Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-02 / 128. szám

„Ha lehetne a szívet ajándékozni46 Üzemlátogatáson szovjet barátainkkal Emberek a „késedelmes rakodás“ mögött Komplexhiigád-értekezlei INÍyiibáíoiban és a tanulságok Az egyik brigádtag el­mondta: úgy került az állo­másra rakodómunkásnak, hogy miután évekig inás megyébe járt munkára, ta­lálkozott ismerősével, aki említette, helyben is jól le­het keresni az állomáson. Aki őt jelenlegi munkahe­lyére „beszerezte”, már to­vábbáll! Az ilyen munka­körül menyeket nem lehet sokáig bírni. A kereset viszonylagos. A rakodómunkások éjszaka egyáltalán nem keresnek jól, rossz a térmegvilágitás, ennek következtében jó ha a nappal kirakható áru ötven-hatvan százalékát tud­ják teljesíteni. A nyírbátori állomást több millió forintos költ­séggel nem régen korszerű­sítették. Az állomásteret és a rakodótér egy részét meg­felelő útburkolattal látták el, korszerű világítást léte­sítettek. Ebből csupán az a rész marad ki, ahol az áruforgalom nagy részét le­bonyolítják, ahol az AKÖV dolgozói havonta két-há- romszáz vagon rakodását végzik. A MÁV ezt a terü­letet a korszerűsítésből az­zal az indokkal hagyta ki, hogy AKÖV-bérlemény. Az AKÖV pedig arra hivatko­zik, hogy MÁV-terület. Mindenesetre a hivatkozá­sok és vélemények nem se­gítik elő a jobb munkavég­zést. nem gyorsítják a ra­kodást, de annál nagyobb kárt okoztak és okoznak vállalatoknak és a dolgo­zóknak egyaránt. Nagy a fluktuáció. A törzsgárdának még magja sem alakult, nem igen lehet olyan rakodómunkást talál­ni. aki akárcsak kétéves munkaviszonnyal rendelkez­ne. Sokan említették, hogy a vándorláshoz olyan ellent­mondások is hozzájárulnak, mint a bérezés. Az állomá­nyon kívüli dolgozóknak például egy-egy vagon ki­rakásáért dupláját fizetik annak az összegnek- mint amennyit egy állo­mányban lévő munkás kap­hat. Sokan ezért is válnak meg az AKÖV-től. De ezen túl ez az ellentmondás oko­zója a laza fegyelemnek, a rossz munkamorálnak. így nem véletlen, ami május 27-én is történt. Az állo­másra 60 vagon áru érke­zett és szombaton, vasárnap a kirakáshoz nem volt em­ber. Csak ennél az egy eset­nél a rakodási késedelmes­ség több ezer forintos ko­csiálláspénzt jelent. Bírálták a vezetést is. Kirívó példának említettek, hogy előfordult, a munká­sok bérét a hiányos bizony­latolás miatt csak részben számolták el. Emiatt is sok a reklamáció. Ezért is hagy­ták már el a vállalatot munkások. De a hiányos adminisztráción túl rossz a munkaszervezés, a gépek kihasználása nem megfele­lő. Az igazsághoz tartozik, hogy a telepvezető, a tér­mesterek fizetése szintén nem tükrözi azt. hogy figye­lembe vették felelősségteljes munkájukat. A telepvezető jóval kevesebb fizetés* kap, mint akármelyik rakodó-^ munkás. Az AKÖV' évente több százezer forintot fizet ki azért, mert a vagonokat késve rakják ki. A MÁV időnként kocsihiánv miatt nem tud eleget tenni a megnövekedett áruszállítási feladatoknak. Több oldalú érdek is fűződik tehát ah­hoz. hosv javítsanak a MÄV-AKÖV komplexbri­gádok helyzetén. Seres Ernő Cikk jelent meg má­jus 23-án a Kelel-Ma- gyarországban. „Szabol­csi vállalatok késedel­mes rakodás miatt az év első négy hónapjá­ban közel 100 ezer fo­rint kocsiálláspénzt fi­zettek a MAV-nak. Legtöbbet az 5. számú AKÖV fizetett. Szabol­csi állomásokon 10 767 órát vesztegeltek feles­legesen a vagonok.” Nem mindennapi komp- lexbrigád-értekezletet tar­tottak május 30-án a nyír­bátori MÁV állomáson. Az AKÖV és a MÁV vezér- igazgatósága is képviseltet­te magát. Nem ok nélkül. Az országban közel 300 AKÖV-MÁV komplexbri­gád dolgozik és a nyírbáto­riak munkáját a tíz legrosz- szabb brigád között tartják számon. Ennek okai nem­csak a nyírbátori helyzetre jellemzőek, de arra is vá­laszt adnak, miért vontatott Szabolcs valamennyi köz­pontosított állomásán a va­gonok kirakása, miért Özet évente tetemes bírságot az AKÖV. A nyírbátori állomáson 25 rakodómunkásnak kellene dolgozni, hogy pontosan mi­kor mennyi dolgozik, soha nem lehet tudni, erre a lét­számra soha nem lehet szá­mítani. Az emberek állan­dóan cserélődnek. Jönnek és mennek, s főleg azért, mert nem találják meg a számí­tásukat, a legelemibb szo­ciális feltételek sincsenek biztosítva, a munkafeltétel rossz. hasznosítani a segítség adta lehetőséget — mondotta. — Itt, ebben a kultúrházban adtunk otthont 1958 őszén, azoknak a szovjet katonák­nak, akik segítettek né­pünknek az ellenforradalom leverésében. Az üzemlátogatással egy­bekötött tapasztalatcserén egyre-másra záporoztak a kérdések, hol a tolmács se­gítségével, hol anélkül. „Milyen termékeket állíta­nak elő, kísérleteznek a szintetikus fehérje előállítá­sával, milyen a műszaki be­osztásuk aránya, mennyien vannak párttagok, hol ta­nulnak a kommunisták, ho­gyan döntik el a szocialista cím odaítélését?” és így to­vább.­A gyár megtekintése al­kalmával különösen tetszett a vendégeknek a vazelin­üzem, ahol most kísérletek folynak olyan, kis költséggel előállítható gyógyszeralap­anyag előállítására, amely versenyképes lesz a világ­piacon is. A látogatás több, kedves epizódja között is megkapó volt az a jelenet, amikor a küldöttség egyetlen nő tag­jának — Otgoreckája Ta­mara Vasziljevnának — egy hatalmas, frissen szedett ró­zsacsokrot nyújtott át a fia­talok nevében Fohsz József KISZ-titkár, amelyet a gyár udvarán lévő lugasról szed­tek. A baráti érzést fejezték ki azok a szerény ajándékok is, amelyeket a küldöttség min­den tagjának a gyár dolgozói nevében adott át a gyár igazgatója. Viszonzásul Sztencsuk Jurij Ivanovics, a szovjet ipari delegáció ve­zetője is megajándékozta a vendéglátókat, nem marad­hatott el a szokásos, baráti öleléssel járó jelvényfeltűzés sem. A szovjet küldöttség veze­tője meleg szavakkal kö­szönte meg az őszinte, bará­ti fogadtatást és kérte a vendéglátókat, hogy látogas­sanak el hozzájuk, tekintsék meg az ottani üzemeket is. A vendégek ezután kedves szavak kíséretében bejegyez­ték nevüket a szocialista brigádok naplóiba. A következő állomás Kis­Új irodaház, gyógyszertár, posta Nyíregyházán Kedves vendégeket fogad­tak ezekben a napokban megyénk üzemeinek vezetői, munkásai. Szovjet emberek jöttek el hozzánk, hogy ki­cseréljék tapasztalataikat, tovább mélyítsék a két nép barátságát, megismerkedje­nek az emberekkel, életkö­rülményeikkel. A Nyirbogdányi Kőolaj­ipari Vállalat szerdán fo­gadta a küldöttséget. Érthe­tő volt a vendégvárók iz­galma, ritkán jutnak el hozzájuk szovjet emberek, pedig a feldolgozásra kerülő alapanyag jelentős részét éppen a Szovjetunióból kap­ja a gyár. A kultúrházban rendezett fogadáson Fülöp János igaz­gató, országgyűlési képvise­lő ismertette az üzem tör­ténetét, a felszabadulás utáni rohamos fejlődését. — Üzemünk dolgozói nem felejtették el, hogy mit kö­szönhetünk a baráti szovjet népnek és igyekszünk is várda volt, ahol találkoztak a járási pártbizottság veze­tőivel, s részt vettek az Or­szágos Szeszipari Vállalat gyáregységénél rendezett fo­gadáson. — Nagyon örülünk — mondotta köszöntőjében Li- pők András a pártbizottság titkára — hogy járásunkban újra szovjet vendégeket fo­gadhatunk, hiszen a mi ba­rátságunkat eltéphetetlen szálak fűzik össze. Az Öntödei Vállalat gyár­egységében sorra kerülő lá­togatás során ötvös József igazgató tájékoztatta a ven­dégeket, s emlékül az öntö­dében készülő radiátor mi­niatűrjével ajándékozta meg őket. A küldöttség tagjai az üzemben tett séta során ba­rátságosan elbeszélgettek a Spanyolországból emigrált, Kisvárdán élő és itt családot alapított Enrique Campos Jimenezzel, aki a megmun­kálóban egy speciális gépet kezel. Elismerésüket fejezték ki arról a gyors iramú fej­lődésről, amelyet az öntödé­ben ez évben befejeződött rekonstrukciós beruházások révén elért, s az új üzemben folyó munkához kívántak sok sikert. Az ötnapos cserelátogatás alkalmából megyénkben tartózkodó öttagú szovjet ipari delegáció tagjai ma vesznek búcsút vendéglátó­iktól. A gyors tempót diktáló zsúfolt program ellenére is reméljük; jól érezték magu­kat, s megismerhették váro­sunk és megyénk számos, je­lentős üzemét, újabb sze­mélyi barátságok is szövőd­tek szovjet és magyar embe­rek között. S hogy ez meny­nyire így van, bizonyítja ezt a küldöttség vezetőjének megjegyzése; „Ha lehetne a szívet ajándékozni, mi azt is szívesen odaadnánk önök­nek...” Tóth Árpád A Nyíregyházi Konzervgyárban Beretvás Dezső igazgató tájékoztatja a küldöttséget fez üzemben folyó munkáról. Az öntödei Vállalat klsvárdai gyáregységében Sztencsnk Jurij Ivanovics, a szovjet delegáció vezetője, Enrique Campos Jimenez spanyol emigránssal beszélget. Mellettük Lipők András, a járási pártbizottság titkára és Ötvös József, a gyár igazgatója. Ez a kép a Nyirbogdányi Kőolajipari Vállalat bejáratánál készült. Balról jobbra; Vincze József, a Nyíregyházi Járási Tanács VB elnöke. Alexa László, a Nyíregyházi Járási Pártbizottság első titkára, Kuhár András, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője, Lakatos István az üzemi pártalapszervczet titkára, Gulácsi Antal szb-titkár, Fülöp János igazgató, Kosán Dimitrij Dimitrijevics, a Jászenyi Faipari Kombinát igazgatója, Szjutrik Jurij Alexáiul revics, a Területi Helyiipari Vállalatok igazgatója, Otgoreczkája Tamarova Vasziljevna ungvári városi pártitkár, Sztencsuk Jurij Ivanovics, a Husztl Járási Pártbizottság első titkára, a szovjet delegáció vezetője, Korzs Jurij Iva­novics, a Hahói Járási Pártbizottság másodtitkára és Bakó Elek, a nyirbogdányi üzem főkönyvelője. Újabb előkészületi mun­kák kezdődtek meg a vá­rosközpont. rendezésére. Az építők már felvonultak a Kossuth térj ABC-áruház építkezéseihez, és éppen a közelmúlt napokban adták ki a szállodaépítés miatt megszűnő gyógyszertár át­helyezésére az engedélye­ket A jelenlegi helyett kor­szerű szép és kiegé­szítő létesítményekkel jól ellátott új éjjel-nap­pali gyógyszertárat a Sza- bolcs-szálló Lenin tér felő­li oldalán helyezik el. Szomszédságában további lehúzott redőnyök tűnnek el: a vendéglátóipari válla­lat fagylaltüzemet létesít, s dolgozói számára szociális helyiségeket A Mártírok terén már emelkedik az illetméhyszátn- fejtő hivatal irodaháza, mellette lebontották a Dó­zsa mozit, és már készülnek azok a tervek, melyeknek alapján ötemeletes irodaház­zal zárják le a tér keleti oldalát. A Bethlen Gábor utcai „vasalóház” sorsa is meg­pecsételődött: elkészültek a bontási tervek és nemsoká­ra felvonulnak az építők. Helyén a városközpont szép új középülete kap helyet: a nyíregyházi főposta. Ez nem­csak a jelenlegi szűkös helyzeten segít, régi épüle­teit műszaki célokra adják át, további bővítések lehető­ségét, telefon, távgépíró központ létesítésének alap­ját teremtik meg. A Kossuth téri ABC-áru­ház már készül, rövidesen újabbhoz is hozzálátnak: a Búza téren a MÉSZÖV építtet. Az új áruház acél­vázas. impozáns kétszin tes létesítmény lesz: 4,8 millió forintos költséggel építik. Az építési engedélyt a napok­ban kiadták. A tervek sze­rint a főépület mellett el­árusító pavilonsor keretezi majd a tér déli oldalát. A2 áruház Rákóczi út felőli részében többek között presszó, pecsenyesütő is he­lyet kap. A már kész tervekkel ren­delkező belvárosi foghíjak mellett azonban más ren­dezések is szükségesek. El­sősorban a Szabadság téf kialakítása és a Zrínyi Ilo­na utcán megkezdett épít­kezések folytatása jelent­hetne ugrásszerű fejődést a központ városiasodásában. (marik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom