz Kemecse— Nyírbogdány A beruházási program szerint ez évben Nyíregyháza és Nyírbogdány között készül el a dupla vágány, a villamos felsővezetéket viszont egészen Záhonyig kiépítik. Éppen a zavartalan munka biztosítása érdekében szükség van arra, hogy a feladatokat szakaszosan oldják meg. A már elkészült és műszakilag átadott dupla vágány után a következő szakaszt Kemecse—Nyírbogdány jelenti. A sínmezők jelentős részét már itt is lefektették. az átadás azonban csak ké- » sőbb történhet. Ezt követi — ez évben utolsóként — a Nyíregyháza és Sóstóhegy közötti rész építése. Jelenleg Nyíregyházán. a Bethlen Gábor utca végén nagyarányú földmunkák folynak. Teljesen zett 14—18 éves leány gondozottak mint betanított szövők kedvező körülmények között elhelyezkedhessenek és hogy az iparvállalat utánpótlását biztosítsák. A nagydobosi ifjúsági nevelőotthon lehetőséget nyújt a vállalatnak abban, hogy legalább 24 leány rész-vételével az intézetben lévő szövőműhelyben gyorsított szövőipari betanítással és elméleti képzéssel lenszövőipari képzést szervezzenek. A jövő tanévtől évenként 25—30 gondozottnak ad lehetőséget a képzettség megszerzésére' az intézet. Megkezdődött a munka. A vállalat részéről művezető. segédművezető, és szakoktató segíti a képzést. Júliustól három műszakban Mátyus községből a kis- várdai baromfikeltető üzem vásárolja fel a tojást. A legutóbbi alkalommal június 5-én adtuk el árunkat a felvásárlónak. Most tizenharmadiké van, és újra vásárolják a tojást, de pénz még a múlt hetire sincsen. új vágányra terelik a szerencsi és záhonyi forgalmat. A mélyen fekvő területen ezért igen sok földet kell megmozgatni. A munkák állása egyelőre nem teszi lehetővé, hogy itt is hozzákezdjenek a sinek lefektetéséhez. Modern építőgépek A pályaépítés a legkorszerűbb eszközökkel történik, a nehéz fizikai munkát szinte teljesen megszüntették. Előreláthatólag augusztusban megérkezik egy modern árokásógép, mely a felsővezeték tartóoszlopainak gödörásósát gyorsítja meg. Eddig ugyanis ezt a feladatot 2—3 ember végezte kézi erővel. A gép néhány perc alatt, megássa a szükséges gödröt. Figyelembe véve a műszaki felkészültséget. a munkák állását, nem lesz akadálya annak, hogy az év végére meginduljon a villamos vontatás Nyíregyháza és Záhony között. B. F. folyik a szakoktatás. Hamarosan itt 26 szövőnő végez, ugyancsak ez évben tesz szakmunkásvizsgát 16 varró. Ebben a szakmában is biztosított az elhelyezkedés: Pécs, Budakalász Ózd, Fehérgyarmat várja az utánpótlást. Ma már jó híre, tekintélye van az otthonnak. Javultak a tárgyi feltételek is. Másfél milliós költséggel felépítettek két műhelyt, klub- helyiséget, tantermet, szolgálati lakást és irodákat. Ebben az évben 75 ezer forintot költöttek csupán a hálószobák, folyosók és egyéb helyiségek festésére. Szedlák András, a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója Ha a felvásárlónál érdeklődünk, mindig az a válasz, holnap. Nem értjük, ha a vállalatnak szüksége van a tojásra, miért fizet ilyen keservesen ? Sebestyén Gusztávná Mátyus Tudósilónk írja? Ötvenöt lány sorsa jóra fordult (Búeíd a katcduitói A Tísza-töltés alatt még árad a folyó. Több kilométerre a legközelebbi falutól elnyújtva fehérük egy tanya. Tuskolány. Alig tíz ház az egész. A tanya végén egy kis domb hátán áll a tanítói lak az iskolával. Itt él, itt tanít immár negyven esztendeje Demjén Ferenc tanító. A konyhában tudom meg, hogy várni kell, a „tanító bácsi” a szomszéd tanyán tanít. Itt már három éve megszűnt a tanítás, mert kevés a gyerek. Azóta jár át. Napi két kilométer oda, kettő vissza. Jó délután volt már, mire megérkezett. Fürgén mozgó, fiatalos ember. A korát csak hófehér haja árulja el. Kedvenc könyveivel megszokott szekrénye elé ültünk, s nevetve mesélte, hogy éppen ma van az idei 800 kilométeres jubileuma. A kétszázadik tanítási nap. Naponta négy kilométert gyalogoltam. — Most képzelje el. menynyit gyalogoltam életemben, ezalatt a negyven esztendő alatt. Még akkor is, ha csak két utat számolok a tanya és a falu között. Az út olyan errefelé, hogy a lovat is sajnálja az ember. — Mikor 1928-ban idehelyeztek, s én úgy október elején kijöttem, az intéző várt. Azelőtt Budapesten laktam, a városi divat szerint öltöztem. Lakkcipő volt a lábamon, aztán alighogy léptem egyet, rögtön telement vízzel meg sárral. Az intéző rámnézett, aztán a cipőmre és csak ennyit mondott: csizma kell ide, tanító úr! Elkeserítette ez az egész vidék és vissza akart menni a fővárosba. — Aztán lebeszéltek. No, gondoltam, ezt az egy évet még kibírom. Majd utána elmegyek. A harmadik évben már hívtak, már el akartak helyezni máshová. Be a faluba, de akkor meg már én nem mentem. Annyira megszerettem itt az embereket. — Pedig nagy szegénység volt errefelé. Ha volt valami keresztelő, vagy lakodalom akkor az embereknek a szomszédoktól kellett kölcsön kéregetni a lábbeliket, ujjasokat meg efféléket. Egyedül tanított az elejétől fogva. Volt úgy hogy egyszerre 108 gyereket is. — Lassan a harmadik nemzedéket nevelem. A lakás három nagy szoba, táskarádió, rengeteg festmény. — Ez az épület régen dohánycsomózó volt. Azért néz ki ilyen pocsékul. 60 méter hosszú. A felét aztán lebontották, s így lett belőle a lakásom, meg az iskola. — A rádió? Ez már a legújabb. Az elsőt még 1930-ban vettem. Az itteni nép nem látott addig rádiót, esetenként annyian eljöttek hallgatni, meg bámulni hogy alig fértünk. — Ma már minden házban van, itt-ott kettő is. A lakás végében van az iskola. Cseppnyi szoba az egész, ma már üres, — Itt van az én negyven évem, a falak között. , Itt van a könyvtár is, vagy 150—200 kötet. Gyakori vendég itt a tanyasi ember. — Régebben színdarabot is tanítottam. Itt adtuk elő. A környező tanyákból is bejöttek. Sokszor egész szekérerdő táborozott az udvaron. Az udvaron vakít a nap. a fehérre meszelt falak növelik a fényét. — Ha most hirtelen minden tanítványom eljönne, nem férnének itt a téren. — Büszke vagyok rájuk Igen kedves tanítványom volt Molnár János, ma hadseregünk főtisztje, meg Kovács István a Népszabadság párizsi tudósítója. — De legbüszkébb arra a jó néhány száz tanítványomra vagyok, akik szerte az országban dolgoznak, egyszerű emberekként. Becsületesek. emberek lettek. Aztán megmutatta a méhesét, még sokáig állt a ka- } púban. A tanyát bizonyosan nehéz szívvel fogja itthagyni. Horváth János j MEGIEGYZÉSEK: Jutalom postán Négy éve dolgozik az egyik vidéki munkahelyen egy értelmiségi fiatal. Hogyan becsülik meg, milyen formában ismerik el munkáját a felettesei? Nem panaszkodott, de megemlített egy epizódot: ötszáz forintos csekket kézbesített címére a posta az egyik napon. Nem tudta milyen pénz ez, vissza akarta küldeni a feladónak. Néhány nap múlva véletlenül találkozott a felettes szerv vezetőjével a járási székhelyen. Megtudta, az 5U0 torintot nem kell visszaküldenie jutalomként kapta. A postán jutalom érkezett, mégsem tudott maradéktalanul örülni, bár megérdemelte. A gépies serkentés. az ilyen elismerés nem az embernek szól, hanem az aktának, a rubrikának, amit ki kell pipálni, a csekket ki kell tölteni. És az aktara ráírni: „Irattár.” Az igazi elismerés énnél több. Duhaj A duhaj vendég június 12-én este a Sóstó II. osztályú éttermének belső helyiségében tartózkodott. Csapkodta az asztalt ivott, gajdolt és molesztálta a pincért. Cigányt követelt, hogy „ideálljon az asztalra, itt húzza.” Majd a pincért akarta megénekeltetni az asztal tetején. Az üdülőhely egyetlen reprezentatív szórakozóhelyén számos vendég ült. A duhaj a szálloda vendége volt. Később a részeg a portás ablakát ütötte, verte mert tőle nem akarják átvenni az üres üvegeket. A vendégek szóltak az egyik arra haladó pincérnek, hogy fékezzek meg a duhajt, aki most már a portásnőt molesztálja, garázdálkodik. „Reggel óta ezt csinálja” — válaszolta a pincér. Ezt egy öiödrangú kocsmában sem tűrik el. Páll Géza Késik a villanyrendőr Elég egy pillantást vetni szerdai—szombati napokon az Állami Áruház előtti útkereszteződésre, hogy az ember megállapítsa: nagyon elkelne már az oly rég óta ígért villanyrendőr. Korábban végeztek itt forgalom- számlálást is, s ennek adatai szintén alátámasztják ezt a kérést. A közlekedési szakemberek már nem egyszer utaztak Budapestre villanyrendőr ügyben, azonban mindig üres kézzel tértek haza. A négy kilenclámpás testtel még csak nem lenne baj, de a vezérlő automata sajnos, hiánycikk. Az érdekelt vállalatok képtelenek ez évben leszállítani. Már olyan elképzelés is született, hogy Nyíregyházán állítanak össze egyet „házilag”. Ez egyrészt drága másrészt mire elkészülne, esetleg már a budapestiek is szállítani tudnak. Beszéltek félváltós automatáról is, melyet adott esetben egy rendőr vezérelhetne, később átkapcsolhatná az automatára. Legjobb természetesen az olyan automata lenne, melyre több közlekedési csomópontot is rá lehetne Kapcsolni. Az Állami Aruház előtti útkereszteződéssel párhuzamosan esetleg a Csemege előtti részt is. így folyamatosan biztosíthatja a zöld utat, éppen úgy. mint a Lenin körúton. Bogár Feren« És az ára ?
