Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-24 / 147. szám

Fock Jenő felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) alapokmánya elveinek sem­mibe vevésével megsértsék a gyarmati sorból független­né vált arab államok terü­leti épségét. Nem engedhe­tő meg, hogy az agresszor élvezze agressziója gyümöl­cseit, hogy a tárgyaláson az erőszakosan elfoglalt terüle­tek birtokában akarjon dik­tálni. Keressük a békés megoldást Izraelnek és támogatóinak eddigi magatartásából és a közgyűlési vitában elhang­zott érveléseiből egyértel­műen az derül ki. hogy Iz­rael éppen az elfoglalt te­rületek birtoklásából akar kiindulni. Ebben a helyzetben kell a békés megoldást megke­resnünk. A mai feszült, s Izrael támadása következté­ben még feszültebbé vált nemzetközi körülmények között természetesen ez nem könnyű feladat A nemzet­közi helyzetnek ezek a más­hol is tapasztalt veszélyes tünetei is szerepet játszot­tak abban, hogy Izrael ag­resszióját elkövette. 1963 nyara, a leszerelési tárgyalások terén,tett utolsó engedményes lépes óta a vi­lág számos területén fokozó, dott a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Ál­lamok agresszív tevékenysé­ge. Délkelet-Ázsiában az Egyesült Államok évek óta nyílt, szégyenteljes agressziót követ el a hazáját védő hős vietnami nép tóién. Napról napra, szélesíti embertelen és a nemzetközi jog minden előírását semmibe vevő tá­madásait, amelyek az egész világ békéjét fenyegetik. Szinte naponta követ tó provokációkat a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­ság ellen. La Un-Amerikában az Egyesült Államok deklarál­ta az egyoldalú beavatko­záshoz való jogát és él is vele. Afrikában a hírhedt 1964-as közvetlen kongói beavatkozás mellett nyíltan vagy burkoltan támogatja a kontinens déli részén ural­mon lévő reakciós rezsime- ket Felelőtlen és bűnös lépés Ezeknek a ténykedéseknek a folyományaként kialakult légkör nehezíti Európában is a függő problémák rende­zését. A szocialista országok­nak a katonai tömböktől mentes Európára, az atom­mentes európai övezetekre, a két német állam békés együttműködésére tett kez­deményezései visszhangra találtak a kontinens nyuga­ti részién élő népek körében is. Ugyanakkor az Egyesült Államok és Anglia a NATO. ban és azon kívül kifejezett hivatalos politikája ennek az agresszív katonai szer­vezetnek az erősítése. Mind­két hatalom támogatja az NSZK egyre nyíltabban fa- sizálódó militarista körei­nek revansvágyó terjeszke­dési törekvéseit, atomfegy­ver-igényét Izrael tehát agresszióját olyan nemzetközi háttérben követte tó, amelynek egyik jellemző vonása a főbb szö­vetségeseinek a nemzetközi helyzet javulását gátló, sőt romlását elősegítő tevékeny, sége. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az Egyesült Ál­lamok politikája általában és különösen a Vietnam el­leni háborúja által létreho­zott légkör jelentős befo­lyást gyakorolt Izrael elha­tározásaira, felelőtlen és bű­nös lépéseire. A gyarmatosító hatalmak célja A gyarmatosító hatalmak közel-keleti politikai céljai jelentették az izraeli agresz- szió második fontos — ez esetben közvetlen — okát. Nem kívánok a valamennyi­ünk által ismert, közelmúlt események részleteibe bele­bocsátkozni. Nem lehet azonban nem észrevenni azt a közvetlen kapcsolatot, amely az olajhatalmak kö­zel-keleti érdekei és Izrael­nek szomszédai ellen foly­tatott politikája között fennáll. Ismeretes. hogy Szíriában a kormány más arab országok támogatásával az elmúlt év vége óta ke­mény harcot folytatott az olajmonopóJiumokkal a szíriai nép nemzeti érdekei védelmében. Törvényszerű logikává] nehezedett ennek folytán Izrael nyomása el­sősorban Szíriára ez év ele­je óta. Erre a kihívó, nyütan tá­madással fenyegető maga­tartásra reagáltak az arab államok azzal. hogy még szorosabbra vonták szövet­ségüket Szíriával. Izrael fe­nyegetéseit minden fázisban támogatták szövetségesei, el­sősorban az Egyesült Álla­mok. A gazdasági és politi­kai nyomás az arab államok ellen, a 6. flotta tüntető fel­vonulása a Földközi-tenger közel-keleti térségében és az EAK elleni erőfitogtatással való fenyegetés nyílt bízta­tás volt Izrael számára, hogy a végső előkészületeket meg­tegye a fegyveres támadás­ra. A feszültség tetőfokán, május 31-én, az EAK az állandó fenyegetés ellenére még egy kísérletet tett a békés megoldásra. A Bizton­sági Tanácsban benyújtott határozattervezetében java­solta. hogy újítsák fel két héten belül az egyiptomi— izraeli vegyes fegyverszüneti bizottság tevékenységét. A válasz az amerikai flotta- beavatkozással való fenyege­téstől bátorított szélsőséges erők felülkerekedése volt Izraelben, majd a június 5-i agresszió. Izrael szerepe a haladás ellen Az izraeli támadás har­madik összetevője magának Izrael állam kormányainak sok évre visszanyúló politi­kájában gyökerezik. A közgyűlés harmadik ülésszakán 1949. május 11- én vette fel Izraelt az ENSZ tagjai sorába. A világ hala­dó közvéleménye már akkor figyelmeztette az új állam vezetőit arra a veszélyre, amely a nemzetközi reak­ciós erők részéről fenyegeti őket: arra, hogy a gyarmati sorból felszabadult és fel­szabaduló arab népek és ál­lamok ellen az imperializ­mus és kolonializmus erői­nek képviselőivé válhatnak a térségben. Izrael kormá­nyainak az elmúlt 19 év fo­lyamán követett politikája — sajnos — azt mutatja, hogy nem elkerülni Igye­keztek ezt a veszélyt, ha­nem tudatosan szerepet vál­laltak a haladás erői elleni harcban. Izrael szomszédai tólen sorozatosan elkövetett agressziói, expanziós törek­vései — amelyek számos elítélő biztonsági tanácsi ha­tározat meghozatalát is szük­ségessé tették — megmér­gezték a Közel-Kelet légkö­rét. Vajon milyen névvel illessük azt a politikát, amelyet Izrael a régi arab menekültekkel és a most megszállt arab területek la­kosságával szemben folytat? Az az Izrael, amelyet a fa­sizmus menekültjei számá­ra hoztak létre. Nagyon fontos, Izrael számára elsősorban fontos, hogy világosan, tisztán lás­sa: az arab országok elleni sorozatos és szörnyű bűn­cselekményei táplálják azt a véleményt, hogy Izrael nem szuverén ország, ha­nem a gyarmatosító hatal­mak kiszolgálója. Elnök úr! A közgyűlés mostani sür­gős és rendkívüli üléssza­ka az agresszió elkövetése után és következtében ült össze. Olyan helyzetben, amikor Izrael ki szeretné használni a támadás előnye­it, amikor a nemzetközi jog és az ENSZ alapokmá­nya előírásaival homlok- egyenest szembehelyezked­ve, megszállva tartja más államok területeit. Ebben a helyzetben kell helyesen megfogalmaznunk, hogy mi értendő valóban békés megoldáson. Izrael és az Egyesült Ál­lamok képviselője is egy­folytában békéről, harmó­niáról, együttműködésről beszélnek. Az amerikai ha­tározati javaslatnak még a címe is a tartós és szilárd béke megteremtésének nevét viseli. A valóság azonban mást mutat. Vajon azzal jelent-e meg Izrael képviselője itt élő- tünk, hogy legújabb táma­dásának következményeit segítsen felszámolni? Izrael képviselője be­szédében és válaszában szólt ugyan a tárgyalások­ról, de azzal a feltétellel, hogy az általa megszállva tartott területeket előzőleg nem üríti ki. Az agresszorok kalandorpo­litikájának jellemző vonása, hogy jogtalanul elfoglalt területeket szeretnének a tárgyalásokon alkú tárgya­ként felhasználni. Hallot­tunk olyan felelőtlen nyi­latkozatokat, hogy Izrael számára teljesen elfogadha­tatlan a június 5-e előtti, tehát a területrabló vállal­kozás előtti helyzethez va­ló visszatérés. Hallottunk fenyegetéseket Izrael ál­lam képviselőjének önma­gát ismétlő felszólalásai­ban „újabb robbanásról,,, ha a közgyűlés a status quo visszaállítása mellett foglalna állást. Mi egyéb ez, mint újabb bűnös kalanddal va­ló fenyegetés? Az Egyesült Államok kettős arca Az Egyesült Államok, mint már annyiszor, ismét kettős arculattal jelent meg előttünk. Egyrészt, eddigi politikájának megfelelően a valóságban támogatja Iz­rael jogtalan törekvéseit, másrészt viszont úgy tesz, mintha az eddig történte­kért semmi felelősség nem terhelné. Mintha tehát jo­ga lenne valamiféle pártat­lan, semleges bíró szerepé­ben fellépni. Bár az Egyesült Álla­moknak ez a magatartása már önmagában is az ag­resszió támogatását jelenti; a mostani közgyűlés kereté­ben tovább is megy ennél. Határozati javaslatában egyrészt feltételekhez köti az izraeli csapatok visszavo­nását a megszállt területek­ről, holott az általános ren­dezésnek nem következmé­nye, hanem feltétele a tá­madás előtti állapotok hely­reállítása. Másrészt azzal a ténnyel, hogy egyetlen szó­val sem ítéli tó határozati javaslatában az agressziót, elmossa a tényleges felelős kérdését, sőt, közvetve bíz­tatást is ad számára, hogy büntetlenül élvezze támadá­sa gyümölcseit. Nyilvánvaló, hogy ez a javaslat nem a megoldáshoz vezet, ellenkezik az ENSZ alapokmánya szellemével. Elnök úr! Le kell vonnunk azt a ta­nulságot, hogy a békés meg­oldást tehát alapvetően Iz­rael magatartása akadályoz­za. Akadályozza két vonat­kozásban: Izrael megnyilatkozásaiból, cselekedeteiből egyaránt vi­lágosan kiderül, hogy agresz- szív politikai céljait nem adta fel. Nemcsak, hogy nem adta fel az általa elfoglalt terü­leteket, de azok egy ré­szére az agresszor jogán igényt is formál. Izrael mindaddig nem te­het rendezésre javaslatot, amig csapatait az általa megszállt területekről vissza nem vonja. Tárgyalásról csak ezután lehet szó. Meg­szállás, terror alatt tárgyal­ni, ellenkeznék magával a tárgyalásnak a gondolatá­val. Az egész világ érdeke a békés megoldás. Az egész világ érdeke az olyan békés rendezés, amely hosszú idő­re megoldja a konfliktust Izrael állam és arab szom­szédai között. Tá mosatjuk a Szovjetunió határozati javaslatát Mit tehet ez a közgyűlés a közel-keleti térségben a békés viszonyok megterem­tése érdekében? Először is az ENSZ alapokmánya értel­mében tó kell ítélni a táma­dó háborút, megállapítva Iz­rael felelősségét. Követel­nünk kell a rendezés felté­teleként, hogy haladéktala­nul, feltétlenül és teljesen ürítse ki az általa megszállt területeket. Mindnyájan, akik végigéltük a 2. világ­háború előzményeit és ma­gát a háborút, pontosan tudjuk, hova vezet az en­gedmények politikája Izra­elnek is emlékeznie kell, milyenek az agresszív po­litika végső következményei. Ezek a meggondolások vezetnek bennünket, amikor kijelentem, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya támogatja a Szovjetunió ha­tározati javaslatát. A hatá­rosat elfogadása és végre­hajtása feltétele mind a perspektivikus rendezésnek, (Folytatás az 1. oldalról) mtóékenység ütemesen emel­kedik, s mindezek következ­tében a nemzeti jövedelem és a dolgozók reáljövedelme, reálbére is nagyobb mérték­ben nő a tervezettnél. Emellett azonban még fennállnak a népgazdaság fejlődését fékező, egyensú­lyát zavaró aránytalanságok és jelenségek is, melyek fő­ként az export és import kiegyensúlyozatlanságá­ban és a beruházási tevé­kenység hiányosságaiban, tervszerütlenségejben nyil­vánulnak meg. Az 1968—70-es években a gazdasági építőmunkában az a teendő, hogy az új gaz­dasági mechanizmus beveze­tésével egyidőben biztosít­suk az ötéves tervben meg­határozott termelési, beruhá­zási, életszínvonal-fejleszté­si feladatok megvalósítását. Az 1968—70-es esztendők az új gazdasági mechanizmus kibontakozásának időszakát képezik. Az új gazdasági mechanizmus fokozatosan, növekvő mértékben fejti ki kedvező hatását az újrater­melési folyamatokban. Az állami szervek előtt az új mechanizmus szabályozó eszközeinek további és rész­letesebb kidolgozása áll. A kormány úgy irányítsa a további előkészítő munkát, hogy a vállalatok túlnyomó része júliusban, a gépipari és építőipari vállalatok szep­temberben megismerjék az új termelői árakat Mintha bomba robbant volna, olyan riadalmat kel­tett a vállalatnál, hogy Bar­nái Ernő csoportvezetőt fe­gyelmi tóé állítják. A fegyelmit az indította el, hogy Bakos Giziké írás­ban megfogalmazta és be­nyújtotta panaszát, vagy inkább a vádjait Barnái el­len. Azt állította, hogy a csoportvezető hivatali beosz­tásával visszaélve, erősza­koskodott vele és felcsábí­totta a lakására. Igaz, hogy ő, mármint Bakos Giziké, a lépcsőházban meggondolta magát és visszafordult, de azóta nincs nyugta Barnái­tól. — Nincs más választá­som — írta Bakos Giziké a beadványában —, minthogy vagy odadobom magam Bar­nái kartárs karjaiba, vagy kilépek a vállalattól, vagy panaszt emelek mielőtt még idegileg teljesen összeroppa­nok. így vetette papírra két­ségtelenül súlyos helyzetét Giziké és nyugodt lélekkel ment a főnöki szoba felé. amikor az igazgató magához hivatta. — Helyesen tette — kezd­te a beszélgetést a főnök —. hogy az utóbbi megoldást választotta. Legyen nyugodt, a végére járunk... Személye­mind pedig annak, hogy a Közel-Kelet ne váljék egy szélesedő konfliktus magjá­vá. Kormányom nevében azt javaslom a közgyűlésen je­len lévő delegációknak, mindazoknak, akik a vitás kérdések békés rendezésére törekednek, hogy támogassák a Szovjetunió kormánya ál­tal benyújtott határozati ja­vaslatot és annak alapján tegyünk közös erőfeszítése­ket a béke megteremtéséért Közel-Kelet sokat szenve­dett népei számára. Fock Jenő magyar nyel­ven mondotta el beszédét, amelyet az ülésteremben öt nyelven tolmácsoltak. Az ENSZ-rádió segítségé­vel a magyar miniszterelnök beszédét közvetítették Bu­dapestre. A beszédet a jelenlévő delegátusok hosszan tapsol­ták. A pártszervezetek politikai irányításával, az új mecha­nizmus szabályozó eszközei­nek ismertetésével, az állami felügyeleti szervek támoga­tásával el kell érni, hogy a vállalatok november vé­géig ismerjék az új pénz­ügyi és jogszabályokat, jö­vő évi terveiket január 1- ig véglegesíthessék, és hogy a következő hónapokban a reformra való átmenet kö­zéppontjába a vállalati te­vékenység, a vállalatok hely­zetének a magasabb kö­vetelményekből kiinduló elemzése, a vállalati kez­deményezés élénkülése ke­rüljön. A Központi Bizottság he­lyesli a gazdasági reform bevezetésének előkészítése céljából hozott eddigi in­tézkedéseket és megállapít­ja, hogy azok a IX. kong­resszus és a Központi Bi­zottság határozatainak meg­felelnek. Szükségesnek tartja, hogy a reformra való további felkészülés is a gazdaság- irányítás minden szintjén a megállapított határidőknek megfelelően történjék. A párt, az állami, a gaz­dasági vezetés, a szakszer­vezetek a dolgozók mozgó­sításával oldják meg a menet közben jelentkező gyakorlati problémákat és legyenek következetesek az új mechanizmus alkalma­zásában, közgazdasági esz­közökkel segítsék a népgaz­dasági egyensúly szilárdítá­sát, a termelés és fogyasz­tás zavartalan fejlődését sen