Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

V endégségben Mátyás királynál UJ KÖNYVt Dr. Nagy Sándor A termelőszövetkezeti gazdaságok ésszerű nagysága 1002: Civitas Wsagrad — A paradicsom földje Paloták az iszap alatt — Prospektust a faragott baldachinhoz Mátyás király vendégei vagyunk. Visegrádi palotájá­nak termeit járjuk. A díszes termek majolika padlózatá­nak helyén ma zöld fű vi­rít. A kecsesen kanyargó fo­lyosó-labirintust kőműves­szerszámok tarkítják. Apró házak húzódnak a Várhegy tövében: a palotára épültek. És palotából. Fala­ikban a palota sok-sok dí­szes, faragott köve rejlik. Két évszazadon keresztül in­nen hordta a követ a kör­nyék, s most a restauráció­hoz sziszifuszi munkával, hi­hetetlen türelemmel kell visszaszerezni. A közelmúlt­ban kidőlt az egyik hazacssa öreg kerítése. A leomló ter- méskőíal alól díszes faragá­sé kő bukkant elő. A régé­szek mindig is azt állítottak, hogy Mátyás palotájának lá­bát a Duna hús huliamai mostáit. Bizonyíték, tárgyi emlék ezt eddig nem igazol­ta. Most előkerült az első. A többi még a házacskák alatt „rejtőzködik”. Magyaror­szág egyik legjelentősebb műemléke 1002-ben István király egyik okiratában sze­repel először: „civitas Wsa­grad...” 1002-ben ezen a he­lyen őrizték Salamont, s a jóval később épült lakótor­nyot az egykori rabról ne­vezték el. I. Károly a hír­hedt nagyúrtól, Csák Máté­ba foglalta el és itt tartot­ták a híres visegrádi kong­resszust. — Mátyás alatt már 350 lakószobás a palota, s Castelli bíboros így keltezte IV. Sixtus pápához írt leve­lét; „Ex Vissegrado, para- diso terrestri...” Viseg,vádról, a paradicsom földjéről... Fejünk felett, több mint háromszáz méter magasban a Fellegvár romjai. 1529-ben megrohanták a janicsárok: ma a zord hadfiak útján modern panorámabusz jár. Távolabb, a Salamon-toronV- nál gépkocsiról rakodnak. Májusban több állandó kiál­lításnak ad helyet Visegárd: így itt nyílik meg a rangos majolika kiállítás, valamint a nagymarosi és szentendrei művésztelep alkotóinak mű­veiből összeállított tárlat. Közel egy évszázada kez­dődtek meg a feltárási és helyreállítási munkák. A Sa- lamon-toronyra, s az alsó várra került sor először. A király palota feltárását 1934 szilveszterének napján kezdték el. És ez a munka tart napjainkban is. Sok a munka, hiszen Visegrád már a rómaiak korában táborvá­ros volt, s attól kezdve nagy forgalmú hely. Minden tenyérnyi földdarabja kin­cseket ívjt. Cseréptöredéket, márványból faragott vízköpő figurát, érmeket, pénzeket, a gőzfürdő vizét forraló ke­mencék tégláit, a fakádakat körülvevő majolikadíszeket, szerszámokat, mindazt, ami megtölti a múzeum termeit, raktárait. A Fellegvár a lakótorony, és a palota: ez a három cso­mópont sűríti Visegrád tör­ténetét. 1702-ben Lipót csá­szár elrendelte a „várro­mok” felrobbantását. A hegyről lezúduló kőgörgeteg, az iszaphordalék betakarta a palotát. Most csodálkozva és ámulva „bontják” ki a kései utódok, csodálják a sok száz helyiség vízellátá­sát; az oroszlános kút ku­tyáktól mardosott fenevad­jait, s faragott vörös már­ványból való baldachinját. Mátyás király ma is Turisták a palota folyosóján. nagy udvart tart: 4 ven te százezrekre rúg hódolóinak száma. Ennyi bel- és külföl­di turista keresi fel minden esztendőben a Visegrádi-szo­ros ékkövét. JŰNI'US első hetében jelent meg dr. Nagy Sán­dor A termelőszövetkezeti gazdaságok ésszerű nagysá­ga című könyve. Az agrár gazdaságtannal foglalkozó szakemberek, a termelőszö­vetkezetek vezetői, üzem­gazdászai egy régen várt műhöz jutottak hozzá. Em­lékezetet;, hogy négy-öt év­vel ezelőtt megyénkben is volt egy korai fel lángolás a termelőszövetkezetek irányi, tott egy esülésére és szakosí­tására. Ma már látjuk, hogy az alig megalakult szövet­kezeteknél ez a magasabb fokra való minőségi lépés korái lett volna. Ezek a tervek szinte maguktól el is haltak, mert időszerűt­lenek voltak. Nemcsak a szövetkezetek gyengesége miatt, de nem állt rendelke­zésre több éves tudományo­san megalapozott felmérés sem az ésszerű nagyságot illetően. Ebben a könyvben Nagy Sándor hat megye szövetkezeteinek tapasztala­tait dolgozta fel 1961—1965- ig. Az elemzés az ország szövetkezeti területének eevharmadára terjedt ki. A könyv első fejezetében rövid áttekintést ad a kapi­talista és a szocialista or­szágok mezőgazdaságának koncentrációjáról és cent­ralizációjáról. Nem javasol egyetlen külföldi példát sem átültetni úgy ahogy van, csupán tájékoztat és mint­egy megerősít minden ér­deklődőt abban, hogy’ a szo­cialista országokban kiala­kult gazdálkodási formák lehetővé teszik a legkorsze­rűbb technika és technoló­gia alkalmazását szemben a kapitalista üzemméretekkel. De a termelőszövetkezet is csak lehetőség és ezzel a lehetőséggel ésszerűen kell élni. A magyar szövetkezeti vi­szonyokra rátérve fi gyei­A Salamon-torony Európa-Wrfi érdekessége: az Anjou-kút. meztet a szerző, hogy a szövetkezetekben a tulajdon- viszonyból eredően sajátos helyzet van, hiszen a szö­vetkezetbe tömörült tagok­nak. családjuknak munka- lehetőséget. megélhetést kell biztosítani. Nem lehet gyakorlatban csökkenteni az élőmunkát, ha az elvi kö­vetkeztetések alapján más út lenne is helyes. Csak a tagság ilyen igényeit is fi­gyelembe véve szabad üzemméretet, vagy szakosí­tási irányt változtatni. NEM SZABAD egy or­szágosan optimális üzem­nagysághoz igazodni min­den szövetkezetben. Minde­nütt van egy meglévő adott­ság egy megkezdett munka, ezeket az erőforrásokat kell jobban megszervezni, erre építeni az újat, ha az szük­séges. Tehát a kérdést meg­fordítva kell feltenni, vala­hogy így: Milyen nagynak kéll lennie — adott felté­telek mellett — annak a gazdaságnak, amelynek ke­retében — a mezőgazdaság kor­szerű termelőerői hatékony üzemelésének és fejleszté­sének a feltételei biztosí­tottak ; — a helyi erőforrások — munkaerő, termelési tapasz­talat, talaj, éghajlat — maximálisan kihasználha­tók; — amelynek működésé­hez mind a tárgyi mind a személyi feltételek megvan­nak; — mindezek következté­ben egységnyi területen a legnagyobb termelési érté­ket lehet a legkisebb rá­fordítás mellett elérni. Ezeket a feltételeket rész­letesen elemzi a szerző, mindig keresve azt a he­lyes következtetést, amikor a népgazdaság, a szövetke­zet. illetve a tagság is meg­találja a számítást. A kisebb gazdaságok nem mindig engednek elég teret a fejlődő technikának, nem gazdaságos korszerű létesít­ményeket, gépeket üzembe ál­lítani, mert esetleg kihasz­nálatlan, de ennél sokkal több veszélyt rejteget a meggondolatlanul nagy üze­mek létrehozása. A túlzott nagyságú üzem áttekinthe­tetlenné válhat az Irányítók számára. Elszakad a köz­vetlen kapcsolat a tsz-veze- tők és a tagság között. Nem rendelkezik megfelelő helyi ismeretekkel a vezető a döntések meghozatalánál ugyanakkor meghosszabbo­dik a végrehajtás ideje. Nagy terület esetén megnö­vekedhet a szállítási munka. A tagság nem tudja átte­kinteni a tevékenységet, így kevésbé érzi magáénak a szövetkezetei. így sorolhat­nánk tovább azokat a kö­vetkeztetéseket, amit Nagy Sándor levon — a minden­Palotai Boris: kori adottsághoz mért — túlzott területű üzemek lét­rehozásának hátrányaként. Az üzemnagyságot, helytől, időtől soha nem szabad el­szakítva meghatározni. Más lehet az üzem nagysága sík területen, gabonaprofillal vagy kertészettel, más hegy. vidéken legelővel vagy gyü­mölcsössel, városellátó öve­zetben és így tovább NEM MINT RECEPTET, hanem mint orientációt adja közre a szerző azt a javaslatát, amikor holdak­ban is megmondja, hogy a jelenlegi körülmények kö­zött milyen területű szövet­kezeteket tart ésszerűnek. Szerinte tömegesen 3000— 5000 hold nagyságú szövet­kezeteket érdemes legin­kább létrehozni. Erősen bel­terjes gazdálkodás mellett, továbbá Város környéki vi­szonyok között létjogosult­sága van a kisebb területű gazdaságoknak is. ötezer holdnál nagyobb gazdasá­gok létrehozása csak kivé­teles körülmények között ajánlható még sík vágy enyhén lejtős területeken is. A javasolt 3000—5000 hold közötti gazdaság megfelelő keretet biztosít a korszerű nagyüzemi beruházások el­helyezésének. a nagy telje­sítményű erő- és munkagé­pek kiterjedt alkalmazásá­ra, figyelembe véve a kö­zeljövőben várható fejlődést is. Az ilyen nagyságú gaz­daságok a felső- és közép­fokú szakemberek alkalma­zásának is tág teret adnak. Mivel az ilyen gazdaság még nem követel nagy appará­tust a tsz-vezetők és a szak. emberek számára ez a nagyság jól áttekinthető. Közöttük és a tagság között a közvetlen kapcsolat fenn­tartható és a jelenlegi fej­lettségi fokon a fegyelme­zett munka feltételei meg­vannak. Külön fejezet szól a könyvben a szövetkezetek közötti társulésókről, a kö­zös vállalkozásokról és mint új dologról az agráripari egyesülésekről. A MÁSFÉL SZÁZ oldalas könyv erényeit, útmutatását csak felsorolni is lehetetlen egy ilyen rövid ismertető­ben. Elolvasás után csak azt javasolhatom minden szö­vetkezeti vezetőnek, agrár- szakembernek: Nagy Sándor hasznos gyakorlati tapaszta­latokból szűrt le még hasz­nosabb elveket. A mezőgaz­dasági üzemtant jól gazda­gította a szerző ezzel a mű. vével. Javaslataink beveze­tése hasznos szellemi beru­házás lehet. A néhány fo­rintos könyv áttanulmá­nyozása és helyes alkalma­zása százezreket, milliókat hozhat a szövetkezeteknek. Csikós Balázs — ..... ===•» Katica néni Katica néni nem reg jött haza egy jugoszláviai turis­tautazásról. Ha nem róla lenne szó, napirendre tér­nék az utazás fölött. Ám ahhoz hagy ezt az utazást kellőképpen méltányolni tudjuk, ismerni kell őt, aki ez idő szerint hetvennégy esztendős. Gyermekkorom kalandosnak tűnő utazásai mind őhozzá fűződtek. Nem sok alkalmam volt utazgatni, egy-két megáll ó- nyi szerény kirándulás is már utazásnak számított. Ha most eszembe jut. Katica néni ijedt arca buk­kan fel előttem, cérnakesz­tyűje, melyet nyugtalanul huzigált le-fel, szottyadí bőrtáskája, amint aggodal­masan vándorolt egyik ke­zéből a másikba. Bármilyen furcsán hangzik, már akkor is öreg volt, pedig még negyvenéves sem lehetett. De ahogy gyámoltalanul áll­dogált a koromszagú pero­non, vagy egy aprócska ál­lomás sörösüvegekkel kira­kott virágágya mellett vá­rakozástól elgyötört arccal, pillanatonként a jegyét ke­resve. izgatottan pislogva az órájára, olyan öregnek lát­szott, mint egy megfakult fénykép, amit a fiókban fe­lejtenek. Holott Katica néni tevé­keny volt. A családban az őrangyal szerepét töltötte be, akit minden alkalomkor elő lehetett ráncigálni: la­kásfestés, paradicsombefő­zés kelengyevarrás, gyász­eset, születésnapi uzsonna, betegség házassági évfor­duló és összeveszés elkép­zelhetetlen volt nélküle. No és az utazás! Ha elutaz­tunk valahova, olyan buzga­lommal kísért ki, annyi hévvel intézkedett, mintha 1963. június 18.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom