Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

Kádár János elvtárs beszéde

(Folytatás as L Oldalról)

teegészftö eleme is, hogy a pártnak azok a tagjai, akik. nek funkciójuk van a szakszervezetben, kötelesek érvényt szerezni a párt állás- foglalásának, méghozzá nem egyszerűen a párthatározatra való hivatkozással, hanem meggyőzve az embereket, a választott testületek tagjait annak helyességéről, szülssógességéről.

így erve el, hogy ami .szak- szervezeti határozat, az tényleg a szakszervezetek saját, tudatos állásfoglalása és döntése legyen.

Gondolom ezen az űton már jelentősen előrehaladtaik. Ez egészséges, szükséTöbbször is elhangzott itt, hogy a jelenlevő elvtársak helyeslik és támogatják a pért IX. kongresszusának álláspontját, döntéseit,

irányvonalát, törekvéseit, céljait. Szeretném ezt megköszönni a szakszervezeti kongresszusnak és elsősorban arra gondolva, hogy — ki-ki a maga helyén — egy ügyért harcol. Szeretném köszönteni és üdvözölni a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusának minden résztvevőjét, s az önök személyében üdvözölni és köszönteni a szakszervezetek minden funkcionáriusát és aktivistáját. A párttagokat is, akik érzik, és kell, hogy érezzék, hogy ha a szak- szervezetben dolgoznak,

akkor a pártmunka egyik legfontosabb részét végzik.

Köszöntőm és üdvözlöm a szakszervezeti funkcionáriusok és aktivisták között azokat is, akik nem tagjai pártunknak. Ezeknek száma sem kevés, a kívülálló nem is tudja, milyen sokan vannak.

A szakszervezetekben — ha a legtömegesebb funkciót, a bizalmi tisztséget is számba vesszük — több, mint 500 ezer funkcionárius működik. Nélkülük a szak- szervezeti mozgalom nem életképes. Ezek között nagyon nagy számban vannak pártonkívüli szakszervezeti aktivisták, akikről szeretném megmondani, hogy pártunk elsőszámú és legfontosabb pártonkívüli szövetségesei, mert a munkás- osztály osztályszervezetében segítik a párt politikájának érvényesítését. (Taps.)

A kongresszus részvevőinek személyében köszöntőm a magyar munkásosztály dolgozó tömegeit, az értelmiséget, az alkalmazottakat, minden szervezett dolgozót. (Taps.)

A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresz- szusa foglalkozott belső fejlődésünk és a nemzetközi helyzet leglényegesebb kérdéseivel az adott helyzetet illetően, valamint a jövő távlataiba tekintve. A párt meggyőződésünk szerint a kongresszuson a helyzetértékelésben és a feladatok kijelölésében egyaránt világos és jó határozatokat hozott A párt ereje azonban döntően eszmei-politikai

erő. A párt kongresz- szusának határozataiból

olyan mértékben lesz valóság. amilyen mértékben a párttagság, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiségi

Nem tudok és nem akarok itt most részletekbe menni, de ha sommásán akarjuk megfogalmazni, hol is tartunk, azt hiszem, valami ilyesfajta kifejezéssel kellene élnünk: eredményeink nagyok, a szükségletek és az igények nagyobbak, de lehetőségeink sem kisebbek. Ezért nem kis részben rajtunk múlik, hogy gyorsabban és jobban oldjuk meg az adott nap, hét, hó- ■*íap, esztendő feladatait.

ges és jó. Mert igaz agyai», hogy nálunk általában mindenki elismeri — a legtöbben belső meggyőződésből, mások társadalmi illemtudásból, vagy egyszerűen alkalmazkodásból —, hogy a párt vezet, de mi azért tudjuk a különbséget. Tudjuk mennyire más az, ha egy ember azért hajt végre egy határozatot, mert az kötelező, vagy mert a határozat kimunkálásában maga is aktívan részt vett. A testületi határozatokat maguk a testületek hozzák és meggyőződésből, mint saját álláspontjukat képviselik a további munkában.

dolgozók, valamint szervezeteik — és ezek között megint elsőként említem a magyar szakszervezeteket — magukévá teszik és dolgoznak azok megvalósításáért.

A kongresszus határozatai a dolog természetéből következően párthatározatok. A célok azonban, amelyeket ez a kongresszus megjelölt és megmutatott, nemcsak pártcélok, hanem a munkásosztály, a dolgozó nép és az egész nemzet céljai. Éppen ebből kiindulva, pártunk nyugodt lelkiismerettel, nem valamiféle pártsovinizmusból, hanem valóban a közérdeket szem előtt tartva hívja fel a munkás- és a paraszttömegeket, az értelmiségi dolgozókat, az egész népet a kongresszusi határozatok megvalósítására.

A kongresszus óta lezajlott események sorozata és nem utolsósorban az a május elseje, amelynek, azt hiszem, körülbelül mindannyian résztvevői voltunk — azt bizonyítják, hogy a munkásosztály, a nép megértette a mi kongresszusunkat, helyesli és támogatja állásfoglalásait. (Nagy taps.) Azt hiszem, aki jelen volt, az tudta és érezte: ez a május elseje, politikus május elseje volt, mind a belső célokat illetően, mind internacionalista jellegében, hangulatilag jó, szervezett és impozáns volt — mégpedig nem is csak Budapesten, hanem az egész országban. Kifejezte ez a demonstráció, hogy a pártkongresszus, a közelmúlt hónapok nagy politikai felvilágosító kampánya eredményeként á dolgozók értik és helyeslik irányvonalunkat.

Ennek elvtársak, nagyon nagy jelentősége van. Mert mi, itthon, hazánkban látjuk, mit akarunk, hová megyünk. Néha lassabban haladunk mint szeretnénk, néha egy kicsit gyorsabban, valamelyes hibaszázalékkal is, de megyünk előre, határozottan. A nagyvilágban azonban nem olvan egyszerű a helyzet és szinte minden héten történik valami ami hat az emberekre. Ami május elsején érezhető volt. az azt jelenti, hogy népünk tapasztalt, gondolkodik és nem gondolkodás nélkül helyesel. Érzi saját erejét, és bízik saját szocialista céljaiban. És ez nagyszerű dolog. Nekem más nyelven persze ugyanezt mondja a kongresszus is.

Elvtársaim! A szocialista társadalmi rendnek nálunk mind a politikai rendszert, mint a társadalom gazdasági alapjait, mind a kulturális intézményeket illetően szilárd alapjai vannak. Ezeket az alapokat azonban tovább kell szilárdítanunk, ki kell bővítenünk és minél hamarabb jobb és szebb kivitelben kell hozzá megte- teremtenünk munkával,

harccal a teljes építményt.

A kockázatvállalás szükségszerű és elkerülhetetlen. Aki új utat tör, annak vállalkozásában mindig van bizonyos kockázat. De a kockázatnál soha sem felejtsük el, elvtársak, hogy nem vagyunk tőkések. Mert a tőkés, amikor kockáztat, a magáét kozkáztatja, aztán, ha nincs szerencséje, akkor csődbe megy és ezzel a dolog el van intézve. Nekünk azonban sokszoros felelősséggel kell kockázatot vállalnunk, azzal a felelősséggel, hogy amivel mi gazdálkodunk, az a munkásosztályé, a népé, és azt szükség esetén kell, de feleslegesen nem szabad kockáztatni semmiféle vonatkozásban.

A gazdaságvezetési reform alapjai jól kidolgozottak, a reform előre fog lendíteni bennünket, s ha jól felkészülünk teljes terjedelemben való bevezetésére, az rövid néhány év múlva komolyan éreztetni fogja jó hatását mindenféle tekintetben. A gazdaságvezetési reformnak az a célja, hogy erősítsük vele mindazt,

ami a mi társadalmunkban a szocializmust jelenti. Tehát: erősítsük a politikai rendszerünket, rendszerünk demokratikus vonásait, erősítsük a szocializmus termelő erőit, a termelőeszközök szocialista tulajdonát, a szocialista termelési viszonyokat. Legyen még erősebb igazság az, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével.

Ha egyszerű dolgozóval beszélünk, nemcsak arról szükséges beszélni, mi is ez a gazdasági reform, hanem azt is meg kell mondani, mi a célja. Szociális vívmányaink között például vannak olyanok, amelyeknek további bővítését és érvényesítését talán más módon kell biztosítani, de azt is tudni kell és világosan meg kell mondani, hogy a szocialista vívmányok területén visszalépni egy jottányit nem akarunk, és nem is szabad. (Nagy taps.)

Ez lényeges vonása a gazdaságvezetési reformnak. Es kell, hogy a dolgozó emberekben meglegyen a biztonságérzet, mert enél- kül nem számíthatunk a dolgozó tömegek, és elsősorban a munkástömegek aktiv támogatására.

Szocialista rendszerünk fontos vívmánya például a munkához való jog. Most ez is egy kicsit bonyolultan jelentkezik, mert bizonyos területeken és ágazatokban elkerülhetetlen a munkaerő valamelyes átcsoportosítása Meg kell azonban mondani, hogy ezután is érvényes az írott és íratlan törvény, hogy minden dolgozó embernek törvényes joga van a munkához, és a mi rendszerünk ezt számára biztosítani is fogja. (Nagy taps.) És ha valahol e tekintetben probléma jelentkezik, mint ahogy a közelmúltban — itt is említették — a barnaszénbányászatban, akkor pártunknak, szakszervezetünknek, rendszerünknek kötelessége biztosítani azt, hogy a dolgozó emberek tömegei semmiféle reformnak kárvallottjai ne legyenek. Ha érzik az emberek, hogy ilyen a rendszer, teljes erővel és szívvel támogatják. Mert a nagy tömeg számára a szocializmus igazsága abban rejlik, biztosítja-e számára a kizsákmányolásmentes, szabad, kulturált és jobb életet. Ezt várja a dolgozó ember a szocializmustól. Ha nem biztosítja, akkor az egyszerű ember gondolatában az ötlik fel: akkor minek nekem ez a szocializmus, ez az emberek logikája, és ez helyes logika. Előfordulhatnak bajok, hibák, szerencsétlenségek, ez kikerülhetetlen, de hogy tömegek és dolgozó kategóriák helyzete tartósan, a mi rendszerünkben rosszabb legyen, mint amit már korábban elértek, azt nem tűrhetjük, ez nem lehet szükségszerű. Ha ilyesmi előfordul, akkor valahol mi hibáztunk, és gyorsan meg kell keresni és ki kell javítani az ilyen hibát. Ez parancs a mi számunkra. (Taps.)

Nem azért van egy ország lakossága, hogy mi, pártfunkcionáriusok kísérletezzünk, és nem azért vannak nagy számban munkások, alkalmazottak, hogy a tagdíjat befizessék, hanem fordítva: mi vagyunk a

munkásosztály, a dolgozó nép javáért, ezért teremtette a munkásosztály a forradalmi pártot és a szakszervezetet is és erről nem feledkezhetünk meg a szocializmus viszonyai között sem, amikor az osztályellenséget már legyőztük.

Mert, ha erről megfeledkezünk, akkor szakadás állhat be, akkor hiába rohanunk előre, kiabálhatunk, hogy utánunk emberek, ha visszanézünk, alig jönnek utánunk. Nem tudom, így mire mennénk. (Derültség, nagy taps.)

A szocialista társadalom felépítéséhez szükséges lépéseket, kötelességünk sor- ra-rendre következetesen és jól megtenni, nemcsak saját munkásosztályunkért, saját népünkért, amelynek fiai és képviselői vagyunk, de a nemzetközi munkás osztályért és a világ külön böző térségeiben a szabadságért, a nemzeti függetlenségért harcoló népekért is. (Nagy taps.)

Első és legfontosabb kötelességünk, hogy saját hazánkban, úgy építsük a szocializmust, szabad emberhez egyedül méltó, szocialista társadami rendszerünket hogy ez segítse az ő harcu kát. (Nagy taps.) Másik kötelességünk, hogy lehetőségeinknek megfelelően közvetlenül is politikai és más természetű támogatási biztosítsunk harcukhoz. D. a legfontosabb — még egy szer ismétlem —, hogy szilárd bázisát építsük a szocializmusnak, a kommunizmusnak, az emberi haladásnak és a népek szabadságának, hogy aki ide érkezik, biztosan és szabad földön érezze magát mindenkor. Ez az elsőszámú internacionalista kötelességünk, és a legjobb értelemben vett szolidaritásunk a szabadágukért harcoló népek iránt. Ha rendszerünk szilied. • ős. fejlődik és gyarapszik, akkor minden más tekintetben is segítséget tudunk nyújtani, de ha itt hiba keletkezik, ha fejlődésünk megtorpan — és erre volt nemrégen példa —. altkor az egész nemzetköz, munkásmozgalomnak és a többi népeknek kell kihúzni bennünket a kátyúból. Ezt ők becsülettel meg is tették, és ha mi most itt vagyunk, azt köszönhetjük népünknek, amely mégis talpraállt, és nemzetközi osztálytestvéreinknek, a szabadságszerető népeknek,

akik a magyar nép igaz ügye mellé álltak 1956-ban. (Nagy taps.)

Nagyon örülök neki, hogy a XXL össz-szakszervezeti

kongresszusunkat áthatja az internacionalizmus és a szabadságukért harcoló népek iránti szolidaritás. Ez a mi fejlődésünkhöz is nélkülözhetetlen itt az országban. Méginkább nélkülözhetetlen alihoz, hogy világméretekben is előre haladjon a mi ügyünk, a társadalmi haladás a szocializmus és a béke ügye.

Üdvözlöm és nagyon jónak tartom, hogy a kongresszus határozatot hoz az agresszorok ellen harcoló vietnami néppel való szolidaritásról. Állást foglal a katonai puccsisták által fenyegetett görög hazafiak mellett, az európai biztonság kérdésében, és más időszerű nemzetközi kérdésekben. Jó ez, mert szilárdítja a dolgozók világnézetét, erősíti öntudatukat és jó azért, mert mi nemzetközileg egy nagy családhoz ’tartozunk.

Elvtársak! A nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban gyakori kifejezés — a békés egymás mellett élés. E kifejezés körül még vita is adódott, sőt még ma is folyik nemzetközi mozgalmunkban. A modem társadalom amelyben világméretekben két alapvető osztály van, a burzsoázia és a proletariátus renkívül széKedves elvtársak! A párt- kongresszuson meghatározott harci céljainkat — amelyek most már az egész nép tudatába átmentek — úgy érhetjük fel, ha dolgozunk és harcolunk. És ha eddig sokat kellett dolgozni és harcolni, ezután sem kell kevesebbet. Az öntudatos ember eddig is ereje teljével dolgozott és harcolt céljainkért, de nekünk olyan ambícióink is vannak, hogy az eddig lassan mozdulókat is egy kicsit jobb munkára serkentsük, az eszmék erejével, meggyőzéssel. Kell ehhez a felvilágosító szó. de úgy akarjuk vinni a dolgokat, hogy ha egyél nem, akkor az érdekeik is jó irányba ösztönzzék az ilyeneket, ezután inkább, mint eddig.

les fronton és mind fok»» aottabb mértékben és élesebb formában folyik a nemzetközi méretű osztály- harc. Ki győz-? A kizsákmányolásmentes szocialista társadalom zászlóvivői és osztálya a proletár1 ál us. vagy a kapitalizmus, az imperializmus, a burzsoázia, a békés egymás mellett élés nem mond ellent, hanem beleilleszkedik az osztályharcról vallott felfogásunkba.. A békés egymás mellett élést mi úgy értjük; a történelem, a szocializmus a kommunizmus képviselőinek

juttatta azt a magasztos feladatot, tneg+is:-tettetést, és felelősséget. hogy mentse meg az emberiséget egy új katasztrófától, egy új világháborútól. Mi szükségszerűnek és törvényszerűnek tartjuk, hogy reánk jutott ez a feladat és mi küzdünk azért hogy teljesítsük. Végső fokon természetesen azért harcolunk, hogy az egész v'Jágön a szocialista társadalmi rendszer diadalmaskodjék. É3 biztosak is vagyunk abban* hogv egyszer majd így lesz.

Ez az elv azért helyes, forradalmi és marxista elv, mert a mi ügyünk győzelméhez nem kell világháború. Sokféle formában folyik a vita a rendszerek között a t'on- fcos az, hogy e vitát nem háború útján kell eldönteni és sajnos, nem lehet csak agitá- eióval sem eldönteni. Persze, az agitáció feltétlenül kell, de csak agitációval nem érhetjük el a végső győzelmet. Bizonyítani kell a gazdasági építésben és a kulturális alkotásokban

egyaránt.

Az imperialista agresszióival szembeni világméretekben folyó harcban nemzetközileg egyesítenünk kell

erőinket. E kongresszuson jelen van a Szakszervezeti Világszövetség képviselője. 8 összesen több mint 40 országból érkeztek ide barátaink. Bár én itt a pártot képviselem, és az egyszerű szakszervezeti tagságot — mert azért azt is képviselem —, (derültség, taps), nagyon szeretném őszintén e8 szívből köszönteni e küldötteket. Megkérem őket: ha hazamennek, vigyék el hazájukba azt, amit — gondolom — éreztek és tapasztaltak nálunk, hogy mi szilárdan és tántoríthatatlanul a haladás, a béke ügye mellett s az imperialista agresszió ellen vagyunk, és szolidárisak vagyunk az imperializmus ellen harcoló valamennyi erővel, ide értve a nagy Szovjetunió népét, a szocialista országok népeit, a haladásért a kapitalista országokban küzdőket, és a volt, vagy még jelenleg is gyarmati területen élő harcosokat. Szívből üdvözölj ük őket, velük vagyunk. és ami az erőnkből telik, arra ezután is számíthatnak

(Nagy taps.)

Van elég dolgunk de nagyon jó feltételek között harcolhatunk, mind itthon, mind nemzetközileg. A mi erőinket már nem lehet elpusztítani, minden egyen pedig elhatározás és akarat dolga. Ha komolyan vesszük soron következő feladatainkat és több rendszerességet viszünk a munkába. gyorsabban tudunk előre menni. A párt ebben a legteljesebb mértékben számit a szakszervezetek támoga’ásá- ra. és gondolom, nem hiába.

Befejezésül szeretnék

önöknek sikert kívánni munkájukhoz. itt a kongresszuson, és majd a kongresszus után. e tanácskozás határozatainak végrehajtásához. Köszönöm a türelmüket. (Hosszan tartó, nagy tapsj

A pártkoflgresszns ax egész nemzet céljait jelölte meg

Eredményeink nagyok, lehetőségeink még nagyobbak

A célokért dolgozni és harcolni kell

A gazdasági retormrol

aéért, és méginkább, megmutatta, mit kell tennünk a szocialista termelőerők, a

szocialista termelési viszonyok és egész társadalmunk szocialista vonásainak erősítéséért. Ha ebben a szellemben, ezeknek a céloknak megfelelően tevékenykedünk továbbra is, akkor ezt megfelelő eredményeknek kell követniük a rendszer szilárdításában, a gazdasági épi- tőmunkában és a kultúra területén is. A közeljövő feladatai közül külön megemlíteném a gazdasági irányítás reformját — csak egyetlen egy vonatkozásban. Itt a kongresszuson szükségszerűen majdnem minden felszólaló foglalkozott ezzel és hozzátehetem szerintem elvileg helyesen. Szólották a reform adta lehetőségekről, sőt beszámoltak már bizonyos eredményekről is. Többen említették, hogy a jövőben kockázatokat is kell vállalni, s hogy bátran kell dolgozni.

A fiatalokra néha haragszunk, hogy nincs türelmük két órán át hallani tőlünk, milyen nehéz volt, mondjuk 30—40 évvel ezelőtt. (Mozgás, derültség) De azért, ha jól utánagondolunk, az idősebb sem szereti már két órán keresztül hallgatni azt, milyen nehéz volt ezelőtt 40—50 esztendővel. Emlékezni erre persze nem árt, sőt hasznos, a régi harcosoknak még jól is esik, de szívesebben, akár több órán át is hallgatják az idősek és a fiatalok is, ha arról beszélünk, hogy onnan, amit már elértünk, hogyan és mikor jutunk tovább előre a gazdaságban, a kultúrában és az élet más területein.

Elvtársak! A pártkongresszus, a választások, a termelőszövetkezeti kongresszus és a szakszervezeti kongresz- szus sokat tett rendszerünk, s a munkáshatalom további szilárdítása tekintetében, sokat tett a munkás—paraszt szövetség további erősíté-