Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-03 / 129. szám

Egy hét a világpolitikában §: Arab egység, nyugati manőverek ^ A legvéresebb hónap dg A junta válsága 0 Római „csúcs“ 0 Szakadás Nigériában Az immár második hete tartó közel-keleti válság­ban az elmúlt napokban há­rom fontos elem nyilvánult meg. Ezek közül a leg­fontosabb és a közel-keleti válság imperialista kirob­bantóit kellemetlen megle­petésként érő elem az arab országok egységének meg­nyilvánulása. A nyugati sajtó láthatólag meghök­kent attól a ténytől, hogy a már első pillanatban egységesen fellépő haladó arab országok mellé, a ko­rábbi ellentéteket másod­rendűnek minősítve, fel­sorakoztak az arab világ haladónak éppen nem ne­vezhető erői is. Kétség sem fér hozzá, hogy ebben dön­tő része van az arab töme­gek egységakaratának, amelyet egyetlen kormány sem hagyhatott figyelmen kívül. Mindenesetre a hét egyik szenzációjának szá­mít a jordániai király, Husszein váratlan kairói látogatása és az a védel­mi egyezmény, amelyet az EAK fővárosában Nasszer elnökkel megkötött. Jor­dánia lehetővé tette az arab erők közös irányítását, iraki erők felsorakoztatását az izraeli—jordániai hatá­ron, továbbá azt is, hogy helyreálljanak a jordániai kormány és a néhány hó­nappal ezelőtt Jordániából távozni kényszerült Palesz­tinái Felszabad! tási Szer­vezet kapcsolatai. Husszein Kairóból Sukeirivel, a PFSZ vezetőjével érkezett vissza Ammanba. A héten tehát lezárult az arab or­szágok köre Izrael körül: az áprilisban, majd május elején a szíriai haladó rendszert nyiltan fenyege­tő izraeli agresszív körök­nek elébb az EAK csapatai­val, majd most a jordániai határon felvonult közös arab csapatokkal kell szem­benézniük. A közel-keleti válság másik fontos eleme a nyu­gati hatalmak propaganda és diplomáciai kampányá­nak kibontakozó kudarca, ami szorosan összefügg az arab egység hatásos meg­nyilvánulásával. Már az EAK-nak Izrael elleni ha­tásos lépései, az Akabai- öblöt lezáró akciója és az azt követő arab szolidaritá­si nyilatkozatok után dip­lomáciai taktikázásra kény­szerültek az izraeli agresz- sziv tevékenység ihletői és támogatói. Washington, okulva az 1956-os agresz- szió tapasztalataiból, meg­próbálta „nemzetköziesí- teni” fellépését a haladó arab országok ellen, igye­kezett felhasználni az ENSZ-t, s természetesen a hangsúlyt az Akabai-öböl lezárásának tényére, s nem annak előzményire helyezi. Az ENSZ-ben azonban — amint ezt a Biztonsági Tanács sűrűn elnapolt vi­tája tanúsítja — a legügye­sebb nyugati manőverek sem tudtak számukra ked­vező eredményt kicsikar­ni. S a héten már éreztette hatását az arab országok egységes fellépése e fóru­mon is. Az arab javasla­tok az izraeli—arab fegy­verszüneti bizottság Izra­el által megszakított mun­kájának felújítását sürge­tik, mint ami reális ala­pot teremthet a Biztonsági Tanács vitájához. Az EAK nagykövete világosan meg­mondotta az amerikai kül­ügyminiszternek, hogy Kai­ró a válság megoldásának diplomáciai lehetőségeit „kimeríthetetlennek” tart­ja Természetesen az arab országok jogos harca szem­pontjából a legfontosabb — egységük mellett — a nemzetközi méretű támoga­tás, s elsősorban a szocia­lista országok, köztünk ha­zánk, de természetesen el­sősorban a Szovjetunió ha­tékony szolidaritásának megnyilvánulása. Moszk­vában járt az EAK had­ügyminisztere, Szíria elnö­ke, és egyébként is állandó a kontaktus a szovjet fő­város, s az arab fővárosok között. Ennek az erkölcsi támogatáson túlmenő, je­lentőséget ad az a tény, hogy diplomáciai manőverei kudarca láttán fokozódik a nyugati katonai fenyegetés elsősorban az EAK ellen, párosulva politikai és gazdasági nyomással. Az aggasztó közel-keleti helyzet azonban semmikép­pen sem feledtetheti, hogy egyre komolyabb hírek ér­keznek Délkelet-Ázsiából; ez a figyelemelterelés vol­na éppenséggel az amerikai propaganda egyik célja. Május 31-én — az ameri­kaiak beismerése szerint — a vietnami háború legvére­sebb hónapja fejeződött be, s persze a legnagyobb amerikai veszteségek hó­napja is. A VDK felett lelőtt amerikai gépek szá­ma majdnem eléri a két­ezret. A Jonhson-kormány e hónapban újabb eszkalá- ciós lépéseket hajtott vég­re, s az elmúlt napokban Szovjet tiSfakozé jegyzék az amerikai kormányhoz Moszkva, (TASZSZ): Andrej Gromiko külügy­miniszter pénteken Jolin Guthrienak, az Egyesült Államok ideiglenes moszk­vai ügyvivőjének átnyújtot­ta a szovjet kormány jegy­zékét, amely tiltakozik amiatt, hogy pénteken, moszkvai idő szerint 11,40 órakor amerikai repülőgé­pek bombázták a Haiphong- tól 80 kilométerre északra, Kampha kikötőjében hor- gonyzó Turkesztáíl nevű szovjet hajót.. A támadás következtében a legénység két tagja súlyosan megse­besült, a hajó megrongáló­dott. A jegyzék a hajózási szabadság kirívó megsérté­sének, olyan utonállásnak nevezi ezt a támadást, amely messzemenő követ­kezménnyel járhat. A szovjet kormány — hangzik a jegyzék — hatá- .rozottan tiltakozik az Egye­sült Államok kormányánál, amelyet teljes felelősség terhel az amerikai fegyve­res erők e kihívó bandita- akcióért. A szovjet kor­mány, először: követeli, hogy szigorúan büntessék . meg azokat, akik bűnösek a szovjet hajó felien intézett támadásban; másodszor: el­várja, hogy biztosítékot kapjon, a szovjet hajókkal kapcsolatban hasonló akciók nem fognak megismétlődni. A Szovjetunió kormánya kijelenti: ha az Egyesült Államok fegyveres erőinek részéről ilyen lépésekre ke­rül sor. a Szovjetunió kény­telen lesz megfelelő intéz­kedéseket tenni a szovjet hajók biztonságának meg­óvására. Az ügyvivő közölte, hogy a jegyzéket haladéktalanul továbbítja kormányához. tovább fokozta fenyegetése­it Kambodzsa ellen is, ami a háború szélességében va­ló kiterjesztésének további érlelődését tanúsítja. Korántsem csak publicisz­tikai fogás, hogy a közel-ke­leti válság befolyásolja a gö­rögországi helyzetet is. A New York Times megírta, hogy az athéni junta vélemé­nye szerint az arab—izraeli feszültség olyan fontossá te­szi a görögországi stabilitást a NATO-hatalmak számára, hogy még látszatból sem tudnak törődni az egyre ter- rorisztikusabb görög közálla­potokkal. A puccsista kor­mány azon a héten, amelyen a választásoknak kellett vol­na lezajlaniuk, újabb és újabb letartóztatásokat esz­közölt valamennyi volt poli­tikai párt képviselőinek sorá­ban. A New York Times említett cikke ingerülten ál­lapítja meg, hogy az athéni junta képtelen a Nyugat szá­mára propaganda okokból oly fontos demokratikus köntös felvételére és csapko­dása egyúttal fokozódó bi­zonytalanságának nyilvánva­ló következménye. Más nyu­gati lapok aggódnak amiatt, hogy a belső elszigeteltség­ből kitörni képtelen junta, a Nyugatnak megígért stabi­litás helyett, a nyugati po­zíciókat veszélyeztető válság­ba sodorja Görögországot, miközben a NATO-hű udvar mind szélesebb polgári kö­rökben is diszkreditálódik. Az a tény, hogy a Közös Piac római csúcsértekezle­tén komoly figyelmet szen­teltek közel-keleti problé­máknak, nem csupán a vál­ság általános hatását bizo­nyítja, hanem azt is, hogy a mind több kérdésben egysé­gesen fellépő Közös Piac tag­államait De Gaulle szeretné maga köré állítani — és adott esetben — közel-keleti poli­tikájának támogatójává ten­ni. Magán a római csúcsta­lálkozón határozottan különb­séget tettek a megvalósítha- tatlannak látszó politikai in­tegráció és az egyes államok —a degaullei „hazák Eu­rópája” koncepcióinak meg­felelő — együttműködése közé. A római csúcstalálko­zón napirendre került Ang­lia felvételi kérelme is, ame­lyet úgyán" a' líözös £iac több tagja támogatott, de nem valósultak meg a brit remények, hogy az ötök egységfrontja alakul ki De Gaulle ellenében. Nigériában a héten bekö­vetkezett a régóta érlelődött szakadás. Az Ibo törzs lakta Kelet-Nigéria, amelynek ve­zetői már hetek óta készül­tek erre az akcióra, kinyil­vánította elszakadását az államközösségtől, és kikiál­totta magát önálló Biafrai Köztársaságnak. A nigériai hagyományos törzsi ellenté­tek, a három fő tartomány, a nyugati, az északi és a keleti széthúzásra, s az utób­bi hónapokban fokozódó im­perialista vetélkedés az ame­rikaiak, az angolok és a közös piaciak között megtermetté a maga gyümölcsét. Miköz­ben Afrikában már csak gazdasági okokból is kere­sik az egység Útjait, Afrika legnépesebb állama széthul- lóban van. Tekintve, hogy Kelet-Nigériába« — főleg az amerikaiaknak — nagy olajérdekeltségeik vannak, az eset kísértetiesen emlé­keztet Csőmbe hét év előtti „Katanga-akciójára”. Ezen az sem változtat, hogy a ni­gériai központi kormány nyomására az Egyesült Ál­lamok hivatalosan elutasítot­ta a szakadár állam elisme­rését. Nyilvánvaló, hogy az imperializmusnak nem a széthulló Nigéria egyes ré­szeivel ■ való szembekerülés, hanem a viszálykodó egysé­gek fölötti ellenőrzés a cél­ja. Marik Sándor: Nyíregyháza—Seremetyevó (1) Mihgea lesz Moszkva Amerikai közéleti személyiségek a vietnami háború ellen London, (MTI): Hetven amerikai író szí­nész és közéleti személyi­ség hirdetésként egy oldal terjedelmű nyilatkozatot adott közre a Times hasáb­jain elítélve az Egyesült Ál­lamok vietnami politikáját. A nyilatkozaton a többi kö­zött Arthur Miller író, Szentgyörgyi Albert Nobel - díjas professzor, Marlonh Brando filmszínész, Dick Gregory komikus, Mike Ni­chols filmrendező aláírása szerepel. Akik a Hajdú-expresszei szerdán Vagy pénteken utaz­nak Budapestről Nyíregyhá­zára, a Ferihegyi repülőtér mellett éppen láthatják, amint a kecses IL—18-as orrát megemelve magasba röppen, hogy két óra múlva Seremetyevón, Moszkva nemzetközi repülőterén gör­düljön a csupa üvegbeton fogadó épület elé. Mire a Hajdú-expressz a nyíregy­házi pályaudvaron fékez, az AEROFLOT vendégei — túl az útlevélellenőrzésen — Moszkvában a Leningrádi sugárúton és a Gorkij ut­cán át már megérkeztek a Vörös térre. A mosolygós Szvetlána Az utazás élménye nagy­szerű. Amint ott áll a ha­talmas gépmadár, alatta, mellette emberek, motorok, gépkocs-ik sokasága. Csoma­gokat raknak a gyomrába, feltöltik az üzemanyagtartá­lyokat, mégegyszer ellenőriz-- nek mindent, s mire az utolsó utas is belép az aj­tón, menetrend szerinti pon­tossággal megkezdi az el­vonulást a kiszolgáló sze­mélyzet. öt perccel a start előtt feldübörögnek a hajtó­művek, az utastérben pedig kigyulladnak a lámpák: „Dohányozni tilos!” „Kér­jük, kapcsolja be a biztonsá­gi övét!”, és máris indul a gép a kifutópályára. Né­hány másodperc az egész: az ember kicsit erősebben érzi a kényelmes foteiülés vonalait — felgyorsult a gép, s mire eszébe jut, hogy kinézzen a dupla üvegű kerek ablakon, már csak gyufásdoboz nagyságúnak látja a házakat, csillogó acélcsíkoknak a főutakat. De töprengésre nincs sok idő, csinos stewardesünk, a mindig mosolygó Szvetlá­na mór másodszor kínálja a savanyú cukorkás csomagot, s oly szívélyesen, hogy le­hetetlen nem venni belőle. Készséggel válaszol minden kérdésre, és pillanatok alatt bemutatja gépünket: Ilju­sin tervezte IL 18-as, ez alkalommal 90 utast száj- lít, turbolégcsavaros hajtó­műve hatszáz-hétszóz kilo­méterre röpíti óránként nyolcezer méter magasság­ban. Közben mikrofonon tá­jékoztatja az utasokat: hol járunk most, mikor érde­mes az ablakon kinézni. Átrepülünk a Kárpátok fölött, amiből semmit sem látunk — alattunk mindent eltakarva fehér felhőtenger csillog fehéren, csak itt-ott látszik egy haragos szürke gomolyag — ott lenn talán esik az eső. „Ott jobbra Kijev“ Megszakad a felhőtenger és a hangszóróban felhang­zik az udvarias tájékozta­tás: „Kedves utasaink! Ott, jobbra lenn Kijev városa.” Majd néhány jellemző adat Ukrajna fővárosáról, aztán egy kellemes tea. néhány perc pihenés. Váratlanul megremeg a gép, az embe­rek reflexszerűen szorítják meg a fotelek karfáját. De a cukorkés tálcával a kéz­ben kedvesen mosolygó utaskísérő máris eltávolít minden aggodalmat: már- csak néhány száz méter ma­gasan vagyunk, azaz már nem is, hiszen gépünk gu­rul. betont ért Moszkvában, a seremetyevói repülőtéren. A forgalom lenyűgöző. Öt- percenként száll le egy gép. Negyven országból érkeznek ide utasok, óránként 1500 ember, 24 különböző légi- forgalmi társaság — köztük a MALÉV — gépei landol­nak Seremetyevón. Meg sem kell fordulni, csak vé­gignézni a sorbanálló gépe­ken láthatunk turbólégcsa- varos, sugárhajtóműves, és motoros gépeket tucatszám­ra. Néhány statisztikai adat: az AEROFLOT repülőgép-.'': tavaly 48 millió utast szál­lítottak a hazai és a nem­zetközi járatokon, s hatvan- hárommillió hektárnyi te­rületen végeztek vegyszeres permetezést a mezőgazdaság­ban. Alig hagytuk el a Mcezk­Az épülő moszkvai Kalin yin sugárút. (APN foto: Haldej felvétele) va—seremetyevói repülőte­ret, rövidesen hatalmas au­tópályára hajtott fel autó­buszunk. Ez egy körpálya, amely Moszkvát 109 kilomé­ter hosszúságban öleli kö­rül, egyben jelzi a szovjet főváros jelenlegi határát. A Leningrádi sugárúton foly­tattuk utunkat. amelyen már képet kaphattunk ál­ról a fejlődésről, amelyet lépten-nyomon tapasztalhat­tunk a szovjetunióbeli úton. A Himki kísérleti lakóne­gyed, 8—10 emeletes lakóhá­zaival, s még magasabb középületeivel. Nem messze innen — a Leningrádi és a Volokalamszki országút ta­lálkozásánál a Szovjetunió ■egyik legmagasabb * épülete, amelyet rövidesen átadnak: hatvanemeletes, s benne tervezőintézetek -kapnak majd helyet. Még néhány, pillanatra felvillanó kép az Izvesztyija székháza. a Pus- kin-szobor. a történelmi Manyezs tér és máris a Kreml fala mellett fut autó­buszunk. hogy a Nagy Kő- hídon, áthaladva — 40 per­ces utazás után a Bukarest Szálló előtt fékezzen. Még az eSő sem lehet akadálya egy kiadós moszk­vai sétának. Több okból nem lehet. Az egyik: az aluljárók segítenek. És ilyen sok van Moszkvában. Öt­venhat, amelyben