Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-13 / 111. szám
Hogyan segítsünk? A pócspctrl Béke Tsz-ben veti a kukoricát Csilláim József traktoros és Szmolinka Vilmos, a növénytermelési brigád vezetője. Összesen 340 hold kukoricájuk lesz, ebből 110 holdon Hungazinnal végeznek majd gyomirtást. H, J, Még nem jó, de ... Sok rossz év után a fehérgyarmati Győzhetetlen Bngád Tsz ben Támogassuk a tehetséges imunkás—paraszit fiatalokat a középiskolában és az egyetemeken! Elég gyakori manapság ez a felszólítás, amely követelő társadalmi igényeket fogalmaz meg. Segítsük hát őket a középiskolákban és az egyetemeken — hangzik a jogos kívánság. Hogy a segítségen mit kell és egyáltalán mit lehet érteni, -ezt viszont eléggé nehéz megfogalmazni, s egyelőre a segítés szándékán kívül az iskolák sem nagyon tudják, mit is jelent konkrétan ez a segítés. Mindjárt, egy ilyen útkereső gyakorlati botorkálás kezdetén, el kell fogadni azt a kényelmetlen, de megmásíthatatlan pedagógiai elvet, hogy senki helyett sem tanulhat valaki más. Mindenféle segítésinek tehát csak az lehet a kiindulópontja, hogy megfelelő, tanulásra ösztönző körülményeket kell teremteni a munkás—paraszt fiatalok számára. Azt kell hát vizsgálni: milyen körülmények hozzák manapság igazságtalanul hátrányos helyzetbe a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeit? A legfontosabb nyilvánvalóan az, hogy az értelmiségi családokban — nem mindegyikben, de nagy általánosságban — olyan szellemi légkörben nő fel a gyerek, amelyben a tanulás, mindenekelőtt az olvasás, természetes létszükséglet, ahol a fogalmak tisztázására már korán lehetőséget kapnak a fiatalok, s ahol az éledő szellemi érdekődés kielégítésére a családban, rendszerint a lakáson belül is mód nyílik. A fizikai munkát végző szülők otthonában — sok kivétel van, de általánosságban — ilyen körülményeket teremteni csak hosszú évtizedek eredményes munkájával lehet majd, segíteni viszont most kell. Mit lehet mégis tenni? Talán a legfontosabb: az osztályfőnököknek olyan kapcsolatot kell teremteniök — A KÍVÜLÁLLÓ ÉSZRE SEM VESZI a különbséget. Faoszlop, betonoszlop. — És a szakember? —; Mondhatok egy példát? — Tessék. — Pátrohán dolgoztam 1948-ban. A villanyt vezettük be. Ez volt az első község Magyarországon, amelyik a felszabadulás után kapott áramot. Fenyőoszlopokat állítottunk, s verejtékes volta homloka 15—20 embernek, mire állt a sor. — És a beton? — Ezt már nem raktuk kézzel. Egy másik ünnep a példa, amelyben szintén részt vettem: 1963. augusztus 20. Kigyúlt a fényApor- ligeten — ezzel fejeződött be a magyar faluvillamosítás. Fúrókocsi, daru dolgozik most. Egy négy fős brigád egy műszakját 60—70 új oszlop jelzi. Ünnep volt az áramszolgáltatóknál, Ráadásul jubileumi is: tizedszer nyerték el az élüzem címet. És először a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorszázlaját. ÜNNEPELT NYITRAI JÁNOS IS. Közben szó esett egy és másról, eredményekről — mint ahogy ünnepen szokás. — Rövidesen cserélni kell a törzsgárda-jelvényt, újabb fokozatra. Harminc éve lesz már, hogy a szabolcsi áram- szolgáltatóknál dolgozom. — Nyíregyházán? — Most igen. De ha néhány éve kérdezi ugyanezt, nyugodtan mondhattam vola munkás—paraszt családokkal, hogy — amennyire csak lehet — kedvezően befolyásolják azt a légkört, amely odahaza a gyereket tanulásra ösztönözheti. Mert most inkább az a jellemző, hogy a munkás— paraszt szülőket csak any- nyi érdekli a középiskolából, hogy a gyerek ne bukjon meg, végezze ei a négy osztályt, leérettségizzen, s utána szüleinél kényelmesebb munkakörülmények között keresse meg kenyerét. Meg kell vallani, a segítségadásnak ezt a közvetettebb módját mintha nem tartanák elég használhatónak az iskolákban, pedig — minden esetlegesség ellenére — alighanem itt lehet a leghatásosabb segítséget nyújtani. Az iskolák elsősorban olyan módszereken gondolkoznak, amelyek bent, az iskola falai között megvalósíthatók. Kétségtelenül sokat segíthet a tanulószobarendszer, ennek megfelelően az iskolákban elég sokat foglalkoznak azzal, hogy mindenekelőtt a fizikai dolgozók gyermekei kerüljenek tanulószobába. Nem ártana, ha ugyaneny- myit törődnének azzal is, hogy ott a szaktanárok a gyerekek rendelkezésére álljanak. Persze a tanulószoba mát sem használ annak, akinek nem fülik a foga a tanuláshoz. A legtöbb, amit az iskola „bent”, tehát saját épületében tehet, az, hogy egészséges, intellektuális szellemet próbál kialakítani egy-egy osztályban, amely olvasásra, kulturáló- dásra, általában érdeklődésre serkenti az osztályközösségeket. Ha ilyen egészséges érdeklődésű fiatalok csoportjába sikerül bekapcsolni a munkás—paraszt szülők élénk szellemű, érdeklődő gyerekeit, akkor nem kell őket külön noszogatni a tanulásra: maguk is érzik a tájékozódás kényszerét. Az már ismét az iskola, pontosabban az osztályfőnökök, a KISZna: munkahelyem a megye — Zsúrktól, Penészlekig és Garbóiétól, Tiszalökig. Nemcsak a bekötő utakat, a dűlőket is ismerem. — ÚJDONSÁG VOLT 1960-ban az első fénycsöves utcai lámpa. Most meg alig veszik észre, hogy ezek már a mellékutcába kerülnek, — és felváltják őket az újabbak. Négy éve már szereltünk higanygőz ostornyeleseket Ezek a legszebbek, ilyen lesz a körúton is. — Van már ettől is újabb... — A gombák. Nyitrai János most műveTizenkét éves kislányom tanulja az élővilágot. A lucerna. Apa, tanulj velem. Jó, tanulok. Másnap vitázom egy ismerősömmel, hogy maxima- lista-e a mi oktatásunk, vagy sem? Én azt mondtam, hogy sokat követelnek a gyerekektől feleslegesen, ő azt mondja, hogy nem. Kérdem a vitapartnerem, milyen végzettségű? Azt feleli, hogy érettségizett mezőgazdaságból. — Helyes — mondom — akkor csak tudod, miért nem szárad ki könnyen a lucerna? — Hogy miért? — néz rám vitapartnerem, hogy bolondját járatom talán? — Hát úgy, az ilyen fűfélék... — Nem — mondom —, szervezetek dolga, hogy a felkeltett érdeklődést — könyvtárral, színházzal, mozival, vagy éppen adott esetben külön foglalkozással — megtartsák és ki is elégítsék. Végezetül, nem elhanyagolható módja a segítésnek az. amely éppen a közelmúltban rendeleti úton mondta ki, hogy ösztöndD jakkal lehet támogatni a tehetséges és arra rászoruló munkás—paraszt fiatalokat a középiskolákban. A segítség skálája tehát nem túl széles a gimnáziumban, a szakiskolában: de talán még kevesebb változatosságot ígér az egyetemi hallgatóknál. Itt még nagyobb szerepe lehet a szellemi újdonságok iránt érdekődő csoportok kialakításának. Másrészről pedig sokat tehetnek a profesz- szorok, a docensek, az adjunktusok, és a tanársegédek is. ha más kapcsolatba kerülnének diákjaikkal, mint az ami most gyakran tapasztalható. Az olyan egyetemen például, ahol kilincs helyett gomb van a tanszékek ajtaján, hogv csak azt bocsássák be a villanyzárral működő ajtókon, akit akarnak — ott nem nagyon biztatják a munkás—paraszt származású hallgatókat, hogy gondjaikkal ostromolják tanáraikat. Anélkül, hogy a középiskolás módszereiket kérnénk számon az egyetemeken, jó lenne, ha az oktató személyzet ott is ugyanolyan kötelességének érezné a hallgatók emberi nevelését, mint ahogy ma már egy középiskolai tanártól megkövetelik. Segíteni hát — bár korlátozott mértékben — feltétlenül lehet. A tanárok nem tudják más helyett megtanulni az anvagot: az ő feladatuk az, hogy kedvet csináljanak a tanuláshoz és biztosítsák a megfelelő körülményeket. Ezt nyújthatják. Semmivel sem többet. De ez a kevés egyúttal — nagyon sok lehet. B. L. zető. A megyeszékhely szerelési gondja az övé. „Jó szakember” — dicsérik vezetői. Arról is szólnak amit a beszélgetés közben ő kihagyott: villamosenergiaipar, majd később a nehézipar kiváló dolgozója lett, s Apor- ligetnél megkapta a Munka érdemrendet. — Család? — Lányaim vannak. A szakmában nem követnek. — A legutóbbi munka? — TRANSZFORMÁTORT állítottunk be a cipőgyárnál. Marik Sándor hanem mert tizenöt méteres a gyökere. Hát azt tudod nyilván, hogy miért értékes takarmány a lucerna, Vitapartnerem belepirul, de azért felel: — Hát mert ugye, mindenféle vitamin... — Nem — szakítom félbe. — Hanem mert sok benne a fehérje, a legfontosabb állati táplálék. — Hát persze! — bólogat. — Az is, az is. — És miért sok benne a fehérje? — Na ne viccelj. — Nem viccelek. Felelj. — Hát mert „felszedi’’ a földből a hosszú gyökereivel. Az út mentén jobbkéz felől a virágkertészet, balról a major nem mutat változást. Rendezetlenség, rozsdásodó munkagépek, dü- ledező melegház, ezt lehetett látni tavaly, tavalyelőtt is. Az 1965. évi gazdálkodás után a zárszámadó közgyűlésen Kormány Sándor foga tos a körülötte állóknak refrénként mondogatta: egy fillért sem kapunk. Ezért dolgoztunk. Viharos volt a közgyűlés. A színpadra helyezett asztal mellett akkor már az új elnök Dányádi László állt és erős kéz politikát hirdetett. Nem lesznek elnézőek a rendbontókkal, a munkakerülőkkel és hasonló. Arról is szó esett, kigazdálkodják a 65. év utáni mérleghiányt. Nem történi változás Nem sikerült. Az 1968-os év után sem fizettek semmit. Illetve nagyon keveset. Meg volt az oka. Az elnökváltozás önmagában nem oldott meg és nem is oldhatott meg mindent. Egyetlen dolog, hogy a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezet, bár jelentős állatállománynyal rendelkezik az úgynevezett takarmánybázist a vezetők és tagok a háztáji önérdekkel alaposan elspekulálták. Kétszáz hold vöröshere tavaly betakarítat- lan maradt. Azért maradt betakarítatlan, mert a tsz- nek egyetlen fűkaszáló gépe — Nem. Mert talajbaktériumok szaporodnak el a gyökereiben, s ezek apró gumócskákat képeznek belőlük. Ezek a bacik kötik le a... — ...a fehérjét! — Nem. A nitrogént. Ezt alakítja át a növény fehérjévé. Megsemmisítőén nézem vitapartneremet, de ő legyint. — Melyik tudományos munkából tanultad? — kérdi gúnyosan. — A hatodikos általános iskolai tankönyvből. Tovább nem vitáztunk, hogy maximalista-e az oktatásunk, vagy sem. De, hogy melyik növény is a lucerna, ott kint, a földeken, azt se a lányom, se én nem tudnám megmutatni. Pedig bizony isten, csillagos ötösre felelnék belőle. Sipkay Barna sem volt, ilyen gépek vételét eleve nem szavazták meg, gondolta akkor nem lesz harmados kaszálás. Volt harmados kaszálás és keletkezett egy olyan kár, amelyet még ma is nyögnek. A tél folyamán, hogy az állatokat etetni tudják 1500 mázsa szálas takarmányt vásároltak. Ilyen és hasonló okok miatt nem is kerülhetett év végi osztásra sor. Ellenben elment több, mint 120 fiatal a tsz-ből, a téglagyárba, a kórházba és egyéb helyekre dolgozni. Az átlagos életkor így alakult 64 évre. 1967-et írunk. Május 10- én az irodán fizetési nap volt. A tsz 1 millió 100 ezer forint dotációt kapott, s ezzel a fedezettel áttértek a készpénzfizetési rendszerre. A fizetési napon az iroda hangos. Elégedetlenkedő bőven akad. Viszont az új rendszernek hatása már érződik a munkában, a munka végzésében. Van már segítő vélemény A főaronómus Kovács István délelőtt kint járt a rizsföldeknél, vetik a 90 holdas táblát. Adódott egy kis eszmecsere. Az egyik ember kijelentette: változtatni kell a normán, mert szél fúj, s csak egy oldalról lehet vetni. A vitában Balogh József úgy érvelt, hogy jó a norma, dolgozni kell. Szóba került a háztáji is, valaki azt kifogásolta, hogy nem végezték el rendesen a magágykészítést. És Balogh József megint olyan véleményt mondott, amit korábban hiába várták volna tőle: jó volna ha a közössel törődnél annyit, mint a háztájiddal. A kézpénzfizetésnek tehát ez a hatása. A gondolkodást, az emberek érzését — ha még nem is mindenkiét, de a többségét — nagymértékben a közös felé fordította. Vettek fűkaszálót is. Mast már kevesebb volt az ellenzője, de nemrégen Szűcs László azt mondta az elnöknek: komolyan gondolkodunk rajta, hogy magának meg a főagronómusnak veszünk egy tehenet, ösz- szeadjuk rá a pénzt. Szűcs László ezt nem véletlenül mondta. A készpénzfizetéssel, a fűkaszával megszűnt a harmadolás lehetősége. A tsz készpénzért ad a tagoknak takarmányt, de hogy ez így is lesz, abban nem sokan bíznak. Úgy okoskodnak hát, hogy az elnöknek és az agronómusnak is lesz tehene, akkor azoknak is kell takarmány, s ha az elnök önmagának kiutal takarmányt, akkor másoknak is. Minden hónap 10-éo A tsz gazdálkodásában új úton indult. A kezdet nem rossz Már fizetést kapnak az emberek, amennyit dolgoztak, annak a 80 százalékát minden hónap 10-én. A többség ezt jónak tartja, van aki kiabál. Az egyik tag azért hangoskodott és keltett hangulatot, mert legutóbb csak 250 forintot kapott. Hangoztatta úton-útfélen, hogy egész hónapban dolgozott, és csak kétszázötven forintért. Csupán azt felejtette el hozzátenni, hogy az egész hónapi munka nem tartott tovább öt napnál. Egy hónap alatt csak ötször ment ki a földekre. A készpénzfizetéses rendszer hatása, hogy tavaly ilyenkor a gyümölcskertészetben alig-alig dolgoztak, most már az ötödik permetezésnél tartanak. Bár nem ellensúlyozza a korábban kilépett 120 fiatalt, de a jó hírre, amit a készpénz kelt kívülállókból nyolctagú ifjúsági brigádot tudtak alakítani, heten felvételi kérelmet adtak be. Van más jele is a jobbra fordulásnak. Mert a föld művelése ott sokkal bizonytalanabb mint másutt, a tsz fokozottabban áttér az állattartásra. Már ebben az évben száz számosállattal többet tartanak, és nem úgy mint tavaly, a takarmány is biztosítottnak látszik azzal, hogy négyszáz holddal növelték a takarmánytermő területet. A* út járhatónak látszik Tavaly a termelőszövetkezet tízmillió forintos bruttó bevételt tervezett, a tény hatmillió forint volt. A terv most is ugyanaz, a ténynek azonban jobbnak kell lenni, legalábbis a jelek ezt mutatják. Erről számolnak be brigádvezetők is a mindennapos tízperces eligazításon. Ezt segíti elő a nagyobb önállóság, amit a brigádvezetők élveznek. A Győzhetetlen Brigád Tsz letért a régi útról, amely zsákutcába vitt. Az új útnak bár még a kezdetén vannak és nem látni a végét, érez-1 ni lehet járhatóságát, s art hogy a jobb munkavégzés-' sei máris kevesebb a buktató. Seres ErnS Munkahelye a megye LUCERNA