szeretném azonban hal­lani — folytatta —, fenn­tartja-e, amit a levelében állít Barnáiról? Maga is tudja, hogy Barnai kiváló munkaerő és nem gyerek már... — Éppen erről van szó1 — jegyezte meg Giziké és szinte lélegzetvétel nélkül tovább beszélt. — Húszéves vagyok, igazgató kartárs, Barnai ötvenhat éves. Se­hogy sem ülünk össze, es nem én vagyok az egyet­len, aki iránt a csoportve­zető kartárs ilyen meleg ér­deklődést tanúsít. — őszintén szólva soha­sem gondoltam volna, hogy ez a Barnai egy kékszakáll — szólt közbe a főnök. — Tessék csak megkérdez­ni Kempel Icát és Gulyás Margitot — javasolta Giziké. — Barnai kartárs ránk spe­cializálta magát, ők is húsz­évesek. Az igazgató felhívta Kem­pel Icát. A lány éppen olyan szőke volt, mint Gi­KAIRÖ Podgomij szovjet állam­fő pénteken egyiptomi láto­gatásának harmadik napján megtekintette az egyiptomi főváros idegenforgalmi ne­vezetességeit, ellátogatott a gizai piramisok és az egyip­tomi régészeti múzeumba. Pénteken estefelé folytatta megbeszéléseit Napszer el­nökkel. PÁRIZS De Gaulle tábornok pén­teken délután a parlament­nek az ő tiszteletére adott gardenpartiján beszélgetett az újságírókkal. Eltökélt szándéka — hangsúlyozta —, hogy kívül tartja Fran­ciaországot minden konf­liktuson, amely a vietnami háború folyamányaként be­következhet. Sajnálatos — mondotta —, hogy az em­berek kezdenek hozzászok­ni egy harmadik világháború gondolatához. Ezért kell — mondotta — gátat szabni a vietnami háborúval elin­dult folyamatnak. BRAZZAVILLE A kinshasai rádió beszá­molt arról, hogy lelepleztek egy összeesküvést, amelynek célja Katanga, a leggazda­gabb kongói tartomány gaz­dasági megbénítása volt. Az összeesküvés szálai — mint a vizsgálat megállapította — Madridba, Csombehez, a kongói nép árulójához, to­vábbá Brüsszelbe és lan Smith Rhodesiájába vezet­nek. DÜSSELDORF A nyugatnémet rendőr­ség két tisztjének kíséreté­ben pénteken este Rio de Janeiróból repülőgépen Düsseldorfba érkezett Franz Paul Stangl, az egyik náci háborús főbűnös. Stangl a treblinkai haláltábor pa­rancsnokaként 700 000 em­ber kiirtásáért visel felelős­séget. Stanglt a brazil rend­őrség tartóztatta le. Brazí­lia a nyugatnémet kiadatá­si kérést teljesítette. VATIKÁNVÁROS Pénteken Vatikánvárosban közzétették VI. Pál pápa a papok nőtlensége című en- ciklikáját, amelyben a kato­likus egyház feje újból meg­erősíti azt a másfél évezredes egyházi előírást, amely megtiltja a katolikus papok­nak a házasságkötést. A do­kumentumban a pápa visz- szautasítja azt az érvelést, amely szerint eljött az ideje a papi nőtlenségre vonatko­zó tilalom visszavonásának, mert a házasságkötés enge­délyezése nagyobb kedvet ébresztene a fiataloknak a papi pálya iránt. zike, és éppen olyan fiatal. És szinte szó szerint ugyan­azt mondta el Barnai pró­bálkozásairól és erőszakos­kodásairól, mint Giziké, ö is visszafordult a lépcsőház­ban... Gulyás Margit már nem okozott további meglepetést az egyébként is meglepett főnöknek. Margitka is éppen olyan volt barnában, mint Giziké és Ica szőkében és éppen olyan fiatal is. ő ad­ta meg a kegyelemdöfést Barnainak. Nem! Margitka nem fordult vissza a lépcső­házból, ő el sem ment ad­dig. — Tessék elképzelni, va­sárnap ; délelőtt berendelt — magyarázta széles gesz'.u- sokkal a lány a meghök­kent főnöknek Még pityer- gett is mellé, láthatóim meg­viselte az emlékezés. — Azt mondta akkor Barnai kar­társ, hogy sürgős statiszti­kát kell összeállítanunk, de amikor bementem hozzá, rám rontott, valósággal le­/ Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága Földes György: Á THELVCZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom