Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-18 / 142. szám
Nyíiegyházi inte N ázáról Lén t/RH-s Volgával járja az Arany János utca környékét amely feldúlt, mint egy csatatér. — Nyíregyháza azért nem ismeretlen, már jártam itt a debreceni színházzal. A Bánk bán-t játszottuk, s itt készültünk a Szentivánéji álom bemutatójára. De később is voltam a színházukban a Petőfi Színházzal egy vendégszereplésen. Jávor Pállal és Gobbi Hildával. Régen volt... Kedves, szerény, közlékeny es mindig mosolyog. — És most újra felcserélte a szakmát? — Nem éppen. Azért lettem beugró rádióriporter, mert jobban szeretném csinálni a tv-t. A televízió, amely most is csak tízéves, s amelynek én hét éve, az állandó adások óta bemondója vagyok, akkor még újság volt. Ma ettől jóval több, családtag. — Mi visz a tv-hez egy színészt? — Engem az új izgalma és szépsége. Nagyon izgalmas feladat megteremteni a televízió stílusát. Ezt a hét év alatt már annyira sikerült hogy közben ki is nőttük. Fejleszteni akarjuk, a riporteri és a bemondói munkát is, hogy a tv valóban a családtag módján szóljon a családok százezreihez. Melegebb, oldottabb, barátibb stílust keresünk. Valami franciásan könnyedet, úgy is mondhatnám, csevegőt. — Ehhez segíti a rádió? — Feltétlenül. A rádiónál már kialakult ez a stílus. Másrészt, ha közvetlenebb akarok lenni, mint tv-be- mondó, jobban meg kell ismerkednem a műsorokkal, a riportok alanyaival magával a nézővel. Többet kell tudnom róluk. így kerültem most a maguk városába is, ahonnan egy napig sugárzunk műsort. Ez most az én néhány napos programom. — Nem könnyű munka... — Nehéz. Fáradságos, sok utánajárással jár. Nagy tárgyi tudást is igényel, de semmiképp sem nagyképűséget A riporter soha ne legyen okos, persze ne is járjanak túl az eszén, s mindig a közösség nevében lépjen fel. — Mit kapott ettől az újabb nyíregyházi találkozástól? — Ahogy a kocsival járom a várost, sokat. Hegyen-völgyön baktattunk, végeredményben Nyíregyháza egy feltúrt város — állapítottuk meg. De ez a látvány nem elszomorító, egyenesen örvendetes. Mindenütt születik az új. Sokat vártam a Sóstótól is. Neve van, gyógyfürdő. A beszélgetések során kitűnt, hogy nincs egy fördőszakorvosa sem a szakszerű kezelés irányításához. És hiányos a fürdő felszerelése is. Min- emellett nagyon szép lett a strand, s gyönyörű a környezet. — ön itt lakik a Krúdy szállóban? Szép n kilátás... — Higyje el, nem akarom bántani a szállót. De törött ablakú szobát akartak adni és az ágynemű sem volt a legkívánatosabb. A mosdóban hiányzik a törölköző, A mozgást látni ebben a városban, s ez jó érzés. De talán pagyobbnak kellene lennie a gondosságnak is. Például a gyógyfürdő téli kihasználásánál is. Indul az URH-s Volga tovább. Arra még válaszol, hogy a színészi, vagy a bemondói riporteri pálya áll-e hozzá közelebb. — A színészi szebb, ez izgalmasabb. Maga elé veszi a mikrofont, s jelentkezik: „Itt Lé- nárt Judit, kezdhetjük a riportot. Vétel...” K. J. Miért „kufyame'eg," miért „kánikula" a július? A nagy nyári melegeket Eui'ópa-szerte „kutyamelegnek”, kánikulának hívják. De mi köze a kutyának — a kánikula latinul kiskutyát jelent — a meleghez? Hiszen semmivel sem forróbb vérű a többi állatnál, legfeljebb bundája miatt, szívéli kevésbé a meleget, mint tollatlan, bundát- lan gazdája, az ember. Földi kutyáknak valóban nincs is köze a „kutyameleg”, a „kánikula” elnevezéshez! Égi kutyáról terjedt el ez a nevezet. Már a föníciai és egyiptomi ókor csillagászai és hajósai Nagy Kutyának nevezték azt a csiliagcsoportot, amelyhez a Sirius bolygó fényes égiteste az év bizonyos szakaszában közeledik, sőt, amelybe a Sirius — mint a kutya a házába **• bele is lép. A Sirius, a ten- geri éjszakák vándorainak égi útmutatója, az év július 22. napjától október 23- ig, cserben hagyja az éji hajósokat, mert ebben az időszakban — vagyis a nagy nyár idején —, együtt kél és együtt nyugszik a Nappal. Ezt az időszakot, grnikor a merőlegesre emelkedő Nap fényéhez mintegy a Sirius is csatlakozik, nevezi az ember — az antik rómaiak latin szavával — kánikulának, a francia ca- nicule-nek, a magyar ku- tyarrtélegnek. Az időjárás történetírói úgy tudják, hogy az utóbbi évezredben az 1540. év volt a kánikula aranykora! Zürichben például ebben az esztendőben február 19- től szeptember 19-ig csak négy ízben hullott eső. Angliában a Themse annyira elapadt, hogy a tenger vize Londonig özönlött a kiszáradt folyam medrében. Madridnál a Manzenaresz úgy kiszáradt, hogy a spanyol fővárosban már a hidlábak sem vehettek lábvizet. V. Károly császárhoz ekkor fordult így Madrid padesz- tája: — Felség! Vagy adjuk el Madrid hídjait, vagy vásároljunk alájuk vizet! 1540. nyarán nálunk a Dunát gázolni lehetett. A barmok — takarmány híján — száraz faleveleket, fakérget ettek. S amire e honban még sose volt példa: drágább lett a víz, mint a bor! Megesett, hogy Budán a háztüzet borral oltották— A nyári vakáció a gyerekeknek öröm, sok szülőnek viszont gond. Ha mind a ketten dolgoznak nincs kire hagyni a gyerekeket. Debrecenben már korábban felismerték ezt a problémát és — az országban elsőként — nyári napközi otthonos táborhelyet létesítettek a Nagyerdőben. Az ötlet tetszett a nyíregyháziaknak is, s a napokban műszakiakból, pedagógusokból álló csoport tekintette meg a tábort, hogy annak mintájára a Sóstón is egy hasonlót építsenek. A tábor a sóstói nyárfasor déli oldalán, a hideg stranddal szemben helyezkedik majd el. A félereszes megoldású pavilonban — rossz idő esetén — hatszáz gyerReitdeSkezés gimnáziumi tanulók gépészeti, műszaki rajzolói vizsgára bocsátásáról A művelődésügyi miniszter — a kohó és gépipari, valamint a munkaügyi miniszterre] egyetértésben — rendelkezést adott ki, amely szerint azok a tanulók, akik a gimnázium 1—4 osztályában a heti egynapos gyakorlati foglalkozás keretében gépészeti műszaki rajzot tanultak, sikeres gimnáziumi érettségi vizsga után műszaki rajzolói vizsgát tehetnek. Az említett gimnazisták ipari szakmunkásképző-intézetekben töltött egy tanévi sikeres befejező képzési idő után. vagy két és fél évi üzemi rajzolói gyakorlatot követően bocsáthatók, fém- gép- és szerelőipari műszaki rajzolói vizsgára. A sikeres vizsgáról bizonyítványt álljanak ki, amely gépészeti műszaki rajzolói munkakör betöltésére jogosít. A miniszteri rendelkezés június 15-én lépett hatályba. mek húzódhat meg. Itt helyeznek el egy ételmelegítőt, mosogatót. Az ebédet ugyanis máshonnan hozzák majd. Természetesen nem feledkeztek meg a legfontosabbakról, a játszási lehetőségekről sem. Játszóparkokat létesítenek, a tóban pedig strandot képeznek ki a gyermekek részére, ahol reggeltől estig tartózkodhatnak, megfelelő felügyelet mellett. Nyilván a nyári napközi otthonos táborhely nagyon sok nyíregyházi család gondjain segít. Az építkezést még ez évben elkezdik, s valószínű, hogy a következő évben a nyári vakáció kezdetén már birtokukba is vehetik a gyerekek. (bf) Nyári napközi otthonos tábor épül Sóstón Két riport cigány sorsokról Türelem és megértés „Ne tessenek gondolni, hogy rendetlen cigányembe- j rek vagyunk — írja levelében Farkas Sándortté Szamos- | sályiból — mert rendesen éltünk, a falu közepén lakunk, magyar emberek között. De az életkörülményeink csak ! mostanáig voltak jók. Már hetedik éve, hogy megszakítás nélkül dolgoztunk a tsz-ben. és nagyon szerettünk dolgozni, hiszen tavaly csaknem ötszáz munkaegységet szereztünk. Minden munkaegység hatvan forintot ért. A vezető, ség meg is volt velünk elégedve, az elnök, az agronómus szeretett bennünket. És mi történt? A május 23-i közgyűlésen a tagok kijelentették, hogy minket ki kell zárni a tsz-ből. A vezetőség nem tudott az érdekünkben semmit sem tenni. Ezért fordulok most Önökhöz. Tessenek rajtam segíteni mert hat gyermekem közül öt még neveletlen, kicsi. Es megszokták, hogy nem szenvednek hiányt, most meg > nem tudom, mi lesz velünk.” A levél megrázó is, igaz is. A közgjnilésen, bár nem volt napirenden, a tagok a Farkas család kizárása mellett szavaztak. Ennek felvetése a vezetőséget, is meglepte s ezért nem tudtak akkor cselekedni. Hogy mi ennek az oka? Sok van, hiszen a cigányság helyzete összetett és bonyolult Szamossá! yiban is. Tény, hogy az utóbbi időben indulatosabb lett a falu lakossága a cigányokkal szemben. (A lakosság hatodrésze, mintegy kétszáz ember cigány.) Ennek talán a legfőbb oka egy verekedés. mely nemrég történt. Emiatt van letartóztatásban Farkas Sándorné legidősebb fia. A verekedést, most a rendőrség vizsgálja, s azután nyilván bíróságra kerül az ügy. Nem lehet azonban az Indulatokat csupán egyetlen verekedésre visszavezetni, közrejátszik abban más is. A cigányoknál főként az emberi viselkedésben van kifogásolni való, gyakran hiányzik az idősebbek iránti tisztelet nem megfelelő a beszédstílus, a modor. Ez igaz és érthető. S az is igaz, hogy mindez — különösképp falun — fontos. De az igazságnak másik oldala is van, s e másik oldal ellenére határoztak indulatok — higgadt, megfontolt érvek helyett. A cigányság differenciálódik Szamossályiban is. kevesek dolgoznak, jobban élnek, igényesebbek lesznek igyekeznek behozni az évszázados elmaradottságot — mások maradnak a régi életmód keretei között. Farkasék elindultak az embernek való élet felé vezető úton Ezért sokat tett a tsz vezetősége is. És Farkas Sándor mellett több oigánv is becsületes tsz-taggá vált akire főként a nagy munkák idején lehet számítani A munka persze jó jövedelmet biztosít a becsületesen dolgozó családoknak. Farkasék tavaly eladták házukat, másikat vettek maguknak és a fiúknak is külön. De már nem a cigánytelepen laknak, és szeretnének beilleszkedni a falu életébe. Persze, a beilleszkedés nem megy sem könnyen, sem gyorsan. A viselkedésbe) i kifogásolni valók náluk is megmaradtak, és különösen akkor ..jönnek elő”, ha iszik a családfő, vagy a nagy fiú. Ez pedig előfordul. s ebből származik a baj. Bármennyire fontos a viselkedés, mégis csak a felszín, a lényeg azon van, hogy Farkas Sándor becsületesen dolgozik. Farkasék megítélésében azonban még csupán a t&z-vezetők tartanak itt, a falu többsége maradt a felszínnél, s abból von le alapjában helytelen, általánosító következtetéseket. E helytelen következtetéseket egyesek ki tudják használni személyes céljaikra. haragjuk és ellenszenvük érvényesítésére. Ezért történt, hogy a közgyűlésen indulatos lett a tagság, és kizárta Farkasé- kat. Persze, nem egészen előkészítés nélkül lett indulatos, s ezt az előkészítést nem a politikailag érett *sz- vezetők iránvftották Farkasék fellebbeztek a közgyűlés — úgy tűnik. tör. vénysértő — határozata ellen. ezt a járási szervek hamarosan elbírálják, de a család addig is dolgozhat. Néhány következtetést mégis igényel ez az ügy. Az egyik, hogy a gigán'tok köréten nem elég a munka a társadalomba való teljes beilleszkedéshez, alkalmazkodni kell a szokásokhoz, a másfajta erkölcsökhöz s az együttélési normákhoz is. Ez hosszú fejlődési fókámat eredménye lesz. aminek első lépése a rendszeres munka. Amíg ez a folyamat meg nem gyorsul, türelemre van szükség, irántuk s értük érzett türelemre, megértésre. Megértésre azért, mert a cigánvsáa nem lehet hetv- zetéről, azt évszázadok úri bűnei okozták. Mes-i" -•«re azért is. mert a ciaánvság legjobbjai Szamossályiban is megpróbálják ledolgozni elmaradottságukat ha csak ösztönösen is. de céliyk nz az életmód amelvet a falu lakossága már elért. Az elmúlt húsz év során kaptak ők segítséget a számossá lyi emberektől és bizonyára kapnak majd ezután ts. hiszen a cigányság felemelése ott is sok embernek lelkiismereti ügy. Amíg ez teljes mértékben sikerül, türelem kell a régi életmódból visszamaradt erkölcsi, szokás, és viselkedésbeli tulajdonságaik megváltoztatásaihoz. Ez a türelem most, a közgyűlésen hiányzott a szamossályi tsz tagságából, vagy annak egy részéből De nem biztos, hogy öt '.'agy tíz év múlva is hiányozni fog. Kun István Lakatos Jenő, a szövetkezet legjobb traktorosa Ne kérdezzen közbe az elvtárs. Elmondok én mindent sorjába. öten voltunk testvérek. Nem éltünk könnyen. Apám azt tartotta: a cigány is olyan ember, mint más. Szerezze meg a becsületét, amit tartson is meg. Dolgos családban nőttem, nem volt szabad félni a munkától. Kisnaményban végeztem el a hat elemit. Ott születtem, ott élt a családunk. Sőt a polgárit is tanulni kezdtem — magánúton. A papnál. Shogy mégsem végeztem el, a pap bánásmódján múlott. Egyszer énekelni kellett. Én csak úgy félvállról vettem. A pap a fejemre csapott a vesszőjével, hogy jobban énekeljek. Bennem pedig mindig volt egy kis dac. Azért se énekeltem úgy sem, mint előbb. Akkor a pap jobban a fejemre vert. Én pedig nem mentem hozzá többet. Hanem az akkori csaholci gépállomásra. Világot akartam látni, megismerni sokmindent. Fiatal fejjel a Dunántúlon álltam meg. De már mint kész traktoros. Bicskén az állami gazdaságba kerültem. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel. Adminisztrátorféle volt az irodában. Nem éreztem én abban semmi hátrányt, mert a bőröm barna. A keresetem megbecsültem. Nagyon szépen jártam. Abban sem maradtam el, hogy az ottani igazgató megagitált bennünket, traktorosokat: végezzük el az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát. Akadt, aki meghátrált tanulás közben, én nem. Mikor házasságot kötöttünk a feleségemmel, nem sokkal utána visszajöttünk ide Szatmárba. De nem Kisnaményba, ide Turricsé- re. Mert közben itt telepedtek le egyik nénémék is. Ezerkilencszázötyenhetet írtak. A dunántúli keresetből spórolt pénzből vettem egy telket és kis házat építettünk rá. Én pedig, hogy a családom senki másétól ne legyen alább való, még további három évig eljártam dolgozni a Dunántúlra. Ez már rósz. szabb volt, mint előbb, A feleségem itt, én meg, hogy úpr mondjam vendégnek jártam haza. Alig ismertek a gvermekeink. Amikor a falu a szövetkezést választotta, én sem mentem többé sehová. Nagyon kellett a szövetkezetbe a traktoros. Engem pedig valami állandóan arra ösztökélt: most mutassam meg ki vagyok. Nem nagyon ismertek még, én pedig szükségét éreztem, hogy befogadjon a falu, a közösség. S ma elmondhatom: igyekezetem nem volt hiába való. Bár igaz, lehetne a szövetkezetünk jobb is, nincs itt hiány szorgalomban csak., az időjárás nem igen pászol az utóbbi években Nagy küzdelmet vívtunk most tavasszal is a víz ellen. Ott vagyok azok közt. akik éjt napallá téve igyekeznek Nem is panaszkodom. Amit meg lehet tenni, keresni azt nem hagyom. De, az ér a legtöbbet, hogy senki nem cigónyol velem. Ma ott tarlók: tavaly új házat építhettem. Takarosát. szépet. Egy fillér adóság, kölcsön nincs rajta. Igaz, segített a tsz is. Szarufát adott jutányos áron* fuvart engedélyezett. Csináltattam külön kemencék Házi kenyeret sütünk hetenként. Az is az örömöm: ptszép gyermekünk van. Négy mar iskolás. Legnagyobbik lányunk hatodik osztályos. Nagyon szeretném, ha három fiunk közül legalább kettő az én szakmámat fogná meg: traktoros lenne. Én majd betanítom őket. Nem dicsekvésképpen mondom, jóleső érzés, amikor Kicska elvtárs, az elnök azt jelenti be közgyűlésen: „Szövetkezetünk legjobb traktorosa Lakatos Jenő.” A két lányunk meg, való. színű Pestre megy, ha megnő. Ott él három nővérem. nem hagynak békénket, hogy majd ők törődnek lányainkkal, ha elvégzik az iskolát. Tanulhatnak akár tovább, akár szakmát. Testvéreim tudhatják őket ebben segíteni, mert ők is tartják — nagyon megfogadták — szegény szülénk tanácsát: emberré lenni lehet és kell. Nem átok. nem végzet a cigánysors. Csak erő, akarat kérdése kitömi, felemelkedni belőle. Kérésem lenne a tanácshoz. Egy oszlopról van szó, amin eljöhetne a villany a házunkig. Meg vagy kétszáz méter járda kellene. Na villanyunk is lenne, nem tömé magát a feleségem annyit a kézi mosással. Nagyon vágyunk televízióra, viilanyvasalóra. Sajnos, egy oszlop híja miatt mindea még nincs meg. Pedig, eny- nyit igazán megérdemelnék még. Lejegyezte : Asztalos Bálin/