Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-04 / 103. szám

Tanácskozik a szakszervezetek kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) kell majd oldani. Különösen az ötéves megszakítás el­törlése a volt gazdasági cse­lédeknél, akik 1945-ben föl­det kaptak, vagy azoknál az anyáknál, akik kisgyerme­kük nevelése miatt szakítot­ták meg a munkaviszonyu­kat. A csökkent munkaképes­ségűeknek egészségi állapo­tuknak, képességüknek és képzettségüknek megfelelő munkát kell biztosítani. A ta­nácsoknak fel kell kutatniuk ennek a lehetőségét. Más­részt azonban a vállalatok­nak és intézményeknek is gondoskodnunk kell a rok­kanttá vált dolgozókról. A vonatkozó rendeleteknek megfelelően biztosítsák saját csökkent munkaképességű dolgozóik foglalkoztatását. Szükség van az államilag szervezett és irányított reha­bilitációs tevékenység egy­séges rendszerének kiépíté­sére. Az a munkás, aki meg­rokkant és egy bizonyos szakmában nem tud teljes értékű munkát végezni, át­képezve más szakmában tel­jes értékű munkaerő lehet. Nagy figyelmet igényel a szakszervezetek részéről, hogy ez a gondoskodás a vállalatok gazdaságössági tö­rekvései mellett ne szorul­hasson háttérbe. A dolgozók ne nézzék közömbösen, ha a csökkent munkaképessé­gűekkel nem törődnek. A nagycsaládosokról való megkülönböztetett gondos­kodásnak elsősorban a csa­ládi pótlékban kell kifeje­ződnie. Segíteni kell a nagy. családosokat lakáskörülmé­nyeik rendezésében, gyer­mekeik tanulásában és más egyéb módon. A dolgozó nők iránti tár­sadalmi gondoskodás legfé­nyesebb bizonyítéka a kö­zelmúltban bevezetett gyer­mekgondozási segély. Min­denki tudja, hogy ez milyen nagyszerű lehetőséget bizto­sit a gyermekekkel való foglalkozáshoz, a gyermekek neveléséhez. Az életben adódnak olyan esetek, ami­kor egyesek átmenetileg í'övidebb, vagy hosszabb időre teljesen ellátatlanul maradnak, nem kapnak bért, táppénzt, nyugdíjat, vagy rokkantsági járulékot, Vagy azért, mert ezek még nincsenek megállapítva, és folyósítva, vagv valamilyen ok miatt az illetők ném jo­gosultak és nincs aki eltart­sa őket, Javasoltuk a kor­mány erre vonatkozó intéz­kedését. mert szocialista rendszerünk lényegéből fa­kad. az önhibájukon kívül ellátatlanok megsegítése. A készülő új Munka Tör­vénykönyvről szólt ezután a referátum, s aláhúzta: az úi Munka Törvénykönyve alkotó részeként ki kell dol­gozná a kollektív szerződé­sek rendszerét. Ez lehetővé teszi, hogy a dolgozók részt vegvenek az élet és munka- körülményeiket érintő jog­szabályok alkotásában, hogv a vállalat működése felett társadalmi ellenőrzést gya­logoljanak. A szakszervezeteket a dol­gozók élet és munkakörül­ményeit érintő kérdésekben el len (őrzési, véleményezési, egyetértési, SnáUó szabályo. zási és vétójog illeti meg. A jövőben a szakszervezeti szervek véleményét is ki kell kérni az Üzemi gazdasági vezetők megítélésénél, meg­erősítésénél. vagy leváltásá­nál. A vállalati szinten dön­tési jog illeti meg p szak­szervezetet a dolgozók szo­ciális. egészségügyi és kul­turális ellátását érintő kér­désekben. E döntésekben előzőleg ki kell kérni a gaz­dasági vezetők véleményét A jogkörbővítést az új gaz­dasási mechanizmus beve­zetésével együtt kívánjuk megvalósítani. A hatásköröket illetően a következő elveket kell al­kalmazni: a) A gazdasági kérdések eldöntése a gazdasági ve­zető hatáskörébe tartozik, a szakszervezetek döntenek ugyanakkor a részesedési alapból, a szociális, kultu­rális és jóléti célra felhasz nálható összegekről. b) A szakszervezeti szer­veket egyetértési jog illeti meg a munkajog körébe tartozó szabályozás vállalati kereteinek a meghatározá­sában. Ezen belül a gaz­dasági vezető önállóan dönt az egyes dolgozókat érintő munkajogi kérdésekben, a szakszervezeti szervek véle­mények figyelembe vételé­vel. A leghatározottabban ki­jelentjük azonban, hogy ha a dolgozót sérelem éri, a szakszervezet támogatást ad számára, fellép jogainak védelmében. Az életszínvonal növelését célzó politikáról beszélt a továbbiakban Gáspár Sán­dor és hangsúlyozta: olyan szocializmust építünk, amely az emberért van, a tömege­ket szolgálja. Mi jólétet akarunk — de nem mások rovására és főleg nem inter­nacionalista kötelességeink elhanyagolása árán. Most az a feladatunk, hogy felépít­sük a szocializmust, megte­remtsük a jóléthez szükséges alapokat, s a jólétet is, hogy azt mondhassuk külföldi munkástestvéreinknek: jöjje­tek ide, nézzétek meg, ez az amit elértünk. A magyar munkásosztály nevében mondhatjuk: amennyi erőnktől telik, annak végső határáig készek vagyunk szolgálni a nemzetközi pro­letariátus nagy ügyét. Azt szolgáüük hazánk és né­pünk felemelkedésének elő­mozdításával is. kát a megyei állami, gazda­sági szervei előtt. Tevékenységünk javítá­sának kulcskérdése a szak- szervezeti alapszervezetek hatáskörének növelése, mun­kájuk színvonalának továb­bi javítása. Ennek érdeké­ben hoztuk létre a szakszer­vezeti tanácsokat. Az alap­szervezetek hatáskörét a Vállalatok, intézmények megnövekedett önállóságá­val arányban kell meghatá­rozni. Ennek megértésén és végrehajtásán múlik, hogy szakszervezeti mozgalmunk meg tudjon felelni az új helyzetből fakadó követel­ményeknek. Ezért felhívjuk a szakmák központi vezető­ségeinek figyelmét, hogy megfelelő határozatok ki­dolgozásával, a tisztségvise­lők és aktivisták rendsze­res tájékoztatásával és okta­tásával, az aprólékos gyám­kodás megszüntetésével, va­lamint a feltételek megte­remtésével segítsék az alap­szerveket, hogy élni tudjanak megnövekedett le­hetőségeikkel. III. A szakszervezetek nicjgnövekedett szerepe, felelőssége társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában Feladataink végrehajtásá­nak egyik fontos feltétele a szakszervezeti demokrácia erősítése. A demokratizmus erősödése növeli majd a szervezett dolgozók aktivi­tását. A jövőben jobban kell számítanunk a vélemények, nézetek, érdekek és állás­pontok harcára, Ez hasznos és célravezető. Az ilyen munkában erősödnek meg a szakszervezeti tisztségvise­lők és alakul ki megfe­lelő kapcsolatuk a tagság­gal. Erősíteni kell a vezetés­ben a centralizmus elvét, de nem 3 régi értelemben vett aprólékos gyámkodást. Az önállóság korlátozását, a ki­csinyeskedést, A széles körű önállóság mellett, meg kell követelni a következetessé­get, az alapvető központi és saját határozatok végrehaj­tását. Ez nem sérti az önál­lóság elvét, mert nem írja elő a végrehajtás „hogyan­ját”. A szakszervezeti mun­ka fejlesztése minden szin­ten határozott intézkedése­ket kíván a bürokrácia és mindenféle formális munka- módszer ellen. A dolgozók ügyei intézésé­nek jelentőségére hívta fel ezután a figyelmet a referá­tum, majd rámutatott: A szakszervezetek belső életéhez tartozik, hogy az anyagi eszközöket a jövőben az eddiginél még nagyobb arányban fordítsuk a tagság szociális, kulturális szükség­leteinek kielégítésére, az eredményes mozgalmi mun­ka feltételeinek biztosításá­ra. Ezért javasoljuk a kong­resszusnak, járuljon hozzá, hagy a jövő évtől a szak­szervezetek a jelenlegi 35 százalék helyett, 50 százalék­ra emeljék az alapszervek tagdíj részesedését. Ugyanak­kor változtassa meg a kong­A szakszervezetek funkci­óinak, feladatainak változá­sát, fejlődését elemezte ez­után a referátum. Aláhúzta: a szakszervezet és a párt kapcsolatában új elem, hogy a párt a célok megha­tározásánál is igényli <— az eddiginél jobban — a szakszervezeti mozgalom ál­lásfoglalásai, segítségét. Helyzetünk a jövőben még inkább megköveteli, hogy a munkásosztály, a bérből és fizetéshői élők tö­megesen a szakszervezetek útján juttassák kifejezésre véleményüket. Igényüket, aktivitásukat az építőmun­kában. A szakszerveze­teknek 3 társadalmi élet egészét érintő minden fontos akcióban tevékenyen részt kell venni. Elemzik a bérből és fizetésből élők helyzetét, élet- és munkakörülményeit és a teendők dolgában önál­lóan állást foglalnak. Segí­tik feltárni és megoldani az ellentmondásokat és egyez­tetni a különböző érdeke­ket. Ugyanakkor a szak­szervezeték fontos feladata elősegíteni, hogy tagjaik megértsék a szocialista esz­méket, aktivan tevékeny­kedjenek a szocialiímus fel­építésének megvalósításán. A következő években az érdekvédelmi tevékenység is új tartalmat kap a szak- szervezetek munkájában — hangoztatta ezután. Társa­dalmunkban az egyéni és össztársadalmi érdek alap­vetően egybeesik, Vgyanak- kor objektíve létezik ki- sebb-nagyobb érdekellentét, érdekeltérés is, amelynek feltárásával és megoldásuk elősegítésével, a szakszer­vezetek erősítik a bizalmat szocialista rendszerünk iránt. Nagy jelentőségű, hogy a dolgozók minél szélesebb rétege ismerje fel: egyéni érdekeik érvényesítése elvá­laszthatatlan a munkásosz­tály, a társadalom érdekei­nek érvényesítésétől. E fel­ismerés széles körű kibonta­kozását elősegíti a gazda­ságirányítás reformja is, amely lehetővé, sőt szükség- szerűvé teszi a dolgozók tö­meges bevonását a vezetés­be, aktív részvételét a fel­adatok kialakításában, el­lenőrzésében és végrehajtá­sában. A referátum utalt arra: tudjuk, hogy a dolgozó tö­megek tudatának formálása nem megy máról-holnapra. Ma már történelmi tapaszta­lat, hogy a munkásosztály alapvető szerepének, mind jobb érvényesítése az ural­kodó osztály tagjainak tu­dati állapotával is össze­függ. Ez különös hangsúlyt ad a szakszervezetek poli­tikai és kulturális nevelő munkájának, a szocialista eszmék terjesztésében. A szakszervezeti mozga­lom felső vezető szerveinek teendőiről beszélt ezután Gáspár Sándor. A SZOT — mint a szakszervezeti moz­galom legfelsőbb irányító szerve — elsősorban azok­kal a kérdésekkel foglalkoz­zék, amelyek a dolgozók ösz- szességét, az egész szakszer­vezeti mozgalmat és társa­dalmi fejlődésünket érintik. A szakszervezetek közpon­ti vezetőségei saját terüle­tükön teljes önállósággal és felelősséggel dolgozzanak. Figyelembe véve tagságuk sajátos élet- és munkakörül­ményeit, igényeit. A SZOT és a szakmák középszerveinek feladata, hogy segítsék, összehangol­ják és ellenőrizzék a terüle­tükön működő szakszerveze­ti szervek munkáját. Képvi­seljék a szervezett dolgozó­Blaha Béla, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke üdvözli a küldötteket és a tanácskozásokon részt vevő vendegeket. resszus a szakszervezeti se­gélyezési rendszert, ügy, hogy az intézményes és rendkívüli segélyek egységes kezelésé­ben, az alapszervekhez ke­rüljenek. — Kongresszusunk olyan időszakban ülésezik, amikor a nemzetközi munkásosztály, a világ haladó emberisége, a Szovjetunió népeivel együtt készül a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulójának megünneplésé­re. ötven évvel ezelőtt valóra vált a világ dolgozóinak év­százados álma- A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lommal olyan világtörténel­mi folyamat kezdődött, amelynek nyomán létrejött a szocialista világrendszer, benne a mi munkáshatal­munk is­Az ünnepélyes alkalom­mal élve, a magyar szak- szervezetek XXI. kongresz- szusán is testvéri szeretettel emlékezünk meg a nagy szovjet népről. Munkásosz­tályunk és dolgozó népünk őszinte szeretettel és tiszte­lettel fordul a szovjet mun­kások és parasztok felé, akik 50 évvel ezelőtt dicsőséges harcban kivívták a győzel­met és létrehozták az első szocialista államot, hazájuk­ban felépítették a szocializ­must és jelenleg a kommu­nista társadalom felépítésén munkálkodnak. S üdvözöl­jük és köszöntjük a szovjet nép fiait és leányait, akik szövetségeseikkel együtt szétzúzták a népek szabadsá­gát fenyegető fasiszta hódí­tókat. A szovjet emberek az elmúlt fél évszázad során erőiket nem kímélve, nagy áldozatokat vállaltak osz­tálytestvéreik és a szabadsá­gukért küzdő népek támoga­tásában. A Szovjetunióra re­ménykedve tekint a haladó emberiség. Forró szeretettel köszöntjük szovjet testvé­reinket. Együtt örülünk győ­zelmeiknek, hiszen a jele­nük a mi holnapunkat jelzi. Kitért Gáspár Sándor a nemzetközi élet néhány ak­tuális kérdésére is. Rámu­tatott : — Az Egyesült Államok folytatja és szélesíti agresz- szióját Vietnamban. Igyek­szik mindenütt elnyomni a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő mozgalmakat. De célját nem érheti el. Szélesedik, erősö­dik a népek ellenállása az imperialista agresszió el­len. Dolgozó népünk mély felháborodással ítéli e! a vietnami nép elleni kegyetlen agressziót, a kong­resszus fórumáról is köve­teljük: el a kezekkel Viet­namtól! A magyar dolgozókat élénken foglalkoztatja az európai biztonság kérdése. Aggodalommal figyelik, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban erősödik a militarizmus. a revgnsiz- mus és az újfasizmus. Dol­gozóink véleménye egyértel­mű: a két német állam léte történelmi tény. A magyar szervezett dolgozók is ma­gukévá teszik az európai kammunista- és munkáspá- tok értekezletének határoza­tait, amelyek új lehető­ségeket nyitnak meg az európai béke és biztonság megszilárdítására. Az euró­pai kommunista- és mun­káspártok értekezletén egy­hangúlag elfogadott akció­program megtisztelő fel­adatokat ró a nemzetközi szakszervezeti mozgalomra is. A szakszervezeteknek, mint a munkásosztály legátfo­góbb tömegszervezetinek, a nemzetközi munkásszolida­ritás és a proletár össze­fogás megtestesítőinek — internacionalista kötelessé­gük, hogy minden rendelke­zésükre álló eszközzel lat­ba vessék azt az Óriási po­litikai, erkölcsi és szervezeti erőt, amit a világ dolgozói­nak harcos összefogása je­lent. Napjainkban az öt világ­részben több, mint 210 mil­lió dolgozó tömörül a szer­vezett munkásság soraiba A Karlovy Vary-i nyilatko­zat külön hangsúllyal emeli ki a szakszervezeteit rend­kívüli súlyát és jelentősé­gét, felkérve őket, hogy használják fel azt a súlyt és t§megbefolyá§t a békés Európáért, a világ békéért folyó harc érdekében A Karlovy Vary-i felhívás a magyar szákszervezetekhez is szót. Szakszervezeti moz­galmunk teljes erejével azon tesz, hogy a magyar szer­vezett dolgozók, egész dol­gozó népünk összefogott erejével segítse és támogas­sa 3Z európai béke és biz­tonság megvalósítását Kongresszusunk fórumáról1 biztosíthatjuk osztálytest­véreinket, a békéért, a tár­sadalmi haladásért küzdő harcostársainkat szerte a vi­lágon, hogy a magyar dol­gozók becsülettel eleget tesznek a rájuk háruló ten­nivalóknak. A magyar szakszervezetek tevékenyen támogatják a Szakszervezeti Világszövet­ség programjának megva­lósítását. Támogatják a nemzetközi akcióegység lét­rehozását. Mindannyiunk számára érezhető és termé­szetes, hogy az SZVSZ-en belül a legszélesebb bará­ti kapcsolatok a szocialista országok szakszervezeteivel alakultak ki. De egyre na­gyobb gondot fordítunk ar­ra, hogy fejlesszük kapcso­latainkat a kapitalista or­szágok és az újonnan füg­getlenné Vált országok szak- szervezeteivel. A magyar szakszervezeti mozgalom hűséges és az is marad az internacionalizmus magasztos eszméjéhez. Min­den rendelkezésünkre álló eszközzel segítjük osztály- testvéreinket. kivesszük ré­szünket a nemzetközi fron­ton folyó politikai és ideo­lógiai harcból, támogatjuk 3 nemzetközi szakszervezeti mozgalom minden forradal­mi akcióját, a békéért, a szocializmusért, a társadal­mi haladásért. Beszéde befejező részé­ben Gáspár Sándor hang­súlyozta: — Az előttünk álló meg­növekedett feladatok vég­rehajtásának feltétele, hogy tovább erősítsük tömegkap- esotataínkat. Az elmúlt évek eredményeinek elérésé­ben, a dolgozók ügyeinek intézésében sokoldalú, áldo­zatos, nehéz munkát végez­tek a szakszervezeti tiszt­ségviselők és aktivisták In­nen a kongresszusról mon­dunk köszönetét a több százezer tisztségviselőnknek és aktivistánknak munká­jukért. Kérjük őket, és raj­tuk keresztül minden szer­vezett munkást, hogy kong­resszusunk határozatának végrehajtása érdekében, hazánk erősödése, népünk boldogulása érdekében, to­vábbra is fáradhatatlanul tevéken yked jenek Hosszantartó, nagy tap* fogadta Gáspár Sándor re­ferátumát. Ezután Somogyi Miklós, a SZOT számvizsgá­ló bizottságának elnöke ter­jesztette elő a bizottság je­lentését. Ezután Ggl Uúszlő, a SZOT titkára a szakszerve­zetek alapszabályának mó­dosításáról szólt. Ebédszünet után ÉHszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mon­dott beszédet. (Biszku elvtárs beszédére lapunk pénteki számában visszatérünk.) Ezt követően megkezdődött a vi­ta. Felszólalt Koltai End 's (Csepel). Tóth Anna, a tex­tilipari dolgozók szakszerve­zetének főtitkára. Gulyás István, a vasutasok szakszer­vezete központi bizottságá­nak titkára, Geréb Sándor né, a SZOT titkára. Benkő Ti­bor (Sopron). Szilágyi Sán­dor, a vegyipari dolgozok szakszerveztének főtitkára. Luis Padilla, az SZVgZ tit­kára, /. M. Valdicsenkó, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának titkára. Karika Kálmánná (Buda­pest), Nguyen Duc Tinh, a Vietnami Szakszervezeti Szövetség elnökségi tagja, Din Ba Thi, a Dél-Víetnam felszabadításáért küzdő szak- szervezeti szövetség vb. tag­ja, valamint F at>ók Zoltán (Budapest), Bartha Árpádné (Hajdú megye) és Mari Sán- dorné (Szeged). A SZOT- kongreeszus ma folytatja munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom