Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

ORVOSI TANÁCSADÁS

Egészségünk megőrzése a helyes táplálkozástól is függ. A hiányos, vagy helytelen összetételű táplálék csökkenti a munkaképességet, az elhízás pedig súlyos megterhelést ró a szívre, a vérkeringésre és a mozgás szer. veire. Az ésszerű étkezés alapszabálya az, hogy a táplálékfelvételnek a szükséglettel arányban kell állnia.

Mit mood a statisztika?

Hazánk a statisztikák szerint ma már a világ legtöbb kalóriát fogyasztó országai közé tartozik, nálunk tehát a fő problémát nem a hiányos, hanem inkább túltáp. lálás okozza. A táplálékkal elfogyasztott magas kalória- mennyiség azonban, éppen az egészségügyi tájékozottság hiánya miatt, nem a legelőnyösebb minőségi ösz- szetételből adódik. Népünk túl sok zsírt és sok lisztből készült ételt fogyaszt, ezzel szemben túl kevés tejet, tojást, valamint zöldségfélét, továbbá nem mindig helyes az ételek nálunk elterjedt elkészítési módja sem. Egyes ételeket túl fűszeresen készítenek háziasszonyaink, a főzelékek elkészítése során pedig túl sok vitamin megy veszendőbe.

Egészségünk védelmében tekintsük át a helyes táplálkozás alapszabályait. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy az étrend legyen változatos. Minden egyoldalú táplálkozás, legyen az bár húsos, növényi, vagy nyerskoszt, káros, mert az idők folyamán életfontosságú táp. anyagok hiányát idézi elő. Az ember szervezete az elmúlt évtizezredek folyamán vegyes táplálkozáshoz szokott és ennek minden mesterséges megzavarása káros következményekkel jár.

Hány kalóriát?

A naponta elfogyasztott élelemnek teljes mértékben biztosítania kell mindazokat az anyagokat, amelyek a szervezet számára nélkülözhetetlenek és egyúttal szolgáltatnia kell azt a hőmeny- nyisóget is, amely biztosítja «z állandó, 37 fok körüli testhőmérséklet fenntartását A szükséges táplálék mennyiségét a hőmennyiség egységében, a kalóriában szokták kifejezni. (Egy kalória az a hőmennyiség, amennyi egy liter víz hő• rendszertelen étkezé* eseA helyes táplálkozás titkai

mérsékletét egy fokkal felemeli.)

A szervezet normális működéséhez szükséges és elégséges kalóriamennyiség az életmódtól és a munka- körülményektől függ. Ülő életmód és szellemi munka esetén kevesebb, nehéz fizikai munka végzésekor tér. mészetesen több kalória fogyasztására van szükség. Az egyes tápanyagféleségek elfogyasztásakor különböző mennyiségű hő termelődik a szervezetben. A, legtöbb kalóriát a zsír adja, a fehérjék és a cukrok elégésekor ennek a hőmennyiségnek körülbelül a fele keletkezik. Ebből logikusan következik, hogy az elhízás bekövetkezéséért legtöbbször a mértéktelen zsírfogyasztás a felelős.

A megfelelő kalóriafelvételt élelmiszereink ésszerű összeválogatásával kell biztosítanunk. Normális test-'

szájüreg éa a gyomor-, bélrendszer vegyi anyagai végzik, ezek termelődése pedig Idegrendszeri hatásokra indul meg. Az étel meglátása és illata képezik a nedvtermelődés ingerét, természetes tehát, hogy az étvágygerjesztő tálalás és ízléses terítés a jó emésztés fontos feltételei. Étkezés közben ne olvassunk és ne tanuljunk, mert az elterelj a figyelmet és csökkenti az emésztőnedvtermelődést.

Ne együnk kapkodva, hanem alaposan rágjuk meg az ételt, mert csak a jól felaprózódott ételhez tudnak hozzáférni az emésztőnedvek. Táplálkozzunk rendszeresen! Ha mindig ugyanazon időpontban étkezünk, akkor az emésztőmirigyek a szokásos időben már automatikusan megkezdik a nedvek termelését és az emésztés kedvezőbben folyik le, mint

tón.

Inkább együnk napjában többször keveset, mint ritkán sokat. Napi négy-ötszöri étkezés egészségesebb, mint az, ha két-háromszori étkezés során fogyasztjuk el az egész napi táplálékmennyiséget. Ha sokáig üres a gyomrunk, gyomorégést, fejfájást, rossz közérzetet, gyengeséget érzünk. A túl bő étkezés viszont kelleténél jobban igénybe veszi az emésztőrendszert, elbágyaszt és elálmosít. Éppen ezért táplálkozásunk szempontjából nem a legkedvezőbb a nálunk szokásos bőséges ebéd, hiszen utána már lényegesen csökken a testi és szellemi teljesítőképesség. Jobb volna, ha a fő étkezést a napi munka befejezése után, késő délutánra helyeznénk.

Kerüljük a túlságosan zsíros és fűszeres ételeket, mert ezek előbb-utóbb gyomor-, máj és epebetegségeket idéznek elő. A túlságosan bő kenyérfogyasztás gyakran okoz elhízást. Több gyümölcs és párolt, rántás nélküli főzelék kerüljön asztalunkra.

Dr. R, T.

súlyúaknak nincs értelme ezzel behatóbban foglalkozni, de kóros soványság, yagy kóros elhízás esetén ajánlatos a kalóriatáblázatok tanulmányozása a tápanyagok minél megfelelőbb összeválogatása érdekében.

Mennyi húst ?

Felnőtt embernek naponta

kb. 70 gramm fehérjére van szüksége és ajánlatos ennek kb pgyharmadát állati fehérjével (hús, tej, tojás és tejtermékek) fedezni. A többi kétharmad rész a kenyér, tészta, burgonya és főzelékfélék fehérjéből adódik.

Az ember nem abból él, amit megeszik, hanem abból, amit megemészt. A jó étvággyal megevett étel „vérré válik”, de a kelletlenül elfogyasztott élelem rosszul emésztődik és kihasználatlanul távozik a szervezetből. Az ételek megemésztését a

KISMAMÁKNAK

AJÁNLJUK

Kétrészes fekete szövet ruha pasztell színű szövettel kombinálva- A kazak lefelé bővülő, alatta kismama szoknya. Tweedszövetből készült kismama ruha, azonos színű paszpolozással.

1------------>A Párizsban nemrég lezajlott nemzetközi konyha- művészeti kiállítással egy- időben érdekes tudományos vitákra is sor került, Marsel Sarraült például a kenyeret választotta előadása témájául. Elmondta, hogy a legősibb „kenyeret” III. Ramzesz fáraó sírkamrájában találták; így ezek a lepénykék 4566 évesek.

Vajon a kenyérsütés története mindössze négy és fél ezer éves volna? Aligha, mert minden bizonnyal a kenyérhez szükséges növényi magvak megőrlésére szolgáltak azok a mozsarak is, amelyeket a kőkorszak jellegzetes eszközeként tártak fel a régészek.

A Ramzesz sírjában talált ősi kenyér egészen másfajta volt, mint amit mi most kenyérnek nevezünk, inkább lepénynek mondható. Ez támpont ahhoz, hogy

még ősibb készítési módra következtessünk. Minden valószínűség szerint a mozsárban megőrölt növényi magokat vízzel keverték péppé és a napon szárították meg; a kovászt nem is ismerték. A sírban egyébként a kenyér készítését szemléltető faliképeket is leltek, amelyek az őrlés és összegyúrás mozzanatait ábrázolják.

Egyiptomból bizonyára Fönícián át jutott el a kenyér a régi görögökhöz. Az antik írók gyakran emlegetik a búza- és árpakenyeret. Homérosz és Heziodosz írnak róla, Aelianosz már 45 athéni pékről beszél. Egy későbbi görög író 72 féle süteményt sorol fel. Athénben Dionizosz istent tartót, ták a kenyérsütés feltalálójának, ezért ünnepein nagy kenyeret hordoztak, körül. A régi egyiptomiaknál és görögöknél megsütés előtt olajos magvakat szórtak a kenyerlepényre, hogy a kiolvadó zsiradék ízletesebbé tegye. (Vajon nem ebből eredt-e a eukrássmű- vészet?)

Feltehető, hogy az antik görögök jöttek rá a kenyértészta kelesztésére is. Mindenki tudja, hogy a kenyértésztába ma élesztőt, illetve kovászt kevernek. Az ókorban még nem ismerték az élesztőt, de szüretkor musttal gyúrtak össze kölest és ezzel olyan kovászt nyertek, amely egy évig is használható volt.

Az időszámítás előtti 170- ben került a kenyér Rómába. Augusztus császár korában már 300 pék működött a latin fővárosban.

Noha kétezer éven át soha senkinek meg nem ártott a kovászos kenyér, a francia orvosok a XVII. században tudományos tekintélyükkel akarták megakadályozni az élesztő használatát. Ezt akkor már a sörgyárak készítették, bár magát az élesztőgombát még nem ismerték. A francia orvosi kar a serf őzök és sütödék kéthónapos vizsgálata után 1668-ban 45 szavazattal 20 ellenében kimondta: a kovászos kenyér ártalmas az egészségre „az árpa és a víz erjedésénél keletkező savanyúság miatt-’’ Azt is tudjuk, hogy Franciaországban már a Vili. században sütöttek búzakenyeret. Svédországban pedig csak a XVI. században terjedt el. Az ősmagyarok a honfoglalás idején lisztből, napon szárított tésztát készítettek, amely sokáig elállt és ezt a nyeregkápára akasztva vitték magukkal.

A kenyér gyári előállításának története nem egészen két évszázados. Becsben ét Hollandiában már 1788-ban dolgozott dagasztógép, de Európa-szerte csak 1810 után terjedt el, miután a francia Fontaine tökéletesítette.

Cakkos terítő

A terítő átmérője 100-as fonalból 17 cm.

Első sor:

9 láncszemből gyűrű. Második sor:

A gyűrűben 3 egyráhajta- sós pálca és 9 láncszem váltakozik kilencszer. Befejezés 5 láncszem és 1 kétráhajtá- sob pálca.

Harmadik sor:

8 egyráhajtásos pálca es 5 láncszem ismétlődik körbe.

Negyedik sor::

Az első háromtagú pálca- . csoportra 3 egyráhajtásos pálca, 3 láncszem és 3 egyráhajtásos pálca kerül. 5 láncszem után körbe ismétlőnk.

ötödik sor:

3 egyráhajtásos pálca és 5 láncszem váltakozó a soron.

Hatodik sor:

3 egyráhajtásos pálca, 3 láncszem, 3 egyráhajtásos pálca a harmadik láncszembe öltve, 3 láncszem, 3 egyráhajtásos pálca és S láncszem alkotja az ismétlődő mintát.

Hetedik sor:

3 egyráhajtásos pálca és 3 láncszem váltakozik körbe a kép szerinti elrendezésben.

Nyolcadik sor:

Hasonló az előbbi sorhoz, de a leveles motívumok között 3 láncszem helyett most 3 láncszem, 3 egyráhajtásos pálca és 3 láncszem készül.

Kilencedik sor:

3 egyráhajtásos pálca és 3 láncszem váltakozik a soron.

Tizedik sor:

3 egyráhajtásos pálca, 3 láncszem, 4 egyszerre befejezett egyráhajtásos pálca —

2 az első, 2 a második pálcacsoportra öltve — 3 láncszem, 3 egyráhajtásos pálca, 5 láncszem, 2 egyráhajtásos pálca, 5 láncszem, 2 egyráhajtásos pálca — a háromtagú páleaesoportra — és 5 láncszem ismétlődik körben.

Tizenegyedbe sor:

3 egyráhajtásos pálca, 3 láncszem, 3 egyráhajtásos pálca, 7 láncszem, 15 kétráhajtásos pálca és 7 láncszem alkotja az ismétlődő mintát.

Tizenkettedik sor:

4 egyszerre befejezett egyráhajtásos pálca, 2 az első,

2 a második pálcacsoportra öltve — 5 láncszem, 15 két- ráhajtásos pálca — a pálcák között 1—1 láncszemmel és 5 láncszem váltakozik a soron. Tizenharmadik sor:

5 hamispálca után az első ötláncszemes ívbe 1, a pálcákra 1—1, a második ötláncszemes ívbe 1 (összesen 17) egyráhajtásos pálcát horgolunk, a pálcák között 2—2 láncszemmel. Láncszem nélkül körbe ismétlőnk. Tizennegyedik sor;

15 láncszem és 1 rövidpálca váltakozik körbe a pálcákba öltve, de miden motívumon a második és a tizenhatodik pálcát kihagyjuk. Befejezés 8 láncszem és 1 négyráhajtásos pálca. Tizenötödik sor:

1 hamispálcával kapcsoljuk az első ívet * 5 láncszem után 1 négyráhajtásos pálca kerül a második ívbe és 1 ötráhajtésos pálea a harmadik ívbe, a pálcákat közös szemmel fejezzük be. 3 láncszem után 1 ötráhej- tásos pálca kerül a harmadik ívbe, 1 ötráhajtásos pálca a nagyedik ívbe, azt a 2 pálcát is egyszerre fejezzük be. A továbbiakban 5 láncszem és 2 egyszerre befejezett ötráhajtásos pálca váltakozik úgy, hogy a pálcákat a szomszédos ívekbe hurkoljuk. 9 kettős ötráhajtásos pálca utón 1 öt- és 1 négyráhajtásos pálcát horgolunk a kezdéssel szimet- rikusan, 5 láncszem után egy rövidpálcával 5 ívet fogunk át majd *-tól ismételünk.

Tizenhatodik sor:

2 egyszerre befejezett két- ráhajtásos pálcával kapcsoljuk a kilencedik motívum utolsó és az első motívum első ötláncszeme* ívét. Ezután 10 ötláncszemes ívbe 5—5 kétráhajtá- sos pálcát horgolunk, az öttagú pálcacsoportok között nincs láncszem. Utána a mintát körbe ismételjük. Tizenhetedik sor:

Az egyszerre befejezett kétráhajtásos pálcák közös szemébe 2 kétráhajtásos pálca kerül. Utána 1 kétráhajtásos pálca és 1 láncszem váltakozik minden öttagú pálcacsoport első, harmadik és ötödik pálcájába

öltve.

Tizennyolcadik sor:

5 láncszem és 1 rövidpálca váltakoznak körbe az egyláncszemes ívekbe, illetve a kettős pálcákba öltve. A kettős pálcák előtt és után 1—1 egyláncszemes ívet kihagyunk. Tizenkilencedik-huszadik sors Azonos az előző sorral, de a motívumok között, 2 rövidpálca között nem horgolunk láncszemet. Huszonegyedik sor:

1 rövidpálca és 1 három- léncszemes pikó váltak»-' zik körbe.

,0_T_T_H_0_N_

9

1967, május 14.