Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

G. BONDARENKO:

VIZESKANCSÓ

P

ontos volt, mint az óra. Percenként nőtt a vagyona. Különösen, amióta átvette azt a mammut- válJalatot is, amely néhány éve csődöt mondott régi típusú traktoraival. C. B. átalakította a mammutvállalat sok üzemét és egészen új bombákat, fegyvereket és kísérleti harci járműveket kezdett gyártani. Ettől kezdve minden perc. minden másodperc dollárokat csörgetett saját bankjának széfjébe. Nem is ért rá mindennel foglalkozni. A titkár a rádiót csak a legfrissebb híreknek, a Távol-Kelet háborús eseményeméi kapcsolta be hozzá. Ezek a hírek C. B.-nek nem jelentettek mást, csak üzletet. Nagy bombázás Hanoinál: újabb szállítmány reménye. A partizánok támadása: talán sor kerül a kísérleti harci járművek bevetésére. Incidens Koreával: minden a legjobb úton.

•— Rendben van, hallja? Este fél kilenckor vacsora. Ez kedves volt. Erik, a kisfia különös, lágy érzéseket ébresztett benne. Anyjára hasonlított, második feleségére, a szőke Lucyra. A második feleségét szerette. Amikor öngyilkos lett, hetekig nem tudott doigozni. Hosszabb hajóútra indult. Pokol volt ez a tengeri egyedüllét- A szürke hullámok, szürke ég és szürke matróz. Szürke bánat. Szerencsére a harmadik feleségének nem voltak anyás hajlamai és ezért a gyerek békésen fejlődött. Szőkén és lágyan, mint amilyen Lucy volt Vacsora után csók, és mosoly. Aztán újra a munka. Éjfélig. Drága az idő. Ezen az estén forrónak találta C.

B. fia fejét

— Lázas — mondta. — Mérjétek meg.

Tízkor a titkárja jelentette. hogy Erikhez két orvost hívták, de semmi komoly baj. Már alszik.

— És az új napalm? — kérdezte C. B. visszazökkenve munkájába.

— Ezúttal kórház —• mondta a titkár kissé sajnálkozva.

— Kórház?

— Több, mint száz halott. Gyerek.

— Gyerekkórház?

— Valószínű.

Éjfélkor pontban otthagyta irodáját. Erikhez halkan betért. Az ápolónő az ajtónyitásra felállt.

— Hogy van? — simogatta meg a fia fejét C. B. — Lázas.

— Lázas, de reggelre jobban lesz.

Helyes.

Hat óra alvás. Az idő nem áll meg. Minden másodpercben hullik a dollár a széfbe. Micsoda erő, micso- * da biztonság. Dollárpatak. Dollárfolyam. Sohasem apad el. Árad.

Háromnegyed egykor ágyban volt. Három perc idő az elalvásra, Mindig így történt.

Erik lázas. Mi baja lehet a fiúnak? Rohadt dolog, hogy a technikától messze elmaradt az orvostudomány. Ilyenkor érzi az ember, hogy tehetetlen. Dühös lett. Mi az ördög ütött abba a gyerekbe, hogy megbetegedett?

A három perc elmúlt és ébren maradt. Ezen &jra csak bosszankodott és további fél órát kínlódott, mivel erősen aludni akart és persze nem tudott.

Iszonyú álma volt. Ritkán emlékezett álmaira, de erre kellett. Vizesen, kínlódva ébredt. Ott volt egy kórház bombázásánál, és

Száz gyerek meghalt. A százegyedik a fia volt. Erik, a szőke, szép, csendes gyerek, rettentő fájdalmak között halt meg, kék szeme kifolyt, arca összehasadt, keze leszakadt, gyomra kifordult.

C. B. sokáig mosta hidegvízzel a fejét, miután benézett Erikhez. Csökkent a láza.

Erik persze nem vett részt a családi vacsorán. De

C. B. meglátogatta és megcsókolta csapzott fejét,

— Na? — kérdezte.

— Kösz, apu.

Tizenegykor a titkár jelentette, hogy iskolát bombáztak.

— De mivel?

— Napalm. Vagy repesz.

— Szóval az enyém. Eredményes? Nyilván.

— Természetesen. A spanyolok is érdeklődnek.

— Kitűnő.

Mintha máris gyorsult volna a doUárfolyam. Da- gadt volna. Erőteljes- sötét hullámok. A pénz. a hatalom a nagyság hullámai— Kitűnő. Tehát a spanyolok is. De azért még várjunk- A Pentagon...

— Értem, uram.

Aznap éjszaka Érik újra meghalt. Az iskolából rohant ki és C. B. szeme láttára darabokra tépte a repeszbomba. Ami maradt belőle: néhány szőke fürt és kevés vér. És a sikoly.

H

örögve ébredt. Ilyentájt találkozott a feleségével, a fekete Bettyvel. Ma nem volt kedve hozzá.

Délelőtt magához rendelte orvosait.

— Elég volt a Ram betegségéből — közölte kissé Ingerülten- — Gyors gyógyulást kérek. Azt hiszem erre minden feltételt megteremtettem önöknek.

— Igen uram.

— Köszönöm.

Egy ideig nyugodtabban ment a munka, de eddig még sohasem érzett fáradság nyomta el délután. Majdnem elaludt az asztalnál, hogy a titkár tapintatosan nem kapcsolt be a telefont.

— Mi az ördög ütött magába? — ordított emberére C. B., amikor némileg magához tért. — Mit gondol játék ez, vagy üzlet?

Este tizenegykor idegesen kopogott tollával a tükörsima asztallapon.

— Eredmény?

A titkár habozott.

— Na? Mondja csak. Kórház is van?

— Nincs, uram.

— Iskola?

— Az sincs, uram.

C. B. elejtette a ceruzát. — Tehát mi van?

—- Egy falu, uram- Egy egész falu. Háromszáz halott, gyerek és öreg. Főként gyerek.

C. B. torkát körülfonta valami. Szokatlan, hideg marok. Csak ismét elő ne jöjjön az a pokoli álom! S mindez azért, mert az orvostudomány elmarad a technikától! És a legrosz- szabb, hogy az ember — tehetetlen.

— Sárgák — mondta haragosan. — Érti? Sárgák.

— Igen, uram, értem, uram.

— Na.

Aznap egy óra is elmúlt, hogy elaludt.

Erik meghalt. Lángolva rohant a forró éjszakában, mint egy eleven fáklya. És egy szikkadt öregember azt mondta C. B.-nek, hogy Erik minden éjszaka meghal, amíg gyerekek meghalnak C. B. bombáitól.

Reggel halálos fáradtan ébredt.

Talán kórházba kellene

szállítani a gyereket. Át Európába. Ott öreg a tudomány, hátha hathatósabb az orvosi beavatkozás. És ha

nem találkoznak, talán elmúlnak ezek a lidércnyomások.

A különrepülő két óra múlva indult Londonba. C. B. pedig lemondott a vacsoráról. Feketét sem ivott. Csak egy pohár gyümölcslevet.

— Ma este nem kérek jelentést — utasította a titkárt. Kissé fáj a fejem. Reménykedve aludt el. Erik meghalt.

Hogy hogyan, már nem is tudta, csak üvöltő szép kis száját látta egyre, fehér fogait, amelyeken csörgött a nehéz, fekete vér.

Egy órát késett munkájával.

Délelőtt már azon a ponton volt, hogy két hetre abbahagyja a munkát. De jelzéseket kapott a Pentagontól a kísérleti jármüvekre vonatkozóan. Vég nélkül itta a feketét és diktálta utasításait- Délután már nagyszerűen ment a dolog, estére érezte, hogy meggyorsult a dollárfolyam.

— Hallja! — mondta a titkárnak- Sohasem szólította nevén. — Hallja, ma csinos üzletet csináltam.

— Így van uram.-T- Most újra embernek érzem magam. Hallja, tudja mitől ember az ember? — Ha megmondaná uram. — Az erő. Érti. Az erő. Biztonság. Hatalom. Mert mi hatalom nélkül az em- her? Szemét. Ötyenkiló mészárszéki hús. Vér. Egyetlen bomba szétvágja őket. Érti ?

— Azt hiszem értem, Uram. Kéri a jelentést?

irt- A jelentést? — C. B. habozott. — Nem ma nem, ráér holnap is.

Érdekes, ma a szokott időben elaludt. Talán azért, mert Erik Londonba repült. De éjszaka felrezzent, mert mintha mozgott volna valami a szobában. Torkára hideg kéz fonódott. Hiába akarta letépni, nem tudta. És a sarokban, mintha világító bogarak foszforeszkál- tak volna, kékes villódzás támadt. A bizonytalan fényben meglátta Eriket. Kis zsámolyon ült és csak nézett szótlanul, mereven.

— Erik! — jajdult fel. — Mit akarsz tőlem? Mit keresel itthon? Ki hozott haza?

Erik nem felelt, csak száját nyitotta ki és remegő ajka szélén csorogni kezdett a vér. Szeme rémülten kerekedett, mint a fulladóé, mellén szétfeszítette fehér pizsamáját, előtűnt a rettentő sebekkel borított gyenge bőr, a hús, melyből ki- vjllantak a mezítelen törött csontok.

— Erik!! — üvöltött C. B. *r- Erik!!

A jeges kéz egyre jobban szorította torkát, hogy mozdulni sem tudott. Csak a fiát nézte, lassan üvegesedő kék szemét, lebiilenő szőke fejét.

— Erikí!

Táncolni kezdett vele a szoba. Felugrott. Szédülten ébredt rá, hogy ismét csak álmodott. Merő vizesen, zihálva bámult az inasra, aki tálcán egy telegrammot nyújtott át.

Londonból jött, hogy a fiát nem lehetett már megmenteni. Hajnali két órakor meghalt.

Álomtalan álomba zuhant vissza.

Űr volt benne.

De ez az űr már nem fájt.

D

élelőtt tizenegyre mindent pontosan lediktált, a hazahozatalt, a temetést, a gyászhíreket.

Este tizenegykor kimerültén hátradőlt székében.

— Holnaptól félórával korábban kezdünk, hallja? Már kezdtem elkényelme- sedni. — Arra gondolt, hogy Erik többé nem támad fel. J — És most halljuk, mi új- | ság Keleten? (

» vekker kíméletlenül Ä csörömpölt. A férfi /■ kicsit bosszúsan nyűire tózkodott: nyakon ra- -*■ ■*- gadta a nekivadult masinát, egyetlen mozdulattal torkára forrasztotta a hangot, aztán csak úgy a sötétben lelépett a rekamiéról és a csizmanadrágja után nyúlt. Bement a fürdőszobába, megmosakodott, aztán, hogy a még alvó kisgyereket föl ne ébressze, lábujj hegyen kióvakodott a konyhába.

A lámpa kora reggeli, hunyorgó, morcos fényt hintett az asztalon meg a tűzhelyen tornyosuló mosatlan edények garmadájára. Az abroszon tegnapi száraz kenyérhéj, morzsa, üres, olajosán csillogó szardiniásdo- boz, fonnyadt uborka, laposra facsart citromhéj, le nem törölt citromlétől lilás-zöldre szineződött pengéjű, fanyelű kés árválkodott.

— Micsoda szemétdomb! — mormogta a férfi és szája szögletén mély, keserű ránc jelent meg. — Persze a mosogatás nincs ínyére a feleségének, minden reggel új edényt vesz elő a tejnek, a szennyes meg csak szaporodik.

A kora reggel tömör szürke színe lassan megfakult, egyre világosabb lett. A ház még csendes volt. Az órájára nézett. Hat óra. Valahol a hátsó lakásban, Kedrovóknál ajtó csapódott, s a fáskamra felől a véletlenül bezárt macska dühös nyávogása hallatszott: majd a vaskapuban megcsikordult a nehéz kulcs, aztán újra csend lett.

Cigarettát vett elő. Rágyújtott. A hosszan kifújt füst az ablaknak ütődótt, eleinte gomolyogva, majd egyre jobban nyújtózkodva elillant a nyitva hagyott kis szellőzőablakon át. Az utcán kocsi zörgött. A korán kelő öregasszonyok áruval megrakott kosarait vitte a piacra.

— Valahogy nem jól mennek a dolgok. Azelőtt más volt, egészen más. — Leverte a hamut cigarettájáról és mélyet szippantott. — Az életük furcsán kihűlt, olyan lett, akár csak ez a mosatlan edényekkel zsúfolt, barátságtalan kicsi konyha. Azelőtt nem ilyen volt Irina, a felesége. Törődött vele, a gyerekkel, a háztartással, de egy idő óta mindent elhanyagol, csak a vállát rándítja, lebiggyeszti a száját. Igaz, hogy amióta a tanácshoz került a kulturális osztályra, több a munkájú, hiszen mindenütt akad bőven tennivaló, de mégis. Az a biztos erős szál, amely ösz- szekötötte őket, mintha megpattant volna.

U

'*’ jabb cigarettára gyújtott. Agyában egymás után bukkantak fel az elmúlt hónapok eseményei, ameíyek kellemetlen, bántó, fájó kis tüskéikkel újra fölingerelték. A külföldi út nyáron egyedül, a kései, gyakran éjféli haza- járkálások, az önálló színházba, klubba járás, az otthoni dolgok elhanyagolása, a szombat—vasárnapi kirándulás a vezetőséggel, amikor két napig étel nélkül maradtak otthon a kisgyerekkel, mert Irina nem főzött meg előre. És a vidéki kultúrelőadás, amikor későn jött haza, éjfélkor, mondván, hogy defektet kapott a kocsi, és másnap kiderült, hogy már este nyolckor otthon voltak. ,,Nemtörődömség, a szeretet hiánya” — gondolta a fiatal férfi és összeborzongott, mintha fázna.

Lassan kivilágosodott. Már a harmadik cigarettát szívta. Tekintete, komoran, kicsit bizonytalanul és se- gélytkérően meredt előre. Érezte, hogy tehetetlen és tanácstalan, szorongó érzés vett rajta erőt, mint nem is olyan régen az iskolában a tábla előtt, amikor nem tudott megoldani valamilyen feladatot.

— Váljunk el? — döbbent bele a kérdés: Mi lesz a kisgyerekkel? Csak ő látná kárát, pedig 6 semmiről sem tehet. Meg kell próbálni szép szóval, nyugodtan, türelemmel. Igen, így kell tenni. Ez az egyedüli helyes út Megkönnyebbült a gondolattól, a bizakodó öröm átjárta, mint valami erő* tüzes ital jótékony melege. Bízott benne, hogy minden jóra fordul, mert szereti, mindannak ellenére, ami történt, most is nagyon szereti Irinát.

A konyhaszekrényből kenyeret vett elő. Levágott egy darab szalonnát, a kamrában az üveg aljáról előhalászott egy kövér kovászos uborkát, az egészet szalvétába csavarta és a táskájába tette.

A

ztán a tűzhelyhez ment, kiszedte a hamut, begyújtott és a leütött zománcéi lábosban vizet tett fel melegedni. A tűz lassan, pislákolva égett, a nedves gyójtós sziszegve könnyezett.

— Még itt vagy? — kérdezte a fiatalasszony, ahogy a konyhába lépett. Szempilláján még ott ült az álom, szorosan összefogott pongyolája vállán parányi tollpihe billegett.

— Csak hétre megyek — mondta Igor és várakozóan nézett Irinára.

De Irina nem szólt, csak nagyot ásított, aztán a tükör elé állt és a piros nylon kefével a hajét kezdte gondosan fésülgetni.

Azért néha eknosogathat- nál — szólalt meg a férfi, kicsit szemrehányó hangon.

— Örökösen csak azt fújod, te is nyugodtan megcsinálhatod! — vágott visz- sza az asszony. — Mindent ép csináljak?

— Persze a klubban üldögélni könnyebb!...

— A régi lemez.

■— Értsd meg, ez nem mehet tovább. Olyan a lakás. mint a szemétdomb, nem főzöl, nem mosogatsz, elmászkáls?, későn jársz haza, — és hazudsz! — mondta a férfi elfojtott indulattal.

— Persze mindenben én vagyok a hibás! — kapta fel hirtelen a vállát az asszony és a kefét az ablakra dobta. — De hogy te dúrváskodsz, goromba pokróc vagy, káromkodsz, türelmetlen vagy a gyerekkel, ez persze semmi!

— Igaz, — mondta a férfi. mintha egy kő hullott volna ki a szájából és látszott, hogy kegyetlenül birkózik indulatával, próbál higgadt, nyugodt maradni. — De hát mit akarsz tulajdonképpen? Tudod egyáltalán? Vagy neked tetszik, hogy anyának hol ez hol az súgja oda a boltban, itt meg amott láttak és persze a tanácselnökkel ?! Azelőtt egészen más voltál! Én nem tudom mi, tán 9 dicsőség szállt a fejedbe, a kényelmes jólét vette el az eszedet?!

— Ugyan hagyd az ostobaságokat! Különben is unom már ezeket a cirkuszokat Ha nem tudod megérteni, hogy az ember el van foglalva, ezer hivatali gondja- baja van, akkor mit magyarázzam.

— Nekem is van dolgom, több mint neked, mégis időben itthon tudok lenni! — A férfi hangján érződött, hogy lassan elveszti a türelmét, de még tartja magát.

— Unalmas ez az egész! — vetette oda az asszony csak úgy félvállról és cigarettára gyújtott.

— Csak ez az átkozott makacsság ne volna benned! — csattant fel a férfi és türelmét vesztve öklével a levegőbe sújtott. — De, ha egyszer elfogy a türelmem, nagyon ráfizetsz, én véget vetek ennek a nyomorult, semmilyen életnek!

A tornác ablaküvege megkoccant.

Itt az öregasszony, hozd be a tejet — biccentett az ablak felé a férfi és a táskája «tán nyúlt.

Irina kinyitotta a konyha- szekrény alsó ajtaját és keresgélni kezdte a tejeslábast.

Egyre idegesebben turkált a csörömpölő serpenyők, fedők, apró edények közö+t. Az ablak újra megzörrent

— Jöjjön már kedves azzal az edénnyel, mert sietnék, — türelmetlenkedett Szomova. a tejesasszony.

— Rögtön, csak egy lábast kerítek — mondta idegesen a fiatalasszony és a kamrába sietett. — Üres kézzel tért vissza.

— A kis piros fazekat nem láttad? — kérdezte zavartan a férjétől.

— Ott van, csupa kosz — bökött az edényhalom tetején kuporgó fazékra Igor és szeme dühösen szúrt Irina felé.

A fiatalasszony feltépte a konyhaszekrény minden ajtaját, remegő kézzel, kapkodva turkált a zörgő tányérok, edények között, de hiába.

Sehol sem akadt egyetlen akkora tiszta edény, amibe a liter tej belefért volna.

— Gyalázat! — ropogtatta a szót a férfi a foga között. — Lesül a bőr a pofámról! Tessék! Vidd ki a lavórt,

vagy a virágvázát, hátha nagyobb lesz a dicsőség! — Szavai kegyetlen erővel vágtak végig a tehetetlenül kapkodó asszonyon. Aztán hirtelen mégis megsajnálta.

— Ott a vizeskancsó a tál mögött.

Az asszony, mint a zuhanó a kötélért, kapott az üvegkancsó után.

—< Legalább öblítsd le hideg vízzel — suttogta a férfi fojtottam — A kisgyerek egészen összekente. Siess!

A vénasszony, az indulatos szavakat hallva, még a nagy sietségről is elfeledkezve, kandi szemmel bámult befelé az ablakon.

I

rina sietve, gyorsan mosta az üveget. A kancsón végjgsiklott a csapból kizuhogó vízsugár, s amikor eljött a csaptól, a lámpafényben ezer színben ragyogtak fel az üvegedény oldalán remegő apró yíz- cseppek. Meg se törülte, csak úgy hamarjában kifordult vele a tornácra, hogy minél előbb túladjon a kiváncsi, pletykafészek asszonyon.

A hirtelen fordulástól, vagy talán a víztől, a kancsó hirtelen kicsúszott a kezéből és hangos csattanával ezer darabra tört a tornác kőkockáin.

Irina egyetlen hangot sen* tudott kipréselni a torkán. Csak állt kicsit görnyedtem tehetetlenül, szeméből nagy kövér könnycseppek gördültek ki s futottak végig eLsápadt orcáján.

A szobában — talán a zajtól — hangosan felsírt a kisgyerek. Az asszony, ahogy meghallotta a gyereksírást, öklét a szeméhez kapta és befutott a szobába.

— Nahh! — szakadt ki a nehéz elkeseredett sóhaj Igor melléből, aztán aktatáskája után nyúlt és kilépett a konyhából.

A verandán egy pillanatra megtorpant, tekintete a kövön szerteszét heverő, tompán csillogó üvegcserepekre tévedt. Ahogy nézte a villogó tűhegyes borotva élű szilánkokat, hirtelen a? jutott eszébe, hogy az ő fiatal életük is ilyen gyorsan, ilyen váratlanul hull talán szét apró darabokra, ha nem vigyáznak.

— Este menj el a gyerekért, mert nekem vezetőségi ülésem van, — szólt be halkan a nyitott szobaajtón a feleségének, aztán a talpa alatt sikoltva csikorduló üvegcserepeken keresztül gyors léptekkel elindult az utcaajtó felé, ügyet se vetve az ijedtségtől száját tá- tó, riadtan pislogó meghökkent öregasszonyra.

Tordéiottac Raáb György

SIPKA Y BARNA:

MMW. május 14.

6