gépkocsik haladhatnak, s százhúsz a gyalogosok számára, köztük egyik-másik több száz mé­teres. Ha az eső éppen a Vörös téren éri a turistát, a Lenin-mauzóleummal szemben, a tér túloldalán le mehet egy aluljáróba. A legközelebbi kijárat a GUM- nál, a nagy áruháznál van, amelyben akár órákat is el- hézelődhet a turista. Ha megunta, visszamegy az aluljáróba, néhány lépés csak a történeti múzeum. Aztán a Moszkva-szálló, amely újabb élményeket ígér. Közben vehet újságot, könyvet és fagylaltot, vagy éppen ajándéktárgyakat. A Forradalom terénél nem is megy ki, mert a Gorkij utcai feljárónál azóta biztos napsütés várja. De ha nem metróval folytathatja az út­ját — s ehhez nem is kell följönnie, az aluljáróból közvetlen bejárát vezet a földalattihoz. És ha egyszer oda belépett, akár estig is utazhat, nézelődhet. Automaták és gépkocsik A másik a taxi. Még tu­ristának is rendkívül olcsó. Kilenc kilométert utazhat egy rubelért. Egyik moszk­vai ismerősöm jegyezte meg csodálkozásomat látva: „Lát­tad az üdítő ital automa­tát?. Ha abba bedobsz egy kopejkát, kapsz két deci szódát. Ha így működne a benzinkút is, ugyanazért a kopejkáért majdnem ugyan­annyi benzint kapnál.” Kü­lönben szabad kocsi mindig van: tizenötezer Volga köz­lekedik Moszkvában, taxi­ként. Automaták, s gépkocsik. Külön témák. Mindenütt automata és mindenféle ér­mére szabva. Az egykopej- kás — szóda. A kétkopejkás telefonérme, a háromlcopej- kós villamosjegy, az ötko- pejkás metró és autóbusz, és így tovább. Cukorkától képeslapig, komplett ebéd­től a cigarettáig, mindent „ad” az automata. Ha gépkocsivezető érkezik Moszkvába, irigykedve né­zi itteni kollégáit. Könnvű nekik — mondja — nem ritka a hatvan—nyolcvan méter széles út sem. A proszpekteken, sosszékon, boulevardokon, a ringbah- non mindkét irányban négy. nyolc gépkocsiosziop halad. De kell is. hiszen egvidő- ben — nem is csúcsforga­lomban — százhúszezer gépkocsi fut a moszkvai utcákon, nem beszélve a trolikról, autóbuszokról. Van még egy érdekesség: a mar. sutnoje taxi. Ezek mikro­buszok. meghatározott út­vonalon közlekednek. s Moszkva egyik végéből a másikba viszik az utast — tíz kopejkáért. A hagyomá­nyos autóbusszal szemben az az előnye, hogy saját útvo­nalán ott áll meg, ahol az utas kéri. 120 000 új lakás A moszkvai utcák és te­rek a jubileumi évre ünne­pi köntöst öltenek. A kivi­telezéssel a legjobb képző­művészeket és műépítészeket bízták meg, akiknek az a feladatuk, hogy a kivitele­ké* a szocialista állam lé­nyegét tükrözze: a nagy október 50. évfordulójára nemcsak a külsejét változ­tatja meg a szovjet főváros. Sok kellemes meglepetés is vár a moszkvaiakra. Az egyik legszebb aján­dék, hogy ebben az eszten­dőben 120 ezer új lakást ad­nak át. A hatalmas. ősi Moszkva egyetlen állványer­dő. A régi utcák tucatjai öltenek új ruhát. A moszk­vai lakásépítkezésekre jel­lemző, hogy a város a ma­gasba tör: növekszik az emeletek száma. A jubileumi esztendőben egymillió négyzetméternyi új aluljáró épül. Átadnak a lakosságnak 175 új étter­met, eszpresszót és vendég­lőt. Megnyitnak 250 új divat­szalont, fodrászüzletet. ős más szolgáltatási műhelyt. A magán távbeszélőállomá­sok száma 130 ezerrel nö­vekszik. Nyolc új metróál­lomást adnak át. Tiz új filmszínház homlokzatán gyúlnak ki a neonfények. Moszkva méltóképpen fo­gadja a nagy ünnepet — a szovjet hatalom 50. évfor­dulóját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom