Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

Földönfutók Jordánpart, június 14: Menekülés a megszállók elől. (Rádiótelefeto — MTI Külföldi Képszolgálat) A fegyveres agresszió egy­mást kergető hírei után a távirógépek most az em­bertelen üldözés híreit ont­ják a Közel-Keletről: az agresszor, megkezdte bünte­tőhadjáratát az elfoglalt és törvénytelenül megszállt arab területek lakossága el­len is. A legutolsó jelenté­sek szerint 150 ezer jordá- niai kelt át eddig a Jordán folyón, legtöbbjük csupán puszta életét mentve, de semmi kétség, hogy számuk még növekszik. A Jordántól nyugatra élő arabók többsége már eddig is — idestova két évtizede — a menekültek keserves kenyerét ette: ezeket egy­szer már mindenüktől meg­fosztották 1949-beri, amikor Izrael állam kikiáltása után, az arabokkal vívott első há­ború. befejeztével a Tel Aviv-i politikusok nem a megbékélés bölcs és ember­séges megoldásai után ku­tattak. Hanem ' puska tussal kergették határaikon túlra az arabokat. A palesztinai térségben — ennek akár jordániai, akár izraeli felében — élő arabok majdnem kivétel nélkül el­esett, földhöz ragadtan sze­gény emberek. A természet mostoha körülményei soha sem kényeztették él ezt a népet, amelyet évszázadokig leigáztak a törökök, aztán a britek, mindvégig saját feu­dális uralkodó osztályuk. Nem háborús gyujtogatók ezek á sivatagi homokot tú­ró, primitíven gazdálkodó parasztok, hanem mindenki­nek kiszolgáltatott féljobbá­gyok. akikre niost mégis azt akarja rábizonyítani az agresszor, hogy „potenciá­lis ellenségei”. A jelentések szerint az iz­raeli hatóságok mindeköz­ben a legcinikusabb komé­diától sem riadnak vissza: úgymond csak azt teszik át a Jordán folyó keleti part­jára, aki előzőleg aláírja a nyilatkozatot, miszerint „ön­ként távozik.” Mintha a vi­lágon bárhol is akadna most vagy jövőben fórum, amely ezen aláírások fejé­ben felmentést adna. És a cinikus komédiázásit a politika fórumain is folytat­ják. Az egymást érő nyilatko­zatokban szinte minden Tel Aviv-i politikus arról szóno­kol, hogy ők nem hóditó há­borút indítottak az arabok ellen csupán „jogaikat és a tartós békét” akarják bizto­sítani. Még azt is tagadják, hogy a megszállt területe­ken tartósan akarnának be­rendezkedni, mert — úgy­mond —, ha az arab álla­mok elfogadják követelései­ket, akkor hajlandók ^ tár­gyalni a térség jövőjéről. Nem. kell politikai, fantázia ahhoz hogy átlássuk, miről és hogyan tárgyalnának, amikor szinte napok alatt kiürítenek megszállt terüle­teket. De az emberiség nem tűr­heti, hogy a huszadik szá­zad második felében is úgy bánjanak el egy néppel — ez esetben az Izrael körül élő arabokkal —, ahogy a bibliai időkben bántak el római légiók és protoriánu- sok az izraeliekkel. <H.) MOSZKVA A Szovjetunióban szomba­ton végrehajtották a soron lévő műholdkísérletet: fel­bocsátották a Kozmosz— 167-et. A szputnyikon elhe­lyezett berendezés szabály­szerűen működik. SAIGON Az amerikai légierő pén­teken és szombaton hajnal­ban folytatta offenzíváját Vietnam mindkét részében. Pénteken a VDK déli terü­letei ellen intéztek sorozatos légitámadásokat és egy amerikai katonai szóvivő szerint Vinhtől 65 kilomé­terrel északra bombákat dobtak egy rakétakilövő­helyre, az amerikai szóvivő egy repülőgép elvesztését is- i merte be. A saigoni ameri- I kaj főhadiszállás jelentette, l hogy Saigontól 11 kilomé­terrel északkeletre egy ame­rikai katona „tévedésből'' dél-vietnami polgári szemé­lyekre gránátot lőtt ki. Négy dél-vietnami megsebesült. PEKING Az Űj Kína hírügynökség jelenti: Kína szombaton fel­robbantotta első hidrogén­bombáját. A sikeres kísér­letet az ország nyugati tér­ségében hajtották végre. Két év és nyolc hónap alatt ez volt a hatodik kínai nukleáris robbantási kísér­let. NEW YORK A Biztonsági Tanács hét­fő délután ülést tart, hogy újból meghosszabbítsa az ENSZ ciprusi fegyveres erőinek június 26-án lejáró megbízatását. PÁRIZS A Párizs környéki Nan- terreben véget ért a legna­gyobb francia szakszervezeti szövetség, a CGT 36. kong­resszusa. Az elfogadott ha­tározatokban a kongresszus résztvevői hangsúlyozzák, hogy a monopóliumok .táma­dása elleni harcban elenged­hetetlenül szükséges a dol­gozók akcióegysége. Köve­telte, hogy az amerikaiak haladéktalanul szüntessék be a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását és vonják ki csapataikat Dél- Víetnamból. A kongresszus állást foglalt, a közép-keleti konfliktus.'területi ánnexiók nélküli, békés megoldása mellett.' Elnökének Benoit' Franchont választották meg. BRASILIA A fegyvert viselő brazíliai politikusokat figyelmeztet­ték, hogy mielőtt a parla­ment tárgyalótermébe be­lépnének, revolverüket hagyják kint. A parlament épületébe csak akkor lép­hetnek be a képviselők, ha előzőleg megmotozták őket. nem rejtegetnek-e puskát. Az új intézkedések előzmé­nye az volt, hogy a múlt hé­ten a tárgyalóterem folyo­sóján lövöldözés zajlott le két képviselő között, akik közül az egyik még most is kórházban van. Előtérben a szakközépiskolák — Módosul r▼ fisftrndiirendszer^ Nagyobb megyei hatáskör a kulturális kerítésekben IIku Pál beszéde a megyei tanácselnökök értekezletén A Parlamentben dr. Dal- los Ferencnek a Miniszter- tanács tanácsszervek osztá­lya vezetőjének elnökletével értekezletet tartottak a me­gyei, á fővárosi és a megyei, jogú városi tanácsok végre hajtó bizottságainak elnökei. Ilku Pál, művelődésügyi miniszter, az MSZMP Politi­kai Bizottságának póttagja vitaindító referátumában hangsúlyozta, hogy a gazda­ságirányítás új rendszeré­ben kulturális kérdésekben is megnő á tanácsok hatás­köre és felelőssége. Az el­fogadott elvek szerint a megyei tanácsok döntenek például a különböző 'oktatási intézmények fenntartásá­nak, működésének számos kérdésében. A végrehajtó bi­zottságok ellenőrzik majd, területükön helyesen és hi­ánytalanul érvényesülnek-e művelődéspolitikánk elvei, országos céljai, figyelembe véve a helyi adottságokat. Lényegében tehát közvetle­nül felelnek az iskolák ok­tató-nevelő munkájáért, s megnőnek a népműveléssel, a filmforgalmazással, a kul- túrházakkal kapcsolatos fel­adataik is. A tanácsi hatáskör bővü­lésének megfelelően átala­kul a Művelődésügyi Mi­nisztérium irányító, segítő tevékenysége: országos vagy regionális (helyi) érvényű jogszabályokkal, rendeletek­kel gondoskodik az oktatási törvény gyakorlati végrehaj­tásáról (ilyen pl. tantervek, tankönyvek bevezetésének elrendelése, iskoláztatás stb.) A megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak rendelkezésére bocsátja’ az országos tapasztalatok elem­zését, összegezését, „ melyből a helyi szervek sáját mun­kájukra nézve is hasznos következtetéseket vonhatnak le; a különféle intézmények­ben ellenőrzik művelődés­éé oktatáspolitikai elveink alkalmazását,: hogy egy-égy időszakban a követelmé­nyeknek megfelelően ala- kul-e oktatásügyünk, műve­lődésügyünk helyzete. Ilku Pál a továbbiakban rátért az iskolareform végre­hajtásának néhány kérdésé­re. Hangsúlyozta: az általá­nos iskola változatlanul közművelődésünk alapja; fejlesztése, hálózatának tel­jes kiépítése és az ezzel együttjáró gazdasági dönté­sek teljes egészükben „ ta­nácsok hatáskörébe kerül­nek. A helyi államigazgatási szervek a jövőben nem kap­nak központi irányszámo­kat, éppen ezért nyomatéko­san figyelmükbe ajánlja hogy a középiskolához szük­séges színvonalemelést, a fizikai dolgozók gyermekei­nek előbbre jutását az álta­lános iskolában alapozzuk meg. A művelődésügyi minisz tér elismerő szavakkal méltatta a tanácsoknak a körzeti iskolák hálózatának kiépítésében elért eredmé­nyeit. A körzeti iskolák szá­ma már meghaladja /az ez­ret, s kevés híján négyezer gyerek lakik a tanyai kollé­giumokban, amelyek felépí­téséhez, berendezéséhez a költségek háromnegyed ré­szével járultak hozzá, a ta-. nácsok. Nem szabad megfe­ledkezni azonban arról, hogy az örvendetes fejlődés elle­nére‘még több mint ötven­ezer kisdiák vonattal, autó­busszal vagy más közlekedé­si eszközökkel,, naponta fá­rasztó utazással juthat csak el a körzeti iskolákba. Ezért további erőfeszítések­re van szükség hogy nö­veljük a bentlakásos intéz­mények befogadó képessé- , gét, csökkentsük a bejáró diákok számát. A népgazdaság szükségle­te a gyorsan növekvő ér­deklődés is megköveteli, hogy a jövőben már na­gyobb gondot fordítsanak a szakközépiskolák hálózatá­nak bővítésére. Nem Volna helyes csak a helyi munka­iehetőségekhez szabni a felvételi keretszámokat, hi­szen ezek az oktatási .in­tézmények adhatják a mű­szaki egyetemek és főisko­lák utánpótlásának jó . ré­szét is. Ezért a hetvenes évek elejére a szakközépis­kolák javára változtatjuk meg a gimnáziumok és a szakközépiskolák. ma még egészségtelen, arányát. Ez az űj' típusú oktatási i’ntéz- iVxnány' a szó szoros értelmé­ben áz életre késatf fél a fiatalokat. Eddig- végzett ■hallgatóink 70 Százaléka helyezkedett el tanult szak­májában. s az egyetemre, felsőfokú technikumba, je- jelentkezett növendékeinek több mint 50 százalékát fel­vették. Az idén érettségizett mintegy 51 ezer fiatal 69,2 százaléka jelentkezett egye­temre. főiskolára. A felvételi vizsgák lebo­nyolítása és az igazságos döntések meghozatala tehát ebben az évben is nagy fel­adatokat ró a felsőoktatási intézmények tanáraira. Né­pünk most is. elvárja tő­lük, hogy a legrátermetteb­bek számára adjanak lehe­tőséget a lov auu tan olásra, s utí liü(2j.rullj.Ovi­julltuv ti *ilUi*iVtvű*i.A.-UUA' 6­iielücgeb gyeraieke] — íuou- uuLUA ij.iv.u i'cti, & ufcjc .-tje­ié I lííüií-tül mUüOoUi aZ coliul j-TCx*Ub^cl'. í O v at/Ű. ta & icaijUgcudűUt.ii UK a kis' keresetű csaiuuOK Lidii, iüiiyiül, ciiirtívlA-OI • dzonoan. arra wuieKeuLoc», aogy az oszcoiicuj eiiiyeré- ieDen nagy odd szelepe le­gyen a lanuimanyi civa- inényneK. a minis«, uj mn meghatározza az ösziof.uij- rendszer elveit es a. .ur a­lások feltételeii; az jszton-. dijak odaítélésében. megnő az egyetemek. fő;.-kólák szerepe és felelőssege; és fokozottabb mértékűén ké­rik ki a KlSZ-izet, te. 6K véleményét. A társadalmi ösztöndíjak megtartására kell törekedni azzal azon­ban, hogy elsősorban1 a kis keresetű családok gyerme­kei kapják, s főleg vidéki munkavállalásra ösztönöz­zenek. Egyéb kulturális kérdé­sekről szólva a művelődés­ügyi miniszter hangsúlyoz­ta; minden területen az új követelmén/eknek megfele­lően kell szabályozni a gaz­dálkodás rendjét. Felül kell vizsgálni, pl. a keskenyíil- met vetítő mozik jelenlegi hálózatát. Filmszínházaink a televízió elterjedése előtt a kultúra igen fontos közve­títői voltak.' A tv-előfizetők számának gyors növekedé­sével egyidejűleg azonban évről évre csökkent a. mo­zilátogatók száma, s a ses- kenyfilmes mozik, amelyek­nek száma közel jár a há­romezerhez, több mint imr. minckettő millió forintos ráfizetéssel működtek 'I960 —1966 között. Helyes .lenne, ha a tanácsok mielőbb. fe­lülvizsgálnák á mozihálóza- tot s alapos mérlegelés után' eldöntenék: ‘ hol kell megszüntetni,'', vágy ■ ttfe- szervek, .'így ■ ésétl'eg ' a 'ter­melőszövetkezetek kezelésé, be adni ezeket az. intézmé­nyeket. Sző esett árról Is, hogy ' a népművelés területén ez­után is valamennyi érde­kelt állami és társadalmi szervezet összefogása, sok­oldalú ■ együttműködése a cél. Támogatni kell a közös vállalkozásokat. Bátorítsák az új kezdemé­nyezéseket, amelyek kedve­ző feltételeket teremtenek a művelődési otthonok, a' klubok a könyvtárak mun­kájához.1 növelik a bevéte­leket, hiszen minden műve­lődésügyünket. a kultúrát .szolgálja. TÍMÁR EDE: Az 5817-cs 12. Egy interjú válaszai Pablot, Beppót és Andy Idenst meghívom a snaek- bárba. Hadd legyen egv kellemes búcsúestjük, — Mint leendő tulaj? — kérdi Andy és vigyorog. Ez a három fiú áll hoz­zám a legközelebb. őket beavattam a tervembe. Tudják, hogy Bibivel a snack-bár bérletére gyűj­tünk. Nem vagyunk az autó­buszhoz kötve. Beppo elin­tézte .egy’ honfitársával, aki a tábor szállító szolgálatá­nál altiszt, hogy kapjunk egy Jeepet. — Minden Oké! — mond­ja Beppo, amikor a Jeep előáll.' A snack-bárban most is sok a vendég. Délután tele­fonáltam, "s így a1 szá­munkra ’ fenntartottak egy aszfalt. Szépen megtérítet­ték, még virág is van raj­ta. Bili mosolyogva, kedvesen köszönt bennünket. — Gratulálok a rangotok­hoz fiúk — mondja. Beppo, Pablo és Andy sorra, esetlenül kezetcsókol- nak Bibinek. — Ugyan fiúk, mire való ez? — próbálja elhárítani barátaim szokatlan ked­vességét. — Már nem faragatlan közlegények, hanem az ame­rikai hadsereg altisztjei va­gyunk. Gentleman módjára kell viselkedni — tréfál Pablo. Megcsókolom Bibit. — Gratulálok szívem — mondja, de a tekintetében szomorúság bújkál és ér­zem a hangjából is, hogy cseppet sem örül a rangom­nak és a tanfolyam befeje­zésének. A fiúk tréfálkoznak, han­goskodnak, isznak. Kívánom a whiskyt én is, de Bibi nem akarja, hogy igyam. — Ez a búcsúesténk — súgja. — Azt akarom, hogy szép legyen. S a többiek, mintha meg- éreznék ezt, szokásuktól el­térően nem erőltetik, hogy igyam. — Mikor indultok? — kérdezi Bibi. — Holnap dél körül. — Hová? — Nem mondták meg. Andy a wurlitzerhez lép. Bedob egy öt centest. Rum­ba harsog. Beppo feláll és megkérdi tőlem: — Megengeded, hogy Bi­bivel táncoljak? — Természetesen. Beppo és Bibi táncol. Pablo Bilitől kér engedélyt, hogy Liliéi fordulhasson egyet. Bili kivételesen meg­engedi ezt. Andy a wurlit­zernél vezényel, mintha ő lenne a karmester. Bili rágyújt. Elgondol­kodva fújja a füstöt, — Szóval befejeztétek? — Be — mondom neki kurtán. Zsebébe nyúl. Gyűrött új­ságot vesz elő. Szétnyitja, ujjavai rámutat egy cikkre és a lapot átnyújtja az asz­tal fölött nekem. — Olvasd el ezt — mond­ja. Az „U. S. News and World Report” 1964. jú­nius 8-i számát tartom a kezemben. A Bili által megjelölt oldalon, nagybe­tűs címekkel és alcímekkel tálalva ezt olvasom: „Munkatársunk otthoná­ban felkereste R. L. Moore írót, aki Dél-Vietnamban hosszabb időn át együtt harcolt a különleges had­erő katonáival. íme munka­társunk kérdései és a ne­ves író válaszai. Kérdés: Mi a véleményük erről a háborúról a Vietnam­ban állomásozó közkatonák­nak? Válasz: Ezt a háborút olyan háborúnak nevezik, amelyben nincs köszönet. Azt mondják, hogy idehaza senki sem tudja, hogy mi történik, és nem is törődnek vele. Kérdés: Az amerikaiak feladata a harc, vagy pedig csak a vietnamiak harci ki­képzése ? Válasz: A kiképzés a fel­adatuk de maguk is részt vesznek a tényleges harcban. Kérdés: A harc legnagyobb részét nem a reguláris vi­etnami hadsereg csapatai folytatják? Válasz: Mint már említet­tem, a harc legnagyobb ré­szét a különleges alakulatok és a hozzájuk tartozó irre- guláris csapatok vívják. Ezek mennek harcba és támadnak, s ezek állítanak fel csapdá­kat. Gerillákként harcolnak. Kérdés: Jó felszereléssel , rendelkeznek, a különleges alakulatok? Válasz: Igen. Ebből a szempontból nincs helye a bírálatnak. A felszerelés jó és minden lőszert megkap­nak, amire szükségük van. Az új típúsu fegyverek kitű­nőek. Uj típusú M—79 grá- nátvetővel rendelkeznek, ami a legjobb fegyver, amit va­laha láttam. Majdnem 200 yardnyira veti a gránátot és külalakra puskához ha­sonlít. (A szerkesztőség megjegy­zése: A különleges alakula­tok másik legfontosabb fegyvere az AR—15 típusú. 22-es kaliberű automatapus­ka, ami hatalmas ütőerejű és igen könnyű fegyver). Kérdés: A vietnamiak is kapnak ezekből a kitűnő fegyverekből ? ? Válasz: Kaptak, de a Viel Kong elszedte tőlük. Kérdés: A különleges ala kulatok hatékonysága ellené re olyan jelentések érkeznek hogy elveszítjük a háborút Válasz: Igen,. de sokkal gyorsabban elvesztenénk, ha a különleges alakulatok nem volnának ott...” ' ~>í * Először csak felületeséit,” de néhány mondat után egy­re nagyobb érdeklődéssel ol­vastam ezt a furcsa inter­jút. Aztán megkérdeztem Bilitől: — Miért akartad, hogy ol­vassam? — Csak — feleli kurtán. — Valami célod -: mégis­csak van vele. — Semmi különös. — Ne szédíts. • ' — Jó. Azért mutatóit» ezt az interjút, mert... mért áz öcsém is ilyen ki tűnő fegy­verekkel volt felszérelve mégis elpusztult. — Hol? — Vajon hol? Hát Viet namban. Bili arcán látszik, .hogj szenved. Lehajt egy .pohát whiskyt és ismét rágyújt — Nagyon szerettem —• mondja. — Éppen ilyen korú volt, mint te. — Miért mondtad el ezt nekem?... Bili szemében könn-y csil­lan. Megöleli és megcsókol­ja barátaimat. A fiúk elcsen­desednek. — Ugye, megígéritek ne­kem, hogy vigyáztok rá . mutat felém Bibi majd hoz­záfűzi — És... és visszahozza-, tok őt nekem. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom